Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-07 / 236. szám, hétfő

- Milyen nyelveket ismer az anyanyelvén kívül?- Az angolt és a gépit - felelte a Novoszibirszki Egyetemre felvé­teliző Dmitrij Gorev. A programo­zásban való jártasságot, a számí­tástechnikai gyakorlatot a közép­iskolában szerezte. Ilyen tudást nyújtani minden végzősnek - ez az egyik feladata az alap- és kö­zépiskolai reformnak a Szovjetuni­sinának tekintik a számítógépet, hanem munkaeszköznek.-ön a termelésről beszél, de hát nem hozhat-e a számítógép magának az iskolának is hasznot?- Nemcsak hozhat, de hoznia is kell. Az iskolai reform egyik fela­data az oktatási-nevelési folyamat hatékonyságának emelése. A számítógépek itt már nyilvánva­ló szerepet játszanak. Csak egy példa. Szibériában számos általá­nos iskolában a számítógépet ak­tívan alkalmaznák matematika-fi­zikaórákon. Távlatokban arról van szó, hogy felhagyjunk a hagyomá­nyos értelemben vett fizikai és kémiai laboratóriumi munkákkal. Műszerekkel és kémcsövekkel teli asztal helyett a tanulók előtt disp­lay lesz, képernyőjére különböző színekkel rajzolt elemekkel. A ta­nuló kísérleteket folytat velük, pár­huzamosan végezve a számításo­kat - természetesen szintén a számítógép segítségével. Már nem csodamasina A SZÁMÍTÓGÉP BEVONULT AZ ISKOLÁBA óban. Az APN tudósítójának kér­désére - hogyan oldják meg ezt a feladatot - a Szovjetunió Műve­lődési Minisztériuma Iskolai Fői­gazgatóságának vezetője, Jurij Ivanov válaszol.- A reform célja és értelme az, hogy az oktatási rendszert a társa­dalom jelenlegi követelményeihez igazítsa. És ez nemcsak a megfelelő színvonalú tudás biz­tosítását jelenti, hanem azt is, hogy a fiatalságot jobban fel kell készíteni az önálló életre, beoltani a munka szeretetével, kialakítani bennük a munkában való jártassá­got, segíteni nekik, hogy megtalál­ják a hivatásukat - mondja J. Ivanov. Jelenleg az or­szágban mintegy két és fél ezer nagy is­kolaközi-termelési tankombinát műkö­dik, ahol az iskolá­sok különböző szak­mákat sajátítanak el. A másik lépés az élethez, amely az is­kola küszöbét átlép­ve várja őket, a „komputerizálás“. A korszerű termelés mindenekelőtt szá­mítástechnika alkal­mazását jelenti. A tudományos labo­ratóriumokból a szá­mítógépek bevonul­tak az üzemekbe, intézményekbe. Ho­gyan boldogulhatna az iskola végzőse a programozás alapjainak ismerete nélkül? Hiszen ez az a nyelv, amelyen neki, a leendő mérnöknek, mun­kásnak, orvosnak, tudósnak, be­szélgetnie kell majd a géppel. Még a 60-as években sok szov­jet iskolában, különösen azokban, amelyekben a matematikát az egységes országos követelmé­nyeknél magasabb szinten tanítot­ták, elkezdték a programozás alapjainak oktatását. A 70-es években az általános iskola algeb­rai tananyagának részévé váltak ezek az anyagok. Idén minden általános középiskolában új tan­tárgyat vezetnek be - az informati­ka és számítástechnika alapjait. Az új tantárgyat a 9-10. osztály­ban tanítják majd.- Az informatika alapjai - elmé­let. Tudják-e majd a tanulók alkal­mazni ezt az elméletet a gyakor­latban?-Természetesen az elmélettel nincs az ügy befejezve. Az infor­matika általános fogalmainak, a számítógép működési elvének elsajátítása után következik a munka a számítógépen. Moszk­vában például már létrehoztak egy termelési tankombinát-hálózatot, ahol különböző iskolák tanulói operátori, programozó-laboránsi, elektronikus-berendezés-beállítói szakképzettséget kapnak. Más városokban a tanulók üzemekben, tudományos laboratóriumokban, intézetekben töltik a termelési gyakorlatot. Egy ilyen gyakorlat után a tanulók már nem csodama­Van már tapasztalatunk a szá­mítógép irodalomórákon való al­kalmazásában is. A tanár felteszi a kérdést, a tanulók a számítógép­be viszik a válaszokat. A pedagó­gus a display-en áttekinti a vála­szokat és a legjobb vagy legvita­tottabb kijelentések szerzőit szólít­ja fel felelésre. Tehát, a jelszó, hogy nemcsak az oktatás van a számítógépért, hanem a számí­tógép is az oktatásért, egyre nép­szerűbb.-És milyen számítástechnikát használnak a tanulók?- Egyelőre főleg azokat a gépe­ket, amelyeket az iparban is hasz­nálnak. De már elkezdődött egy Szemben a számítógéppel (APN-archív felvétele) kifejezetten iskoláknak szánt, kompakt, kényelmes, megbízható gép sorozatgyártása. Ezek a gé­pek sikeresen vizsgáztak számos iskolában. Persze a gépek lecse­rélése nem egyszerű dolog, külö­nösen ha figyelembe vesszük, hogy összesen iskolásból nálunk több mint 40 millió van. Jelenleg többféle módszerrel oldjuk meg ezt a feladatot. A Szovjetunióban régóta él az iskolák együttműkö­désének hagyománya nagy gyá­rakkal, tudományos intézmények­kel. Ezek az idősebb barátok és patrónusok segítenek az osztá­lyok felszerelésében a legújabb számítástechnikával. Ebben a munkában aktívan részt vesz a Harkovi Műszaki Építészeti Fő­iskola, a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának gazdasági és iparszervezési inté­zete, a balti köztársaságok tudo­mányos munkatársai. Az iskolai számítógépekkel szemben támasztott követelmé­nyek további kidolgozása az Isko­lai Felszerelések Tudományos Kutató Intézetében folyik. Itt létre­hoztak egy speciális számítás- technikai és mikroprocesszor-la­boratóriumot.- És milyen ütemben halad a ,,komputerizálás“?-A közeljövőben néhány száz iskolában és termelési tankombi­nátban nyitunk meg speciális szá­mítástechnikai kabineteket, ezek mindegyikében 15-20 korszerű számítógép lesz, amelyeket helyi hálózatba kapcsolnak. A perspek­tíva 70 ezer ilyen kabinet létreho­zása, az iskolák és szakiskolák százszázalékos ellátása. Ami az egyszerű tanuló számítógépek bevezetését illeti, az lényegesen gyorsabban történik^ Nincs mesz- sze az az idő, amikor minden osztályba bevonulnak. Az új tantárgy 1985. szeptem­ber 1 -én jelent meg a tanrendben és erre elsősorban a tanároknak kellett készen állniuk. A számító­gépeket a diákok iskolán kívüli foglalkoztatásánál is széleskörűen fogják alkalmazni technikai kész­ségük fejlesztéséhez, az úttörőhá­zakban, klubokban, művelődési házakban folyó munkákhoz. Egyelőre a fizika- és matematika- tanárok felkészítése az új tanévre a területi központokban történt, a pedagógiai főiskolákon pedig rö­videsen új szak jelenik meg - az informatikai. A tanárok „átne- velése“ nem könnyű dolog, sem techni­kailag, sem lélekta­nilag. Egyes peda­gógusok úgy vélik és nem alaptalanul, hogy a kom­puter, sőt a zsebszámológép, mint ezt a nyugati országok tapasztala­ta mutatja, csökkenti a tanulók matematikai felkészültségének színvonalát. Ugyanakkor a mate­matika oktatásának minősége és a számítástechnika alkalmazása összeegyeztethető, csak meg kell vizsgálni és tökéletesíteni kell a tantervet. E programok létreho­zása során szerzett első tapaszta­latokról, azokról a nehézségekről, amelyekkel a pedagógusok szem­bekerülnek, egy novoszibirszki is­kola tanárnője, Nyina Szadovsz- kaja beszél:- Mit tanítunk? - magyarázza Nyina Alekszandrovna. - Munkánk­nak két iránya van. Az egyik- a programozás, mint a géppel való érintkezés oktatása, a másik a számítógép alkalmazása a köz­ismereti tantárgyakban, a mate­matikában, kémiában, fizikában, bármely tantárgyban, de ez az irány még csak kísérletek, próbák szintjén fejlődik. Még kevés a munkahely ahhoz, hogy akár­csak egy tantárgyat teljesen szá­mítógépre tegyünk. A gépi játékok a mi örömünk és bajunk is egyben. Túl nagy a gye­rekek érdeklődése a játékok iránt és nehéz elvonni őket a játéktól. Szinte könnyek közt szakítjuk el őket. Ha egy szabad percük van, ha a tanár egy pillanatra elfordul- máris a játékokat hívják elő. Ezt tapasztalva arra gondoltunk, miért ne használhatnánk ki azt az ér­deklődést a tartalmas tanulás ja­vára? Milyen jó lenne, a gyerek azt hiszi, hogy játszik és ezalatt mi fizikára tanítjuk. Vagy programo­zásra. Vagy... Biztosan olvasta is és hallotta is az egyik legelterjed­tebb ellenérvet a komputerizáció ellen, hogy a számítógépet hasz­náló gyerekek nem tudnak például számolni. A mi tapasztalatunk más, hogy jönnek ide a számító­gépek? A dolog nem a gépeken, hanem rajtunk, pedagógusokon múlik. Ha nem tudnak számolni, mi tanítunk rossz módszerrel. Mi a gyerekekkel együtt játékprogra­mokat állítottunk össze, hagyomá­nyos fejtörőket. ,,Gondolj egy szá­mot. Szorozd meg kettővel. Vonjál ki belőle ötöt. Oszd el tízzel. Adjál hozzá valamennyit. Mondd meg az eredményt és én (azaz a gép) megmondom milyen szá­mot gondoltál.“ Játék, tipikus já­ték. De játék közben a gyerek nagyszerűen gyakorolja a fejben számolást. És a mi gyerekeinket nem lehet elszakítani az ilyen játé­koktól. Hasonló játékaink vannak gazdaságtanból is, komolyabbak, idősebb gyerekeknek, a szakmai orientáció céljából. Általában azt kell mondanom, a gyerekek érdeklődése alapján ennek a tantárgynak nincs konku­renciája. Az egész szünidőt haj­landók voltak ebben a kabinetben tölteni. Láttak már ilyen fizika­vagy kémiakabinetet? Nem egyé­ni, hanem tömeges érdeklődést egy tantárgy iránt? Mi azt sugalljuk a gyerekeknek, hogy a programo­zás az a lapát, az exkavátor, amely segítségével mindenki - ki hol akarja - kiáshatja a saját aranyrúdját. (F-a) A költő végnapjai NDK-beli dokumentumfilm Radnótiról ­Mit mondhat egy magyar költő verse, sorsa, tragédiája az idegen ajkú olvasónak, történetesen egy német nyelvűnek? Mit gondolhat e sorok hallatán, olvastán: ,,Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőházam itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gyermekkorom vilá­ga“? Eduard Schreiber berlini do­kumentumfilmrendező megpró­bálta a film nyelvén megfogalmaz­ni e kérdéseket. Radnóti című mű­vét a nyáron mutatták be a Német Demokratikus Köztársaságban. Gyönyörű dunántúli tájakat lá­tunk, erdők, út menti fasorok, fe­hérre meszelt takaros házak, a tá­volban kakas kukorékol, a barokk temploban misére harangoznak. Az idillt, a harmóniát csak a von­szolódó lábak csoszogása zavarja meg, s az a töltés, amelynek olda­lán Radnóti Miklós és társai saját sírjukat ásták, mielőtt végzett ve­lük a gyilkos golyó. Aztán verseket hallunk, a Razglednicák sorait. Mi­lyen másképp hangzik német szö­vegkörnyezetben e fél sor: ,,Der springt noch auf“ ... Majd meg a harmincas évek képei következ­nek, amatőr felvételek a magyar székesfővárosról, a korzó, derűs polgári nyugalom. Hozzá a Kék Duna keringő, német fülnek a ke­délyesség, a béke szinonimája. Ám időnként kifacsarodik a hang, amikor csendőröket látunk, tábor­nokokat, Horthyt egy fogadáson. Iszonyatos borzongás járja át a Randóti nézőjét, pedig a film kifejezetten szűkszavú a háttér, a történelmi összefüggések fölvá­zolásánál. Radnóti sorsát is csu­pán néhány száraz tőmondat be­széli el, a szorongás mégis elra­gad bennünket - a hatás tökéle­tes. Valóságos szenzáció volt né­hány esztendeje Radnóti versei­nek, különösképpen a Razgledni- cáknak NDK-beli megjelenése, köszönhetően nem utolsósorban az azóta elhunyt Franz Fühmann nagyszerű, értő-érző fordításai­nak. A versszerető közönség tehát nem most ismerkedett meg Rad­nóti Miklóssal, s erre számított a forgatókönyvet író Günther Rük- ker is. Nem akar ez a film semmit sem szájba rágni, a legtávolabb áll tőle bármiféle didaktikus szellem. Az atmoszférát sikerült érzékeltet­nie, s ezáltal a költő világát, többre egy ily rövid dokumentumfilm nem is vállalkozhatott. Napjaink társadalmi problémái­nak, konfliktusainak éles szemű megfigyelőjeként és láttatójaként ismert a fiatal berlini filmrendező. Olyan kérdések elemzőjeként, amelyek az NDK valóságához na­gyon is hozzátartoznak, de ame­lyek tőlünk sem állnak távol. A lírai dokumentumfilm sikeréhez hozzá­járultak az operatőr, a magyar Kardos Sándor szép felvételei is. (H) Az ajtó mindig nyitva Látogatás a marosvásárhelyi gyerekkönyvtárban Eszményibb elhelyezést könyv­tár számára aligha lehet dtképzel- ni, mint a marosvásárhelyi gyer­mektékáét. A város főterére nyíló ajtó mindig tárva-nyitva, hogy az arra járók érdeklődését felkeltse. S kinek ne vinne el az útja lega­lább napjában egyszer a központ­ban álló kultúrpalota előtt? Az épület földszinti köröndjét gyermektárlat díszíti. Üvegfestmé­nyek, akvarellek színes látványa vonzza a szemet. Az aulában kisszékek várakoznak türelmesen gazdáikra. A mesedélutánok, mű­soros klubnapok színhelye ez. A szabadpolc-rendszerű gyer­mekkönyvtár 45 ezer kötetet kínál olvasóinak. Az életkori sajátossá­goknak megfelelő elrendezés hoz­záférhetővé teszi a gazdag állo­mányt már az óvodások számára is. Nem beszélve az általános is­kolásokról és a serdültebb ifjúság­ról, a gimnazistákról, szakközépis­kolásokról. A román, magyar és német nyelvű könyvek mellett ide­gen nyelvű külföldi állomány gaz­dag választékából is kölcsönöz­hetnek a kis olvasók. Évről évre gyarapszik a diafilmek és a prózai, verses hanglemezek száma. A könyvtár vezetősége évente 50 ezer lej értékben vásárol mintegy négyezer kötetet, diát, hangle­mezt. Mivel a gyermek- és ifjúsági irodalomnak komoly múltja van Romániában, s a jelenlegi termés sem lebecsülendő, a könyvtár úgyszólván minden igényt ki tud elégíteni. Vasile Alecsandri, Odo- bescu, Eminescu, Caragiale, Arg- hezi, Sadoveanu, Benedek Elek, Berde Mária, Dsida Jenő, Nagy István, Asztalos István gyermek- és ifjúsági regényei mellett a mai­ak legjobb művei is megtalálhatók az állományban. Keresettek Chiri- tá, Boureanu, Camilar, Al. Mitru, Bajor Andor, Bálint Tibor, Fodor Sándor, Kányádi Sándor, Méhes György, Jánky Béla könyvei. A gyermekkönyvtár kölcsönzői­nek száma meghaladja a hatezret, jelenlet pedig 108 ezer kötet van kinn az olvasóknál. Látogatottak a rendezvények is. Ezek a többnyire könyvkiállitással egybekötött műsorok egy-egy je­lentősebb évfordulóhoz, ese­ményhez fűződnek. Az író-olvasó találkozókon kívül rajzkiállítások és vendégművészek fellépései élénkítik a könyvtár kulturális éle­tét. Legutóbb a nálunk is jól ismert Illyés Kinga volt a gyermekkönyv­tár vendége. Az Agerpress alapján Panoptikum a vár alatt Lehel vezér felemeli kürtjét, hogy halálra sújtsa Konrád császárt; I. István király előtt leborul egy behódoló alattvaló; Vazul, kínpadra húzva, fülébe éppen ólmot öntenek; IV. Béla, a második országalapító, ter­veket szőve, gondterhelten hajtja le fejét: Hunyadi László felett megcsillan a halált hozó pallos; egy számkivetett leprás húzódik rongyaiba csavarva a falhoz; a kötélen akasztott jobbágy lóg, csirkét vagy ka­csát lopott tán szegény; nagy erejű Toldi Miklós puszta kéz­zel fojtja meg a farkast; az öreg Bence aggódva tekint gazdájá­ra; reneszánsz ifjú indul szerel­mi kalandra a lenyújtott létrán kedvesének ablaka felé; Má­tyás király gyümölcstől, fácán- sültektől roskadozó asztalánál szólót csemegézik. A budavári labirintus-pa- noptikumban történelmi arc- képcsarnok tárul a látogató elé, viaszból. Közép-Európa első panoptikumának termei egykor védelmi, harcászati cé­lokat szolgáltak, itt érlelődött a zamatos budai bor, de rabos­kodtak is itt nem kevesen. A tá­jékoztató ,,úti kalauzban“ ol­vashatjuk, hogy a jégkorszaki, kezdetben még ósáliatok által lakott barlang körül számos rémtörténet- keringett a két évezred során... Meséltek li- dérctanyáról, rablófészekről, a törökök rémtetteiról, akik a megunt háremhölgyeket ide taszították le, a hódítók elleni hősi küzdelemről, melynek so­rán a labirintus útvesztőjét ki­használva egyelten magyar vi­téz szegült szembe a több száz fős török csapattal... Ennyit ízelítőül. A perzselő nyárnak ugyan már vége, de a Budapestre látogatók prog­ramjának mindenkor érdekes színfoltja lehet ez a bor- és pezsgőkóstolóval egybekötött történelmi séta. TARICS ADRIENN ÚJ SZÚ 4 1985. X. 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom