Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-05 / 235. szám, szombat

A Biztonsági Tanácsnak kategorikusan el kell ítélnie az izraeli agressziót Tegnap folytatódott a tunéziai panasz vitája (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtök este folytatta az október 1-i izraeli légitámadás miatti tunéziai panasz vitáját. Adnan Umran, az Arab Álla­mok Ligájának képviselője arra a körülményre mutatott rá, ha a ta­nács nem ítélné el kategorikusan az izraeli agressziót, az lényegé­ben azt jelentené, bármely állam a jövőben jogot formálhatna ha­sonló agresszióra. Ali Abdasz Szalam Triki líbiai külügyminisz­ter megállapította, az USA éket akar verni Líbia és Tunézia közé, amikor - mint az a tunéziai elnök legutóbbi washingtoni látogatása alkalmával volt - együttműködést ígért Tunisznak. Hol volt azonban ez a támogatás, amikor Tunéziát izraeli repülőgépek támadták meg - tette fel a kérdést, s a lehető legszigorúbb szankciókat követel­te Izrael ellen. Az agressziót to­vábbi felszólalók is élesen elítél­ték, majd a tanács ülését péntek délelőttre napolták el. Az ENSZ székhelyén az arab államok külügyminiszterei rendkí­vüli értekezletet tartottak, amelyen élesen elítélték az izraeli akciót. Felszólították a BT-t, hozzon hatá­rozott intézkedéseket Izrael ag­ressziójának megbüntetésére. A tunéziai fővárosban csütörtö­kön USA-ellenes tüntetésekre ke­Ülés Genfben (ČSTK) - A nukleáris és űrfegy- verekról Genfben folytatott szovjet -amerikai tárgyalásokon tegnap ülést tartott a közepes hatótávol­ságú nukleáris fegyverekkel fog­lalkozó csoport. Weinberger bejelentése (ČSTK) - Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter Phila­delphia városában mondott be­szédében közölte, az USA szep­tember folyamán két lézeres kí­sérletet hajtott végre az űrfegyver­kezési program keretében. A lé­zersugarakat egy gyorsan repülő rakétára irányították. Amint azt később a Pentagon pontosította, ez volt az első eset, hogy lézersugár a földről az at­moszférán áthaladva egy világűr­ben elhelyezett célt semmisített meg. Hasonló kísérletet a Hawaii­szigeteken júniusban már végre akartak hajtani, ám a próbálkozás sikertelen volt. rült sor. Az amerikai nagykövetség és más amerikai épületek bizton­ságára megerősített rendőri egy­ségek vigyáznak. Az országos szakszervezet vasárnapra tömeg- tüntetést hirdetett. Néhány kisebb tunéziai párt felszólította a kor­mányt, szakítsa meg kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Habib Burgiba, tunéziai elnök csütörtöki nyilatkozatában kijelen­tette, meglepte, ahogyan az USA reagált az izraeli légitámadásra. Felszólította Washingtont, változ­tasson álláspontján, mivel az el­lentétes a nemzetközi joggal és erkölccsel. A líbiai külügyminisztérium nyi­latkozatban bélyegezte meg az iz­raeli támadást, Egyiptomban az ellenzéki pártok az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok felfüg­gesztését követelték a kormány­tól. A mongol külügyminisztérium, a szovjet békebizottság, az olasz kormány és mások ugyancsak elí­télték a barbár akciót. ENSZ-közgyúlés Újabb felszólalások (ČSTK) - Az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakának általános politi­kai vitájában további felszólalások hangzottak el. Többek között csü­törtökön mondta el beszédét a la­oszi külügyminiszter. Sipraseuth hangsúlyozta, az indokinai orszá­gok arra törekszenek, hogy Délke- let-Ázsia változzon a béke, az együttműködés térségévé. Triki líbiai külügyminiszter a többi között élesen elítélte a tu­néziai terület ellen intézett izraeli légitámadást, s a továbbiakban síkraszállt az új világgazdasági rend megteremtéséért. A ghanai külügyminiszter első­sorban afrikai problémákkal foglal­kozott, s kitért rá, a pretoriai fajül­döző rezsimet el kell szigetelni. Marokkói kollégája elmondta, or­szága kész támogatni az ENSZ- főtitkár erőfeszítéseit a nyugat- szaharai probléma rendezése ér­dekében. Marokkónak szándéká­ban áll elősegíteni az ENSZ égi­sze alatt megrendezendő szabad és demokratikus népszavazást, s hajlandó tiszteletben tartani an­nak eredményeit - mondotta. A szíriai közvetítés eredményeként Tűzszünet született Tripoliban (ČSTK) - Az észak-libanoni Tri­poliban a néhány hete folyó har­cok hevessége tegnapra alábbha­gyott: a Sziria-barát Arab Demok­ratikus Párt és az Iszlám Egyesí­tési Mozgalom nevű radikális mu­zulmán szervezet között tűzszü- neti megállapodás jött létre. A megállapodást csütörtökön Da­maszkuszban kötötték meg Hafez Asszad szíriai elnök közvetítésé­vel. Ezt megelőzően két napon keresztül tárgyaltak a szíriai veze­tőkkel a szélsőséges muzulmán szervezet képviselői. A legutóbbi hírügynökségi jelentések szerint a tűzszünetet a felek betartják. Az Iszlám Szent Háború nevű titkos szervezet tegnapra virradó éjszaka közölte, kivégezte William Buckelyt, az USA bejrúti nagykövetségének harmadtitká­rát, akit tavaly márciusban rabol­tak el. A bejrúti lapoknak megkül­dött közleményében a szervezet megállapítja, a gyilkosság a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet tuniszi főhadiszállása elleni légitá­madásra adott válasz. A közle­mény szerint a bombázás Izrael és az USA közös müve volt. Buck­ley a Libanonban túszul fogva tar­tott 6 amerikai államolgár egyike volt. Szovjet-osztrák megbeszélések (ČSTK) - Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, szovjet állam­fő a Kremlben csütörtökön fogadta az osztrák parlament küldöttségét, amelyet Anton Benya, a nemzeti tanács elnöke vezet. A baráti lég­körű megbeszélésen a két fél nemzetközi kérdéseket érintett, s áttekintette a szovjet-osztrák kapcsolatok helyzetét. Mindkét fél egyaránt kiemelte a küszöbönálló szovjet-amerikai csúcsértekezlet jelentőségét. Az osztrák törvény­ÚJSZÚ 1985. X. 5. Ami jár, az jár? (ČSTK) - Egy osztrák állampol­gár a minap rendkívüli kitüntetést kapott: a hitleri Wehrmacht vaske­resztjét. 1945 tavaszán részt vett egy sebesült kanadai katona fog­lyul ejtésében - ezért a kitüntetés, amelyet akkor nem vehetett át, mi­vel a náci „ezeréves birodalom“ összeomlott. Az illető egykori felet­tese, Claus öking hadnagy - mel­lesleg a nyugatnémet Budeswehr munkatársa - azonban a „hőst“ felkutatta, s elintézte, hogy a kitün­tetést megkapja. A Wiener Zeitung cimü bécsi lap ugyan nem hozta nyilvánosságra a megkésve kitüntetett „hős" ne­vét, ám felteszi a kérdést, vajon helyes volt-e, hogy a kitüntetés átadásának aktusán részt vett a kerületi hatóságok képviselője. hozók reményüket fejezték ki, hogy ez a találkozó pozitív ered­ményeket hoz. A kétoldalú kap­csolatokról szólva leszögezték, a Szovjetuniónak és Ausztriának egyaránt érdeke, hogy az együtt­működés tovább bővüljön. Orvosok a békéért (ČSTK) - A magyarországi Ba- latonöszödön Orvosok a Békéért címmel kétnapos nemzetközi ta­nácskozást szervezett az Ellenál­lók Nemzetközi Szövetsége. 16 ország szakemberei az atomhá­ború beláthatatlan következmé­nyeire mutattak rá, s kiemelték az atomfegyver alkalmazását hirdető propaganda elleni szervezett harc jelentőségét. Az FMLN sikerei (ČSTK) - Salvadorban a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front egységei több sikeres akciót hajtottak végre a kormánycsapatok ellen. A szomszédos Hondurasba vezető egyik fontos határátkelőhelyet elfoglal­ták, s károkat, okoztak a közeli, straté­giai fontosságú hídban. A kormánycsa­patok helyi erői nagy veszteségeket szenvedtek. Heves harcokról érkeztek jelentések az ország keleti részéből is. Az FMLN tegnap az idén már 11. alkalommal hirdette meg az ország összes közútjának bojkottját, ami lé­nyegében a forgalom megbénításával egyenlő. A Bejrútban elrabolt szovjet ál­lampolgárok sorsáról nem tudni semmi újabbat (egyiküket kivé­gezték), mivel az elrablók nem adnak hírt magukról. A szovjet nagykövetség képviselői intenzív kapcsolatot tartanak a libanoni és sziriai illetékesekkel. Péntek dél­előtt Bejrútból evakuálták a szov­jet államolgárok családjainak egy részét. Választások Portugáliában (ČSTK) - Portugáliában vasár­nap idő előtti parlamenti választá­sokat tartanak. Az Egyesített Népi Szövetség (APU) nevű választási koalíció, amelynek tagja a kom­munista párt is, csütörtökön Lisz- szabon központjában nagyszabá­sú felvonulással fejezte be válasz­tási kampányát. Az ezt követő nagygyűlésen a baloldali tömörü­lés egyes vezetői mondtak beszé­det. Alvaro Cunhal, a PKP főtit­kára többek között arra szólította fel a választókat, szavazataikkal biztosítsák az APU győzelmét. Fegyveres provokáció (ČSTK) — Costa Rica és Nicaragua határán a somozista ellenforradálmá- rok újabb két fegyveres provokációt robbantottak ki. Amint azt a managuai külügyminisztérium nyilatkozata meg­állapítja, a támadók csoportjainak egyi­ke aknavetőkkel és golyószóróval lőtte a nicaraguai határőröket, a másik pe­dig a nicaraguai hadsereg egyik heli­kopterét próbálta meg lelőni. Több pol­gári személy megsebesült. Az ecuadori fővárosban a latin-ame­rikai országok közéleti személyiségei nemzetközi konferencián foglalkoztak az USA Nicaragua elleni agresszív politikájával. A felszólalók egyöntetűen elitélték Washington lépéseit. Csehszlovák segély Mexikónak (ČSTK) - Miguel de la Madrid mexikói elnök csütörtöki tévébe­szédében kijelentette, a földren­gés során összeomlott épületek romjai alatt már aligha találnak életben maradottakat. A mentő­alakulatok ennek ellenére folytatják a munkát. Az államfő nagyra érté­kelte a mentési munkálatokba be­kapcsolódó önkéntesek ezreinek segítségét, csakúgy a külföldről érkező segélyszállítmányokat. A mexikói főváros nemzetközi repülőterén csütörtökön szállt le a második csehszlovák repülőgép, amely élelmiszereket, gyógyszert, sátrakat, takarókat és más szük­séges cikkeket szállított a földren­gés sújtotta területek lakosságának megsegítésére. Külön(ös)vélemény Izrael mindenkori vezetői immár negyven éve szinte nap mint nap gondoskodnak arról, hogy előkelő helyen szerepeljenek a híradások­ban. Mivel pedig a nemes csele­kedetek gyakorlása nem kenye­rük, világraszóló gaztetteik bizto­sítják számukra a kétes értékű publicitást. Romok, halottak, vér, szenvedés, megnyomorítottak és elüldözöttek, árvák és özvegyek- ezzel szereztek hírnevet maguk­nak. Mire számítanak? Hogy a vi­lág hozzászokik ezekhez a borzal­makhoz, és elunja a tiltakozást? Hogy átveszi az ó észjárásukat, és szintén megengedhetőnek fogja tekinteni az ártatlan életek töme­ges kioltását? Miben és kiben bíz­nak? Verhetetlenségükben, sért­hetetlenségükben, büntetlensé­gükben vagy magas pártfogóik­ban? Súlyos kérdések, amelyek a héten ismét és nagyon sürgető­en vetődtek fel a tuniszi bombá­zással kapcsolatban. „Ez a lépés joggal váltja ki az egész világközvélemény mély fel­háborodását és éles elítélését“- szögezte le az üggyel kapcsolat­ban külügyminisztériumunk nyilat­kozata. „Az izraeli hivatalos képvi­selők szemtelenül és cinikusan je­lentették be ezt a véres bűntényü­ket, és egyáltalán nem számít ne­kik, milyen fényben látja őket a nemzetközi közvélemény. Igé­nyeik Izrael terrorra való »jogát« illetően kíméletlenségükkel meg­felelnek az állami terrorizmus poli­tikájának, amelyet Izrael védelme­zője, az Amerikai Egyesült Álla­mok folytat“ - állt a TASZSZ szov­jet hírügynökség nyilatkozatában. Más-más szavakkal, de ugyaneb­ben a szellemben foglalt állást egy sor ország hivatalos szerve, ál­lamférfiak, neves személyiségek tucatjai. Az egységes tiltakozó és elítélő kórusba bekerült egy disszonáns hang - az Egyesült Államoké. Ro­nald Reagan volt az egyetlen ál­lamférfi, aki úgy vélte, a Tel Aviv-i vezetés „jogosan“ járt el. Mert hiszen napokkal korábban a cipru­si Larnaka kikötőjében palesztin szélsőségesek megölték egy jacht három izraeli utasát. „Megtorlá­sul“ palesztin célpontokat bom­báztak izraeli repülőgépek a kelet­libanoni Bekaa-völgyben és a PFSZ székházát Tuniszban. Pe­dig időközben kiderült, hogy azok a larnakai palesztinok annyira „szélsőségesek“ voltak, hogy a Mosszad, az izraeli titkosszolgá­lat utasításai szerint jártak el. Erre még a Tunisz elleni barbár táma­dás előtt fény derült. Éppen Tel Aviv és Washington ne tudott vol­na róla? Az agresszió lebonyolítása kö­rül viszont még sok minden tisztá­zatlan. A Tel Aviv-Tunisz távolság légvonalban oda-visaza kb. 4500 kilométer. Ekkora távot üzema­nyag felvétele nélkül nem tehetett meg a hat (nyolc?) bombázó. Hol tankoltak? Amerikai gépekről a le­vegőben? Egy Földközi-tengeri amerikai bázison? Egy nyugat-eu­rópai NATO-országban? Egyelőre még az egyik feltevés sem bizo­nyított. Úgyszintén az is, hogy a Földközi-tengeren és légterében az amerikaiak minden mozgást el­lenőriznek, tehát tudniuk kellett a készülő támadásról is, hiába állítják ennek ellenkezőjét. Egyéb­ként ezt bizonyítja az agresszió helyeslése is. Ezek ismeretében egyértelmű, hogy nemcsak a bűn­tény végrehajtóját terheli a felelős­ség az emberáldozatokért és az anyagi károkért, hanem a közre­működőt is. Ezt a felelősséget próbálja el­hárítani magáról az Egyesült Álla­mok, amikor váltig azt bizonygatja, hogy Izrael barbár bűnténye jogos önvédelem volt. Hiszen azokat a repülőgépeket, melyeket a tá­madáshoz felhasznált - az ameri­kai törvényhozás kikötése alapján csakis és kizárólag védelmi cé­lokra használhatja fel. Ha tehát Washington nem vállalja a bűnré- szességet, akkor el kell fogadtat­nia, hogy önvédelemről volt szó. Ez a körmönfont logika több mint elfogadhatatlan - ez elítélendő. A tunéziai panasz nyomán össze­ült Biztonsági Tanács eddigi vitája egyértelműen bizonyítja, hogy a testület tagjai erre hajlanak. Tisztában vannak azonban azzal, hogy különleges különvéleményét a Biztonsági Tanácsban is han­goztató Egyesült Államok mega­kadályozza minden olyan határo­zat elfogadását, amely elmarasz­talná Izraelt, nem beszélve egy olyan dokumentumról, mely köve­telné a károk megtérítését és szankciókat az agresszor ellen. A Biztonsági Tanács még nem szavazott, de a sokéves tapaszta­latok azt sugallják, hogy csak két megoldás lehetséges: egy „lan­gyos“ határozat egyhangú elfoga­dása vagy egy szigorúnak az amerikai megvétózása. Nem ez az első eset, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa ilyen di­lemma előtt áll. Első számú pártfo- goltja érdekében Washington rendre él vétójogával, teljesen fi­gyelmen kívül hagyva más orszá­gok jogos érdekeit, a nemzetközi közvélemény, a józan ész követe­léseit. Ez az amerikai magatartás törvényszerűen újabb gaztettekre ösztönzi az izraeli vezetést. Példa erre Izrael hozzáállása a palesztin kérdéshez, viszonya szomszédai­val, legfőképp pedig Libanon tra­gédiája. A második évtizedébe lé­pett libanoni polgárháborúban a szélsőjobboldali falangista erők által Izrael - és természetesen az USA is - mindvégig érdekelt. Kö­zös érdekük az is, hogy megaka­dályozzák a libanoni kibontako­zást, a nemzeti megegyezést, a belső megbékélést. Az egyszerű libanoni emberek sem értik, miért ez az öldöklés, csak azt tudják, ez nem az ő háborújuk, s mint eddig, ezután sem származik hasznuk belőle. Nekik csak a szenvedés jut, a nélkülözés, a rettegés. Az újra és újra átrendeződő politikai erővonalak útvesztőjében, az ide- ig-óráig tartó, majd felbomló szö­vetségek káoszában az éppen alulmaradottak pedig a legbrutáli- sabb, a legembertelenebb bűnté­nyektől sem riadnak vissza. Ezek sorába tartozik az a megbocsát­hatatlan bűntény is, amely hétfőn történt Bejrútban. Szélsőséges muzulmán csoportok a szovjet nagykövetség négy munkatársát ejtették foglyul, és szabadon en­gedésük feltételéül olyan követel­ményeket támasztanak, amelyek az egymással ellenségeskedő csoportosulások Tripoli térségé­ben folytatott tevékenységével kapcsolatosak, bár ezekhez a Szovjetuniónak semmi köze. Bár a szovjet fél - és több libanoni politikai erő és vezető személyiség is - azonnal lépése­ket tett a foglyok kiszabadítására, az ügy még nem zárult le, sőt az egyik szovjet állampolgárt az em­berrablók kedden megölték. „Ezt a bűntényt nem lehet megbocsá­tani - szögezte le a szovjet kor­mány nyilatkozatában. Annál is in­kább, mivel a Szovjetunió mindig a libanoni nép és a többi arab nemzet barátja, Libanon egysége, függetlensége és területi integritá­sa megőrzésének, az országban a vérontás beszüntetésének és az ottani problémák politikai rendezé­sének hive volt.“ Az emberrablás óriási felháborodást váltott ki vi­lágszerte, s ennek számos ország vezető politikusa adott határozot­tan hangot. Az USA ezúttal is különvéleménnyel élt: nem vette magának a fáradságot, hogy nyugtalankodjon a szovjet állam­polgárok sorsa miatt. Pedig elég, ha emlékeztetünk arra, hogy egé­szen másképpen, maximális mér­tékben humánusan reagált a Szovjetunió - a világ többi orszá­gával együtt - a TWA amerikai légitársaság repülőgépének júni­usban siita fegyveresek által tör­tént elrablására. Bár akkor olyan vélemények is elhangzottak, hogy a térségben egyre fokozódó Ame- rika-gyűlöletről egyedül az ameri­kaiak tehetnek, ez lépéseik köz­vetlen következménye. Mégsem az „úgy kell nekik“-hangulat, a ci­nizmus került előtérbe, hanem az emberség, az ártatlan életekért való aggódás. És egyre több okunk van az aggodalmakra - kisembereknek és országvezetőknek egyaránt. Félünk kimondani, de sokszor arra gondolunk, hogy az ilyen „kis gaz­tettek“ talán a nagy bűntények előjátékai. Ezért általános a véle­mény, hogy ezeket még csirájuk­ban el kell fojtani, szigorúan meg kell büntetni. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom