Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-04 / 234. szám, péntek

Közös fellépéssel a háborús veszély elhárításáért Bohuslav Chňoupek beszéde az ENSZ-közgyűlés általános vitájában 1 KOMMENTÁI^fUK -------------­Bo huslav Chňoupek, hazánk külügyminisztere szerdán felszólalt az ENSZ-közgyűlés általános vitájában. Beszédének első részét lapunk tegnapi számában közöltük. Elnök úr, ami a feszültségforrá­sokat illeti, mindenekelőtt a közép­amerikai helyzetre kívánok figyel­meztetni, ahol az imperializmus fokozza agresszív akcióit - bele­értve a katonai jellegűeket is - a szuverén Nicaraguai Köztár­saság, a salvadori nemzeti felsza­badító mozgalom, valamint több más ország ellen. Nagyra becsül­jük a nicaraguai kormány konst­ruktív magatartását. Értékeljük a Contadora-csoport aktivitását, s azt, hogy más latin-amerikai or­szágok is támogatják. Következetesen követeljük, hogy a Biztonsági Tanács haté­kony szankciókat fogadjon el a Dél-afrikai Köztársaság ellen. A fajüldözők újabb terrorakcióinak hulláma az afrikai lakosság ellen azt bizonyítja, hogy a pretoriai re­zsim által végrehajtott ún. „refor­mok“ mit sem változtatnak az apartheid szégyenteljes voltán. A helyzet nem túr halasztást. Ha­tározottan kiállunk a namíbiai nép függetlenségének megadása mel­lett, a vonatkozó ENSZ-határoza- tok megvalósításával, beleértve a Biztonsági Tanács határozatát is. A Dél-afrikai Köztársaság legu­tóbbi agressziója a független An­golai Népi Köztársaság ellen ismét igazolta, hogy a térségben mind­addig nem lesz béke, amíg az apartheid-rezsim létezni fog. Elí­téljük ezt az agressziót - az állami terrorizmus politikájának eme dur­va megnyilvánulását. Teljes támo­gatásukról biztosítjuk az angolai nép hazája függetlenségének megvédéséért vívott hősi harcát. A közel-keleti helyzet jelenlegi alakulása világosan bizonyítja, hogy a Camp David-i mintájú kü- lönutas lépések nem vezethetnek igazságos megoldáshoz. Az eh­hez hasonló lépések nemcsak a palesztin nép nemzeti jogainak, hanem az összes arab ország ro­vására is történik. Az izraeli ag­resszió következményeként kiala­kult mostani helyzetből a kivezető utat az arab államok egységes eljárása mutatja meg, ezt a fezi csúcskonferencián fogadták el. Az ott meghatározott elvek megvaló­sítása egy, a Közel-Keletről szóló, nemzetközi konferencián keresz­tül valósulhatnának meg, úgy, ahogyan azt a Szovjetunió ajánlot­ta. Ennek természetesen előfelté­tele minden érdekelt fél - beleért­ve a PFSZ-t is, mint a palesztin nép egyedüli törvényes képviselő­jét - részvétele. Teljes támogatá­sunkról biztosítjuk a Libanon egy­ségének, szuverenitásának és te­rületi épségének helyreállítása ér­dekében kifejtett igyekezeteket. Határozottan elítéljük Izrael legu­tóbbi agresszív támadását, mely­nek most Tunézia lett az áldozata. Sajnos, az agresszort most is cini­kus módon támogatja stratégiai szövetségese. Síkraszállunk az iraki-iráni konfliktus mielőbbi befejezéséért. Kellő politikai jóakarat mellett mindkét részről megoldhatók a vi­tás kérdések a békés tárgyalások útján. Ez megfelelne mindkét or­szág népe, valamint az egész tér­ség érdekeinek. Határozottan elí­téljük azon imperialista szándéko­kat, hogy e találkozót saját katonai jelenlétük növelésére használják ki a Perzsa-öbölben és az Indiai­óceánon. Változatlanul az a vélemé­nyünk, hogy az Afganisztán körüli helyzet normalizálása csak akkor lehetséges, ha teljes mértékben tiszteletben tartják az afgán nép jogát a független fejlődésre és ha véget vetnek az ország belügyei- be való fegyveres és más beavat­kozásnak. Hasznosnak tartjuk az ENSZ-főtitkár közvetítésével foly­tatott afganisztáni-pakisztáni tár­gyalásokat. Jó lenne, ha ez a pár­beszéd közvetlen tárgyalásokká változna. A délkelet-ázsiai helyzetet ille- , tőén támogatjuk Vietnam, Laosz és Kambodzsa javaslatait, ame­lyek arra irányulnak, hogy a térség a béke, a stabilitás és együttmű­ködés övezetévé váljék. A problé­mák megoldása egyedüli haté­kony módjának a politikai dialó­gust tekintjük, mindenekelőtt az indokínai államok és az ASEAN- országok között. Teljesen igaz­ságos és a valóságnak megfelelő lépésnek tekintjük a Kambodzsai Népi Köztársaság képviseletét az ENSZ-ben. Ismét teljes támogatásunkról biztosítjuk a KNDK azon igyeke­zetét, hogy Koreát békés úton egyesítsék, demokratikus alapo­kon, külső beavatkozás nélkül, s azt a követelését, hogy Dél- Koreából vonjanak ki minden ide­gen fegyveres erőt, a Koreai-fél- szigetet pedig változtassák atom­fegyvermentes övezetté. A koreai kérdés megoldásához jó alapnak tartjuk az KNDK kezdeményezé­sére az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszakán elfogadott határozatot. Meggyőződésünk, a stabilitás erősítéséhez a világban jelentős mértékben hozzájárulna több is­mert kezdeményezés elfogadása, melyeknek az a céljuk, hogy Ázsia a béke és biztonság térségévé változzon. Ehhez minden ázsiai állam igyekezte szükséges, tekin­tet nélkül társadalmi rendszerére. Gondolunk az olyan összázsiai fó­rum megrendezésére is, amelyen megvitatnák a békés egymás mel­lett éléssel és jószomszédi kap­csolatok kialakításával összefüg­gő kérdések egész komplexumát úgy, ahogy azt Európában a hel­sinki konferencia tette. Teljes mértékben támogatjuk a ciprusi kérdés békés és igaz­ságos megoldását, amely biztosí­taná, hogy Ciprus független, szu­verén, területileg egységes, el nem kötelezett állam maradjon, hogy megszabaduljon minden kül­ső beavatkozástól és katonai je­lenléttől. Szomorú tény, hogy ma, negy­ven esztendővel az ENSZ mega­lapítása és 25 évvel a történelmi jelentőségű, Nyilatkozat a gyar­mati országok és népek független­ségének megadásáról cimű doku­mentum elfogádása után még mindig több ország népétől meg­tagadják a szabadsághoz és füg­getlenséghez való alapvető és eli­degeníthetetlen jogát. Ezért ismét hangsúlyozottan síkraszállunk a kolonializmus még létező meg­nyilvánulási formáinak - beleértve az újgyarmatosítást is - felszámo­lásáért. Elnök úr, szervezetünk jelentős részt vállal a nemzetközi gazdasá­gi és szociális problémák megol­dásából. Fokozatosan létrehozta azokat a szerveket, szervezete­ket, szakosított ügynökségeket, amelyek koordinálják a gazdasági, kereskedelmi, tudományos és mű­szaki együttműködést. Szerveze­tünk keretében sok jelentős sok­oldalú dokumentumot is elfogad­tak, amelyek ezt az együttműkö­dést irányítják. Sajnos, az ezekben rögzített alapelveket állandóan megsértik. Számos fejlődő országgal közö­sen már évek óta hangsúlyozzuk a gazdasági biztonság megterem­tésének szükségét. Elítéljük az embargókat, a diszkriminációs in­tézkedéseket, a szankciókat, és azt, hogy a gazdasági és humani­tárius segítséget politikai enged­ményekhez kössék. Az adós fejlődő országok és a hitelezők viszonyát nem lehet olyan egyszerű számviteli jegy­zékre leegyszerűsíteni, mint ami­lyen a „fizetnie kell“ és „fizetett“. Hiszen ez az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok évszáza­dokon át tartó gyarmati és neoko- lonialista kizsákmányolásának, valamint a hitelek törlesztésével kapcsolatos példátlan mesterke­déseknek a következménye. Em­lítsük meg, az európai középkor­ban az uzsoráért, a kamatokkal történő mesterkedésekért, az adó­sok bőrének lenyúzásáért az uzsorásokat keményen megbün­tették, beleértve a határon történő megégetést és a karóbahúzást is. A hitelpolitika normalizálásáért szállunk síkra. Teljes mértékben támogatjuk a Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Népköztársaság kormá­nyának elnöke által itt előterjesz­tett javaslatot, hogy az ENSZ-főtit­kár védnöksége alatt hozzanak létre az eladósodás és a fejlődés kérdéseivel foglalkozó nemzetközi kutatóközpontot. Kitartóan törekszünk a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok igaz­ságos és demokratikus alapokon történő átépítésére, amely megte­remtené az igazságos együttmű­ködés feltételeit. Ezt ismét meg­erősítettük az e kapcsolatok javí­tását célzó akcióprogramra vonat­kozó javaslatunkkal, amelyet a KGST-országok legfelsőbb szin­tű tanácskozása terjesztett elő. Ez nyílt ajánlat minden ország szá­mára. Üdvözöljük, hogy hasonló irányt követtek az el nem kötelezett or­szágok közelmúltbani luandai konferenciáján született javasla­tok. Ez a széles körű békés tömö­rülés főleg a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben mind fon­tosabb és pótolhatatlanabb szere­pet játszik. Tiszteljük aktivitását, amelyet az atomkatasztrófa ve­szélye ellen, a békés világűrért, a leszerelésért, a kölcsönösen előnyös széles körű nemzetközi együttműködésért, a konfliktusok békés rendezéséért, a világ külön­böző térségeiben a feszültség tűz- • fészkeinek felszámolásáért folyta­tott harcban tanúsít. Az emberi jogokról szólva: olyan régi eszményképről van szó, mint maga az emberiség. Elkerül­hetetlenül rögzíteni kellett az ENSZ Alapokmányában is. Ha tel­jes mértékben érvényesülnie kell, a földgolyó széltében és hosszá­ban, miként lehet az, hogy egyes kiválasztott országokra rásütik az állítólagos bűnösök Káin-bélye- gét, ezzel szemben másokat- a politikai szükségletek alapján- a demokratikus tökéletesség eszményképének neveznek. Ezért megkérdem: azok, akik oly szíve­sen mutogatnak ujjal másokra, bű­nök nélkül valók? Alkotmányukba bevették-e, hogy minden feleba­rátjuknak joga van a munkára? Jogot nyújtanak-e az ingyenes művelődésre? Az ingyenes egészségügyi gondoskodásra? A pihenésre? A nyugdíjra? Ratifi­kálták-e vajon a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi szerző­déseket? És a gazdasági, szociá­lis, valamint kulturális jogokról szólókat? Nem vonatkozik-e az ilyen magatartásra, amikor a he­lyes kérdésekre helytelen vála­szokat keresnek, az a bibliai mon­dás, hogy a más szemében meg­látják a szálkát, a magukéban meg a gerendát sem? Újból és újból el kell ismételni, hogy az emberi jo­gok mindig azonosak a polgári és szabadságjogoknak az alapvető gazdasági és szociális jogokkal történő konkrét összekapcsolásá­val. S hogy minden ország ezeket a saját felfogása szerint értelmezi. Ezt a tényt tiszteletben kell tartani. Ellenkező esetben továbbra is az irracionalitás ördögi körében fo­gunk tévelyegni. Elnök úr, biztosíthatom a köz­gyűlést, hogy Csehszlovákia a szervezetünk iránti odaadással továbbra is teljesíteni fogja annak fennkölt céljait. Amint Gustáv Hu­sák, Csehszlovákia köztársasági elnöke mondta: folytatni fogja a háborús veszély elhárításáért, a leszerelésért - mindenekelőtt a nukleáris leszerelésért -, a nem­zetközi problémák békés, az egyenlőség és egyenlő biztonság alapján történő megoldásáért, az enyhüléspolitika és a konstruktív együttműködés visszatéréséért folytatott harcot“. Milyen vezetők kellenek? Jók, sőt jobbak. Központi megállapítások hangoztatják, gondjaink tekintélyes része abból fakad, hogy sok vezető gondolkodása, reflexe nem a mai korhoz szabott. Nehéz lenne ezt cáfolni, de számokba önteni is. A világgazdaság válsággal terhes átrendeződése alkotó tehetségeket kíván. Kíván? Törvényszerűvé teszi a változó- és vállalkozókész­séget. A példátlan dinamikával változó világgazdasági követel­ményekhez alkalmazkodva, törekvéseink s céljaink megvaló­sításában elsőbbsége természetesen a tudományos­műszaki haladásnak és következésképpen az e munkaterüle­teken irányító vezetőknek, dolgozóknak van, s lesz ezután is. Központi párt- és állami szerveink sokszor utasították a különböző szintű gazdaságirányító szerveket s vezető testületeket szerepük jobb betöltésére, főleg feladataik haté­konyabb teljesítésére. Ennek ellenére - legalábbis a kimutat­ható eredmények azt tanúsítják - egy részük még mindig lehetőségeik határa mögött ügyködik. Ezért szükséges, hogy a pártszervek és -szervezetek még behatóbban foglalkozza­nak e kérdésekkel is. A pártszervek és -szervezetek ugyanis a saját működési hatáskörükben konkrétan tudják, hogy az 1985-ös terv, s még hatványozottabban a 8. ötéves terv számol a minőség és a hatékonyság további emelésével, valamint a gazdasá­gosság elmélyítésével - gyakorlatilag a népgazdaság min­den ágazatában és területén. Különösen sűlyt helyeznek a magas műszaki színvonalú termékek részarányának növe­lésére. Amellett tudatosítják: a jövő szociális és gazdasági feladatainak megvalósítása feltételezi, hogy a nemzeti jöve­delem éves növekménye minimálisan 3,5 százalék legyen. Miért vetjük fel és fogalmazzuk meg ezt ilyen hangsúlyo­san? Egyrészt a tervfegyelem, nem kevésbé a párt alapsza­bályzata okán. Az utóbbi ugyanis nyomósítja az említetteket: „... a termeléssel közvetlen kapcsolatban álló tervező- és szerkesztöirodák, kutatóintézetek pártszervezeteinek jogá­ban áll - anélkül, hogy helyettesítenék a vezetőséget - ellen­őrizni a termelési feladatok teljesítését, fokozni a kommu­nista gazdasági vezetők felelősségét az üzemek és a vállala­tok termelésének és gazdálkodásának fejlesztéséért...“ Tegyük hozzá: jó ideje már, hogy ez vonatkozik a párton kívüli gazdasági vezetőkre is. Mindezek felülvizsgálását s további jó feltételeinek megte­remtését éppen a közeljövőben kezdődő évzáró taggyűlése­ken nagyon időszerű véghezvinni mindenütt, ahol szüksé­ges. A pártszervek illetékes osztályai részéről megvan az ehhez szükséges gazdaságpolitikai jártasság, gyakorlati szakértelem, sőt sok esetben a szakképzettség is; a pártta­gok pedig ismerik a fő feladatokat, az üzemi és a vállalati munkamegosztást s benne a saját helyüket és munkafeltéte­leiket is. Ha minden részről érdemben fogják fel az említett célok komolyságát és a feladatok megkerülhetetlenségének tényét s követelményét - akár parázs viták árán is semmi akadálya nem lesz, hogy a párt és a gazdasági vezetés az évzáró taggyűléseken is közös nevezőre és hatékony dönté­sekre jusson. A gazdasági vezetőknek viszont nagymértékben meg­könnyíti a dolgát, ha állandóan érdeklődnek az emberek véleménye, szándéka felől, megosztják velük a saját elképze­lésüket, s megpróbálják meggyőzni őket annak helyességé­ről. Szándéka ellenére ugyanis nem lehet sem boldogítani, sem szolgálni semmiféle közösséget. MIKUS SÁNDOR Bővül elektrotechnikai iparunk kapacitása Prešovban új üzemet adtak át Hét évig, több mint 270 millió korona ráfordítással épült a prešo­vi Dukla ipari automatizációs vál­lalat 02-es számú üzeme, amelyet most Ladislav Bobčáknak, a kelet­szlovákiai kerületi pártbizottság tit­kárának és Ivan Goňkónak, a ke­rületi nemzeti bizottság elnökének jelenlétében adtak át rendelteté­sének. Az új üzemnek hazánk elektro­technikai iparának fejlesztése szempontjából igen jelentős sze­repe van, mert itt gyártják a jövő­ben többek között az ipari robotok és manipulátorok irányítóberende­zéseit, az egyenáramú motorok forgásszabályozóit, a fűtéstechni­kai állami célprogram megvalósí­tása során alkalmazott Klimact és Medact motorokat stb. Még az év végéig csaknem 92 millió korona értékű terméket gyártanak, s a 8. ötéves tervidőszak első évében az új üzem árutermelésének értéke eléri a 220 millió koronát, ami az eredetileg tervezettnél 8 millió ko­ronával több lesz. Az ünnepélyes átadás alkalmá­ból a vállalat dolgozói a CSKP XVII. kongresszusának tiszteleté­re növelték felajánlásaikat. Vállal­ták, hogy árutermelésük tervezett értékét további 1 millió koronával, a módosított saját termelési érték tervét pedig félmillió koronával túlszárnyalják, s az energia- és anyagmegtakarítást is további fél százalékkal növelik. Egyúttal elkezdődött a vállalat üzemeinek a bővítése. 176 millió korona ráfordítást - igényel, és 1988-ig tart. Ezt követően a válla­lat a Prešovi Fémipari Kutatóinté­zettel együttműködve évente több mint 300 millió korona értékű ipari robotot és manipulátort lesz képes gyártani. (ik) Hazánkban a nýrskói Okula vállalat gyárt egyedül szemüveg­kereteket. Az idén volt 90 éve annak, hogy a városkában megnyílt a mai üzem elődje. Az idén a vál­lalat 220 millió korona értékű árut termel, ennek jelentős részét kivitelre. A képen Mi­lena Smahová kerete­ket csomagol. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) ÚJ szú 4 1985. X. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom