Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-04 / 234. szám, péntek

A Szovjetunió nagy horderejű új javaslatai a nemzetközi biztonság erősítését szolgálják (Folytatás az 1. oldalról) tozott, ahol a nép kulturális szín­vonala magas. Felszámoltuk a munkanélküliséget és a lakos­ság számára olyan szociális vív­mányokat biztosítottunk, mint az ingyenes lakáskiutalás, az ugyan­csak térítésmentes orvosi ellátás és oktatás. Elmondok néhány számadatot, amelyek a gazdasági fejlődésről tanúskodnak. Az ország nemzeti jövedelme csupán a háború utáni években több mint 16-szorosára, az ipari termelés 24-szeresére emelkedett. A szovjet emberek re­áljövedelmei ebben az időszakban 6-szorosukra növekedtek. Az eredmények feletti büszke­ség azonban nem tölt el bennün­ket önelégültséggel. Látjuk, hogy a jelenlegi szakaszban a társada­lom magasabb fejlettsége jóval terjedelmesebb feladatok, tartal­mukat tekintve nagymértékben új feladatok elé állít bennünket. Tel­jes mértékben tudatában vagyunk munkánk hiányosságainak, a ne­hézségeknek és az időnként elég komoly problémáknak is. A fő célt, amelyet kitűztünk, tömören így le­hetne kifejezni: meggyorsítani a társadalom szociális és gazda­sági fejlődését. Ennek érdekében sok mindent magasabb szintre kell emelni- a népgazdaság tudományos­műszaki bázisát, az irányítás módszereit és magát az embert is, öntudatát, szokásait és képzettsé­gét. Tömören mondva, elindultunk a társadalom minőségileg új álla­potának eléréséhez vezető úton. Fő feladatunk a gazdaság haté­konnyá és dinamikussá tétele, az, hogy az emberek életét szellemi­leg gazdagabbá, teljesebbé és tartalmasabbá tegyük, s fejlesszük a nép szocialista önigazgatását. Nem nehéz megérteni, hogy e célok elérésének legfontosabb feltétele nemcsak a megbízható béke, hanem a nyugodt, normális nemzetközi helyzet is. Épp ezek a prioritások határozzák meg kül­politikánkat, azt a politikát, amely­ben természetesen igyekszünk teljes mértékben figyelembe venni más nemzetek érdekeit és szük­ségleteit és a jelenkor valamennyi realitását. Sokszínű és ellentmondásos vi­lágunk gyors iramban közeledik az évszázad és az évezred végéhez. Ez a világ a bonyolult politikai, gazdasági és szociális jellegű problémákban több mint gazdag. A saját törvényei szerint élő és fejlődő két társadalmi rendszer egymás mellett élése már régóta földgolyónk realitása. Látni kell azonban egy másik körülményt. Ennek lényege az, hogy az országok és földrészek között mind szorosabb kölcsönös összefüggés és függőség alakul ki. Ez a világgazdaság fejlődésé­nek, a tudományos-műszaki hala­dásnak, az információcsere meg­gyorsításának, s az emberek, és a tárgyak földön, sőt a világűrben való mozgásának is az elenged­hetetlen feltétele. Egyszóval az emberi civilizáció fejlődésének a feltétele. A civilizáció eredményei, saj­nos, távolról sem mindig az em­bert szolgálják. A tudomány és a technika eredményeit túl gyak­ran és túl aktívan használják ki az emberek pusztítására szolgáló eszközök létrehozására, az egyre szörnyűbb fegyverfajták gyártásá­ra és felhalmozására. Ebben a helyzetben áz ismert hamleti „lenni vagy nem lenni?“ kérdés már nem csupán az egyén, hanem az egész emberiség előtt vetődik fel. Globális problémává válik. A válasz rá csak egy lehet- az emberiségnek és a civijizációnak minden áron fenn kell maradnia. Ez azonban kizá­rólag csak akkor lehetséges, ha megtanulunk közösen élni, egy­más mellett élni ezen a nem nagy bolygón, ha elsajátítjuk az egymás érdekei kölcsönös tiszteletben tar­tásának nem könnyű művészetét. Ezt nevezzük a békés egymás mellett élés politikájának. Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megsemmisítő ellenállást ta­núsítsunk a népünk biztonságát és békés munkáját fenyegető min­den kísérlettel szemben. Úgy vél­jük azonban, hogy az ideológia igazságát, annak a rendszernek az előnyeit, amelyet saját akaratá­ból minden nép választott, nem a fegyverek erejével, hanem kizá­rólag a példa erejével kell bizonyí­tani. Erről szilárdan meg vagyunk győződve. A köztársasági elnök úrral már tegnap beszéltünk arról, hogyan értelmezzük az ellentétek fó ten­gelyét, a világpolitikában érvénye­sülő két tendencia harcát. Szélső­ségesen veszélyes nézetnek tart­juk - bárhogyan is menteges­sék hogy a nemzetek közössége előtt álló feladatokat mind újabb s egyre pusztitóbb fegyverfajták létrehozásával és felhalmozásá­val, mind a Földön, mind a világűr­ben, meg lehet oldani. Veszélyes­nek tartjuk azokat az akciókat is, amelyek fenntartják és fokozzák a nemzetközi feszültséget. Ez már amúgy is kiélezett. A feszültség akkora, hogy ma már nemcsak a bonyolult és halaszthatatlan kér­désekben nehéz megegyezni, ha­nem a viszonylag egyszerű prob­lémákban is. Ha nem állítjuk meg ezt a tendenciát ma, akkor lehet, hogy holnap már nem sikerül fel­tartóztatni e veszélyes irányú fej­lődést. Ezért már most nagyon fontos­nak tartjuk, hogy azonnal, amíg nem késő, megállítsuk a lázas fegyverkezés „pokolgépét“, meg­kezdjük a fegyverek számának csökkentését, a nemzetközi hely­zet javítását és a nemzetek közötti békés együttműködés fejleszté­sét. Ez mindenkinek az érdeke, ez általános feladat. Senki sem en­gedheti meg magának, hogy félre­húzódjon. Mint bizonyára tudják, a Szov­jetunió nemcsak felhívásokkal áll elő, hanem gyakorlati tetteivel is ez irányban tevékenykedik. Egyoldalúan megszüntettük a közepes hatótávolságú rakéták további telepítését Európában és felszólítottuk az Egyesült Államo­kat, hogy hasonlóképp válaszol­jon. Leállítottuk az összes atom­robbantást és felszólítottuk az Egyesült Államokat, hogy ugyan­így tegyen. Ezzel a felhívással természetesen a többi atomhata­lomhoz is fordulunk. A Szovjetunió javasolja, hogy mindkét fél kezdje meg közép­európai fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentését - s kezdődjön ez a szovjet és az amerikai csapatok létszámának csökkentésével. Emellett készen állunk az amerikaiaknál nagyobb mértékű csapatcsökkentésre. Ami a világűrt illeti, azért szél­iünk síkra, hogy kizárólag békés célokra használják ki és sürgetően megállapodásra szólítunk föl eb­ben a kérdésben, mivel a lázas fegyverkezés kiterjesztése a világ­űrre objektíve lehetetlenné teszi a nukleáris arzenálok csökkenté­sét. Mint tudják, az ENSZ-ben ja­vaslatot terjesztettünk elő a koz­mikus térség békés kihasználása során folytatott nemzetközi együtt­működésre vonatkozóan. Most azonban tájékoztatni sze­retném önöket a Szovjetunió által tett új lépésekről. Ugyanezt a célt szolgálják: a lázas fegyverkezés pusztító folyamatának megszün­tetését és az emberiségre leselke­dő háborús veszély elhárítását. Először. Ezekben a napokban javasoltuk az USA kormányának, állapodjunk meg a támadó űrfegy­verek mindkét részről történő tel­jes betiltásában és azon nukleáris fegyvereinknek a valóban radiká­lis, ötven százalékos csökkenté­sében, amelyekkel elérhetjük egy­más területét. Másként mondva, ugyanazok­nak a feladatoknak a gyakorlati megoldását javasoljuk, amelyekről mint a genfi tárgyalások céljairól, a két fél az év elején megállapo­dott: nemcsak megszüntetni a lá­zas fegyverkezést, hanem jelen­tős mértékben csökkenteni is a fegyverek számát, s ugyanakkor megakadályozni a lázas fegyver­kezést a világűrben. Aligha kell beszélni arról, mind­ez mennyire szilárdítaná a hadá­szati stabilitást és a kölcsönös bizalmat. Elmondhatom önöknek, Genf­ben tárgyaló küldöttségünk olyan utasításokat kapott, hogy ebben a kérdésben terjesszen elő konk­rét javaslatokat és azt a felhatal­mazást kapta, adjon partnereink­nek kimerítő magyarázatot. Minderről azért beszélek önök­nek, mert a Nyugaton javaslatunk­ról különböző változatok és elfer­dített magyarázatok terjednek és itt az ideje, hogy ezt valamiképp megvilágítsuk. Másodszor. Az európai köze­pes hatótávolságú nukleáris esz­közökről. Annak érdekében, hogy megkönnyítsük a mindkét részről történő mielőbbi csökkentésükről szóló megállapodást (ez, ahogy azt gyakran mondják nekünk, Nyu- gat-Európának is érdeke), lehet­ségesnek tartjuk, hogy az ide vo­natkozó megállapodást külön, a hadászati és az úrfegyverek problémájától elválasztva kössük meg. Ez az út véleményünk sze­rint praktikus lehet. Ezzel összefüggésben fontos­nak tartjuk, hogy megmagyaráz­zuk álláspontunkat abban a kér­désben, milyen helyet foglal el Franciaország és Nagy-Britannia nukleáris potenciálja az európai erőegyensúlyban. Ez a potenciál gyorsan növekszik és már nem hunyhatunk szemet fölötte. A fran­cia fél arra mutatott rá, hogy a francia nukleáris ütőeréről nem lehet tárgyalni Franciaország részvétele nélkül. Ez indokolt. Eb­ből az következik, hogy ideje meg­kezdeni közöttünk a közvetlen tár­gyalásokat erről a témáról és kö­zös erőfeszítésekkel keresni az elfogadható kiutat. A Szovjetunió készen áll az ilyen közvetlen tárgyalásokra Franciaországgal, s természete­sen Nagy-Britanniával is. Szeretném ugynakkor hangsú­lyozni, hogy a lehető legfigyelme­sebben tekintetbe fogjuk venni a francia biztonsági érdekeket. Ma, legalábbis ez a benyomá­sunk, a francia fegyverzet csök­kentésének kérdése nem idő­szerű. Harmadszor. Tudják, hogy mo­ratóriumot rendeltünk el közepes hatótávolságú rakétáink európai telepítésére. Az SS-20-as rakéták száma, amelyeket a Szovjetunió az európai zónában tart harci ké­szültségben, jelenleg 243 egysé­get tesz ki. Ez azt jelenti, hogy pontosan megfelel az 1984. júniu­si szintnek, amikor megkezdődött rakétáink pótlólagos rendszerbe állítása, válaszként az amerikai közepes hatótávolságú rakéták európai telepítésére. A pótlólago­san rendszerbe állított SS 20-as rakétákat most kivontuk a harci készültségből és az e rakéták tele­pítését szolgáló rögzített berende­zéseket a következő két hónap folyamán szétszereljük. Magára az Egyesült Államok területére vo­natkozó válaszintézkedéseink to­vábbra is érvényben maradnak. Szeretném azt is megvilágítani, hogy az adott esetben milyen je­lentést tulajdonítunk az „európai zóna“ kifejezésnek. Ez az a tér­ség, ahol olyan közepes hatótá­volságú rakéták vannak telepítve, amelyek képesek a Nyugat-EurO- pa területén levő objektumok elé­résére. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az öreg és igen erős SS 5-ös rakétá­kat már teljesen kivontuk a fegy­verzetből és folytatjuk az SS 4-es rakéták kivonását. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió európai terüle­tén a közepes hatótávolságú hor­dozó rakéták száma jelenleg összességében lényegesen ala­csonyabb, mint 10 vagy 15 évvel ezelőtt volt. Ezen önkorlátozás so­rán az európai biztonság széles körű érdekeit tartjuk szem előtt. Úgy gondolom, hogy Európa most joggal várja a választ az Amerikai Egyesült Államoktól - közepes ha­tótávolságú rakétái európai földré­szen történő további rendszerbe állításának megszüntetését. Láthatják, milyen komoly lépé­seket tesz a Szovjetunió. A koráb­bi akciókkal együtt legutóbbi ja­vaslataink - számunkra úgy tűnik - a konstruktív és realisztikus in­tézkedések olyan komplexumát alkotják, amelyek megvalósítása valódi áttöréshez vezethetne a nemzetközi kapcsolatok alakulá­sában, áttöréshez a béke, a biz­tonság és a nemzetek közötti együttműködés érdekében. Ha úgy tetszik, ez a mi progra­munk a robbanékony, a békét ve­szélyeztető nemzetközi helyzet ja­vítására. Elvárjuk, hogy a javasla­tainkra adott válaszként a Nyugat is végigjárja az út reá eső részét. Szeretném hangsúlyozni, hogy az általunk előterjesztett program megvalósítása lényeges haladást jelentene a valamennyi nemzet számára olyannyira óhajtott és oly jelentős cél - a nukleáris fegyve­rek betiltása és teljes felszámolá­sa - felé, abban az irányban, hogy az emberiség teljesen megszaba­duljon a nukleáris háború veszé­lyétől. Az atomháborúnak nem lehet győztese. Ezzel bizonyára egyet­ért minden felelős politikus. Itt az ideje, hogy ebből levonjuk a konk­rét következtetést: meg kell szün­tetni a lázas nukleáris fegyverke­zést. Úgy vélem, hogy ezt a köve­telést támogatja valamennyi be­csületes és realistán gondolkodó politikai erő, közéleti személyiség, mindazok az emberek, akiknek drága hazájuk, életük és gyerme­keik, unokáik élete. Egyre sürgetőbb a vegyi fegy­verek teljes betiltásának és a készletek felszámolásának a fel­adata. A genfi leszerelési konfe­rencián a Szovjetunió aktívan vesz részt az ide vonatkozó meg­állapodás kidolgozásában. A tár­gyalásokon több lényeges szem­pontot, köztük az ellenőrzés kér­dését tekintve is partnereink elébe megyünk. Meggyőződésem, hogy a megbízható ellenőrzésben meg lehet egyezni. Erre vonatkozóan a következő gondolat is eszünkbe jut: ha sike­rült megállapodást kötni az atom­fegyverek terjesztésének mega­kadályozásáról, miért ne alkal­mazhatnánk hasonló módszereket a vegyi fegyverek esetében is! Ez megfelelne a teljes betiltásukra irányuló közös erőfeszítéseknek. A Szovjetunió hajlandó lenne részt venni a vegyi fegyverek terjeszté­sének megakadályozásáról szóló nemzetközi szerződés kidolgozá­sában. Ugyancsak készen állunk minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy Közép-Európában lét­rejöjjön a vegyi fegyverektől men­tes övezet. Itt, Párizsban, Nyugat-Európa szívében, szólnom kell az európai biztonság néhány alapvető prob­lémájáról, arról, hogyan látjuk eze­ket mi a Szovjetunióban. A legáltalánosabb kérdéssel kezdem. Tulajdonképpen mi az európai biztonság? Ez a háború és a háborús fenyegetés nemléte. A nemzetek sorsának kölcsönös összefonódása, tekintet nélkül az általuk választott társadalmi utak különbözőségére, Európában rendkívüli erővel megmutatkozik. Figyelembe véve a népsűrűséget és a fegyverekkel való túltelített­séget, Európa bármely más föld­résznél sebezhetőbb egy fegyve­res konfliktus, főleg a nukleáris konfliktus esetén. Ez azt jelenti, hogy az európai biztonságot nem lehet katonai eszközökkel, katonai erővel ga­rantálni. Ez teljesen új helyzet, amely az évszázadokon, sőt évez­redeken át kialakult hagyomá­nyok, gondolkodásmód és cselek­vési mód felborítását jelenti. Az emberi gondolkodás nem alkal­mazkodik azonnal minden újhoz. Ez mindenkire vonatkozik. Erez­zük ezt és megkezdtük számos mindennapi dolog - katonai és természetesen politikai vonatko­zású dolog - átértékelését, s az új tényekkel való összhangba hozá­sát. Azt kívánjuk, hogy az ilyen átértékelés következzen be Nyu- gat-Európában és rajta kívül is. A háborúnak és a katonai erő alkalmazásának egyik akadálya a félelem a válaszcsapástól. Azt azonban mindenki megérti, hogy a tartós békét nem lehet csupán a félelemre építeni. Az egész probléma azonban abban rejlik, hogy hol keressük a félelem, vagy- katonai kifejezést használva- a megfélemlítés alternatíváját. Látjuk, ma milyen kísérleteket tesznek a kiút keresésére - új fegyverek alkalmazásával az ún. csillagháborúkban. Ez illúzió, mégpedig rendkívül veszélyes illú­zió. Egyáltalán, naiv dolog, ha va­laki a biztonság problémájának megoldását a pajzs és a kard tökéletesítésében keresi. Az euró­pai biztonságot, akárcsak a nem­zetközi biztonságot, kizárólag bé­kés egymás mellett éléssel, a fe­szültség enyhülésével, leszerelés­sel, a bizalom megszilárdításával és a nemzetközi együttműködés fejlesztésével lehet elérni. Ez az út hosszú és nehéz, an­nál is inkább, mivel megköveteli, hogy leküzdjük az évtizedek so­rán felhalmozódott kölcsönös gya- núsítgatást, bizalmatlanságot és elfogultságot. Ha azonban élni akarunk, más út nem létezik. És mint minden hosszú út, ez is az elsó lépésekkel kezdődik, ame­lyek gyakran rendkívül nehezek. Megértjük ezt és szeretnénk ön­magunknak és önöknek is segíteni a feladatok megoldásának biztosí­tásában. Ebből erednek azok a ja­vaslatok is, amelyekről szót ej­tettem. Vonatkozik ez a stockholmi kon­ferenciára is, amely a katonai terü­leten való kölcsönös bizalom fon­tos problémáját vitatja meg. Azt gondoljuk, hogy Stockholmban fo­kozatosan kezdenek kirajzolódni a megállapodások körvonalai. Ezek konkretizálják és biztosítják az erő alkalmazásáról való lemon­dás elvének maximális hatékony­ságát. A katonai bizalomerősítő intézkedések bizonyos összessé­gét foglalják magukban, olyan in­tézkedéseket, amelyek specifikus védelmet nyújtanak arra az esetre, ha a katonai konfrontáció kiélező­dése idején a másik fél eljárását valaki helytelenül értelmezné. Egy sor állam, - midenekelőtt a semle­ges országok - azt javasolja, hogy szülessen megállapodás a tájé­koztatásra szoruló katonai tevé­kenység éves terveinek kölcsönös cseréjéről. Készek vagyunk ilyen megállapodást kötni, mivel meg­győződésünk, hogy elősegítené a gyanúsitgatás leküzdését és megnehezítené a háborúra való leplezett készülődést. Mind jobban terjed az a gondo­lat, hogy jöjjenek létre atommentes övezetek a világ különböző része­in, így a mi földrészünkön is, Észak-Európában és a Balkánon. Ezt a gondolatot támogatjuk és készen állunk részt vállalni a ga­ranciákból ott, ahol az szükséges. Hasznosnak tartjuk a két katonai­politikai csoportosulást elválasztó vonal két oldalán létesítendő atommentes folyosó gondolatát. Úgy véljük, hogy azoknak az álla­moknak, amelyek nem rendelkez­nek atomfegyverekkel és területü­kön nincs ilyen fegyver, teljes jo­guk van biztonságuk megbízható nemzetközi jogi garanciáira, an­nak szavatolására, hogy nem vetik be ellenük az atomfegyvert. Az európai együttműködés szá­mos vonatkozása le van fektetve a helsinki Záróokmányban. A vé­leményünk az, hogy a Záróok­mány kiemelkedő sikernek számít és teljes mértékben megőrizte je­lentőségét. Azokban a napokban, amikor megemlékeztünk a helsinki megállapodások 10. évfordulójá­ról, az összeurópai folyamat min­den résztvevője síkraszállt annak folytatásáért. A Szovjetunió kész a lehető legaktívabban részt venni e folyamat folytatásában. A helsin­ki folyamathoz minden európai or­szág saját nemzeti tapasztalatai­val járult hozzá. Ez az európai nem­zetek közös sikere, s védeni kell’ (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1985. X. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom