Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-03 / 233. szám, csütörtök

Ma a korábbiaknál is nagyobb szükség van a politikai párbeszédre

ÚJ SZÚ

1985. X. 3.

töttem, ma mindenképp idézni fogom. Talán az első kérdésre adott válasz során kellett volna ezt tennem. Lenin 1922-ben azt mondta: ,,A Franciaországgal való bármiféle közeledés számunkra rendkívül kívánatos...“ Meggyőződésem, hogy Lenin szavainak jelentősége, a bennük foglalt gondolatok mindmáig érvényesek.

KÉRDÉS: Függetlenül attól, milyen kormány lesz Francia- országban?

VÁLASZ: Mint tudják, minden nemzet maga dönt arról, milyen kormánya lesz. Mi tiszteletben tartjuk a szuverenitást, minden nemzet szuverén jogait, s külpolitikánkban erre tekintettel kell lennünk. A baráti francia nép iránt nagy bizalmat és tiszteletet érzünk, s arra fogunk törekedni, hogy a ma működő kormánnyal és azzal a kormánnyal, amely holnap kerülhet hatalomra, fenntartsuk kapcsolatainkat s fejlesszük azokat.

Az államok közötti kapcsolatokban vannak olyan időszakok, amikor valami zavarossá válik. Az adott esetben, amikor a szovjetfrancia viszonyról beszélünk, inkább arra összpontosítanák, ami nemzeteinket közelebb hozza egymáshoz. Úgy vélem, hogy ez az a tőke, amely lehetővé teszi számunkra, hogy biztonsággal építsük jelenlegi kapcsolatainkat és biztonsággal tekintsünk a jövőbe, amely lehetővé teszi kapcsolataink aktivizálását. Úgy gondolom, hogy ez egyaránt szolgálja országaink és a béke érdekeit. Tekintsünk tehát előre.

KÉRDÉS: A közelmúltban találkoztunk Marchais úrral. Vajon nem ellentmondás-e, hogy abban az időben, amikor a francia kommunisták kiléptek a kormányból, s amikor bírálják a francia kormány tevékenységét, Franciaországban elsőként Mitterrand urat látogatja meg?

, VÁLASZ: Azt hiszem, nem. Az, ami Franciaországban történik, a franciák belső ügye. Tudom, hogy azok a politikai erők, amelyek ma az országot irányítják, gondolok a Szocialista Pártra és azokra, akik szövetségesei, de azok is, akik ellenzékben vannak, ilyen vagy olyan mértékben sikra- szállnak a szovjet-francia kapcsolatok fejlesztéséért az évek során kialakult hagyomány és tapasztalatok alapján. Úgy gondolom, ez felelősségteljes álláspont. Ilyen a mi hozzáállásunk is.

KÉRDÉS: Úgy tűnik, kiváló kapcsolatokat tartanak fenn Európa valamennyi szociáldemokrata kormányával.

VÁLASZ: Ami a világ nemzeteit aggasztó kérdéseket illeti, gondolok itt a háború és a béke kérdéseire, az utóbbi években aktiv együttműködést folytattunk a szociáldemokrata pártokkal. És bizonyára észrevették, hogy azoknak a találkozóknak és beszélgetéseknek a sorában, amelyeket az utóbbi hónapokban folytattam, jelentős helyet foglalnak et a szocialista és szociáldemokrata pártok küldöttségeivel folytatott tárgyalások.

Úgy vélem, az ideológiánkban mutatkozó különbségek nem akadályozzák, hogy együttműmököd- jünk az olyan időszerű kérdések megoldásában, mint a háború és a béke kérdése. És mi ezt nyíltan kinyilatkoztatjuk. Jók a kapcsolataink és hasznos viszonyt tartunk fenn az NSZK, Svédország és Finnország szociáldemokratáival, Japán és Ausztria szocialista pártjaival. Általában véve készen állunk az együttműködésre minden olyan erővel, amely a nemzetközi helyzet veszélyes tendenciáinak a leküzdésére, s arra törekszik, hogy a világ rátérjen az együttműködés, az együtt cselekvés és a kölcsönös megértés útjára.

KÉRDÉS: Az utóbbi időben szemmelláthatóan különleges figyelmet fordít Európára. Helyes ez a benyomásunk?

ALAIN DANVERS: Gorbacsov úr, engedje meg, hogy megköszönjem, hogy fogadott bennünket. örömmel tölt el bennünket, hogy találkozhatunk önnel, függetlenül attól, milyen álláspontot foglal el. ön a modern kor embere, saját korának embere.

MIHAIL GORBACSOV: Remélem, ez a beszélgetés a kölcsönös megértés légkörében, annak a hagyományos berátságnak a légkörében zajlik le, amely az országaink közötti kapcsolatokat jellemzi.

KÉRDÉS: Mint tudja, franciaországi látogatása során nem lesz minden könnyű. Párizsban érdeklődéssel, ugyanakkor, azt mondanám, bizonyos körültekintéssel várják önt. Az emberek meg akarják tudni, milyen ember ez a Gorbacsov úr. A szovjet-francia kapcsolatok kérdése eközben egyaránt napirendre kerül a védelmi politika és az emberi jogok szempontjából. Mit gondol erről? Módosítania kell-e valamely álláspontját? VÁLASZ: Miért megyek Franciaországba, nyugati országot érintő első külföldi utamra? Erre a kérdésre már a tévénézőkhöz intézett beszédemben igyekeztem tömören megadni a választ.

Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy Franciaországban nyilván vannak olyan emberek, akiknek talán nem tetszik, milyen jelleget öltenek kapcsolataink. Ezek a kapcsolatok dinamikusak, fejlődnek és erősödnek. Gondolok itt mind a politikai párbeszédre, mind a gazdasági együttműködés és a hagyományos kulturális kapcsolatok bővítésére. Abból indulunk ki, hogy mindez egyaránt megfelel a szovjet nép és a francia nép létérdekeinek. Van, aki bírál minket Francia- országban. Úgy vélem, ezek a bírálók még a szovjet-francia kapcsolatok fejlődésének kedvező tendenciáit is gyengíteni szeretnék. Ezekre az emberekre azonban mi nem figyelünk.

Megismétlem, azért megyünk Franciaországba, mert úgy véljük, ez megfelel országaink létérdekeinek és hozzájárul az egész nemzetközi helyzet javításához, tehát megfelel más nemzetek érdekeinek is. Ma a korábbinál jóval nagyobb szükség van az aktív politikai párbeszédre, annak érdekében, hogy felszámoljuk a korábbi évek maradványait. Különbözünk egymástól, ez igaz, politikai rendszerünk, az emberi értékekkel kapcsolatos nézeteink különbözőek, de sok az, ami közös bennünk. S ez véleményem szerint mindenekelőtt az az igyekezet, hogy reális világban éljünk és megtaláljuk a különböző területeken folytatott együttműködéshez vezető utakat. Annál is inkább, mivel ma mindnyájunkat aggodalommal tölt el a nukleáris konfliktus növekvő veszélye és a lázas fegyverkezés. A problémák megvitatását elengedhetetlennek, egyszerűen szükségesnek tartjuk. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben Franciaország igen fontos partnere a Szovjetuniónak. Épp ilyen indítékoktól és szándékoktól vezetve utazunk Franciaországba.

KÉRDÉS: Főtitkár úr,

a szovjet-francia kapcsolatokban az 1983. és 1984. év a lehűlés időszaka volt. Ez átmeneti időszak volt, amely már a múlté, vagy mégis maradt belőle valami?

VÁLASZ: Tekintsünk a jövőbe és kapcsolatainkat, politikai párbeszédünket, gazdasági és kereskedelmi együttműködésünket, kulturális cserénket töltsük meg új tartalommal. Bővítsük együttműködésünket, keressük közös érdekeinket és közös vagy párhuzamos akciók lehetőségét mind Franciaország, mind a Szovjetunió érdekében, s más nemzetek érdekében.

Tudják, Vlagyimir lljics Lenin már 1922-ben leírt egy mondatot, amelyet feljegyeztem, s úgy dönVÁLASZ: A szovjet vezetés külpolitikájában mindig nagy figyelmet fordított a nyugat-európai országokkal fenntartott kapcsolatainkra. Sőt, azt mondanám, e kapcsolatok érdeklődésének középpontjában álltak.

Ez érthető. Hiszen mi mindnyájan ebben az Európában élünk. Úgy vélem, a nyugat-európai országoknak ugyanolyan érdeke, hogy fejlesszék kapcsolataikat a Szovjeunióval, s hogy a Szovjetunió külpolitikájukban nem foglal el kevésbé fontos helyet, mint ők a Szovjetunió külpolitikájában. Vannak bizonyos hagyományaink. Van történelmünk, amelyből tanultunk és amelyből tanulunk. Az európaiaknál semmi esetre sem hiányzik a bölcsesség. Legyen szó az emberi civilizáció fejlődésének bármelyik oldaláról, az európaiak hozzájárulása mindig felbecsülhetetlen volt. Egy házban élünk, bár egyesek az egyik, mások a másik bejáraton járnak be. Ebben a házban együtt kell működnünk és kapcsolatokat kell létesítenünk. Véleményem szerint természetes, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonit ennek az együttműködésnek.

KÉRDÉS: Nem gaulleista álláspont ez?

VÁLASZ: Nem kívánok vitázni önökkel arról, kié ebben a kérdésben az elsőség. A kölcsönös együttműködés és a nyugat-európai országokkal való kapcsolatok felvételének a kérdése a Szovjetunió külpolitikájában mindig vezető helyen szerepelt. így volt ez jóval azelőtt, hogy De Gaulle jelentős alakja megjelent volna a nemzetközi porondon.

KÉRDÉS: Ennek ellenére azonban a nyugati országok eljárására vonatkozó reakció nem mindig azonos. Amikor például a szovjet hatóságok néhány munkatársát kémkedés vádjával Franciaország elhagyására szólították fel, a Szovjetunió erre nem reagált különösképpen. Amikor azonban az angolok nemrég kémkedéssel vádolták a szovjet állampolgárok egy csoportját, a szovjet fél reakciója nyomatékos és határozott volt. Az lehet a benyomás, hogy a szovjet fél a szemet szemért, fogat fogért elvhez tartja magát. Úgy véli tehát, hogy vannak jó és vannak rossz európaiak?

VÁLASZ: Azt hiszem, meghagyják a Szovjetuniónak azt a szuverén jogot, hogy minden esetben aszerint döntsön, ahogy azt jónak látja. Mindig tekintetbe vesszük a Szovjetunió érdekeit, s ugyancsak az átfogó helyzetet.

KÉRDÉS: Hogyan értékeli az Eurekának nevezett európai programot?

VÁLASZ: Párizsban szeretném részletesen megismerni, mit jelent tulajdonképpen az Eureka. Ezt követően talán Párizsban folytathatjuk a véleménycserét erről a kérdésről.

KÉRDÉS: Előnyben részesíti tehát az Eureka-programot a ,,csillagháborús'' tervekkel szemben?

VÁLASZ: A világűr militarizálásának megakadályozását részesítjük előnyben a világűr militarizá- lásával szemben. Ez a legfontosabb. Ha az Eureka-program békés célokat szolgál, s épp ezt szeretném megtudni a köztársasági elnökkel és más francia vezetőkkel folytatott tárgyalások során, akkor megfontoljuk álláspontunkat ezzel a tervvel kapcsolatban.

KÉRDÉS: Levelet intézett Ronald Reaganhoz. Előterjesztett valamiféle új javaslatokat?

VÁLASZ: Igen.

KÉRDÉS: Nem mondana közelebbit ezekről az új javaslatokról?

VÁLASZ: Véleményem szerint a lényeget az amerikaiak már elmondták. Mindig arra szólítanak fel bennünket, hogy csináljunk mindent zárt ajtók mögött, ám türelmük éppen hogy a találkozó

Mitiail Gorbacsov interjúja a TF-1 munkatársainak

végéig elegendő. Amint vége szakad a találkozónak, tiz percen belül az egész világ megtudja, miről volt szó ezen a „bizalmas“ tárgyaláson. Legalábbis a lényeget v megtudja. Éppen ezért bizonyára vannak elképzeléseik ezt a kérdést illetően. Úgy vélem azonban, hogy Franciaországban még szóba kerül ez a téma.

KÉRDÉS: Ugye a nukleáris fegyverek arzenáljainak negyven százalékos csökkentéséről van szó?

VÁLASZ: Egyelőre várok a válasszal. Most ezekről a problémákról Genfben folynak a tárgyalások és nem szeretnék az önök kérdésére azelőtt válaszolni, hogy küldöttségünk a genfi tárgyalásokon teljes terjedelmükben előterjeszti javaslatainkat.

KÉRDÉS: Úgy gondolja,

hogy az ön közelgő találkozója Ronald Reagannel több lehet puszta ismerkedésnél? VÁLASZ: Az olyan országok vezetői számára, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, túl nagy fényűzés lenne, ha a jelenlegi bonyolult helyzetben, amikor a világ összes népe konkrét és konstruktív lépéseket vár, mégpedig mindenekelőtt azoktól a nagyhatalmaktól, amelyek azért mentek Genfbe, hogy kezet adjanak egymásnak, tehát ha ezek a vezetők csupán kedvesen mosolyognának egymásra a tévékamerák előtt.

Arra szólítjuk fel partnereinket, gondolok az Amerikai Egyesült Államok elnökére és munkatársaira, hogy gondosan készüljenek fel genfi találkozónkra, szem előtt tartva, hogy már az előkészületek során és magán a találkozón le lehessen rakni a jövő világa épületének szilárd tégláit. Építeni kell a világot, de más világot és más kapcsolatokat, olyanokat, amelyek alapjai a realitások. Nekünk megvannak az érdekeink, Franciaországnak ugyancsak vannak érdekei, s érvényes ez az Egyesült Államokra is. De ki mondta azt, hogy a világ más államainak nincsenek saját érdekeik? S mindezek az érdekek a nemzetközi porondon találkoznak. Azt gondolni,\ hogy ezen a porondon csak valamely ország vagy országcsoport léphet fel, helytelen hozzáállásra vall. Azt hiszem, hogy sok minden ebből a meg nem értésből ered. A realitásokat figyelembe kell venni, ez komoly dolog.

KÉRDÉS: Főtitkár úr, az utóbbi időben bizonyos pesszi- ' mizmus jeleit mutatja. A francia néphez intézett beszédében azt mondta, hogy a nukleáris katasztrófa veszélye nem csökken. És egyik korábbi interjújában azt mondta, hogy talán már késő lesz, hogy a világban robbanékony helyzet alakul ki. Amikor igy gondolkodott, főleg a hadászati védelmi kezdeményezésről beszélt. A hadászati védelmi kezdeményezés viszont a jövő ügye. Az ön véleménye szerint miért van nagyobb veszélyben a béke ma, mint korábban volt?

VÁLASZ: Ez a legfontosabb kérdés, amelyre éppen most kell válaszolni.

Amikor arról beszélünk, hogy olyan határhoz közeledünk, amely mögött az eseményeket már nem lehet ellenőrizni, ez nem a pesszimizmus megnyilvánulása.

Ebben a szovjet államnak és a szovjet vezetésnek a béke sorsa iránti felelősségérzete nyilvánul meg. Egyesek számára kedvezőtlen, hogy a nemzetek tudatosítsák a helyzetet, úgy, ahogy van. A tudomány és a technika fejlődése következtében azonban jelenleg olyan szakaszhoz érkeztünk, amikor a lázas fegyverkezés kiterjedhet a világűrre is. Olyan szakaszhoz érkeztünk, amikor új fegyverfajták jöhetnek létre, amelyek nem kell, hogy atomfegyverek legyenek, ám pusztító erejük és hatékonyságuk ugyanolyan, ha egyáltalán beszélhetünk ebben az éset- ben hatékonyságról.

Őszintén szólva, már most rendkívül nehéz tárgyalásokat kezdeni. Bizonyára észrevették, hogy folytatódik a politikai tudat valamiféle militarizálása. És mi történik, ha holnap megkezdődik a világűr militarizálásának folyamata, ha. megkezdődik a támadó űrfegyverek gyártása? Hogyan kellene válaszolnia a hasonló akciókra a másik félnek? Nyilván nem úgy, hogy megkezdi a leszerelést a hadászati fegyverek és más nukleáris eszközök területén. A tényekkel szembe kell, nézni, s látni kell, hogyan alakul a helyzet. Ezek nagyon komoly dolgok és nem lehet őket leplezni, megbocsássanak, demagógiával. Hiszen lényegében a népek sorsáról, a béke sorsáról van szó. Olyan folyamatok kezdődhetnek meg, amelyek teljesen lehetetlenné teszik a problémák békés rendezését. Keresni kell annak módját, miként lehet szembeszállni ezzel a kihívással.

Ha valaki fegyverekkel lép a világűrbe, akkor már semmit sem fognak érni az olyan korlátozások, mint a rakétaelhárító rendszerekről, a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló szerződések, és más megállapodások. Ezért valóban a nemzetközi helyzet alakulásának rendkívül komoly szakaszához érkeztünk el. Ez nem pesszimista álláspont, hanem a valós helyzet reális értékelése. És ez diktálja, hogy olyan megoldásokat keressünk, amelyek a nemzetközi kapcsolatokat más útra, a békés együttműködés útjára terelnék, s hogy ezen az úton megszűnjön a lázas fegyverkezés, csökkenjen a nukleáris fegyverek száma, s végül sor kerüljön felszámolásukra.

S meg kell mondanom, nem csupán a Szovjetunióról és az Egyesült Államokról van szó, a felelősség más országokat is terhel. Most nem lehet félrehúzódva várakozni, véleményt kell mondani. A mai idők megkövetelik, hogy minden felelős kormány vagy politikai tényező ezekben a kérdésekben egyértelmű álláspontot foglaljon el.

KÉRDÉS: Már néhány hónapja tölti be az SZKP KB főtitkári tisztségét. Egyesek önt tartják a következő negyed század szovjet vezetőjének. Mit szeretne már most megváltoztatni a Szovjetunióban?

VÁLASZ: Ahhoz, amit már elmondtam, és ami Franciaországban is ismert, aligha tudok valamit hozzáfűzni. A helyzetet az országunkban a következőképp értékeljük: az egyik oldalon nagy utat tettünk meg és hatalmas gazdasági, szociális és politikai haladást értünk el.

Ebben a rendkívül kiterjedt országban, amely azelőtt a gazdaság és a távolságok szempontjából elmaradott volt, és amelyben sok nemzet él, történelmileg rövid időszak alatt képesek voltunk nagyszabású terveket megvalósítani és mélyreható változásokat végrehajtani. Ma már azonban ezzel nem elégszünk meg. Ez nyilván logikus , ha tudatosítjuk, hogy magának az embernek a fejlődésével növekednek szükségletei is, s nemcsak az anyagiak, hanem a kulturális és szellemi szükségletei is. Társadalmunknak úgy kell változnia, hogy ezeket a szükségleteket mind nagyobb mértékben elégítse ki. A szocialista rendszer számunkra lehetővé teszi a dinamikus fejlődést mind a gazdasági, mind a szociális és szellemi szférában. Ez tehát a legfontosabb, amire munkánk során jelenleg törekszünk.

KÉRDÉS: Sokak számára ön a változások embere. Akkor miért nem állnak be változások a Szovjetunióban abban a kérdésben, amely véleményünk szerint bizonyos mértékben kedvezőtlenül hat a Szovjetunió hírnevére külföldön, nevezetesen az emberi jogok kérdésében?

(Folytatás a 6. oldalon)

Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára párizsi látogatásának előestéjén, kedden beszédet mondott a francia televízióban. A TF-1 tévétársaság ezt követően közvetítette a francia riporterek és Mihail Gorbacsov beszélgetését. Ezúttal az interjút közöljük.