Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-16 / 244. szám, szerda

A párt politikája - gondoskodás a nép jólétéről, a békéről és a haladásról (Folytatás az 1. oldalról) záció - amelyet a szocialista rend­szer testesít meg - lehetőségeit és előnyeit. Először az SZKP új szerkeszté­sű programjáról, amely az SZKP XXVI. kongresszusának ajánlásá­val összhangban készült el. A ko­moly és részletes munkát igénylő előkészítés során bonyolult elmé­leti és politikai kérdések merültek fel eddig megtett utunk eredmé­nyeinek magyarázatával és az or­szág továbbfejlesztése távlatainak kitűzésével kapcsolatban. Az utóbbi negyedszázadban, s mi ezt látjuk, országunkban je­lentős, objektív jellegű gazdasági és szociális változások történtek. Ezek mélyreható elemzést kíván­tak, a mindennapi és a távlati célok pontosítására, s ezek eléré­se módszereinek meghatározásá­ra volt szükség éppúgy, mint a párt szervezői, társadalmi-gaz­dasági és ideológiai tevékenysé­géhez való új hozzáállásra is. A nemzetközi helyzet is megkö­vetelte a program téziseinek ponto­sítását. Új értelmezést kellett kidolgozni az osztály- és szociális síkon az erőviszonyok terén bekö­vetkező változásokkal kapcsolat­ban, valamint az államok közötti kapcsolatokban és a nemzetközi viszonyok összességében a béke elvének érvényesüléséért folyó harc vonatkozásában. Másszóval: nemcsak elvégzett munkánk eredményeit kellett összegezni, hanem világos és megalapozott akcióprogramot kel­lett kidolgozni az ember, a világ­béke nevében. Mire szeretném ezzel kapcso­latban önöket figyelmeztetni? Mindenekelőtt az SZKP alapve­tő elméleti és politikai koncepciói­nak folytonosságára. Ennek elvi jelentőséget tulajdonítunk. Az élet igazolta a párt harmadik program­ja fő tartalmának helyességét. En­nek megvalósítása során a kom­munista építés minden irányában országunk messze előrehaladt. A harmadik pártprogram elméleti és politikai alapelveit az új szer­kesztésű programban is megőrzi. A folytonosság kérdése az el­mélet fejlődésében és a program- jellegü alapelveket tekintve a párt elméleti elvszerűségének és kö­vetkezetességének, a marxizmus -leninizmus iránti hűségének a kérdése. Az SZKP-nak nem len­ne ilyen nagy tekintélye a világ kommunista mozgalmában, s nem élvezné ennyire a szovjet nép bi­zalmát, ha a saját elméleti követ­keztetéseihez és politikai értékelé­séhez kellő felelősségtudat nélkül közelítene. A következetesség és a folyto­nosság az elméletben egyidejűleg szükségszerűen feltételezi annak alkotó fejlesztését és gazdagítását a történelmi tapasztalatokkal összhangban álló elvi tanulságok­kal. Ez egészen természetes is. Most jobb és világosabb elképze­léseink vannak a szocializmus tö­kéletesítésének módjairól, prog­ramcélunknak - a kommunizmus­nak az eléréséről. Ennek kétség­kívül kifejezést kellett nyernie és kifejezést is nyert a párt fő elméleti és politikai dokumentumában. A program tartalmának gazda­gítása és fejlesztése mellett ezzel egyidejűleg kritikusan átértékeltük azokat a megfogalmazásokat, amelyek nem állták ki az idő pró­báját. Ez összhangban van pár­tunk hagyományaival. Amint Lenin is megállapította, a program egyes formulációinak és pontjainak bírá­lata teljesen indokolt és szükség- szerű dolog minden élő pártban. E munka során a pártprogram kidolgozásának lenini alapelveiból indultunk ki. A programnak ponto­san ki kell fejeznie a reális folya­matot, a fő nézeteket és politikai feladatokat, s nem szabad tartal­maznia semmilyen fölösleges részletkérdést, megalapozatlan fantáziát, sem' könyvízü túlzott okoskodást, s nem lehet a definí­ciókkal eljátszogatni. A program - világos és pontos kifejezése an­nak, amire a párt törekszik és amiért küzd. A Központi Bizottság Politikai ‘Bizottsága úgy véli, hogy az elő­terjesztett dokumentum ezeknek a követelményeknek teljes mér­tékben megfelel. A marxista-leni­nista elméletből, az országban és a nemzetközi színtéren lejátszódó folyamatok reális elemzéséből in­dul ki, pontos és részletes jellem­zést ad a párt, a szovjet állam és az egész szovjet nép tevékenysé­gének stratégiai irányvonalairól, s emellett az ország fejlesztésé­nek kommunista távlataira alapoz. A harmadik pártprogram a je­lenlegi szerkesztésben a szocia­lizmus tervszerű és sokoldalú tö­kéletesítésének, a szovjet társa­dalom további, kommunizmus felé történő előrehaladásának - a gaz­dasági és szociális fejlődés meg­gyorsítása alapján - a programja. A békéért és társadalmi haladá­sért vívott harc programja ez. Következetesen a kommuniz­mus felé orientálódunk, s emellett abból indulunk ki, hogy az egysé­ges kommunista formáció két fázi­sa között nincsenek és nem is lehetnek éles határok. Nem lehet áttérni a kommunizmus magasabb szakaszába a szocializmus kiha­gyásával, s ugyancsak helytelen a szocializmust önálló formáció­nak tekinteni. A szocializmus kom­munizmusba történő átmenetét a társadalom fejlődésének objek­tív törvényei határozzák meg. Amint a tapasztalatok mutatják, minden kísérlet az indokolatlan megelőzésre, vagyis a kommunis­ta elvek bevezetésére úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a társada­lom anyagi és szellemi érettségé­nek színvonalát, kudarcra van ítél­ve. Természetesen az időszerű változások megvalósításában és az új feladatok teljesítésében megengedhetetlen a halogatás, a lassúság. Az új szerkesztésű programban a szocializmus - mint az emberi­ség fejlődése új szakaszának, amely magasabb a kapitalizmus­nál - történelmi sikereinek és elő­nyeinek a jellemzése gazdagabb lett. Vázolva vannak a gazdasági, társadalmi és politikai körvonalak s a szellemi életnek az a szintje, amelyet társadalmunknak a prog­ram megvalósításának eredmé­nyeként el kell érnie. Az ország gazdasági és szociális fejleszté­sének meggyorsításával elérni a szovjet társadalom új minőségi szintjét - ez az a definíció, amely kifejezi a párt jelenlegi irányvona­lának lényegét. A program abból indul ki, hogy a társadalom fejlődésében döntő szerepe van a gazdaságnak. A párt gazdasági stratégiája a tu­dományos-műszaki forradalom to­vábbi mélyítésével összhangban lett meghatározva. A valóban tör­ténelmi léptékű változásokra irá­nyul - a népgazdaság új műszaki rekonstrukciójának megvalósítá­sára, az intenzív fejlesztésre való áttérésre, a szovjet gazdaság szervezésében és hatékonyságá­ban a csúcsszínvonal elérésére. És mindezt az ember nevében, az ember jólétéért. Sokkal nagyobb figyelem lett szentelve a szociális szférának. Pártunknak szociálisan erős politi­kára van szüksége, amely felöleli egész szélességben az ember életét: a munka- és életfeltételek­től kezdve az egészségügyön és szabadidőn keresztül egészen a szociális és osztály-, valamint nemzetiségi viszonyokig. Lenin is szólt arról, hogy figyelmet kell szentelni a szociális kérdéseknek, a tudománynak és a kultúrának. Azt írta: „Ez lesz a legjobb politi­ka, ez lesz a legtakarékosabb gazdálkodás. Ellenkező esetben ugyanis néhány százmillió megta­karításával annyit veszthetnénk, hogy' azt milliárdokkal sem tud­nánk pótolni.“ A javaslatban éppen e szem­pontokat figyelembe véve fogal­maztuk meg a szociális szféra iránti viszonyunkat. A párt a szoci­ális politikát a gazdasági fejlődés meggyorsítása, a tömegek társa­dalmi és munkaaktivitása növelé­se fontos eszközének tekinti, to­vábbá a társadalom politikai stabi­litását, az új ember formálását, a szocialista életmód megvalósí­tását befolyásoló fontos ténye­zőnek. Elvi jelentőséget tulajdonítunk a javaslat azon pontjainak, ame­lyek a szovjet társadalom politikai rendszerének fejlesztésére, a nép szocialista önigazgatása, mind tel­jesebb megvalósítására vonat­koznak. Elvtársak, a lehető legjobban hangsúlyozni szeretném, a szo­cialista demokrácia sokoldalú bő­vítése és mélyítése nélkül, vagyis anélkül, hogy létrehoznánk a felté­teleket a dolgozók, kollektíváik és szervezeteik mindennapi aktív és hatékony részvételéhez a társa­dalmi és az állami élet kérdései­nek megoldásában, enélkül nem haladhatunk sikeresen előre. A.tö- megek kezdeményezésében, energiájában élő és alkotó tevé­kenységében az új rendszer épí­tésének feladataihoz való öntuda­tos és érdekelt hozzáállásában látta Lenin a szocializmus erejé­nek és életképességének legfon­tosabb forrását. Az igazi néphatalom fejleszté­sének még nagyobb a jelentősége ma, amikor a termelés, a kultúra és az irányítás terén rendkívül bo­nyolult feladatokat kell megolda­nunk. Értékes minden reális lépés a tájékozottság szélesítésében, a lentről jövő ellenőrzés szilárdítá­sában, az összes állami és társa­dalmi szervezet tevékenysége de­mokratikus alapjainak szilárdítá­sában. Röviden szólva: a lehető legjobban ki kell használnunk a szocializmus demokratikus lé­nyegét, azt a létszükségletét, hogy a tömegek alkotó tevékenységé­ből kell élnie. A gazdasági és szociális fejlő­dés meggyorsításával a program­nak az ideológiai munkára vonat­kozó koncepciója is elválasztha­tatlanul összefügg. Az embereket a marxista-leninista eszmék szel­lemében, igaz szavakkal és reális tettekkel kell nevelni, s a politikai népművelést és az eszmei ráha­tást össze kell kapcsolni a dolgo­zók egyre bővülő részvételével a gazdasági és szociális kérdések megoldásában, az állam, a terme­lés és a társadalom ügyeinek irá­nyításában. Egyedül a jól átgon­dolt gazdasági stratégia, az erős szociális politika és a céltudatos ideológiai nevelő munka segítsé­gével - amelyek megbonthatatlan egységet alkotnak, - lehet aktivi­zálni az emberi tényezőt, amely nélkül egyetlen kitűzött feladatot sem lehet megvalósítani. Ma így vetődik fel ez a kérdés. Az új szerkesztésű programban a kellő mértékben kifejezésre jut­nak a világfejlódés alapvető irá­nyai. Ezek pedig a létező szocia­lizmus pozícióinak további erősö­dése, tekintélyének és befolyásá­nak növekedése, a néptömegek szerepének fokozódása, amelyek az élet igazságos elveken történő megváltoztatására törekednek. Ide tartozik továbbá a világban bekövetkezett pozitív változások­kal szembeni ellenállás fokozása az imperializmus reakciós és agresszív erői részéről. Ez a béke potenciáljának szilárdulá- sa, amely összeköti a szocialista országokat, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalmat, a fia­tal független államok tucatjait és a széles körű háborúellenes de­mokratikus mozgalmakat. Korunk­ban éppen ezek összehangoltsá­ga szabja meg a világfejlódés álta­lános irányvonalát. Mindannyian látjuk, hogy a legnagyobb tőkés hatalmak politikájában nagyon ve­szélyes irányvonal jelent meg. Az eddigi fejlődés, az imperializmus, mindenekelőtt az USA gyakorlati tevékenysége egyre szemlélete­sebben feltárja ennek a politiká­nak a lényegét: ez a szociális válaszadás a szocializmus feletti katonai fölény megszerzése útján, a haladó, felszabadító mozgalmak erőszakos elnyomása, a nemzet­közi feszültség olyan szinten törté- . nő tartása, amely igazolná az ál­landóan új típusú tömegpusztító fegyverek gyártását és a világűr militarizálását. Ennek következtében a világ fejlődése olyan határhoz érkezett, amely nem léphető át anélkül, hogy fölöttébb felelősségteljes döntést ne hozzunk, amely gátat vethetne a lázas fegyverkezésnek, anélkül, hogy ne állítsuk meg a háború irányába történő sodró­dást. Az ilyen döntések elodázása azzal a kockázattal jár, hogy az emberiség létét fenyegető veszé­lyes folyamatok ellenőrzése kicsú­szik a kezünk közül. A militarizmus és a háború erőinek a megfékezé­se, a tartós béke és megbízható biztonság elérése - ez napjaink alapvető problémája. A létfontosságú problémák megoldásához szükséges új meg­közelítések keresése - figyelembe véve a világban létező társadalmi és politikai erők rendkívüli sokré­tűségét - megköveteli, hogy reáli­san tekintsünk ezek érdekeire, amelyek néha eltérőek, sőt időn­ként összecsapnak; mindezt te­kintetbe véve kell kidolgozni a he­lyes politikai irányvonalat. A Köz­ponti Bizottság Politikai Bizottsá­gának meggyőződése, hogy az új szerkesztésű program e szem­pontból is jó útmutatással szolgál. Ez a szerkesztés átfogóan kife­jezi a világbéke erősítésére, a tár­sadalmi haladásra, a népek fel­szabadítására irányuló koncepci­ónkat, s tartalmazza annak a poli­tikának az alapelveit - mondhat­nám: fő pilléreit - amelyek válto­zatlanok maradnak. Ugyanakkor tükrözi a program, hogy pártunk átfogó hozzáállást tanúsít a nem­zetközi helyzet iránt, azt a képes­ségét, hogy időben figyelembe tudja venni a helyzet változásait, elfogulatlanul tekint a valóságra, objektívan értékeli a történteket és rugalmasan reagál az adott pilla­nat követelményeire. Nyíltan beszélünk külpolitikánk céljairól és azokról a módszerek­ről, hogy ezeket miként érjük el. E szempontból politikánk teljesen egyértelmű, nincs benne semmi titokzatos, semmi bizonytalan! Ez a politika a két ellentétes rendszer békés egymás mellett élésének lenini gondolatán alapszik. Abból indulunk ki, hogy ellentétektől ter­hes évszázadunkban a világ sorsa iránti felelősséget tudatosító álla­mok és pártok részéről egyedül a stabil és a megbízható politika felel meg. A haladó erők a programban a harcuk iránti változatlan szolida­ritásunkat fogják látni, azt, hogy tiszteletben tartjuk véleményüket és magatartásukat, hogy hozzá kívánunk járulni egységük szilár­dításához - a sokrétűségnek a di­alektikus egységéhez, amely felö­leli a létező szocialista világ, a munkás-, a kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalom, a reakcióval és agresszióval szembenálló, a békéért és a hala­dásért küzdő mozgalom élő szö­vetét. S most a fő irányokról előter­jesztett javaslathoz. Ennek konk­retizálnia kell az SZKP programjá­nak alapelveit, át kell ültetni a konkrét tervfeladatok nyelvére oly módon, hogy megfeleljen meg­valósításuk olyan felelősségteljes időszakának, mint amilyen a 12. ötéves tervidőszak és a 2000-ig szóló időszak. Nagy munkát végeztünk. Nem volt sem könnyű, sem egyszerű. S nem csupán azért, mert nagyon bonyolult a tudományosan alátá­masztott gazdaságfejlesztési perspektíva kidolgozása olyan ha­talmas terjedelemben, mint ami­lyen a miénk, - főleg amikor minő­ségileg új feladatok merülnek fel. Figyelembe kellett venni az objek­tív tényezők egész komplexumát, amelyek ilyen vagy olyan mérték­ben hatással vannak a népgazda­ság hatékonyságára, arányaira és ütemére. Más jellegű problémák is felme­rültek, amelyeket az okozott, hogy még nem minden káderünk sza­badult meg a berögződött, elavult sémáktól és az extenziv gazdálko­dási mód érvényesítésére irányuló törekvésektől. Nem mindenki volt képes lélektanilag felkészülni az új feltételek közötti munkára, arra, hogy a 12. ötéves terv lefektesse az intenzifikálás és a minőség irá­nyába tett fordulat alapjait. Az ilyen hangulatokat le kellett küzde­ni, méghozzá szinte menet köz­ben, amikor a munka a fő irányo­kat illetően már teljes ütemben folyt. Nagy szerepet játszott itt a dolgozó kollektívák bekapcsolá­sa a tartalékoK feltárásába és az ötéves tei^/ igényes feladatainak kidolgozásába, s ugyancsak a pártszervezetek aktív hozzáállá­sa, értem ez alatt a köztársasági, a határterületi, a kerületi és az alapszervezeteket egyaránt. így sok mindent sikerült helyre­hozni, s a ma vitára bocsátott javaslat a KB Politikai Bizottságá­nak véleménye szerint lényegé­ben megfelel a párt programköve­telményeinek, amelyek a gazda­sági növekedés meggyorsítására, s ugyanakkor az olyan stratégiai feladatok ezzel egyidóben történő megoldására vonatkoznak, mint a nép életszínvonalának emelése, a gazdasági potenciál erősítése, hazánk védelmi képességének a szükséges szinten tartása. Jelentős az a körülmény, hogy az új ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem és vala­mennyi ágazat termelése növek­ményét első ízben teljes mérték­ben a munkatermelékenység nö­vekedésével biztosítjuk. Az alapanyag-igényességnek az ötéves tervidőszakra előirány­zott jelentős csökkentése lehetővé teszi, hogy a gazdaságosság a népgazdaság pótlólagos anyag­igényessége kielégítésének a döntő forrása legyen. A korábbiaknál határozottab­ban valósul meg a jövőben a gaz­daság szerkezetének átépítése, s a népgazdaság fejlesztése szempontjából prioritást élvező beruházások koncentrációja. A hangsúlyt elsősorban a műszaki korszerűsítésre és a meglevő vál­lalatok rekonstrukciójára helyez­zük. Gyorsított ütemben fog fejlőd­ni a gépipar, a vegyipar, az elekt­ronikai és az elektrotechnikai ipar. Bővül a gépek és berendezések legújabb generációinak gyártása, valamint a progresszív alapanya­gok és technológiák alkalmazása. Egyszóval, a 12. ötéves tervidő­szak jelentős előrehaladást fog je­lenteni a hatékonyság területén. Ahhoz azonban, hogy ez irányban alapvető fordulat következik be, nem szabad lankadni az erőfeszí­tésekkel. Ellenkezőleg, fokozni kell azokat. És itt elsőrendű jelen­tőséget kap a tökéletesebb terve­zés és irányítás, a tökéletesebb gazdálkodási módszerek, a jobb munkaszervezés, a fegyelem és a felelősség megszilárdítása min­den szakaszon és a tömegek alko­tó kezdeményezésének sokoldalú fejlesztése. A hatékonyság irányában tett fordulatnak és a népgazdaság új műszaki korszerűsítésének az ütemétől függ a harmadik évezred elejéig kitűzött célok elérése. A következő 15 év során létre kell hozni azt a gazdasági potenciált, amely terjedelmét tekintve a szov­jethatalom fennállása óta eddig eltelt évek során felhalmozott po­tenciállal lesz egyenlő. A nemzeti jövedelemnek és az ipari terme­lésnek csaknem kétszeresére kell növekednie. A munkatermelé­kenység 2,3-2,5-szeresére fog növekedni. Ez lehetővé teszi az emberek szükségleteinek kielégítésére szolgáló források megkétszerezé­sét. Úgy vélem, az előterjesztett dokumentum indokolja, hogy le­szögezzük: szociális programjá­nak a megvalósítása a következő három ötéves tervidőszakban le­hetővé teszi, hogy a szovjet em­berek életszínvonalát minőségileg új szintre emeljük. Mind a belpolitikai, mind a nem­zetközi politikai feladatok nagysá­ga, mélysége és összetettsége új, magas követelményeket támaszt a pártirányítás színvonalával szemben, a pártmunka minden te­rületén új hozzáállást követel meg. Mindennek természetesen tükrö­ződnie kell az SZKP alapszabály­zatában, a párt alaptörvényében, életünk pártkódexében. Miben rejlik az alapszabályzat javasolt változtatásainak elvi értel­me? Tömören szólva, ez egyet jelent egyrészt a párt belső de­mokráciájának további elmélyíté­sével, a kommunisták, valamennyi pártszervezet, mindenekelőtt az alapszervezetek kezdeményezé­sének és aktivitásának fejleszté­sével, másrészt a közös ügyek megoldásáért viselt felelősségük növelésével. Minél sokoldalúbb és gazdagabb a belső pártélet, minél mélyebb a demokrácia a kulcskér-' (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1985. X. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom