Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-13 / 216. szám, péntek

Jelentős események jegyében Megkezdte harmincegyedik évadját a Magyar Területi Színház Egy kiállítás és ami mögötte van A berlini Kinderbuchverlag könyvkiadóról Társadalmunk számára fontos­nak ígérkezik az előttünk álló tíz­hónapnyi idó. Ekkor kerül sor a CSKP XVII. kongresszusára, és más fontos eseményre, s ebben az időszakban ünnepeljük a párt megalakulásának 65. évfordulóját. A Magyar Területi Színház pedig remélhetően még az idén költözik - néhány évtizedes otthontalan- ság után - új székházába. A színház harmincnegyedik évadját, illetve annak előkészíté­sét természetszerűen befolyásolták ezek a fontos események. Az álta­lában megszokott 7-8 bemutató helyett ezúttal 9-10 premiert sze­retne tartani a MATESZ két társu­lata. Egyrészt a felsorolt több je­lentős társadalmi esemény, más­részt az új színházépület műsorel­látása kívánja meg a bemutatók számának növekedését. A komáromi (Komárno) társulat Kertész Ákos Névnap című komé­diájával nyitja a bemutatók sorát. A házasság mindig rejt magában annyi meg-megújuló konfliktust, hogy minden kor minden szerzője tud újat mondani róla. Erre vállalkozott a kortárs magyarországi szerző is, akinek műve a magyar kultúra napjai alkalmával, ez év októberé­ben kerül a csehszlovákiai magyar közönség elé. A produkciót Takáts Ernőd rendezi. A következő komáromi bemuta­tót decemberre tervezi a színház: a tervek szerint ezzel avatja fel új otthonát. Az eseményhez méltó a szerző (William Shakespeare) a fordító (Petőfi Sándor), s a vá­lasztott mű: Coriolanus. Remélhe­tően színházunk előadása ezt az állításunkat sajátos eszközeivel igazolja. 1986 februárjában kerül bemu­tatásra Komáromban Oldrich Da- nék Jelentés N. város sebészeté­ről című drámája. A kortárs cseh szerző egy kórház egy napját tárja a néző elé, pontosabban: a mai ember munkahelyi s egyéb gond­jait és mindennapi helytállását. Ezt a művet Konrád József érdemes művész rendezésében a kong­resszusi időszak folyamán tartja majd repertoárján a színház. Az évad utolsó bemutatóját má­jusban tartja a színház komáromi társulata. Még nem választottunk véglegesen, vajon Móricz Zsig- mond Nem élhetek muzsikaszó nélkül vagy Mészáros László Robi és Jutka új zenés darabját tűzze-e műsorra. A Móricz-mű mellett az szól, hogy a komáromi társulat kerek öt évet zárhatna, amelynek folyamán magyar klasszikusokat mutatott be - többnyire zenésített változatban. Ezek a produkciók elsősorban az idősebb és a kö­zépnemzedék, valamint a tanuló ifjúság számára készültek. A Mé­száros-szatíra egy újabb sorozat nyitó darabja lenne: a következő időszakban csehszlovákiai ma­gyar szerzők olyan zenés játékait szándékozik bemutatni a színház, amelyek elsősorban a fiatalokhoz szólnak. A rendező - mindkét esetben - Horváth Lajos lesz. A Stúdiószínpad decemberig - te­hát az új színházépület átadásáig - szeretné elkészíteni elsó produk­cióját. Az olasz Ugo Betti drámája, a Bűntény a Kecskeszigeten egyszerre valóság és jelkép. Az önkény és a kiszolgáltatottság mérkőzik meg benne egy férfi és három nő személyében. A kassai (Košice) Thália Szín­pad novemberben tartja elsó be­mutatóját, amely csemegének ígérkezik. Georg Büchner műve, a Leonce és Léna a világirodalom egyik legfurcsább és legtöbbet vi­tatott komédiája. Több fajta értel­mezése ismeretes, de a szakem­berek egyiket sem tartják kimerítő­nek. A mű immár második évszá­zada makacsul őrzi titkait. Most a Thália Színpad is a titoknyitoga- tók sorába lép, egyúttal mai életér­zéssel is telítve ezt a bizarr Ró­meó és Júlia parafrázist. Az előa­dás rendezője Horváth Lajos. 1986 februárjában ősbemutató­ra készül a Thália Színpad: Vladi­mír Laco kortárs szlovák szerző Mennyei látogató című zenés sza­tíráját viszi színre. Az előadás ren­dezője Horváth Lajos. Ugyancsak ő rendezi az Alek- szej Tolsztoj művéből készült ze­nés mesedarabot, az Aranykul- csocskát. A fából faragott és életre kelt bábu történetével bizonyítja a színház: ez éven sem hűtlen legfiatalabb nézőihez. A negyedik kassai bemutató szereplőinek számát már a cím elárulja: Hárman a pádon. Aldo Nicolaj, kortárs olasz szerző sze­replői idős emberek, akik nem haj­landók megbékélni azzal, hogy el­járt fölöttük az idó. Új kapcsolato­kat teremtenek, új terveket sző­nek... A produkció rendezője Konrád József érdemes művész. Az elmúlt évad sikeres produk­ciói továbbra is műsoron marad­nak. KMECZKÓ MIHÁLY Műkedvelés - hivatásos szinten A cseh amatőr színjátszók országos fesztiváljáról A műkedvelő színjátszás kor­szerű formáinak keresése jegyé­ben zajlott le az 55. Jiráskűv Hro­nov, a csehországi amatőr színját­szó csoportok hagyományos köz­ponti seregszemléje. A kerületi versenyeken kiválasztott kilenc cseh együttesen kivül vendégként részt vett rajta egy szlovákiai, a tu- ranyi színjátszó csoport és a szov­jet Népszínház Molodecsnából (Belorusz SZSZK). A cseh műkedvelő színjátszó együttesek igyekeznek nagy fi­gyelemmel kiválasztani a nekik legjobban megfelelő darabokat, sokat és alkotó módon dolgoznak a szöveggel, igazodva ezzel a kor­szerű színjátszás követelményei­hez. Ezt a fejlődési folyamatot a hronovi fesztiválon bemutatott darabok is bizonyítják. A kilenc előadás közül csak három alapult egyetlen, többé-kevésbé változat­lan, módosítatlan színdarabon. A többi előadás alapját egy vagy több színdarab, illetve életmű, vagy más irodalmi anyag alkotó feldolgozása jelentette. A csoport adottságaira méretezett, alkotó módon feldolgozott és színrevitt darabok igy jó lehetőséget nyújtot­tak a műkedvelő színészeknek és rendezőknek a sajátos, spontán játékra, a nézőkkel való közvetle­nebb kapcsolat megteremtésére, a művészi mondanivaló hatáso­sabb kidomborítására. A szakemberek és a közönség körében egyaránt a legnagyobb elismerést és sikert a Česká Lípa-i Jirásek színjátszó csoport aratta. A Shakespeare-művek alapján összeállított Hogy tetszik, hogy tetszik? cimen bemutatott műso­ruk valóban tetszett. Az előadás nagyszabású kollektív rögtönzés­ként hatott, mely minden színész­nek széles teret nyújtott az egyéni játékra. Igazi színházat láttunk, te­le vidám jelenetekkel, ötletes megoldásokkal, mely a nézőt nemcsak szórakoztatta, megne­vettette, de ugyanakkor el is gon- dolkoztatta az élet értelméről, a nagy sorskérdésekról, és a min­dennapok apró-cseprő gondjairól. Ez az előadás sokéves kemény munka eredménye. A csoport már a múltban is bemutatott egy, Shakespeare-motivumokra épült előadást, bár akkor a Hronovban is előadott Játék Hamletre cimű da­rabjukkal még nem sikerült betörni­ük az élvonalba, de a közönség és a szakemberek többsége felfigyelt rájuk, s méltatták próbálkozásukat. Az idei Shakespeare-előadásuk vi­szont már megkapta a két nagydij egyikét. Hasonló művészi szemlélet, dramaturgiai felfogás jellemezte a másik díjazott, a dél-csehorszá­gi vodňanyi Šupina együttes Vá­lassz fiam, avagy új komédia Adalbertka mester életéről és ha­láláról című előadását is. A darab szövegét a csoport állandó rende­zője, František Zborník irta. Té­mája két középkori vándorszínész társulat élete, bolyongásai. Az ember önmaga és a társadalom iránti felelősségének a szüksé­gességéről szól. A jelentős ta­pasztalatokkal rendelkező együt­tes, amely eddig már öt alkalom­mal jutott el a hronovi fesztiválra, ismét nagyon hatásos előadást mutatott be, rendkívüli közönség- sikerrel. Ugyancsak középkori motívu­mokat dolgozott fel a Lysá nad Labem-i AHA! együttes. A Far­sang tragédiája vagyis hallgassá­tok meg emberek című zenés da­rab középkori farsangi játékokra, dalokra, bohózatokra épült. Dina­mikus, színvonalas, értékes előa­dás volt, mely kötetlen formában elítélte a mindenkori háborút és megénekelte a békés életet, hét­köznapokat. Ennek a három előadásnak és a többi bemutatott darabnak is közös nevezője, hogy magas mű­vészi fokon, valódi színházi esz­közökkel, elsősorban metaforikus képekkel, jelenetekkel szóltak a közönséghez. A szakemberek szerint a metaforikus színházfelfo­gás ma uralkodó a legtöbb cseh műkedvelő színészegyüttesben. Az idei hronovi fesztivál ismét kitűnő alkalmat nyújt a csehorszá­gi műkedvelő színjátszás eddigi eredményeinek átfogó kiértékelé­sére, a tapasztalatok kicserélésé­re, a problémák és gondok meg­beszélésére, a jelen, s a jövő útjai­nak megkeresésére. Szakem­berek, műkedvelők, újságírók és nézők naponta megvitatták a látott előadásokat, s így Hronov újból a csehországi műkedvelő színját­szás igazi alkotóműhelyévé vált. Általában elmondható, hogy a cseh amatőr színjátszás ma igen magas fokon van és sok esetben eléri a hivatásos színházak előa­dásainak a színvonalát. Az évszá­zados hagyományokon kívül, me­lyek nálunk magyaroknál sem hiá­nyoznak, jelentős szerepe van eb­ben szerintem a helyi szervek, intézmények és gazdasági egysé­gek szervezett és nagyméretű anyagi támogatásának. Ezenkívül igen intenzív a hivatásos színházi szakemberek, rendezők és színé­szek együttműködése a műkedve­lőkkel. Ez Csehországban ma mindennapos, jól bevált gyakorlat, amelyből mi is sokat meríthet­nénk, okulhatnánk. Ezért (is) kel­lene jobban ismernünk, figyelnünk a cseh amatőr színjátszásra. KOKES JÁNOS Egy ország gyermekeknek ké­szített könyveit látva, képet ka­punk arról, hogyan gondolkodnak a felnőttek saját jövőjükről. Ez a félig-meddig közhelyes megálla­pítás minden alkalommal igazolja önmagát. Egy-egy könyvkiállítás azt is sejteti, mennyi verset, mesét esetleg tudományos ismeretter­jesztő művet olvasnak az adott ország gyermekei. Bár az idén egyszer már találkoztam az NDK- ban megjelentetett gyermekköny­vekkel - a lipcsei könyvvásáron -, a bratislavai kiállítás mégis sok tekintetben új volt. Már csupán az a tény is izgal­mas, hogy a berlini Kinderbuch­verlag önálló kiállításon mutatta be a többnyire az utóbbi öt évben megjelent szép könyveit. Feltűnt, hogy ebben a kiadóban milyen nagy gondot fordítanak arra, hogy a német irodalom klasszikusainak gyermekek számára irt vagy- a mű világát tekintve - alkalmas alkotásait jelentesse meg. Ugyan­akkor a modernek - Bertolt Brecht, Peter Hacks és mások- sem idegenkedtek, illetve ide­genkednek az ifjúságtól. Ismerős tendenciával is találkoztam ennél a kiadónál, a kötelező olvasmá­nyokat ugyanúgy megjelentetik, mint más szocialista országban. Szembetűnő volt viszont, hogy a tájainkon megszokottnál sokkal több és színesebb ismeretterjesz­tő könyvet állítottak ki. Igaz, a nyomdatechnikai kivitelezés, he­lyenként elmarad a cseh, a szlo­vák, de a magyar gyermekkönyve­kétől is. Az azonban szívderítő, hogy mennyire befedik ezekkel a könyvekkel a művészetek, a mű­szaki tudományok, a biológia vala­mennyi területét, mintegy tömörí­tett ismereteket, tájékoztatást ad­va a felnőtteknek is. A Kinderbuchverlag az NDK megalakulásának évében jött létre és elsó könyvként Bertolt Brecht Megsebzett Szókratész című mű­vét adták ki százezer példányban. Azóta évente átlagosan 450 köny­vet jelentetnek meg 12 millió pél­dányban. A legkisebbeknek szánt szövegnélküli képeskönyveket mi is jól ismerjük, hiszen néhányat nagy példányszámban hozzánk is exportáltak. Érdekes összevetésre kínál al­kalmat az a néhány adat, amely­ből megtudhatjuk, mit olvastak legtöbbet az NDK-ban felnövekvő nemzedékek. A kiadónak 58 kia­dása 82 millió példányban fogyott el a Grimm-fivérek meséiből. Ez kétségtelenül világsiker. Másfajta érdeklődésre vall, hogy például Jutta Mírtschín díjazott illuszt­rációinak egyike. a Marco Polo utazásairól szóló könyvet 37-szer 1,4 millió pél- .dányban adták ki. Jelentős része a kiadói tevé­kenységnek a könyvklub-sorozat, ebből évente kb. 180 ezer diák átlagosan 5 könyvet rendel meg. Érdekes adat az is, hogy az NDK könyvtári olvasóinak 36 százaléka gyermek, és a kölcsönzések 39 százalékában gyermek- és ifjúsá­gi irodalmat kérnek. Egy gyermek átlagosan évente 20 könyvet olvas. Talán az sem véletlen, hogy a gyermekkönyv-illusztrációk idei bratislavai biennáléján a kiadóval együttműködő illusztrátort, Juttá Mirtschint éremmel jutalmazták. (d-n) Képek az égboltról Látványos felvételek találhatók az Amatőr Csillagászat Szlovákiai Központjának és a Szlovák Tudo- mányos Akadémia asztronómiai társaságának kiadásában kétha- vonként megjelenő Kozmos című folyóirat ez évi harmadik számá­ban. A - természetszerűleg - fő­ként égi jelenségeket ábrázoló fe- kete-fehér és színes képeket a ta­valyi, hetedik alkalommal meghir­detett Astrofoto pályázatra beér­kezett legjobb, zsűri által díjazott munkákból válogatta és tette közzé a szerkesztőség, értékelő szöveg kíséretében. Ebből megtudhatjuk, hogy Szlovákiából és Cseh­országból ötven szerző, ami re­kordot jelent, közel háromszáz fel­vétellel nevezett be a versenybe, amely a zsűri véleménye szerint tematikai szempontból változato­sabb volt, mint a korábbi, és szín­vonalasabb a technikai kivitele­zés, különösen a fekete-fehér fel­vételeké, amiről egyébiránt a számban közölt igen hatásos kompozíciók is tanúskodnak. Leletmentö ásatások Júniusban és július elején foly­tatódott a bálványszakállasi (Ka- meničná-Balvany) kora Árpád-kori temető leletmentó ásatása. 1983- ban egy, a homokkitermelés köz­ben előkerült lovassír vezette nyomra a komáromi (Komárno) múzeum régészeit. A leletmentés folytatásaként 1984-ben 9 sírt si­került megmenteni, míg az idén 4 sír került elő. A temető leggya­koribb leletei közé tartoznak az ún S-végú hajkarikák, melyek az elte­metettek koponyájának fültájéká­ról kerültek elő. A 7. sírban fonott ezüstgyűrű volt, míg több sírban kerámia-töredékeket találtunk. A temető egyik feltárt sírja (A szerző felvétele) Sajnos, a nagyobb kiterjedésű homokdombon fekvő temető nagy részét az 1965-ös árvíz földmun­kálatai során elhordták, sok sírt semmisítve meg ezzel. Az ez évi feltárás már a temető szélét érin­tette, ezért került elő aránylag ke­vés sír az egyes szelvényekből. Végül feltételezhetjük, hogy a te­metőt valamikor a 10. század vé­gén nyithatták, s amint azt a 8. sírból előkerült I. László király (1077-1095) dénárja is jelzi, még a 11. század végén is temetkeztek ide. A feltárt sírok értékes doku­mentumai a Csallóköz koraközép­kori történetének TRUGLY SÁNDOR A színes felvételek szerzői kö­zött örömmel fedeztük fel a nagy­megyeri (čalovo) Bődók Zsig- mond nevét, aki, egyetemi tanul­mányainak befejezése után, ma már hivatásos csillagászként ve­zetője a Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Járási Népművelé­si Központ csillagászati kabinetjé­nek. (Nevével mellesleg évek óta találkozhatnak olvasóink lapunk hasábjain.) Két képe is szerepel a számban, az egyikről, amelyik első dijat nyert az asztronómiai felvételek (25 éven felüli szerzők) kategóriájában, a következőket ol­vashatjuk: „Az IRAS-Araki-Alcock 1983d üstökös nagy izgalmat kel­tett két évvel ezelőtt. 1983. május 11 -én 4,7 millió kilométerre közelí­tette meg a Földet, napi mozgása az égbolton 40° volt. Hogy jó mi­nőségű felvétel készülhessen er­ről az üstökösről, az üstökös után kellett vezetni a fényképezőgépet, nem pedig a csillagok után, amint az szokás. Ez sikerült a nagyme­gyeri Bödók Zsigmondnak, aki ak­kor fogta be az üstököst, amikor az a legközelebb volt a Föld­höz..." A másik képén, amellyel harmadik díjat nyert a Csillagászat a hobbym névvel jelölt (25 éven felüli szerzők) kategóriájában, egy távcső gyújtópontját sikerült meg­világítania füst alkalmazásával. A címe: Látni a láthatatlant. A nyolcvannégyes pályázat eredményeinek bemutatása, illet­ve ismertetése után közli a lap az idei pályázat feltételeit. Tudva, hogy Dél-Szlovákiában is sikere­sen működik néhány amatör csil­lagászati kör, reméljük, több ma­gyar nemzetiségű ifjú amatőr csil­lagász, csillagászjelölt követi majd Bödök Zsigmond példáját, egye­bek között igy, vagyis kitüntetésre érdemes égi felvételek készítésé­vel.-bor ÚJ SZŐ 6 1985. IX. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom