Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-02 / 206. szám, hétfő

JUBILÁLÓ TENISZTORNA Tizedszer a Gömör Kupáért ÚJ SZÚ 5 1985. IX. 2. A világranglista első száz he­lyezettjét Európa legfeljebb né­hány hét időtartamára látja vendé­gül. Wimbledon, Párizs, Róma, esetleg néhány Davis Kupa mér­kőzés, aztán újra Amerika. És ez igy megy immár évek óta. Lendl, Smíd, Mečíŕ, Mandliková, Suková és a többi világklasszis mögött persze idehaza is pezseg a tenisz­élet; szinte szünet nélkül folyik a késhegyre menő küzdelem a csapatbajnoki és a különböző tornákon megszerezhető ponto­kért., Ezek alapján készül el ugyanis a hazai ranglista, s az élbolyhoz tartozók számára így nyílik meg az út a nemzetközi szereplés felé. Élnek is a lehető­séggel legjobbjaink, s különösen a nyári főidényben, amikor Európa számos országában rendeznek versenyeket. Ebben az augusz­tusvégi „csúcsforgalomban“ Ri­maszombatban (Rimavská Sobo­ta) az idén immár tizedik alkalom­mal rendezték meg a Gömör Ku­pát, s a szervezők dicséretére szóljon; remek mezőny biztosítá­sával. A MESTER ÉS TANÍTVANYAI A hazai pontszerző tornákról tudni kell, hogy évente tavasztól őszig tizenhatot rendeznek belő­lük. Szlovákiában még a közel­múltban is négy városban rendez­ték meg a szövetség versenynap- tárában is szereplő sorozatot. Két éve Zvolen, tavaly Banská Bystrica, az idén pedig már Kas­sa (Košice) is lemondott a rende­zés jogáról. Az ok mindhárom vá­ros esetében igen prózai; nem rendelkeznek elég pénzzel, nem tudnak megfelelő részvételt bizto­sítani. Szó sincs arról, hogy a ri­maszombati Slovan szakosztálya dúskálna az anyagiakban, csodá­val határos módon immár egy évti­zede mégis ,,él“ ez a tenisztorna. Mindez néhány fanatikus tenisz­barátnak köszönhető, akik áldoza­tot nem ismerve a szűkebb esz­tendőkben is vállalják a rendezés­sel járó sok munkát, a kockázatot. Talán minden igyekezete hiábava­ló volna a lelkes kis csoportnak, ha soraikból nem nőtt volna ki egy mindinkább elismert szakember, Gócza Tibor, aki immár évek óta a hazai teniszsport egyik fellegvá­rának számító Prerovban fárado­zik a sportág fejlesztése érdeké­ben. Nem titok például, hogy az idén is a,, „mester“ kedvéért jött haza spanyolországi versenykör- útjáról Jana Novotná, aki tavaly az Egyesült Államokban oldalán Holikovával megnyerte a 18 éven aluliak nemhivatalos világbajnok­ságát, az Orange Bowlet, s új partnernőjével, Reichartovával az idén is a döntőbe került. Közvetle­nül az NSZK-ból jött Hana Fukár- ková is, akiről tudni illik, hogy az országos bajnokcsapat első szá­mú női játékosa, s tavaly a cseh­szlovák nemzetközi bajnokság döntőjében legyőzte Sukovát. Ta­valy a 180. helyen állt a WTA ranglistáján, de elfoglalt már ennél előkelőbb helyet is a világ legjobb­jai között. Az sem véletlen, hogy a néhány nappal korábban még Magyarországon szereplő Vogel (egyéniben döntős, párosban győztes volt a díjazott versenyso­rozaton) is eleget tett a rendezők meghívásának, noha eredetileg pihenni szeretett volna néhány na­pot valamelyik hegyvidéki üdü­lőben. ESÉLYESNEK NEM JÓ LENNI A favoritok dolga persze, ezen a tornán sem volt könnyű. Érthető­en mindenki az ő skalpjukra vadá­szott elsősorban. Vogellal szem­ben a negyeddöntőben például az a Janda diadalmaskodott, aki a to­vábbiakban simán kikapott Pašti- kától, a későbbi tornagyőztestől. A tizedik kupagyőztes egyébként rendkívül ellentmondásos szemé­lyiség. A pályán kivül igen rokon­szenves, tisztelettudó, mérkőzés közben azonban nem kíméli sem az ellenfelet, sem a közönséget. Amíg sikerülnek megoldásai s - nyerésre áll - hagyján. A kocka fordultával azonban a külső körül­ményekben keresi a hibákat. Mind­ettől függetlenül tehetséges, jó teniszező. Csak remélni lehet, hogy egyszer lehiggad. Egyébként éveken keresztül a prerovi sport- központ tagja volt, innen került a helyi gépgyári ligaegyüttesbe. Nehéz természete miatt azonban- úgy hírlik - ott is megválnak tőle, minden bizonnyal ostravai színek­ben folytatja pályafutását. Paštika a döntőben a Prágában katonáskodó, egyébként bratisla­vai Krtával találkozott. Az első játszmában egyértelműen a pros- téjovi fiú volt jobb, a másodikban azonban elvesztette első adogatá­sát, s ez annyira megzavarta, hogy utána csapkodva játszott. Láthatóan a harmadik játszmára koncentrált, amit végül is sikerült megnyernie. Más kérdés, hogy a közönség éppen a döntő mérkő­zésen nem szórakozott igazán jól. Női egyesben egészen a döntő­ig nem akadt komoly meglepetés. Novotnának ugyan már az elődön­tőben „meggyűlt a baja“ az Inter Bratislava tehetséges tagjával, Matulikovával, ám az első elvesz­tett játszma után összeszedte ma- gátf^s biztosan győzött. A másik ágon Fukárková is nagyon viasko­dott az ostravai Macháčkovával, de a meglepetés elmaradt. A dön­tőbe igy két Gócza tanítvány ke­rült, s nagy taktikai csatában nyert a fiatalabb, Jana Novotná.- Eddig általában Fukárková nyerte az összecsapásokat- mondotta a találkozó végén az edző - most Hana koncentrál kevésbé és ez a tornagyőzelem- be került. Ö egyébként is rop­pant gátlásos személyiség, nem igazán jó versenyzőtípus. Talán ezért nem sikerült a világrang­listán előbbre lépnie az elmúlt idényben. Közrejátszik zárkó­zott természetében az is, hogy immár hetedik éve él szüleitől távol (Karlové Varyból került a sportközpontba) s ezalatt igazi barátnői, barátjai sem nagyon voltak. Ha pszichés gondjai megoldódnának, bizonyosan berobbanna a nemzetközi élvo­nalba. A jövőben tehát ezen kel­lene segítenünk, mert a tenisz fortélyaiból már szinte mindent megtanult. EZ A TITOK NEM TITOK A tizedik Gömör Kupán való­sággal taroltak a prerovi verseny­zők. Paštika és Novotná egyesbeli győzelme után az első helyen végzett a Novotná-Fukárková pá­ros is, s csupán a férfi párost nem nyerték meg a bajnokcsapat teni­szezői. Ebben a számban egyéb­ként a Jankovský, Vogel kettős diadalmaskodott (vegyespárost nem rendeztek). A sikerek hátte­réről érdeklődtünk Szlovákia haj­dani kétszeres ifjúsági bajnokától, a prerovi sportközpont edzőjétől, Gócza Tibortól.- A morvaországi városban nemcsak nagyon eredményes, hanem nagyon népszerű is ez a sportág. Az amatőr teniszezők száma többszázra tehető, a te­nisz amolyan igazi tömegsport­nak számít. A már meglevő kor­szerű létesítmények - fedett és nyitott pályák mellé - az idén például újabb tizenkét pályát építettek, s ezek kora reggeltől késő estig üzemelnek. Az után­pótlás fejlesztésére nagyon so­kat áldoznak a város, mindenek­előtt pedig a gépgyár vezetői. A kiválasztás rendkívül ala­pos, mondhatni tudományos módszerekkel történik, így az iskolai sportközpontba a legte­hetségesebb fiatalok kerülnek. Az élversenyzők központjában is hasonló elvek alapján válo­gatnak azzal a különbséggel, hogy ide nem a város és kör­nyéke, hanem az ország legte­hetségesebb teniszezői kerül­nek. Jelenleg ebben a „sport- mühelyben“ tízen tanulnak, kö­zülük én személy szerint három versenyzőnővel, Fukárkovával, Novotnával és Dosedelovával foglalkozom. A lányok naponta négy-öt órát teniszeznek, ezen kívül van erőnléti edzés (külön atlétikai edzők segítségével) majd egy-két órás masszázs és fürdő következik. Az adogatá­sok gyakorlásával mindez napi hét-nyolc órás elfoglaltságot je­lent lányaink számára, emellett többen tanulnak, nyelveket szinte valamennyien. A felnőt­tek sportközpontjában rendkí­vül kemény munka folyik, még­pedig a legkorszerűbb edzés­módszerek és segédeszközök segítségével. Sikereink titka te­hát a munkában, még ponto­sabban; a minőségi munkában rejlik. S még valami; a verseny­ző egyéniségének, tehetségé­nek kibontakoztatásában rend­kívüli szerepük van a szülők­nek, erkölcsi és anyagi támoga­tásuknak. A csúcsig vezető út gyötrelmesen nehéz, s bizony a túlnyomó többség számára az ilyen magaslatok elérése elér­hetetlen álom marad csupán. AKI LEGYŐZTE A „RETTEGETTET“ IS Persze a Gömör Kupa mező­nyében akadt egy fiatalember (28 éves), akinek nem kisebb skalpja van, mint a teniszkirály Ivan Lendlé.- öt évvel ezelőtt egy hazai versenyen 6:3, 6:3 arányban győztem Ivan ellen - idézi a nem is olyan távoli múltat Pólyák Fe­renc, a kassai (Košice) vasgyáriak rendkívül rokonszenves tenisze­zője, a Gömör Kupa régi résztve­vője. Igaz akkor még Szlovákia első számú teniszezője voltam, s abban az évben egyébként is igen jó sorozatom volt, szinte min­den hazai élversenyzőt legyőz­tem, beleszámítva a feltörekvő fia­talokat Mečiŕt és Vajdát is. Azóta a hazai teniszsportban is mélyre­ható változások történtek. Felső szinten a játék mindinkább az erő, az atlétizmus irányába tolódott el. A mai élversenyzők többsége ná­lunk is gyilkos erővel adogat, a te­nyeres és a fonák, a pörgetés is félelmetes. Aki ezek mellett még ötletesen is játszik, az léphet a nemzetközi klasszisok sorába. Nos, Pólyák Ferenc, a rima- szombati közönség első számú kedvence ugyan nem tartozik az előbbiek táborába, hiszen „csak észjátékos“, a könnyed szellemes megoldások mestere. Mégis ered­ményes, mert gyors, még a leg­jobban helyezett labdákat is eléri. Gyorsaságával, cseles megoldá­saival ellensúlyozza erőhátrányát.- összesen négy alkalommal játszottam a Gömör Kupa férfi pá­rosának döntőjében Gócza Tibor barátommal - mondotta a sorozat­ról - s egy alkalommal győznünk is sikerült. Egyéniben is voltak már sikereim, hiszen egyszer torna­győztesként távozhattam. Az idei torna azonban rendkívül erős me­zőnyű volt, s ez különösen érté­kessé teszi a párosban döntőbeju­tásunkat. Nos, ami a mezőny erősségére vonatkozó megállapításokat illeti, neki hinni lehet, hiszen párosban Keszthelyen az idén is megnyerte a magyar nemzetközi bajnoksá­got, s egyéniben is a döntőig jutott. Sikerei ellenére mind többet fog­lalkozik a visszavonulás gondola­tával. Ha egyszer szegre akasztja ütőjét kizárólag a fiatalokkal foglal­kozik majd. Már most akadnak tehetséges tanítványai, hogy csak a kis Tóth nevét említsük (az egy­kori VSS labdarúgó fiáról van szó), akiről bizonyára sokat hallanak még a tenisz kedvelői. JÓ VOLT, SZÉP VOLT- A legsikeresebb Gömör Ku­pák egyike volt a mostani- mondotta röviddel az ünnepé­lyes eredményhirdetést követően Ferencz Ernő, a versenysorozat igazgatóhelyettese, a szervező bi­zottság „lelke“ - hiszen még so­ha nem fordult elő, hogy az előzetesen meghívott neves versenyzők valamennyien eljöt­tek volna. Most igy történt, s ez rendkívül jóleső érzéssel tölt el bennünket. Ami a színvonalat illeti; erre eleve számítottunk, s örülünk, hogy a négy nap során igazán jó, izgalmas mér­kőzéseket láthatott a közönség. Ezúton szeretném megköszönni a város vezetőinek és üzemei­nek támogatását, társadalmi munkásaink segítségét. Mindent egybevetve; jó volt, szép volt, igazi élményt nyújtó esemény volt a jubileumi Gö­mör Kupa. HACSI ATTILA A nádszegi (Trstice) labdarúgók (A szerző felvétele) Megérdemelték a feljutást Az elsó kerületi osztály újonca a galántai (Galanta) járásból az idén a Družstevník Trstice labdarúgócsapata, amely a járási II. osztály keleti csoportjának megnyerése után a nyugati csoport győztesével, Sládkovi­čovo együttesével odahaza selejtezőt vívott, amelyből 2:1-es győzelem­mel került ki továbbjutóként. A nádszegi (Trstice) labdarúgók megérde­melten kerültek a felsőbb osztályba. A jó téli felkészülés után az együttes a tavaszi visszavágók során nem szenvedett vereséget és a Farkas Aladár vezette gárda sikeresen vette az utolsó akadályt is. A nádszegi labdarúgók így fel­idézték labdarúgásuk előző sike­reit, s folytatják a jó hagyományt. A labdarúgás kezdetét a faluban 1932-től jegyzik, amikor Mészáros László tanító és Pálffy Imre sport­barát javaslatára létrehozták az első futballcsapatot, amelyet nád­szegi és úrföldi (Slovenské Pole) játékosok képeztek. Az első lab­darúgók között olyan nevek szere­peltek, mint pl. Reis Ferenc, Reis Ferdinánd, Kovács Lajos, Bugár Ferenc, Vontszemű Alfonz, Pu- rucky András, Farkas Rudolf, Nagy Albin, Mészáros László, Éliás Lajos, Pállfy Imre, Döme Bé­la, Mednyánsky Pál, Vízváry La­jos, Sárközi Károly, és Franciszty Mihály. Kezdetben csupán barát­ságos mérkőzéseket játszottak a környező falvakkal, s aztán jutot­tak a járási bajnokságba. A futball itteni igazi fejlődése a felszabadu­lás után kezdődött, ami elsősor­ban Csermák Mihály és Putyera József érdeme. Az ötvenes évek folyamán a nádszegi futball na­gyot javult. Az egyesület előbb a Sokol nevet viselte és 1957-től, amikor a helyi efsz kezdte támo­gatni a csapatot, a Družstevník elnevezést kapta. Az 1959-es év folyamán a nádszegi csapatnak sikerült megnyerni a nagyszabású járási labdarúgó tornát. Nem tar­tott sokáig és már a hatvanas évek elején a járási II. osztályban sze­repelt a csapat. Nem sokkal ké­sőbb, 1968-ban Turek Árpád ve­zetése alatt először harcolta ki az I. B-osztályba való feljutás jogát. Hosszú éveken keresztül játszot­tak a nádszegi labdarúgók a kerü­leti legalacsonyabb osztályban, s 1982-ben jutottak a kiesők sor­sára, s így ismét a járási II. osz­tályban találták magukat. E nem irigylésre méltó helyzetben nagy segítség jött Farkas Aladár sze­mélyében, aki a divíziós Slovan Duslo Šaľa játékosa volt. A csa­patnál mint játékosedző kezdett működni. Az edző, a játékosok és funkcionáriusok szorgalmas mun­káját három év után siker koronáz­ta, s a csapat visszakerült a kerü­leti I. osztályba. A felsőbb osztályban való rajtra az elmúlt két hónap alatt a nád- szegiek szorgalmasan készültek. Hetente háromszor keményen edzettek és egész sor előkészületi mérkőzést játszottak. Azzal az el­határozással vágtak neki az idénynek, hogy jó futballt és gólo­kat produkáljanak. Farkas Aladár edző vezetése alatt a lehető leg­jobb helyezésért a következő játé­kosok küzdenek: Bartalos Ede, Nagy Pál, Katona Dezső,Györög Béla, Varga László, Győri Kálmán, Vígh József, Juhos Lajos, Bachan István, Csóka József, Juhos Tibor, Nagy István, Borics Gyula, Bede László, Győri Lajos. OLÁH GYULA Kapuzárás a vízilabda SZNL-ben Érsekújvárott (N. Zámky) rendezték a vízilabda Szlovák Nemzeti Liga 6. körmérkőzéses bajnoki tornáját. Már az utolsó sorozat előtt eldőlt az elsőség és a kiesés sorsa, de ennek ellenére jó iramú és érdekes mérkőzéseket látha­tott a közönség. Nem egy vaskos meg­lepetés is született, a hazai csapat egy kis szerencsével pontot rabolhatott vol­na a listavezetőtől. A Slávia Prešov vízilabdacsapata pontveszteség nélkül, utcahosszal nyerte a bajnokságot, s másodszor kísérelheti meg az élvonalba jutást. I. Hricišák edző legénysége az I. liga két sereghajtójával (Dukla Plzeň és VŠ Praha), valamint a CSNL győztesével (Univerzita Olomouc) két körmérkőzé­ses tornán küzd majd a továbbjutásért. A hatfordulós osztályozó első két he­lyezettje jut az I, vízilabda-ligába. Az exligás Kúpele Piešťany együtte­se nagy csalódást okozott, hiszen az érsekújvári medencében mindössze két (!) pontot szerzett. J. Berlanský edző együttese úgy tűnik, kezdettől fogva félvállról vette a bajnokságot. Mindössze a csapatkapitány Hašek ját­szott elfogadhatóan. Jó formában érte viszont a bajnok­ság hajrája az Elektrosvit Nové Zámky vízilabdázóit, akik Zilinában 7 pontot, hazai medencében pedig hatot szerez­tek. Az újváriak nyolcéves kényszer- szünet után (a városban nem volt az előírásoknak megfelelő medence) is­mét élvezhették a hazai környezet elő­nyét. Tarnóczy Róbert edző csapata nem kis meglepetésre szinte lelépte (17:8) az exligás Pieštányt, utána vi­szont több mint 500 néző előtt veresé­get szenvedett a Vrútkytól. A háromszoros SZNL-gyóztes Spar­tak Komárno az egész bajnokság fo­lyamán nehéz helyzetben volt, hiszen öt játékosa is katonának ment Ennek ellenére az utolsó tornán 5 pontot szer­zett, s a várakozásnak megfelelő he­lyezést ért el. A vrútkyi csapat a zárótornán két­szer is nyert, de a tabellán már nem tudott elóbbrelépni. A bajnokság befe­jeztével a vízilabda SZNL előírásainak rendszeres megszegéséért 4 pontot levontak az együttes összpontjaiból. A sereghajtó žilinai csapat az utolsó sorozatban meglepően jól szerepelt, legyőzte a Vrútkyt és azonosan végzett a komáromiakkal (Komárno). A 6. körmérkőzéses bajnoki tornán a játékvezetők három játékost (a žilinai Kubalát, a vrútkyi Šimót és a komáromi Potáschot) durvaságért csere nélkül végleg kiállították. Eredmények: Prešov - Vrútky 14:9, N. Zámky - Žilina 19:6 (az újváriak a 8. perctől emberelőnyben játszottak), Ko­márno - Piešťany 9:8 (I), Prešov - Žili­na 16:8, Komárno - Vrútky 9:8, N. Zámky - Piešťany 17:8 (!) az újvári Zaťko 7 gólt dobott, Žilina - Vrútky 19:15 (a žilinaiak a 42. mp-től ember­előnyben játszottak), Prešov - Pieš­ťany 15:6, N. Zámky - Komárno 14:10 (a komáromi Gajdáč 6 gólt dobott), Piešťany - Žilina 14:7, Prešov - Ko­márno 22:6, Vrútky - N. Zámky 12:9 (!), Komárno Žilina 15:11 (a žilinai csapat a 21. perctől emberelőnyben játszott). Vrútky - Piešťany 8:7 (!), Prešov - N. Zámky 11:10 (az újváriak a második negyed végén 6:2-re vezettek). A vízilabda SZNL végeredménye: 1. Prešov 30 30 0 0 438:198 60 2. Piešťany 30 16 4 10 308:276 36 3 N. Zámky 30 15 2 13 288:273 32 4. Komárno 30 11 2 17 316:337 24 5. Vrútky 30 8 3 19 243:335 15 6. Žilina 30 3 3 24 231:405 9 ZSIGÁRDI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom