Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-02 / 206. szám, hétfő
Húsz év után az élvonalban Látogatóban hazánk egyik legjelentősebb cellulóz- és papírgyárában ÚJ SZÚ 1985. IX. 2. Kilencvenkilenc liter víz plusz két kilogramm fa, plusz enyvező és színező anyag egyenlő egy kilogramm papírral. A képletet- egy kis jóindulattal - a papír- gyártás alapjának tekinthetjük, bár maga a termelés sokkal bonyolultabb folyamat, mintsem az említettekből gondolnánk. De most elégedjünk meg ezzel a matematikaivegyi egyenlettel, amelynek éppen egyszerűségénél fogva jut fontos szerep. Hiszen belőle kiindulva papírgyárak építésének javaslatait vethetik sutba. Mert ha tudjuk, hogy egy kilogramm papír előállításához kilencvenkilenc liter viz, két kilogramm fa és valamennyi vegyi anyag kell, akkor nyilvánvaló, hogy a gazdaságos termelés érdekében papírgyárat oda építünk, ahol elsősorban megfelelő mennyiségben van víz. Ez a szempont volt meghatározó az ötvenes évek végén, amikor megszületett a döntés: Štúrovó- ban papírgyárat építenek. Ám nemcsak a Duna közelsége szolgáltatta az „ürügyet“, más körülmények is a javaslat mellett szólták. Egyrészt a mezőgazdasági termelés széles körű mechanizá- ciója dolgozók százait „szabadította fel“ az ipar számára, akik a gyár munkaerőbázisát alkották, másrészt az iparosítás keretén belül Szlovákiának ezt a részét is fejleszteni kellett. 1961 -ben tehát elkészült a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár építésének tervdokumentációja, s 1963. november 17-én letették az alapkövet. Elkezdődött az építkezés, amelynek első szakaszában a kátrány- papírt gyártó részleg épült fel, 1967-ben pedig a tetőszigetelő anyagokat készítő rész építésébe kezdtek. Egy év múlva a beruházás második szakaszába érkezett, megindult a hullámpapírt és kartont gyártó részlegek építése. A štúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, amely jelentős mértékben hozzájárult Szlovákia iparának továbbfejlesztéséhez, 1974 augusztusától teljes kapacitással üzemel. Valamivel több mint húsz év eseményeit elevenítettük fel- a teljesség igénye nélkül - néhány sorban. Az eddig megtet út azonban korántsem volt ilyen egyszerű.- Iskolás gyerek voltam még, amikor letették a gyár alapkövét- emlékezik Peter Kolrus mérnök, termelési igazgató. - Akkor nem tudtam, mit is jelent valójában ez az építkezés a környék lakosai számára, csak arra gondoltam, hogy az égen füstfelhők kószálnak majd, meg sokan dolgoznak itt, mint az igazi nagyvárosban. Hát mindkét ,Jövendölésem“ beteljesült. Különösen az utóbbi, hisz napjainkban megközelítőleg 4 ezer dolgozója van a gyárnak. Ezt annál is inkább hangsúlyozni kell, mert a papírgyártásnak a széles környéken semmilyen hagyománya sem volt.- Én például tizennyolc évi munka után Hostinnéból a krkono- šei papírgyárból jöttem štúrovóba 1966-ban - veszi át a szót Pavel Gulan, a termelési és diszpécser főosztály vezetője, s egyben a termelési igazgató helyettese. - Akkoriban rengeteg volt itt a munkás, csak éppen szakemberből volt hiány. Az első időszakban technológusként dolgoztam a kátránypapírt gyártó részlegen és közben betanítottam a munkásokat. Persze, nem mindenki tanulta itthon a szakmát, jó néhány dolgozót a csehországi papírgyárakba küldtünk, ahol a gyártás elméleti és gyakorlati részét is jól elsajátították. így, közös erővel szakképzett gárdát hoztunk létre, s a részleg csakhamar elérte a tervezett teljesítményt. 1969-ben az építkezés második szakasza termelés- vezetőjének helyettese lettem, és ismét a munkások betanítása volt a fő feladatom. A következő állomás a tetőszigetelő anyagokat gyártó részleg volt. Itt akadozott a termelés, és abban az időben legalább 170 munkás hiányzott a teljes létszámhoz. A tanulás- tanítás ezen a részlegen is kötelező és elengedhetetlen volt, s végül a kollektíva nemcsak teljesítette, hanem magasan túlteljesítette a termelés tervét.- A hatvanas évek elején ezen a területen nemcsak a papírgyártásnak, hanem az itt is nélkülözhetetlen energetikának sem voltak hagyományai - mondja Ján Kollár, élmunkás. - A gőzturbinákat, a magas nyomású szivattyúkat errefelé inkább csak hallásból ismerték. Én viszont otthonosan mozogtam köztük, hisz Ústí nad Labemben az Észak-csehországi Gázgyárban dolgoztam, jó néhány évig. Az energetikai részlegen a gépek karbantartását végeztem. Nagyon szerettem ott dolgozni, a család megoldatlan lakáshelyzete viszont elszomorított. Štúro- vóban pedig lakás várta az új gyárba érkező szakembereket, így aztán ,,hazát“ cseréltünk. A munkám azonban mit sem változott. Pusztán annyival lett több, hogy gépet és embert ,.bemutattam“ egymásnak, hogy amit csak tudtam a szakmáról a munkatársaimmal is megtanítottam. Mindig pontosságra intettem őket, mert ellenkező esetben könnyen a levegőbe sett az építkezés második szakaszának befejezése, ami sok fejtörést, álmatlan éjszakát okozott a vállalat vezetőségének. Többek között a már megérkezett gépeket a jótállási határidőn belül nem tudtuk kipróbálni és mennyiségi szempontból az árutermelés sem alakult a terv szerint. Végül 1979- ben alapos műszaki-gazdasági elemzésnek vetettük alá az egész termelést. Kiinduló kapacitásként a gyár évi termelését 120 ezer tonnában állapítottuk meg, s egyidejűleg olyan műszaki és technológiai változtatásokat terveztünk meg, amelyeknek következtében 1989-ben a kapacitásnak el kell érnie a 145 ezer tonnát. Az idén például a terv szerint 130 ezer tonna árunak kell elhagynia a gyár kapuját. Nem kétséges, a termelés említett évi növelése nagyon igényes feladat, és alapos műszaki-technológiai változtatásokat követel. Közülük csupán néhányat említek. Még tavaly korszerűsítettük a hulladékpapír osztályozását, rostositását és őrlését. Az idén ugyancsak a termelés növelése érdekében a papírgép egyes részeit modernizáljuk. Elsősorban a prés- és a szárítócsoport kerül a szakavatott emberek asztalára. Szintén ebben az évben bevezették a termelés számítógépes irárepülhet a részleg. Az energetikát a kezdethez viszonyítva alaposan kibővítették, már több mint 350 dolgozója van. Csak éppen a gépi karbantartás a mostohagyerek, mi változatlanul harminchatan maradtunk. Pedig az eltelt időszak alatt sok munkásból lett itt jó szakember, csak sajnos, közülük kevesen maradtak a részlegen. Többen a nem éppen kedvező kereseti lehetőségek miatt mentek el. Hiába, ma már nem úgy van, mint tízegynéhány évvel ezelőtt. Akkor válogathattunk a frissen végzett, vagy betanított fiatal szakmunkások között. Manapság osztják őket a részlegekre, aztán két hónap múlva odébbállnak.- A munkaerővel valóban gondjaink vannak - mondja Peter Kolrus mérnök. - Mikor az egyes részlegeket üzembe helyeztük, szép számmal volt dolgozónk. Igaz, nagy részük a mezőgazdaságból jött hozzánk, de betanításuk nem okozott gondot. Később a gyár szaktanintézete oldotta meg a szakmunkáshiányt. Mire olyan kollektívát neveltünk fel, amelyre a feladatok teljesítése során támaszkodhattunk, újabb problémával találtuk magunkat szemben: kevés a dolgozónk, magas a fluktuáció. Hát igen, ameddig a szem ellát, mezőgazdasági terület ez. A földnek nagy a vonzóereje, az ipar nehezen tör utat magának az emberek szivébe.- Egyébként az induláskor, amikor a vállalatoknál rendszerint a munkaerővel van a legtöbb baj, nekünk más problémákat is meg kellett oldanunk - folytatja. - KéKészülnek a dobozok (Gabriela Gúdorová felvétele) nyitását. A modernizáció költségeit éppen a szóban forgó műszaki-gazdasági intézkedések következtében megnövekedett termelés bevételeiből finanszírozzuk. xxx Kétségtelen, hazánkban a štúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár a legnagyobb papíripari vállalatok egyike. A tetőszigetelő anyagok és hullámpapír gyártásában viszont Közép-Európa élvonalába tartozik. Jelentőségét nemcsak ez bizonyítja és növeli, hanem az a tény is, hogy a kevésbé értékes faanyagokat, valamint a hulladékból származó papírt és textíliát is hasznosítják. Azonkívül az sem elhanyagolható, hogy a csomagolási technika új irányzatai megvalósításának és az építőipar gyors ütemű fejlesztésének érdekében is szükség volt egy modern gépekkel felszerelt cellulóz- és papírgyárra. Jóllehet, az eltelt huszonkét év alatt jóban és rosszban is részük volt a dolgozóknak, azonban ma már nyilvánvaló, hogy a gyár felépítése ezen a területen indokolt volt. Még akkor is, ha a papírgyártásnak errefelé nem voltak hagyományai, s a korábban mezőgazdaságban dolgozók jöttek egyik napról a másikra az iparba, a számukra ismeretlen világba. Ma már ott tartanak, hogy termékeik iránt külföldön is nagy az érdeklődés, és a bérrendszer hatékonysága növelésének második szakaszához is megteremtették a feltételeket. KOVÁCS EDIT A trenčini szerszámgépgyár dolgozói is válaszoltak a prágai vállalatok felhívására. Felajánlották, hogy árutermelési tervüket egymillió, a szerszám- készítés tervét 150 ezer, a szovjet exportszállítások tervét pedig egymillió koronával túlteljesítik. Nagy gondot fordítanak a fűtőanyag- és az energiatakarékosságra, a konstruktőri és a prototípuskészító munkák meggyorsítására. A képen: Ján Zaťko brigádvezető az SUI 63 NC típusú esztergát próbálja ki. (Vlastimil Andor felvétele - ČSTK) Megelőzik az elvándorlást Egy hagyományait őrző falu mai arculata A helyi nemzeti bizottságok elnökei fájó pontként említik, hogy a falusi fiatalok legtöbbje tanulmányai befejeztével a városi életet választja, nem tér vissza szülőfalujába. Ez azzal magyarázható, hogy a diákévek alatt kialakult kulturális és egyéb ingényeiket a falu nem, vagy csak nehezen tudja kielégíteni, illetve nem tudnak végzettségüknek megfelelő munkakörben elhelyezkedni, s az ingázást falu és város között nem szívesen vállalják. A 7. ötéves tervidőszakban a választási program teljesítésével gyors fejlődésnek indult 1700 lakosú Kolont (Koliňany) ez a jelenség nem fenyegeti. Balkó Istvánnal, a Koloni Hnb elnökével Nyitrán (Nitra) találkoztunk. Az ő kalauzolásával érkeztünk meg a járási székhelytől nyolc kilométerre lévő községbe.- Lent a völgyben már látható a falunk - figyelmeztetett az elnök, amikor kocsinkkal a dombtetőről ereszkedtünk lefelé. S mielőtt felül- nézetből megcsodálnánk a napfényben csillogó háztetőket, a zöldellő kerteket, mutatja a hegyoldal fái között pár éve átadott gyermek- otthon épületét.- Hogy a gyermekotthont átadhassuk, a falutól elég távol eső iskolát és könyvtárat 1981-ben átmenetileg a falu központjához közelebb, az óvodával közös épületbe költöztettük át. A koloni gyerekek intézményes nevelését viszont sajnos nem sikerült az igényeknek megfelelően megoldani. A 70 személyes óvodában nincs elég hely valamennyi gyerek elhelyezésére, az iskola, amelyet tanulóink a negyedik osztályig látogatnak - nem kapott napközi otthont, és ezidáig helyhiány miatt a 110 tanuló étkezéséről sem tudunk gondoskodni. Javulás várható, ha a hnb új székházát átadjuk. (Az átadást ebben az évben tervezik.) A hnb jelenlegi épületében szeretnénk a könyvtárat berendezni, s igy annak helyén reméljük sikerül megnyitni a napközi otthont.- Körülbelül 100 gyerek az ötödik osztálytól a falutól három kilométerre lévő Ghymesre (Jelenec) jár iskolába. Orvoshoz is a ghyme- si egészségügyi központba járnak a koloniak. Milyen az összeköttetés? - kérdem az elnököt.- Jó a buszjárat Ghymesre és Nyitjára is. Erre szükség is van, hiszen lakosaink többsége a járási központban dolgozik, kisebb része a mezőgazdasági főiskola falunk határában lévő, 1600 hektáros tangazdaságában. A hnb székháza előtt parkolunk. Pár méterre tőlünk építkezés folyik. A külső vakolásra váró vöröslő téglaépület földszintjén üzlet- központ lesz: élelmiszerüzlettel, hús- és vegyesbolttal. Külön bejárattal az emeleten lesznek a hnb irodái, tanács- és szertartásterme és 370 személyes nagyterem, amely a művelődési ház szerepét tölti majd be. A kivitelező a Lévai (Levice) Járási Építőipari Vállalat. A lakosság társadalmi munkában segíti az építkezést. A választási program megvalósítása keretében javították a köz- világítást, korszerűsítették a villany és a hangosbemondó hálózatát, valamint 4 millió koronás beruházással csatornahálózatot építettek. A falut négy kút látja el vízzel, de 1987-re szeretnék a vízhálózatot megépíteni, a lakosságot vezetékes ivóvízzel ellátni.- Ebben az évben hazánk fel- szabadulásának 40. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállaltunk, hogy társadalmi munkában 427 ezer korona értékben, 14 ezer órát dolgozunk. Ennek felét az új üzletközpont építésénél dolgozzuk le, a többit a faluszépitésben - tájékoztat Balkó István, miután a hőség elől behúzódunk a hnb hűs irodájába. - A Z-akció nem beruházásos részében eddig 230 rózsafát és díszcserjét ültettünk el. A tervezett 600 négyzetméter terület parkosítására és a járdák megépítésére csak a nyárutó és az ősz folyamán kerül sor, mert a strandfürdő létesítését fontosabbnak tartottuk. Július 1-re kitisztítottuk a régi medencét, amely az egyik mélyfúrásos kút 20 fokos vizével üzemel. Az idén még ingyenes a fürdőzés, hisz semmilyen szolgáltatást nem tudunk nyújtani. A fürdő környékét az odajáró fiatalok maguk takarítják. Reméljük, jövő nyárra már öltözőkkel, zuhanyozókkal és gyorsbüfével kiépített strandfürdő várja azokat, akik nálunk szeretnék élvezni a fürdés örömeit. Társadalmi munkában rendbe hozták a szabadtéri színpadot és környékét, ahol gyakoriak a folklórrendezvények. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a népművészet ápolása, a hagyományok őrzése és továbbadása generációról generációra szívügye Kolonban öregnek, fiatalnak. Büszkék 40 tagú vegyes énekkarukra, amelyben zséreiek is énekelnek, s amelyet Zobor hangja néven ismerhet a népművészetet szerető közönség. Népi tánccsoportjuk több rangos rendezvényen sikerrel mutatta be a „koloni lagzit“. Az elnök szavait idézve elmondhatjuk, hogy bár a többéves lemaradást öt év elatt nehéz behozni, ebben a megbizatási időszakban sokat épült és szépült Kolon. És van kinek. A fiatalok nem kívánkoznak el a nagyvárosokba, inkább vállalják az utazást. Bizonyítja ezt az is, hogy tavaly 16 s az idén már 10 házhelyet mértek ki. Vonzó a környezet. A hegyekkel, erdőkkel ölelt faluban üde, tiszta a levegő. Az ellátással sincs gond, s az üzletközpont átadása után a helyzet csak javulni fog. A szolgáltatások is egyre bővülnek. Van teherfuvarozás, fodrászüzlet, karbantartási munkálatokat végző kóművescsoport és saját szemételhordó kocsijukkal nemcsak Kolonban, hanem Zsérén (Žirany) és Ghymesen is megoldották a szemét begyűjtését.- A községben van könyvtár, mozi és az idén megnyílik a művelődési ház. A kulturális és üdülési lehetőségeket megteremtve bízhatunk abban, hogy fiataljaink ezután sem hagyják el szülőfalujukat- mondja távozásunkkor Balkó István. TALLÓSI BÉLA
