Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-27 / 228. szám, péntek
Zs. Nagy Lajos derűi A költő jubileumára ,, Megtelik a kertünk csillagokkal /s fekete varjúkárogással" - irta a Karácsonyi strófák című versében Zs. Nagy Lajos, aki holnap tölti be ötvenedik életévét. Ez a két sor akár egész költői attitűdjének kifejező szimbóluma lehetne, hiszen költői nagykorúsodása óta szinte kizárólag ellentétekben látja és láttatja az általa érzékelt valóságot. Költői szemléletének ez a sajátossága emeli ót líránk élvonalába, s biztosítja számára - különösen a fiatalok körében - a körülményeinkhez mérten szokatlan olvasói népszerűséget. Mert egyike a legolvasottabb költőinknek, ezen a téren csak kevesen versenyezhetnek vele. Pedig indulása nem sok jót ígért. Annak a költői csoportosulásnak tagjaként tűnt fel, amely 1958 áprilisában mutatkozott be először együttesen fővárosunk egykori Magyar Pedagógiai Iskolájának diákjai körében. Fellépésük indítéka a Fiatal szlovákiai magyar költők című angológiájuk mélyebb összefüggései tárulnak fel előtte, erőteljesen megcsappan kezdeti naiv optimizmusa. A kötet legjelentősebb hozama egyfajta morális tisztasági igény körvonalazása, a becsületes és tiszta élet óhaja, amely leginkább a címadó versben fogalmazódott meg. A hatvanas évek második felében látványos fordulatot vett költői fejlődése. Művészi gyakorlata teljesen átrendeződik, az idillikus hang szinte nyomtalanul eltűnik, a szerelmi lángolás gesztusai megritkulnak, a bukolikus hangulatok megkeserednek. Az addig kultivált klasszikus vers rendjét és folyamatosságát a zaklatottság és töredékesség váltja fel. A könnyed és felelőtlen lírai impressziókat, hangulat-vázlatokat, romantikus színekkel ecsetelt helyzetdalokat és zsánerképeket stb. a társadalmi felelősség hangsúlyozott vállalását, a világ kis és nagy dolgai iránti fokozott érdeklődés feszültségeit kifejező költői megnyilatkozások követik. Kifejezóeszközeimegjelenése volt, amely sokak szerint új korszakoít nyitott költészetünk felszabadulás utáni történetében. Az mindenesetre irodalomtörténeti tény, hogy e fiatalok jelentkezése nemcsak új nevek feltűnését jelentette, hanem erőteljes erjedési folyamatot indított meg líránk fejlődésében. Költői programjuk a különbözés, az előttük járó nemzedék művészi gyakorlatának megtagadása volt. A valóság elkendőzésében, gondolatszegénységben, elavult költői eszközök használatában stb. marasztalták el őket. Az igényelt újszerűség azonban a fiataloknál is inkább szándékaikban és témáikban volt meg, eszközeik alig különböztek az elődeikétől. A fellépésük körül kirobbanó vita azonban jótékony lendületet adott líránk fejlődésének, s megteremtette néhány jelentős költői életmű kibontakozásának feltételeit. Ezek közé tartozik Zs. Nagy Lajos költői pályája is. Az antológia megjelenésekor már fél évtizedes verselói múlt volt mögötte, de nagyobb arányú költői kibontakozása 1958-ban következett be, nyilván a formálódó költői csoportosulás inspiráló hatására. Versei azonban nem sokat sejtetnek. A magyar dal- és zsánerköltészet nagyjainak modorában verselget, inkább utánozza, mint követi őket. A többnyire szerelmes tematikájú, nyilván udvarló célzatú verseiben lírai közhelyeket, közismert helyzeteket és motívumokat vonatkoztat saját körülményeire. Fábry Zoltán az antológiát elemző írásában élményhiánnyal magyarázta ezt a jelenséget. Inkább arról van szó, hogy a fiatal költőt nem a valóságból, hanem könyvekből merített élmények ihlették versírásra. Verseinek kórusában Petőfitől József Attiláig minden jelentősebb költő hangja hallatszik. A költő maga is elégedetlen lehetett a teljesítményével, mert csupán hat év múlva, 1964-ben jelentkezett elsó önálló kötetével. Az Ének a tisztaságról címmel összegyűjtött versek elsősorban költői technikájának fejlődését demonstrálják, de megtaláljuk a későbbi alkotói átlényegülés jeleit is. „Elfogytak már a bárgyú látomások. /Váratlanul zuhog rám az átok“- írja A hegytetőn című születésnapi versében. A valóság ben egyre inkább a humor, az irónia és az elemző groteszk fegyvertárára támaszkodik. Megtalálta az igazán neki való hangot és módszert: az össze nem illő valóságelemek bizarr társításában, a látszatra humoros célzatú, de valójában az élet fonákságait és ellentmondásait tükröző megoldásokban rejlő lehetőségeket. Nem elégszik meg azonban a tények egyszerű bemutatásával, esetleg szűkszavú kommentálásával, hanem a jelenségek elemzésére, ellentmondásaik leleplezésére törekszik. Már nemcsak a színét, a fonákját is észleli a valóságnak, amely egyre áttekinthetetlenebbnek tűnik előtte. A tapasztaltak megrendítik, azért fordul az irónia és önirónia ellenmérgéhez, hogy visszanyerje egyensúlyát és önbizalmát: Fogjatok meg, izmos társaim! Túl magasra szálltak az egek: alattam a jeges csillagok, felettem a pikkelyes folyók, fogjatok meg, íme szédülök. Virágokat éget rám a nyár, s forró szelek szedik szirmaim. Jellemző sorai a Tériszony (1968) című kötetének címadó verséből valók. Ebben a kötetben sűrűsödnek össze azok a változások, látványos alkotói metamorfózisának ama jellemzői, melyekről fentebb szóltunk. Szinte nyomát sem leljük a korábbi alkotói korszakra jellemző utánérzéseknek, pedig ez a pályamódosítás sem lehetett meg külső hatások nélkül. A magánélet és társadalmi tapasztalat mellett Kassák, Forbáth és a kortárs nemzetiségi költők lírájával (pl. Szilágyi Domokos) való találkozás egyengette fejlődése útját. A kötet verseiben a hagyományokat és indítékokat saját méreteihez igazító, egyéni hanggá szublimáló szuverén költő szólal meg. Kiemelkedő teljesítményei (Noé dala, Vízparti óda, Az éj, Nagypéntek 1964 stb.) nemcsak az életmű, hanem a felszabadulás utáni költészetünk maradandó értékei. Ezekre a versekre gondolva látta Egri Viktor a kötetet bemutató lelkes bírálatában a hatvanas évek egyik csúcsteljesítményét ebben a kötetben. Az minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Tériszony versei mögül felsejlő költői arcban nem ismerhető fel a pályakezdő Zs. Nagy Lajos. Szemléletében, tartalmában és eszközeiben egyaránt gyökeresen megújuló költészetet üdvözölhetett a kevés számú, de annál lelkesebb kritikai visszhang. Arról azonban , aránylag kevés szó esett, hogy mi idézte elő ezt a dia- metrális változást. Nem is könnyű az okokat felfejteni. A legdöntőbb mozzanatnak az látszik, hogy a költőt megfosztották tapasztalatai az illúzióktól, elérkezett a valóság tudatosításának egy magasabb fokához, a látszat mögött megsejtette a lényeget, a megismeréstől közelebb jutott a felismeréshez. Kiábrándult, pesszimiszti- kus hangvételű verseiben sokan a műszaki haladás, a civilizáció ellenségét vélték felfedezni. Alapvetően téves értelmezés, versei figyelmes olvasója meggyőződhet: nem a technikai fejlődés ellen lázad, hanem annak káros kinövései, embernyomorító, jellemromboló, környezetkárosító ártalmai ellen. Aligha tévedünk, ha a Tériszony című kötetet a költői életmű eddigi legnagyobb teljesítményének tartjuk. Az ezt követő Clženet a barlangból (1971) csak árnyalni tudta, esetleg bizonyos vonásokkal kiegészíteni, de meghaladni nem. Új verseinek utolsó önálló gyűjteménye - Isapur dalai (1974) - pedig a stagnáció jól felismerhető jegyeit mutatja. Az elemző groteszk némileg háttérbe szorul az ötletesség, a poentírozó hajlam, a sokszor öncélú tréfálkozás mögött. Nem kétséges azonban, hogy a szándék itt is messzebb mutat a szellemes tréfálkozásnál, a tetszetős nyelvi humornál, csak nem mindig valósul meg. Humorizáló hajlama, szatirizáló képességei szerencsésebben mutatkoznak meg karcolataiban, elbeszéléseiben, melyek az Emberke, küzdj (1975) című kötetben jelentek meg, s öregbítették a szerző népszerűségét. SZEBERÉNYI ZOLTÁN Lexikon minden észt családban Alighanem az 500 éves észt könyvnyomtatás történetének legnagyobb vállalkozása az Észt szovjet enciklopédia újrakiadása. A főszerkesztő, Gustav Haan akadémikus szerint az egymilliós észt nép számára a negyedmilliós példányszámban megjelenő enciklopédia mindenesetre világrekord a lexikonkiadás területén. Számítások szerint gyakorlatilag valamennyi észt család rendelkezik majd a 12 kötetes gyűjteménynyel, hiszen előjegyzésben minden példány elkelt. Az előző kiadás óta 15 év telt el, s akkoriban úgy vélték: nem lesz szükség utánnyomásra az ezredfordulóig. Azonban nemcsak az utánnyomás vált sürgetővé, az enciklopédia új fejezetekkel, szakcikkekkel, szócikkekkel is bővült. (B) Jozef šturdík: Atomeső (tempera) Változatos életmű Jozef Šturdík a Szlovák Nemzeti Galériában Jozef Šturdík nemzeti művész alkotásaival gyakran találkozhatunk a hazai és a külföldi tárlatokon, ám a mostani, a Szlovák Nemzeti Galéria termeiben rendezett kiállítás először nyújt átfogó képet egész életművéről. Az október végéig megtekinthető gyűjteményes tárlat számokban kifejezett anyaga is imponáló: 592 festmény, rajz, grafikai lap, könyvillusztráció, falfestmény-terv. E rendkívül gazdag és változatos életművön - beleértve a festményeket is - a rajz uralkodik. A látvány jellegzetességeinek megragadása, amihez technikáját- a szenet, a tust, a tollrajzot akvarellel, pasztellel színezve- Šturdik mindig a kívánt célnak és szeme elé kerülő motívum természetének megfelelően választja meg. A magáévá tett erőforrások birtokában, technikai eszközeit válogatva is meg tudja valósítani a színek, fények kifinomult játékát s a kompozíció szigorú egyensúlyát. Az időrendben csoportosított anyag nemcsak Šturdík művészi fejlődésének egyes szakaszait érzékelteti, hanem elválaszthatatlan a szlovákiai haladó festészet- mindenekelőtt az Augusztus 29 képzőművészeti csoport - útjától, a modern európai képzőművészeti áramlatokkal való kapcsolatkere- sésétól. Jozef Šturdik pályakezdéséről, bratislavai és bécsi tanulóéveiről a számos rajz és vázlat mellett meglepően érett olajfestmények tanúskodnak. Portréin (önarckép, Anya, Fiú, Lány hangszerrel, Ján Rak költő arcképe) gazdaságosan bánik a színekkel és az arcok jellemvonásait kiemelve az egyéniséget igyekszik megragadni. A hangulati és érzelmi tartalmat helyezi előtérbe a csendéleteken, zsánerképeken, városrészleteket ábrázoló festményeken. Šturdik művészete egyben a kort tükrözi: a háború rettenetét (Dráma, Csendélet halálfejjel) és előtérbe kerül a művész szociális szemlélete is (Kórház a periférián). Az ifjúkori háborús emlékek és víziók az idő távlatában letisztulva jelennek a felszabadulást követő években Jozef Šturdik művészetében. (A föld ölébe, Pihenés, Nappalok és éjszakák a szlovák nemzeti felkelésben, Tizenketten- sorozat A. Biok poémájához). Lengyel porcelánbemutató Chodziez, ez a húszezer lakosú kisváros Lenyelország északnyugati részében, a porcelángyártásról hires. A három gyár közül a legrégibb, több mint százharminc éves múltra tekint vissza, a második az idén nyolcvan- nyolo éves, s a harmadik, a porcelitgyár mindössze huszonkét éve termel. A múlt századi kezdetleges kézműipar az 1919-1939-es években korszerűsödött, s az említett időszakban egyre nagyobb hírnevet szerez a chodziezi porcelán külföldön is; 1924-ben például már Hollandiában is keresett exportcikk. Néhány évvel később Poznanban aranyérmet nyer, de a fellendülő gyártást a háború akadályozza meg. A műhelyeket a háború tönkretette, s a szakember is kevés volt. A felszabadulás után azonnal hozzákezdtek a helyreállításhoz, majd a termeléshez, hogy kielégítsék a keresletet. Chodzeiz ma Lengyelország legnagyobb porcleángyártója, s termékei mind a KGST-országokban, mind pedig a tőkés piacon keresettek. E hónap végéig tekinthető meg a bratislavai Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központban az a porcelánki- állitás, amely a gyár termékeinek ugyan igen kis részét mutatja csak be, de a kiállított vázák, teáskészletek, gyertyatartók, hamutálcák, különböző nagyságú kancsók a kulturális központ boltjában megvásárolhatók. A tizenkét személyes, régies vonalú Ivona étkészlet iránt bizonyára nagy lesz az érdeklődés, lévén, hogy az arany és pasztell szinű virágdíszítésű készlet valóban nem megfizethetetlen. De ugyanez vonatkozik a süteményes és teáskészletekre is. A gyár képviselői ígéretet tettek rá, hogy amennyiben érdeklődés mutatkozik, folyamatosan tudják szállítani a porcelánt. Hófehér alapon pasztellszínű parányi virágcsokrok a vázákon, vagy kecses rokokópár a gyertyatartón, teáscsészén. A világszerte keresett cho- dzezi porcelán hozzánk is eljutott - és megvásárolható. (köp) A társadalmi változások, a nagyszabású építkezések is inspiráló hatással vannak ebben az időszakban Šturdik művészetére (Csatornaárok az Ifjúsági duzzasztógáton). Az 1959-ben festett Atomesó című képének halott nőalakja és más hasonló témájú festmény, grafika határozott tiltakozás a tömegpusztító fegyverek fenyegetése ellen és kiállás a béke ügye mellett. Minden eddiginél bővebb válogatást nyújt a kiállítás Jozef Šturdík rajzaiból, vázlataiból és illusztrációiból. A még tanulóéveiben készült rajztanulmányain biztos vonal futja körül a lényegükben megragadott formákat, legyen az a korai fiatalságot idéző trnavai utcarészlet, bécsi csatorna vagy sikátor, tájrajz, figurális tanulmány. Jozef Šturdík rajzai, festményei, de mindenekelőtt könyvillusztrációi a művésznek a költészethez fűződő bensőséges kapcsolatáról tanúskodnak (1971-ben Polkruhy- Fékörök címmel jelent meg verseinek gyűjteménye). Mintegy 60 irodalmi műhöz - főleg versgyűjteményekhez, elbeszélő költeményekhez - készített illusztrációkat, de számos rajza kiséri a lapokban, folyóiratokban megjelent költeményeket is (Prévert, Apollinaire, Voznyeszenszkij). A rajz Štrudík művészi pályájának mostani szakaszában is fontos szerepet tölt be. A kiállításon láthatjuk a nyolcvanas években készített és művészi élményeit rögzítő tus-rajzsoro- zatait: a Csillagórákat, a Hispánia vázlatfüzetet vagy a nálunk először bemutatott Leningrád - a művészet és a forradalom városa cimű sorozat részét képező Ermi- tázs-vázlatfüzet lapjait. A legtöbb könyvillusztációban- igy a Krasko költészetéhez vagy K. H. Mácha: Májusához készített szénrajzokban a tájábrázolás dominál. S ez nem véletlen, mert a tájfestés Jozef Šturdik alkotómüvének kiteljesedését jelenti. A kiállításon nyomon követhetjük a tájhoz fűződő kapcsolatának művészi formába öntött vallomásait a hetvenes évek elejétől egészen napjainkig. Šturdík realista tájábrázolásában mintegy láthatatlanul ott van az ember is, érzelmeivel, a tájra kivetített benső világával. A művészt nemcsak a költészet, de a zene is vonzza. Zenei élményeit fejezi ki ecsetjével a Vi- valdi-mű hatására készült Négy évszak című sorozatában. A hazai táj szépségét érzékeltetik a Versek a palettán cimű, kombinált technikával készített képek, külföldön szerzett benyomásait rögzítik vászonra a mongóliai tájmo- tivumok vagy a Kuopio-sorozat a finnországi nemzetközi festő- szimpoziumon készített, gazdag színharmóniájú tájképek. Egységes természetlátás, összefogott látomás, az erősebb festőiségre való törekvés vonul végig a kiállítás jelentős részét képező tájfestményeken. A szlovákiai festészet kimagasló, markáns egyénisége, elmélyedő, lírikus hajlamú művész szól hozzánk a Szlovák Nemzeti Galériában, aki már több évtizede a saját útját járva, megszabadulva a különféle izmusok vonzásától, következetesen valósítja meg alkotói elképzeléseit. DELMÁR GÁBOR DJ SZÚ 1985. IX. 27. Gyökeres György felvétel
