Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-25 / 226. szám, szerda

Több szakmához kell érteni... MUNKASZERVEZÉS EGY NAGYVÁLLALATNÁL A vágsellyei (Šaľa) Duslo egyik legfontosabb üzeme a 03-as, amely még 1962-ben megkezdte a termelést, és jórészt ennek köszönheti a vállalat, hogy ma már a hazai műtrágyagyártás egyik fellegváraként tartják szá­mon. Sőt, káderszempontból is je­lentős szerepet töltött be, hiszen a vegyipar számára számos olyan szakembert képeztek itt ki, akik később más üzemekben is meg- állták a helyüket. Egyébként az üzemet a vállala­ton belül röviden csak NPK-nak hivják. Mindhárom betű a Men- gyelejev-táblázatban is megtalál­ható: az N a nátrium, a P a foszfor, a K pedig a kálium vegyjele, s ró­luk szinte minden mezőgazdasági dolgozó tudja, hogy nélkülük alig­mentes legyen. Még akkor is, hogy ha a brigádtagok nem azonos besorolásban dolgoznak. Termé­szetesen a kezdők vagy a fiatalab­bak szakértelme kisebb, mint a munkahelyükön hosszú évek óta dolgozóké, s igy a keresetük is más, de ez olyan „mutató“, amely csak ideiglenes. Ha az alacso­nyabb bérosztályba sorolt dolgozó is igyekszik, ő is jól kereshet. Az effajta munkaszervezés fel­tételezi, hogy mindenki több mun­kafolyamathoz is értsen, és ismer­je legalább két szomszédos társa feladatait, mert könnyen előfordul­hat, hogy betegség vagy egyéb ok miatt valaki hiányzik, és ilyenkor az ő munkáját is el kell végezni, még csökkentett létszámmal is. A jutalmazás ugyanis az eredmé­Ketten az NPK-ból: Jozef Borik termelésvezető (balról) és Jaroslav Tóth műszakmester (Štefan Hubinák felvétele) ha lenne műtrágya... Tehát a 03- as üzem, vagyis a NPK 305-ös részlege is jelentős részt vállal a hazai műtrágyaellátásból. Mint az egész üzemben, ezen a részle­gen is bevezették a brigádrend­szerű munkaszervezést és java­dalmazást, s ottjártunkkor Pál Kál­mán részlegvezetőt Asztalos Pál művezető helyettesítette, s így tő­le tudtam meg a részlegre vonat­kozó legfontosabb információkat. Előbb egy oklevelet mutatott, amelyet jó munkájuk elismerésé­ért érdemeltek ki. Az aláírók Ľubo­mír štrougal és Karel Hoffmann. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormányának és a Szak- szervezetek Központi Tanácsának elismerő oklevele ez, amelyet az NPK az sznf 40. évfordulója alkal­mából kapott. Ezután a művezető egy táblára hívta fel a figyelmem, amelyen ott található a műszakonként dolgozó egy-egy brigád teljes névsora, raj­ta mindenkinek a brigádon belüli feladata. Általában 14-15 ember dolgozik egy műszakban, az az ideális, ha tizenöten vannak. Ugyanis a brigádrendszerű mun­kaszervezésben mindenkinek megvan a saját feladata, s azok úgy kapcsolódnak össze, hogy az egész részleg munkája zökkenő­nyek alapján történik, és ki hogyan igyekszik, olyan vastag lesz a fize­tésnapon a borítékja. Mindez ala­pos odafigyelést igényel a műve­zetőktől, a szakszervezeti bizal- miktól és a részlegvezetőktől. A művezetők naplót vezetnek, amelyben pontosan jegyzik, me­lyik csoport milyen teljesítményt nyújtott egy-egy műszak alatt, s megteszik ugyanezt a szakszer­vezeti bizalmik is. Hiszen mind- annyiuknak kötelessége, hogy sa­ját beosztottjaik, munkatársaik ér­dekeit is védjék. Majd a termelési értekezleteken megvitatják a jutal­mak elosztását, s mindenki meg­kapja annak magyarázatát, miért kapott annyit, amennyi a borítékjá­ba került. A jobb eredmények elé­rése érdekében egyébként mű­szakközi versenyt hirdettek, és ilyenkor nemcsak a megtermelt mennyiség a döntő, hanem azt is figyelemmel kisérik, hogy az egyes dolgozók miként tartották meg a munka- és a technológiai fegyelmet. Egyébként az említett munkaértekezleteken nagyon őszinte légkörű, nyílt vita folyik, mindenki mindenkinek a szemébe mondja a véleményét, és ha eset­leg valaki úgy érzi, hogy sérelem érte, bátran megmondhatja, emiatt újabb sérelem nem érheti. Igaz azonban az is, hogy ezek a módszerek sem vezetnek min­den esetben maradéktalanul ered­ményre. Ottjártamkor például elő­fordult, hogy a harmadik emeleten hegeszteni kellett volna, mert ma­gyar szakemberek - a testvérü­zemből, a Péti Nitrogénművekből - egy új technológiai egységet szereltek. A hegesztőtranszformá­tor pedig az ötödik emeleten volt, és innen kábeleket kellett volna húzni, hogy a műveletet elvégez­hessék. Asztalos Pál művezető telefonja nyomán hallható volt, hogy a vonal túlsó végén nem nagyon lelkesednek a váratlan, soron kívüli feladatért. Pápai An­na, aki a nyersanyagkirakást végzi, meg is jegyezte: „Akadnak azért olyanok is, akiket, ha nem közvet­lenül rrtunkakörén belül érint egy- egy feladat, bizony nem szívesen végzik, de hát embere válo­gatja...“ Persze, ennek ellenére túlságo­san nem csodálkozhat a kívülálló, ha időnként egy-egy dolgozó „morcos“ kedvében van, hiszen a munka nehéz, és állandó, ke­mény ritmust követel. A napi ter­melés ugyanis két és fél millió koronát tesz ki, azaz mintegy 900 tonna műtrágya gyártása folyik 24 óra alatt. Ezt nagyjából 45 ember végzi és az úgynevezett reggeli stáb, amelynek tagjai a gyártás zavartalanságához szükséges egyéb járulékos tennivalókat kap­ták feladatul. Ilyenkor kell biztosí­tani a nyersanyagot a délutáni és az éjszakai műszak számára is. Egyébként hétnapos a munkacik­lus, állandóan négy műszak váltja egymást oly módon, hogy egy mindig pihen. S ha közbejön vala­milyen műszaki hiba, amikor egy- egy technológiai egység meghibá- sodhat, akkor bizony terven felüli feladatokat kénytelenek vállalni azok, akik éppen bent vannak. Az sem mindegy, hogy egy-egy mű­szaki hiba mikor jelentkezik. Ha például a délelőtti műszak végén, olyankor már bizony nehéz bizto­sítani a gyors javítást, ha csak nem azok végzik, akik éppen dol­goznak, no meg a következő mű­szak. így aztán az is előfordul, hogy a betervezett délutáni pihe­nés helyett gyakran éjszakába nyúló karbantartási munkát kell végezni. Ilyenkor aztán otthon egy telefon, vagy egy üzenet adja hirül a családfő soronkivüli elfoglalt­ságát. Amikor végigjártam a műtrá­gyagyártás egyes fokozatait, és az emberektől megkérdeztem, vajon mit szólnak a mostani munkaszer­vezési - és természetesen bére­zési - formához, szinte csak pozi­tív válaszokat kaptam. Ráadásul olyanokat, amelyek azt is bizonyít­ják, hogy a mostani munkaszerve­zés és javadalmazás nemcsak azért jó, mert a fizetés napján a boríték vastagabb. Ilyenformán tehát az emberek sikerélményben is gyarapodnak, s ez a szempont korántsem mellékes. MÉSZÁROS JÁNOS Bíznak saját erejükben Ahol a silókukorica betakarítása a legnagyobb idénymunkát jelenti A Jesenskéi Állami Gazdaság motoros járművei sűrűn közleked­nek ezekben a napokban. Meg­kezdődött ugyanis az egyik legna­gyobb őszi idénymunka, a silóku­korica betakarítása. A hatalmas silókhoz szinte ötpercenként ér­keznek a járművek. Mielőtt kiüríte­nék rakományukat, egy cédulát adnak le a főbejárat portáján, ahol ezalatt minden szállítmány mér­legre kerül. A könyvelést Pataki Pál végzi, aki - mint elmondotta - érettségi után egyéves gyakorla­ti idejét tölti a gazdaságban, segí­tője Szekeres Mária úgyszintén.-Tegnap pontosan 222 jármű érkezett, s könnyen elképzelhető, hogy ma ennél is több cédulát gyűjtünk be - mondja a fiatalem­ber - hiszen a kukoricatábla csak néhányszáz méterre van tőlünk, s a sok szecskázógép szinte ontja az etetnivalót. Mialatt a naplót fellapozva mindezt elmondja, újabb traktor érkezik a mázsaházhoz, nyergé­ben Kisantal Istvánnal.- Reggel nyolckor kezdtük a munkát, s néhány percnyi ebéd­szünet kivételével állandóan úton vagyunk - mondja a járművezető. Már eddig tizenkét alkalommal for­dultam, s ha nem jön közbe sem­mi, este hatig-fél hétig még néhány kocsi tartalma a silógödörbe ke­rülhet. Néhány száz méterrel távolabb a négy hatalmas tárolóban is se­rény munka folyik. A hatalmas be­tonteknők mindegyikében trakto­rok járnak fel s alá, hogy a takar­mány minél jobban légmentesül­jön, ez ugyanis a jó tartósítás titka. Juhász József és Juraj Gibala kikapcsolják néhány percre a gé­peket, mert mint mondják, időn­ként szükség van a pihenésre. A motorok ugyanis túlmeleged­nek, ilyen megterheléshez bizony még a lánctalpasok sem igen szoktak hozzá a mezei munkák során.- Szerencsére kedvez az időjá­rás a betakarításnak - mondja az előbbi - s ezt igyekszünk is jól kihasználni. Nagy az iram, mert a mezőkön dolgozók érdekeltek a minél nagyobb teljesítmény elé­résében. Bennünket viszont - úgy hírlik - órabérben fizetnek majd. Ennek persze nem örülünk. Pon­tosan még azt sem tudjuk, hogy 10,60 vagy 12 korona lesz-e a ke­reset óránként, mindenesetre egy kevés prémium azért nekünk is járna, hiszen nem mindegy, hogy naponta hány szállítmány érkezik, mennyi termést kell összetömöri- tenünk. Közben személyautó gördül be a telep udvarára. Az igazgató, Ma­darász Emil mérnök érkezett, hogy személyesen is meggyőződ­jön a munka menetéről.- Nagy dolog a mi gazdasá­gunkban a silókukorica betakaritá­A PÁRTALAPSZERVEZETEK AZ ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉS ELŐTT Hasznosítják a dolgozók észrevételeit ÚJ szú 1985. IX. 25. Az évzáró pártgyűlések ta­nácskozásainak tárgyilago­saknak kell lenniük, s előké­szítésükben a lehető legtöbb kommunistának kell részt vennie. Fontos az is, hogy a társadalmi szervezetek, szocialista munkabrigádok, élenjáró munkások javasla­tait és észrevételeit is figye­lembe vegyék, s azokét is, akik nem tagjai a CSKP- nak. így jellemezte Zdenék Vanéček, az üze­mi pártbizottság elnöke az évzáró taggyűlések előkészületeinek jelenlegi szakaszát a Hradec Králové-i ČKD-ban, abban az üzemben, amely Csehszlovákiában a közép és a nehéz­dízelmotorok egyedüli gyártója.- A pártmunka eddigi színvonalának érté­kelésekor figyelmünket az eredmények minő­ségére, minden kommunista konkrét, névre szóló elbírálására összpontosítjuk. Tiz alap­szervezetünkben a párton belüli munka haté­konyságának elmélyítését s a gazdasági fela­datok teljesítését vizsgáljuk - egészítette ki mondanivalóját Vanéček elvtárs.- Hangzatos, de üres szavakkal semmit sem ér el az ember az üzemben - veszi át a szót a négyes számú pártalapszervezet elnöke, Bohumil Jiroušek. - Az emberek min­den túlzásra érzékenyen reagálnak, józanul ítélik meg a dolgokat. Bennünket, kommunis­tákat mindenekelőtt aszerint Ítélnek meg, jó példával járunk-e elöl a munkahelyen vagy nem, s válaszolunk-e a megjegyzésekre, hoz­zászólásokra, javaslatokra. A dolgozók észrer vételeinek megvitatása része a párttevékeny­ségünk színvonala megítélésének. A pártonki- vüli munkával kapcsolatos észrevételeket ru­galmasan intézik. Viszont lassan a termelési és szociális ügyeket érintő javaslatokat. A pártalapszervezeteknek a jövőben az eddi­ginél határozottabban kell fellépniük, hogy a konkrét hozzászólásoknak a végére járja­nak, csakis így fokozható az emberek kezde­ményezőkészsége. Persze, itt is találunk olyanokat, akik mindent kifogásolnak, és minden körülmények között kritizálnak anélkül, hogy kiutat keresnének, és elgondolkoznának, miként lehetne a problé­mákat megoldani. A tettek bizonyítják, hogy az emberek többsége viszont a hiányosságok feltárására és megszüntetésére törekszik. František Sadil, az üzemi pártbizottság tagja, a megmunkálóműhely szakszervezeti bizott­ságának elnöke, példát is emlit: télen, amikor befújt a hideg szél a csarnokba, Jaroslav Lánsky szocialista munkabrigádja elvégezte a javítást. Nemrég mindjobban elszaporodtak a meg­munkálóműhelyből kikerülő alkatrészek minő­ségét kifogásoló megjegyzések. A műhely pártszervezete természetesen nem hagyhatta figyelmen kívül az ügyet. Kutatta a rossz minőségű munka okát és tetteseit, s megszer­vezte a folyamatos ellenőrzést. A nehézmegmunkáló műhelyből elsőként reagáltak a prágai felhívásra. Jiri Bárta kollek­tívájához Peter Smola brigádja is csatlakozott az öntödéből. így a Hradec Králové-i ČKD üzemben új és hasznos kezdeményezés szü­letett a XVII. kongresszus tiszteletére, amely­nek végleges formájáról a százötven szocialis­ta munkabrigádban, s az üzem pártalapszer- vezeteiben is sokat vitatkoznak. ANNA DRAGOUNOVÁ sa - mondja, miután kezet ráz a csoport tagjaival - a legnagyobb valamennyi idénymunka közül. Január elsején létrehozott állami gazdaságunk ugyanis szarvas­marha-hizlalásra és takarmány­termesztésre szakosodott. Silóku­koricát 1350 hektáron termesz­tünk, s jelentős területet foglalnak el a pillangósok, a takarmányke­verékek és más takarmánynövé­nyek is. Szükség is van a tömeg­takarmányokra, hiszen ebben a nagyhizlaldában a teljes feltöltés után négyezer szarvasmarha tar­tásáról kell gondoskodnunk. Emellett mi vagyunk a járás, sőt az ország egyik legnagyobb juhte­nyésztő gazdasága. Birkaállomá­nyunk jelenleg meghaladja a 7800 darabot, s ennek takarmányellátá­sa nem könnyű feladat. Ami a közelmúltban kezdődött silókukorica-begyűjtést illeti, nem várhattunk tovább, bár néhány nap az optimális érés szempontjá­ból nem ártott volna. Már hetekkel a munkakezdés előtt kidolgoztuk a betakarítás programját, melynek időtartalmát kerek ötven napra terveztük. Tíz önjáró szecskázóval, s közel har­minc traktorral és autóval rendel­kezünk, s talán ebből is kitűnik, hogy a munka dandárját saját erőnkből szeretnénk elvégezni. A silózás második felében azon­ban számítunk kooperációs part­nereink, a szomszédos almágyi (Gemerský Jablonec) és gesztetei (Hostice) földműves-szövetkezet segítségére, s már napjainkban kaptunk néhány járművet az agro­kémiai üzemtől. Ami a hozamot illeti, igazán nem lehet okunk pa­naszra. Ha sikerül veszteségmen­tesen dolgoznunk, úgy minden bi­zonnyal elérjük a hektáronként tervezett negyven tonnát, sőt en­nél többet is. Ha igy lesz, nemcsak az itteni, hanem a gortvai és a vár- gedei telepünkön lévő négy, egyenként 600 vagon kapacitású silógödör is megtelik, sőt számítá­saink szerint mintegy 1800 va- gonnyi termést földes tárolókban kell majd tartósítanunk. Ez a mennyiség már biztosíthatja szarvasmarha-állományunk za­vartalan téli és tavaszi ellátását.- A jelek tehát biztatóak, de vajon elmondható-e mindez a gazdálkodás egészét illetően is?- Nézze, nyílt titok, hogy mi meglehetősen terhes örökséggel kezdtük működésünket, s bizony most is nehezen élünk. De dolgo­zunk! Hittel, becsületesen, és ez számunkra az egyetlen járható út. Nem szeretném elkiabálni, de gazdálkodásunk eddigi mérlege kedvezően alakul. A rendkívül zord téli időjárás ellenére eleget tettünk tejeladási kötelezettsé­günknek, s az év hátralévő idő­szakában legalább 70 ezer literes többlettermelésre számítunk. Ha­sonlóan kedvező eredményeket értünk el a hústermelésben, ahol a napi súlygyarapodás már meg­haladja a 70 dekagrammot. Teljesíteni tudtuk gabonaterme; lési tervünket is, s 110 hektáros dohánykertészetünk sem lesz veszteséges. Gondjaink vannak viszont a juhtenyésztésben, ami elsősorban az értékesítésre vo­natkozik. Jelenleg mintegy 900 túlkoros juhot kellene kiselejtez­nünk, de a húsipar késlekedik a felvásárlással, noha erre szerző­désben kötelezte magát. Gazdál­kodásunk első nyolc hónapjának mérlege mindent egybevetve ked­vezően alakul, elsősorban azért, mert a ráfordítási költségeket sike­rült jelentősen csökkenteni, azaz szorosabbra húztuk a nadrágszí­jat. Ez - nem kétséges - kényszermegoldás volt, a jövő­ben azonban a termelés növelé­sével kell előbbre lépnünk. Ennek feltételei is adottak, hiszen eddigi tapasztalataim szerint gazdasá­gunk szorgalmas, becsületes em­berekből áll, akik körültekintő ve­zetéssel képesek elérni a kitűzött célokat. HACSI ATTILA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom