Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-03 / 207. szám, kedd
A SZOVJETUNIÓ JAVASLATAI MÖGÖTT A LEGKOMOLYABB SZÁNDÉKOK ÁLLNAK (Folytatás a 3. oldalról). Felfigyeltünk az elnök 1983-ban és 1984-ben elhangzott több pozitív megnyilatkozására, beleértve az ENSZ-ben elmondott beszédébe foglaltakat. Emlékszünk szavaira, hogy az Egyesült Államok nem törekszik katonái fölény megszerzésére a Szovjetunióval szemben. Úgy tűnik fel, hogy az elnök idézett és további nyugodt hangvételű megnyilatkozásai lehetőséget nyújtanak arra, hogy közösen tekintsünk a jövőbe és leküzdjük a kapcsolatainkban jelenleg tapasztalható negatív időszakot. Ügy véljük, hogy sok minden helyrehozható még, ha kölcsönösen megteszünk mindent ennek érdekében. Ezért értettünk egyet az elnökkel való genfi találkozóban, és ezért reagálunk olyan élesen mindarra, amit ezekben a napokban Washingtonban mondanak a tervezett találkozó kapcsán. Amint egy amerikai újságí- rónó mondta, úgy kell felkészíteni az amerikai közvéleményt, hogy az emberek már akkor is tapsoljanak, ha Genfben csak a balettegyüttesek cseréjében születik megállapodás. Mi komolyan készülünk és ugyanilyen javaslatokat készítünk elő a találkozóra, mondjanak bármit is Reagan elnök környezetében a jobboldali vagy más beállítottságú tisztségviselők. Ha nem hinnénk a találkozó kedvező eredményének lehetőségében, nem is vennénk részt rajta. Ez a mi álláspontunk. önök megkérdezték, hogy mi a személyes véleményem elnökükről. Még nem találkoztam vele, ezért mint emberről nehezen mondhatok bármilyen véleményt is. Politikai szempontból viszont abból indulunk ki; hogy az amerikai nép választotta ót elnökké, s e nép iránt a népünk tiszteletet érez és mi készek vagyunk tárgyalni vele. HENRY GRUNWALD: Engedjen meg egy kérdést az úrfegyverekkel kapcsolatban. ön írásos válaszaiban, valamint a velünk folytatott beszélgetésben is utalt arra, hogy a Szovjetunió három területen - a stratégiai támadófegyverek, a közepes hatótávolságú atomfegyverek és az ürfegyverek terén megállapodás elérésére törekszik. Ha viszont a moszkvai keltezésű kommentárok alapján ítéljük ezt meg, az a benyomásunk támad, hogy önök nem hagynak semmilyen teret a tárgyalásoknak az ürfegyverek kérdéséről, mivel kitartanak az említett fegyverfajtákkal kapcsolatos bárminemű tevékenység teljes leállítása mellett, beleértve a kutatásokat is. Azt szeretném ezért kérdezni, hogy vajon a Szovjetunió kész-e tárgyalni az ürfegyverek kérdéséről? Hiszen köztudott, hogy önöknél Is folytak és folyamatban vannak széles körű kutatások e területen, és ezért nyilván megértik, hogy tárgyalások alapján nem lehet teljes mértékben leállítani az ilyen irányú tevékenységet. Tehát csak olyan megállapodásra lehet törekedni, amely bizonyos egyeztetett szinteket vagy limiteket rögzít. MIHAIL GORBACSOV: Ez kifejezetten elvi kérdés. Ha nem akadályozzuk meg a világűr militarizálását és a lázas fegyverkezés kiterjesztését a kozmoszra, akkor tulajdonképpen nem érünk el semmit. Ez a mi szilárd álláspontunk, és ez rendkívül felelősségteljes értékelésünkre épül. Ez szem előtt tartja a mi érdekeinket, de az Egyesült Államok érdekeit is. Készek vagyunk a tárgyalásokra, azonban nem az úrfegyverek- ról, nem arról, hogy ezek közül nevezetesen melyik fajtát lehet a világűrbe telepíteni, hanem az űrfegyverkezés elhárításáról. A Szovjetunió Genfben indítványozta, hogy jöjjön létre megállapodás a támadó űrfegyverek kifejlesztésének - beleértve a tudományos kutatómunkát kipróbálásának és telepítésének betiltásáról. Elengedhetetlen, hogy ez a tilalom vonatkozzon e fegyverzet új sorozata előállításának valamennyi szakaszára. Hiszen a kutatás tulajdonképpen az úrfegyverek létrehozását célzó program része. És amikor látjuk, hogy az Egyesült Államok dollármilliárdokat fordít ezekre a kutatásokra, akkor teljem sen világos számunkra, hogy mi az ilyen programok elkészítőinek a tulajdonképpeni célja, mihez vezet az ilyen programokból eredő politika. Természetesen, nemcsak az alaptudományokra gondolunk, amikor a tudományos-kutató tevékenység betiltásának szükségességét hangsúlyozzuk. Ezek a kutatások folyamatban vannak és valószínűleg ezentúl is folytatódnak. Az Egyesült Államokban olyan munkákról van szó, amelyek a hadügyminisztérium szerződései alapján megrendelésekre valósulnak meg, mégpedig a kísérleteknek abban a szakaszában, amikor már elkerülhetetlen a makettek és kísérleti prototípusok megjelenése, amikor ezeket a prototípusokat szükségszerűen tökéletesíteni kell és ki kell próbálni nemcsak laboratóriumi körülmények között. Egyszóval, amikor sor kerül mindarra, ami szükséges az illető rendszerek létrehozásának és gyártásának soron következő szakaszában. Ha az Egyesült Államok azt kérdezi tőlünk, hogy vajon ellenőrizhető-e az erre vonatkozó tilalom, mi azt válaszoljuk, igen, lehetséges. Abban a szakaszban, amelyről éppen szóltam, az ellenőrzés megvalósítható a nemzeti technikai eszközök segítségével. Ha jelenleg képesek vagyunk arra, hogy a világűrből megállapítsuk az autók rendszámát, határozottan képesek vagyunk a laboratóriumon kívül végzett gyakorlati kísérletek megfigyelésére is. A legfontosabb itt az, hogy amennyiben sikerül leállítani ezt a folyamatot az ún. kutatások kezdeti szakaszában, akkor az úrfegyverek kifejlesztésének következő stádiumai iránt megszűnik mindenféle érdeklődés. Vajon ki dobna ki feleslegesen pénzt szükségtelen eszközökre? Másrészt viszont, ha a kutatásokra több tízmilliárd dollárt költenek, akkor természetesen senki sem fog akarni megállni félúton. S amennyiben a fegyvereket elhelyezik a világűrben, ez a folyamat már teljesen ellenőrizhetetlenné válik, és mi olyan szakaszban találjuk magunkat, amelynek következményei beláthatatlanok. Biztosak lehetnek önök abban, hogy ez esetben a másik fél nem fog szundikálni. A stratégiai védelmi kezdeményezés tisztán kutatási jellegűnek való minősítése tulajdonképpen arra szolgál, hogy leplezzék a kozmikus fegyverrendszerek létrehozásának széles körű folyamatát. Az a tény, hogy az Egyesült Államok most a műholdromboló rendszerek második nemzedékének kísérleteit tervezi, súlyos következményekkel fenyeget. Kénytelenek leszünk megfelelőképpen reagálni erre. Lényegében ugyanis kozmikus elhelyezésre szánt bizonyos elemek kipróbálásáról van szó. Emellett szem elótt kell tartanunk azt az elutasító washingtoni magatartást, amellyel az általunk az atomkisérletekre elrendelt moratóriumra reagáltak. Az Egyesült Államok kormányzata elutasítja a kísérletek leállítását, mert azok folytatására szükség van a rakétaelhárító lézerrendszerek nukleáris berendezéseinek a kifejlesztéséhez. S mindezek tulajdonképpen mégiscsak a kozmikus elhelyezésre szánt ra- kétaelháritó rendszerek elemei. Mi történik vajon akkor, ha a programot teljes egészében kifejlesztik? Amerikának alaposan el kellene gondolkodnia azon, hogy mindez milyen következményekkel járhat. Valószínűleg az Egyesült Államokban valaki úgy gondolta: itt van annak a lehetősége, hogy megelőzzön minket és a Szovjetuniót a falhoz szorítsa. Ez azonban illúzió. Ez a múltban nem sikerült, s ezúttal sem fog. Megtaláljuk rá a választ, méghozzá a megfelelő választ. Ekkorra viszont már minden tárgyalást eltemetnek és nem tudom, mikor lesz majd lehetséges a megbeszélésekhez való visszatérés. Meglehet, hogy az ilyen távlat megfelel a hadiipari komplexumnak, mi azonban ebben semmilyen esetben sem akarunk részt venni. A mi javaslataink összhangban vannak mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok népének érdekeivel. És ez bosszantja a legjobban a hadiipari komplexum képviselőit. Sokan vannak ilyenek az USA-ban, sót többen a kormánynak is tagjai, amit természetesen mi is érzünk. El kell azonban mondanom, hogy a konstruktivitás tekintetében hatalmasak a tartalékaink. Továbbra is arra szólítjuk fel az Egyesült Államok kormányzatát, hogy változtasson hozzáállásán. Ez esetben nagy lehetőségek kínálkoznának a stratégiai atomfegyverek, valamint a közepes hatótávolságú eszközök területén is, megnyílna az út az országaink közötti kapcsolatok megjavításának komoly folyamata és a további nemzetközi kérdések megoldása előtt. Emlékszem arra, hogy a közelmúltban, Dnyepropetrovszkban tett látogatásom idején az egyik munkás megkérdezte: miféle terv Reagan elnök „csillagháborús“ programja? Nem vezet félre bennünket az Egyesült Államok? Ezt válaszoltam: Önök nyugodtak lehetnek. Mi nem hagyjuk magunkat megtéveszteni. Ha azonban a tárgyalásokon partnereink készséget mutatnak a kölcsönösen elfogadható megállapodások keresésére akkor mi is minden tőlünk telhetőt megteszünk ennek érdekében. Az a véleményünk, hogy a mi álláspontunk humánus és önzetlen. Teljes mértékben megfelel a Szovjetunió és az Egyesült Államok s a többi ország népei érdekeinek. önök, amerikaiak netán nem tudják mire költeni a pénzüket? Tudjuk, hogy megoldást sürgető problémáik vannak. Meglehet, hogy ezeket mi nem ismerjük olyan jól, mint saját gondjainkat, de tudunk létezésükről. RAY CAVE: Szeretnék önnek két kérdést feltenni. Az ön szavait hallgatva az a benyomásom, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi hetekben elhangzott nyilatkozatok és elhatározott akciók aggasztják önt. Többek között a műholdromboló rendszer esedékes kipróbálásának bejelentésére gondolok, továbbá a nyomjelző por rendkívül furcsa esetére, amellyel állítólag beszórták a Moszkvában dolgozó amerikai diplomatákat. Nyilvánvaló, hogy ez a két esemény nem tekinthető olyan fejleménynek, amely a legfelsőbb szintű szovjet-amerikai csúcstalálkozó intenzív előkészületeit kedvezően befolyásolná. Meglepte önöket az említett két esemény és komolyan ártottak a csúcstalálkozó előkészületeinek? MIHAIL GORBACSOV: Biztosíthatom önöket afelől, hogy mi komolyan készülünk a legfelsőbb szintű genfi találkozóra, óriási jelentőséget tulajdonítunk ennek a megbeszélésnek, és nagy reményeket fűzünk hozzá. Halljuk viszont partnereink arról tanúskodó kijelentéseit, hogy Washingtonban kisebb jelentőséget tulajdonítanak a találkozónak, azt csak ismerkedésnek tekintik, amelyen ki kellene dolgozni valamiféle távoli megbeszélések tárgyalási programját. Túl nagy fényűzés lenne azonban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői csak ismerkedés végett találkozzanak Genfben, majd pedig a Genfi-tó és a svájci Alpok szépségeiben gyönyörködjenek. A jelenlegi rendkívüli kiéleződött nemzetközi helyzetben ez megengedhetetlen fényűzés lenne. Tömören szólva, komolyan készülünk a találkozóra, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy kézzelfogható eredményeket hozzon a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok javulásában. RAY CAVE: A héten az egyik folyóiratban megjelent az Egyesült Államok egykori elnökének, Richard Nixon- nak a cikke. Többek között azt írja, ha megállapodás jön létre a fegyverzetek korláto- zássáról vagy csökkentéséről anélkül, hogy megállapodnának a kölcsönös tartózkodásban a politikai magatartás terén, akkor ez nem járul hozzá a béke megszilárdításához. Nixon nyilván úgy ítéli meg, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokban nem a fegyverzetellenőrzés kérdései az elsőrendüek, hanem a lehetséges feszültséggócok. Mi erről a vélemé, nye önnek? MIHAIL GORBACSOV: Érdekes Richard Nixon úr álláspontja, amelyről önöktől szerzek most tudomást. Az Egyesült Államok külügyminisztériumával és a Fehér Házzal állandó kapcsolatban vagyunk és közösen dolgozzuk ki azokat a konkrét kérdéseket, amelyeket majd Reagan elnökkel Genfben megvitatunk. Ez folyamatban van és a jelenlegi szakaszban nem szeretnék részletekbe bocsátkozni. Nixon neve bennem azonban teljesen más asszociációt vált ki. Annak idején a helyzet bonyolultsága ellenére képesek voltunk megkeresni az együttműködés megteremtésének lehetőségeit és útjait az Egyesült Államok Richard Nixon vezette kormányzatával, és nagyon fontos lépésekben állapodtunk meg. Idézzük csak fel a hatvanas éveket. A nemzetközi helyzet akkor sem volt egyszerű. Mégis, 1963-ban rendkívül fontos szerződést kötöttünk a légköri, a kozmikus és a víz alatti atomkísérletek betiltásáról, amely jelenleg is érvényes. Mindez a történelem lapjaira tartozik, a történelem azonban csak akkor hasznos, ha leszűrjük belőle a tanulságot. Ezért most is a felelős államférfi szemszögéből kell tekinteni a helyzetre. Meg kell találni a helyzet és a szovjet-amerikai kapcsolatok javítását eredményező hozzáállást. HENRY GRUNWALD: Engedjen meg egy kifejezetten személyes jellegű kérdést. On egy új vezetési stílus kezdeményezője volt a Szovjetunióban: gyakran tartózkodik emberek között, találkozik velük, egyszóval állandóan szem előtt van. Tetszik önnek ez a munkastílus, és milyen haszon származik belőle? MIHAIL GORBACSOV: Először is: Lenin tanított bennünket erre a stílusra. Mindig azt mondta, hogy a tömegek között kell élni, hallgatni kell rájuk, reagálni hangulatukra, és a gyakorlati politikában ki kell fejezni vágyaikat. Tehát e téren az elsőbbség Leniné, és ilyen ember egy évszázadban csak egy születik. Másodsorban számomra ez nem új gyakorlat. Ugyanígy jártam el, amikor Sztavropolban dolgoztam és itt Moszkvában is, amig megválasztottak jelenlegi tisztségembe. Nálunk sok ember dolgozik így. Meglehet, hogy a sajtó most többet ír erről, nagyobb terjedelemben tájékoztat utazásaimról és az emberekkel való találkozóimról. Nekünk azonban éppen ilyen munkastílusra van szükségünk. Vannak gondjaink, méghozzá meglehetősen jelentősek. Ezeket meg kell oldani, mégpedig újszerűén. Az utóbbi években elemeztük fejlődésünk jelenlegi szakaszát, és az eredményekkel meg kell ismertetnünk a dolgozókat, a következtetések helyességéről meg kell győződnünk az embereknél, majd ebeket pártunk közelgő kongresszusa elé kell terjeszteni. A kérdés tehát nem az, hogy az ilyen stílus tetszik-e nekem vagy sem, hanem inkább az, hogy jelenleg másként nem dolgozhatunk, ha gyakorlati eredményeket akarunk felmutatni az általunk kidolgozott politikában. HENRY GRUNWALD: Még egy személyes kérdést: ön rendkívül mélyreható változásokat kezdeményezett a szovjet társadalomban. Ebben a folyamatban sok felelős beosztású dolgozót leváltottak. Nyilván ez a folyamat folytatódik. Mondja csak, félnek öntől az emberek? MIHAIL GORBACSOV: Úgy gondolom, hogy nem. Nem magam gondoltam ki azt, ami most országunkban történik. Mindez közös álláspontot tükröz, vezetőségünk álláspontját. Meggyőződésünk, hogy helyesen cselekszünk. Ezek a problémák már megértek a megoldásra. Az emberekkel folytatott beszélgetések arról győztek meg bennünket, hogy határozottan támogatják javaslatainkat és gyakorlati lépéseinket. Sőt, a pártban és a lakosság körében is az az óhaj, hogy még gyorsabban cselekedjünk. Úgy véljük, merészeknek, határozottaknak, ugyanakkor körültekintőeknek kell lennünk. Továbbra is a népünkkel szembeni nagyfokú felelősségtudat szellemében járunk el. Az emberek azt várják el tőlünk, hogy szilárd politikát folytassunk, hogy a szavak és a tettek között ne legyen ellentét. Ilyen értelemben tehát szigorúan ellenőriznek bennünket. Az, hogy most nagyobb publicitás légkörében tevékenykedünk, még inkább elmélyíti demokráciánkat. Tehát nem arról van szó, hogy az emberek féljenek. Ellenkezőleg, örömmel fogadják eljárásunkat. Nem szeretném, ha önök azt gondolnák, hogy rózsás színben próbálom feltüntetni a dolgokat. Országunkban mindannyiunktól nagy változásokat megkövetelő mélyreható folyamat játszódik le. Ez természetesen érinti az embereket, a vezető dolgozókat, tehát mindenkinek a munkamódszerét. Az, hogy néhány vezető beosztású dolgozót leváltottunk, nem jelenti, hogy nálunk rendkívüli lenne a helyzet. Ez természetes folyamat. Az lenne a rossz, ha ezt a folyamatot leállítanánk. Tehát itt nem arról van szó, hogy az ilyen vagy más kádercserék valamiféle politikai harcot tükröznének a megoldásra váró kérdések körül. Úgy véljük, hogy újszerűén kell tájékozódni mindenkinek és mindenütt - az egyes köztársaságokban és területeken és mindén munkahelyi kollektívában. Ez természetesen nagy erőfeszítéseket kíván a párt részéről. Az általunk meghatározott irányvonal időszerű szükségleteket fejez ki, ezért népünk határozott támogatásának örvend. Ez adja azt a bizonyosságot, hogy helyesen cselekszünk. Befejezésül még egy gondolatot szeretnék kifejteni, amelyet beszélgetésünk vezér- gondolatának is minősíthetünk. Jogosan hangzott el itt, hogy a külpolitika tulajdonképpen a belpolitika folytatása. Ha ez így van, kérem önöket, gondolkodjanak el a következő felett: Ha ilyen nagyszabású belső jellegű terveket tűzünk ki magunk elé, akkor vajon milyen külső körülmények megteremtésében vagyunk érdekeltek? A választ önökre bízom. Henry Grunwald megköszönte Mihail Gorbacsovnak a fogadást és az interjút. Amerikai szenátorok Moszkvában (ČSTK) - A Szovjetunió parlamenti csoportjának tagjai Moszkvában tanácskoztak az amerikai szenátus küldöttségével, amely Robert Byrd, a szenátus demokrata párti csoportja elnökének vezetésével tartózkodik a szovjet fővárosban. A találkozón véleménycserét folytattak a szovjet-amerikai viszonyról és a mindkét felet érdeklő időszerű nemzetközi kérdésekről. Rámutattak a hasonló találkozók jelentőségére, amelyek lehetővé teszik egymás álláspontjának kölcsönös megvilágítását, s hozzájárulnak a kétoldalú kapcsolatok normalizálását célzó lehetőségek kereséséhez. A megbeszélésen részt vett Av- guszt Voszt, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nemzetiségi tanácsának elnöke, a szovjet parlamenti csoport alelnöke, valamint Georgij Zsukov és Ivan Laptyev, a Legfelsőbb Tanács képviselői. ÚJ szú 4 1985. IX. 3.
