Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-12 / 188. szám, hétfő
Kijutottak a hullámvölgyből? A királyhelmeciek (Kráľ. Chlmec) sikere nem jött váratlanul - maguk a játékosok és a szurkolók már jó ideje reménykedtek benne. Reménykedtek, mert csapatuk a bajnoki küzdelemsorozatokban többnyire a táblázatok élcsoportjában tanyázott, s néhányszor alaposan megnehezítette a végső csoportelső dolgát. Az évekkel ezelőtt hullámvölgybe került helyi labdarúgáson az utóbbi időben több szakember is megpróbált segíteni, ám igyekezetüket nem koronázta teljes siker. Tavaly néhány személyi változás történt a Slavoj sportegyesületben. A felnőtt labdarúgók szakmai irányítását Szaniszló Ferenc sportszerető pedagógus vette át. Az új edző, aki korábban az ifikkel foglalkozott a helyi labdarúgás többi illetékesével - így például Pandi Pállal, a szakosztály elnökével, Dušan Dzurkóval, a B- csapat edzőjével, dr. Czap Sándor csapatvezetővel, Horváth Lászlóval, a csapat orvosával, továbbá a mindenes Frei Rudolffal és Lőrinc Miklóssal és nem utolsósorban Bélán Józseffel, a sportegyesület elnökével - komoly munkába kezdett. Az edzéseken a játéko- a királyhelmeciek 5 pont előnynyel nyerték a bajnokságot Ág- csernő (Čierna nad Tisou) labdarúgói előtt. A minap ott voltunk a piroskékek edzésén. Délután öt óra körül még nagy volt a hőség, a közeli strandról a fürdózők zsivaja hallatszott, ám a labdarúgók nem lazsáltak, hanem Szaniszló Ferenc vezényszavára szorgalmasan futottak, vágtáztak, ugráltak, rúgták a labdát és végezték a többi gyakorlatot. Az edzést néhány lelkes szurkoló, illetve vezetőségi tag is figyelte.- Úgy érzem, régen volt ennyire népszerű és ennyire közügy városunkban ez a sportág, mint jelenleg - vázolta a helyzetet Lőrinc Miklós. - A tavaszi hazai mérkőzéseinket háromszáz-négyszáz néző látogatta, amikor pedig Ágcser nővel játszottunk, közel ezer ember jött el. Dr. Czap Sándor csapatvezető az örömmel együtt a legnagyobb gondot, az anyagiak előteremtését is megemlítette: - A magasabb osztályban növekednek a kiadások is, éppen ezért a sportegyesületben most ezzel a kérdéssel fogsok állóképességének növelésére és labdakezelésük csiszolására törekedett. Ugyanakkor igyekezett beépíteni a csapatba néhány tehetséges fiatalt, közöttük az ifiknél sorozatban jó teljesítményt nyújtott Lőrinc Pétert és Pásztor Dénesi, valamint a sokáig kallódó tehetségek közül Borissza Zoltánt, Katocs Tibort és Cilányi Istvánt. Az utóbbi aztán azzal hálálta meg a mester bizalmát, hogy a bajnoki mérkőzéseken 22 gólt lőtt. Az új erő, valamint a szorgalmas munka segített a csapaton Szaniszló Ferenc edző (előtérben labda nélkül) csapata a nyári szünetben is rendszeresen és keményen dolgozik _ (A szerző felvétele) lalkozunk a legtöbbet. Hogy megoldjuk-e vagy sem, az részben a játékosokon is múlik - ugyanis ha ók jól fognak játszani, akkor a nézőtéren sokan lesznek. Mindenesetre a játékosok már színt vallottak: eredményesen akarják képviselni városunkat. A „nagyok“ edzését a diákcsapat Nádasdi-Vaszily edzőpárosából Vaszily Ambrus is megnézte. Ó az utánpótlás szemszögéből nyilatkozott a város labdarúgásáról. - Néhány év múlva újabb kész játékosokra számíthat a felnőtt gárda, ugyanis a fiatalok körében is céltudatos munka folyik. Hogy csak egy példát említsek: a Detrik Pál és Fazekas János vezette ifjúsági csapatunk az idén szintén csoportelső lett, és bejutott a kerületi bajnokságba. A szigorú és következetes, ám ugyanakkor megértő szakember hírében álló Szaniszló Ferenc a becsületes munka híve.- Ha az ember lelkiismeretesen küzd valamilyen célért, akkor azt elóbb-utóbb eléri. Nos, mi egy évvel ezelőtt azzal a szándékkal kezdtük el a nyári alapozást és a csapatépítést, hogy megpróbáljuk kiharcolni a továbbjutást. Mi tagadás, sokat, rengeteget dolgoztunk, és közben sikerült egy jó gárdát kialakítanunk. Nem is any- nyira a teljesítmény, a játéktudás szempontjából, hanem a csapat- szellemben jót és egységeset. Hogy a fiúk ügyesen játszanak, bíznak önmagukban, azt a bajnoki idényben is igazolták. A küzdelemsorozat elején jól ment a játék, ám az őszi hajrában egy kicsit megtorpantunk. Akkor elhatároztuk, hogy a téli felkészülés során fogyatékosságainkat megpróbáljuk kiküszöbölni. A tavaszi folytatásban ismét magára talált a Lőrinc Péter, Kuczig László, Borisz- sza Zoltán, Szabó Gyula, Balogh József, Balogh Bertalan I és II, Lakatos Bertalan, Jašša Dušan, Geri József, Katocs Tibor, Pásztor Dénes, Ocsenás Rudolf, Berta Béla, Gé- czi István, Haraszti János és Marci István összetételű gárda, és megérdemelten végzett az elsó helyen. Hogy mit várok a csapattól a kerületi bajnokságban? Szeretnénk ott is helytállni. Közvetlenül az edzés után a legtapasztaltabb játékosnak, Szabó Gyulának a véleményére is kiváncsiak voltunk.-A siker szinte ajzószerként hatott a csapatra. Most mindenki hajt az edzéseken. Nyilván a mérkőzéseken is igy lesz. Annyi bizonyos, hogy a játékkedvvel egy ideig nem lesz baj. Most mindenekelőtt az edzési feltételek további javítása lenne a legfontosabb közös feladat, no meg az is, hogy a városka és környéke ezután is úgy, vagy még jobban drukkoljon a focinak, mint az elmúlt bajnoki idény végén... GAZDAG JÓZSEF Az Elektrosvit Nové Zámky ifjúsági labdarúgócsapata. Felső sor (balról): Takács Imre edző, Vörös Tibor csapatvezető, Simkó, Haulík, Kríss, Recska, Hronec, L. Melišek, Gobó, Druga Tibor, a szakosztály titkára, Sládek János edző, Ján Gajdošik, a csapat orvosa, Gáspár László vezetőségi tag. Lent: Čambalík, Brenka, Gáspár, Ledzényi, Juraőka, Balogh, P. Melišek, Árpás (A szerző felvétele) KÉT ÉV ALATT FIGYELEMRE MÉLTÓ EREDMÉNYEK Kicsit többet edzettünk... Az 1984/85-ös labdarúgóidény után nagy volt az öröm az érsek- újvári (N. Zámky) Elektrosvit ifjúsági csapatában. Bajnokságot nyert és több mint két évtized múltán a kerületi bajnokságból a II. ifjúsági ligába került. Az ifik végre kiléptek az érsekújvári labdarúgás évekig tartó szürkeségéből. A feljutással természetesen a gondok is nőttek, hiszen a magasabb osztály küzdelmeire a Sládek János - Takács Imre edzői páros olyan ütőképes csapatot akart összekovácsolni, amely a ligában is megállja a helyét. A szurkolók közül elég sokan nem bíztak bennük. Bizalmatlanságukat arra alapozták, hogy hét játékos is kénytelen volt távozni a bajnokságcsapattól, mivel túllépték az ifikort. Az edzők az első edzésektől kezdve komoly, becsületes munkát követeltek, s ezt a játékosok teljesítették. A 3. forduló után mindössze egy pontjuk volt a kékfehéreknek, a szigeten azonban nem volt pánikhangulat. Az edzők azt hangoztatták, hogy a kemény alapozásnak meglesz az eredménye. A bajnokság elején már sokan temetni kezdték a csapatot, de a későbbi fordulók a két szakembert igazolták. Hétről hétre, fordulóról fordulóra gyarapodott a csapat pontjainak száma, s az őszi idény befejeztével a 8. helyen állt. A tavaszi mérkőzésekre nyugodtan készülhetett a gárda, hiszen nem fenyegette a kiesés réme. Közvetlenül a visszavágó-so- rozat kezdete után három játékos is távozott a csapattól. Nagy katonai szolgálatra ment, Kríss és OtTÚL A BŰVÖS SZÁZ MÉTEREN Uwe Hohn, a gerelyhajítás világrekordere: „Ne fosszuk meg a nézőt a nagy dobás élményétől!“ Alig múlt el egy éve... Egy NDK-beli gerelyhajító, a Jahn Sportcsarnokban hivatalos viadalon először szárnyalta túl a 100 métert. 1984. július 20-át írtak akkor, s a fiút úgy hívták: Uwe Hohn. Nevét azóta az egész világ ismeri. ÚJ SZÚ 1985. Vili. 12. A potsdami atléta négy nappal 22. születésnapja után majd öt méterrel dobta túl a 100 méteres határt (104,80). Ez rajta kivül azóta még senkinek sem sikerült. Neki magának sem. A világ mindeddig csak egyetlen ilyen dobást látott.- A gerelyhajító teljesítménye sok külső tényezőtől is függ- kommentálta az eseményeket a világrekorder, amikor az idén a P-T-S versenyére ellátogatott.- A berlini dobás ilyen szempontból is ideális volt. Egy héttel korábban Potsdamban a 99,52 minden téren jobb kísérlet volt, mégsem érte el a gerely a százat. Azt a száz métert, amelyre gyerekkorom óta vágytam. Berlinben sikerült. Boldog voltam. Kimondhatatlanul boldog. Csak később eszméltem rá, hogy egy ilyen eredménynek árnyoldalai is vannak. Manapság a nézők már nem elégszenek meg a 95 méterrel... Pedig gerelyhajításban ez igen nagy teljesítmény. Nagy teljesítmény minden kilencven méteren fölüli dobás. Uwe Hohn tavaly csupán két ízben maradt el a 90 métertől. S idén ezt a sorozatot szeretné megismételni. Utoljára, mert a jövő évtől az atlétikai szövetség (Vojtíšek felvétele) döntése értelmében újfajta szert (megváltozott súlypontú) használnak majd. A világrekorder érezhetően nem rajongott a döntésért: - A nézőket az köti le, hogyan száll a gerely, milyen messzire. Az új intézkedés következtében a repülés ideje lerövidül, így a teljesítmények is csökkennek. Ez pedig nem örvendezteti meg a lelátók közönségét, sőt megfosztja őket a százméteres dobás élményétől. Véleményem szerint a stadionokban semmi sem akadályozza a 110-120 m-es dobásokat, amennyiben jól szervezett a verseny. Ráadásul a nekifutót a követelmények szerint rövidíteni vagy hosszabbítani lehet. Egy szó mint száz, nekem az IAAF ötlete nem tetszik. S higgyék el: társaimnak sem! Uwe rokonszenves, szerény sportember. Pedig a 198 cm magas, 116 kilós óriás nemcsak testalkatát tekintve óriás. Eredményei is bámulatra méltók: a nagyversenyeken még sohasem vesztett, sőt általában egyéni csúccsal nyert. A világrekord elérésekor már tízéves versenyzői pályafutás állt a fővárostól északra fekvő Rheinsberg városka szülötte mögött. Elsó nagy sikerét 15 éves korában, 1977-ben az ifjúsági és gyer- mekspartakiádon aratta. Utána jöttek szép sorban az emlékezetes állomások. Újabb elsőség az ifjúsági spartakiádon és az NDK ifjúsági bajnokságán. Aranyérem az ifi EB-n, majd 1982-ben Athénban a felnőttek mezőnyében. Akkor figyeltem fel rá először. Az NDK csapattagjaitól érdeklődtem a fiú iránt, s Udo Beyer és Thomas Műnkéit csak a legjobbat mondta róla. Akkor jelent meg egy harmadik kedves ismerős, Detlef Michel, a szám legnagyobb esélyese, aki az athéni stadionban a dobogó harmadik fokára szorult.- Uwéról érdeklődik? Nos, jegyezze meg, ó lesz a szám elsó százméteres dobója. Adottsága megvan hozzá, szorgalma és kitartása is. Detlef Michel jó jósnak bizonyult. Igaz, ez csak két év múlva derült ki, mert az EB-t kisebb kisiklás követte. 1983-ban Uwe motor- kerékpár-balesete miatt alig versenyzett, a VB-n sem indult. De az arany a „családban“ maradt, Helsinkiben Michel dobta a legnagyobbat. Majd következett 1984- a férfi gerelyhajítás történetében új fejezetet nyitó fantasztikus világrekorddal. URBÁN KLÁRA ruba pedig a felnőtt csapathoz került. Ezt a jelentős veszteséget is túlélték a kék-fehérek, sőt a bajnokság hajrájában nemcsak a szigeti stadionban aratták biztos győzelmeiket, hanem idegenben is. Végül nem kis melgepetésre 33 ponttal (41:28) a 3. helyen végeztek. Az újonc tehát a legoptimistább terveken is túltett, s mindösz- sze két (!) ponttal maradt le az éllovastól (Jednota Trenčín). Ezt a szép sikert a következők harcolták ki: Ledzényi, Juraőka - P. Melišek. L. Melišek, Čamba- lík, Hronec, Balogh, Čičman, Recska - Brenka, Otruba, Gubó, Nagy, Simkó, Gáspár, Dékány Cs. - Árpás, Kríss, Haulík, Kan- kó, Dékány J. és a siker kovácsai, a Sládek János - Takács Imre edzői páros. A csapat legeredményesebb játékosa a 14 gólos Kríss és a 10 gólos Haulík volt. Az edzők így értékelték az Elektrosvit ifjúsági csapatának all. ligában nyújtott kitűnő teljesítményét:- Nagyon örülünk, hiszen nem várt szép sikert értünk el. Nem csináltunk semmi különöset, csak talán a kelleténél kicsit többet edzettünk. Főleg arra ügyeltünk, hogy kerüljük az egyhangúságot. Kezdettől fogva az volt a nézetünk, hogy nem a papíron leírt edzésmennyiség teszi erőssé a csapatot, hanem a pályán, a tornateremben eltöltött napok, hetek, hónapok. A legnagyobb érdem természetesen a gyerekeké, akik fáradságot nem ismerve készültek, játszottak, egyszóval megértették, mit akarunk tőlük. Valamennyien nagyon komolyan vették a bajnokságot, és talán bizonyítani is akartak, hogy a továbbjutás nem volt a véletlen műve. fgy csattanós választ adtak azoknak, akik a bajnokság kezdetén nem bíztak bennük! Az Elektrosvit sikeres ificsapatából ismét négyen távoznak. Ezek után felvetődik a kérdés: mi lesz a most nagy lehetőséget kapott fiatal labdarúgók további sorsa? Hiszen az ifi felső korhatár után kevesen kerül(het)nek be azonnal a nagycsapat keretébe. A tartalékegyüttes pedig nem nagyon vonzza a fiatalokat, hiszen csak a járási bajnokság II. osztályában szerepel. Ezek miatt aztán néhányan vagy végleg szögre akasztják a cipót, vagy pedig alacsonyabb osztályú vidéki csapatokhoz igazolnak. Nem kár ezekért a fiatalokért? Körültekintőbben kellene figyelemmel kísérni a fiatal tehetségek útját. Igy elérhető lenne, hogy saját játékosokra épülne a kék-fehérek felnőtt csapata. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ
