Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-14 / 190. szám, szerda

A szovjet társadalom további tökéletesítése Az SZKP a XXVII. kongresszus előtt: folyik az időszerű elméleti kérdések kidolgozása .............. KO MMENTÁLJUK Az SZKP erejének egyik forrá­sa, sikeres tevékenységének zá­loga az, hogy hűséges a marxiz- mus-leninizmus elveihez, alkotó módon fejleszti tovább ezt a nem­zetközi tanítást. Az SZKP gyakor­lati tetteit állandóan egybeveti az elmélettel, ennek alapján dolgoz­za ki társadalmi-gazdasági politi­káját, és a társadalom időszerűvé vált szükségleteinek tekintetbevé­telével mozgósítja ennek megva­lósítására a kommunistákat, vala­mennyi dolgozót. Az elméleti problémák széles körét, lényegé­ben a szovjet társadalom fejlődé­sének valamennyi fontos kérdését megvilágítják és továbbfejlesztik a XXVII. kongreszus anyagai, a párt újjászerkesztett programja. Jelenleg nagy figyelmet fordítanak a gazdaság, a politikai rendszer, a pártépítés problémáinak meg­tárgyalására. Az anyagi termelés meghatáro­zó szerepéből kiindulva, a szocia­lizmus gazdasági alapjának, gaz­dasági mechanizmusának tökéle­tesítésével összefüggő kérdések kerülnek előtérbe. Az eredmények és a problémák tárgyilagos elem­zése lehetővé tette a gazdasági fejlődés modern elméletének ki­dolgozását. A szovjet társadalom óriási termelési és intellektuális potenciákkal rendelkezik. Az ipari termelés 1940-hez képest 24-sze- resére nőtt. S az ipar kétszer gyor­sabb ütemben fejlődik, mint a fej­lett tőkás országokban. Mélyreha­tó változások történtek a tudomá­nyos-technikai színvonal terén: olyan új iparágak jöttek létre, mint az atom-, elektrotechnika, mikro­biológiai ipar, a rakéta- és űrhajó­gyártás. Ugyanakkor még megol­datlan feladatok, hiányosságok és nehézségek, le nem küzdött aránytalanságok is vannak. A szovjet társadalom tervszerű sokoldalú tökéletesítése, a gazda- sági-társadalmi kapcsolatok és az intézmények egész rendszere új minőségi állapotának elérése te­rén a gazdaságfejlesztés meg­gyorsításának problémája vált a legfontosabbá. Ez nem annyira a beruházások növelése útján, ha­nem inkább a termelés intenzitá­sának fokozása, a tudományos­technikai haladás meggyorsítása, a termékek minőségének megja­vítása, az irányítás és a tervezés megfelelő átszervezése, a szerve­zettség és a fegyelem fokozása révén oldódik meg. Nézzük csak megint a tudomá- nyos-technikai haladás kérdését. A szovjet társadalom számára ez nem új probléma. Az új lényeg az, hogy kiderült: elfogadhatatlan e folyamat erőtlen, lényegében evolúciós alakulása, amikor az erőfeszítéseket a jelenleg érvé­nyes technológiák tökéletesítésé­re, a gépek és berendezések részleges modernizálására irányí­tották. Most új irányvonalat jelöltek ki. a forradalmi út, az elvileg új technikai rendszerekre, az új gép­családok technikájára, valamennyi ágazatnak a tudomány és a tech­nika modern vívmányai alapján történő rekonstrukciójára való, energikus áttérés irányvonalát. Más problémákat is hasonlókép­pen oldanak meg. Az intenzitás szocialista növelé­se azt a folyamatot tükrözi vissza, hogy megszilárdul a szocialista igazságosság az anyagi és szelle­mi javak elosztásában, a dolgozók életszínvonalának emelésében. Mindez a dolgozók részéről teljes helyeslésre talál. A szovjet társa­dalom további fejlesztése - ma­guknak a dolgozóknak a saját al­kotó tevékenysége, létfontosságú ügye. Az SZKP abból indul ki, hogy a demokrácia további kibon­takoztatásának lehetőségei a fej­lett szocializmus szakaszában na­gyobbak, mint bármikor, s abban a mértékben, ahogyan ez tökéle­tesedik, ezek a lehetőségek egyre teljesebben valósulnak meg. Kö­vetkezetesen bővül a tanácsok jogköre, fokozódik a tekintélyük. Növekszik a szakszervezetek sze­repe, amelyek lényegesen az or­szág egész felnőtt lakosságát - munkásokat, alkalmazottakat és kolhozparasztokat - tömörítik, na­gyobb lesz a Komszomolnak, a népi ellenőrzésnek, a dolgozók más szervezeteinek és társaságai­nak a szerepe. Mindez létrehozza azt a kifogástalanul működő gépe­zetet, amelynek keretében a dol­gozók állandóan részt vehetnek az állam és a társadalom ügyeinek irányításában, s abban, hogy a nép szocialista önigazgatása mindinkább megszilárduljon. A szocialista demokrácia töké­letesítése számos időszerű elmé­leti kérdést tűz napirendre. Az egyik: az állami és a társadalmi elvek kölcsönviszonya a társada­lom irányításában. Azokat a közel­múltban elterjedt leegyszerűsített nézeteket, amelyek a kommunista önigazgatás megszilárdulásának folyamatát a funkcióknak az ál­lamtól a társadalmi szervezetek­hez történő, valamiféle „átömlesz- téseként“, ez utóbbiak jogainak és hatáskörének gépies kiszélesíté­seként tüntették fel - az élet nem igazolja. A gyakorlat azt mutatja, hogy a társadalmi szervezetek szerepének fokozódása az állam további megerősödésével és fejlő­désével egyidejűleg folytatódik. És a szocialista demokrácia elmélyü­lése a jelenlegi szakaszban az egész politikai rendszernek, nem pedig egy valamilyen láncszemé­nek a harmonikus fejlődését igényli. A társadalomtudományok szakemberei jelenleg a nép öni­gazgatásának problémáit is tár­gyalják. Az SZKP elméleti tevékenysé­gében jelentős helyet foglal el a pártról szóló tanítás. Mint isme­retes, az a kérdés, mi a párt helye, jelentősége és szerepe a forrada­lomban, a szocializmus és a kom­munizmus építésében - a nem­zetközi élet egyik időszerű kérdé­se, annak a nem csökkenő harc­nak a tárgya, amelyet a marxista -leninisták a burzsoá ideológusok ellen vívnak. A szocialista országok tapasz­talatai azt igazolják, helyes az a következtetés, amely szerint a szocialista társadalomban a kommunista párt szerepe és jelentősége törvényszerűen foko­zódik. Ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy a párt szerepének valóságos fokozódása sok tekin­tetben azoktól az erőfeszítésektől függ, amelyeket belső életének tö­kéletesítése, a kommunisták esz­mei-politikai felvértezettségének és aktivitásának növelése érdeké­ben tesz. Az SZKP annak a problémának a megoldására törekszik, miként lehet fokozni a pártmunka ered­ményességét, a pártvezetés haté­konyságát. A párt szervezeti-poli­tikai megerősítésének, valameny- nyi szinten végzett tevékenysége stílusa és módszerei tökéletesíté­sének kérdései, amelyeket az SZKP KB 1985 áprilisi plénuma tűzött ki, a következő fórumukra készülő szovjet kommunisták fi­gyelmének középpontjában áll­nak. Ez az egész munka arra hivatott, hogy még magasabbra emelje a párt vezető szerepét, fokozza, szervező, ideológiai kül­detését a társadalomban, A párt arra irányítja a kommu­nistákat, hogy ne csak azt tudják jól, mit kell tenni, hanem azt is, hogyan tegyék ezt, képesek le­gyenek idejében, gyakorlatban megvalósítani a párt politikáját, teljes mértékben felhasználni a rendelkezésre álló, kedvező fel­tételeket valamennyi dolgozó kol­lektíva, az egész ország helyzeté­nek megjavítására. Az SZKP XXVII. kongresszusára való felké­szülést a párt és a nép egységé­nek még nagyobb megszilárdulá­sa jellemzi. A szovjet nép helyesli és támogatja a párt irányvonalát, amelynek célja a szovjet társada­lom további tökéletesítése, s más népekkel való békés együttmú- ködés ABDULLA MUSZAJEV, a történelemtudományok doktora, professzor (APN) Megérdemlik az elismerést Szép megnyilvánulás, amikor az egyén, a csoport, az üzem vagy vállalat a kötelezőnél többet akar tenni a társadalomért. Keresi, kutatja a lehetőségeket új termelési módszerek alkal­mazására, a munkafolyamatok tökéletesítésére, és a helyi viszonyokból kiindulva javaslatot tesz minél több termék és termény előállítására. Felelősséget érez az országos fejlesz­tési programok megvalósításáért. Kiemelkedő tevékenysé­gével másokat is igényesebb munkára ösztönöz. Még szebb és mások számára is példaképpé válik kezdeményezése, ha a dolgozók látják, hogy komoly alapokra építve születik meg a kötelezettségvállalás. A versenyző sokoldalúan megterem­tett feltételek között teljesíti Ígéretét. Nem marad tehát papíron, amit vállalt, megmutatkozik majd a többlettermelésben vagy a munkafolyamatok korszerűsítésében: kifejezhető értékben. Az ilyen vállalásra szoktuk mondani, hogy nem formális. A kötelezettségvállalási mozgalomban a hetedik ötéves tervidőszak vége felé kedvező változások történtek. A mező­gazdasági vállalatok nagy igényességgel, a már elért ered­ményekre alapozva részletekre bontva állítják össze a dolgo­zók kezdeményezése alapján született vállalásukat. Ezzel megteremtik a feltételeket teljesítésükre. Erre számos példát hozhatunk fel a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum ágazataiból. A Nyugat-szlovákiai kerületben nagy hatással van a termelésre a kooperációs kötelezettségvállalási moz­galom, amely egyrészt a termelésben mutatkozó különbsé­gek kiegyenlítésére, másrészt a nagyobb hozamok elérésére irányul. Negyvenegy kooperációs körzetben harminckilenc vállalást tettek a mezőgazdasági vállalatok 204 millió korona értékben. Olyan jól szervezték az együttműködést, hétről hétre kedvezőbb feltételeket teremtettek ezek megvalósítá­sára, hogy a versenyző vállalatok 35 millió koronával több értéket hoztak létre a vállalatnál. Megemlíthetjük a pieát'anyi kooperációs körzetet, amelynek minden mezőgazdasági vál­lalata nagy hozamokat ér el gabonafélékből. Ennek alapján tűzhették ki, hogy az öntözött területen tíz tonna szemes kukoricát termelnek hektáronként. Nagyon jó példát mutat a vágsellyei (Šaľa) kooperációs körzet is, amely a legkorsze­rűbb termelési rendszereket is felhasználja a hektárhozamok fokozására. A kooperációs tanácshoz tartozó mezőgazda­sági vállalatokban magas szinten termelnek. A Zsigárdi (Žihárec) Efsz-ben az iparszerű kukoricatermelési módszer alkalmazásával évről évre nagyobb hozamot értek el szemes kukoricából. Már régen bejutottak a 8 tonnások klubjába. Az elért sikerek titkáról gyakran nyilatkoznak a mozgósító jellegű kötelezettséget vállaló mezőgazdasági vállalatok vezetői. A Nádszegi (Trstice) Efsz vezetősége a kötelezett­ségvállalásokat csak akkor fogadja el, ha azok teljesítésére megvannak az anyagi-műszaki feltételek és olyan emberek tesznek javaiatokat a több termelésre, akik fegyelmezetten, minden lehetőséget felhasználva dolgoznak. Hasonlóan szervezik a kötelezettségvállalási mozgalmat a Csilizradvá- nyi (Čilizské Radvany) Efsz-ben is, ahol a szocialista mun­kabrigádok tanácsa irányítja és értékeli a mozgalmat és tanácsokat ad a versenyző kollektíváknak. Sikeres lehet tehát a mozgalom, ha megalapozott. Amint František Pitra, a CSKP KB titkára, a szocialista munkabrigá­dok és a komplex racionalizációs munkabrigádok prágai konferenciáján mondotta: támogatnunk kell ezt a mozgalmat, mert a versenyző kollektívák a társadalmi haladás elösegítői. Munka közben tagjaikban kialakulnak a nemes szocialista vonások. Társadalmunktól viszont megkapják az erkölcsi elismerést is. Már számos kollektíva nevét írták be eddig is az efsz-ek becsületkönyvébe. BALLA JÓZSEF A forradalmi tapasztalatok és tanulságok bő forrása Rendkívüli sikert ért el az idei brnói árumintavásáron termékeivel a sabinovi (Prešovi járás) IMOVA járási iparvállalat: két aranyérmet szerzett. A vállalat úszómedencék és családi fürdőmedencék kifej­lesztésére, építésére és felszerelésére szakosodott. Medencéik hosszú élettartamúak, a külföldiekhez képest olcsóak, gyorsan összeszerelhetók és karbantartásuk egyszerű. A képen: Mária Karaffová (balra) és Olga Karaffová látható. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) Jövőre lesz 65 éve, hogy meg­alakult Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja. Ennek a több mint hat évtizednek a történetét, harcait összegezi A CSKP történetének áttekintése címmel megjelent 450 oldalas könyv. A kiadványt a CSKP KB Marxizmus-Leniniz- mus Intézetének és az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézeté­nek a munkatársai dolgozták ki. A könyv a napokban jelent meg magyar nyelven a Pravda Könyv­kiadó vállalat gondozásában. A rendkívül gazdag anyagot tartalmazó könyv tizenhárom feje­zetből áll. Az elsó fejezet a cseh és a szlovák országrészek mun­kásmozgalmának kezdeteit taglal­ja 1848-tól 1897-ig. Mivel a cseh országrészek és Szlovákia az önálló csehszlovák állam megala­kulásáig a Habsburg-monarchia keretébe tartozott, e két ország­rész munkásmozgalmának fejlő­dése kezdetben az ausztriai mun­kásmozgalom része volt. A cseh és szlovák munkásmozgalom fel­lendülésére nagy hatással volt az 1889 júliusában Párizsban meg­alakult Szocialista Pártok Nemzet­közi Szövetsége, közismert nevén a II. Internacionálé. A II. Internacionálé megalakulá­sa és főleg a május elsejei tünteté­sekre való felhívás nagy vissz­hangra talált a cseh és a szlovák országrészekben is. Május elsején különösen nagy tömegtüntetés volt Prágában, Brnóban, Ostraván és Bratislavában. A cseh és a szlovák munkásmozgalom a XIX. század végén és a XX. század elején felgyorsult. Ezeket az eseményeket tárgyalja a kötet második része 1897-től 1917-ig, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelméig. Ez a forradalom óriási hatással volt a hazai munkásmozgalom fej­lődésére, megerősödésére és ki- szélesedésére. A harmadik fejezet ezt a folyamatot tükrözi. A szerzők részletesen elemzik az októberi forradalom visszhangját és hatá­sát a két országrész munkásmoz­galmának fejlődésére, s eljutunk egészen 1921-ig, Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalaku­lásáig. A CSKP megalapítása ide­jén, tagjai számát tekintve a Kom­munista Internacionálé egyik leg­erősebb szekciója volt, és jelentős befolyást gyakorolt a proletariátus széles tömegeire. Csehszlovákiá­ban a kommunista mozgalom kez­dettől nagy politikai erőt képviselt, a politikai élet számottevő ténye­zője volt. Az eltelt több mint fél évszázad bizonyítja, hogy a CSKP volt az egyedüli politikai párt, amely be­csülettel helytállt mind a munkás- osztály és a többi dolgozó rétegek burzsoázia ellen folytatott ádáz harcában, mind a cseh és szlovák nemzet legnehezebb éveiben - a náci megszállás és a klero- fasiszta Szlovák Állam idején. A kommunisták képezték mindkét nemzet nemzeti felszabadító har­cának vezető erejét. A CSKP fa­sisztaellenes határozott harci programjával, hősiességével és áldozatkészségével vívta ki veze­tő helyzetét. A kommunista párt az új népi demokratikus forradalom elismert vezető politikai ereje lett. A CSKP céltudatos harcának tudható be az 1948-as februári győzelem is, amely megnyitotta az utat a szocializmus építéséhez. Ugyanakkor megteremtette a fel­tételeket a cseh, a szlovák,, vala­mint az itt élő nemzetiségek új, szocialista kapcsolatainak kialakí­tásához és megerősítéséhez. A CSKP története arról tanús­kodik, hogy politikájában mindig meghatározó volt a proletár inter­nacionalizmus elveinek érvénye­sítése. Másfelől a CSKP mindig is tudatában volt a nemzetközi mun­kásmozgalommal való szoros összetartozásának. Különösen fontosnak tartotta a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való baráti, testvéri kapcsolatok erősítését. Már magának a CSKP- nak a megalakulása is szorosan kapcsolódott az oroszországi pro­letárforradalom győzelméhez és a Kommunista Internacionálé te­vékenységéhez. A CSKP a forradalmi világfolya­mat sikeres fejlődéséért vállalt nemzetközi felelőssége tudatában vezette hazánk dolgozóit a szocia­lizmus építésében. Ezt teszi nap­jainkban is, példamutatóan helytáll a fejlett szocialista társadalom fej­lesztésében és tökéletesítésében. A szerzői munkaközösség A CSKP történetének áttekintése című könyv összeállításakor arra törekedett - amint azt a bevezető­ben vallják -, hogy „Leszámol a szubjektivizmus és revizioniz- mus okozta torzulásokkal, ame­lyek a párt s a forradalmi munkás- mozgalom történetével foglalkozó korábbi műveket, dokumentumo­kat jellemezték, az egyes esemé­nyeket a kommunista munkás- mozgalom történetében megfelelő helyre teszik“. -tör­DJ SZÓ 1985. VIII. 14. 19Í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom