Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-06 / 183. szám, kedd

Falu a Latorca és a Tisza között A mintegy 630 lakosú Bacs- ka (Bačka) Szlovákia leg­keletibb részében, az Ágcsernői (čierna nad Tisou) vasúti gócpont közelében fekszik. Szerény gaz­dasági és kulturális életét s fejlő­dési lehetőségeit tekintve tipikus kisközsége a Tőketerebesi (Trebi- šov) járásnak. A hnb elnöki tisztét csaknem két évtizede egy nyílt, egyenes jelle­mű, szolid munkásember, Pandi József látja el. Az elnök, minthogy 1954 óta párttag, „öreg“ kommu­nistának számít a faluban. Eleven érdeklődéssel követi nemcsak az ország, hanem a világ politikai életét is, s mivelhogy munkásként több munkahelyen megfordult (építésvezető is volt), a köznapi élet ügyes-bajos dolgaiban sem „adhatják ót el“, tapasztalt, ismeri a „rábízott“ emberek gondját-ba- ját-örömét. A szövetkezetről, a fa­lu kultúrájáról, az óvodáról és is­koláról épp oly magabiztosan be­szél, mint a falusi SZISZ-szerve- zet munkájáról vagy a sportéletről.- A szövetkezetünk a legrégeb­biek közé tartozik, hiszen még 1952-ben alakult. Régebben elég jól működött, de sajnos, a hetve­nes évek végére szervezésileg szétzilálódott, amit a termésered­mények is megsínylettek. Jó négy éve, szerencsénkre, képzett és ta­pasztalt elnök került a szövetkezet élére, Juhász Lajos mérnök sze­mélyében. Neki köszönhető, hogy a falu gazdaságának a fejlődése új lendületet vett, s hogy most már a szövetkezet ismét a jó közepe­sek közé sorolható. A múlt évi eredmények ezt igazolják.- És a fiatalok? Megmaradnak a faluban?- Sajnos, nemigen. Pedig mi mezőgazdasági jellegű helység vagyunk, szükségünk volna a fia­talokra a szövetkezetben. A fiata­lokat, akik nem tanulnak tovább, a csernői és a kaposi (Veľké Ka­pušany) vasúti átrakóállomás nyelte el régebben is, most is. Azonkívül a vajáni (Vojany) hőerő­mű, meg a kőolajfeldolgozó. Leg­újabban pedig a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) bútorgyárban kere­sik inkább a nagyobb anyagi lehe­tőségeket. Pedig a szövetkezet­ben is megbecsülnék őket, ott is megtalálhatnák a számításukat, ha volna kitartásuk... Mert nem alábbvaló munka a földdel dolgoz­ni, mint bárhol másutt, csak... Úgyhogy most a szövetkezetben az öregek meg a cigányság jelenti az állandó munkaerőt.- A bacskai cigányságról jó vé­leménnyel vannak a faluban.- A falunkban százon felül lak­nak cigányok. Nyugodtan elmond­hatom, hogy a cigányságunk gaz­dasági, szociális és kulturális élete is nagyot fejlődött a felszabadulás óta, de főleg az utóbbi másfél évtizedben. Már csak egy család lakik az alsó egészségtelen tábor­ban, amelyet fel akarunk számol­ni. A fölső táborban sokkal ember­hez méltóbban, többnyire egészen civilizált körülmények között lak­nak, fürdőszobás lakásokban. A faluban az a vélemény, hogy a legjobb lakása Lakatos Sándor­nak és Makula Józsefnek van, tőlük bárki példát vehet. A legfon­tosabb, hogy a felnőttek (nők, fér­fiak) rendes munkaviszonyban vannak, a fiatalok igyekeznek ta­nulni, hárman például elvégezték a leleszi (Leles) mezőgazdasági szakmunkásképzőt, s jónevú trak­torosok. A szövetkezeti munka mellett sokuk szép, akár meg is irigyelhető háztáji gazdálkodást is folytat, ami cigányságunk akarat­erejéről, fejlódőképességéről ta­núskodik. Minden rendben is lesz, csak legyenek továbbra is kitar­tóak.- A falu kulturális életéről is ennyi sok jót elmondhat?- A hatvanas évek első felében a szövetkezettel közösen új műve­lődési házat építettünk, tágas színházteremmel, de sajnos, már akkor sem volt korszerű, mert nincs benne használható öltöző, és szociális helyiségek sem. A hnb választási programja előirá­nyozza a jövő évre művelődési otthonunk bővjtését, erre a járás­hivatal százezer koronát ígért. A többi költséget szövetkezeti hozzájárulásból és társadalmi munkából szándékszunk fedezni. Ez a Z-akciós hozzáépítés talán megoldja a kultúra helyiségproblé­máit. (Amint az elnök szavaiból kivet­tem, a művelődési házat Bácská­ban is, mint sok más faluban, elsősorban lakodalmak és tánc- mulatságok lebonyolítására hasz­nálják, s télen valószínűleg még arra sem, mert a nagyterem nem fűthető.)- Úgy tudom, hogy a hatvanas évek elején nemcsak művelődési házat, hanem új iskolát is építettek a faluban.- Igen - mondja sóhajtva Pandi József iskola mégsincs, mert két éve a körzetesítés folytán egyesítették a leleszi alapiskolá­val. A szülők persze máshova is, például Királyhelmecre, Nagyka- posra, Bélybe (Bieľ) és Csernőbe is járatják a gyerekeiket, ki-ki a maga belátása szerint... Ez ne­kem is meg a szülőknek is gond. Nem beszélve arról, hogy a (java részt ide való és másutt működő) tanítók távozása, bizony, negatí­van befolyásolja a falu kulturális fejlődését... A volt 1-4. osztályos iskolában egyébként most kötöde és ifjúsági klub van.- Szép viszont az óvodájuk.- Arra büszkék is vagyunk. Két- osztályos óvoda, két óvónővel, akik hozzávetőlegesen harminc gyereket látnak el. A hnb körülbe­lül hatvanezer koronát fordít éven­ként az óvodára.- És a népkönyvtárra?- A könyvtárra ebben az évben tizenegy ezret terveztünk. De erről többet mondhat a könyvtáros. Július második felében, mintegy harminc képzőművész - szobrász, festő, fotós - részvételével hatodik alkalommal rendezte meg a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ a nyárasdi (Topol’niky) képzőművészeti tábort. Képünk a tábor életének egyik jellegzetes pillanatát idézi fel. (Gyökeres György felvétele) Az egy helyiségből álló nép­könyvtár a hnb épületében van, a forradalmi emlékszoba mellett, 1981 óta Illés Bertalanná, a hnb adminisztrátora végzi az önkéntes könyvtárosi munkát, évi nyolcszáz korona tiszteletdíjért.- Könyvtárunk - mondja lllésné - a leleszi körzeti könyvtár „alá“ tartozik, s Pólyán (Poľany) falut is el kell látnia olvasnivalóval. Elég sok szép könyvünk van, de az érdeklődés csekély. Mindössze hatvanöt bejegyzett olvasónk van, de ebből csak kb 17 a felnőtt. Hogy kik olvasnak leginkább? Az 1-4. osztályos alapiskolások és a gimnazisták.- Csak sajnos, még a kötelező olvasmányok sem találhatók meg mind a könyvtárunkban - jegyzi meg az elnök. A könyvtár távolról sem fest úgy, mint azt a célja megkívánná, ezért talán nem ártana, ha a lele­szi körzeti könyvtár nagyobb fi­gyelmet szentelne neki. Amint azt többen is említették a faluban, író-olvasó találkozó például már sok éve nem volt, és színjátszócsoport, irodalmi szín­pad sem működik, s általában el­mondható, hogy Bacskában az amatőr művészeti mozgalom lángja is éppen csak pislákol. Ezt a halvány lángocskát a női éneklő­csoport jelenti, mely a múlt évben alakult, s első műsorát a falu fel- szabadulásának ünnepe alkalmá­ból adta. Amint beszélgetőpartne­reim elmondták, a SZISZ-szerve- zettel is elég sok a probléma, kevés fiatal tartózkodik állandóan a faluban, így nemigen lehet velük aktív kulturális munkát végezni. Pedig, úgy gondolom, a fiatalok­nak éppen az amatőr művészeti mozgalom területén lenne mit ten­niük kis falujukban. Ahol pedig annyi derék, dolgos cigány állam­polgár él, ott a cigány folklórnak se volna szabad aléltan heverni a nyikorgó „dikók“ alatt... A mint ottjártamkor megtud­tam, a falusi pártszervezet támogatásával és kezdeményezé­sére nemrégiben sikerült újjá­éleszteni a Nőszövetség és a Vö­röskereszt falusi szervezetének munkáját. Bízunk benne, hogy a falu vezetősége és a pártszerve­zet a falu kulturális életének fel­pezsdítésében is aktív szerepet vállal majd. KÖVESDI JÁNOS KULTURÁLIS HÍREK • Václav Hartmann festő- és grafikusművész képeiből rende­zett kiállítás nyílt meg augusztus 1 -én a budapesti Csehszlovák Kul­turális és Tájékoztató Köz­pontban. • A Közkatonák című Dudar- jov-drámát a moszkvai Kisszínház után a leningrádi Gorkij Színház is bemutatja; a leningrádi előadás rendezője Georgij Tovsztonogov. x Händel születésének 300. év­fordulója alkalmából a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat leme­zen rögzíti a zeneszerző egyik kevésbé ismert művét, a Brockes- passiót. A Hungaroton most kor­szerű, digitális technikával készíti el az albumot. • A szovjet televízió bemutat­ta A nap gyermekei című Gorkij- dráma kétrészes tévéváltozatát, Innokentyij Szmoktunovszkijjal a főszerepben. • Semmi egyéb, csak hazug­ság címmel jelent meg Michelan­gelo Antonioni filmrendező novel- láskötete; harminckét írást tar­talmaz. UJ FILMEK Csillagom, halálom (szovjet) Kezdetben volt a chilei népi le­genda Joaquin Murieta, a kalifor­niai aranyért hajóra szálló sze­génylegény meggyalázott szerel­méről, véres bosszújáról és tragi­kus haláláról. Ez a derék, tiszta szívű, naiv hős, aki a múlt század közepén élt Chilében, mint minden tiszta szívű hős, hitt a világ tisztes­ségében, a szerelem és a szeren­pán Kubában állították színpadra a drámát; Chilében 1968-ban mu­tatták be, azóta a darab bejárta Európa színpadait; nálunk 1978- ban játszották.) Adva volt tehát egy ismert le­genda, egy világhírű költemény, kirobbanó sikerű színházi előadá­sok sorozata, egy népszerűvé vált lemezfelvétel - és mindezek után, csecsillag ragyogásában. S mint minden derék szegénylegény* ő is elbukott. Mert meggyalázták éle­tében, szerelmében, de még halá­lában is. Joaquin Murieta, a szerelem és a szerencse csillagát követő sze­génylegény kaliforniai kálváriáját Pablo Neruda, a Lenin-díjas chilei költő világszerte ismert lirai kantá­tája őrzi. S e túlfűtött, latin-ameri- kai életérzéssel, kínnal, érzelem­mel teli elbeszélő költeményből verses dráma készült, s oroszra Pavel Grusko fordította. Alekszej Ribnyikov zenéjével játssza 1977 óta a moszkvai Komszomol Szín­ház, hatalmas sikerrel. Az elbe­szélő költemény és a musical nyo­mán forgatókönyv kerekedett, Jo­aquin Murieta csillaga és halála címmel. Vlagyimir Grammatyikov forgatókönyvíró-rendező arra tö­rekedett, hogy közönségfilmet for­máljon a korábbi színpadi variáci­óból. (Talán érdemes megjegyez­ni, hogy a színdarab első európai bemutatója Budapesten volt, 1968-ban. Ezt megelőzően csu­Chang mester története mindezekre építve egy film, musi­cal-film, vagy inkább rockopera, amelyben a zenés műfaj minden kelléke megtalálható. A történet drámai elemekkel tarkított. Van itt lebbenő érzelem, szépség, erő­szak és bosszú. Véres, komor megtorlás. Meg szimbólum is. A tiszta szívű hősök illúziókeltően szépek. (Joaquin Murietát Andrej Haritonov játssza. A csillagfényű szerelem, Teresa szerepében Al- jona Beljak remekel.) A múlt száza­di kaliforniai jenkik gonoszak, el­vetemültek. A jó és a rossz pár­harca, az erőszak erőszakot szül eseménye körül pereg tehát a tör­ténet, Alekszej Ribnyikov zenéjé­re, amely szerencsésen ötvözi a dél-amerikai folklór, az orosz népzenei motívumok, s a moder­nebb rock hangzásait. Nagysza­bású, látványos film Vlagyimir Grammatyikov munkája, de képei helyenként statikusak, színpadia­sak. Úgy tűnik fel, a rendező nemi­gen tudott elrugaszkodni a rocko­pera nagysikerű színpadi változa­tától. (kínai) A Kínai Népköztársaság hosszú szünet után ismét képviselteti ma­gát a nemzetközi filmfesztiválo­kon; 1983-ban Moszkvában, ta­valy pedig már Karlovy Varyban is részt vett a világ filmeseinek talál­kozóján, ahol a közönség érthető kíváncsisággal fogadta a megújult kínai filmművészet produkcióját, a Chang mester történetét, mely most moziforgalmazásra került. Nem csak rokonszenves, jó szándékú mese, hanem hatáso­san megcsinált mozi, látványos film is a Li Ven-hua és a Tu Jü rendezte mű; nagyszerű színek­kel, gazdagon kidolgozott élveze­tes jelmezekkel, díszletekkel, nagyvonalú és magabiztos kame­rakezeléssel. A történetben együtt van minden, ami a sikerhez kell: bűn és szerelem, művészet és kupeckedés, jóság és gyalázatos számítás. A századokon átívelő történet hősei az agyagszobor-ké- szítő Changok, akik lélegzetelállí­tó tehetséggel gyúrják egy-két perc alatt a lélektelen agyagot ki­fejező és életteli szobrocskákká; gonosz ellenpólusaik pedig a ku- pecek, akik olcsón veszik és drá­gán adják tovább a naiv és a való életben tájékozatlan, jóhiszemű művészek kincseit. A jóság és a gonoszság harsány színekkel és érzelmes hangsúlyokkal ábrázolt összecsapása a hollywoodi mes­terek melodramatikus munkáihoz hasonlítható, azzal a különbség­gel, hogy e film gazdag tárgyi közege számunkra teljesen isme­retlen, tehát önmagában is érde­kes. Bár az alkotás a múvészsors- ra is tartalmaz utalásokat, elsősor­ban mégis mesefilmként hat, fel­nőtteket is lenyűgöző mesefilm­ként.-ym­ÚJ SZÓ 4 Nagy sikerrel játsszák a mozikban a Szerelem az átjáróban című cseh filmet; a képen ebből látható jelenet. 1985. VIII. 6. Aljona Beljak és Andrej Haritonov a szovjet filmben

Next

/
Oldalképek
Tartalom