Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-29 / 203. szám, csütörtök
Előzzük meg a munka egyhangúságát \ Pszichológusok a munkatermelékenység növelésének lehetőségeiről ÚJ szú 1985. VIII. 29. A tudományos-technikai forradalom mai szakaszában csökken a nehéz fizikai munka részaránya, de ugyanakkor egyre több a gépesített, automatizált munkafolyamat. Úgy tűnik, hogy ezzel csökken az emberek igénybevétele, de a valóságban ez nincs igy. Az igaz, hogy a termelés jellegének megváltozásával megváltoztak az emberekkel szemben támasztott követelmények is. Napjainkban már nem elsődleges a fizikai erőnlét, sokkál inkább fontos a pszichikai kiegyensúlyozottság, az, hogy az ember kibírja azokat a hatásokat, amelyek a munkafolyamat során érik. A korszerű termelési folyamat egyik kísérő jele az egyhangúság - a monotónia, ennek lényege az egyszerű műveletek hosszú idejű ismétlése. Ha a rövid műveletek egy műszak alatt több ezerszer megismétlődnek, ez aránytalanul megterheli a központi idegrendszert. Ennek következtében olyan állapot alakul ki, amely a nehéz munka okozta fáradtsághoz hasonlítható. Az ilyen munkát végző dolgozók álmosak, kedvetlenek, fáradtak. Ez természetesen befolyásolja a dolgozók élményvilágát, a végzett munka és a munkahelyük iránti viszonyukat. Tükröződik a teljesítményükben is, amely a műszak során ingadozik. A dolgozók több hibát követnek el és teljesítményük nem stabil, sem hetes, sem havi viszonylatban. Az egyhangú tevékenység szellemi megterhelést jelent, a szervezet kénytelen igénybe venni tartalékforrásait is. Ezt tanúsítja az egyik fafeldolgozó üzemben végzett felmérés. A dolgozók egyik csoportja olyan munkát végzett, amely azonos mozdulatok ismétléséből állt, és alig volt kapcsolat a munkatársak között. Ebben a csoportban a munka tempója a gép mozgásától függött. A második csoportban a dolgozók már nem függtek olyan nagy mértékben a gép ütemétől. Kivizsgálták a két csoportba tartozó dolgozókat és az eredmények megerősítik azt a tapasztalatot, hogy az egyhangú munka megterhelő. Az első csoportba tartozók egy részének még a munkaidő után is panaszaik volNövelik az új gyártmányok és az első osztályú termékek részarányát (ČSTK) - A Hlohoveci Drótgyár dolgozói évről évre növelik az új progresszív gyártmányok és az első osztályú termékek részarányát, figyelembe véve a minőséggel és a műszaki színvonallal szemben támasztott növekvő igényeket, s a maximális takarékosság követelményeit. Míg 1980- ban a magas műszaki-gazdasági színvonalú gyártmányok részaránya csak 14 százalék volt, tavaly már elérte a 16,3 százalékot, s a terv szerint 1990-ben 22 százalék lesz. A Nyugat-szlovákiai kerület legnagyobb kohászati másodtermelő vállalatánál az innováció keretében fejlesztették ki az épitőiparnak szállított és jelentős fémmegtakarítást eredményező KARI-tipusú hálókat. Ezenkívül további új terméket is kifejlesztettek, a 15,5 milliméter átmérőjű betondúcolást, amely lehetővé teszi a betonkeverékek használati értékének további növelését, s ezzel együtt hozzájárul a fém megtakarításához és a munkaigényesség csökkentéséhez. A radiál gumiabroncsokba és a szállítószalagokba acélhorgokat gyártanak, amely javítja e gyártmányok tulajdonságait és meghosszabbítja élettartamukat. A fogyasztói piac számára a vállalat 44 fajta szöget gyárt. tak, mivel a zaj és az egyhangú műveletek hatása még a pihenés alatt is érezhető. Az egyhangú munkát végző részleg dolgozói között több volt a lelki betegség és ideggyengeség. Nagyobb figyelmet a munka szervezésének A munkapszichológusok tapasztalatait azért említettük meg, mert a szalagtermelésnél az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a munkaszervezésnek. Sajnos, gyakran pszichológiai és fiziológiai ismeretek nélkül szervezik a munkát, csak az azonnali gazdasági hatékonyságot veszik figyelembe. Az egyhangú munka végzésével kapcsolatos problémák megoldása befolyásolja a dolgozók elégedettségét is. Figyelmen kívül hagyva a pszichológiai problémákat az ilyen munka csökkenti a dolgozók kezdeményezését, elkötelezettségét és végeredményben ahhoz vezet, hogy az ember nem azonosul saját munkájával. A dolgozó nem tekint úgy a munkára, mint alapvető szükségletre és igy a munka elveszti nevelési és társadalmi funkcióját. Megnyilvánul ez a dolgozók ösztönzésében is. A felmérések szerint az ilyen dolgozókat mindenekelőtt a kereset és a könnyebb munka vágya ösztönzi. Az egyhangú munkafolyamat akadályozza a dolgozók képességeinek, műveltségének és ismereteinek kihasználását is. Nem felel meg azoknak az elvárásásoknak, amelyekkel munkába léptek és így valóban csak a bérnek van ösztönző hatása. Az egyhangú munkát különbözőképpen viselik el az emberek. Általában könnyebben viselik el a nők, mint a férfiak és az idősebbek mint a fiatalok. Tekintettel a termelőeszközök mai helyzetére egyes részlegekben még szükségszerű az egyhangú munka. Ez azonban nem jelenti, hogy a munkáltatóknak nem kell harcolniuk az egyhangúság ellen. Rá szeretnénk mutatni, hogyan előzhető meg, illetve csökkenthető az ilyen munkafolyamatok kedvezőtlen hatása. A kedvezőtlen hatás csökkenthető Az egyik mód az emberi munka gazdagítása. Az egyhangú műveletek ismétlése az eltúlzott munka- megosztás és szakosítás következménye a tudományos munka- szervezés első éveiből. Emiatt a munka kevésbé érdekessé válik. A szalagok ugyan termékeket ontanak, de maga a munka a dolgozó szempontjából elvesztette tartalmát. Az igy szervezett munka, főleg Taylor korában, abból a fel- tételezésből indult ki, hogy minél rövidebb a művelet, annál kevesebb ideig tart a dolgozó betanítása, annál gyorsabban végezhető és így tehát jobban szervezhető és ellenőrizhető is. Ez a feltételezés látszólag helyes, de nem számol az emberi tényezővel. Nem számol azzal, hogy az embernek képességei, jártasságai vannak és gondolkodik. Mindezt figyelmen kivül hagyják. Éppen ezért az egyhangúság elleni küzdelem egyik fontos feltétele az emberi munka gazdagítása. Az ember ugyanis nemcsak munkája eredményeinek örül, hanem maga a munka folyamata is örömet okozhat. Az egyhangú munka számtalan, apró műveletre van felosztva és a dolgozó gyakran nem is látja erőfeszítése eredményeit. Nem tudja miért dolgozik, csupán annyit tud, hogy egy bizonyos műveletet kell elvégeznie, s azt gyakran gondolkodás, belső lelkesedés nélkül teszi. Érzi, hogy csak kis mértékben járul hozzá a végeredményhez és könnyen másvalaki is elvégezheti az ő műveletét. A további mód a dolgozók váltakozása. A tapasztalatok szerint így növelhetők a teljesítmények. Egyes esetekben ugyan ideiglenesen csökkent a teljesítmény, de ezt a csökkenést kiegyenlítette a minőség javulása, a fluktuáció csökkenése, valamint az, hogy a dolgozók általában kedvezőbben viszonyultak az általuk végzett munkához. A munkahelyek váltása a műszak közepén a legalkalmasabb. A két hetenkénti vagy hónaponkénti váltakozás már nem hatékony. Fontos tényező a helyes ütem megválasztása. Egyes munkahelyeken előfordul, hogy a termelés növelésére törekedve aránytalanul meggyorsítják a szalag mozgását. Az eredmény viszont éppen a fordítottja. A dolgozók neurotikus tünetekre panaszkodnak, megterhelésük aránytalan és állandó időzavarban szenvednek. A teljesítmény ilyenkor csökken és több a selejt. Ugyanakkor azonban a lassú ütem sem felel meg, mivel ilyenkor a dolgozót nem használják ki, figyelme szétszóródik és később a teljesítménye is csökken. A helyes munkaütem megválasztásakor az adott szakma pszi- chohigiéniai és fiziológiai jellemzéséből kell kiindulni, figyelembe véve az egyes dolgozók egyéni tulajdonságait is. Helytelen, ha egy szalag mellé ültetik a lassú és gyors mozgású dolgozót. Ilyenkor előfordul, hogy az egyik előtt felhalmozódnak a termékek, mig a másiknak nincs mit csinálnia. Előtérbe kerül a személyzeti munka, amely nagyon fontos az egyhangú, monoton munkafolyamatok optimalizálása szempontjából. Egyre fontosabb, hogy a dolgozók alkalmasságát a legkorszerűbb módszerekkel próbálják ki. Az egyhangú tevékenységek megszüntetése, illetve számuk csökkentése nemcsak pszichológiai, hanem gazdasági eredménynyel is jár. Az az ember, akit érdekel a munkája, aki értelmesnek tartja tevékenységét, vitathatatlanul jobban is dolgozik. Dr. JÁN JUHÁS Az idegenvezető Ki tudja, hányadszor teszi meg a mai napon a település és az egykori erdészház - a harci és forradalmi hagyományok emlékszobája - közti utat Ján Betka nyugdíjas erdész, az ellenállási mozgalom érdemes tagja. Az önkéntes idegenvezető lelkesedéssel ismerteti" meg a turistákat Strá- ňavy partizánközség egykori életével, a szlovák nemzeti felkelésben való helytállásával. Ebben a térségben harcolt Velics partizánosztaga.- Nem születtem itt, de ebben a térségben harcoltam az első csehszlovák hadtest negyedik dandárjának géppuskás zászlóaljában. Ma is jól emlékszem, mily nagy volt az öröm, amikor április 26-án a település felszabadult. Harmincnégy éve élek itt. A felszabadulás előtt Bacuch községben lakott mint erdész. Itt érte a szlovák nemzeti felkelésnek híre. Nem tétovázott, százöt falubelijével katonai ruhába öltözött. A tűzkeresztségen Bukovec térségében esett át. Számos más helyen is harcolt. Nem tette le a fegyvert akkor sem, amikor a felkelők a túlerő elől a hegyekbe vonultak vissza. Decemberben azonban megsebesült, majd fogságba esett, de három nap múlva megszökött. Bevette magát az erdőbe s elhatározta, hogy amíg felgyógyul, odahaza húzódik meg.- Ma is jól emlékszem, december 26-án értem a település közelébe. Amint később megtudtam, ezen a napon égette fel a fasiszták büntetőszázada az erdészházat. Engem a partizánok figyelmeztettek, ne menjek haza. Velük mentem - folytatja. - Január 30-án már egy román tábori kórházban ápoltak. Sebem gyorsan begyógyult. A kórházból hazament. Március 5-én azonban újra katonai szolgálatra jelentkezett. Mint szakaszve- zetót az egyik géppuskásszakasz parancsnokának helyettesévé nevezték ki. Jól jött a szlovák nemzeti felkelés idején szerzett harci tapasztalat, hiszen hegyes területen folyt a fasiszták elleni harc.- Liptovský Mikuláš elfoglalása után végre kijutottunk a Vág völgyébe, ahol újabb nehéz harcok vártak ránk. A Polom hegyen lévő ellenséget az első és a harmadik dandár űzte el, mi pedig a Križnán keresztül Kunerád irányába támadtunk. Aki már járt a martini hegyekben, tudja, milyen nehéz terep ez még a turisták számára is, akkor pedig tél volt... Nagyok voltak a veszteségeink, de a szovjet hadsereg segítségével feltartóztathatatlanul törtünk előre. A háború végének híre Vsetín térségében érte. örült, mint mindenki, de a környező erdőkben napokig még a fegyverek ropogtak. A szétvert SS-egységek katonáinak a kezéből a szó szoros értelmében ki kellett verni a fegyvert. Aztán irány Prága, ahol részt vett a történelmi jelentőségű díszszemlén. Ezt követően Bratislava, Trenčin majd Zvolen volt szolgálathelyeinek állomása. Az utóbbi város helyőrségében szerelt le.- Újra kellett kezdeni az életet. Felépült az erdészház, de az orvosok javaslatára a gyerekek miatt Akinek nem inge, ne vegye magára Mindig felháborodom, ha azt olvasom, hogy egy vállalat a minőség javítása érdekében minden hónapban egy napon, a minőség napján... Felháborodásom - úgy érzem - jogos. Mert hát mi történik a minőség napján? Tapasztalataim azt mutatják, hogy ilyenkor fokozódik a gyúlésláz. Véget érni nem akaró értekezleteken kaphat szót mindenki, aki a minőségben érdekelt: a mester, a termelésvezető, a minőségi ellenőr, a munkás és még sokan mások - csak éppen a fogyasztó nem. Felsorakoztatják a legtöbbször már régóta ismert, de változatlan tényeket, és jobb esetben itt-ott javaslat is elhangzik a problémák megoldására. A javaslatok az intézkedések rangjára emelkednek, bekerülnek az értekezletről készült jegyzőkönyvbe, pontosan megjelölve, ki a felelős végrehajtásukért. És kész. A minőséget (megint) letudták egy hónapra. Ezt a ,.történetet" hosszabb-rövidebb változatban, de mindig azonos tartalommal már jó néhány vállalat minőségirányítási osztályán hallottam. És mindannyiszor dühös voltam. Hisz a különböző gyűlések már eddig is a munkaidő jelentős részét elrabolták, és még a minőséget is gyűlésen, egy külön munkanapon (!) vitatják meg! Ha ez igy van - márpedig sokszor nincs másként - akkor véleményem szerint nem ártana tisztázni a termelési értekezlet fogalmát. Mert ha a minőségről más napon, más értekezleten kell beszélni, akkor vajon mire jó a termelési értekezlet? Hisz a minőség a termeléstől elválaszthatatlan gazdasági kategória, amellyel az év minden napján törődnünk kell. S a javítását célzó intézkedések hozatalát sem túl megfelelő havonta egy napra korlátozni. Az is kérdés, hogy vajon milyen hatásosan tudjuk javítani a minőséget, ha különválasztjuk a termelés más problémáitól? A minőség napja természetesen nem mindenütt formális. Ott, ahol nemcsak azért van, hogy legyen, az eredmények önmagukért beszélnek. De félő, hogy a fentebb említett negatív példával sokszor találkozhatunk. S amikor a ,,történetet“ újra hallom, az jut az eszembe: mennyi időt, energiát pazarolunk olyan dolgokra, amiknek alig látjuk gyakorlati hasznát! KOVÁCS EDIT Ján Betka, a szlovák nemzeti felkelés részvevője (A szerző felvétele) ide költöztünk. Azt hiszem sikerült jól beilleszkednem a település nagy közösségébe. Erdészként sokat bolyongtam a környező hegyekben. Ha csak tehettem egy- egy mezei virágcsokrot tettem a bajtársaim sírjaira - mondja szomorúan. - Mosf, hogy már nyugdíjban vagyok, a harci és a forradalmi hagyományok emlékszobájába kalauzolom a látogatókat. Meg vagyok győződve, hogy ezzel jó ügyet szolgálok. Az épület alatt pince van, s azt tervezzük, hogy ott egy partizánbunkert létesítünk, hogy a mai fiataloknak legyen róla fogalmuk, hogyan is nézett az ki. Ján Betka ma is fiatalos lelkesedéssel és elkötelezetten tevékenykedik. A nap bármelyik órájában kész, hogy az idegenvezető szerepét betöltse. A harcokban, a munkában eltöltött évek alatt tizenegy kitüntetést érdemelt ki. Ezt mások árulják el róla, mert ő ilyesmivel nem szeret dicsekedni, inkább azzal, hogy amióta itt él, a település, amely munkabíró lakosainak nyolcvan százaléka a kőbányában dolgozik, az utóbbi években sokat fejlődött, hogy szorgalmukért háromszor kapott kormányelismerést, hogy méltóan ápolják a partizánközség hagyómán''ai' (németh) Jövőnk érdekében A szocialista társadalom fejlődésének jelenlegi szakasza szükségszerűen megköveteli, hogy rendkívüli nagy figyelmet fordítsunk az ateista nevelésre. A kapitalizmus a marxizmus-leninizmus elleni harcában, a társadalom fejlődésének fékezésére felhasználja a vallásos érzelem megnyilvánulásának különböző formáit a maga politikai céljai érdekében. Az emberek tudatáért folyó harcot két szemszögből kell megítélni: mi a teendőnk jelenleg, és mit kell tennünk a jövő érdekében. A szocializmus már a világ egy- harmadán megvalósult, illetve megvalósulófélben van, és térhódítása feltartóztathatatlan. Ezért kell az ateista nevelésben mindenekelőtt az ifjúság nevelésére összpontosítanunk. Az egyház állandóan újabb és hatékonyabb formákat keres, s ezeket hozzáigazítja a kor követelményeihez, rugalmasan reagál a szociális, a politikai, a társadalomban végbemenő folyamatokra. Nagy jelentősége van a fent említettek leküzdésére a párt-, az állami és társadalmi szervek és -szervezetek tevékenységének. Ideológiai konferenciáján minderről részletesen tárgyalt augusztus elején a Slovnaft vojanyi üzemének pártalapszervezete, a tőketerebesi (Trebišov) járási pártbizottsággal közösen. A konferencián részt vettek a járási párt- bizottság lektorai és néhány nagy- kaposi (Veľké Kapušany) ipari üzem képviselője. A fóbeszámoló kiemelte az ateista nevelésre fordított állandó gondoskodás szükségességét, a rendelkezésre álló irodalom, propagációs anyag és a szemléltető agitáció felhasználását. EMIL CHUDÝ
