Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-26 / 200. szám, hétfő
H a hihetünk a memóriaírónak, akkor Alekszandr Tvardovszkijnak, igen sajátos véleménye volt az ember halhatatlanságáról. Egyszer még vitatkozott is erről a kérdésről Szergej Konyenkowal. A hires szobrász a Vaszilij Tyorkin szerzőjének portréján dolgozott, már több mint 90 éves volt, s az egyik utolsó „ülés“ alkalmával azt találta mondani, hogy előfordul, amikor soksok évet megért öregek abban a hitben ringatják magukat, hogy ők már egyáltalán nem .fognak meghalni, nem tudnak meghalni. Tvardovszkij azt hitte, a szobrász tréfál, de az komolyan beszélt. Ekkor Tvardovszkij mosolyogva megkérdezte Konyenkomészetesen költészetében. ,,A művészet egyik feladata - vallotta -, rögzíteni az időt és az embereket teljes megismételhetetlensé- gükben, úgy rögzíteni, hogy élők és elevenek maradjanak a következő nemzedékek számára is, amikor a művészből már por sem marad...“ Alekszandr Tvardovszkij életének útja 1971 egy téli napján szakadt meg, s ekkor kezdődött a költő „posztumusz“ élete (Mihail Bahtyin szóhasználata). Ez a posztumusz élet mindig szigorú bírája a művésznek, s az életükben sikeres és elismert művészek (Tvardovszkij ilyen volt) közül nem mindegyik állja meg az elfogulatlan és kérlelhetetlen bíró - a múló idő - próbáját. Tvardovszkij állja a próbát. Élők és elevenek, éppen úgy, mint alkotójuk életében, poémái- nak - a Vaszilij Tyorkinnak, az Útmenti háznak, az Egyre mesz- szebbnek - alakjai, ötvenes-hatvanas években alkotott költői képei. Cikkeiben és irodalmi jegyzeteiben elevenen él Alekszandr Puskin és Ivan Bunyin, Mihail Iszakovszkij és Szamuil Marsak, Anna Ahmatova és Marina Cveta- jeva alakja. Inna Rosztovceva A múló időben is múlhatatlan vöt: „Akkor mire jó mindez? - és a műterem szobraira mutatott. - Mert ha az emberek halhatatlanok lennének, a művészet sokat veszítene értelméből és szükségességéből.“ A vitát aligha tekinthetjük lezártnak, Tvardovszkij gyakorta visszatért ehhez a nyugtalanító kérdéshez - az ember halhatatlanságához és a művészet hivatásához -, egyre tovább fejlesztette és pontosította elméletét cikkeiben, beszédeiben, beszélgetéseiben és terMi több, Tvardovszkij alakjai talán még érdekesebb és színesebb életet élnek most, mint szerzőjük életében, mert már új olvasó nemzedékhez szólnak. Hiszen egymás után jelennek meg a könyvek, dokumentumok, visszaemlékezések, melyek új és új oldaláról világítják meg ezt a rendkívüli személyiséget. Ezek közül első helyen kell megemlítenem Tvardovszkij összegyűjtött műveinek a legutóbb megjelent, hatodik kötetét, Tizenöt éves a Puhdys Nemrégiben ünnepelte alakulásának 15. évfordulóját az NDK legnépszerűbb popzenekara, a nálunk is jól ismert Puhdys. A Dieter Birr (gitár, ének), Dieter Hertrampf (gitár, ének), Peter Meyer (billentyűsök, szaxofon), Harry Jeske (basszusgitár) és Klaus Scharfschwerdt (dob) összeállítású formáció nemcsak a rajongók körében népszerű (ezt bizonyítják az összesítések, amelyeken a Puhdys mindig három-négy dallal szerepel), hanem állami kitüntetéssel is elismert, amelyet a zenekar eddigi munkásságáért kapott. A körülbelül 120 megjelent daluk között ugyanis számos olyan van, amely elősegíti a népek közötti barátságot, testvériséget, s a Puhdys ezeket a dalokat az elmúlt években nemcsak az NDK- ban énekelte, hanem Habarovszktól Havannáig a világ számos országában koncertezett. Rendszeres résztvevői az évente megrendezett Rote Lieder fesztiválnak és az idén, április 13-14-én a Rockkal a békéért című nagyszabású demonstráción is fontos koncertet adtak. A zenekar idei tervei között egy nagyszabású NDK-turné szerepel, majd az NSZK-ban és hazánkban koncerteznek. Májusban kezdtek hozzá új nagylemezük munkálataihoz, amely várhatólag karácsonyra jelenik meg. (H) amely a lehető legteljesebb képet nyújtja a költő levelezéséről 1932 és 1970 között, beleértve az irodalomtörténeti értékű levélváltásokat olyan írókkal, mint Mihail Iszakovszkij, Szamuil Marsak, Ivan Szokolov-Mikitov és Valentin Ovecskin (a kötetet a költő özvegye, Marija Tvardovszkaja állította össze). Meg kell említenem a Vaszilij Tyorkin 1976-ban a Szovremen- nyiknél megjelent kiadását is, mert ebben a kötetben először szerepel együtt maga a poéma s a műről a költőhöz 1942 és 1970 között írott olvasói levelek, valamint a szerző válasza olvasóinak, mely a Hogyan született a ,, Vaszilij Tyorkin“ címet viseli. Tvardovszkijról szóló visszaemlékezések az utóbbi években kétszer - 1978-ban és 1982-ben - jelentek meg (a második kiadás lényegesen ki van egészítve és terjedelmesebb). Ezekben a kötetekben ötven író neve szerepel, akik ismerték Tvar- dovszkijt. És micsoda nevek! A szovjet irodalom legjava: Konsztantyin Szimonov, Pjatrusz Brou- ka, Mosztaj Kerim, Mihail Iszakovszkij, Ivan Szokolov-Mikitov, Vaszil Bikov, Jurij Trifonov, Vja- cseszlav Suga- jev, Alekszej Praszolov. Köztük van Alekszej Kondra- tovics neve is. A Moszkvában 1931 és 1941 között működött Filozófiai, Irodalmi és Művészeti Főiskola egyik hallgatója 1952-tól 1971-ig - kisebb megszakítással - a Novij Mir főszerkesztőjének, azaz Tvardovszkijnak a helyettese volt. (1971 és 1984 között a Szovjet Irodalom moszkvai szerkesztőségének szerkesztő bizottsági tagja.) Hosszú éveken át naponta találkozott a költővel, feljegyzéseket készített szóbeli megnyilatkozásairól, a szerkesztőségbe ellátogató írókkal folytatott beszélgetéseiről, a különféle találkozókról, amelyeken részt vett. Gazdag dokumentumai alapján Alekszej Kondratovics két könyvet írt Tvardovszkijról. Az egyiknek a címe Alekszandr Tvardovszkij költészete és személyisége (Hu- dozsesztvennaja Lityeratura, 1978), míg a másiké: Minden nemzedék kortársa (Szovremeny- nyik, 1984). GÁLVÖLGYI JUDIT fordítása G. V. Proksin: Cím nélkül (Anna Mičúchová fotoreprodukciója) Corvinák a restaurátor-asztalon Kodály-kották Színes fedelű kottát mutat Vladimir Blok, aki zeneszerzőként, pedagógusként, szakíróként népszerűsíti a huszadik századi magyar zenét, mindenekelőtt Bartók és Kodály muzsikáját. Ennek a törődésnek kézzel fogható eredménye a gyermekeknek szóló összeállítás Kodály zongoradarabjaiból. Az összeállítás és a bevezetés Vlagyimir Biok munkája, és az érdeklődő iskolások, zenetanárok bizonnyal készek befogadni a magyarázatokat a zongoradarabok keletkezéséről, a relatív szolmizá- ció elvéről. Föltéve, ha hozzájutnak a kottához, hiszen az összeállítás hamar elfogyott. Vlagyimir Biok mostanában ismét Kodály-partitúrákat forgat és tanulmányoz, újabb művek szerkesztésére és kiadására készül, a többi között jó néhány Kodály- földdlgozta népdal megjelentetésére. A teljes szöveget nem fordítja ugyan le, csupán a kezdő sorokat, hogy az orosz tanulónak, tanárnak fogalma legyen az eredeti szövegről - de a munka igy sem kevés, és nem is könnyű; példa rá, amikor azt kell átültetni, hogy „fölszántom a császár udvarát...“ Biok egyébként figyelemmel kíséri a magyar zenei élet eseményeit, legutóbb nagy elismeréssel beszélt Jandó Jenő egyik koncertjéről. A magyarországi zeneművészet értő barátja részt vett a kulturális napok egyik rendezvényén, amikor is magyar és szovjet zeneművészek vitatták meg feladataikat, szakmai ügyeiket, gondjaikat. Erre visszaemlékezve elmondta, hogy a szovjet zenészek érdeklődéssel hallgatták a beszámolókat a magyarországi vonósképzés problémáiról, és fölvetődött a tanácskozáson, hogy moszkvai és budapesti zeneműkiadók közösen adjanak ki kottákat. .. Martin József Mátyás király uralkodásának idején, a XV. század derekán Buda és Visegrád a humanista művészet bölcsője volt. Erről tanúskodnak azok az építészeti alkotások is, amelyeket valamelyest megóvott az idő, az ember. Megfordultak itt a kor hírességei: a külhoniak közül Calinachus, Bonfini, Galeotto, a magyarok közül pedig Janus Pannonius, Báthory Miklós, Váradi Péter. Mindannyian látogatói voltak a híres könyvtárnak is, forgatták a Hunyadiak címerében levő hollóról elnevezett Corvinákat. Valamikor a polcokat a díszes, aranyozott, kézzel írott, főként bőrkötésű olvasmányok töltötték meg. A kéte- zer-kétezerötszáz kötetnyire becsült gyűjtemény zöme a későbbi évszázadok során megsemmisült, eltűnt. Ma 280 Corvinát tartanak nyilván a világon, Magyarországon mindössze ötvenet. A többi 16 ország 46 városának könyvtáraiban található. Az ókor klasszikus, irodalmi, történelmi, tudományos munkái mellett a középkor szellemi kincseit is őrzik Budapesten az Egyetemi Könyvtárban. A 32 papír- és pergamenkódex - közöttük 12 hiteles Corvina - 1877-ben került vissza Magyarországra, II. Abdul Hamid török szultán jóvoltából. A közelmúltban restaurátoraszA realista festészet fóruma A realista festészet nemzetközi fóruma kíván lenni az a nagyszabású kiállítás, melyet 1973 óta háromévenként rendeznek meg a bolgár fővárosban. Az, hogy a szerény kezdetek után az idei ötödik Szófiai Triennálén, melyre június végén került sor, már huszonöt ország több mint 160 festőjének majdnem ötszáz képét láthatták az érdeklődők, jelzi a vállalkozás szükségességét, időszerűségét, növekvő nemzetközi tekintélyét. A szófiai Sipka utcai galériában a szocialista országok alkotói mellett megtaláltuk az osztrák, görög, spanyol ír, belga, venezuelai, argentin, japán és más nemzetiségű festők képeit is, ami bizonyítja a realista művészeti szemlélet elterjedtségét és egyben jó alkalom a fejlődési tendenciák átfogó, beható tanulmányozására. A kiállított képek témájukban változatosak, sokszínűek voltak. Igen sok mű foglalkozik a vidéki élet jelenségeivel és megpróbálja ecsetvégre kapni a természet talra kerültek a nagybecsű ritkaságok. Hosszú évtizedek, évszázadok mulasztásait próbálják helyrehozni, pótolni a szakemberek. A könyveket egyébként két légkondicionált páncélszekrényben tartják. A tizenkét Corvina közül kettő aprólékos helyreállítást igényel, a többi ennél kisebb arányú felújításra szorul. Az utóbbiakon is azonban sok száz óráig dolgoznak majd a mesterek. A Budavári Palotában 1983- ban az Országos Széchényi Könyvtár égisze alatt egy, könyv- ritkaságok restaurálásával foglalkozó laboratóriumot hoztak létre. A könyvfelújító munkálatokat azóta ebben az európai színvonalon gépesített és fölszerelt műhelyben végzik. Hónapokig tartó kísérletezéssel sikerült megtalálni azokat az anyagokat, amelyeket a hiányzó lap- és kötésrészek pótlására használhatnak. Ennek során öntöttek Magyarországon először korhű pergameneket. A restaurátorok leleményességén múlik, hogy a magyar ipar más célra készített anyagai közül melyiket miként tudják hasznosítani a felújítások során. A Mátyáskorabeli relikviák helyreállítása még egy ideig eltart, hogy aztán a kutatók, a könyvbarátok és a nagyközönség ismét viszontláthassa a világhírű köteteket. (B) szépségeit. A művészi megformálás és a színek alapján külön kitűnnek ezen a területen a magyar, lengyel és a szovjet festők képei. Érdekes volt a mongol és a vietnami nemzeti tárlat, melyet tematikailag elsősorban a népi történelem ihletett. A hagyományos ázsiai realista stílus és a pazar színek mellett ezen országok művészei is egyre gyakrabban fordulnak az európai festészeti iskolákhoz, ami néhány esetben rendkívül hatásos, művészileg értékes képeket eredményez. Témában és stílusban igen változatos volt az NDK tárlata, míg a román festőknél az egyéni látásmód és a magas fokú művészi megformálás érdemelt figyelmet. A Szófiában látottak alapján általában elmondható, hogy korunk realista fogantatású festészetére a sokszínűség, a témák sokrétű, nagyon különböző megközelítése a jellemző. Szinte eltűnt a realista festészet egykori szűk látókörű, dogmatikus értelmezése, mely a művészektől az élet majdnem fényképszerű, fekete-fehér ábrázolását kérte számon. Nem meglepő tehát, hogy a közönség és a szakemberek érdeklődése a kiállítás iránt az idén is jelentős volt. A Sipka utcai galéria azonban sajnos már csak nehezen tudott megfelelni a megnövekedett követelményeknek, ami rontotta a műélvezetet. Ezért úgy tervezik, hogy a három év múlva sorra kerülő újabb kiállítást már más kiállítóteremben rendezik meg. Az idei ötödik Szófiai Triennálé nagydiját a japán Mariuki házaspárnak ítélte a zsűri. Elismerést kapott a csehszlovák tárlat is. KOKES JÁNOS Kulturális mozaik Ajándék a Lenin Múzeumnak Tomita Kazuo ismert japán szobrász Lenint ábrázoló bronz féldomborművet ajándékozott a moszkvai Lenin Múzeumnak. A japán szobrászművész már több Ízben kiállította müveit Moszkvában, Leningrádban és más szovjet városokban is. Az ő Lenin-portréja díszíti a Japánban kiadott Lenin-életrajz fedél lapjáMs. Föld alatti múzeum Brüsszelben egy ötszintü föld alatti palotában megnyílt a Modern Művészetek Múzeuma. A múzeum állományát 3000 modern festmény és több mint 1500 plasztika alkotja. Legnagyobb számú a belga modern műalkotás, de a múzeumban megtalálhatók a világ valamennyi jelenkori ismert képzőművészének jelentősebb alkotásai. * (k) ÚJ szú 4 1985. VIII. 26.
