Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-23 / 198. szám, péntek

Folyamatos korszerűsítés Kedvező tervteljesítési kilátások a slavošovcei papírgyárban Gömör északi részén, erdőkkel ékesített völgyben, a Csetnek-pa- tak folydogál. Itt a Kakashegy lá­bánál fekszik a csaknem százhet­ven esztendős slavošovcei papír­gyár, amely elég sokáig magán viselte az eltelt évtizedek nyomait. Elavult műszaki berendezései csak gyarapították az üzemelteté­si gondokat, veszélyeztették a ter­melés folyamatosságát. Mindezek ellenére a gyár tovább termelt, s azt teszi ma is. Felejthetetlen a gyár vezetői­nek, lelkes munkatársainak, kom­munistáinak elkötelezett helytállá­sa, azoknak a bonyolult feladatok­nak a vállalása, melyek a felszá­molás helyett a felhasználható be­rendezések felújítására, illetve a gyártási folyamat korszerűsíté­sére irányultak. A gyár jövője szempontjából igen fontos volt, hogy amire dolgozói - munkahe­lyük távlatai érdekében - vállal­koztak, el is végezték. Marian Ružička mérnök, a gyár 35 éves közgazdásza, igazgató- helyettes jól ismeri a slavošovcei papírgyár múltját. Már itt dolgo­zott, amikor még az elavult, régi gépi berendezéseken dolgoztak. Akkoriban rengeteg problémával küszködtek, ráfizetéses volt a gaz­dasági mérlegük.- Szerencsére, mindez na­gyobbrészt már a múlté, gyárunk 1978 óta nyereséges - magyaráz­za a fiatal mérnök. - Igen sok jelentős korszerűsítést sikerült megvalósítanunk. Az új műszaki berendezéseket a régi épületek­ben helyeztük el. Óriási előrelé­pést jelentett ez a termelési folya­mat, a munkafeltételek javítása szempontjából. Mi tagadás, a ko­rábbinál fokozottabb derűlátással végeztük munkánkat. Gyárunk kollektívája jól dolgozott, lelkese­déssel és sikeresen teljesítette a feladatokat. Már a korábbi öté­ves tervidőszakban terven felül 33 millió korona értékű terméket jut­tattunk a piacra. Valóban igen kedvező változás következett be a slavošovcei pa­pírgyárban, aminek jelentőségét • csak fokozta az a tény, hogy a gyár évről évre a világ 23 orszá­gába növekvő exportfeladatokat teljesít. Ausztriába, Franciaor­szágba, az NSZK-ba, Dániába, Egyiptomba, Libanonba, Olaszor­szágba jelentős mennyiségű vé­kony csomagoló- és rajzpapírt, Görögországba, Írországba, Bolí­viába és más országokba jegyzet­füzeteket, szalvétákat szállít. Közeleg a 7. ötéves tervidőszak vége, melynek során - a korábbi időszakhoz viszonyítva - 7,7 szá­zalékos árutermelési növekedést terveztek. A gyár árutermelésének értéke 1981-ben meghaladta a 340 millió koronát, az idén 375 millió koronára számítanak. Ezu­tán a jelenlegi termelési feladatok teljesítésére terelődött a szó, külö­nös tekintettel az év elején bekö­vetkezett, s náluk már a korábbi években is jelentkező energiagaz­dálkodási problémákra és a gyár ezzel összefüggő különleges hely­zetére. A slavošovcei papírgyár energiagazdálkodásában ugyanis már hosszú évek óta kritikus a helyzet. Az állandóan növekvő termelési feladatok egyre nagyobb igényeket támasztottak az energia- szükséglettel szemben is. Viszont a gyár hét hótermelő kazánja - műszaki állapotuk miatt - nem bírta az „iramot“, akárcsak a kar­bantartók, a javítók és más szak­emberek sem. Elég hosszan tartó huzavona után megszületett a döntés, mely szerint 1983. április 1-én - csak­nem 154 millió koronás ráfordítás­sal - elkezdődött a gyár energia- központjának főjavítása, fokoza­tos felújítása. Ezen belül tulajdon­képpen két alapvető feladatot kell megvalósítani: egy 2 kazánból álló energetikai berendezés megépíté­sét, amely óránként 35 tonna gőzt szolgáltatna és egy olyan turbina beépítését, üzembe állítását, amely 6 megawattal növelné az energiatermelési kapacitást. Erről a jelentős beruházásról, a slavošovcei papírgyár folyama­tos, zavartalan üzemeltetése szempontjából mellőzhetetlen energetikai központ felújításáról, • a munkálatok eddigi menetéről so­kat lehetne mondani. Az építkezé­si munkákat kivitelező Kassai (Ko­šice) Kohóépítő Vállalat dolgozói- Ľudovít Kaczián elvtársnak, a slavošovcei papírgyár vállalati igazgatójának értékelése szerint is- igen derekas munkát végeztek, és ha az illetékesek a szükséges kazánok szállításáról is megfelelő­en gondoskodtak volna, akkor ta­lán határidő előtt befejezhették volna az összes tervezett munkát, a teljes rekonstrukciót. Csak a lényegről szeretnék be­számolni, ami az, hogy ezen az építkezésen, valamint azok köré­ben, akik az elvégzendő munkáért felelősek, egészséges elégedet­lenség uralkodik. Ez pedig biztosí­téka lehet annak, hogy a jövő évben a központot átadják rendel­tetésének. Az év eleji lemaradás­ból eredő gondok elég érzékenyen jelzik, hogy a slavošovcei papír­gyárban milyen nagy szükség van erre a létesítményre. A slavošovcei papírgyár dolgo­zói az év eleji lemaradás jelentős részét már pótolták, a hazai piac számára 102,4 százalékra teljesí­tik az árutermelési tervet, és tör­lesztették tartozásukat a külföldi országokba irányuló árukivitel te­rén is. A vállalati vezetőség képviselői­nek szavaival élve azt mondha­tom: minden feltétele megvan an­nak, hogy a slavošovcei papírgyár kollektívája sikeresen teljesítse a 7. ötéves tervidőszak feladatait. S ez a fontos. KULIK GELLÉRT Milyen érdek szerint? Tapasztalatok a TESLA morvaországi konszern vállalatnál ÚJ szú 1985. VIII. 23. A vlachok földjének nevezett táj jellegzetes városkája, Rožnov pod Radhoštem a konszern vállalat központja. Régebben a népművé­szeti szabadtéri múzeumáról volt híres a városka, míg hozzá nem kezdett az üzemfejlesztéshez a TESLA. Ma már nehéz eldönte­ni, hogy a skanzen, avagy inkább a színes tv-készülékek képernyő­jét gyártó vállalat létezése miatt emlegetik-e oly gyakran ezt a vá­roskát. Mindkettőre büszkék a helybeliek, s a vállalat dolgozói körében máshol csak ritkán meg­mutatkozó, sajátos ragaszkodás, büszkeség tapasztalható. Jaros­lav Horov, a vállalat igazgatója ezt így magyarázza:- Okkal, mert rangot jelent olyan tekintélyes vállalat dolgozó­jának lenni, mint a miénk, mely élenjáró az új műszaki eljárások alkalmazásában, akárcsak a fel­adatok teljesítésében. E megállapítás igazát bizonyítja az is, hogy a szocialista munka­versenybe a vállalat dolgozóinak 98,2 százaléka kapcsolódott be. S ami a lényeg, a vállalat dolgozói az idei év első felében 2 408 500 korona értékű áruval többet ter­meltek. A vállalati pártbizottság elnöke, Josef Podany ezt a sikert a komp­lex intézkedések céltudatos alkal­mazásával indokolja: - Mi egysze­rűen az érdekek érvényesítésének mondjuk a komplex intézkedése­ket, mert lényegében arról van szó, hogy a népgazdasági, a vál­lalati, az üzemi, a műhelyi, az egyéni érdekeket úgy kell egyez­tetve érvényesíteni, hogy az intéz­kedések a többre, a jobbra, a hasznosabbra ösztönözzenek. Külön hangsúlyozza, az egyez­tetve érvényesítést. Azért, mert most kezdtek hozzá a komplex intézkedések második szakaszá­nak, a jövő év április 1 -ig tervezett tennivalóinak megvalósításához a bérezés terén.- Amelynek fő célja - magya­rázza hogy hasson a fejlődésre, a fejlesztésre, miközben a szocia­lista alapelvek is érvényesülnek a bérezésben. A vállalatra vonatkozó népgaz­dasági érdek, elvárás pedig az, hogy: Eleget tegyenek a fémek és az energia megtakarítására vonat­kozó 02-es és 03-as, állami cél­program feladatának. Másfelől be­fejezni az M-8-as részleg bővíté­sének, műszaki felújításának a munkálatait, hogy ott már a kö­vetkező évben termelni lehessen. A fő feladatok közé tartozik a kül­földre irányuló, 6,5 millió korona értékű szállításnak is eleget tenni és maradéktalanul teljesíteni a szilikátos félvezetők, valamint az ALFA és MOST rendszerű mérő­műszerek gyártási programját.- Ha ennek a feladatnak meg­felelünk - folytatja - akkor érvé­nyesülhetnek, de csak akkor, a másféle elvárások, mert a bé­rekhez nem kapunk semmiféle ál­lami kiegészítést, rendkívüli jutta­tást. Nagyon természetesnek tartom ezt, mert a köznapi életben, példá­ul családon belül is csak azt oszt­hatjuk el, amit megkerestünk.- Úgy tűnik - jegyzi meg hogy a komplex intézkedések al­kalmazásának első szakaszában, tavaly, ezt nem értették meg azok a részlegvezetők, akik vonakodtak hozzájárulni a normák ellenőrzé­séhez. Ez azonban kisebb, jelen­téktelenebb ügy lett, mihelyt agitá­toraink foglalkozni kezdtek a gaz­dasági propaganda időszerű té­máival. Sajnos, a túlórázás csök­kentésének feladatát ilyen módon, az agitátorok közreműködésével sem tudtuk teljesíteni. Persze, azóta már megállapí­tották az okát: a 172/82 számú kormányrendeletre terven felüli feladatot vállaltak, a tervezett lét­számból 49 dolgozó hiányzott, az előzetes számításnál nagyobb mértékben, dolgozóként évi 26 órával növekedett a hiányzás.-Okultunk a hibákból - fejezi be tájékoztatását -, a munka köz­ben adódó változásokra, nekünk, kommunistáknak, gyorsabban kell reagálnunk, és gyorsan hatéko­nyan kell segítenünk, támogat­nunk mindazt, ami a népgazdasá­gi, és a vállalati érdek szempontjá­ból egyaránt hasznos és jó. A komplex intézkedések máso­dik szakaszának néhány jellegze­tesen új feladatáról Jindrich Kra- toctivíl mérnök, a fejlesztési osz­tály vezetője tájékoztat:- Bizony, a vezetőket is érinti a bérezési intézkedés, mert új mi­nősítési és beosztási katalógust szerkesztettünk. Korábban a mű­szaki, gazdasági dolgozókat négyszáz tisztségbe sorolhattuk be. Most, az új katalógus szerint csak nyolcvanhárom tisztségbe sorolhatók. Természetesen, a pártbizottság nemcsak megvitatta az új kataló­gus megszerkesztésével kapcso­latos kérdéseket, hanem alkalma­zásához irányelvet dolgozott ki, amit az érdekeltek, az agitátorok írásban is megkaptak.- A rendkívüli teljesítmények ju­talmazási rendszerében az az új­donság - magyarázza -, hogy öt százalékosnál kisebb nem lehet a jutalom.. És ez egyformán szolgálja mind a közös, mind pedig az egyén érdekét. HAJDÚ ANDRÁS Új arcok az üzemben Ne hagyjuk magukra a fiatalokat • A párt és a többi tömegszervezet tisztségviselői vonják be a politikai tevékenységbe a most munkába állt lányokat és fiúkat A Szlovák Szocialista Köztár­saságban az idén 86 ezer fiatal áll életében először alkalma­zottként az esztergapadok mellé, veszi kézbe - mint kitanult szak­munkás - a hegesztöpisztolyt, fú­rógépet, ül a számítógéphez, vagy­is dolgozni kezd. Sokan közülük már munkaviszonyban vannak. Nagy változást jelent ez számunk­ra, mert ha az oktatás egyre köze­lebb is került az élethez, más az elmélet és megint más a gya­korlat. Ezek a fiatalok tanáraik, tanító­ik, mestereik magyarázataiból, röpke ideig tartó üzemi gyakorla­tokból, a televízió ipari híradásai­ból, valamint szüleik elbeszélései­ből ismerik a munkahelyek légkö­rét. Vérmérsékletük, fantáziájuk szerint formáltak eddig képeket az üzemről, műhelyről, és most egy­szerre két lábbal toppantak be a csupa nagy betűkkel írt ÉLET- be. Fogadtatásuk sok helyen nyil­ván a többé-kevésbé egy kaptafá­ra készült sablon szerint történt: részt vettek egy néhány órás mun­kavédelmi oktatáson, melyen el­magyarázták nekik, hogy forgó gépeket szabadon lengő hosszú hajjal, kigombolt köpenyben tilos kiszolgálni, ügyelniük kell a földön felhalmozott, botlásveszéllyel fe­nyegető munkadarabokra, eldo­bott pléhekre és így tovább. Aztán bemutatták a közvetlen munkatár­sakat, beosztották őket a gépek­hez és kaptak szerszámot. Ezzel elkezdődött számukra egy olyan negyven vagy még több éven át tartó időszak, mely döntően meg­határozza életszínvonaluk és gon­dolatviláguk alakulását. Nyolcvanhatezer fiatal hatal­mas erőt képvisel. Ha ezt a vállala­tok pártszervezetei és az igazga­tóságok már a kezdet kezdetén szocialista társadalmunk nemes politikai és gazdasági céljainak szolgálatába tudják állítani, felbe­csülhetetlen értékkel gyarapszik hazánk. Minden vállalatnál, üzem­ben, ipari és földműves-szövetke­zetben a vezető szerepet betöltő kommunista párton kívül sok más tömegszervezet is működik. Hogy csak néhányat említsünk: a szak- szervezet, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a CSSZBSZ. Szép számban találhatunk szakem­bereket tömörítő társaságokat, klubokat, melyeket műszaki ér­deklődésű dolgozók alapítottak, és mérnökök, újítók, feltalálók fej­tenek ki bennük érdemdús tevé­kenységet. Vajon a vállalatok, üzemek pártbizottságainak tagjai, gazdasági vezetői mindenütt dol­goztak ki olyan terveket, amelyek az idén munkába lépő (lépett) fia­talok politikai nevelésére, társa­dalmi aktivitásuk serkentésére, mozgósítására irányulnak? Hely­telenül cselekszenek, akik ezt ha­logatják vagy a véletlenre bízzák. Találkoztunk már olyan hibás ve­zető szemlélettel is, miszerint ha a fiatalnak van politikai érdeklődé­se, ha újítói-feltalálói vér pezseg az ereiben, szeret versengeni a munkában, sportban, előbb- utóbb megtalálja a politikai és szakmai fejlődéséhez vezető utat. Lehet némi igazság ebben is, azonban még a fiatal önerőből beilleszkedik a kollektívába vagy alkalomszerűen megismerkedik a lehetőségekkel, addig értékes hónapok vagy évek telhetnek el közéleti és a politikai munka szempontjából meddően az élet­ben. Ha a vállalatok pártszerveze­teinek tisztségviselői feladatul ad­ják a tömegszervezetekben - fő­leg a SZISZ-ben - dolgozó kom­munistáknak, hogy röviddel a munkába állásuk után politikai­lag foglalkozzanak azokkal a lá­nyokkal és fiúkkal, akik a közvet­len környezetükben dolgoznak, is­mertessék meg őket a szocialista munkaversenybe való bekapcso­lódás feltételeivel, az üzemben működő tömegszervezetek prog­ramjával, a jó eredmények nem maradnának el. Ma minden válla­latnál rengeteg a tennivaló. Főleg az egyenletes tervteljesítés, a mi­nőség és a takarékosság követel­ménye áll az előtérben. A fiatalok is segíthetnek, csak tudniuk kell mit és hogyan. A Losonci (Luče­nec) járásban például a fiatalokat is bevonták a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca bete­tőzésének és hazánk, a szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulója tiszteletére kibonta­koztatott munkaversenybe. A köz­pontilag irányított ipari üzemek hosszabb távra szóló, merész cé­lokat tűztek ki; többek között az árutermelési terv túlteljesítését 2,6 millió koronával, ezen kívül köte­lezték magukat, nogy a szocialista országokba irányuló export tervét 485 ezer koronával szárnyalják túl. Nem elég tehát, ha egyes üze­mekben júliusban vagy augusz­tusban számba veszik: a mecha­nikus műhelyben vagy a marógép­nél új arcok tűntek fel, hogy eddig ismeretlen lány vagy fiú került a darura; törődni is kell velük! Ók lesznek a jövő szakemberei. Kö­zülük többől művezető, mester, esetleg igazgató is lehet. Az öreg „szakik“ közül a szakmai félté­kenység ne tartson vissza senkit attól, hogy az új dolgozó esetleg idővel tudásában túlnövi őt. Ha ez megtörténik, az mindenekelőtt a mester és nem a fiatal hibája lesz. Gyorsan fejlődő korunkban mindenkinek rendszeresen gyara­pítania kell a tudását, annak a mű­vezetőnek is, aki úgy hiszi, hogy már mindent tud. Az egy helyben topogók - főleg akik mindent egyedül akarnak megoldani - va­jon hogyan valósítanák meg a népgazdaság tervezési és irá­nyítási rendszerének tökéletesíté­sével kapcsolatos feladatokat? Az idén munkába lépett fiatalokat nem „dekoratív“ célból alkalmaz­zák, hanem azért, hogy friss vér­keringést vigyenek a kollektívák­ba. Mielőbb be kell őket avatni a szakmai feladatok megoldásá­nak a fortélyaiba de meg kell velük ismertetni a gondokat, buktatókat is. Gazdaságunk állandó fejleszté­se a tudomány és a technika ered­ményei gyors alkalmazásának a függvénye. Sokat segíthetnek a fiatalok abban is, hogy minél előbb megvalósíthassuk a nép­gazdaság intenzív fejlesztésére való áttéréssel kapcsolatos fel­adatokat. Az iskolában szerzett ismereteik mestereik önzetlenül átadott tapasztalatainak egybe­kapcsolásával elősegíthetik a tár­sadalmi termelékenység fokozása és a termékek minősége javításá­nak követelményeivel kapcsolatos feladatok megoldását. A további teendőket hosszan sorolhatnánk. Hazánknak korszerű ipara van, termékeinek jelentős része megállja helyét a vi­lágpiac egyre növekvő konkuren­ciájában. Ezért senki számára sem lehet közömbös, hogy a kö­vetelményekkel lépést tudunk-e tartani öt vagy tíz év múlva is. Ehhez pedig a megoldás kulcsa a ma vagy holnap munkába lépő fiatalok kezében lesz. Minden új arcra - főleg persze az új ember tudására, munkájára - szükség van és lesz. A vállalati pártszerve­zeteknek, a tömegszervezeteknek és a gazdasági vezetőknek erről egy pillanatra sem szabad meg­feledkezniük, és szükséges, hogy mielőbb teremtsenek kapcsolatot az új dolgozókkal, vértezzék fel őket széles körű politikai és szak­mai tudással, hogy a „stafétabot“ majdani átadása után se csökken­jen életszínvonalunk, és hazánk neve - csakúgy mint ma - a jövő­ben is jól csengjen a világban. KOMLÓSI LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom