Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-02 / 180. szám, péntek

Meggyőző tettekkel írta: Jaroslav Jenerál, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának elnöke ÚJ szú 1985. VIII. 2. Az előző nemzedék forradalmi hagyományainak értékei - főleg a negyven évvel ezelőtti esemé­nyek, amikor tetőződőtt a cseh­szlovák nép nemzeti felszabadító harca és a szovjet hadsereg sza­badságot hozott hazánknak - ser­kentőleg hatnak a mai fiatalokra is. Tudatosítják, hogy a CSKP az ő érdeküket is figyelembe véve valósítja meg programját, és szá­mít a fiatalok aktív részvételére népünk békéje és boldog élete feltételeinek megteremtésében. Hazánk fiataljai a társadalmi élet minden területén hathatósan hozzájárulnak a tervfeladatok tel­jesítéséhez. Bizonyítják ezt azok az eredmények is, melyeket a ,, Fesztiválvirág“ versenyben elértek. Ez a verseny a XII. Világif­júsági Találkozó tiszteletére indult. Bizonyíték továbbá az ifjúsági szervezet tagjainak és a pionírok­nak tömeges részvétele az Emlék- idéző nemzetközi ifjúsági stafétá­ban. Az Emlékidézó tetteinek kró­nikája egész sor különféle példát tartalmaz arra, hogy a fiatalok mi­lyen alkotó módon viszonyulnak az előző nemzedék forradalmi ha­gyatékához. A chebi Mertova csa­lád például több mint egy évig tartó munkával feltérképezte a cseh határvidék életét. Gazdag kép rajzolódott ki előttük Cheb és vidékének a második világháború előtti életéről és Csehszlovákia Szovjet hadsereg általi felszabadí­tása utáni éveiről, s arról a küzde­lemről, amelyet a szocialista átala­kulásért vívtak hazánk legnyuga­tibb csücskében. AZ IFJÚSÁGI SZERVEZET TEKINTÉLYÉÉRT Számtalan példát említhetnék annak bizonyítására, hogy a fiata­lok elöljárnak a kezdeményezés­ben, a tettrekészségben. Többek között a tudomány elsajátításában és alkalmazásában. A sok közül hadd említsem meg a Žilinai Anyagkutató Intézetet, ahol meg­oldották a rakodógépek innováció­ját. Az eredmény: új technológiai eljárás, amely mintegy egymillió korona megtakarítást jelent a nép­gazdaságnak. Hasonló példát em­líthetnék a fiatalok őszinte, alkotó hozzáállásáról hazánk szocialista építéséhez az ipari és a mezőgaz­dasági üzemekben, kutatóintéze­tekben, mindenütt, ahol fiatalok élnek és dolgoznak. így van ez az ifjúsági és pionír­szervezet tevékenységének többi területén is. A SZISZ ideológiai és nevelómunkája jó hatással van a fiatalok magatartására. Számos ifjúsági szervezet sokrétű tevé­kenységet folytat, változatos sza­badidőprogramot kínál. Egyre na­gyobb a fiatalok részvétele a nyil­vános megmozdulások szervezé­sében, a falvak és a városok éle­tének alakulásában is. A Szocialista Ifjúsági Szövetség erőteljesen látott hozzá tagjai idő­szerű problémáinak megoldásá­hoz. Ennek eredményeképpen, párt- és állami szerveink határo­zatai alapján, több, a fiatalokat érintő szociális kérdés oldódott meg. A pionirszervezet az állami és társadalmi szervek kellő támo­gatásával szintén olyan tevékeny­séget folytat, amely a legjobban megfelel a gyermekek érdekeinek, elmélyíti ismereteiket, tudásukat. Az ifjúsági szervezet egyre na­gyobb nemzetközi tekintélynek ör­vend, mert aktívan kiveszi részét az imperializmus elleni harcból, a béke és a haladás ügyét szolgá­ló megmozdulásokból az egész világon. Az eredmények azonban nem jogosíthatnak fel önelégültségre. Magunk is meggyőződhetünk róla, hogy amivel tegnap még elége­dettek voltunk, az a ma és a hol­nap igényeit már nem elégíti ki. Néhány hete a csehszlovák ifjúsá­gi találkozón a prágai várban Gus­táv Husák elvtárs hangsúlyozta: a bonyolult időszak, amelyben élünk, megköveteli, hogy még nagyobb gondot fordítsunk az ifjú­ság nevelésére, és az életre, a munkára való felkészítésére. Ez teljes mértékben vonatkozik a kommunista párt közeli harcos­társára, a Szocialista Ifjúsági Szö­vetségre is. FELELŐSSÉGTELJES VISZONYULÁS Még mindig vannak olyan ifjú­sági alapszervezetek és pionír- csapatók, amelyeknek tevékeny­sége ötlettelen s tagjaiból hiányzik az aktivitás. Némelyik szervezet bezárkózik önmagába, nincs kap­csolatban a helyi követelmények­kel, közömbösek a környezetük­ben előforduló problémák iránt. Annak ellenére, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség III. kongresszu­sa több hasznos határozatot ho­zott, az alapszervezetektől kezdve a központi bizottságig bizonyos lemaradás mutatkozik megvalósí­tásukban. Egyes ifjúsági vezetők maradi nézeteket vallanak, s nem élnek azzal a lehetőséggel, ame­lyet az állami és társadalmi szer­vezetek teremtettek meg szá­mukra. Vajon az ifjúsági szervezet te­vékenységének hatékonysága mi­ért nem felel meg a kifejtett igye­kezetnek, a ma és a jövő szükség­leteinek? Feltételezésem szerint a fennálló problémák igényesebb munkával megoldhatók. Ez más stílust, formát, módszereket igé­nyel, mind a gyermek-, mind az ifjúsági szervezetektől. Csakis igy várható el - amint a CSKP KB 15. ülésén is elhangzott, - hogy tovább mélyüljön a SZISZ hatása az ifjú nemzedékre, mert csak így tudja őket jobban ösztönözni a fel­adatok maradéktalan elvégzésére és a problémák megoldására. A fiatal korosztállyal szemben- a magasabb szakmai, a jobb erkölcsi tulajdonságok mellett- nőnek az igények a politikai és a világnézeti hozzáállás tekinteté­ben is. Az osztályszempontú ta­pasztalatok hiján - amelyeket az előző nemzedék közvetlenül a ka­pitalizmusban szerzett -, a külön­böző berendezkedésű társadalmi rendszerek között kiéleződött ide­ológiai harcban a mai fiatalok se­bezhetőbbek. A fiatalok nemzet­közi évében ezt a tényt sokkal inkább tudatosítjuk; azt, hogy a fiatalok helyzetének és távlati lehetőségének problémáját más­ként közelítik meg a különböző társadalmi rendszerekben. A marxista-leninista elmélet és gyakorlat egyértelműen győz eb­ben a vitában. Ennek ellenére a fiatalok nem minden esetben vonják le a helyes következtetése­ket, amikor választ keresnek az időszerű belpolitikai és külpolitikai problémákra. Ennek elsősorban az az oka, hogy nincs elég életta­pasztalatuk. Sok helytelen nézet okát pedig a családban kell keres­ni, mert nincsenek mindig egység­ben a szülők szavai és tettei. Kriti­kátlanságuk oka továbbá sokszor az, hogy azt képzelik, mindenhez joguk van. Vannak közöttük, akik számára idegen a kollektív szel­lem és közömbösek a társadalmi történések iránt. Ilyen esetben még inkább szükség van arra, hogy igényesen, következetesen, ugyanakkor érzékenyen közelít­sünk az ilyen fiatalokhoz és has­sunk rájuk. A fiataloknak tudatosítaniuk kell, a társadalom jelentős eszkö­zöket áldoz és nagy erőfeszítése­ket tesz, hogy felkészítse őket az életre; mindez nem öncélú, hanem azt szolgálja, hogy a fiatalok jól felkészítve, hatékonyan kapcso­lódhassanak be a népgazdaság hatékonyabbá tételének folyama­tába, amely összefügg a tudomá- nyos-müszaki fejlesztés meggyor­sításával. A legtöbb fiatal érti, hogy felelősségteljes viszonyulás­sal a tanuláshoz és a munkához, a tudományos és műszaki ismere­tek bevezetésében való részvétel­lel teljesíti a mai harci feladatot, amely az előző nemzedék számá­ra a szocialista társadalmi rend alapjainak lerakása volt. A MOSZKVAI FESZTIVÁL Július 27-én fogadta Moszkva, az első szocialista állam fővárosa a XII. Világifjúsági Találkozó kül­dötteit. Kijelenthetjük, hogy a fesz­tivál nagy hatással van a haladó ifjúság egységének megszilárdítá­sára, az imperialistaell^ies harc­ra, a békéért és a szocialista hala­dásért vívott küzdelemre. A világ­imperializmus igyekszik meghiúsí­tani azokat a pozitív változásokat, amelyek az összes haladó erő által a békéért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért és a lesze­relésért vívott harcnak az eredmé­nyei. Ezért a fesztivál, amely leg­reprezentatívabb találkozója a bé- keszeretó ifjúságnak - tekintet nélkül nemzetiségre, politikai és vallási hovatartozásra - máris a burzsoá propaganda támadásai­nak célpontja. Azonban a világ haladó fiataljai, akik a békeszerető tömegek támogatását élvezik, nem engedik a fesztivál gondola­tát eltorzítani. A fesztivál előtti hangulat hatá­rozta meg az idei májusi ünnepna­pok légkörét is. Nagyra értékeljük, hogy a fesztivál gondolatát állami és társadalmi szervek, munkahelyi kollektívák támogatták. A fesztivál szolidaritási alapja azoknak a fia­taloknak a részvételét tette lehető­vé Moszkvában, amely országok­ban nincs haladó ifjúsági szerve­zet vagy a szervezetnek nincs kel­lő anyagi fedezete. A szolidaritási alap növeléséhez nálunk a leg­több alapszervezet hozzájárult; az ifjúsági szervezeteken kivül a For­radalmi Szakszervezeti Mozga­lom, a Csehszlovák-Szovjet Bará­ti Szövetség, a Csehszlovák Nő­szövetség, a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetsége, a Cseh­szlovák Testnevelési Szövetség tagjai stb. A szocialista Ifjúsági Szövetség sikerei örömmel töltenek el ben­nünket. A meglevő fogyatékossá­gokból levonjuk a következtetést, hogy kiküszöbölhessük, és mun­kánk ezáltal hatékonyabbá váljék. Hogy újabb tettekkel válaszoljunk a gondoskodásra és segítségre, amelyet a kommunista párt és a társadalom nyújt a fiataloknak. Ezt célozza az a kezdeményezés is, amely ezekben a napokban kezdődött egy egész sor alapszer­vezet ötlete alapján a „Tettekkel a XVII. pártkongresszusért“ jelszó jegyében, s amely azt jelenti, hogy a fiatalok konkrét társadalmi érde­keket szem előtt tartva akarják támogatni a kommunisták fontos tanácskozását. Vasutasok felajánlásai (ČSTK) - A Čierna nad Tisou-i átrakóállomás dolgozói túlteljesítik idei vállalásaikat, amelyeket a fel­szabadulás 40. évfordulójának tiszteletére tettek. Az elsó félév­ben 1,35 millió korona értékű munkát végeztek. A CSKP XVII. kongresszusának tiszteletére a vasutaskollektívák csaknem 240 ezer korona érté­kű kötelezettségvállalást tettek, amely az idei feladatok határidő előtti teljesítésére irányul. A gép­kezelők szabadidejükben ezer vasúti kocsit raknak meg vasérc­cel, egy másik részlegen pedig 150 szovjet vagonból rakják ki az árut. A széles nyomtávú vasút for­galmát irányító részlegen dolgozó tolatók 17 szovjet vagont ürítenek ki, a gépesítő üzemegység javítói pedig 24 vagon kirakását vállalták. Az állomás kollektívái együttvéve szabadidejükben bért nem igé­nyelve 572 szovjet vagont, raknak ki. wmm Április 1. óta folyik a mélníki hőerőmű 500 MW teljesítményű blokkjának nagyjavítása. Az ilyen javításokat négyévenként vég­zik. A munkákban részt vevő vállalatok közös célja, hogy a javítás időtartamát két hónappal lerövidítsék, vagyis, hogy a blokk szeptember 1 -tói újra működésbe léphessen. A képen a csarnok és a szétszerelt turbina látható. (Petr Josek felvétele - ČTK) Barangolás „bútorországban“ Megválaszol/hat/atlan kérdésekről... amelyekből a bútoriparban bizony sok van. Pontosabban: egyre több. S ha esetleg a válasz nagy nehezen meg is találtatik, még nem biztos, hogy nyilvánvaló lesz, kinek mit kell csinálnia, s így a felelósségrevonáskor is többnyire hiányzik az, akit felelős­ségre lehet és kell vonni. Vegyük csak például az innová­ciót, amelynek a gyártás gazdasá­gosabbá tételén túl a választék bővítését kellene szolgálnia. De mit is kellene innoválni? Ehhez jó lenne tudni, mit vár a fogyasztó. Ez nem probléma: segítségül hív­ható a piackutatás. De ki végezze a piackutatást? A gyártó, a keres­kedelem, a tervbizottság vagy a lakás- és öltözködéskultúrával foglalkozó intézet? A gyártó bizo­nyára nem, mert neki a fogyasztó nem partnere. A tervbizottság szintén nem a fogyasztó kívánsá­gaiból, hanem az előző időszakok eredményeiből indul ki. A lakás- és öltözködéskultúrával foglalkozó intézet piackutatásának (amennyi­ben végez ilyet) ebben az esetben nincs túl nagy jelentősége, mert tanácsadáson kivül sem a gyártót, sem a kereskedelmet nem befo­lyásolhatja. A piackutatás tehát a kereskedelem feladata! Ez eddig teljesen világos. Viszont tény, hogy a bútorüzletekben sokszor mégsem kapható, amit a fogyasz­tó vár. A piackutatás megtörtént, a vásárlók véleményét, kívánsá­gát ismerjük, akkor mégis hol a hi­ba? A gyártó a tervbizottság által kitűzött feladatokat, a lakás- és öltözködéskultúra intézetének ja­vaslatait és a saját termelési lehe­tőségeit figyelembe véve felkínál a kereskedelemnek bizonyos mennyiségű innovált és új termé­ket. Ennek legjobb esetben csak a fele lesz üzletkötés tárgya. S hogy a kereskedelem meg a gyártó jó üzletet csinált-e, azt majd a fogyasztó dönti el. Aki sokszor hiába keres egy-egy bú­torfajtát, és bár a kereskedelem ismeri kívánságait, mégsem fi­gyelmezteti idejében a gyártót. Vajon miért? Második példaként szóljunk a variabútorokról. Itt a kérdés jóval bonyolultabb, mint az említett in­novált termékek esetében, ami persze mit sem változtat azon a tényen, hogy variabútor kellene, de nincs. Vajon hogyan véleked­nek erről a gyártók?- A variabútor praktikus, szük­séges és gazdasági szempontból hosszabb távon is megérné vele foglalkozni, ezt tudják a gyártók és a kereskedők egyaránt - magya­rázza Ján Večera, a žilinai Fa- és Bútoripari Tröszt értékesítési osz­tályának dolgozója. - Csakhogy azt a rugalmasságot, amit a piac a gyártótól ebben az esetben kö­vetel, mi nem tudjuk biztosítani. Képtelenek vagyunk rövid határi­dőn belül szállítani a kért darabo­kat, bútorkiegészitőket. És még ha tudnánk is, nem biztos, hogy az jó lenne. Mert nemcsak a rugalmas­ságot, de ugyanazt a színárnyala­tot sem tudnánk garantálni. A fes­tékekkel régóta gondjaink vannak, mert ahány szállítmány, annyiféle árnyalat, még akkor is, ha a jelölés alapján egyformának kellene len­nie. Sokszor a szekrénysorok fes­tése is gondot okoz, pedig azt nem részenként, hanem együtt áru­sítják. Variabútor-ügyben a kereske­delemben sem rózsás a helyzet. Ott, ahol a bútorüzletben csak a raktári kártya alapján tudják megmondani, mi is a kínálat, mert helyszűke miatt egymás hegyén- hátán a sok bútor (s ez sajnos sok helyen igy van), a variabútorok eladása szinte megoldhatatlan. Megfelelő raktárak híján a varia­bútorok szekrénysorokká válnak - ez a gyártónak is jobb, meg a kereskedelemek is megkönnyíti a dolgát. Csak hát épp a fogyasztó marad hoppon. Meg kárbavész az a sok idő és energia, amit a varia­bútorok kifejlesztésére fordítot­tunk. Harmadik példaként beszéljünk azokról a szekrénysorokról, ame­lyeket részenként - és gyakran hiányosan - csomagolva kap meg a vásárló, vagy azokról a bútorok­ról, ámeneket összekarcolva lá­tunk a bútorüzletekben, rosszabb esetben lakásunkban. A hibákra a kereskedelem és a fogyasztó reklamációkkal válaszol, amelyek­nek körülbelül 50 százaléka a szállítás folyamán keletkezett hibákra vonatkozik. Nem vitás, ha monbjuk a szekrénysorok egyike- másika hiányosan érkezik az üz­letbe, a felelősség minden bizony­nyal a gyártót terheli. Sokkal ne­hezebb viszont megállapítani, hogy ki okozta a szállítás folya­mán keletkezett hibákat. Talán azokat is a gyártó, vagy a szállí­tást vállalók? Esetleg a bolt raktá­rában sérültek meg a bútorok? A kereskedelem a gyártót, a gyár­tó a kereskedelmet hibáztatja. A megoldás azonban nem itt kere­sendő. Talán inkább a felelősség­teljesebb munkában, a hatéko­nyabb anyagi és erkölcsi ösztön­zésben. Negyedik példaként szólhat­nánk az asztalokról, székekről, a kiegészítő bútordarabokrók, me­lyek évek óta a hiánycikkek listá­ján szerepelnek, ötödik példaként a bútorvasalásokról beszélhet­nénk,, amelyek nagy részét kül­földről kell behoznunk. Hatodik példaként... szóval folytathatnánk még a sort. Az eddig elhangzot­takból talán úgy tűnik fel, hogy bútoriparunkat csak elmarasztalni lehet. Pedig nem igy van, hiszen jó példákból és dicséretreméltó eredményekből is van szép szám­mal. Ez azonban nem teszi indo­kolttá, hogy a hibákat, a megol­dásra váró feladatokat elhallgas­suk. Hiszen nemcsak a vásárló, a gyártó és a kereskedelem, ha­nem egyben az egész népgazda­ság érdekeiről is szó van. KOVÁCS EDIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom