Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-17 / 193. szám, szombat
A rentabilitás növelése - a gazdasági fejlődés objektív követelménye III. irta: František Miäeje, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Szocialista Köztársaság pénzügyminisztere új szú 1985. VIII. 17. Egyes dolgozóknak a hatékonyság kérdéseihez való könnyelmű hozzáállása igy érezhetően érintette a szükségletek kielégítését és a felgyülemlett problémák megoldását. A gazdaság jelenlegi színvonala és dinamikája, főképpen pedig hatékonysága és rentabilitása nem elegendő a jövőbeni szükségleteink kielégítésének biztosítására. A Szlovák Szocialista Köztársaság gazdaságának fejlesztése, főképpen pedig intenzifikálása érdekében ezért a következő ötéves tervidőszakra, és alapvető vonásaiban hosszabb távlatra is, a hetedik ötéves tervidőszak feladatainál sokkalta igényesebb célokat kell kifőznünk. Miért hangsúlyozza a párt olyan kitartóan az intenzifikálást, a nemzeti jövedelem kialakításának magasabb dinamikáját, tehát a rentabilitást? Ennek több oka van. Elsődleges cél, hogy a párt irányvonalával összhangban tovább javuljon a dolgozók, az összes állampolgár, az ifjúság, a nyugdíjasok, a gyermekes családok szükségletei kielégítésének minősége. Ebben az ötéves tevidószakban is például a nemzeti jövedelem kialakításának dinamikájánál gyorsabban növekszenek az ifjú nemzedék nevelésére, a szociális ellátásra, az egészségügyre és egyéb szociális-kulturális szükségletre fordított kiadások, s az elkövetkező időszakban ezeket a szolgáltatásokat tovább akarjuk gyarapítani. Úgyszintén meg kell gyorsítani a tudományos-műszaki haladást, sok termelési berendezés korszerűsítését és átépítését. Mindez további nagy anyagi eszközöket igényel. Mindebből következik, hogy a CSKP-nak a kiváló minőségre, a magasabb hatékonyságra és rentabilitásra irányuló stratégiai irányvonala nemcsak helyes, hanem feltétlen objektív szükségszerűség is. Ugyanakkor azonban a szociális-gazdasági fejlődés dinamikája, amellyel ez az irányvonal jelenleg megvalósul, még mindig nem felel meg az objektív szükségleteknek és lehetőségeknek. Az említett problémákon és tartalékokon kívül számos, főképpen a múlt évben elért kedvező eredmény is azt mutatja, hogy gazdaságunk lényegesen nagyobb célok elérésére képes. Ennek előfeltétele, hogy az új feladatokat és összefüggéseiket helyesen világítsák meg, hogy teljesítésükre megnyerjék a dolgozókat, hogy a célok nagyfokú igényességének megfeleljen mindenekelőtt az irányító munka minősége. ELVSZERŰEN OLDJÁK MEG A VESZTESÉGESSÉG KÉRDÉSEIT A mostani időszakban igen intenzíven dolgozunk a további öt év tervein. Minden igyekezet arra irányul, hogy a 8. ötéves terv előkészítése és főképpen megvalósítása valóban alapvető fordulatot hozzon a gazdaság intenzív fejlesztésében, hogy kifejezően mozgásba lendüljenek az összes tényezők, amelyek döntő mértékben befolyásolják hatékonyságát, rentabilitását és minőségét. Emellett nemcsak szükséges és politikai szempontból kívánatos, hanem reális is olyan célokat kitűzni a Szlovák Szocialista Köztársaságban a nemzeti jövedelem kialakítása dinamikájának és a gazdaság rentabilitásának növelésére, amelyek megfelelnek az egységes csehszlovák gazdaság erősítésében és további intenzív fejlesztésében betöltött szerepének és feladatának. Egyidejűleg meg kell szüntetni a vállalatok és ágazatok hatékonyságában és rentabilitásában jelenleg előforduló valamennyi indokolatlan különbséget, s elvszerűen meg keil oldani a vállalatok és a termelés veszteségességének kérdését. Az SZSZK gazdasági fejlődésének a 8. ötéves tervidőszakra vonatkozó fő irányzataiból kiviláglik, hogy a 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva gyorsul a nemzeti jövedelem kialakításának dinamikája, éspedig elsősorban a termelési fogyasztás további csökkentésével. A Szlovák Szocialista Köztársaság központi szervei által irányított ágazatokban a nyereség kialakításának az idei tizenhárom- milliárd koronáról 1990-re huszon- négy-huszonötmilliárd koronára kell gyarapodnia, a rentabilitásnak pedig 6,7 százalékról több mint 12 százalékra; a gazdaság szükségletei szempontjából azonban ezeket a feladatokat minimálisaknak kell tartanunk. A nyereségnek és a rentabilitásnak a legkifejezőbben az ipari minisztérium reszortjában kell növekednie, ahol eddig legtöbb a tartalék és a legnagyobb méretű a veszteségesség. E feladatok új minőségét kifejezi az a tény, hogy teljesítésüket a gazdaságosság növelésével, elsősorban az anyagköltségek csökkentésével kell elérni. A termelés anyag-, tüzelőanyag- és energiaigényessége csökkentésének feladatai abból az elkerülhetetlen követelményből adódnak, hogy a lehető leghatékonyabban hasznosítsuk azokat a nyers- anyag-, tüzelőanyag-, és energia- forrásokat, amelyekkel népgazdaságunk rendelkezik. Természetesen elkerülhetetlen követelmény, hogy ezeket az igényes célokat teljes mértékben kifejezzék a reszortok, a termelési- gazdasági egységek és vállalatok tervei. Nem lehet azonban csak szavakkal elfogadni a nagyfokú hatékonyság irányvonalát, a gazdasági gyakorlatban pedig alacsony hatékonysággal dolgozni. Az egész irányító szférának maximális igyekezetet kell kifejeznie annak érdekében, hogy a hatékonyság és a rentabilitás növelését mindenütt biztosítsák, s a lehető legnagyobb felelősségtudattal következetesen meg is valósítsák. Határozottan szembe kell szállni minden olyan törekvéssel, amely azt célozza, hogy a tervekben továbbra is konzerválják az alacsony rentabilitást és a veszte- ségességet. Azért említem meg ezt, mert az irányító gazdasági szféra - a termelési-gazdasági egységek és a minisztériumok - az elkövetkező időszakra vonatkozó tervjavaslataikban és a hatékonyság növelésére irányuló programjaikban eddig nem biztosítják a kitűzött célok elérését. Üdvözölnénk a reszortoknak terven felüli célok kitűzésével a termelés mennyiségének és dinamikájának növelésére irányuló javaslatait, ha ezek csak a további ráfordítások adott lehetőségein alapulnának. Azonban a fejlesztés extenzív útjának megnyilvánulását jelenti a produkció olyan növelése, amely a meglevő forrásokat és lehetőségeket meghaladó igényeket támaszt a beruházásokkal, a nyersanyagokkal, a tüzelőanyagokkal, az energiával, a behozatallal és a munkaerővel szemben. Az ötéves terv előkészítésének további munkáit a legközelebbi időszakban feltétlenül azokra a feladatokra kell összpontosítani, amelyek esetében eddig még nem biztosítják a kitűzött célok elérését. Elsősorban fontos, hogy a tervekben kifejezzék a hatékonyság dinamikájának - a munkatermelékenységnek, az anyagköltségek csökkentésének, a rentabilitásnak, a nyereség kialakításának, a termelés minőségének és a kivitel hatékonyságának kritériumait. A gazdasági szférának főképpen a pénzforrások feltételezett kialakítását kell biztosítania; ezekből fedezik a gazdaság jövőbeni szükségleteit és a szocialista terület céljait. A célokkal szemben a tervekben a nyereség bárminemű csökkentése óhatatlanul visszatükröződne a tervezett szükségletek csökkenésében. Elfogadhatatlan az olyan hozzáállás, amely a társadalomtól többet igényel, azonban kevesebbet ad neki. Ez ellentétben áll az intenzifikálás és az önelszámoló gazdálkodás alapvei vei vei. Abból kell kiindulni, hogy a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek saját eszközeinek létrehozásától függenek majd nemcsak az üzemelés, valamint a vállalati és a kollektív anyagi érdekeltség szükségletei, hanem lényegében a termelési berendezések korszerűsítésére és átépítésére, a további beruházásokra fordítható kiadások is. Különleges jellentóségű lesz a saját pénzügyi források létrehozása a vállalatok dolgozókollektívái szociális fejlesztési feladatai teljesítésének, a vállalati társadalmi szükségletek kielégítését szolgáló intézmények építésének és üzemelésének fedezésére; fokozatosan korlátozni fogják ezeknek a" kiadásoknak a ráfordításokból történő fedezetét. A hatékonyság és a rentabilitás feladatainak kidolgozásakor határozottan ezekből az összefüggésekből kell kiindulni, de hasonlóképpen helyesen kell őket megvilágítani a dolgozók kollektívái előtt. A hatékony, rentábilis munka a vállalati és a vállalaton belüli önelszámolás jó működésének az alapja, lehetővé teszi az egyének személyes érdekeinek a társadalom érdekeivel való összekapcsolását. A dolgozókat ezért meg kell győzni arról, hogy a rentábilis munka nemcsak elkerülhetetlenül szükséges, hanem előnyös is. Ezen a területen nagy segítséget jelenthet a párt- és a szakszervezetek jó politikai munkája is. Elsősorban azt kell elérni, hogy az említett összefüggéseket alaposan megértsék a gazdasági vezetők, hogy a hatékonysággal, a rentabilitással és a minőséggel összefüggő feladatok teljesítésének biztosításában hozzáállásuk és gyakorlati tevékenységük összhangban legyen az új szükségletekkel. Az egész irányítási szférában érvényre kell juttatni azt a követelményt, hogy az a szubjektum, amelyik rosszul gazdálkodik, nem hozza létre a szükséges erőforrásokat, ezek hiányát teljes mértékben megérezze. Természetesen elejét kell venni annak, hogy az egyes vállalatok és termelési-gaz - dasági egységek tartalékait leplezzék és lehetőségeiket alábecsüljék, főképpen azokét a vállalatokét, amelyek gazdálkodása jelenleg veszteséges, vagy csak minimálisan rentábilis. Nem engedhető meg, hogy objektívaknak kiáltsanak ki olyan okokat és fogyatékosságokat, amelyek valójában nem objektívak. NAPJAINK DÖNTÓ FELADATAI Az elkövetkező időszak terveinek előkészítése szempontjából mi jelenleg a legfontosabb? Elsősorban maximális igyekezetet kell kifejteni és átgondoltan kell megszervezni a munkát annak érdekében, hogy teljesítsék az idei évben kitűzött valamennyi tervfeladatot. Közismert, hogy az év eleje a gazdaságban nem volt kedvező. A termelési feladatok teljesítésében számos kiesés keletkezett a tüzelőanyagok és az energia szolgáltatásának átmeneti korlátozása, többnyire azonban annak következtében, hogy nem voltak kellőképpen felkészülve a rendkívüli időjárási feltételekre. Ami azonban sokkal komolyabb dolog, - még most is, amikor az anyagi késés lényeges részét már kiegyenlítették több vállalatnál és termelési-gazdasági egységben indokolatlan lemaradás tapasztalható a rentabilitás és a pénzügyi források létrehozása évi feladatainak teljesítésében. Számos vállalat azonban teljesíteni tudta ezeket a feladatokat is. Abból kell kiindulni, hogy maximálisan meg kell őrizni a tervek stabilitását, s a kitűzött célokat nem változtatják meg. Ugyanakkor elvárjuk, hogy az ipari, az építőipari, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi reszortokban mindazok a szervezetek, amelyek ez évre a hatékonyság növelése programjaiban terven felüli feladatokat fogadtak el, ezeket meg is valósítsák. Most az a cél, hogy minden egyes vállalat és termelési-gazdasági egység az idei tervfeladatok teljesítésével, és ahol lehetséges, túlteljesítésével a lehető legjobb kiindulási alapot teremtsen az elkövetkező időszak előirányzatainak valóra váltásához. Helytelen lenne, ha az említett hatások következtében az idei feladatok teljesítésében várható bárminemű kiesés megmutatkozna a jövő évi, esetleg az ötéves terv feladatainak kidolgozásában. Ez megismétlése lenne az eltelt évek nem jó gyakorlatának, amikor is aláértékelték az évi terv várható teljesítését abból a célból, hogy kisebb alapról induljanak a következő évben. Ez ellentétben áll a társadalom érdekeivel. Hasonlóképpen fontos feladat most az is, hogy az irányító gazdasági szféra ismételten és az eddiginél sokkal átgondoltabbr.n átértékelje eljárását és megoldási módszereit azokon a területeken, amelyeken mindeddig nem biztosítják a 8. ötéves tervidőszakra kitűzött minőségi célok elérését. A megkívánt ütem és a végső hatás elérését teljes egészében biztosítani kell. Ez azonban megköveteli, hogy mindenütt konkrét, aktív intézkedésekkel alapozzák meg őket, s átfogóan foglalkozzanak főképpen a hatékonyság tárgyi kérdéseivel és jelenlegi problémáival. Ezért arra törekszünk, hogy az eddiginél még nagyobb intenzitással alkalmazzák az új feladatokkal kapcsolatban a célprogramos hozzáállást. A reszortokban és a termelési-gazdasági egységekben a programintézkedéseken tovább kell dolgozni, hogy valóban kifejezzék a gazdasági fejlődés valamennyi intenzifikációs tényezőjének felhasználását. ÚJ MÓDON LEHET ÉS KELL DOLGOZNI Ami azonnal megtehető: határozott intézkedések foganatosítása a fegyelmezetlenség és a gazdaságtalanság összes megnyilvánulásának megszüntetésére. Kompromisszum nélkül el kell érni azt, hogy az indokolatlan veszteségekre és a nem produktív kiadásokra ne a társadalom fizessen rá, hanem azok, akik okozták. Ennek útja minden területen a felelősség növelése, a rend és a munkaszervezés szilárdítása. Ehhez nincs szükség semmiféle külön ráfordításra, inkább azt kívánja meg, hogy következetesen „kiszellőztessük“ azokat a helyeket, ahol fogyatékosságok és felesleges veszteségek fordulnak elő. A párt jelenleg nagy nyomatékkai hangsúlyozza a tudományos- műszaki haladás lényeges meggyorsításának szükségességét; ennek a törekvésnek teljes visszhangra kell találnia a tervekben is. Mégpedig ezek valamennyi részében, tehát nemcsak a ráfordítások fedezésére szolgáló eszközök iránti igényekben, hanem a teljesítmények növelésében, az anyagok jobb hasznosításában, a rentabilitás és a nyereség gyarapításában, a magas műszaki színvonalú termékek arányának bővítésében, s nem utolsósorban a gyártmányoknak a hazai és a külföldi piacokon való értékesítésében. Az irányító gazdasági szférának eszerint kell irányítania főképpen saját tudományos-kutatási bázisát, fokozott mértékben aktivizálnia és ösztönöznie kell az olyan műszaki fejlesztést, amely az említett szempontokból a legnagyobb hatékonyságot és relatíve a legnagyobb megtérülést eredményezi. Ahol elkerülhetetlen, ebben az irányban újból meg kell vizsgálni egyes, már folyamatban levő, esetleg előkészítés alatt álló feladatokat, s vissza kell lépni azoktól, amelyekhez túlságosan nagy beruházásokra van szükség, vagy túlzott igényeket támasztanak az importtal szemben, ugyanakkor igen sokára térülnének meg a befektetett anyagi eszközök. A beruházási folyamatban a feladatokat úgy kell átértékelni, hogy mindegyik reszort és ágazat számára elegendő legyen az a beruházás, amelyet számunkra előirányoztak. Ez feltételezi a jövőbeni beruházásoknak főképpen az állóeszközök célszerű és kevésbé költséges modernizálására való összpontosítását, az elavult gépek kicseréléséhez a műszaki haladás következetes felhasználását. Sürgető követelmény egyszersmind az is, hogy megtegyék a szükséges szervezési és egyéb intézkedéseket az állóeszközök időbeni kihasználására és ezáltal hatékonyságuknak növelésére. Céltudatosan meg kell vizsgálni a termékek jelenlegi összetételét és meg kell határozni az eljárást és a tárgyi intézkedéseket hatékony módosításukhoz olyan módon, ahogy az a hazai és a külföldi piac feltételezett szükségleteiből s az anyagforrások hasznosítása lényeges növelésének követelményéből következik. A termékek összetételének és minőségének innoválása és javítása gyártmányaink nyersanyag-, tüzelőanyag- és energiaigényessége csökkentésének egyedüli útja, egyszersmind kiviteli lehetőségeik javításának és hatékonysága növelésének módja. Abból kell kiindulni, hogy kivitelünk eredményeinek az eddiginél sokkal aktívabban kell befolyásolniuk a gazdaság önelszámolási és társadalmi hatékonyságát, rentabilitását és minőségét. Természetesen mindazt, amit fő vonásaiban felvetettem, az irányító munkában mindegyik gazdasági szervezet sajátos feltételei között kell alkalmazni. Ezeknek igen konkrét tárgyi, szervezési és metodikai intézkedések formáját kell ölteniük. Az eljárások bizonyára eltérőek lesznek, azonban nagyon következeteseknek kell bizonyulniuk főképpen ott, ahol alapvető változásra van szükség a gazdálkodás mostani színvonalának javítása érdekében. Rendkívül igényesek ezek a feladatok főleg az irányító gazdasági szférában, hasonlóképpen pártmunkában is. Sok dolgozónak változtatnia kell eddigi nézetein, meg kell győződnie arról, hogy új módon nemcsak kell, hanem lehetséges is dolgozni, ez azonban nem mindig egyszerű. Ahhoz, hogy gazdasági, egyszersmind egész irányító szféránk ezt elérje, célszerűen fel kell használnia a kongresszus előtti időszak minden egyes napját, úgyszintén a dolgozóknak a CSKP XVII. kongresszusát és az SZLKP kongresszusát köszöntő növekvő aktivitását és kezdeményezését. Szoros kapcsolatban a párttal és a dolgozó néppel Ünnepséget tartottak tegnap Pezinokban a rendőrség szlovákiai készültségi alakulata másfél évi elméleti, szakmai és politikai tanfolyamának végzettjei számára. Jelen volt és felszólalt dr. Jozef Bobek ezredes, a szlovák belügyminiszter első helyettese. Beszédében kiemelte, hogy a rendőröknek nemcsak becsületbeli ügye, hanem küldetése is a dolgozók által létrehozott értékeknek, a szocialista társadalmi rendszernek és az emberek jogainak védelme. Egy percre sem szabad megfeledkezni arról, - hangsúlyozta hogy a Nemzetbiztonsági Testület kiépítésének alapelve a dolgozó néppel való szoros kapcsolat és a kommunista párt vezette munkásosztály hú szolgálata. Sok feladat teljesítése közvetlenül összefügg az emberek és a közbiztonsági szervek kapcsolatával. Ezért kötelességük; hogy tovább mélyítsék és fejlesszék testületünk hagyományait - mondotta. Martin Hrúz)
