Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-17 / 193. szám, szombat

A rentabilitás növelése - a gazdasági fejlődés objektív követelménye III. irta: František Miäeje, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Szocialista Köztársaság pénzügyminisztere új szú 1985. VIII. 17. Egyes dolgozóknak a hatékony­ság kérdéseihez való könnyelmű hozzáállása igy érezhetően érin­tette a szükségletek kielégítését és a felgyülemlett problémák meg­oldását. A gazdaság jelenlegi színvonala és dinamikája, főkép­pen pedig hatékonysága és renta­bilitása nem elegendő a jövőbeni szükségleteink kielégítésének biz­tosítására. A Szlovák Szocialista Köztársa­ság gazdaságának fejlesztése, fő­képpen pedig intenzifikálása érde­kében ezért a következő ötéves tervidőszakra, és alapvető voná­saiban hosszabb távlatra is, a he­tedik ötéves tervidőszak feladatai­nál sokkalta igényesebb célokat kell kifőznünk. Miért hangsúlyozza a párt olyan kitartóan az intenzifikálást, a nem­zeti jövedelem kialakításának ma­gasabb dinamikáját, tehát a renta­bilitást? Ennek több oka van. Elsődle­ges cél, hogy a párt irányvonalával összhangban tovább javuljon a dolgozók, az összes állampol­gár, az ifjúság, a nyugdíjasok, a gyermekes családok szükségle­tei kielégítésének minősége. Eb­ben az ötéves tevidószakban is például a nemzeti jövedelem ki­alakításának dinamikájánál gyor­sabban növekszenek az ifjú nem­zedék nevelésére, a szociális ellá­tásra, az egészségügyre és egyéb szociális-kulturális szükségletre fordított kiadások, s az elkövetke­ző időszakban ezeket a szolgálta­tásokat tovább akarjuk gyarapí­tani. Úgyszintén meg kell gyorsítani a tudományos-műszaki haladást, sok termelési berendezés korsze­rűsítését és átépítését. Mindez to­vábbi nagy anyagi eszközöket igé­nyel. Mindebből következik, hogy a CSKP-nak a kiváló minőségre, a magasabb hatékonyságra és rentabilitásra irányuló stratégiai irányvonala nemcsak helyes, hanem feltétlen objektív szük­ségszerűség is. Ugyanakkor azonban a szociális-gazdasági fejlődés dinamikája, amellyel ez az irányvonal jelenleg megvalósul, még mindig nem felel meg az objektív szükségleteknek és lehe­tőségeknek. Az említett problémá­kon és tartalékokon kívül számos, főképpen a múlt évben elért ked­vező eredmény is azt mutatja, hogy gazdaságunk lényegesen nagyobb célok elérésére képes. Ennek előfeltétele, hogy az új fel­adatokat és összefüggéseiket he­lyesen világítsák meg, hogy telje­sítésükre megnyerjék a dolgozó­kat, hogy a célok nagyfokú igé­nyességének megfeleljen minde­nekelőtt az irányító munka minő­sége. ELVSZERŰEN OLDJÁK MEG A VESZTESÉGESSÉG KÉRDÉSEIT A mostani időszakban igen in­tenzíven dolgozunk a további öt év tervein. Minden igyekezet arra irá­nyul, hogy a 8. ötéves terv előké­szítése és főképpen megvalósítá­sa valóban alapvető fordulatot hozzon a gazdaság intenzív fej­lesztésében, hogy kifejezően mozgásba lendüljenek az összes tényezők, amelyek döntő mérték­ben befolyásolják hatékonyságát, rentabilitását és minőségét. Emel­lett nemcsak szükséges és politi­kai szempontból kívánatos, ha­nem reális is olyan célokat kitűzni a Szlovák Szocialista Köztársa­ságban a nemzeti jövedelem ki­alakítása dinamikájának és a gaz­daság rentabilitásának növelésé­re, amelyek megfelelnek az egy­séges csehszlovák gazdaság erő­sítésében és további intenzív fej­lesztésében betöltött szerepének és feladatának. Egyidejűleg meg kell szüntetni a vállalatok és ága­zatok hatékonyságában és renta­bilitásában jelenleg előforduló va­lamennyi indokolatlan különbsé­get, s elvszerűen meg keil oldani a vállalatok és a termelés veszte­ségességének kérdését. Az SZSZK gazdasági fejlődé­sének a 8. ötéves tervidőszakra vonatkozó fő irányzataiból kivilág­lik, hogy a 7. ötéves tervidőszak­hoz viszonyítva gyorsul a nemzeti jövedelem kialakításának dinami­kája, éspedig elsősorban a terme­lési fogyasztás további csökkenté­sével. A Szlovák Szocialista Köz­társaság központi szervei által irá­nyított ágazatokban a nyereség kialakításának az idei tizenhárom- milliárd koronáról 1990-re huszon- négy-huszonötmilliárd koronára kell gyarapodnia, a rentabilitásnak pedig 6,7 százalékról több mint 12 százalékra; a gazdaság szükség­letei szempontjából azonban eze­ket a feladatokat minimálisaknak kell tartanunk. A nyereségnek és a rentabilitásnak a legkifejezőb­ben az ipari minisztérium reszort­jában kell növekednie, ahol eddig legtöbb a tartalék és a legnagyobb méretű a veszteségesség. E feladatok új minőségét kifeje­zi az a tény, hogy teljesítésüket a gazdaságosság növelésével, el­sősorban az anyagköltségek csökkentésével kell elérni. A ter­melés anyag-, tüzelőanyag- és energiaigényessége csökkenté­sének feladatai abból az elkerül­hetetlen követelményből adódnak, hogy a lehető leghatékonyabban hasznosítsuk azokat a nyers- anyag-, tüzelőanyag-, és energia- forrásokat, amelyekkel népgazda­ságunk rendelkezik. Természetesen elkerülhetetlen követelmény, hogy ezeket az igé­nyes célokat teljes mértékben ki­fejezzék a reszortok, a termelési- gazdasági egységek és vállalatok tervei. Nem lehet azonban csak szavakkal elfogadni a nagyfokú hatékonyság irányvonalát, a gaz­dasági gyakorlatban pedig ala­csony hatékonysággal dolgozni. Az egész irányító szférának maxi­mális igyekezetet kell kifejeznie annak érdekében, hogy a haté­konyság és a rentabilitás növelé­sét mindenütt biztosítsák, s a le­hető legnagyobb felelősségtudat­tal következetesen meg is valósít­sák. Határozottan szembe kell szállni minden olyan törekvéssel, amely azt célozza, hogy a tervek­ben továbbra is konzerválják az alacsony rentabilitást és a veszte- ségességet. Azért említem meg ezt, mert az irányító gazdasági szféra - a ter­melési-gazdasági egységek és a minisztériumok - az elkövetkező időszakra vonatkozó tervjavasla­taikban és a hatékonyság növelé­sére irányuló programjaikban ed­dig nem biztosítják a kitűzött célok elérését. Üdvözölnénk a reszor­toknak terven felüli célok kitűzésé­vel a termelés mennyiségének és dinamikájának növelésére irányu­ló javaslatait, ha ezek csak a to­vábbi ráfordítások adott lehetősé­gein alapulnának. Azonban a fej­lesztés extenzív útjának megnyil­vánulását jelenti a produkció olyan növelése, amely a meglevő forrá­sokat és lehetőségeket meghala­dó igényeket támaszt a beruházá­sokkal, a nyersanyagokkal, a tü­zelőanyagokkal, az energiával, a behozatallal és a munkaerővel szemben. Az ötéves terv előkészítésének további munkáit a legközelebbi időszakban feltétlenül azokra a feladatokra kell összpontosítani, amelyek esetében eddig még nem biztosítják a kitűzött célok eléré­sét. Elsősorban fontos, hogy a tervekben kifejezzék a haté­konyság dinamikájának - a munkatermelékenységnek, az anyagköltségek csökkentésé­nek, a rentabilitásnak, a nyere­ség kialakításának, a termelés minőségének és a kivitel haté­konyságának kritériumait. A gazdasági szférának főképpen a pénzforrások feltételezett kiala­kítását kell biztosítania; ezekből fedezik a gazdaság jövőbeni szük­ségleteit és a szocialista terület céljait. A célokkal szemben a ter­vekben a nyereség bárminemű csökkentése óhatatlanul vissza­tükröződne a tervezett szükségle­tek csökkenésében. Elfogadhatat­lan az olyan hozzáállás, amely a társadalomtól többet igényel, azonban kevesebbet ad neki. Ez ellentétben áll az intenzifikálás és az önelszámoló gazdálkodás alapvei vei vei. Abból kell kiindulni, hogy a vál­lalatok és a termelési-gazdasági egységek saját eszközeinek létre­hozásától függenek majd nem­csak az üzemelés, valamint a vál­lalati és a kollektív anyagi érde­keltség szükségletei, hanem lé­nyegében a termelési berendezé­sek korszerűsítésére és átépíté­sére, a további beruházásokra for­dítható kiadások is. Különleges jellentóségű lesz a saját pénzügyi források létrehozása a vállalatok dolgozókollektívái szociális fej­lesztési feladatai teljesítésének, a vállalati társadalmi szükségletek kielégítését szolgáló intézmények építésének és üzemelésének fe­dezésére; fokozatosan korlátozni fogják ezeknek a" kiadásoknak a ráfordításokból történő fedeze­tét. A hatékonyság és a rentabili­tás feladatainak kidolgozásakor határozottan ezekből az összefüg­gésekből kell kiindulni, de hason­lóképpen helyesen kell őket meg­világítani a dolgozók kollektívái előtt. A hatékony, rentábilis munka a vállalati és a vállalaton belüli önelszámolás jó működésének az alapja, lehetővé teszi az egyének személyes érdekeinek a társada­lom érdekeivel való összekapcso­lását. A dolgozókat ezért meg kell győzni arról, hogy a rentábilis munka nemcsak elkerülhetetlenül szükséges, hanem előnyös is. Ezen a területen nagy segítséget jelenthet a párt- és a szakszerve­zetek jó politikai munkája is. Első­sorban azt kell elérni, hogy az említett összefüggéseket alapo­san megértsék a gazdasági veze­tők, hogy a hatékonysággal, a ren­tabilitással és a minőséggel összefüggő feladatok teljesítésé­nek biztosításában hozzáállásuk és gyakorlati tevékenységük össz­hangban legyen az új szükségle­tekkel. Az egész irányítási szférában érvényre kell juttatni azt a követel­ményt, hogy az a szubjektum, amelyik rosszul gazdálkodik, nem hozza létre a szükséges erőforrá­sokat, ezek hiányát teljes mérték­ben megérezze. Természetesen elejét kell venni annak, hogy az egyes vállalatok és termelési-gaz - dasági egységek tartalékait lep­lezzék és lehetőségeiket alábe­csüljék, főképpen azokét a vállala­tokét, amelyek gazdálkodása je­lenleg veszteséges, vagy csak mi­nimálisan rentábilis. Nem enged­hető meg, hogy objektívaknak ki­áltsanak ki olyan okokat és fogya­tékosságokat, amelyek valójában nem objektívak. NAPJAINK DÖNTÓ FELADATAI Az elkövetkező időszak tervei­nek előkészítése szempontjából mi jelenleg a legfontosabb? Elsősorban maximális igyeke­zetet kell kifejteni és átgondoltan kell megszervezni a munkát annak érdekében, hogy teljesítsék az idei évben kitűzött valamennyi tervfeladatot. Közismert, hogy az év eleje a gazdaságban nem volt kedvező. A termelési feladatok tel­jesítésében számos kiesés kelet­kezett a tüzelőanyagok és az energia szolgáltatásának átmeneti korlátozása, többnyire azonban annak következtében, hogy nem voltak kellőképpen felkészülve a rendkívüli időjárási feltételekre. Ami azonban sokkal komolyabb dolog, - még most is, amikor az anyagi késés lényeges részét már kiegyenlítették több vállalatnál és termelési-gazdasági egység­ben indokolatlan lemaradás ta­pasztalható a rentabilitás és a pénzügyi források létrehozása évi feladatainak teljesítésében. Számos vállalat azonban teljesíte­ni tudta ezeket a feladatokat is. Abból kell kiindulni, hogy maximá­lisan meg kell őrizni a tervek stabi­litását, s a kitűzött célokat nem változtatják meg. Ugyanakkor el­várjuk, hogy az ipari, az építőipari, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi reszortokban mindazok a szervezetek, amelyek ez évre a hatékonyság növelése program­jaiban terven felüli feladatokat fo­gadtak el, ezeket meg is való­sítsák. Most az a cél, hogy minden egyes vállalat és termelési-gazda­sági egység az idei tervfeladatok teljesítésével, és ahol lehetséges, túlteljesítésével a lehető legjobb kiindulási alapot teremtsen az el­következő időszak előirányzatai­nak valóra váltásához. Helytelen lenne, ha az említett hatások kö­vetkeztében az idei feladatok tel­jesítésében várható bárminemű kiesés megmutatkozna a jövő évi, esetleg az ötéves terv feladatai­nak kidolgozásában. Ez megis­métlése lenne az eltelt évek nem jó gyakorlatának, amikor is aláér­tékelték az évi terv várható teljesí­tését abból a célból, hogy kisebb alapról induljanak a következő év­ben. Ez ellentétben áll a társada­lom érdekeivel. Hasonlóképpen fontos feladat most az is, hogy az irányító gaz­dasági szféra ismételten és az eddiginél sokkal átgondoltabbr.n átértékelje eljárását és megol­dási módszereit azokon a terü­leteken, amelyeken mindeddig nem biztosítják a 8. ötéves terv­időszakra kitűzött minőségi cé­lok elérését. A megkívánt ütem és a végső hatás elérését teljes egészében biztosítani kell. Ez azonban megköveteli, hogy min­denütt konkrét, aktív intézkedé­sekkel alapozzák meg őket, s átfo­góan foglalkozzanak főképpen a hatékonyság tárgyi kérdéseivel és jelenlegi problémáival. Ezért arra törekszünk, hogy az eddiginél még nagyobb intenzitással alkal­mazzák az új feladatokkal kapcso­latban a célprogramos hozzáál­lást. A reszortokban és a termelé­si-gazdasági egységekben a programintézkedéseken tovább kell dolgozni, hogy valóban kife­jezzék a gazdasági fejlődés vala­mennyi intenzifikációs tényezőjé­nek felhasználását. ÚJ MÓDON LEHET ÉS KELL DOLGOZNI Ami azonnal megtehető: hatá­rozott intézkedések foganatosítá­sa a fegyelmezetlenség és a gazdaságtalanság összes megnyilvánulásának megszün­tetésére. Kompromisszum nélkül el kell érni azt, hogy az indokolat­lan veszteségekre és a nem pro­duktív kiadásokra ne a társadalom fizessen rá, hanem azok, akik okozták. Ennek útja minden terü­leten a felelősség növelése, a rend és a munkaszervezés szi­lárdítása. Ehhez nincs szükség semmiféle külön ráfordításra, in­kább azt kívánja meg, hogy követ­kezetesen „kiszellőztessük“ azo­kat a helyeket, ahol fogyatékos­ságok és felesleges veszteségek fordulnak elő. A párt jelenleg nagy nyomaték­kai hangsúlyozza a tudományos- műszaki haladás lényeges meg­gyorsításának szükségességét; ennek a törekvésnek teljes vissz­hangra kell találnia a tervekben is. Mégpedig ezek valamennyi részé­ben, tehát nemcsak a ráfordítások fedezésére szolgáló eszközök iránti igényekben, hanem a telje­sítmények növelésében, az anya­gok jobb hasznosításában, a ren­tabilitás és a nyereség gyarapítá­sában, a magas műszaki színvo­nalú termékek arányának bővíté­sében, s nem utolsósorban a gyártmányoknak a hazai és a külföldi piacokon való értékesí­tésében. Az irányító gazdasági szférának eszerint kell irányítania főképpen saját tudományos-kuta­tási bázisát, fokozott mértékben aktivizálnia és ösztönöznie kell az olyan műszaki fejlesztést, amely az említett szempontokból a leg­nagyobb hatékonyságot és relatí­ve a legnagyobb megtérülést eredményezi. Ahol elkerülhetet­len, ebben az irányban újból meg kell vizsgálni egyes, már folyamat­ban levő, esetleg előkészítés alatt álló feladatokat, s vissza kell lépni azoktól, amelyekhez túlságosan nagy beruházásokra van szükség, vagy túlzott igényeket támaszta­nak az importtal szemben, ugyan­akkor igen sokára térülnének meg a befektetett anyagi eszközök. A beruházási folyamatban a fel­adatokat úgy kell átértékelni, hogy mindegyik reszort és ágazat szá­mára elegendő legyen az a beru­házás, amelyet számunkra előirá­nyoztak. Ez feltételezi a jövőbeni beruházásoknak főképpen az állóeszközök célszerű és kevés­bé költséges modernizálására való összpontosítását, az elavult gépek kicseréléséhez a műszaki haladás következetes felhaszná­lását. Sürgető követelmény egy­szersmind az is, hogy megtegyék a szükséges szervezési és egyéb intézkedéseket az állóeszközök időbeni kihasználására és ezáltal hatékonyságuknak növelésére. Céltudatosan meg kell vizsgálni a termékek jelenlegi összetéte­lét és meg kell határozni az eljá­rást és a tárgyi intézkedéseket hatékony módosításukhoz olyan módon, ahogy az a hazai és a kül­földi piac feltételezett szükségle­teiből s az anyagforrások haszno­sítása lényeges növelésének kö­vetelményéből következik. A ter­mékek összetételének és minősé­gének innoválása és javítása gyártmányaink nyersanyag-, tüzelőanyag- és energiaigényes­sége csökkentésének egyedüli út­ja, egyszersmind kiviteli lehetősé­geik javításának és hatékonysága növelésének módja. Abból kell ki­indulni, hogy kivitelünk eredmé­nyeinek az eddiginél sokkal aktí­vabban kell befolyásolniuk a gaz­daság önelszámolási és társadal­mi hatékonyságát, rentabilitását és minőségét. Természetesen mindazt, amit fő vonásaiban felvetettem, az irá­nyító munkában mindegyik gazda­sági szervezet sajátos feltételei között kell alkalmazni. Ezeknek igen konkrét tárgyi, szervezési és metodikai intézkedések formáját kell ölteniük. Az eljárások bizonyá­ra eltérőek lesznek, azonban na­gyon következeteseknek kell bizo­nyulniuk főképpen ott, ahol alap­vető változásra van szükség a gazdálkodás mostani színvona­lának javítása érdekében. Rendkí­vül igényesek ezek a feladatok főleg az irányító gazdasági szférá­ban, hasonlóképpen pártmunká­ban is. Sok dolgozónak változtat­nia kell eddigi nézetein, meg kell győződnie arról, hogy új módon nemcsak kell, hanem lehetséges is dolgozni, ez azonban nem min­dig egyszerű. Ahhoz, hogy gazda­sági, egyszersmind egész irányító szféránk ezt elérje, célszerűen fel kell használnia a kongresszus előtti időszak minden egyes nap­ját, úgyszintén a dolgozóknak a CSKP XVII. kongresszusát és az SZLKP kongresszusát köszön­tő növekvő aktivitását és kezde­ményezését. Szoros kapcsolatban a párttal és a dolgozó néppel Ünnepséget tartottak tegnap Pezinokban a rendőrség szlová­kiai készültségi alakulata másfél évi elméleti, szakmai és politikai tan­folyamának végzettjei számára. Jelen volt és felszólalt dr. Jozef Bobek ezredes, a szlovák belügy­miniszter első helyettese. Beszé­dében kiemelte, hogy a rendőrök­nek nemcsak becsületbeli ügye, hanem küldetése is a dolgozók által létrehozott értékeknek, a szo­cialista társadalmi rendszernek és az emberek jogainak védelme. Egy percre sem szabad megfeled­kezni arról, - hangsúlyozta hogy a Nemzetbiztonsági Testület kiépítésének alapelve a dolgozó néppel való szoros kapcsolat és a kommunista párt vezette mun­kásosztály hú szolgálata. Sok feladat teljesítése közvetle­nül összefügg az emberek és a közbiztonsági szervek kapcsola­tával. Ezért kötelességük; hogy tovább mélyítsék és fejlesszék testületünk hagyományait - mon­dotta. Martin Hrúz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom