Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám, hétfő

Ifjú még a vén Európa Mit ér a kosárlabda, ha csehszlovák? „Gratulálok Csehszlovákiának“ - írták a 24. kosárlabda Európa- bajnokság befejeztével a sportág legtekintélyesebb szakírói, az olasz Antonio Tavarozzi, a francia Pierre Tessier, a magyar Gyárfás Tamás, de másokat is idézhetünk. Például Robert Busnelt, a FIBA európai bizottságának francia elnökét, Raimondo Saportát, a végrehajtó bizott­ság tagját, vagy a szovjet válogatott edzőjét, Vlagyimir Obuhovot. Kezdjük az Európa-bajnok mesterével: ,,Nagyra értékelem csehszlovák barátaim sikerét. Nagyszerű kosárlabdát vonultat­tak fel, példásan küzdöttek“. Ro­bert Busnel kijelentette: ,,Ami az ezüstérmeseket illeti, régóta cso- dáíója vagyok a csehszlovák ko­sárlabdázásnak. Trpkoš, Mrázek, Šíp, Baumruk idejében, majd ké­sőbb Zídek, Bobrovský és mások betörésével mindig intelligens já­tékstílust képviselt, s a jelenlegi csehszlovák csapat visszatért eh­hez a játékmódhoz, ami sokat je­lent az egész kosárlabdavilág szá­mára, amelyben sajnos, az utóbbi ban is kellő csere áll az edző rendelkezésére. A szovjet csapat játékosainak dobószázaléka het­ven százalék fölötti - ez óriási arány a lepattanó labdák meg­szerzésében, a gyorsaságban is vezetnek. Védekezésük hatásos- a helyzetnek megfelelően azon­nal váltani tudnak a zónából em­berfogásra. Kiforrott egyéniségei- a karmester Valters, a középjá­tékos Tkacsenko, a befejező Jo- vajsa - mellett ezen az EB-n olyan újoncokat vonultatott föl, akik egy csapásra berobbantak a világ él­vonalába. Arvidas Sabonis, a ko­sárlabda jelenleg legsokoldalúbb öröm a Ruzinéi repülőtéren. Ezüstérmes kosárlabdázóink hazaérkeztek Stuttgartból (ČSTK-felvétel) 2J SZÓ 1985. V!l. 1. időben az erő, a keménység kez­dett uralkodóvá válni. „Raimondo Saporta: ,,Megérdemelten győzött a legjobb csapat. Nagyra tartom viszont Csehszlovákia sikerét. Ko­sárlabdázásuk régi hagyományo­kon alapszik. Visszatérésük a csúcsra megörvendeztetett, lel­kes, technikás játékot képvisel­nek, sportszerűen“. Gyárfás Tamás, az Internatio­nal Basketball főszerkesztője, a Népsport munkatársa így írt a döntőről: ,,Csehszlovákia az el­ső félidőben méltó ellenfél volt. A játékosok távolról is bátran vál­lalkoztak dobásokra (Brabenec messziről sorozatban is lenyűgöző pontossággal célzott) és technikai bravúrokkal is kirukkoltak. A szov­jet csapat összességében kétség­kívül erőteljesebb, képzettebb, de az előzetes várakozással ellentét­ben azonos súlycsoportban ma­radt ellenfelével.“ A toliforgatók, a szakemberek véleménye egyér­telmű. A csehszlovák színek kép­viselőinek sikere, a kitűnő kollektív szellemből született, valamennyi tagjának lelkesedéséből, küzdeni tudásából. Meglepetésnek ugyan meglepetés volt a javából, de a véletlen művének semmiképpen sem írható be. Hadd idézzük még egyszer Antonio Tavarozzit, azért is, mert olasz lévén senki sem vádolhatja elfogultsággal: „Gratu­lálunk Csehszlovákiának, váloga­tottját, személy szerint, a szó igazi értelmében a legnagyobb megle­petésnek tartom: nincsenek ame­rikai játékosai, nem rendelkezik az olasz klubok ,, sponsor“-jainak milliárdjaival, mégis feltámadt, az EB időpontjára tetőpontra hágott, majdnem elverte Olaszországot, Jugoszláviát és Spanyolországot viszont legyőzte. Gratulálunk Csehszlovákiának, és jusson eszünkbe, hogy amerikaiak nélkül is lehet jól dolgozni, lehet kemé­nyen edzeni, meg lehet hódítani a világranglista vezető pozíciót. Hát kérem, ennyit ér a kosárlabda Európában 1985 júniusában, ha ezüstérmes és csehszlovák! S mit ér a többi? Kétségtelenül legtöbbet a szovjet. Az a váloga­tott, amelyiket Obuhov Gomelsz- kijtől örökölt, nagyszerű egyéni já­tékosokból áll, akik minden hely­zetben mesterei a sportágnak. Ereje abban rejlik, hogy a kispad szinte egyenértékű a kezdő ötös­sel, így a legkritikusabb pillanat­játékosa, 216 centimétere ellenére rendkívül ruganyos, mozgékony és gyors, bal és jobb kézzel egy­formán jól dob (78-80 százalék dobóteljesítmény!), technikája csodálatos, utánozhatatlan. Ö volt a torna legjobbja, de szorosan ott van a nyomában Kurtinaitis, Vol­kov és Homicsus. Az elmúlt EB két döntőse, az olaszok és a spanyolok ezúttal csak a bronzéremért mérkőzhet­tek. A „squadra azzura“ jól véde­kező, gyorsan ellentámadásba lendülő gárdája kerekedett fölül. Előnye az erő, a technikai tudás, de érzésünk szerint Gamba edző nem tudta pótolni Meneghin hiá­nyát. Az ifi EB-t nyert újonc Bosa tehetsége vitathatatlan, de ta­pasztalat híján még nem vehette fel a versenyt a legjobb cente­rekkel. A spanyolok játsszák látszatra a legtetszetősebb kosárlabdát, persze a szép, még nem mindig jelent eredményest. Különösen nem ebben talán a leggyorsabb, legszeszélyesebb sportágban, a kosárlabdában, ahol a másod­perc töredéke is új fordulatokat tartogat. Visszatérve Miguel Diaz csapatához: játékstílusa elsősor­ban abban különbözik a többieké­től, hogy irányítói nagyon alacso­nyak (Costa 175, Gil 178 cm), de nagyon gyorsak, technikásak, s nagyszerűen hozzák helyzetbe a centereket. A sorrendet kissé fölborítva szóljunk még a jugoszlávokról, ar­ról az együttesről, amelyet az EB előtt sokan aranyéremre is esé­lyesnek tartottak. Kresimir Cso- szics, a közelmúlt legendáshírű játékosa edzőként nem tudott cso­dát művelni, védencei nem javítot­tak cannes-i névjegyükön, újra csak hetedikek lettek. Pedig tehet­ségekben nincs hiány a Pláviknál, a balsiker oka talán abban rejlik, hogy nem képesek csapatszel­lemben gondolkodni. Példa erre a kontinens egyik legtehetsége­sebbje, Drazsén Petrovics, aki mesteri megoldásokra képes, irá­nyítóként is gyakran megy be a kosár alá, de néha önző módon eldobja a labdákat, megkárosítván ezzel az egész együttest. Tény viszont, ha ezek az egyéniségek kiforrnak Csoszics gárdájában, új­ra a világ élvonalában lehet a ju­goszláv kosárlabda. Mindent egybevetve, a 24. EB a meglepetések tornájaként vonul be a sportág történetébe. De mellé olyan megjegyzés kerül, hogy ezek a meglepetések semmikép­pen nem a véletlennek köszönhe­tők. Az élvonalba tört csapatok- csehszlovák, bolgár, NSZK-beli- a nagyokkal együtt szép játékot, ötletes kosárlabdát vonultattak fel, igazolván, hogy a vén Európa még mindig ifjúnak érzi magát, s felve­szi a versenyt a csíkos-csillagos amerikaiakkal. URBÁN KLÁRA Csilizközi sportélet Hat község határában gazdál­kodik a Csilizköz Egyesített Föld­műves-szövetkezet. A Csallóköz, sót nyugodtan elmondhatjuk, hogy az ország legjobban prospe­ráló mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Kiváncsiak voltunk, hogy ahol ilyen kiváló gazdasági alapok vannak, milyen eredményeket ér­nek el a sport és testnevelés te­rén. Milyen körülményeket teremt a szövetkezet a szabadidő eltölté­sének olyan társadalmilag is fon­tos lehetőségéhez, mint a sporto­lás és a testnevelés? Zalka Lajos szerint, aki a csiliz- radványi (Čilizská Radvaň) Slovan sportegyesület elnöke, a szövet­kezet - bár a gondoskodást kény­telen megosztani hatfelé - támo­gatja a sportéletet. Ennek egyik (kézzelfogható bizonyítéka, hogy a segítségével tavaly befejezték a sportpálya felújítását. Ma méltó otthona a község fejlődő sportéle­tének. A labdarúgók a stadion felújítá­sával egyidőben kerültek vissza a járási bajnokság II. osztályába, és a most zárult évfolyamban a táblázat élcsoportjában vé­geztek.- Mint minden községben, ná­lunk is a labdarúgás a legnépsze­rűbb sportág - mondja Zalka Lajos, akiről még el kell mondani, hogy a szövetkezet gépjavítója és országos hirű fiatal újító. - Annak idején sokunkat bántott a dolog, hogy lecsúsztunk a harmadik osz­tályba. Nálunk kizárólag hazai, sa­ját nevelésű fiúk játszanak, s ha négyen-öten egyszerre vonulnak be tényleges katonai szolgálatra vagy elmennek tanulni, nincs akit pályára küldjünk. Éppen ezért okultunk a saját hibánkból és azó­ta nagy figyelmet szentelünk az ifjúság nevelésének. Az ifjúsági csapat keretében 14, a C-ifiben 18 fiatal játszik és készül gondos szakmai felügyelet alatt. Az imén­tinek az öcsém, Pista, a serdülők­nek Lelkes Tibor tanító az edzője. Reméljük, hogy az alapos munká­nak meglesz az eredménye, és lassan arra is gondolhatunk, hogy még felsőbb osztályba lépjünk. Derűlátása nem alaptalan, Csi- lizradványon ma valóban egy em­berként munkálkodnak a sport és testnevelés fejlesztésén. Halász János, a szövetkezet elnöke, nagy elfoglaltsága mellett is talál arra időt, hogy a sporttal törődjön. Hor­váth Ferenc hnb-elnök pedig vala­mikor testnevelő tanár volt, és most sem tagadja meg eredeti Zalka Lajos hivatását. Az ő irányítása alatt ké­szültek a spartakiádra. Huszon­nyolc férfi és huszonnégy nő, ami egy ilyen kis szervezet esetében nem is kevés. A férfiak között a labdarúgó csapat több tagja gyakorolt, és ez magában véve is tiszteletre méltó dolog.- Arra törekszünk, hogy köz­ségünk sportélete ne legyen kizá­rólag futballközpontú - mondja Zalka Lajos -, hogy mások is megtalálják a kedvtelésüket. Szer­vezetünknek 127 tagja van, anji a község 1080 lélekszáma mellett nem kevés, viszont kevés a nő. Éppen ezért szeretnénk felélénkí­teni az alapozó testnevelés és a turisztika szakosztályának mun­káját. A férfiak télen is eljárnak a tornatereme egy kis teremfocira, a nők rendszeres mozgásigényé­nek kielégítése azonban még vá­rat magára. Tavaly már érdeklőd­tek, hogy szeretnének aerobikra járni. Remélem, a spartakiádra ké­szülő csoport folytatja a gyakorlást és magával sodorja a többi nőt is. Azért mégsem annyira futball­központú a csilizradványi sport­élet. Hazánk felszabadításának 40. évfordulója alkalmából másod­szor rendezték meg a Szocialista Ifjúsági Szövetség üzemi bizottsá­gával a Csilizközi Maratón tömeg­futóversenyt, amelyen öt kategóri­ában 143-an álltak rajthoz. Ezzel újabb érdekes színfolttal gazdago­dott Csilizköz és az egész Csalló­köz sportélete. PALÁGYI LAJOS A szerző felvétele Aktívan pihenni... MOTTÓ: „Az ember egészségének és fizikai edzettségének megszi­lárdításáért, erkölcsi-akarati és eszmei tulajdonságainak for­málásáért tovább kell fejleszte­ni a tömegsportot, a honvédel­mi tevékenységet és a turisz­tikát...“ (A CSKP XVI. kongresszusának dokumentumából) Az igazságot, ha gyakran ismétlik, közhellyé tapossák ki, s ennél jobb sors el sem képzelhető az igazságra nézve. A káros ellenérvek lassan eltűn­nek, a borsócsapások súlya alatt előb^-utóbb összeomlik a fal, s egyre gyakrabban fedezik fel az igazságot. Nem baj, minél több ember fedezi fel a spanyolviaszt, annál inkább megszilárdul a spa­nyolviasz helyzete. Valahogyan így vagyunk az aktív pihenéssel is. Aktuális erről a témáról meditálni, mert ez az az időszak, amikor az emberek - gyermekek és felnőttek, diákok és dolgozók - szinte minden porcikájukban érzik a fáradtságot. A tanulással, a munkával eltöltött hetek, hónapok, a mindennapi élet monoton ritmusa alaposan megviseli az embe­ri szervezetet, pihenésre, felfrissülésre vágyunk. Szerencsére itt a nyár, véget ért a tanítás, megkez­dődött a vakáció, a szabadságok időszaka. Nemrégen olvastam egy reprezentatív felmé­rést. E szerint a mintegy hatmilliónyi aktív dolgozó­nak közel 65-70 százaléka július és szeptember között veszi ki szabadságának nagyobbik részét, családostul utazik a vállalati vagy a szakszervezeti üdülőbe, saját vikkendházába, külföldre, a tanulóif­júság csaknem négymilliós szeregéről nem is be­szélve, hiszen vakációjuk jelentős részét ők is táborokban, üdülőkben töltik el. A kérdés az: megfelelően hasznosítjuk-e a ren­delkezésre álló szabad időt, a két hetet, esetleg többet, vagy akár a hétvégét is? A tapasztalat azonban sajnos az, hogy a pihenésre szánt idő nem eléggé aktív. Sokan tartják még azt a meg­csontosodott szokást (elnézést a frázissá vált igaz­ságért), hogy a pihenés egyenlő a semmittevéssel, a lustálkodással, a passzív tevékenységből álló- evés, ivás, alvás, esetleg kártyázás - cselekvés­sel. Az említett felmérés arról is tanúskodik: a dol­gozók otven százaléka nem üdülésre fordítja a rendelkezésre álló szabad időt, hanem ,,masze- kol", dolgozik a háztájiban, a vikkendházán és így tovább. Akik rászánják magukat az üdülésre, a tá­borozásra azok többsége sem aktívan, hanem passzívan pihen. De hát mi is az az aktív pihenés? A szakorvosok erre röviden azt válaszolják: a rendelkezésre álló szabad időt mozgással, testedzéssel, játékkal kie­gészítve töltjük el. Frázisként hangzik, de ez is igaz: a testedzéssel összekapcsolt pihenés külö­nösen fontos napjainkban, amikor általában foko­zódik a szellemi megterhelés és csökken a fizikai munka. Az emberek többsége a heti munka, a ta­nulás, az egész évi tevékenység közben idegileg fárad el, s csak kevesen tudják, hogy ezt a fáradt­ságot aktív pihenéssel, azaz testedzéssel lehet gyorsan megszüntetni. És erre ad lehetőséget a hétvége, az üdülés, a táborozás. A tudósok, az orvosok, testnevelési és sportéle­tünk szakemberei állítják: a tökéletes pihenés, kikapcsolódás lehetősége elsősorban a természet­ben - az erdőkben, a parkokban, a vizek partján található meg, a balzsamosan tiszta levegőn, a fénysugárban, a civilizáció lármájától távol. Nem véletlen, hogy az üdülőket, a táborokat, a hétvégi házakat vizek mellett, hegyek oldalában építik fel. Az sem véletlen, hogy a szakemberek a termé­szetben végzett mozgást állítják az első helyre. Mert a természetjárás, a kirándulás gyalogosan vagy kerékpáron az egyik legelőnyösebb testedzé­si forma. Nincs olyan üdülő, hétvégi ház, táborhely, melynek közvetlen környékén ne lenne alkalmas hely a túrázásra, a kirándulásra. Túl azon, hogy a hegy- és völgyjárás, a kerékpáros túrázás ará­nyosan átmozgatja az egész szervezetet, komplex kikapcsolódást, szórakozást, művelődést nyújt. A különböző útvonalakon tett túrázás alkalmával kitárul a tér, testedzés közben megismerkedhetünk hazánk természeti világával és történelmi neveze­tességeivel is. Arról már nem is beszélve, hogy ehhez a tevékenységhez nincs szükség különö­sebb sportszerre, nagyobb társaságra, sportléte­sítményre. Amikor a természetjárásról beszélünk, nem sza­bad megfeledkeznünk a vízről, az úszásról, az evezésről. Nem kell különösebben magyarázni, hogy az úszás milyen előnyös testedzési forma. Edzi az összes izmot, egyenletesebbé, mélyebbé változtatja a légzést, felüdíti, felfrissíti az egész szervezetet. Az evezés talán még ennél is előnyö­sebb. A tiszta levegő, a gyógyító napfény, a kelle­mes megnyugtató víz együttesen hat üdítően. Általában elmondható: a természetben történő tartózkodás, legyen az gyalogos, kerékpáros, vízi túrázás, a hasznos biológiai hatásokon kívül a lé­lektani áthangolása is jelentős. Az említett testedzési formákon kívül természe­tesen még egyéb számos mód nyílik a pihenésre, a kikapcsolódásra, a felfrissülésre. így például a reggeli tornára, a kocogásra, az üdülőben, a tá­borban szervezett különböző sportversenyeken, bajnokságokon való részvételre. Bármely módját választjuk is azonban az aktív pihenésnek, két fontos szabályt be kell tartanunk: ez pedig a fokozatosság és a folyamatosság elve. Az, aki egész esztendőn át nem sportolt semmit, ne kezdje az üdülést, a táborozást kétszer 90 percig tartó futballmérkőzéssel, arra se vállalkoz­zék, hogy első nekirugaszkodásra kilométereket evez, túrázik és így tovább. Lényeges az is, hogy a testedzés előtt megfelelően ráhangoljuk szerve­zetünket a nagyobb igénybevételre, azaz melegít­sünk be megfelelően. Az a néhány perces könnyed mozgás - futás, gimnasztikázás - nemcsak köny- nyebbé teszi a játékot, a mozgást, hanem megelő­zi a sérülést, csökkenti az izomlázat. A mozgásnak az egészségre való hatását még inkább fokozhat­juk, ha nyáron a tiszta levegőhöz a napfény jótékony hatását is igénybe vesszük azzal, hogy napozunk. Persze itt is fontos a fokozatos hozzá­szokás. Az hogy ne akarjunk egy nap alatt feketére bámulni. Az írott és íratlan szabályok betartása nemcsak megkönnyíti a pihenést, hanem kellemessé, hasz­nossá teszi a szabadidőt. Az aktív pihenéssel, testedzéssel kiegészített üdülés, táborozás után valóban úgy érezzük majd. újjászülettünk. Igazán, persze, az jár jól, aki a mozgást, a rend­szeres testedzést az üdülés, a táborozás után sem hagyja abba. Nemcsak az indulásra kész villamos­ra, autóbuszra fog futni, nemcsak akkor gyalogol, majd, ha elromlik a lift... (T. V.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom