Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-05 / 156. szám, péntek
Az óvodai kiscsoporttól a paravánig A X. Duna Menti Tavasz bábjátszóiról A szervező művész Iván Schurmann ötvenéves M inden az óvodában, s talán még annál is előbb kezdődik. Sokan bizonyára merésznek tartják ezt az állítást, pedig végig gondolva a kisgyerek testi és szellemi fejlődésének állomásait, amelynek „végén“ a mesetudat kialakulását látjuk, megérthetik effajta elfogultságomat. A bábjáték magában foglalja mindazt, amit elemeiben „nevelési célként“ a legkisebb igényű szülő, pedagógus is kitűzhet maga elé. A kezdeti „passzív“ szakasz (a szülő bábuzik, a gyerek figyel) észrevétlenül átváltozik közös játékká, hiszen már az alig hét-nyolc hónapos csecsemő is „megkóstolja“ a bábut. Mindezt lehetetlen úgy játszani, hogy közben ne énekelnénk el egy-egy odaillő dalocskát, ne mondanánk el néhány mondókát, verset. Gondos válogatás után a játékboltokban is találhatunk megfelelő bábukat. Innen már csak egyetlen lépés a közös bábuzás, a közös bábkészités. Észre sem vesszük, s a kisgyerek óvodás lesz. Szerencsés esetben olyan óvodába kerül, ahol a bábozást a tantervben meghatározott nevelési célok eléréséhez naponta „bevetik“. (A másik esetről most nem szólok.) Ilyen szerencsések a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban éló gyerekek. A X. Duna Menti Tavaszon már nyolcadszor találkoztak a járásban meghonosodott pedagógiai bábjáték művelői és hivei. Vendégeik idén is csak a komáromi (Komárno) járásból voltak, ahol ez a nevelési módszer szintén állandó helyet kapott az óvodákban. A bemutatót követő szakmai beszélgetésen bizonyos adminisztratív megkötöttségek miatt csak a szakmai közönség elé állott óvodák pedagógusai vettek részt. Kívülállóként csak sajnálni tudom, hogy a komáromi óvónők véleményét, saját tapasztalatait nem hallhatták. Nyolc éve nyitott könyv Dunaszerdahelyen a pedagógiai bábjáték, mégis csak az idén először nem volt vele párhuzamosan más rendezvény a Duna Menti Tavaszon. Ezzel a rendező szervek is elismerték fontosságát, és így is tagadják „helyi jellegét“. Mind e mellett továbbra sem kiséri figyelem az oktatásügy felügyeleti szervei részéről. Hiányoztak a kerületi tanfelügyelők, a pedagógiai kutatóintézetek munkatársai, nem sikerült mindeddig megfelelő publicitást adni a rendezvénynek. Pedig nincsenek kevesen azok az óvónők, akik már az elméleti alapozást is elvégezték, hiszen több pedagógiai felolvasást is tartottak. D őreség lenne bizonygatni, hogy a pedagógiai bábjátszás során bárminemű utánpótlás nevelődne a gyermek bábuzók csoportjai számára. Az előbbi mindenekelőtt pedagógiai ihletettségű és célú, így szolgálja az óvodai nevelés szinte valamennyi összetevőjét. Az utóbbi pedig már a komplex művészeti nevelést, a gyerekek egy részének érdeklődési körét tölti ki. Kulturális hírek ■ A Kedvencem cimű bolgár filmben Marianna Dimitrova egy fiatal asz- szonyt játszik, aki családostul Szófiába megy, hogy új életet kezdjen. x ■ Két új moszkvai színházi előadás: A királyasszony lovagja az Ifjúsági Színházban, A küszöbön című Turgenyev-regény dramatizált változata a Kísszínház Kamaraszínházában. x ■ Alberto Lattuada az olasz televízió megbízásából négyrészes Kolum- busz-sorozatot forgatott. A huszonkét- milliárd lírát fölemésztő vállalkozás azóta elkészült, és nemrég láthatták az olasz tévénézők. Alberto Lattuada a harminchárom éves ír színészt, Gabriel Byrne-t szerződtette Kolombusz szerepére. x ■ „A parmai Teatro Regio közönségének nincsenek kétségei: Alfredo Kraus a tenorok fejedelme" - így kezdi kritikáját a l'Unita a Rómeó és Júlia című Gounod-opera előadásáról, amelyben a világhírű spanyol énekes mellett a Júliát éneklő néger Faye Robinson is nagy sikert aratott. Az ifjú Rómeó, Kraus egyébként - ötvennyolc éves Az idei jubileumi Duna Menti tavasz bábusainak vetélkedése egyszerre mutatott fogyatkozást és gyarapodást. Fogyatkozást jelzett, hogy néhány évek óta élvonalbeli bábcsoport távolmaradt. Gyarapította a rendezvényt, hogy a Kelet-Szlovákiát képviselő együttesek méltó társai, bizonyos értelemben markáns, a rendezvény jellegét meghatározó résztvevői voltak a fesztiválnak. A két pólus között azonban egyértelmű fejlődést tükröző, hibátlan játékot mégsem láttunk. A két kategóriában vetélkedő nyolc bábcsoport közül három olyan volt, amely paraván nélkül játszott. Nem ezzel a bábjátéki formával van gondom, hiszen jobb esetekben a láthatóvá váló bábmozgató gyerek megsokszorozhatja a hatást. Tehetséges gyerekekkel pedig olyan elementáris sikert érhetnek el, mint az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) Csernyö (rendező: Orlovskýné Horváth Erzsébet) bábcsoport. Ők azok, akik még fennmaradtak a kötélen, s a bábuzást nem szorította háttérbe az élő szereplők játéka, sőt a két réteg hol elkülönülő, hol meg egybeolvadó erősítette is egymást. Ugyanolyan eredményesen szerepelt a komáromi Napsugár, amelynek vezetője Szép Erzsébet, évek óta bátor kísérletekre vállalkozik. Az eredetiség, s az egyediség valóságos erénnyé azonban majd akkor válik, ha kiteljesedik, s nem marad mindig egyszeri próbálkozás. Új tagokkal gyarapodó együttessel is tovább lehet haladni egy megkezdett úton. Az idei fódíj arra is kötelezi a rendezőt, hogy kiteljesítse ezt a bábvezetési módot, s jövőre ne ismét az eredetiség délibábját kergesse.' Végül is ebben az őszi művészetben sok mindent már feltalátak, ezért csupán egyetlen dolog marad a csoportok vezetői számára, hogy a paraván mögött vagy anélkül tisztességgel a gyerekeket szolgálják. A tavaly is paraván nélkül játszó zselizi (Želiezovce) Hóvirág az* idén Belák Éva rendezésében pontos dramaturgiájú darabot mutatott be. Bábok csupán a keretjátékban szerepeltek, s Maeterlinck Kék madarának álomjeleneteit élő szereplők játszották. Tiszta szimbólumok, pontos és kifejező képzőművészeti megoldások jellemezték ezt az előadást. Kár, hogy a válogató bizottság annak idején nem vette észre: ebben a gyermekien tiszta lelkű, rendezői ötletekben gazdag játékban éppen a bábu szorult háttérbe. így is emlékezetes marad az, amit a zseliziektől láttunk. A hagyományos paravános játékhoz ragaszkodó együttesek mindegyike meghaladta tavalyi önmagát. A második kategória fel- sőtagozatos alapiskolások negyedik együttese volt a nyárasdi (Topoľníky) Szívecske, akik Kondé Mónika vezetésével kedves malacbábjaikkal arattak nagy sikert. Bebizonyították, hogy a sok korlátot jelentő kesztyűs báb is lehet ötletesen mozgatható, feltéve, ha megfelelő szerkezettel alkotják meg. A kicsik vetélkedésében a Csépi Zsuzsa vezette szarvai (Rohovce) Csibészek kedves bábjaikkal és játékosságukkal tűntek ki. A marcelházi (Marcelo- vá) Prücsök (rendező: Gál Livia) ismét eredeti bábdarabot hozott, amely gyarapította a hazai bábdaraboknak sorát. Csak remélni merem, hogy ezt, az előző esztendőkben általuk bemutatott eredeti művekkel együtt, más együttesek is eljátsszák. A zsűrivel ellentétben nekem tetszettek a kissé groteszk bábjaik. A vajáni (Vojany) Szivárvány megilletődöttségénél csak a szakemberek meglepetése volt nagyobb. A tiszta képzőművészeti megoldások, a szép bábuk a vezetőt - Kocsisné Zahari Évát - és a gyerekek ügyességét bizonyították. Velük kapcsolatban, de szélesebb érvénnyel említem meg, hogy a mesélők is elszaporodtak a bábjátszócsoportoknál. Mintha a rendezők nem bíznának eléggé a dramaturgiailag pontos munkájukban. A vajániak játékát is csak rontotta a mesélő. A fődíjat a štúrovói Nevenincs bábcsoport kapta. Rendezőjük Góra Ilona. Sajnos, a jól bábozó gyerekekből álló együttes apróbb dramaturgiai hibákkal mutatkozott be. Ők is egy funkciótlan mesélőt-zenészt ültettek a paraván elé, aki láthatóan unta magát. Apró hiba, amely kicsit rontotta a csodálatos bábuk és díszletek keltette hatást. Kétségtelen, hogy ez volt a legtökéletesebb bábjáték, olykor már-már jellemet is tükröztettek a bábuk mozgatásával. N em véletlenül ebben a sorrendben értékeltem a Duna Menti Tavaszon látott együtteseket. A két pólus valahogyan így felelgetett egymásnak a vetélkedés közben is. A paravánt lebontó bábusok csak alázattal, tehetséges gyerekekkel érhetnek el eredményt, miközben szigorúan tisztázzák, hogy bábukkal vagy élő szereplőkkel játsszanak-e. Az utóbbi esetben több sikerrel kecsegtet a színjátszók versenye. A paravánhoz ragaszkodók pedig ne bizonytalankodjanak el, hiszen nem kisebb értékű a klasszikus forma, ha azt eredeti ötletekkel, modern dramaturgiával és felszabadultan játszó gyerekekkel teremtik újjá. Bízzanak a bábu gyermeki tisztaságot, örömet, vidámságot felszabadító erejében. DUSZA ISTVÁN Az embereket mindig érdekli, vajon milyen lehet az ismert közéleti személyiségek magánélete, belső világa. A Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének elnöke (1971 óta) számára - saját bevallása szerint - a család, a munka, a természet és a zene elsőrendű fontosságú. Racionális ember, évek óta egyik legaktívabb szervező művészünk. Viszonylag fiatal kora ellenére már évek óta ő a Život művészcsoport elnöke s a Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége alelnökének tisztét is ö tölti be. 1981 óta az SZLKP Központi Bizottságának póttagja. Szilárd meggyőződése, hogy „a művész számára mérvadó a határozott világnézet“. Büszke rá, hogy a hatvanas években, amikor a Képzőművészeti Főiskolát végezte (Vincent Hložnik tanítványaként, a grafikai szakon), nem került az akkoriban kulmináló kísérletező hullám sodrásába. A Život művészcsoport sok más tagjához hasonlóan az ő művészi programja is a szocialista realizmus elvein alapszik, s ezektől sosem kiván eltérni. Műveiben az élet pozitív értékeit emeli ki, a haladó szlovák művészet hagyományaira támaszkodva. kelésben ugyan személyesen nem vett részt, de arra törekszik, hogy annak egyes eseményeiben sikerüljön megragadnia azt, ami közös bennük. 1977-ben Vit Ne- jedlý-dijat kapott. 1976-ban Lyonban a Grand Prix-n ezüst érmet, két év múlva Antonin Zápotocký- dijat nyert, majd 1981-ben érdemes művész címmel tüntették ki. Első önálló kiállítását a bratislavai Cyprián Majernik Galériában rendezte, azóta több helyen (Kijev- ben, Berlinben, Havannában, Bécsben, Budapesten, Varsóban, A nagy október sorozatból A főiskola befejezése óta a grafikára, elsősorban a kisméretű grafikákra (bélyegek, ex librisek stb.) irányítja figyelmét. Kedvelt technikái a linómetszet, kőnyomat (litográfia), vegyes technikák stb. A Hadsereg Képzőművészeti Stúdiójának tagja s az elkötelezett művészet híveként nem csoda, hogy érdeklődésének középpontjában a felszabadulás, a szlovák nemzeti felkelés, a februári események és a nagy októberi szocialista forradalom témája áll. Négy grafikai lapból álló felkelési sorozatával - A CSKP harcban a szocializmusért és kommunizmusért elnevezésű versenyben - már két évvel a főiskola befejezése után (1964-ben) harmadik dijat nyert. A szlovák nemzeti felItt a vakáció, a nyári kikapcsolódások ideje, s ezekkel együtt beköszöntött, vagy ránk szakadt (attól függ, ki van szabadságon és ki dolgozik) az uborkaszezon. Ám az újságíró nem panaszkodhat ,,témanélküliségre", mert vannak esetek, jelenségek, amelyekről akár évente lehet irni, mert a helyzet nem sokat változik. E héten például öt kisvárosunkban jártam, és csaknem mindenhol a tavaly, tavalyelőtt látott - és bírált - kép tárult elém. A gyerkőcök az utcákon, lakótelepeken játszadoznak (jobbik eset), labdáért rohannak át az úttesten, építkezéseken, panelokon mászkálnak, csapatokba verődve kószálnak, rendetlenkednek. Igen, az apu vagy az anyu legfeljebb egy hónapos szabadságot vehet ki, méghozzá - éppen a család együttléte érdekében - ugyanebben az időben. Sok gyermek pionirtáborban, idénymunkával és más hasznos foglalkozással tölti a vakáció egy részét, de nem kevés azoknak a száma, akiket szüleik lakáskulccsal, a hűtőben hagyott ebéddel heteken át naponta kénytelenek magukra -hagyni, s akikért a munkában aggódnak: csak ne történjen valami bajuk, nehogy rossz fát tegyenek a tűzre... Nagyobb városainkban több a művelődési és a szórakozási lehetőség, falvainkban pedig többnyire ott vannak a nagyszülők vagy a segítőkész szomszédok. Kisvárosainkban viszont a mozik csak hétvégeken vetítenek délelőttönként, a pionirházakban legfeljebb csak a szokásos szakkörök működnek - délutánonként. Művelődési házainkban pedig e két hónap alatt csak elvétve találunk programot. Akadt olyan pionirotthon, ahol megpróbálkoztak szünidei programmal, szervezett foglalkozással, csak éppen megfeledkeztek arról, hogy ezt is propagálni kellene. így aztán a kezdeményezés kellő népszerűsítés és érdeklődés hiányában tiszavirág életűnek bizonyult. Az idén már nem is próbálkoztak hasonlóval, már indokuk is volt, hogy miért nem... Gyakorlatból tudom, hogy különböző szervek, bizottságok tavasszal sok gyűlésen tárgyalnak a tanulók, a fiatalok nyári aktivitásáról. A jelek szerint a szép fogadkozásokat, a mutatós terveket nem mindenhol követték tettek. Újra - úgy, mint tavaly - nyári pasz- szivitás jellemez sok művelődési házat és pionirotthont. Jól tudom, minden tanulóra nagyon is ráfér a kikapcsolódás, a gondtalan lazítás, az önfeledt játék, az örömteli vakációzás. A nemzeti bizottságok, a népművelők és a nevelők még most is sokat tehet- (né)nek azért, hogy gyerkőceik így töltsék el azokat a napokat is, amikor szüleik még nincsenek szabadságon. Apró ötletekkel, felelősségtudattal és szeretettel kíséreljük meg még az idén elérni, hogy nálunk is mind kevesebb legyen a csel- lengő-unatkozó, figyelmetlenségével és könnyelműségével testi épségét is veszélyeztető gyermek. (szilvássy) Prágában, Szófiában, Bagdadban és másutt) is bemutatkozott. A fő téma többnyire stilizált emberi alakok különböző tárgyi vagy táji kapcsolataiban jelentkezik nála. Nemrég a népművészetből kölcsönzött ornamentumokat is kezdett alkalmazni; ezzel művei nemzeti jellegét kívánja még inkább elmélyíteni. Mig kezdetben a határozott, lineáris rajzot részesítette előnyben, mostanában a fekete alapba fehér vonallal rajzolt ún. negatív rajzot használja szívesen. Schurmann egyre gyakrabban nyúl népművészeti motívumokhoz. Etnográfiai elemeket, népballadákat dolgoz fel (Lovacskák, Morena, Favágók, Felső-Garam menti lány című grafikáin), melyekben igyekszik lírai hangnemet megütni. A szlovákiai táj is sűrűn szerepel művein (Szülőföld, Az én Szlovákiám cimű grafikai ciklusai). A táj általában csak a hegyek, házak jellemző sziluettjeiben jelenik meg nála (a Szlovákiai fáycímű sorozatában). A zene iránti szeretete nemcsak a konkrét zenei motívumokban (hangszerek, illetve azok részletei, kották stb.), hanem kompozícióinak szinte zeneileg ritmizált formáiban, színeiben, elrendezésében mutatkozik meg. A több tucat könyv között, amelyeket illusztrált, Laco Novomeský és Pavel Koyš müvei is szerepelnek. Közülük egyikkel 1978-ban dijat is nyert. Szívesen illusztrál tankönyveket is. Bélyegtervezéssel kevés művészünk foglalkozik (Jozef Baláž, Albin Brunovský). Schurmann-nak e legkisebb formátumú grafikai műfaj a szívügye. Készítésekor tudatában van annak, hogy a bélyeg nemcsak az ő művészetét, hanem egész hazánkat képviseli, külföldön is. Bélyegtervein tárgyilagos, pontos rajzot alkalmaz. Eddigi bélyegei a CSKP megalakulásának, a szlovák nemzeti felkelésnek, a nemzetközi nőnapnak, a li- dicei és a ležákyi tragédiának a témájához fűződnek. Két éve az év legszebb bélyege versenyben első dijat nyert. Utolsó hazai kiállítása a Jas- lovské Bohunice-i atomerőműben volt 1982-ben. Grafikái e hónapiban a prágai Hadsereg Képzőművészeti Stúdióban láthatók. A. GÁLY TAMARA ÚJ SZÚ 6 1985. VII. 5. NYÁRI PASSZIVITÁS?
