Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG [ KOMMENTÁLJUK Újrakezdés? KGST - EGK párbeszéd Tíz éve kezdődtek, öt éve félbeszakadtak, s most való­színűleg folytatódnak a Kö­zös Piac és a KGST közötti tárgyalások az esetleges együttműködésről. Bár az árucsere élénkítését illetően a szakértők nem túlzottan derűlátóak, a jelek szerint mindkét oldalról szükséges­nek vélik a kapcsolatok jogi rendezését. Mint ismeretes, öt évi szünet után az elmúlt napokban újabb hivatalos érintkezés és kapcsolat- felvétel történt a KGST és az EGK között: a szocialista országokat tömörítő gazdasági szervezet ne­vében Lengyelország brüsszeli nagykövete levelet adott át az Eu­rópai Gazdasági Közösség brüsz- szeli központjában Jacques De- lors főbizottsági elnöknek a KGST együttműködési indítványaival. Előzőleg Moszkvában Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára, amikor fogadta Bettino Craxi olasz miniszterelnököt, aki az első félév­ben a nyugat-európai közösség soros elnöke is volt, s a kölcsönö­sen előnyös kapcsolatok és együttműködés kialakítására tett javaslatot a két gazdasági tömörü­lés között. A nyugat-európai közösség kül­ügyminiszterei - Craxi moszkvai útja után és a hivatalos levél át­adása előtt - folytattak először eszmecserét e fejleményről, s po­zitívan ítélték meg a KGST kezde­ményezését. Ezt követően a Lu­xemburgban megtartott külügymi­niszteri értekezleten határozatot fogadtak el arról, hogy pozitív vá­laszt adnak a KGST javaslatára. Az erre vonatkozó dokumentum leszögezte, hogy a KGST-vel, mint szervezettel kialakítandó kapcsolatoknak nem szabad sem­miképpen hátráltatniuk vagy kizár­niuk a KGST-tagországokkal két- oldalúan kialakitarldó kereskedel­mi kapcsolatokat. Az EGK szerint a két közösség együttműködése csak általános gazdasági terüle­tekre - mint például a környezetvé­delem vagy a statisztikaiadat-cse- re - terjedhet ki. A párbeszéd hosszabb kiha­gyás után tehát minden jel sze­rint hamarosan folytatódik. Az előzmények azonban nem biztató­ak. Az első kapcsolatfelvétel a KGST és a Közös Piac kö­zött 1974-75-ben történt meg. A Moszkvában és Brüsszelben, majd Genfben politikai és szakér­tői szinten folytatott megbeszélé­sek alapvető megközelítési kü­lönbségeket tártak fel. A KGST kereskedelmi megállapodást akart kötni, a Közös Piac azonban ez elől elzárkózott. Az utolsó ered­ménytelen megbeszélés 1980 ok­tóberében zajlott le. A Közös Piac azt hiányolja, Nyugat-Európa a saját portáján söpörjön Milton Friedman professzor, ismert amerikai közgazdász, aki koráb­ban több elnök tanácsadójaként is működött, az NSZK-ban megjelenő gazdasági hetilapnak adott interjújában elsősorban a drága dollár nyugat-európai kihatásait elemezte.'Az interjút rövidítve közöljük. • Hogyan ítéli meg a dollár hosszú távú kilátásait?- Semmi okot nem látok arra, hogy a dollár árfolyama még tovább emelkedjék. De hiszem, hogy továbbra is viszonylag erős marad. S hogy mennyit vészit je­lenlegi erejéből, az a közöspiaci országok gazdasági fejlődésétől is függ. Ha sikerül visszatalálniuk a gyorsabb növekedés útjára és több munkaalkalmat tudnak te­remteni, akkor az európaiak ismét inkább odahaza fektetik majd be pénzüket és nem az USA-ban. Ekkor a dollár is befejezi majd szárnyalását. • Az európaiak azonban azt álltíják, hogy éppen a magas dollárárfolyam gátolja a Közös Piac gazdasági fellendülését.- Ez tévedés. Az erős dollár világszerte megdrágítja az ameri­kai termékeket, míg a Közös Piac áruit olcsóbbá teszi nálunk. így azután erőteljesen nőtt a nyugat­európai kivitel Amerikába. Csak­hogy ha valami nem sikerül, min­dig másutt keressük a bűnöst. Ne­hezen lehetne felelőssé tenni az Egyesült Államokat, amiért Mitter­rand devizaszabályozást vezetett be Franciaországban, s ezzel a francia frankot nemkívánatos valutává tette. Az USA-nak nincs köze az EGK-ban sok helyütt al­kalmazott merev ár- és bérelőirá- sokhoz sem. Még kevésbé va­gyunk felelősek a Közös Piac elhi­bázott agrárpolitikájáért. Az euró­paiak tehát jobban tennék, ha sa­ját otthoni problémáikat vennék alaposabban szemügyre. Nem ál­lítom, hogy az amerikai gazdaság- politikában ne követnének el sok hibát. De annyi bizonyos: az euró­paiak legtöbb gazdasági problé­mája ,,házi készítmény", semmi köze sincs az USA-hoz. • Azt állítja, hogy az EGK- országok lemaradtak a fellendü­lésről?- Úgy vélem, hogy Nyugat-Eu­rópa jelentős és gyors fellendülés­re lenne képes. De a gazdaság mégsem indult növekedésnek. Ennek fő oka, hogy valamennyi nyugat-európai ország kormánya a nemzeti jövedelemnek kereken a felét „lenyeli". • Európában is Reagan-féle adócsökkentést javasol?- Azt hiszem egyáltalán nem ártana, ha a közöspiaci országok leszállítanák az adókat, s egyide­jűleg erősen megnyirbálnák az ál­lami kiadásokat. • A legtöbb nyugati gazdasá­gi csúcsértekezleten visszatér a „világvaluta“ bevezetésének kérdése. Milyen esélyeket lát erre?- Locsogásnak tartom. Minden­ki meg akarja reformálni a valuta­világpiacokat, de ezt a saját elkép­zelése szerint kívánja megvalósí­tani. Állítom, hogy e tekintetben a legcsekélyebb alapvető egyetér­tés sem áll fenn. Ezért megkoc­káztatom a jóslatot, hogy a jelen­legi lebegtetés beláthatatlan ideig fenn fog állni. Nincs alternativa. • Nézete szerint a jelenlegi amerikai pénzpolitika helyes irányt követ-e?- Egyrészt a pénzforgalom nö­vekedése az utóbbi években ál­landóan csökkent, ami lenyomta az inflációt. Ez igen jó dolog volt. Ugyanakkor a rövid távú pénzpoli­tika végletesen ingadozott. Ez a labilitás magyarázza, hogy miért fluktuáltak olyan erősen a kamat­lábak és az egész gazdasági tevé­kenység az USA-ban. ítéletem a pénzpolitikáról tehát nem egyér­telmű. • Nézete szerint mit csinál­hatott volna jobban Reagan elnök?- A protekcionizmus elleni küz­delemben kevés sikert ért el. Igaz, nagyon megörültem, amikor elha­tározta, hogy eltörli a japán autó­import úgynevezett önkéntes kor­látozását. Csalódott voltam vi­szont akkor, amikor beleegyezett az acélbehozatal korlátozásába. hogy a KGST-országok jogilag nem ismerik el az EGK nemzetek fölötti intézményrendszerét. A Kö­zös Piacban a tagországoknak ugyanis nincs joguk kereskedelmi kérdésekről tárgyalni vagy megál­lapodást kötni más országokkal. Nevükben egyedül a brüsszeli bi­zottság illetékes erre a tagorszá­gok kormányaitól kapott felhatal­mazás alapján. Más külső orszá­gok úgy veszik tudomásul ezt a nemzetek feletti hatáskört, hogy diplomáciai kapcsolatot létesíte­nek magával a közösséggel. Az elmúlt tiz évben az a furcsa helyzet alakult ki, hogy részleges megállapodások sora jött létre (igy például az acél- vagy a textil­kereskedelemről, halászati egyez­ményről), minden egyes KGST- ország és a Közös Piac között. A Közös Piac azonban átfogó kereskedelmi megállapodást kizá­rólag külön-külön hajlandó kötni a KGST-országokkal. Ezt azzal indokolja, hogy a KGST nem ren­delkezik nemzetek feletti hatás­körrel és intézményrendszerrel, nincs jogi alapja tehát annak, hogy a KGST mint szervezet kössön megállapodást tagországai ne- . vében. Más a kétoldalú csere súlya és szerepe a közöspiaci és a KGST- országokban. A kölcsönös forga­lom 1984-ben 45 milliárd dollár volt: a Közös Piac KGST-országa- iba irányuló eladásai 19 milliárd dollárra, vásárlásai 26 milliárdra rúgtak. Ez az EGK teljes kereske­delmi forgalmában mindössze 7,6 százalékot képvisel. Ugyanez a forgalom a KGST-országok ol­dalán jóval nagyobb arányt jelent. Fékezően hat a kétoldalú ké- reskedelemre a csúcstechnológi­ák eladását biztonsági érdekből tiltó nyugati magatartás is. A Kö­zös Piac központjában a szocialis­ta országok áruinak egy részét nem tartják eléggé versenyképes­nek, azt hangoztatják, hogy mind­ez nehezíti az intézményes kap­csolatokat és megállapodásokat, ezért a két gazdasági tömörülés között egyelőre e téren gyors, lát­ványos fejlődés nemigen várható. A KGST, múltheti varsói üléssza­kán, mindenesetre erősítette a kapcsolatfelvételre vonatkozó korábbi indítványát. Most már a KGST a Közös Piac konkrét válaszára vár. (mp) Egymásra vigyázva... Itt a nyár, a szünidő, az üdülési főidény. Százezrek kelnek útra, hogy egész évi fáradságukat kipihenjék, erőt gyűjtse­nek a következő hónapokra, az újabb feladatok megvalósítá­sára. Az utak megtelnek autókkal, és nem egy útszakasz zsúfolt. Hazánkban ugyanis csaknem minden negyedik emberre jut egy autó, a felnőtt állampolgárok több mint egyharmadának van vezetői engedélye. Arról nem is beszélve, hogy a mezőgazdasági gépek, a kombájnok is megjelennek a közúti forgalomban, és nemegyszer torlódást idéznek elő. Szlovákia országútjain a múlt év júliusában és augusztusá­ban 4701 közúti balesetet jegyeztek fel, amelyek következté­ben kilencvenhárom ember vesztette életét, háromszázhat- vanhárman súlyos sérülést szenvedtek. Csupán a Kelet­szlovákiai kerületben kilenc gyerek lelte halálát az országuta­kon. Ennek, valamint annak a körülménynek, hogy a szeren­csétlenségek több mint hatvan százaléka lakott területen fordul elő, minden motorosjármű-vezetőt nagyobb fokú óva­tosságra kell ösztönöznie. A gyerekek például nem egy esetben a közutakon vagy a közelükben játszanak. Gondol­kodás nélkül az úttestre lépnek, amikor az elgurult labda után iramodnak, és a baj könnyen megtörténhet. Az idős emberek sem mindig elővigyázatosak, nem tudják kellően érzékelni a balesetveszélyt. Ezért, ahol az úttest közelében idős embert, játszadozó gyerekeket látunk, csökkentsük a sebes­séget, óvatosan, körültekintően hajtsunk. A sietés, illetve a gyorshajtás, a helytelen előzés, az elsőbbség meg nem adása okozza a legtöbb balesetet. A múlt év nyarán például a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az 503/572-es útkereszteződésnél egy teherautó vezetője nem adta meg a kötelező elsőbbséget a szabályo­san közlekedő, főúton haladó személygépkocsinak. Az ütkö­zés következtében a személyautó vezetője és négyéves kislánya a helyszínen meghalt. A feleség súlyos sérülést szenvedett. Egy másik szomorú eset a Senicai járásban történt. A Holič-Hodonín közötti útszakaszon egy jobbra ívelő kanyarban egy személygépkocsi vezetője két kamiont akart megelőzni. Eközben összeütközött a vele szembejövő, szabályosan közlekedő tehergépkocsival. A személygépko­csi vezetője, továbbá egy édesanya és héthónapos fia ezt nem élte túl. Nem egy karambol a múlt év nyarán abból adódott, hogy a fáradtság következtében a gépjárművezető elaludt a volán mögött, az árokba borult, vagy beleszaladt az előtte haladó gépkocsiba. Elgondolkodtató tény az is, hogy a szóban forgó két hónap alatt ittasságért 1428 hajtási jogosítványt vontak be. Mielőtt útnak indulnánk tehát, tegyük rendbe a gépjármű­vet, és kisebb-nagyobb túrákon gyakoroljuk a vezetést. Ugyanis bármilyen furcsán hangzik is, a balesetek kilencven- hét százalékánál az emberi tényező játszik közre. A szakem­berek véleménye szerint az egyén lélektani állapota a megha­tározó. Ennek labilitása a közlekedési szabályok durva meg­sértésében, a körültekintés elmulasztásában nyilvánul meg. A legkedvezőbb évben is hazánkban közúti balesetek következtében annyian vesztik életüket, amennyi egy köze­pes nagyságrendű település lakossága. A karambolok követ­keztében tavaly is 1235-en vesztették életüket. A gyerekek százai váltak máról holnapra árvákká. Arról nem is beszélve, hogy több százan olyan sérülést szenvedtek, amelynek következtében életük végéig rokkantak maradnak. A szerencsétlenségek tehát embereket, családokat tesz­nek tönkre, és a társadalomnak is nagy kárt okoznak. A népgazdasági kár egyes becslések szerint évente megha­ladja a nyolcmilliárd koronát is. Ezért a fő turistaidényben legyünk óvatosabbak. Vigyázzunk magunkra és egymásra, hogy mindnyájan biztonságosan célba érjünk. NÉMETH JÁNOS Minden nemzedék számára A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség alakuló kongresszusának negyedik évfordulója dést kezdő Cseh Ifjúsági Szövet­ség vezetői is. Az építést, a mun­kát vállaló egységes ifjúsági szö­vetség megalapításának terve csak azoknak nem tetszett, akik a haladás, a forradalmi fejlődés ellenségei voltak, és az első köz­társaság politikai viszonyait sze­rették volna feléleszteni. A többség akaratát hirdető tö­megtüntetést Radhošť község mellett, a Beszkidek nyugati lejtő­jén közösen rendezték meg a már említett, haladó szellemű ifjúsági szövetségek. Sokatmondó volt a hely megválasztása is, hiszen a cseh nemzet jogaiért küzdve, közel egy évszázaddal előtte már rendeztek itt tüntetést, s a prágai Nemzeti Színház építésekor innen szállították Prágába az első alap­követ. A köztársaság minden részéből érkező fiatalok manifesztációja 1945. július 4-én kezdődött, több napig tartott, míg a szónokok be nem jelentették, hogy hazánk ha­ladó szellemű ifjúságának akarata szerint megkezdődött a Csehszlo­vák Ifjúsági Szövetség alakuló kongresszusa. Néhány nap múlva Prágában folytatták a tanácsko­zást, megválasztották a haladó szellemű ifjúsági szövetségek képviselőiből a Csehszlovák Ifjú­sági Szövetség ideiglenes köz­ponti bizottságát. Sokatmondó tény volt ez, annak ellenére, hogy a cseh országrész­ben és Szlovákiában tapasztalha­A második világháborút meg­élt ifjúságnak mindjárt a béke első napjaiban számot kel­lett vetnie azzal, mit kezd elnyert szabadságával, milyen cél érde­kében vállalja az ország újjáépíté­sének munkáját, miként kívánja alakítani saját sorsát és jövőjét. Nyomban hozzá is kezdett a szer­vezkedéshez. Még nem szabadult fel köztársaságunk egész területe, de a felszabadított városokban, falvakban már szervezkedtek a fiatalok. Az ifjú kommunisták, a szlovák nemzeti felkelésben részt vett fiatal partizánok, a Csehszlovák Komszomol, a fa­siszták ellen harcoló illegális ifjú­sági szervezetek vezetői kezdték a szervezkedés irányítását. Az ak­kori helyzetnek megfelelően, terü­leti és nemzeti alapon tömörültek ifjúsági szövetségekbe a fiatalok. Szlovákiában a forradalmi ha­gyományok letéteményeseként szervezkedő Szlovák Ifjúsági Szö­vetség volt a legjelentősebb. Gus­táv Husák az akkori Szlovák Nem­zeti Tanács alelnökeként az ifjúsá­gi szövetség hetilapjában közölt A helyes úton cimű cikkében (Pre­rod, 1945. június 5.) már joggal méltatta a fiatalok szervezkedését és akaratát, hogy önálló, egysé­ges ifjúsági szövetséget kívánnak alapítani. Hasonlóan vélekedtek akkori­ban a Kárpát Ifjúsági Szövetség, a hazánkban működő Lengyel Ifjú­sági Szövetség és a szervezke­tó, gazdasági és politikai különbö­zőség miatt még évekig külön, önállóan működött a nemzeti ala­pon szervezett ifjúsági szövetség. Csak évek múlva, a februári győ­zelem után, 1949 áprilisában ke­rült sor a két szövetséget egyesitő kongresszusra, vagyis a Cseh­szlovák Ifjúsági Szövetség első kongresszusára. Napjaink ifjú nemzedékének szervezete, a Szocialista Ifjúsági Szövetség - amely örököse a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség­nek, így a felszabadulás után megalapított, haladó szellemű ifjú­sági szervezeteknek is - büszke lehet az elődök küzdelmére. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagjai példás munkával is bizonyí­tották elkötelezettségüket; Szlová­kia ifjúsága 1945-ben az újjáépíté­si jnunkálatokba bekapcsolódva 1 millió 250 ezer órát dolgozott le, önként, társadalmi munkában. T ovább lehetne sorolni a pél­dákat, a tényeket, mert munkájukkal, az egységes ifjúsági szövetség megalapításával példát mutattak a ma és a holnap ifjú nemzedékei számára is. Az egy­séges ifjúsági szövetség tevé­kenysége elválaszthatatlanul összefonódott hazánk felszabadu­lás utáni fejlődésével, s pártunk eszmei irányításával hazánk ifjú­sága is részese, alkotója és har­cosa a szocialista közösségnek. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ szó 4 1985. VII. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom