Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-29 / 176. szám, hétfő
Lengyelország egymás után negyedszer a VB-re? Győzelmes „hadjárat“ a Balkánon A labdarúgó-világbajnokság I. selejtező csoportjában a várakozásnak megfelelően kezdődtek a küzdelmek: Belgium 3:1-re legyőzte Albániát, akárcsak Lengyelország Zabrzeben Görögországot. Aztán jött az első meglepetés, a lengyel együttes csak szerencsével ért el 2:2-es döntetlent hazai pályán Albánia ellen, Belgium pedig pontot vesztett (0:0) Görögországban és 2:0-ra kikapott Tiranában! Mind a négy csapatnak három - három pontja volt. Kezdődhetett minden elölről. Legnehezebb helyzetben a lengyel futballisták voltak. Mindkét meccsüket otthon játszották, s úgy tűnt, csak keresik régi formájukat. Pontatlanul, fantázia nélkül, sablonosán játszottak. Piechniczek edző az 1982-es világbajnokságon elért siker után keresni kezdte Lato, Kupcewicz, Majewski Ja- nasz, Ciolka utódait. A kiszemeltek közül néhányan külföldre szerződtek és visszaestek formájukban. Ezért kénytelen a külföldön játszó idősebbeket meghívni a csapatba: Mlynarczik (Bastia), Zmuda (Cremonese), Boniek (Juventus). Újra lehetőséget kapott Wojcicki, Buncol, Matysik, Jalocha és néhány fiatal (Ostrowski, Dzi- ekanowski), ám a csapat teljesítménye nem javult. Még a legderü- látóbb szurkolókat is lehűtötte a finnek elleni rosszul sikerült barátságos mérkőzésen mutatott játék. Májusban három selejtező mérkőzés vár a lengyelekre - mind idegenben. Brüsszelben pontot akartak szerezni, de 2:0-ra kikaptak. Ráadásul úgy, hogy az együttes legjobbja a kapus Mlynarczik volt. Boniek túlságosan hátravon- tan játszott, nem nagyon értette meg magát társaival, igy hamar rezignált. A védőkre nem lehet panasz, habár a középhátvéd Zmuda (Brüsszelben 90. válogatottságát ünnepelte) már eléggé lassúnak bizonyult. Legnagyobb gondot azonban a középpályások okozták: gyenge játékuk miatt ,,szenvedett“ a csatársor. Ezek után természetes, hogy a válogatott és az edző a bírálatok kereszttüzébe került. Piechniczek azonban fáradhatatlanul kereste a csapat optimális összetételét. Nem hagyta magát kihozni a bé- ketürésből, azt állította, hogy a selejtezők még nem fejeződtek be, csak a Balkánon lejátszott két meccs után jöhet a „tetemrehi- vás“. Az edzőtáborozás során a gyorsaság fokozására, az erőteljes, egyszerű, de hatásos ellen- támadások gyakorlására fektették a hangsúlyt. A védelemben (Zmuda megsérült) és a középpályás új játékosoknak adott lehetőséget a szakvezető, Bonieket, az „erős embert“ pedig a csatársorba állította. Dziekanowski újra offenzív felfogásban futballozó középpályás lett. A változások és az átcsoportosítások eredménnyel jártak. A piros-fehérek bátran, fegyelmezetten, lelkesen futballoztak Görögországban; a harminc fokos melegben jobban bírták erővel, 4:1-re nyerlek. Ismét tipikus lengyel futballt - amelyet az elmúlt világversenyeken annyira megcsodáltak a szakemberek - produkált a válogatott: zárt védekezésből vezette a mindent elsöprő villámgyors támadásokat, melyeket gólokkal fejezett be. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról a momentumról sem, hogy a lengyelek alaposan „feltérképezték“ ellenfelüket, hiszen Görögországban négy edzőjük működik: Gorski (Ethnikosz), Gmoch (Panathinaikosz), Strejlai (Larisza) és Pekowski (Panahaki). Az athéni olimpiai stadionban elért siker talpraállította, elsősorban pszichikailag a lengyel csapatot. Jó hangulatban készültek a labdarúgók Albánia ellen. Pedig Tiranában nem titkolták: Belgium után Lengyelországot is le akarják győzni. Azzal is számoltak, hogy a nagy melegben - nem véletlenül volt a kezdési időpont rögtön ebédidő után - kifárasztják ellenfelüket. Na és abban is bíztak a vendéglátók, hogy Boniek a BEK-döntő után fáradt lesz, esetleg lemondja szereplését. Boniek azonban a mérkőzés délelőttjén légitaxival megérkezett és nagyszerűen játszott: ellenállhatatlan volt és góljával nyertek a vendégek. Balkán „bevétele“ után a piros-fehérek kerültek a selejtező csoport élére. Hogy ki jut a mexikói világbajnokságra, arról a szeptember 11-i Lengyelország - Belgium mérkőzés dönt Chorzowban. (Előtte a lengyel válogatott Brnóban játszik barátságos mérkőzést Csehszlovákia ellen.) A lengyeleknek a döntetlen is elegendő, mivel egyforma pontszám (7) és gólkülönbség ( + 4) esetén több gólt lőttek (10), mint a belgák (7). A vesztes csapatnak még alkalma lesz kiharcolni a VB-részvétel jogát, mivel megmérkőzik az V csoport második helyezettjével (Hollandia). Ha a lengyeleknek sikerül kijutniuk Mexikóba, ez lenne negyedik egymás utáni szereplésük a világbajnokságon. Ez pedig napjaink futballjában nem kis dolog. (T. V.) A nyári építőtáborokban a fiatalok a honvédelmi sportokban is tökéletesítik magukat. Felvételünkön a gránátdobást gyakorolják a jablonicei tábor tagjai (CSTK-felv.) Tejbegríz és spenót új szú 1985. VII. 29. Az NDK Atlétikai Szövetségének hetilapja, a Dér Leichtathlet hagyományosan bemutatja a fiatal tehetségeket. Sorozatában 1977 szeptemberében közölte a gerelyhajító Petra Felke portréját. Abból az alkalomból, hogy az ifjúsági Európa-bajnokság sötétszőke, 18 esztendős ezüstérmese először hajította túl, méghozzá mindjárt 61,24 méterrel a hatvanas határt. A cikkből kiderült: a Saalfeldből való, 172 cm magas diáklány eleinte a tornának és a műkerékpározásnak hódolt. Nővére példájára kezdett azután at- letizálni a jénai Motor SC szakosztályában, hamarosan dobó lett, sőt serdülőként spartakiádgyőztes. Első nemzetközi sikere után már az NDK gerelyhajitó „professzora“, Kari Hellmann irányította felkészülését, akit mindig eredményei „atyjának“ nevez. Évekig együtt edzhetett a Motor büszkeségével, Ruth Fuchs kétszeres olimpiai bajnok, sokszoros világcsúcstartó gerelyhajítójával. - Példaképemnek tartom, nagyon sokat tanultam tőle - vallja. - Visszavonulásakor nekem ajándékozta dobóövét, ma is használom. Ez a talizmánom. Ilyen előnyök ellenére az NDK nagyszerű gárdájában nem volt könnyű dolga, sokáig nem is gondolhatott a nagyválogatottságra. Végre, Fuchs visszavonulása után, 1981-ben „eljött“ az ideje. Győzött az Universiadén, második volt 66,60 m-es egyéni csúccsal a Világ Kupán, negyedik az év világranglistáján. Ám közben saját egyesületében komoly riválisa támadt az ugyancsak saalfeldi, s az ifjúsági Európa-bajnokságon szintén második, nála négy évvel fiatalabb Antje Kempe személyében. Hellmann mester másik tanítványa hamarosan „kiugrott“. Az athéni felnőtt Európa-bajnokságon váratlanul ezüstérmet szerzett, mig Petrának csak a hetedik hely jutott. A következő esztendőben a helsinki világbajnokságon azonban nagy csalódás érte a jénai lányokat. Petra - igaz makacs könyöksérüléssel bajlódott - csak kilencediknek végzett, két hellyel Antje előtt. A sérüléssorozatnak a világbajnokság után könyökműtét vetett véget. Felke emiatt később kezdte felkészülését, és mégis tavaly már május elején, Celjében négy centire megközelítette a finn Lillák világrekordját (74,76). S ha később megdönteni nem is tudta, ragyogó sorozat következett. Nyolc versenyén hajított 70 méteren felül, megnyerte első felnőttbajnokságát, legyőzte többek között a Los Angeles-i aranyérmes Sandersont is. Az idény végén, egy interjú során kijelentette, hogy egyáltalán nem tartja magát ideális gerelyha- jító-típusnak. - Testileg nem vagyok elég erős, ezt a hátrányt a robbanékonyságommal igyekszem kiegyenlíteni, s technikailag úgy érzem, sokat javultam. Idei első versenyén Schwerin- ben kétszer is (!) túlhajította a 75 métert, s öt esztendő után vissza- szerzete a világcsúcsot az NDK- nak. Talán nem érdektelen leírni a sorozatát: 69,84, 75,25, 59,20, 75,40, 73,52, 72,56.- Kétszeres az öröm, mert az edzések alapján csak hetven métert vártam - mondta a verseny után. - A körülmények kitűnőek voltak, az enyhe hátszél nem zavart. A következő hetekben szeretném eredményeimmel igazolni ezt a formát. A példakép és nagy előd, dr. Ruth Fuchs - ma az NDK szövetségének elnökhelyettese- a nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésszaka alkalmából, Berlinben értesült az eseményről.- Nem lep meg a világrekord- jelentette ki. - Jól ismerem Petrát, tudtam, kitűnő formában van, s örülök, hogy néhány tanáccsal én is hozzájárulhattam a sikeréhez. Legutóbb nálam járt, sokáig beszélgettünk és tréfásan így búcsúztam tőle: azután nehogy rögtön világrekorddal kezdjél. Petra Felke iskolás korában az állatorvosi pálya iránt érzett kedvet, «azután mégis testnevelési főiskolás lett. Otthon azonban egész kis állatkertet, papagájt, nyulat, hörcsögöt, fehéregeret tart. Nyugodt, jó alvó, nem lelkesedik a korai felkelésért. Tud főzni, de dobó létére kevés húst eszik, kedvence a tejbegríz, a spagetti és a spenót. Szereti a zenét, a versenyek előtti feszültségét pedig vidámsággal, sok nevetéssel vezeti le. Arra a kérdésre, hogy túléli-e a világcsúcsa az idényt, így felelt: „Ki tudná ezt ma biztonsággal megjósolni? Remélem, hogy a várható támadásoknak ellenáll.“ (tn) Rászolgáltak a sikerre A Bátkai Állami Gazdaság labdarúgócsapata (felvételünkön) évek óta egyik főszereplője a járási bajnokságnak. Legalább öt éve komoly eséllyel harcoltak a feljutásért, ám az rendre a riválisoknak sikerült. Először Šafárikovo, majd Hrnčianské Zalužany, Gesztete (Hostice) és Tisovec előzte meg őket egy-két ponttal, legutóbb pedig a Hnúšťa elleni osztályozón buktak el. A sokadik nekifeszülés aztán az idén sikerrel járt. Előbb a második osztály A-csoportjában szereztek bajnoki címet Gesztete előtt, majd a feljutásért vívott osztályozón Rimajánosi (Rimavské Janovce) együttesét fektették két- vállra.- Kisebb szünetekkel a hetedik éve edzem a csapatot - mondotta röviddel a 150 néző előtt lejátszott sorsdöntő mérkőzést követően Ladislav Kulich edző - s felelősséggel állíthatom, hogy nagyon megszolgáltuk a sikert. Pedig az őszi idény nem sikerült valami fényesen. De ez már nálunk hagyományosan igy van. A fiúk túlnyomó többsége a gazdaságban dolgozik, s a nyári csúcsmunkák idején kevés idő jut a felkészülésre. A legnagyobb riválisnak tartott Gesztete a bajnokság első felében négypontos előnyre tett szert, s egyesek eleve lefutottnak tartották a versenyt. Szerencsére a fiúk másként gondolkodtak. Január ötödikén kezdtük az edzést, s azóta hetente háromszor komoly lelki- ismeretes munkát végeztünk. Ennek eredménye, hogy a tavaszi idény során mindössze egyetlen pontot vesztettünk Várgedén (Ho- dejov). A mindent eldöntő összecsapásra igy már kellő önbizalommal készültünk, s persze most már a tapasztalat sem hiányzott. A fiúk tehát elérték a kitűzött célt, ám mindannyian tudjuk: az I. A-osz- tályban ez a teljesítmény kevés lesz az üdvösséghez... • Milyenek a feltételek Bátkán?- A kérdést két részre osztanám. Ami az anyagi feltételeket illeti, igazán nem panaszkodhatunk. A szakosztály vezetéséről sajnos, ezt már nem mondhatom el, a munka ugyanis néhány ember vállára nehezedik, márpedig kerületi szinten ilyen szemlélettel és gyakorlattal nem sokra megyünk. A játékosok többsége helybeli és környékbeli fiú. Néhányan már közel járnak harmincadik életévükhöz, ezért gondolnunk kell a fiatalításra is. A júliusi átigazolási időszakban három játékossal szerettünk volna erősíteni. Kiss Gábort kiadta egyesülete, a tiso- veci Strojár, Kósa és Balyo átigazolásától azonban elzárkóznak a rimaszécsiek (Rím. Seč). Legalább is egyelőre... • Hogyan alakul a felkészülés, s milyen szereplést vár csapatától az I. A-osztályban?- A felkészülést július negyedikén kezdtük meg, s a kővetkező hetekben kemény alapozó munka vár ránk. Fő hangsúlyt az erő és az állóképesség fokozására helyezzük, de a technikai részt sem hagyjuk figyelmen kívül. A heti három edzés mellett előkészületi mérkőzéseket játszunk, gyengébb és erősebb játékerőt képviselő csapatokkal egyaránt. Ami céljainkat illeti, az első évben nem is lehet más, mint a bentmaradás. A körülmények szerencsés alakulásával azonban a hetedik-nyolcadik hely sem lenne számomra meglepetés. A labdarúgó-szakosztály vezetőitől azt is megtudtuk, hogy a feljutás gondokkal is jár. Egyike a legnagyobbaknak a pálya gondozása, karbantartása. A másik az utánpótlás biztosítása. Tudatosítják ugyanis, hogy hosszú távon csak akkor lesz életképes a szakosztály, ha saját nevelésű játékosokra épül. Az ifjúsági csapatban ugyan mindig akad néhány tehetség, ám velük a jövőben sokkal tervszerűbben kell foglalkozni, s ezt a munkát sem ártana még zsengébb korban elkezdeni. A helyi alapiskolában ennek a gondolatnak sajnos nincsenek támogatói, pedig a feltételek ott is adottak az eredményes munkához. Bátkán most mindenki örül, mindenki bizakodik. Nem ünneprontásként, csupán emlékeztetőül említjük meg: a csapat az ötvenes évékb'en egyszer már szerepelt kerületi irányítású, járások közötti bajnokságban, s bizony csak rövid ideig. Reméljük, a most kivívott részvételi jog sokkal hosszabb időre szól. HACSI ATTILA A szovjet jégkorongozók tervei (ČSTK) - A Szovjetunió jégkorong-válogatottjának tagjai az új idény előtt szeptember 8-án találkoznak először a Moszkva melletti novogorszki sportközpontban. Rövid felkészülés után a szovjet együttes három barátságos nemzetek közötti mérkőzést játszik a világbajnok csehszlovák jégkorongozók ellen Prágában. A mérkőzések időpontjai: szeptember 11, 12 és 14. December 16-a és 21-e között a szovjet csapat részt vesz a Moszkvában sorra kerülő hagyományos Izvesztyija Kupán. Ezen a tornán indul még Csehszlovákia, Svédország, Finnország és Kanada együttese. Mint ismeretes, a legutóbbi esztendőkben tengerentúli csapat nem vett részt a tornán. A jövő évi világbajnokság előtt - melyet áprilisban a szovjet fővárosban rendeznek - a „szborna“ három találkozón szerepel Svédország ellen február 9, 10 és 12- én, majd márciusban kétszer megmérkőzik az NSZK válogatottjával, áprilisban pedig ugyancsak kétszer találkozik Finnország együttese ellen. A CSZKA Moszkva, amely már hosszú esztendők óta a válogatott gerincét alkotja, január első felében észak-amerikai portyán vesz részt. A tengerentúlon több mérkőzést játszik a kanadai-amerikai profi ligában szereplő együttesek ellen.
