Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám, hétfő

Boros Gábor vallomása pályafutása buktatóiról, sikereiről Alagsorból az emeletre Annyi biztos, hogy az alapisko­lában társai nem tartották futball- zseninek Boros Gábort. A labda ugyan már abban az időben jám­borul engedelmeskedett a töré­keny, nyúlánk rimaszécsi (Rim. Seč) gyereknek, de nem volt iga­zán rámenős. Tizenöt éves korá­ban még a falu ifjúsági csapatá­ban sem volt biztos helye. Elhatá­rozta, nem hagyja annyiban a dol­got, s különedzéseket tart. Portá­juk udvarában öccsével addig ker­gették a labdát, mig nem szólt neki Gál Laci, az edző, hogy vasárnap már számit rá a bajnokin... (gy kezdődött a sportpályafutása. őafárikovón a gimnázium har­madik osztályában már olyan jól ment a foci, hogy Palmont Ist­ván csapatában csakhamar a fel­nőttek közé került, az I. A- osztályban szereplő csapat táma­dósorának egyik legjobbja lett. A jó hír - szárnyakon jár - eljutott Kassára (Košice) is, ahová főisko­lára jelentkezett. A ZŤS csapata leigazolta. Kezdetben úgy tűnt, a tanulás és az edzések jól meg­férnek egymással. Az első sze­meszterben nem is volt baj a vizs­gákkal, s az előkészületi mérkőzé­seken rendre játszott - több keve­sebb sikerrel. Úgy volt, hogy a Lé­va (Levice) elleni bajnokin már kezdő ember lesz. Még az ebéd­nél is lelkére kötötte edzője, csak nyugodtan, bátran, úgy mint az edzéseken... Amikor aztán az öl­tözőben a mester csapatot hirde­tett, az ő nevét csak a tartalékok között említette. Ez volt az első pofon. Később az iskolában egyre többet kellett bennmaradni, s ilyenkor elmaradtak az edzések.- Edzettem, lötyögtem a többi­ekkel - emlékezik erre az időszak­ra az immár első ligát járt játékos bölcsességével — nem szólt ne­kem senki egyetlen szót sem. Helyzetem egyre kilátástalanabb lett, s lélekben már feladtam a küzdelmet. Ebben az időben kerestek meg a rimaszombatiak (Rim. Sobota), s biztattak, hogy jót tesz majd a környezetváltozás. A hazatelepülés nem ment túlsá­gosan nehezen.- Csiszolatlan gyémántot talál­tunk - mondotta már az első edzé­seket követően új edzője, Vas Fe­renc, bár azonnal hozzátette, hogy erőállapotán, harciasságán feltét­lenül javítani kell. Új környezetébe hamar beilleszkedett, s az őszi idény hátralevő hét mérkőzésén 11 aranyat érő gólt lőtt, s ezzel döntő érdemeket szerzett csapata Gólöröm. Balról Boros Gábor (A szerző felvétele) felkerülésében. Az új idény kezde­tén többször panaszkodott gyo- morbántalmakra, sérülésekre. A játékot több alkalommal is csak az edző unszolására vállalta, aki elnézte gyengébb alakításait is, mert nem volt megfelelő helyettes a kispadon. Az edző mit sem tudott Gabi problémáiról, csak azt látta, hogy Gabi nem a régi, nem hajt teljes erővel, s még a gólhelyzeteket is elpuskázza. Az egykori kedvencet szidni, sértegetni kezdték, s há­rom mérkőzésen is hangosan cse­réjét kérték. A tavaszi idényben azonban megtáltosodott a csapat, s ugrásszerűen javult a szőke csa­tár teljesítménye is. Néhány talál­kozón egészen káprázatosán ját­szott. Ebben az időszakban jött a B. Bystrica mérkőzésajánlata. A rimaszombatiak ugyan veszte­sen hagyták el a játékteret, de a balszélsőjük neve bekerült Ada- mec noteszébe, s környezetéből senkit sem lepett meg a hir, hogy katonai behivója a közép-szlová­kiai székvárosba szól. Most egy éve mutatkozott be új együttesében. Priechodon, a ha­gyományos nyári tornán másfél mérkőzést játszott a balszélen. A mérkőzés után szót váltottam edzőjével, aki elmondotta, hogy vannak ügyes megmozdulásai, de kihagyásai, üresjáratai is. Lénye­gesen harciasabb, keményebb já­tékot vár tőle. Néhány nap múlva el is mondtam Gábornak a mester véleményét.- Na, majd megpróbálom az edzéseken - mondotta akkor kis­sé kesernyésen -, de mint tudjuk még a fokozott igyekezet és küz­deni akarás is csak a kispadig volt elgendő. Aztán az UEFA Kupában való sikertelen szereplést követő­en ismét szóba került neve a csa­patösszeállításnál. Persze, ebben az időben a katonák csapata már zuhanórepülésben volt, és a Spar­ta ellen Prágában Gabi minden igyekezete hiábavalónak bizo­nyult.- A téli felkészülésben apait, anyait beleadtam - emlékezik az idei év kezdetére -, de üldöztek a sérülések a bajnoki idényben.- Most vasárnap mindenkép­pen vállalnod kell a játékot - mon­dotta Oboril - akinek talán a leg­többet köszönhetek a csapattár­sak közül - a Petržalka elleni sors­döntő mérkőzés előtt. Bár még vasárnap délelőtt is szúrást érez­tem a futásnál, egy mukkot sem szóltam a csapatösszeálítás kihir­detése előtt. Jól tettem, mert befe­jeltem életem első ligagólját, ami mint később kiderült, a bratislavai együttes búcsúját is jelentette az élvonaltól. A mérkőzés után nagy volt az öröm, s csak másnap vet­tem észre hogy járni is alig tudok. Aztán az Olomouc ellen minden ment, mint a karikacsapás. A mér­kőzés után ismeretlen emberek ölelgettek, csapattársak vereget­ték a vállamat;látod, Gabi, így kell focizni... Bár csak egy gólt sze­reztem, majdnem mindegyikben benne voltam, s rúgtam egy zúgó kapufát is. Életemben először be­kerültem a forduló válogatottjába. Megfordult velem a világ. Most érzem csak igazán, hogy mennyi­re megérte az edzéseken szen­vedni, verejtékezni, s bár tudom, hogy a verófényes napok sem tar­tanak örökké, ezután már az ár­nyas időkben sem adom fel... Boros Gabi útja az alagsorból az emeletig, tanulságos történet - másoknak is. Megerősít egy közhelyet, egy alapigazságot: ha a tehetség kitartással párosul, az eredmény sem maradhat el. A Dukla Banská Bystrica 23 éves középcsatárának néhány parádés alakítása is elegendő volt ahhoz, hogy több egyesület is kevezó ajánlatot tegyen majd a katonaság utáni időszakra. Gábor azonban a napokban úgy döntött, hogy ak­tív katonaként folytatja sportpálya- futását a Dukla Banská Bystrica együttesében. ______________ HA CSI ATTILA A Z akciós építkezés jó ütemben halad (A szerző felvétele) Párját ritkító sporttelep a láthatáron A községfejlesztési programban több sportlétesítmény is szerepel • A testnevelés hívei a spartakiád után sem akarnak tétlenkedni A Kassa (Ko$ice)-vidéki járásban jelenleg Makranc (Mokranec) dicsekedhet a legnagyobb tornateremmel és Družstevná pri Hor­náde a legjobb labdarúgó-pályával. Elsőségük nyilván addig tart, míg másutt nem épül szebb, korszerűbb létesítmény. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ebben a versenyben a közeljövőben Csécs (Čeče- jovce) akar az élre kerülni, ugyanis ott már hozzákezdtek a járás legnagyobb tornatermének az építéséhez, s ha az elkészül, akkor a helyi lakosok újabb sportlétesítmények építésébe kezdenek. A csécsiek minden bizonnyal túltesznek a szomszédos makran- ciakon, hiszen az ö községi ,,sportcsarnokuk" 42 méter hosz- szú és 24 méter széles lesz, s nem hiányzanak majd belőle az összkomfortos öltözők, valamint sportszertárak sem. Az egykori vályoggödör helyén épülő hatal­mas csarnok a harmadik tornate­rem lesz e községben, ugyanis az alapiskolának és a me­zőgazdasági szaktanintézetnek már van tornaterme. Persze, azok jóval kisebbek és alacso­nyabbak. Az újban többek között röplabdázni is lehet majd, s ugyanakkor a téli felkészülés idején valószínűleg a helyi és kör­nyékbeli labdarúgó élcsapatok is igénybe vehetik. A községi sportcsarnok felépíté­se után a futballpálya teljes felújí­tása kövekezik, később pedig - a helyi tervek szerint a nyolcadik ötéves tervidőszakban - atlétikai és teniszpályával gazdagodik a csécsi sporttelep. A ,,Z“ akciós létesítmény építése jó ütemben halad, mert a helyi nemzeti bizott­ság, a Győzelmes Február Efsz, valamint a tömegszervezetek, is­kolák és sportszerető lakosok szívügyüknek tekintik e közös fel­Téli olimpia a bolgár fővárosban? A kérdésre a választ csak jövőre tudjuk meg, miután a svájci Lausanne-ban a NOB dönt az 1992. évi téli és nyári játékok színhelyéről. A szakemberek szerint a téli olimpiára pályázó hat város - a franciaországi Albertville, az NSZK-beli Berchtensgaden, az olaszországi Cortina d’Ampezzo, a svédországi Falun, a norvé­gjai Lillehammer és a bolgár főváros, Szófia - közül az utóbb említett az egyik legnagyobb esélyes. Nem véletlenül; de menjünk sorjában. ÚJ SZÚ 1985. VII. 22. A bolgárok álma. Bár a bolgár főváros képviselői hivatalosan csak nemrégen, a NOB Berlinben tartott 90. ülésén jelentették be pályázásukat, a balkán országok­ban már közel egy évtizede be­szédtéma a téli olimpia megrende­zése. Röviddel azután jártam Szó­fiában, miután a Bolgár Olimpiai Bizottság megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi ülésen Juan Antonio Sa- maranchnak, a NOB elnökének jelenlétében - óriási üdvrivalgás közepette - a bolgár sportvezetők hivatalosan közölték, hogy a fővá­ros megpályázza az 1992. évi téli olimpia megrendezését. Bolgár barátaim szerint ezzel az ország sportrajongóinak egy régóta dé­delgetett álma vált valóra. Nem titok, hogy Bulgária már hosszú évek óta céltudatosan, átgondol­tan készül. A bolgár sportvezetők azelmúlt két évtizedben számos nagyszabású világverseny, köztük két téli Universiade megrendezé­sével vizsgáztak - jelesre. Vitosa a sielök paradicsoma. Kevés európai főváros rendelkezik olyan eszményi természeti adott­ságokkal, mint Szófia. A város központjából gépkocsival mind­össze 20 percig tart az út a Vitosa hegység központjába, az 1500 m magasságban fekvő Aleko üdü- lókombinátba. A főváros peremé­ből, Szimeonovóból modern drót- kötélpálya 28 perc alatt 1800 mé­teres magasságba szállítja az ér­deklődőket, óránként maximálisan 1500 személyt. A tervek szerint lényegében a Vitosán zajlanának a XVI. téli olimpia siversenyei. Sa­ját szememmel volt alkalmam lát­ni, hogy a téli síközpont minden igényt kielégít. Meglehetősen kö­zel egymáshoz 10 felvonó áll a sí­elők rendelkezésére - egy óra alatt tízezer személyt tudnak szál­lítani. Ez alpesi mértékkel nézve is tisztes teljesítmény. Alekónak több sípályája van, nehézségi fo­kuk különböző, úgyhogy a kezdők és a ,,nagy menők“ is megtalálják számításukat. A Vitosa már több világversenynek adott otthont, az említett Universiaden kívül több Világ Kupa futamot is rendeztek itt. Ami a síközpont érdekessége és a maga nemében egyedülálló, az alpesi számokon kívül csak­nem egyhelyen az északi verse­nyeket is meg lehet rendezni. A hóviszonyok is megfelelőek. Március végén, amikor ott jártam 140 cm vastag volt a hótakaró, de bolgár ismerőseim elmondták, hogy ez volt az egyik leggyengébb tél, általában 2-2,5 m-es hó szo­kott lenni a Vitosán - november közepétől májusig. Nagyvonalú tervek. Az elkép­zelések szerint a legkevesebb munka a Vitosán vár a rendezők­re. A hat lesiklópályát már jóvá­hagyta a FIS technikai bizottsága. Tervbe vették viszont néhány to­vábbi felvonó építését. A sífutás központja a Vitosa nyugati oldalán épül fel kb. 1500 m tengerszint feletti magasságban. Már meg­kezdődött az új hétszáz ágyas szálloda építése, itt helyeznék el a futókat, hogy a lehető legköze­lebb legyenek a verseny színhe­lyéhez. A jövőben több mint 60 km jól előkészített sifutópálya áll majd a sportolók rendelkezésére. A sí­ugró-, szánkó- és bobversenyek ugyancsak a Vitosán, de már „lej­jebb“ a 900 m magasságban lévő Dragalevszi községnél zajlanak majd. Itt vár a legtöbb munka a rendezőkre, hisz ezt a központot teljesen újonnan építik. Bár a bol­gár fővárosban elegendő téli sportcsarnok van, a város déli ré­szén már megkezdődött egy új, 15 ezer nézőt befogadó sportpalota építése, amely szinte minden te­remsportnak otthont tud majd ad­ni. Itt zajlanának a jégkorongtorna mérkőzései. Nem elhanyagolható szempont az elszállásolás és a közlekedés sem. A tervek sze­rint a Vitosa lábánál épült fel az olimpiai falu Moszkvai mintára az új lakótelep az olimpia után a fővá­ros fiatal házasainak ad majd ott­hont. Az olimpiai falu mindössze 8 kilométerre fekszik majd a korszrű repülőtértől és alig egy kilométer távolságban a Vitosa csúcsára vezető drótkötélpálya ki­induló állomásától. Tehát a fárad­ságos utazás nem lesz majd gond. Samaranchot várják. A NOB el­nöke már a múltban is többször járt a bolgár fővárosban és derűlá­tóan nyilatkozott Szófia olimpiai esélyéről. Augusztus elején ismét Bulgáriába várják a spanyol sport­diplomatát, aki ugyan egyik nyári sportág, az úszás kontinensbaj­nokságának vendége lesz, de megbeszéléseinek középpontjá­ban a tél, az 1992. évi olimpia szerepel majd. Bár a végleges döntés csak 1986 október elején születik meg Lausanne-ban, már most megállapítható, hogy Bulgá­ria fővárosa a rendezés egyik leg­komolyabb várományosa. Köny- nyen meglehet, hogy 12 év után ismét szocialista ország fővárosa - bár ezúttal télen - lesz színhelye az olimpiai küzdelmeknek. PROTICS JÁNOS adatot, a sportolás helyi feltételei­nek bővítését és korszerűsítését. Kétségtelen: sokan abban is re­ménykednek, hogy az új sportte­lep üzembe helyezésével az eddi­ginél még élénkebb és változato­sabb lesz az 1700 lakosú telepü­lés sportélete. No nem azért, mint­ha az talán most pangna, elvégre a csécsiek ilyen téren megütik a járási átlagot. Több tény is azt igazolja, hogy a Jozef Černo pe­dagógus vezette 150 tagú helyi sportszervezet tervszerűen dolgo­zik. Igaz, nem dicsekedhet kima­gasló eredményekkel, sporttelje­sítményekkel, de nem is az a cél­ja. A labdarúgó szakosztály - élén Pelegrin Bertalannal - jelenleg három együttesről, a gyermek-, ifjúsági és felnőtt labdarúgók csa­patáról gondoskodik. Az alapozó testnevelés hívei Julianna Mi- chalková és Dringus János ve­zetésével rendszeresen tornáznak - a nők és a férfiak egy-egy cso­portja az idei országos spartakiád prágai seregszemléjén is fellépett. A többnyire alapiskolásokból álló természetjárókkal Konkoly Gab­riella és Kuzder Klára foglalkozik. Ugyanakkor akadnak hívei a láb­tenisznek, az asztalitenisznek és a röplabdázásnak is, de ők egye­lőre nem versenyszerűen spor­tolnak. A jelenleg még javában épülő csécsi sporttelep néhány év múlva bizonyára a széles környék legim­pozánsabb sportlétesítménye lesz. Olyan, amilyen ma sok-sok községben, vagy városi lakótele­pen elkelne. Persze, magától semmi sem jön... GAZDAG JÓZSEF Járási teniszbajnokság A dunaszerdahelyi (D. Streda) já­rásban is egyre nagyobb népszerűség­nek örvend a tenisz. Ezért a nagyma- gyari (Rastice) Agroprogres sportegye­sület tenisz-szakosztályának kezdemé­nyezésére már három éve rendeznek az amatör teniszezők számára járási bajnokságot. A selejtezőket7-7 csapat­tal három csoportban bonyolították le, majd a spartakiád jegyében Nagyma­gyaron a selejtezőkön túljutott győztes csapatok mérkőztek, hogy eldöntsék a bajnoki cim sorsát. A kis létszámú, de lelkes közönség időnként színvonalas játékot láthatott. A járási bajnoki cimet a Janikovics Vilmos, Csicsay László, Baán Róbert összetételű Jednota-csa- pat nyerte Dunaszerdahelyröl. A má­sodik helyen a Gombai (Hubice) Állami Gazdaság csapata végzett Egyenes Vilmos és Miro Kupka összetételben. Harmadik lett a nagymagyari Agro­progres A-csapata, amelyben Löffler Imre és Löffler Ödön szerepelt. A járásban egyre több helyütt kap­nak kedvet a fiatalok és az idősebbek e szép sportág úzéséhez, ezért szep­tember elején megrendezik a járási egyéni teniszbajnokságot is. MÉRI ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom