Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám, szombat
KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilagban Július 13-tól 19-ig Szombat: Befejeződtek az ASEAN-államok és több fejlett tőkés ország külügyminisztereinek Kuala Lumpur-i tárgyalásai • Nakaszone japán kormányfő négynapos látogatásra Párizsba érkezett Vasárnap: Általános választásokat tartottak Bolíviában • Angola megszakította az USA-val folytatott párbeszédet a dél-afrikai térség problémáinak rendezéséről Hétfő: Nairobiban megnyílt a nők világkonferenciája • Jean Goi miniszterelnök-helyettes lemondásával kirobbant a belga kormányválság Kedd: Mihail Gorbacsov egy olasz békeszervezet üzenetére válaszolt • Befejeződött a genfi tárgyalások második fordulója • Eredményesen értek véget Moszkvában a szovjet-brit parlamenti tárgyalások • Szovjet és amerikai tudósok a leszerelésről tartottak beszélgetést a két ország közötti televíziós lánc segítségével Szerda: Li Hszien-nien kínai államfő befejezte hivatalos kanadai tárgyalásait • Párizsban 17 nyugat-európai ország képviselői az Euréka-programról tanácskoztak Csütörtök: A nők világkonferenciáján felszólalt Marié Kabrhe- lová, a csehszlovák delegáció vezetője • Addisz Abebában megnyilt az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete Péntek: Belgrádban megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának 18. ülése Latin-Amerika adósságterhei Hétfőn nyílt meg a kubai fővárosban Latin-Amerika és a karibi térség országai szakszervezeteinek konferenciája, amelyen 29 állam és több nemzetközi szakszervezeti szövetség képviselői is részt vesznek. A napirenden a súlyos gazdasági problémák, mindenekelőtt a külföldi adósság kérdésének a megvitatása szerepelt. A szóban forgó országok adóssága már eléri a 360 milliárd dollárt, s amint Fidel Castro is hangsúlyozta: egész Latin-Amerika, minden latin-amerikai állam legsúlyosabb problémájává vált az adósságtörlesztés kérdése. A térség országai számára az adósságterhek a jelenlegi nemzetközi helyzetben már elviselhetetlenek. A havannai tanácskozáson több felszólaló is rámutatott, a helyzet pénzügyi intézkedésekkel nem oldható meg, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének átépítésére van szükség. Nem kétséges, az alapvető probléma itt a fejlődő országok és a fejlett tőkés államok viszonya. A fejlett kapitalista országok elhúzódó válsága rendkívüli mértékben nehezíti a fejlődők - s ezen belül Latin-Amerika - adósságterheinek visszafizetését. A fejlett tőkések a fejlődők termékeiért rendkívül alacsony árat fizetnek, közben állandóan emelik azon cikkek árát, amelyeket ők szállítanak a fejlődőknek. A nagy monopóliumok gyakorlatilag olcsó nyers- anyag-szállítóknak tekintik a fejlődő országokat. S az igazságtalanságot, a köztük lévő szakadékot csak mélyíti a nemzetközi pénzügyi rendszerben uralkodó anarchia, a túlértékelt amerikai dollár, a kapitalista országok protekcionista intézkedései stb. E kérdések megoldása nélkül a latin-amerikai és a karibi országok képtelenek gazdaságuk fejlesztésére. A szakszervezeti vezetők ezért sürgették, hogy össze kell fogni a gátlástalan imperialista kizsákmányolás és egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatok ellen. Például a mexikói küldött az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának összehívását sürgette, hogy ott tárgyalják meg a latin-amerikai és a karibi országok adósságtörlesztésének befagyasztását. Fidel Castro pedig üzenetet intézett az említett államok vezetőihez, parlamenti képviselőihez, kiemelkedő politikai személyiségeihez, s javasolta: e hónap végén tartsanak találkozót Havannában a vázolt problémák megvitatására. Az üzenetben figyelmeztetett: a térség gondjait még az sem oldaná meg, ha eltörölnék a külföldi adósságokat. Új világgazdasági rendre van szükség. Ugyanis ha a helyzet változatlan marad, az egyre súlyosabbá váló gazdasági problémák miatt nehéz elképzelni a földrészen megkezdett demokratizálási folyamat kiszélesítését. Futballtragédia és kormányválság Úgy tűnik, a brüsszeli futballtragédia a belga pártok közötti viták egyik fő témája, a kormányválság előidézője lett. Ez utóbbi hétfőn robbant ki, miután lemondott a liberális párti Jean Goi miniszterelnök-helyettes és igazságügyminiszter, majd pártjának több minisztere és államtitkára. Goi ugyanis elfogadhatatlannak tartotta, hogy a Heysel stadionban bekövetkezett tömegszerencsétlenséget kivizsgáló bizottság jelentését mellőzve a képviselőház Nothomb belügyminiszteri felmentette. A kereszténydemokrata Nothomb kijelentette, semmilyen politikai felelőséget sem vállal a stadionban történtekért. Miután a liberálisok kiléptek a kereszténydemokratákkal alkotott kormányból, Martens miniszterelnök benyújtotta kabinetje lemondását Baudouin királynak, aki ezt nem fogadta el. Igy a kormány ideiglenesen hivatalban marad, s az eredetileg decemberre tervezett választásokat két hónappal előrehozták. Hétfőn kezdődött meg Nairobiban a nők világkonferenciája. Felvételünkön a tanácskozás elnöksége látható (Telefoto: ČSTK) Bár a kormányválság a futballtragédia ürügyén robbant ki, mégsem ez tekinthető az alapvető oknak. Sokkal inkább az idei választások befolyásolják az eseményeket, hiszen a megfigyelők szerint a kormányzó pártok kilátásai egyáltalán nem rózsásak, a választók elégedetlenek a koalícióval. A liberálisok tehát meg akarták ragadni a kínálkozó alkalmat, s a kabinetből kiugorva elérni, hogy a kereszténydemokraták nyeljék le a gombócot. A Martens-kabinet négy éve van hivatalban, belba vélemények szerint meglepően hosszú ideje. Amit a javára írnak, az az enyhe gazdasági élénkülés. A rovására viszont sokkal többet: e növekedésért a belga dolgozók fizették a legnagyobb árat. A kormány alaposan megkurtította a szociális kiadásokat, megnyirbálta a szak- szervezeti jogokat, korlátozta a fogyasztást. A belga átlagember hangulatát ismerők tudják, hogy a Martens-kabinet nagymértékben maga ellen fordította a közhangulatot akkor, amikor több éves huzavona után márciusban mégis engedett az amerikai nyomásnak, és beleegyezett abba, hogy az ország területén elhelyezzék a nukleáris fegyvereket. Ezek a tények az ellenzék választási pozícióit erősitik, s a kormánypártok is tudják, túlzott optimizmus lenne azt hinni, hogy a jelenlegi koalíció esetleg fennmaradna a választások után is. Ez áll a liberálisok kiugrásának hátterében. Euréka Tizenhét nyugat-európai ország külügyminiszterei és a tudományos kutatással megbízott tárcák vezetői tanácskoztak szerdán Párizsban az Euréka-programról. Mitterrand elnök ismét azt hangsúlyozta, hogy az Euréka célja ,, Nyugat-Európa technológiai függetlenségének biztosítása“ Az Euréka-program gondolata Franciaországban született meg négy hónappal ezelőtt, eredetileg Reagan elnök úrfegyverkezési terveire való reagálásként. Párizs azért ellenzi az amerikaiak „stratégiai védelmi kezdeményezését“, mert az megkérdőjelezi a franciák által vallott „nukleáris elrettentés“ doktrínáját, vagyis csökkentené Párizsnak mint önálló atomhatalomnak a szerepét. Ez a francia álláspont volt az egyik oka annak is, hogy az idén májusban eredménytelenül ért véget a hét vezető tőkés ország bonni csúcstalálkozója. Párizs azóta polgári jellegűnek nevezi a programját, amely semmiben sem ütközik a washingtoni elképzelésekkel. Az Euréka célja egyesíteni a nyugat-európaiakat a csúcsszintű technológiák és technika kifejlesztésében, mégpedig a közös kutatási és gyártási programok kidolgozásával. Vagyis be szeretnék hozni Nyugat-Európa lemaradását az USA és Japán mögött, s az alszállítói szerepkör helyett önálló partnerként fellépni. A mostani tanácskozáson annyi egyértelműen kiderült, hogy nagyonis katonai célú programról van szó, az Euréka eredményeit elsősorban a hadiipar fogja majd alkalmazni. Igaz az is, hogy sok még a tisztázatlan kérdés az Euréka körül. Többen vallják, így pl. Bush amerikai alelnök is kijelentette, hogy az Eurékát össze lehet egyeztetni a reagani elképzelésekkel. Egyértelmű választ azonban még senki sem tudott adni arra, hogy konkrétan milyen is lesz az űrfegyverkezési tervek és az Euréka kapcsolata. MALINAK ISTVÁN Mi történjék a vizes lepedővel? Szinte naponként tapasztalhatjuk, hogy baj van a szólások használatával: átalakítjuk vagy összevegyítjük őket közlésünkben. S az ilyen erőszakos megváltoztatás után a szólás már nem szólás: nem töltheti be szerepét, nem szemléletessé, hanem zavarossá teszi a stílust. Egy újságíró egyik népszerű színészünkkel beszélget, s ezt a mondatot adja a szájába (azért merem állítani, hogy ő adja a színész szájába, mert a színész nem tud magyarul): lehet, hogy a kritikusok lerántják rólam a vizes lepedőt...“ Az olvasót bizony megzavarja az eléggé ismert szólásnak ez a változata, mert nem azt jelenti, amit az igazi formája jelentene. A színész ugyanis arra gondolt, hogy a kritikusok esetleg megbírálják az alakítását, s ennek kifejezésére nagyon is alkalmas lett volna a mondatba beágyazott eredeti forma: „Lehet, hogy a kritikusok rám húzzák ezért a vizes lepedőt...“ Bizony ráhúzzák a vizes lepedőt, nem pedig lerántják róla, hiszen nem kell bizonygatnunk, melyik művelet a kellemetlenebb: a vizes lepedő ráhúzása valakire vagy lerántása valakiről. Itt pedig a kellemetlenség, a megbírálás kifejezésére használhatjuk a szólást. Nem nehéz megállapítani, milyen tévedésbe esett a riporter, amikor ezt a formát használta: összekevert két önálló szólást. Az egyik ez: ráhúzza (ráteríti vagy ráborítja) valakire a vizes lepedőt. Ezt akkor használjuk, ha azt akarjuk kifejezni: valakire ráolvasták a mulasztását, bűneit, hibáit. A másik szólás meg ez: lerántja róla a leplet. Ez azt jelenti, hogy leleplez valakit; feltárja az illető igazi, eddig rejtett, leplezett arcát. A két szólásból így lett ez a zavaros, szólásként igazán nem használható nyelvi szülemény: lerántja róla a vizes lepedőt. JAKAB ISTVÁN A 'képes utótagú összetett szavakról összetett szavaink közt népes családot alkotnak a -képes utótagúak. A munkaképes, életképes, harcképes szükséges és hasznos szava nyelvünknek. Olyan szerkezetek jelentését tömörítik, mint például a „munkára képes“,,,életre, harcra képes“ stb. Igaz ugyan, hogy az összetételnek ez a típusa idegen mintára keletkezett, de a nyelvünkben érvényes összetételi szabályok szerint. Elő- és utótag viszonya jól elemezhető bennük: „mire képes? - munkára, életre, harcra“. Az előtag tehát alárendelő jelöletlen határozós viszonyban van a -képes utótaggal. Az e típusba sorolhatók mellett megjelentek olyan -képes utótagú összetételek is, melyek belső fejleményei ugyan nyelvünknek, ám mégsem szabályos szóalkotások, mert a köztük levő alárendelő viszony nem elemezhető egyértelműen. Olyan összetételekről van szó, mint amilyen egy interjúalanynak ebben a kijelentésében van: „A döntőképes embereket szeretem.“ A mondat összetett szava ismerős, hasonlóval gyakran találkozhatunk. Ilyen például a fizetőképes, tárgyalóképes, ütőképes és még számos további. Az előbbiektől ezek abban különböznek, hogy előtagjuk -ó, -ó képzős folyamatos melléknévi igenév; s erre az előtagra nem kérdezhetünk úgy, hogy „mire képes?“. A nyelvművelő szakirodalom álláspontja az összetételnek ez utóbbi típusával kapcsolatban az, hogy a már általánosan elterjedtek üldözése értelmetlen, azonban számukat újakkal ne szaporítsuk. Amelyikben lehetséges, előtagként inkább főnevet használjanak igenév helyett. Például így: fizetésképes, fejlődés- képes, tárgyalóképes. Ezekben ugyanis az elő- és utólag viszonya egyértelműen jelöletlen határozós alárendelésű. Idézett mondatunk kifogásolt szava ugyancsak ilyen alakban helyesebb: „A döntésképes embereket szeretem.“ A helyette használt szószerkezet természetesen szinte kifogástalan: „A dönteni tudó (vagy: a döntésre képes) embereket szeretem.“ MORVAY GÁBOR Hogyan kell laborálni? Még folyt a múlt évi labdarúgó-bajnokság, amikor egyik lapunkban a következő mondatot olvashattuk: ,,Az ujjtöréssel laboráló kapust helyettesíteni kell...“ Vajon az olvasók túlnyomó része értette is, miről van szó e mondatban? Latin eredetű, -ál végződésű igék szép számmal találhatók nyelvünkben. Ilyenek pl.: citál, pingál, ágál, akceptál, diktál, kultivál stb. Ezek közé tartozik a laborál is. Szavunk a latin laborare igéből alakult, s jelentése, mint latin megfelelőjének is, részben a munka, részben a szenvedés fogalomkörébe tartozik. (Egyébként maga a ,munka' fogalom egészében a .szenvedés' fogalmából vált ki. Kiváló nyelvtudósunk, Pais Dezső 1921-ben ilyen címen tette közzé erről szóló cikkét: „A munka minden nyelven szenvedést jelentett“- A szerk.) Tehát azt jelenti: dolgozik, fáradozik, tevékenykedik, továbbá bajlódik, bajoskodik, kínlódik, vesződik valamivel, fáj valamije, szenved valamiben. Mivel van rá jó magyar szavunk bőven, bizony helyesebb lett volna ezek közül választani ki a legmegfelelőbbet. Világosabban, mindenki számára érthetően valami ilyesfélét lehetett volna írni: „Az ujjtöréssel bajlódó (vagy: bajoskodó, bajmolódó, kínlódó stb.) kapust helyettesíteni kell.“ Vannak a latin laborare igének olyan származékai is nyelvünkben, amelyeket már jobbára mindnyájan megértünk. Ilyen pl. a laboratórium, az ebből rövidült labor, valamint a laboratóriumban dolgozó segéderőt jelentő taboráns. Ezek azonban nem a .szenvedés1, hanem a .munka', a ,tevékenykedés1 fogalomkörébe tartoznak. Talán ezért is érezzük mind ezektől, mind pedig tőlünk, mai beszélőktől olyan távolinak, olyan idegennek a ,kínlódik, bajlódik' jelentésű laborál igét. BAKOS JÓZSEF új xzé 4 1985. VII. 20.
