Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Svédország Versenyképesség vagy jólét? S zeptember 5-én törvényho­zási választások lesznek a Svéd Királyságban, és bár a közvéleménykutatók a jelenlegi, szociáldemokrata vezetésű (ön­magában kisebbségi, de a kom­munisták által támogatott) kabinet fennmaradását prognosztizálják, érhetik még meglepetések a politi­kai megfigyelőket. Miként három esztendővel ezelőtt, amikor vi­szonylag rövid, két perióduson át (hat évig) tartott vezető szereptől kellett megválnia a konzervatív­polgári kormánynak. Thornbjörn Fálldin centrum párti miniszterel­nök ugyanannak az Olof Palmé- nak adta vissza a kormányrudat, akinek szociáldemokrata pártja előtte negyvennégy esztendei munkával kidolgozta, megerősí­tette és világszerte irigyeltté is tet­te a nemrég 84 évesen elhunyt Tagé Erlander művét, a svéd mo­dellt, a minden állampolgárt megil­lető szociális juttatások széles kö­rű rendszerét. A tét nagyságát jelzi egyébként az is, hogy a svéd körülmények­hez mérten szokatlanul korán, már a tavasszal megkezdődött a vá­lasztási küzdelem a skandináv or­szágban. Miután ebben az el nem kötelezett, két évszázad óta sem­leges államban hagyományosan a bel- és a gazdaságpolitika dönti el a törvényhozási választások ki­menetelét, a pártok fölemelkedé­sét vagy ellenzékbe vonulását, a legtermészetesebb, hogy a poli­tikai élet hangadói mellett a kulcs­posztot betöltő pénzügyminiszter- jelen esetben Kjell-Oloff Feldt- szerepel a legtöbbet a nyilvá­nosság előtt. A július elsején kezdődött 1985-86-os költségvetési évre egész sor intézkedést kellett beje­lenteni a pénzügyminiszternek. A csomagterv a még mindig töré­kenynek mutatkozó svéd gazda­sági föllendülést igyekszik erősí­teni a magánfogyasztás visszatar­tásával, a takarékbetét-állomány növelésével. A Svéd Központi Bank, a Riksbanken Európában a legmagasabbra, 9,5-ről 11,5 százalékra emelte a kamatlábat a tőkekiáramlás megfékezése cél­jából. Változások történtek a hitel- nyújtás feltételeiben is. Igy például autóvásárlásra csak az kaphat kölcsönt, aki legalább felerészt sa­ját készpénzzel kifizeti a gépko­csit, a fennmaradó hitelrészt pedig egy év alatt köteles törleszteni. A vásárló kiadásait még azzal is növelik, hogy bevezették a gépko­csieladási adót. Ez a ki tudja, há­nyadik adóféleség, 3500-4000 svéd koronával (kb. tízezer Kčs- nak megfelelő összeggel) emeli egy közepes kategóriájú kocsi árát... Bizalmi kérdés a választás Svédországban is. A Palme-kor- mánynak a jelenlegi helyzetben különösen nagy szüksége van vá­lasztóinak bizalmára. Ennek mér­téke egyúttal az állampolgárok tü­relmét is kifejezi: akarnak-e, képe­sek-e még egy kicsit várni a klasz- szikus svéd jóléti modell újabb kiteljesedésére? Mert a hetvenes évek közepe óta dúló nemzetközi gazdasági viharok bizony hátrál­tatták, sőt visszavetették a svéd gazdasági fejlődést is. Ráadásul hat éven át polgári-konzervatív kabinet igazgatta az országot - hangoztatják a szociáldemokra­ták az is fékezte a lendületet. Egy „apróságról“ azonban mintha megfeledkeznének a saját tevé­kenységüket, intézkedéseiket rend­kívül pozitívan értékelő szociálde­mokrata politikusok: a való­ban sok okos és hasznos lépés után közben nem kellene-e eset­leg felülvizsgálni az ország gazda­sági rendszerét? Tetézi a gondokat, hogy nem­rég zajlott le a társadalmi békéről, a munkások és munkáltatók meg­lehetősen kiegyensúlyozott kap­csolatáról híres ország történel­mének legnagyobb sztrájkja. Az állami szolgálatban álló 70 ezer alkalmazott munkabeszüntetése (célja a már megállapított öt szá­zalékon túl további 3,1 százalékos fizetésemelés elérése) jó néhány milliárd koronájába került az ál­lamnak, megbénította a közleke­dést, s általa az exportszállításo­kat is. Bengt Dennis, a központi bank kormányzója tekintélyes közgaz­dász, nemrégiben kijelentette: „ Külső egyensúlyi helyezetünk in­gatag, és számottevő külföldi adósságot halmoztunk föl. Az álla­mi költségvetés hiánya még min­dig roppant nagy. A gazdaság egészét tekintve a likviditás ma­gas és ez különösen igaz a válla­lati szektorban. Tíz évvel ezelőtt nem voltak pénzügyi egyensúlyi gondok, napjainkban viszont e za­varok az egész nemzetgazdasá­got ingataggá teszik.“ Felesleges lenne számokkal terhelni az olvasót, csupán az ará­nyok érzékeltetésére írjuk: a július 1-én kezdődött költségvetési év­ben 71,2 milliárd svéd koronát kell fordítani a külföldi kölcsönök tör­lesztésére és a kamatokra. A költ­ségvetés tervezett hiánya 63,5 milliárd korona, a bruttó társadalmi termelés 7,2 százaléka. Mindez az inflációs tendenciákat erősíti és gyengíti a svéd ipar versenyké­pességét, azaz kedvezőtlenül hat az életszínvonalra, késlelteti a régi szép idők, a szinte gondok nélküli jólét visszatértét. Versenyképesség vagy jólét - választási lehetőség. Verseny- képesség és jólét - cél. Elérésé­hez azonban - a szociáldemokra­ta közgazdászok szerint - szociá- lis-gazdasági toleranciára van szükség, mindenekelőtt meg kell elégedni egy szerény, kb. ötszá­zalékos béremeléssel, amely az árak befagyasztásával együtt az infláció visszaszorításának irányá­ba hatna. Az 5 százalékosnál ma­gasabb béremelés sok tízmilliárd svéd koronás deficitnöveló több­letkiadást okozna, ugyanakkor csökkentené a munkanélküliség elleni küzdelemre fordítható ala­pokat. K övetkezésképpen: a mostani mintegy háromszázalékos­ról a kétszeresére növekednék a mindenekelőtt a fiatalokat sújtó munkanélküliség Svédországban. Ez viszont kormánynak, állampol­gárnak - újraválasztásában bízó­nak és voksolónak - egyaránt sorsfordító lenne. (KL) INNEN - ONNAN • OLASZORSZÁGBAN a kül­kereskedelmi mérleg deficitjének egyik fő oka a gépipar és az infor­matika stagnálása, illetve vissza­esése. Világosan látható az olasz mezőgazdasági kereskedelem ro­hamos visszaesése is. Az 1984 áprilisa és 1985 márciusa közötti időszakban Olaszország mintegy 10 milliárd dollár értékben impor­tált élelmiszereket. Az idei év első három hónapjában az előző évhez képest megduplázódott az élőál­lat, az olajosmag, a takarmányfé­lék importja és szinte valamennyi egyéb mezőgazdasági termékből legalább ötven százalékkal többet hoztak be az országba. Ugyanak­kor csaknem húsz százalékkal visszaesett a gyümölcsexport, csökkent a kereslet az olasz édes­ségek, a bor, a rizs, és a különféle gabonaszármazékok iránt. • LUXEMBURG a délkelet­ázsiai beruházók célterületévé s a térség exportjának nyugat­európai kapujává kíván válni - kö­zölte Henrik nagyherceg, a kis állam trónörökse, aki népes keres­kedelmi delegáció élén Szingapúr­ban, Thaiföldön, és Hongkongban járt. Luxemburg elsősorban az acélipari beruházások növelésé­ben, valamint a számítógép- és Vita a munka nélkül szerzett jövedelemről Az Izvesztyija szerkesztőségé­ben vitát rendeztek a munka nél­kül szerzett jövedelemről. Az esz­mecserén elhangzott: a törvényte­len jövedelmeknek két kategóriája van. Egyfelől a jogszerűtlen mó­don, munka nélkül szerzett jöve­delmek - lopás, sikkasztás, spe­kuláció másfelől azok, amelye­ket munkával szereztek ugyan, ám nagyobb mértékűek, mint amennyibe ez a munka kerül. Ilyen lehet a prémium is, abban az esetben például, ha egy gyár terv- előírásait menet közben csökken­tik, s a csökkentett terv teljesítésé­ért fizetnek prémiumot. Prémium járhat azért is, ha az üzem három százaléknál kisebb mértékben nem teljesítette szállítási kötele­zettségeit. így ugyan összes­ségében 15 milliárd rubelnyi kárt is szenvedhet évente a népgazda­ság, a prémiumot viszont kifizetik. Rámutattak: a munka nélkül szer­zett jövedelmek veszélyesek ami­att is, mert devalválják a társadal­mi és erkölcsi értékeket. Ugyanak­kor elvetették azt az elképzelést, hogy mindenkinek, aki ezer rubel­nél értékesebb tárgyat vásárol, igazolnia kell, honnan származik a pénz. Heves vita bontakozott ki a meglevő adórendszer megvál­toztatásáról, abban viszont a résztvevők megegyeztek, hogy a jelenlegi szovjet adózási rend­szer elavult. A vitában felszólaló közgazdász rámutatott: a gazda­sági jellegű problémák ellen első­sorban gazdasági eszközökkel kell küzdeni. Az út ismert: az egész gazdasági mechanizmus és az irányítási rendszer javítása. robottechnika meghonosításában érdekelt, s ezt adócsökkentések­kel és egyéb ösztönzőkkel kívánja elősegíteni. EGYIPTOM olajipari minisztere közölte, hogy négy - közelebbről meg nem jelölt - amerikai céggel összesen öt megállapodást írtak alá újabb olajlelóhelyek felkutatá­sára. A Szuezi-öböl vize alatt és a Karun-tóban végzendő munkála­tok előrelátható költsége 136 millió dollár. Egyiptom kőolajtermelési kvótájának fenntartása mellett - a helyi fogyasztás csökkentése révén - növelni kívánja exportját. A kőolajexport Egyiptom második számú devizaforrása, megelőzve a Szuezi-csatorna bevételeit. • KÍNÁBAN csaknemJnúszmil- lió állami alkalmazottnak emelik a bérét július folyamán. Egyúttal az októberben meghirdetett 1985- ös bérreform keretében megvál­toztatják a bérek szerkezetét. A béreket az új rendszer alapján négy részre osztják fel. Az összes állami alkalmazott alapbért kap, amelyet kötelezően kiegészíti a munkakör és a felelősség utáni pótlék. A harmadik összetevőt a munkaviszonyban eltöltött idő, a negyediket pedig a mindenkori teljesítmény határozza meg. Az Új Kína hírügynökség rámutat arra, hogy a bérreform egy további lé­pés a Mao Ce-tung által követett „egyenlősdi“ felszámolásának irányába. • NORMAN TEBBIT kereske­delem- és iparügyi miniszter beje­lentette: a brit kormány hozzájá­rult, hogy a japán Honda konszern újabb vegyesvállalatot létesítsen az Austin Rover-rel, amely az álla­mi tulajdonban levő British Ley- land leányvállalata. A tervek sze­rint az új vállalkozás keretében az 1980-as évek végén fogják piacra hozni a két partner által közösen tervezett első gépkocsit, amely felváltja az Austin Rover egyik je­lenlegi típusát. Emellett az új gyár Honda autók összeszerelését is fogja végezni, hasonlóan ahhoz a luxuskocsihoz, amelynek össze­szerelését az év végén kezdik meg a két cég első angliai közös vállalkozásában. KOMMENTÁLJUK A határozatok és teljesítésük Pártunk életében további gazdasági, szociális és társa­dalmi fejlődésünket meghatározó politikai események men­nek végbe a következő hónapokban. A CSKP KB 15. ülésé­nek határozata szerint az idei év végén a párta lapszervezetek évzáró taggyűléseire, utánuk a jövö év januárjában és febru­árjában az üzemi, a városi, a járási és a kerületi pártkonferen­ciákra kerül sor, aztán az SZLKP kongresszusát, 1986. március 24-ére pedig a CSKP XVII. kongresszusát hívják össze. Ebben az egész folyamatban a pártélet normáinak teljes mértékben kell érvényesülniük, s ugyanúgy minden összete­vőjének is megvan a maga sajátos szerepe és jelentősége, így a pártélet felettébb fontos része a határozatokkal végzett munka, vagyis a határozatok kidolgozása, elfogadása, telje­sítése és ellenőrzése. Csakis ezek megfelelő, tehát a párta­lapszabályok szerinti megvalósítása teremt kedvező alapo­kat az egész párt, minden pártszerv és pártszervezet egysé­gének szilárdításához és akcióképességének fokozásához. Már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a legcsekélyebb formaságot, sablonszerűséget - még kevésbé szubjektivitást - nem engedhetnek meg egyetlen pártalapszervezeti bizott­ságban sem, hiszen azok az illető pártszervezetekben köny- nyen a határozatok teljesítésének és ellenőrzésének elna- gyolásához, s így cselekvőképességük hatásfokának gyen­güléséhez vezetnének. Mindazonáltal nem lehetünk teljesen elégedettek sem a pártéletben, sem az állami szervek vagy a tömegszerveze­tek gyakorlatában e vonatkozásban követett eljárásokkal. Nemrégiben a komáromi (Komárno) járási pártbizottságon Balázs Sándorral, a Járási Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnökével beszélgettem a CSKP KB Elnöksége 1983 márciusi leveléből eredő feladatok teljesítésének ellenőrzéséről. A pozitív eredmények mellett azt kifogásolta, hogy az ellenőr­zési rendszer leggyengébb területe az ún. belső ellenőrzés. Sajnos, ez nem csak a Komáromi járásban probléma. Saját tapasztalataink sorolása helyett azonban helyesebb, mert általánosabb érvényű, ha Gustáv Husák elvtársat idézzük, aki a CSKP KB 15. ülésén, a XVII. pártkongresszus előkészítésé­vel összefüggésben figyelmeztetőleg jelentette ki: „A párt­ban is nemritkán tanúi lehetünk annak, hogy eltérően teljesí­tik a határozatokat, elnézőek a fogyatékosságokkal szemben, és találkozhatunk a formalizmus megnyilvánulásaival is.“ Alapszervezeteink tapasztalatai és gyakorlata azt mutat­ják, hogy a taggyűléseken nagy gondot fordítanak a beszá­molóra, de sokkal kisebbet a határozat előkészítésére, amellyel az alapszervezet döntésmegvalósító képességét kellene mozgósítani és elmélyíteni. Ezért a beszámolókon és a különböző részletfeladatok elvégzéséről szóló jelentéseken túlmenően az erőfeszítéseket inkább a tartalom egyensú­lyára és a pártmunkának azokra a láncszemeire kellene összpontosítani, amelyek végső soron jobban előmozdítják a párttevékenység hatékonyabbá tételét Más szóval: a lenini tételként fémjelzett fő láncszem módszerét tanácsos mindenütt alkalmazni, amely általában a politikai munkában és azon belül a párthatározatok előké­szítése során végzett munkában a „mit kell tenni“ és a „hogyan kell ezt tenni“ kérdések mellett egy további kérdést is felvet: „Mi a legfontosabb és mivel kezdjük?“ Ezt követve jobb eredményeket várhatunk a határozatok végrehajtásában és ellenőrzésében is. MIKUS SÁNDOR Az év első felében 1460 lakást adott át a Bratislavai Magasé­pítő Vállalat hármas számú üzeme. Az építők ünnepét az üzem dolgozói kötelezettségvállalásuk teljesítésével köszön­tötték. A vállalt feladatok teljesítése annak ellenére sikerült, hogy az év elején a kedvezőtlen időjárás miatt 296 lakásban nem tudták elvégezni a szerelőmunkákat. Az idén a vállalat a tervezettnél 73-mal több lakást adott át. A határidő előtti átadásokon túl jelentős eredmény a lakások minőségének javulása is. A felvételen Jozef Vrábek szerelőbrigádjának néhány tagja látható munka közben. (Štefan Petráš felvétele - ČSTK) új szá 4 1985. VII. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom