Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám, szombat
A párt gazdaságpolitikájának kulcsfontosságú kérdései Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának beszéde a tudományos-műszaki haladás kérdéseiről tartott moszkvai értekezleten (ČSTK) - Az alábbiakban közöljük Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának „Pártunk gazdaságpolitikájának kulcsfontosságú kérdései“ című beszámolóját, amely kedden, a tudományosműszaki haladás kérdéseiről megtartott országos tanácskozáson hangzott el Moszkvában. ÓJSZÚ 3 1985. VI. 15. Elvtársak, amint önök is tudják, minden kommunista és a szovjet nép teljes mértékben támogatja az SZKP Központi Bizottságának áprilisi ülésén hozott döntéseket. Ezt igazolják a pártbizottságok üléseinek eredményei valamint a központi szervekhez beérkezett visszhangok is. A dolgozók mindenütt fokozódó érdeklődést tanúsítanak a társadalom és az állam ügyei iránt, kifejezésre juttatják azt a kívánságukat, hogy következetesebben folytassuk és aktívabban bontakoztassuk ki a rend megszilárdításáért folyó harcot életünk minden területén. Azt óhajtják, hogy ez a harc határozott és következetes legyen. Tömören szólva, pártszervezeteinkben, a dolgozó kollektívákban és az egész országban jó és alkotó légkör alakult ki. Az áprilisi ülés a szocialista építés tapasztalataiból, a szovjet népgazdaság sikereiből és az SZKP távlati stratégiájának tudományos kidolgozásából kiindulva fogalmazta meg az ország szociális és gazdasági fejlődése meggyorsításának koncepcióját a tu- dományos-műszaki haladás alapján. Amikor az SZKP KB Politikai Bizottsága úgy határozott, hogy ezt a tanácskozást még az SZKP XXVII. kongresszusa előtt megtartják, abból indult ki, hogy e téren szükséges számos halasztást nem tűrő intézkedés foganatosítása. A központi bizottság hangsúlyozta, meg kell gyorsítani a szociális és gazdasági fejlődést, de nemcsak a népgazdaság növekedési ütemének az emelésére gondolt. Fejlődésünk új minőségéről van szó, arról, hogy gyorsan előrelépjünk a stratégiailag fontos irányokban, átalakítsuk a termelés szerkezetét. Át kell térnünk az intenzív fejlesztésre, a vezetés hatékony formáira, a társadalmi problémák teljesebb megoldására. A mi belső szükségleteink teszik szükségessé a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsítását. A gazdasági téren elért eredményekre büszkék lehetünk. Országunkban üzemek ezrei épültek, megváltozott városaink és fal- vaink arculata, valamint emelkedett a kulturális és műveltségi színvonal és javult az egészség- ügyi ellátás. Sokat tettünk a lakás- helyzet, a kulturális és életkörülmények, s általában véve a nép anyagi színvonalának a javításáért. E tekintetben ismét szemléletesen megnyilvánultak a szocializmus és a tervgazdálkodás előnyei. A mi sikereink vitatatatlanok és általánosan elismertek. Látni kell azonban, hogy a hetvenes évek kezdetétől a gazdasági fejlődésben bizonyos nehézségek kezdtek megmutatkozni. A fő ok az, hogy nem tanúsítottunk időben elég következetességet a gazdasági szerkezet, az irányítási formák és módszerek, valamint magának a gazdasági tevékenység lélektanának az átalakításában. A párt és az egész nép előtt az a feladat áll, hogy leküzdjük a negatív irányzatokat és gyors javulást érjünk el. Más megközelítés nem lehetséges: a szociális programokat nem nyirbálhatjuk meg. A társadalom számára halaszthatatlan feladat az élelmiszerellátás javítása, a fogyasztási cikkek termelésének a növelése és a szolgáltatások bővítése. Továbbra is fontos a nagyarányú lakásépítés, az egészségügyi ellátás javítása, az oktatás, a tudomány és a kultúra fejlesztése. A társadalmi-gazdasági fejlődés gyorsítását ugyanakkor külső feltételek is diktálják. Meg kell teremteni az ország védelméhez szükséges eszközöket. A Szovjetunió a jövőben is maximális erőfeszítéseket tesz a fegyverkezési hajsza megállítására, de az imperializmus agresszív politikája és fenyegetései miatt nem engedhetjük meg, hogy velünk szemben katonai fölényre tegyenek szert. Ez a szövet nép akarata. A világ haladó közvéleményének szemében a Szovjetunió mindig is az emberiség szociális reményeinek a megtestesítője volt. Szükséges, hogy a magasszintű szervezettség és a hatékony gazdálkodás terén is példát mutasson. Az ország fejlesztésének meggyorsítása így napjainkban elsőrendű politikai, gazdasági és szociális jelentőségű feladat lett. Ennek megvalósítása az egész párt és a nép halasztást nem tűrő feladata. Az SZKP XXVII. kongresszusát megelőző időszakban, amikor folyamattan van a kongresszusi programdokumentumok kidolgozása, tudatosítani kell, hogy nem szabad mellőznünk a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását. Ezért e dokumentumokban, de mindenekelőtt a gazdasági és szociális fejlesztés 12. ötéves tervidőszakra szóló fő irányelveiben és a 2000-ig szóló távlati programban rögzíteni kell azokat a módszereket, amelyek alapvető fordulatot biztosítanak a gazdasági intenzifikáció felé. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a közelmúltban vitatta meg és lényegében támogatásáról biztosította a fejlődés fő irányait felvázoló tervezetet. Ennek során elhangzottak a tervezet kiegészítését szorgalmazó komoly észrevételek is. Még nem sikerült rögzíteni azokat az intézkedéseket, amelyek sok ágazatban biztosítanák, hogy a növekedés intenzívvé váljék. A tervezet javításán még tovább kell dolgozni, méghozzá úgy, hogy a hatékonyság növelése érdekében meghatározott célokat a minimumnak kell tekintenünk. Most arra van szükség, hogy feltárjuk és kihasználjuk mindazokat a tartalékokat, amelyek elősegíthetik a termelés hatékonyságának és minőségének az emelését. Kádereinknek meg kell érteniük annak létfontosságát, hogy minden vállalat, minden ágazat és az egész népgazdaság áttérjen az intenzív fejlesztés útjára. Sok minisztérium vezetője arra törekszik, hogy lehetőleg minél több beruházást és eszközt „verekedjen ki“, de minél alacsonyabb mutatókat tartalmazó tervet kapjon. Az újabb pénzeszközök megszerzéséért és a térvmutatók lefaragásáért vívott harcban irigylésre méltó álhatatosságot mutat Konsztantyin Beljak állattenyésztési és takarmánytermelési gépgyártási miniszter. Nem képviselt jobb álláspontot Alekszej Jasin építőanyag-ipari miniszter, s néhány más minisztérium és főhatóság sem. Úgy gondolom, nincs szükségünk olyan vezetőkre, akik arra számítanak, hogy ismét hatalmas, megalapozatlan kiadásokba verhetik az országot. A beruházások hatékonyságának biztosításáért folyó harcban nagyfokú igényességgel kell fellépni a helyi vezetőkkel szemben. Annak idején a határterületi bizottság kezdeményezésére több minisztérium és a Szovjetunió Állami Tervbizottságának támogatásával fontos határozatokat hoztak a krasznojarszki határterület termelőerőinek fejlesztésére. Ez olyan nagy és perspektivikus terület, amelyet sokoldalúan fejleszteni kell. Azonban itt is, mint mindenütt másutt, gondoskodni kell arról, hogy a befektetett eszközök gyorsan megtérüljenek. Ez sajnos nem történt meg. A szajano-su- senszkojei vízi erőmű csak fele olyan gyorsan épül, mint amilyennel a bratszki vizi erőmű elkészült. Több év óta kihasználatlanul állnak az abakani vagongyári egyesülés épületei. A határterületen jelenleg 5000 megkezdett beruhá-. zás található. Az eszközök szét- forgácsoltsága azt okozza, hogy az építés rendkívül lassan halad előre, miközben nagy anyagi veszteségek keletkeznek. Ezért vajon nem a határterület pártszervezetei, illetékes tervezési és gazdasági szervei a felelősek? Az állam továbbra sem sajnálja az eszközöket Szibéria fejlesztésére. Jogosan megköveteljük azonban, hogy a befektetések térüljenek meg és ne jelentsenek holt tőkét. A 12. ötéves terv kidolgozásának időszakában a fontos ipari területek jó példát kell hogy mutassanak a gondos gazdálkodásban. A központi bizottság nagy reményeket fűz a moszkvai munkásosztályhoz és értelmiséghez, a főváros hatalmas tudományos- termelő potenciáljához. Ismét támogatásomról szeretném biztosítani a leningrádi pártszervezet jelentős munkáját. A cseljabinszki kerület kommunistái is érdekes javaslatokat dolgoztak ki. Jogosan bizhatunk olyan ipari központok nagy hozzájárulásában is, mint Szverdlovszk, Harkov, Novoszi- birszk, Donyeck, Omszk, Gorkij és mások, valamint'abban, hogy elősegítik a tudományos-múszaki haladás meggyorsítását. A központi bizottság bízik abban, hogy pártszervezetei biztosítják olyan intézkedések megvalósítását, amelyek hozzájárulnak az intenzív gazdálkodásra való áttéréshez. Azért szólok minderről, hogy most, a fő irányok és az ötéves terv előkészítésének időszakában minden szinten olyan hozzáállás nyilvánuljon meg, amely nemcsak a tervezetben rögzített mutatók feltétlen teljesítését, hanem azok túllépését is szavatolná. Kisebb ráfordítással nagyobb eredményeket kell elérni. Ez gazdasági, de úgy is mondhatnám, hogy politikai feladat. Mihail Gorbacsov a továbbiakban a beruházási politika és a gazdasági szerkezet átalakításának kérdéseivel foglalkozott. Leszögezte, hogy a fő hangsúlyt a vállalatok műszaki korszerűsítésére, a forrásokkal való takarékoskodásra és a lényegesen jobb minőségű termékek gyártására kell fordítani. Habozás nélkül meg kell szabadulni a múltban beidegződött sztereotip gazdálkodási módszerektől, amikor a termelés bővítésének legfontosabb módszerét új építkezések megkezdésében látták, miközben a meglévő vállalatok műszaki korszerűsítésének éveken át nem szenteltek figyelmet. Amint mondani szokás, sokat kaptak, de keveset adtak. Jelenleg az a helyzet, hogy a termelési alapok jelentős része elavult. Ennek következtében mértéktelenül elszaporodtak a főjavítások. Csökken az alapok hatékonysága, emelkedik az új munkahelyek száma és ezzel párhuzamosan a kívántnál kisebb mértékben valósul meg a termelés gépesítése. Lassan csökken a kétkezi munka részaránya is. Ma senki sem vonja kétségbe, hogy a rekonstrukcióra fordított beruházások hozzávetőleg két- szerte hatékonyabbak, mint az új beruházásokra fordított összegek. Ennek ellenére, az elavult, exten- zív gazdálkodási módszerek sajnos, továbbra is léteznek. Az utóbbi tizenöt évben például a vaskohászat 50 milliárd rubelt kapott beruházásokra; az összeg nagy részét új, méghozzá nem is komplex építkezésekre fordították, miközben az üzemek műszaki korszerűsítésével nem törődtek. A vaskohászati minisztérium kollégiuma is Ivan Kazanyec miniszter hibás műszaki politikája miatt az ágazat nem tudott megbirkózni sem a tizedik, sem pedig a tizenegyedik ötéves terv feladataival. A helyzet itt megérett a gyökeres változtatásra. A legközelebbi években az összberuházások ötven százalékát ezentúl korszerűsítésre kell fordítani az eddigi egyharmad rész helyett. Ez nem egyszerű feladat. Az új építkezésekre továbbra is szükség van. A megkezdett beruházásokkal körültekintően kell bánni: egyesek építését meg kell gyorsítani, másokét ideiglenesen vagy végérvényesen le kell állítani. Ezzel párhuzamosan végre kell hajtani a termelési alapok átfogó inventarizációját, s meg kell határozni minden vállalat és ágazat korszerűsítési programját. Egyidejűleg meg kell kétszerezni az elavult állóalapok - különösképpen aktív részük - kivonását a termelésből. Ráadásul nem egyszerűen a termelés akármilyen megújítására van szükség, hanem olyanra, amellyel párhuzamosan sor kerül a legkorszerűbb technika bevezetésére, mivel ez a technika biztosítja a kívánt gazdasági és társadalmi eredményt. Rendkívül jelentős és égető probléma a bányászati, a feldolgozó és a közszükségleti cikkeket gyártó ágazatok fejlesztésére fordított beruházások aránya. A tüzelőanyagok és nyersanyagok kitermelése egyre nehezebb. Létezik azonban egy ésszerűbb út - a sokoldalú takarékosság és az anyagi eszközöket kímélő technológiák széles körű alkalmazásának az útja. Ez kétszer-háromszor olcsóbb. Pozitív tapasztalatokat szerzett e téren például a Szovjetunió elektrotechnikai ipari minisztériuma. Ebben a reszortban már a 11. ötéves tervidőszakban a nyersanyagfelhasználás növelése nélkül értek el termelésnövekedést. A mi népgazdaságunkban általában véve nagymértékű a pazarlás. Évente 8 millió tonna benzin vész kárba azért, mert késik a gépkocsipark dízelmotorokra való átállítása. A hőerőművek berendezéseinek tökéletlenségéből fakadó többletfogyasztás évente több mint 20 millió tonna fűtő- anyag-egyenértéket tesz ki. Az országban százezrekre rúg a tüzelőanyagot ésszerűtlenül hasznosító elavult kazánok száma. A feladat az, hogy a népgazdaság energia- hordozó-, nyersanyag- és anyag- szükségletének növekedését 75-80 százalékban a takarékoskodás révén elégítsük ki. A beruházási politikában fontos az átgondoltság és következetesség, az, hogy gyorsan érjük el a kívánt népgazdasági hatást. Természetesen szükségszerű bizonyos sorrendet is tartani ilyen vagy olyan intézkedések végrehajtása során. Ha azonban már megszabtuk a feladatokat, akkor ezeket maradéktalanul, átfogó módon, gyorsan és határozottan meg kell valósítani. A mindenkinek valamit elv alapján nem szabad megengednünk a beruházások szétforgácsolódását. Az új ötéves tervidőszakban az eddiginél határozottabban kell törekedni arra, hogy a tőkebefektetéseket a leggazdaságosabb irányokra koncentrálják; ez vonatkozik például az agrár-ipari komplexumokra is, ahol a beruházások már elérték az optimális szintet, ám megtérülésük még nem kielégítő. A gépgyártásra kulcsszerep hárul a tudományos-technikai forradalom megvalósításában, növekedési ütemét már a 12. ötéves tervidőszakban másfél- kétszeresére kell növelni. A feladat adott: a rendelkezésre álló kapacitásokat maximálisan ki kell használni és sürgősen meg kell valósítani az ágazat rekonstrukcióját. Ennek érdekében részleges átcsoportosítással 1,8-2-szeresére kell növelni a gépgyártásra fordított összeget és szükséges, hogy az ágazat lényegesen több korszerű berendezést kapjon. Különösen fontos feladat az olyan új generációjú berendezések tömeges gyártásának a bevezetése, amelyek sokszorosan fokozzák a munkatermelékenységet és a termelési folyamat minden szakaszában megnyitják az utat az automatizálás felé. Át kell térni a komplett berendezések szállítására, a garanciális javítások és a műszaki karbantartás széles körű biztosítására. A haladás katalizátora a mikroelektronika, a számítástechnika, a műszergyártás, az egész informatikai ipar; azek gyorsított fejlesztést tesznek szükségessé. Természetesen nemcsak a számítógépgyártás növelése fontos, hanem azoknak a népgazdaságban történő ésszerű alkalmazása is. Ezzel kapcsolatban jelentős határozatok születték, végrehajtásukat szigorúan ellenőrizni kell. Tömören: a szovjet gépgyártás fellendítése fejlődésünk egyik fő iránya, s ezt jelenleg és a jövőben is pontosan teljesíteni kell. A beruházásos építkezések terén kialakult helyzetet is a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása szempontjából kell értékelni. Erről a kérdésről már évek óta vitázunk, de lényeges javulás mindeddig nem következett be. Mindez nagymértékben meghiúsítja a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására irányuló törekvéseinket. A nem eléggé hatékony technológiai megoldások már gyakran a tervekbe is beépülnek és emiatt azok bizonyos részét átdolgozás végett visszaküldik. A beruházások szétforgácsoltsága terén változatlan a helyzet, hihetetlen hosszú ideig tart az egyes objektumok építése. Emiatt még a legjobb tervek is reménytelenül elöregednek. így nem építhetünk tovább. Rendet kell teremteni a beruházások tervezésében és kivitelezésében, biztosítani kell a tőkebefektetések koncentrációját, a létesítmények átadási határidejének megtartását, az építőipari tevékenységet egységes ipari folyamattá kell átalakítani. A népgazdasági hatékonyság és a növekedési ütem sok tekintetben az anyagok szerkezetétől és minőségétől függ. Ebben a vonatkozásban nem felelünk meg napjaink követelményeinek. Közismert például, hogy a legtöbb acélt termeljük, de fémekből nálunk krónikus hiány van. Ennek oka a nem megfelelő minőség, a korlátozott választék és a gazdaságtalan fel- használás. A felhasznált anyagok között eddig háttérbe szorult a műanyagok, a kerámiaipari és más progresszív, nem fémes eredetű anyagok alkalmazása. Világszerte gyors ütemben vezetik be a könnyűvegyipari termékek fel- használását, a tiszta és szupertiszta anyagok termelését, amelyek sok tekintetben meghatározzák a jelenlegi technika színvonalát. Ezért meg kell sokszorozni törekvéseinket annak érdekében, hogy e tekintetben ne maradjunk le. A gazdasági fejlődés jelenlegi szakaszában elmélyültek a termelési infrastruktúrával összefüggő problémák. Nagy veszteségeket okoz a közlekedés, a távközlés, az anyagi-műszaki ellátás és más ágazatok elmaradottsága. Tovább kell keresni a felsorolt égető nép- gazdasági problémák meyoldásá- nak lehetőségeit. A tudományos-múszaki haladás feladatai szükségessé teszik új szemlélet érvényesítését a külgazdasági tevékenységgel kapcsolatban is. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma nem kevés, 140 milliárd rubelt ért el, de növekedési ütemét lehet és kell is növelni, méghozzá olyan tekintetben, hogy az exportnak és az importnak egyaránt progresszi- vebb jelleget kell adni. A gépek és a berendezések exportja az utóbbi években lassan növekedett, mert a kivitel nagy része nem versenyképes és az iparvállalatok nem eléggé érdekeltek abban, hogy exportra termeljenek Az importpolitikában is hatékonyabban kell kihasználni a kölcsönösen előnyös nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetö(Folytatás a 4. oldalon)
