Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-10 / 134. szám, hétfő
PRÁGAIÚTRAVALÓ A spartakiád központi törzskara komoly fel- adat előtt áll: a főváros lakosságának száma Wa strahovi bemutató alatt kb. egyharmadával nő. m A túlnyomó többségében' fiatal gyakorlatozók nagy része először látogat el Prágába, vagy először indul hosszabb útra közvetlen szülői Československa felügyelet nélkül. Ennek ellenére a család is smrtakiAoa 1985 megkönnyítheti a komoly erőfeszítéssel és nagy felelősséggel járó pedagógusi munkát, amennyiben csemetéjüket hasznos tanácsokkal engedik el a nagy útra. A szervező bizottság szakemberei mindent megtettek annak érdekében, hogy a közel másfélszázezer gyakorlatozó valóban otthonának érezze tíz napra a fővárost. Hol fogunk aludni? Sokan fölteszik ezt a kérdést. Nos, a fiatalabb diáklányok a központban, azaz az első és második városkerület iskoláiban kapnak szállást. A fiatalabb diákokról a 6. kerületi, a festői Petrin intézményei gondoskodnak. A Szlovákiából érkező idősebb diáklányok és idősebb diákok otthona a 3., 4., 8., illetve a 7. és 8. kerület iskolái és testnevelési létesítményei. A szlovákiai serdülő lányok a 4. és 10., a serdülő fiúk az 5. és a 6. városkerület lakói lesznek. Az ipari tanulók a 3. és a 9., a HSZ gyakorlatozol a 8. kerületben lelnek otthonra. A főiskolások, stílusosan, kollégiumokban laknak majd, a nők a 4. és a 6. kerület iskoláiban, a férfiak túlnyomórészt a központban. Hol fogunk enni? Ez a másik fontos kérdés. A szervező bizottságnak sikerült az étkeztetést a szállóhelyek közelében biztosítania, ami azt jelenti, hogy az üzemi-, iskolai vagy egyéb étkezdéknek, menzáknak a szállótól számított 800 méteres körön belül kell lenniük. Az étlap egységes, összeállításánál főleg egészségügyi szempontokat vettek figyelembe. Mindenekelőtt könnyen emészthető, nem romlandó, kalóriadús ételek szerepelnek rajta. Az élelmiszerek egészségügyileg kifogástalan minőségéről állandó ellenőrzéssel a vöröskereszt dolgozói gondoskodnak. A strahovi stadionban a próbák és a fellépések idején üdítő italokkal olthatják szomjukat a gyakorlatozók, A város különféle közlekedési eszközeit természetesen ingyenesen használhatják a jelenlevők. Ha rosszul leszek...- akkor sem kell pánikba esni. Nyár folyamán, főleg az erős napsütésben előfordulhat pillanatnyi rošszullét. A gyakorlatok időtartamát ezért eleve rövidre szabták, átlagosan tíz perc körül mozog. A gyakorlatokra várva így is ajánlatos fejvédőt hordani. Amennyiben az indulás előtt bármilyen egészségügyi probléma merülne fel, haladéktalanul jelezzük ezt a kötelező orvosi ellenőrzésnél. Az egészségügyi gondoskodás a vonatokon is biztosított. A gya- korlatozókat Prágába szállító kb. 200 gyorsvonat mindegyikén van orvos, nővér és néhány fülkét a gyengélkedők számára jelölnek ki. A fontosabb állomásokon állandó egészségügyi szolgálat tartózkodik. A strahovi stadionban több helyütt is találhatunk orvosi ügyeletet. Többek között ezért is figyeljük és tanuljuk meg alaposan a nagyon egyszerű és érthető útmutató jeleket. Nélkülük lehetetlen a tájékozódás. A belvárosban is biztonságosan mozoghatunk. A vöröskereszt szolgálatai ott lesznek a legforgalmasabb helyeken, igy például minden metróállomáson. Akkor minden rendben van? Úgy tűnik, igen. Az egészség- ügyi minisztérium szakemberei az előző spartakiádok tapasztalataiból kiindulva építették ki hálózatukat. Persze mi, szülők is hozzájárulhatunk, hogy az idei spartakiád az eddigiekhez hasonlóan zökkenőmentesen bonyolódjék le. Néhány tanács:- ügyeljünk arra, hogy gyermekünk részt vegyen az indulást megelőző kötelező orvosi ellenőrzésen, Tóthpál Gyula felvétele- ne rontsa az ünnepi hangulatot egy kezeletlen fog sem. Idejében keressük fel a fogorvost,- ellenőrizzük a tetanusz elleni védőoltás dátumát, amely nem lehet tíz évnél régebbi,- tartsuk be a higiéniai előírásokat, tartsunk mindenhol rendet, tornateremben, mosdókban, zuhanyozókban és egyéb nélkülözhetetlen szociális berendezésekben egyaránt,- minden próba és gyakorlat után alaposan mosakodjunk meg szapannal és zuhanyozzunk le,- a bőröndökbe, hátizsákokba csak a legszükségesebb dolgokat tegyük. Az öltözet megfelelő legyen, gondoljunk a hűvösebb napokra is. Ügyeljünk, hogy elegendő zokni, zsebkendő, alsónemű kerüljön a táskákba. Gondoljunk a papucsra, könnyű nyári cipőre, pizsamára és a tisztálkodáshoz szükséges eszközökre,- végül pedig: ne csomagoljunk fölöslegesen sok élelmiszert, nehezen emészthető ételeket, alkohol tartalmú italokat. Jó utat. Prága mindenkit szeretettel vár! GÁL JENÓ A XXVI. ökölvívó Európa-bajnokság után Az eröboksz diadala - hiányérzettel Bárhogy is szemléltem a budapesti ökölvívó Európa-bajnokság összbenyomásait, a finálék után jó néhány nappal is az volt az érzésem, hogy ezt az összefoglalót a második versenynapon történtekkel kell kezdenem. Pontosabban egy személyes „balszerencsével“. Az 54 kilósok között szorítóba lépett a világ és Európa- bajnok Jurij Alekszandrov, a világ talán legtechnikásabb öklözője, vele szemben pedig a török öner. Egy fotós kolléga már hazafelé készült, amikor meggondolta magát, és azt mondta: „megyek még fotózni Alekszandrovot...“ Mi tagadás, én nem mentem, gondolván, hogy lesz bőven alkalmam őt fényképeznem. Aztán a Budapest Sportcsarnok ipari tévéláncának segítségével meggyőződhettem az „amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra“ igazáról. Ugyanis a török, aki Alekszandrovhoz képest az ökölvívásból alig jutott túl az abc kezdőbetűin, lerohanta a világbajnokot, s annak hajrája későinek bizonyult. Sokan már ekkor arra esküdtek, hogy ez az EB az erőboksz diadalát hozza, mások pedig éppen az ellenkezőjét állították, mondván ez az esemény csupán szabályerősítő kivétel, az erő és a technika ötvözete hozza majd a sikert a budapesti szorítóban. Nos, inkább az előbbieknek lett igazuk. ÚJ szú 5 1985. VI. 10. Ha most utólag vizsgáljuk az EB eredményeit, mindenképpen szembetűnő az NDK öklözőinek sikere, akik öt aranyérmükkel az ezúttal hét újoncot felvonultató szovjet csapat elé tudtak kerülni. Ez a tény már önmagában is az erőboksz előrelépését sejteti az öreg kontinensen, ahol pedig mind ez idáig elsősorban a technikás öklözés és az azt alátámasztó fizikai erőnlét volt a jellemző. Ez az állítás különösen akkor mutatkozik meg márkánsan, ha Európa ökölvívását más földrészek öklözőinek jellemző küzdőmodorával hasonlítjuk össze. Persze,' azt sem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy a szovjet csapat fiataljai egészen rövid idő alatt az NDK most győzelmet aratott legjobbjai elé kerülhetnek, még akkor is, ha ezúttal nem tudták feledtetni a közelmúlt nagy egyéniségeit. Más kérdés, hogy összeállítható lett volna még egy olyan szovjet együttes, amely jóval sikeresebben szerepelt volna, de az is igaz, hogy a szovjet szakvezetés jelenleg már a jövő évi világbajnokság szempontjából küldte el nevezését a magyar fővárosba. Akárhogy is nézzük, a csehszlovák öklözök szereplése jelentősen elmaradt a várakozástól. A hazai szakvezetés ugyanis két érem megszerzését tűzte ki célul a Budapestre utazott kilenctagú csapat elé, ezzel szemben az együttes tagjai mindössze egyetlen silány győzelmet arattak. A kisváltósúlyú Cirok szerezte az EB legelső mérkőzésén, és csak az ő példátlan balszerencséjének számlájára írható, hogy ezzel a győzelmével is csak a legjobb tizenhat közé került, lévén ez a súlycsoport a legnépesebbek egyike. Polák még az EB nyitónapján elbúcsúzott önsoy ellenében, majd követte őt Miško, aki nem tudott túljutni a fél fejjel magasabb Tutuk jelentette akadályon, de a hazai ökölvívás legnagyobb ígérete M. Fra- nek is alulmaradt Cambakissal szemben. Amint később kiderült, a várnai bronzérmes Pavol Madura a későbbi Európa-bajnoktól kapott ki, pedig ő is a könnyebbik ágra került, ugyanis mindenképpen elkerülte volna Alekszandrovot... Štrbák, aki az országos bajnokságon még a nyolc között búcsúzott a galántaiak (Galanta) egyik legjobbja, Csadi Imre ellenében, tulajdonképpen nem okozott csalódást, hiszen mi mást tehetett volna, az EB mezőnyében?... Viszont Picka, aki tavaly Havannában bronzérmes volt a szocialista országok Barátság Versenyén, alighanem többet várt önmagától, akárcsak tőle a hazai sportközvélemény. Különösen akkor, amikor kiderült, hogy a tizenhat közötti ellenfele a dán Madsen lesz. Csakhogy a dán a várakozáson felül kemény ellenfélnek bizonyult és hiába igyekezett az Ústí A Duslo sikersorozata — ■ . ■ Ki áll a háttérben? A labdarúgó SZNL II tavaszi idényének legnagyobb meglepetése a vágsellyei (Šaľa) Duslo csapata. Az eddigi fordulók során még nem kapott ki és alaposan a sarkára lépett a hosszú ideje magabiztosan vezető Hurbanovónak. Honnan ered a csapat hirtelen fellángolása és ki áll a háttérben? - tették már fel bizonyára sokan a kérdést. Aki egy kicsit figyelmesebben követi a bajnokság lefolyását, tudja, hogy az egykori sokszoros válogatott Szikora György irányítja a csapat felkészülését, és pontosan azóta tart a Duslo sikersorozata. • Miután tavaly megvált a DAC csapatától, egy időre eltűnt a figyelem előteréből. Mi történt?- Egy ideig úgy éreztem, hogy torkig vagyok mindennel, legfőképpen a labdarúgással. Feltétlenül pihennem kellett, mert ez a szakma alaposan megviseli az ember idegrendszerét, és nekem akkor alaposan kijutott az „idegháborúból“. Viszont tudtam, hogy sokáig nem élhetek futball nélkül, ezért, amikor felkerestek Vágsely- lyéről, szívesen vállaltam az edzö- séget. Hogy úgy mondjam, majdnem hazatértem, hiszen alig néhány kilométerre születtem ettől a várostól. • Az őszi idény után a csapat alaposan leszakadt az élmezőnytől. Mivel magyarázható mostani előretörése?- Valóban, amikor január hatodikén átvettem a csapat irányítását, hatpontos hátránya volt az éllovassal szemben. Senki sem gondolt akkor arra - bevallom, jómagam sem -, hogy üldözőbe vesszük a bajnoki cím várományosát. Nem akarom azt mondani, hogy a tavaszi sikersorozat kizárólag az én érdemem, mert kétségtelenül az elődöm munkája is benne van, de azt viszont nyugodtan elmondhatom, hogy sikerült bizalmat öntenem a fiúkba. Amikor idejöttem, tudtam, hogy ez fiatal, fejlődőképes csapat, hiszen Kuče- rán és Takács Bandin kívül a többiek alig huszonévesek, tehát ebből az alaphelyzetből indultam ki. Világéletemben a támadó futball híve voltam, most ráadásul abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy fiatal, fogékény játékosokkal valósíthattam meg az elképzelésemet. Az az érzésem, hogy valóban támadó, szemre is tetszetős futballt játszunk, olyant, amilyent már a DAC-nál is megpróbáltam nyélbeütni. A tavaszi idényben huszonnyolc gólt adtunk, ennek a felét a középpályások. Ez a tény önmagáért beszél, mert a mai modern labdarúgásban aki a középpályát uralja, az az egész pályát uralja. Az egyesület és a szakosztály vezetőségében is megértésre találtam. Nem akadékoskodnak, megbíznak bennem. Tudom, hogy csodákra nem képesek, hiszen ezek az emberek társadalmi munkában végzik a dolgukat, és nem mindig érnek rá, vagy ha igen, akkor a szabad idejük rovására, ezért igyekszünk egymást segíteni. • A bajnoki címet is megpályázzák?- Nincsenek vérmes reményeink, mert az utolsó előtti fordulóban Hurbanovóban játszunk. De küzdeni fogunk azért, hogy a lehető legjobb helyezést érjük el. Ha a cím is elérhető, megpályázzuk. Valójában „menet közben“ alakultak úgy a dolgok, hogy akár a bajnokságra is törhetünk. A fiúk vállalták a kemény munkát, amire fogtam őket. Az edzéseken és a mérkőzéseken is fegyelmezettek, így jutottunk el idáig. Meg kell jegyeznem, hogy ez csillagok nélküli csapat, de sok tekintetben kiegyensúlyozott, és erre lehet építeni. Nálunk egyébként sincsenek olyan feltételek, mint Hurbanovóban, de a kínálkozó lehetőséget nem szalasztjuk el. Meggyőződésem, hogy ez a csapat nem játszana alárendelt szerepet az SZNL l-ben sem. PALÁGYI LAJOS bajnokcsapatának egyik legjobbja, döntő fölénnyel nyert az ellenfél. Két olyan ökölvívót hagytunk szándékosan a végére, akik a tavasz folyamán az abszolút világ- színvonalat jelentő kubaiak legyőzésével vívták ki az EB-indulás jogát. Forman, az 57 kilóban a lengyel Nowak ellen találtatott* könnyűnek, Sovíknak pedig „csak“ a holland Vanderlijdét kellett volna legyőznie ahhoz, hogy érmes legyen. Igaz, a holland Los Angelesben bronzérmes volt. So- víkot az idő lejárta előtt küldték a sarokba, miután korábban már négyszer is számolták. Akadt számos váratlan eredmény a maratoni ökölcsaták során. Ilyen volt például a 48 kilósok elődöntője a magyar Isa- szegi és a bolgár Marinov között. A bolgár, aki korábban Ismail Musz- tafov néven világ- és Európa-baj- nok is volt, ezúttal alapos verést Pickától (képünkön szemben) érmet várt a csehszlovák szakvezetés. A nyolc közé sem jutott. így kudarccal végződött a kilenctagú csehszlovák csapat budapesti szereplése (A szerző felvétele) kapott, csakhogy a bírók túlságosan is tisztelték a bolgár érdemeit, s őt juttatták a döntőbe. Ott aztán az NDK-beli Breitbart ellen az érdemek nem bizonyultak elegendőnek. Aranyérmet vártak a rendezők az 51 kilós Váraditól, aki úgy látszik maga is biztos volt a dolgában, amikor^ legyőzte a szovjet Papijant. Utána azonban a bolgár Csolakov már túlságosan nehéz diónak bizonyult, és a várnai ezüstermes ezúttal nem jutott dobogóra. A váltósúlyban kiesett a legnagyobb aranyesélyes, az NDK-beli Schmitz, a másik ágon pedig a finn Nymán sorra verte Molnárt, a román Obreját, a jugoszláv Vasziljevicset és csak az EB egyik kiemelkedő egyénisége az ugyancsak újonc Akopokhjan tudta megállítani. így utólag elmondható, hogy a svéd szupernehézsúlyú Brock- nak nagyobb volt a híre, mint igazi tudása, pedig nem kisebb egyéniség, mit az olaszok kétszeres Eu- rópa-bajnoka Damiani is azt állította, hogy a svéd lesz az utódja, így aztán a veterán magyar Somo- di lépett Damiani örökébe. A csúcsot azonban a 91 kilósok döntője hozta a magyar Alvics és a szovjet Jagubkin között. Igaz, Alvics ezúttal csak kivételes küzdőképességét bizonyította. Mindent egybevetve, mint már azt a bevezetőben jeleztük, az NDK öklözői által képviselt erőboksz dominált ezúttal. Sajnos nem kevés hiányérzet maradt azokban, akik végigkírésték az EB küzdelmeit. A bajnokok legtöbbje ugyanis egysíkúan öklözött, kivételt csupán néhány korábban kiesett versenyző, a szovjet öklözök legjobbjai és a magyar Fü- zesy, valamint Isaszegi képeztek. Az ő öklözésük jelentheti a kiutat a Budapesten jellemzővé vált egysíkúságból. MÉSZÁROS JÁNOS
