Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám, csütörtök

Milyen eséllyel? Június közepén felvételi vizsgák Feladatgyűjtemény - fizikából Egyesek még túl sem jutottak az érettségi izgalmain, hiszen a középiskolákban még javában folynak a szóbeli vizsgák, a to­vábbtanulni szándékozókban már­is magasra szökött a vizsgaláz. Milyenek az esélyeik? Felveszik-e őket oda, ahová jelentkeztek? Szlovákia egyetemein és főis­koláin június 17-én kezdődnek a felvételi vizsgák. Az idén 24 215 diák - ebből a magyar nemzetisé­gűek száma 1444 - pályázik felső- oktatási intézményekbe, ahová összesen 11 500 elsőévest - 500- zal kevesebbet, mint a múlt évben - vesznek fel. A helyzet tavaly óta alig változott: a jelentkezők zöme most is előnyben részesítette a felkapott szakokat, így a jogi, az orvosi, a bölcsész-, a pedagógiai, a sport- és testnevelési kart, ezért sokuknak kiváló felvételi ered­ménnyel is nehéz lesz ide bekerül­ni. Néhány műszaki karra viszont olyanok is bejutnak majd, akiknek nem kevés nehézséget okoznak a főiskola magas követelményei. Ha az idei adatokat összevetjük a tavalyiakkal, vajon milyen követ­keztetésekre jutunk? Megállapít­hatjuk: míg Szlovákia egyetemei és főiskolái iránt a múlt évben csak 202 százalékos volt az ér­deklődés, addig az idén 221 szá­zalékos. Rokonszenves, hogy a fi­atalok tanulási kedve évről évre nő, kevésbé az viszont, hogy még mindig aránytalan a pályázók megoszlása. Hiszen a helyenkénti öt-hatszoros (sőt kilencszeres!) túljelentkezés szinte elriasztó. S változatlan gond az is, hogy a magyar nemzetiségű pályázók aránya nem felel meg a lakosság nemzetiségi összetételének: a to­vábbtanulni szándékozók aránya az idén (5,96 százalék) a tavalyi­hoz (6 százalék) viszonyítva vala­melyest ugyan csökkent, ha azon­ban figyelembe vesszük, hogy a jelentkezőknek 15,6 százaléka, azaz 227 diák a múlt évben a fel­vételire el sem ment, ez az arány 5,7 százalékra csökken. Nézzük, milyenek a tovább­tanulási esélyek a szlovákiai felső­oktatási intézményekben. A tudo­mányegyetemekre 7878 fiatal (eb­ből 612 magyar nemzetiségű) pá­lyázik, a keretszám 2660, a mű­szaki karokra 9661 -en jelentkez­nek (475 magyar), a felvehetők száma 5875, a közgazdaságtudo­mányi karokon 3310 diák (128 magyar) szeretne továbbtanulni, itt 1120 hallgatóval számolnak. Az agrártudományi karokra 2894-en pályáznak (206 magyar), 1215-en kerülhetnek be, a művészeti főis­kolákra 472-en adták be kérelmü­ket (23 magyar), de csak 75-en juthatnak be. Kétszázhatvankét fénykép, két­százhatvankét „darabkája“ a vi­lágnak, mozzanata az életnek. Többségük fekete-fehérben, né­hány színesben. Amatőr fotósok munkái. Mindegyik tartalmaz olyan értéket, olyan vonásokat, amelyek kiemelik ezeket az alko­tásokat a „hétköznapi“ fotográfiák sokaságából. Hol a fényképezett tárgy, illetve esemény megközelítésének mód­ja (Štefan Lipták Verseny; Kornel Lovay A sziklák vonzásában; Pe­ter Purtz Egy fagyos reggelen üzemünk udvarán stb.), hol a fényhatások kiemelése (Filip Harčarik Fénykeresés; Leonard Baňas Ablakok) hol az emberar­cok jellegzetességei (Filip Harča­rik Munkásportrék; Pavol llkovič Nagyapa, Zsiga Gabriella Portré) ragadják meg a látogató figyelmét. A táj- és emberábrázoló fényké­pek mellett számos más témájú ötletes felvétel is sorakozik. Peter Bodor • például a parkban, „pihe­nő“ kerékpárok között futballozó gyerkőcöket kapott lencsevégre, Anna Kleinová egy szekéren üldö­gélő szepességi öregembert örö­kített meg, Ján Svrčina egy tudo­mányos értekezlet érdekes pilla­natait hozza a néző elé, Ľubica Lacinová a kilincsek és ajtózárak műszaki kivitelezésének alakulá­sát ábrázolja, Koleszár Géza fény­képei a párizsi utcákat idézik fel. Változatlanul igen népszerűek a tudományegyetemek. A bratisla­vai Komenský Egyetemen a pá­lyázók száma 4006 (a magyar nemzetiségüeké 319), a keret­szám 1310. A listán ismét a jogtu­dományi kar vezet; a túljelentke­zés csaknem hatszoros, vagyis 595-en kérték felvételüket (31 ma­gyar) és csak 100-an juthatnak be; az orvostudományira 610-en pá­lyáznak (köztük 44 magyar), a ke­retszám 185, a martini kihelyezett karra 236-an szeretnének menni (14 magyar), 80-an kerülhetnek be, a gyógyszerésztudományira 252-en jelentkeztek (22 magyar), 95 számára van hely, a bölcsé­szettudományi karra 1010-en ad­ták be kérelmüket (124 magyar), 200-at vesznek fel, a természettu­dományira 410-en mennének (23 magyar), a keretszám 205; jobb a helyzet a matematikai és fizikai karon: a pályázók száma 263 (21 magyar), a felvehetőké 230; ki­sebbek az esélyek a sport- és testnevelési karon: a 374 jelentke­zőből (22 magyar) csak 125 kerül­het be, a trnavai pedagógiai karon viszont 90 helyre 256-an pályáz­nak (18 magyar). Valamivel job­bak a kilátások a kassai (Košice) Šafárik Egyetemen: ide 1912-en jelentkeztek (köztük 78 magyar), a keretszám 645; az orvostudo­mányin a pályázók száma 311 (19 magyar), a felvehetóké 120, a jog- tudományira 305-en készülnek (11 magyar), 60-an juthatnak be a prešovi bölcsészettudományin 290-en akarnak továbbtanulni (7 magyar), s csak 75 diákot vesznek fel, a természettudományira 214- en jelentkeztek (16 magyar), 115-en kerülhetnek be, a prešovi pedagógiai karra 792-en menné­nek (ebből 25 magyar), 275 szá­mára van hely. Szinte ugrásszerűen nőtt az ér­deklődés valamennyi pedagógiai kar iránt; a nyitraira (Nitra) 846-an jelentkeztek (176 magyar), a fel­vétel csak 285 diák számára válik lehetővé; a magyar nyelvű tanító­képző tagozatba ebből 15 hallga­tót vesznek fel; a Banská Bystri- ca-i karra 708-an pályáznak (12 magyar), a keretszám 270. Nem jobb a helyzet a Kassai Állatorvos­tudományi Főiskolán sem: 406 fia­tal (27 magyar) jelentkezett 150 férőhelyre. A bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolára 4541 -en pályáznak (ebből a magyar nemzetiségűek száma 295), közülük 2810-en jut­hatnak be, a jelentkezés tehát 161,6 százalékos, valamivel keve­sebb mint tavaly. A pályázók meg­oszlása: az építészmérnöki karon 1187 fiatal (92 magyar) szeretne továbbtanulni, a terv csak 650 hallgatóval számol, a gépészmér­A kétszázhat­vankét kép kö­zött akad néhány trükkfelvétel és fotomontázs (Teodor Andreas Kapcsolatok; Pa­vol llkovič Fa és ház), ám zömük egy az egyben“ próbálja bemu­tatni a múltat, s főleg a mát. A humennéi Csehszlovák- -Szovjet Barát­ság Házában rendezett fény­képkiállításra a rendező szerv, vagyis a Kelet-szlovákiai Kerületi Népművelési Intézet, illetve az ál­tala kinevezett bíráló bizottság öt híján ezer beküldött fénykép közül választotta ki a tárlat anyagát. Az első versenycsoportban - ahol csak a kelet-szlovákiai amatőr fényképészek fotói szerepeltek - a legjobb tájfelvételért járó díjat a kassai (Košice) Pavol Schramko kapta, a legjobb portréképet a hu­mennéi Jozef Lauruský készítette míg a legérdekesebb és legérté­kesebb riportképért járó díjat a margecanyi Anna Kleinovának ítélte oda a zsűri. A fényképsoro­zatok versenyében - amelybe a Szlovákia más kerületeiben élő nöki karra 1307-en pályáznak (71 magyar), a keretszám 905, a villa­mosmérnökire 1156-an kérték fel­vételüket (65 magyar), 690-en ke­rülhetnek be, a vegyészmérnökire 783-an jelentkeztek (60 magyar) s 505-en kezdhetik meg tanulmá­nyaikat, a müépitészetire 108-an szeretnének bejutni (7 magyar), 60-at vehetnek föl. Nem sokkal kisebb az érdeklődés a Kassai Műszaki Főiskola iránt sem, ahol a pályázók száma 2800 (a magyar nemzetiségüeké 156), a felvehe­tőké 1885; a bányamérnöki karra 259-en jelentkeztek (13 magyar), 155 vehető fel, a kohómérnökire 244-en kérték felvételüket (8 ma­gyar), a keretszám 150, az épí­tészmérnökire 468-an szeretné­nek bejutni (22 magyar), 320-nak van esélye, a gépészmérnökire 1193-an pályáznak (66 magyar), 770-en kerülhetnek be, a villa­mosmérnökin 636-an felvételiznek (47 magyar), a terv 490 elsőéves­sel számol. Hasonló a helyzet a Žilinai Közlekedési és Távközlé­si Főiskolán is: ide 2320-an jelent­keztek (24 magyar), a keretszám 1180. Többszörös a túljelentkezés a Bratislavai Közgazdaságtudo­mányi Főiskola karain is: a pályá­zók száma 3310 (köztük 128 ma­gyar), a keretszám 1120, s ez azt jelenti, hogy az érdeklődés 295 százalékos. A kelleténél jóval töb­ben ostromolják a Nyitrai Agrártu­dományi Főiskolát is: a keretszám 875, a jelentkezőké 2222 (189 magyar). Sokan érdeklődnek a Zvoleni Erdészeti és Faipari Fő­iskola iránt is: 672-en (ebből 17 magyar), holott csak 340-en jut­hatnak be. Igen vonzók a művé­szeti főiskolák is, s ez az egyes karok valóságos megrohanásá- ban nyilvánul meg. A Bratislavai Színház- és Zeneművészeti Főis­kolára 243-an pályáznak (10 ma­gyar nemzetiségű a színház-, 3 pedig a zeneművészetire), a fel­vehetők száma 50, a Képzőművé­szeti Főiskolára 229-en szeretné­nek bejutni (10 magyar) és 25 fiatalt vesznek fel. Ilyen az összkép, s bár a ten­gernyi adat száraz, mégis fontos­nak tartottuk ismertetni; nem azért, hogy elriasszuk a felvételi előtt állókat, hanem, hogy lássák a realitásokat. A számok - úgy véljük - önmagukért beszélnek, igy minden kommentár felesleges. Annyit azért mégis érdemes meg­jegyezni: csüggedésre nincs ok, mert ha valaki elutasító választ kap is, próbálkozhat valamelyik szakosító tagozaton, az elképzelt hivatáshoz hasonló képzési vagy munkaalkalmat minden fiatal talál­hat, s jövőre újból rajtvonalhoz állhat. TÖLGYESSY MÁRIA Kornel Lovay: Nyári rétek - II. fotográfusok is benevezhettek - a humennéi Jozef Ondzík vég­zett az élen, érettségiző diákokat bemutató felvételeivel. Amint azt a kiállítás megnyitá­sakor Eleonóra Bačinská, a kerü­leti népművelési intézet osztályve­zetője leszögezte: a kelet-szlová­kiai amatőr fényképészek sor­rendben 23. kerületi versenyének képanyaga színvonalasabb, mint a korábbiak voltak. Kár viszont, hogy a tőketerebesi (Trebišov), a michalovcei és a svidníki járáso­kat ezúttal senki sem képviselte a seregszemlén. GAZDAG JÓZSEF A főiskolai felvételi vizsgára ké­szülő tanulók minden évben ko­moly nehézségekbe ütköznek, amikor azt mérlegelik, hogy miből is készüljenek a felvételi vizsgára. A felelet látszólag egyszerű: ter­mészetesen elsősorban a közép­iskolai tananyagból. A gyakorlat azonban nem ilyen egyszerű, fő­leg, ha természettudományi karra vagy műszaki főiskolára készül valaki. E karokon a középiskolai tananyag feltétlen tudása mellett a feladatmegoldásokban is magas fokú jártasságról kell bizonyságot tennie a felvételizőnek. Középis­koláinkban ennek a követelmény­nek az utóbbi években elsősorban a feladatgyűjtemények hiánya mi­att nehéz eleget tenni. A különbö­ző főiskolák e hiányosságot úgy igyekeznek pótolni, hogy felvételi­zőik számára feladatgyűjteménye­ket jelentetnek meg. Az érettségizők és tanáraik, va­lamint az érdeklődő olvasó figyel­mébe ajánlom a Fyzika- Príklady pre prijímacie pohovory (Fizika­felvételi feladatok) című kiadványt. A könyv a Szlovák Műszaki Főis­kola Villamosmérnöki Kara fizika tanszékének négy munkatársa jó­voltából a Műszaki és Közgazda- sági Könyvkiadónál (Alfa) jelent meg 1984 júniusában. A példatár nem törekszik a középiskolai tan­anyag módszeres ismétlésére. A gyűjtemény olyan feladatokat tartalmaz, amelyeknek megoldása során a villamosmérnöki kar felvé­teli anyagát sajátítja el a tanuló. A feladatok válogatásánál a szer­zők a gimnáziumok tantervét és a felvételi vizsga követelményeit tartották szem előtt. A gyűj­teményben 531 feladat található, ezek közül 202 megoldott, 329 pedig nem tartalmazza a megol­dást. Mind a megoldott, mind pe­dig a nem megoldott feladatok témakörök szerint vannak csopor­tosítva. A kinematika 37, a tömeg­pont dinamikája 22, az egyszerű gépek 15, a folyadékok és gázok mechanikája 15, a molekuláris fizi­ka és hőtan 25, a hullámtan 12, az elektrosztatika és elektrokinetika 30, a mágneses tér és váltakozó áram 19, a geometriai optika és fotometria 17, az atomfizika 10 feladatot tartalmaz. A nem megol­dott feladatokat is ezekhez hason­lóan csoportosították. A feladatgyűjteményt nemcsak a villamosmérnöki karra, hanem a máshova jelentkező tanulók is haszonnal tanulmányozhatják. A feladatgyűjtemény a Szlovák Műszaki Főiskola Vazov utcai könyvüzletében kapható. IPÓTH BARNABÁS A szavakban rejtőző titkokat A XXII. Jókai-napok vers- és prózamondóiról Ha az idei Jókai-napok IV. és V. kategóriája vers- és prózamondói­nak versenyét egy mondatban jel­lemezni lehet, akkor az a követke­zőképpen szólna: idén még Ka­rinthy Frigyestől sem mondott senki novellát. Komoly, de több­ször komolykodó, sótalan, de többször íztelen, szürke, de több­ször színtelen volt ez a vetélke­dés. A nagy magyar klasszikust emlegetve engedtessék meg, hogy idézzem egyik megállapítá­sát is, amelyet Ascher Oszkár elő­adóm űvészetének kapcsán fogal­mazott meg: „A vers szavai csak hangjegyek, éppúgy megszólal ta­tásra várnak, mint a zenemüvek hangjegyei." A humor hiánya mel­lett, a „vers-kotta“ ismeretének a hiánya volt jellemző a „vert“ mezőnyben szerepelt verseny­zőkre. Nem szeretem a „versenyző“ megjelölést egy olyan vetélkedés­ben, ahol sem másodpercekben, sem kilókban, sem gólokban nem lehet mérni a teljesítményt. Oko­sabb azonban én sem vagyok má­soknál, különösen nem a zsűrinél, amelynek tagjai az idén többszö­rösét végezték el annak, amit ta­valy vagy tavalyelőtt. Az elődöntők után kivétel nélkül minden vers­mondót, prózamondót értékeltek, mintegy támpontokat is kínálva az előrelépéshez. Az sem volt mellé­kes, hogy így eleve élét vették a vetélkedést régebben kisérő el­fogult mendemondáknak, kósza visszhangoknak. A legfőbb azon­ban a vers- és a prózamondók ismeretszerzése, a hibák, a téves versértelmezés, az elhibázott vá­lasztás, az egysíkú prózamondás nyílt feltárása volt. Gyanítom: a résztvevők többsége először döbbent rá, hogy az előadóművé­szet eszközét és hangszerét, a magyaros beszédet, illetve a hi­bátlan hangzóejtést tanulni is le­het, sőt kell. Az elődöntő mezőnyét látva szembetűnő volt, hogy a beneve­zettek közül sokan távolmaradtak. A IV. kategória vers- és próza­mondói ezt az ekkortájt tartó közép­iskolai érettségi vizsgákkal magya­rázták. Mit lehet viszont indokként felhozni a felnőttek mezőnyéből hiányzók védelmében? Több fi­gyelmet, körültekintőbb szerve­zést várhatunk el, ugyanakkor a kerületi versenyen győztes elő­adók mindegyike érezze át, mit je­lenthet számára a részvétel a Jó- kai-napokon. A távolmaradók nagy száma mellett, az elődöntő mezőnyének szokatlan szürkesé­ge jellemezte leginkább a vetélke­dést. Az onnan döntőbe kerültek egy része két, három, négy évvel ezelőtt nem is álmodhatott volna az ott való szereplésről. Igazolás­ként csupán néhány nevet, arcot idézek fel: Vas Ottó, Kaszás Attila, Gecse Jolán, Rancsó Dezső, Sztrecskó Anikó, Haraszti Mária, Csanaky Eleonóra. Csak örülhe­tünk, hogy az idén ismét hallhattuk Vontszemü Henriettet, aki a próza­mondás valamennyi kategóriáját végigjárva, az évek során tudatos előadóvá vált. ígéretes tehetség­ként jelentkezett ismét Buchlovics Péter, aki a IV. kategória próza­mondóinak legjobbja volt. Csák Gyula: Otven kaszás című novel­lájában pontosan érzékeltette a humorban a tragikumot. Előadói stílusával, de alkatával is felidézte a felnőttek mezőnyéből idén na­gyon hiányzó Szőke Györgyöt. E három név említése nem vélet­len. Bár idén Vontszemü Henriett ördögh Szilveszter Virágballadá­jának értelmezésével mintegy megkoronázta több éve tartó sze­repléseit, őt mindvégig a komi­kum, a humor különböző fajtáit ismerő prózamondóként tartjuk számon. Versmondásban mindkét kate­gória mezőnye alatta maradt a megszokott és elvárt színvonal­nak. Kivételt itt is a legjobbak kép­viseltek. A IV. kategóriában bizo­nyára az ízlésbeli különbségek döntöttek Kerekes Adrienn javára, Gágyor Zillével szemben. A két diáklány két különböző előadói is­kolát képvisel. Az első helyezett Kerekes Adrienn Radnóti-értelme- zése (Nem tudhatom) az érzelmi telítettséget, míg Gágyor Zille Szi­lágyi Domokds versében (Játé­kok) a ráció hűvösségét tükröztet- te. Ilyen szempontok alapján nem tudom jellemezni a felnőttek között legjobbnak látott Varga Tibor telje­sítményét. a Gyurcsó-verset egy tapasztalt felnőtt értelmezte, ma- nirok, ellesett pózok nélkül. Az ő esetében a megélt gondolat fér­fias szépsége, a verssel való ma­ximális azonosulás és az előadó egyéniségének, valamint a vers belső világának rokonsága hozta meg a sikert. Igazságtalan lennék, ha Be- decs Imre és Cs. Liszka Györgyi nevét a próza-, illetve a versmon­dók közül nem említeném meg. Ők az elődöntőben voltak jobbak, s talán csak a döntőbeli indiszpo- náltság, a nagyszámú hallgató­ság, a forró hangulatú verseny okozta izgalom nőtt meg bennük, örömmel konstatálhattuk, hogy mind az elődöntőnek, mind a dön­tőnek szép számú, verset szerető és értő, fegyelmezett közönsége volt. Ehhez kellene idomulniuk a döntő fotósainak is, akik vakujaik fényével nem egy versenyzőt megzavartak. Arcképeket készíte­ni versenyen kivül, verseny után is lehet. Úgy talán élesebb, tisztább lenne a vers- és prózamondók mezőnyének a csoportképe is. ÚJ SZÚ DUSZA ISTVÁN 1985. VI. 6. CASSOVIAFOTO ’85

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom