Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-28 / 150. szám, péntek
Vita az SZLKP Központi Bizottságának ülésén (Folytatás az 5. oldalról) ra, valamint a -politikai és a gazdasági feladatok megvalósítása során alkalmazott formákra és módszerekre. Vállalatunknál ezeket a feladatokat elsősorban elsőrendű társadalmi követelményként értelmezzük. A mindennapi politikai szervező- és irányítómunkában ez azt jelenti, hogy fokozatosan, szinte menet közben szervezzük a gyártási program innovációját, fokozatosan újjáépítjük az elavult termelőkapacitásokat, újakat építünk úgy, hogy a 7. ötéves tervidőszak elmúlt négy évében a termelést évi átlagban 11,1 százalékkal növeltük. A vállalatfejlesztés ennyire progresszív dinamikájának a további mutatók is megfelelnek. Ezt a dokumentumot úgy dolgoztuk ki, hogy a CSKP XVI. kongresszusán, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB ülésein elfogadott határozatok alapján teljes egészében kifejezze a jelenlegi időszak bonyolultságát, azt, hogy állandóan és céltudatosan növelni kell a termelés hatékonyságát és a vállalat exportképességét, valamint úgy, hogy feltárja munkánk tartalékait és mozgósítsa dolgozokat a tervtel- adatok teljesítésére. A vállalat fő tervfeladatai teljesítésének és a vezető gazdasági dolgozók, az üzemi pártbizottság, a párt- alapszervezetek és az illetékes gazdasági vezetőségek e feladatokhoz való viszonyának rendszeres értékelése objektív képet ad arról, mennyire kezdeményezően és céltudatosan, milyen minőségi szinten érvényesíti a vállalat szociális és gazdasági fejlesztésének céljait. A 7. ötéves tervidőszak elmúlt négy évében elért sikeres tervteljesítési eredményekre támaszkodva egészében véve az idei tervfeladatokat is sikeresen valóra váltjuk. Az év elején a kedvezőtlen energiaellátási helyzet okozta termelési kieséseket hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulójáig bepótoltuk. A kedvezőtlen helyzet ellenére az első negyedévben az egész évi árutermelési tervet 25,5, a nyereség képzés tervét 26,2, a tiszta teljesítmény tervét pedig 25 százalékra teljesítettük. Hasonló sikert értünk el a termelőalapok rentabilitásában és az egy dolgozóra jutó munkateljesítményben, és lerövidítettük a készletforgó idejét. Az eredményeken azonban rontanak az áru- választék fogyatékosságai, a tervteljesítés 10 naponkénti kiegyensúlyozatlansága, a túlórák nagy száma és a beruházási feladatok teljesítésében mutatkozó lemaradás. Ezek a fogyatékosságok már régebben megvannak, s ezért mélyebben kell elemezni a vállalatnál az újratermelési folyamat szervezésének és irányításának problémáit, valamint a vállalaton kívüli hatásokat, főleg a szállítói-megrendelői kapcsolatokat. A vállalat politikai és gazdasági vezetőségének következetes ellenőrző tevékenységével már hosszabb ideje jó eredményeket érünk el a fűtőanyag- és az energiagazdálkodásban. Megnyilvánul ez az egy termelési egységre számított energiaigényesség fokozatos csökkenésében. A termelés fűtőanyag- és energiaigényessége jelenleg 4,9 százalékkal kisebb, mint a múlt év azonos időszakában volt. Műszaki-szervezési intézkedésekkel, valamint az energiatartalékok és a berendezések gazdaságosabb felhasználásával, a társadalmi ellenőrzés eredményeire támaszkodva, a tervezettnél és a kongresszuson meghatározottnál nagyobb energiamegtakarításokat értünk el 1983-ban és 1984-ben. E helyzet következetes elemzése lehetővé tette, hogy 1983-ban felhívással fordulhassunk a Közép-szlovákiai kerület vállalataihoz és szervezeteihez, hogy az egész évi felhasználás 3 százaléka fölötti fútőanyag- és energiamegtakarítást érjenek el. Ehhez a felhíváshoz csaknem 900 vállalat és szervezet csatlakozott. Hasonlóan jól megálljuk a helyünket a vas- és színesfémfelhasználás ésszerűsítésében. Az elmúlt hónapokban elért eredmények arra utalnak, hogy minden feltételünk adott az egész évi feladatok teljesítéséhez. Ez azonban szükségessé teszi, hogy állandóan új eljárásokat és ösztönzéseket keressünk, bevigyük őket az emberek tudatába, gondolkodásába és cselekvésébe, s ezzel megteremtsük a termelés anyag- és energiaigényessége csökkentésének tartós feltételeit. A vállalat irányításának minden szintjén foglalkozunk a jövő évre és az egész 8. ötéves tervidőszakra szóló terv kidolgozásával, hogy a vállalat jövő feladatait megvitathassuk az évzáró taggyűléseken és az üzemi pártszervezet konferenciáján. Ennek során a társadalmi szükségletekből, az eddigi eredményekből, a feladatok teljesítésének ismereteiből, az idei feladatok megvalósításának kilátásaiból és abból indultunk ki, hogy folytatni kell a szerkezeti változásokat. A nem perspektív gyártási programok leépítésével és új kapacitások építésével teremtjük meg vállalatunknál a feltételeket az olyan termelési ágazat továbbfejlesztéséhez, mint a hidraulikus elemek és gépcsoportok, az exkavátorok, az emelőtargoncák és a szállító manipulátorok gyártása. Erre az erőfeszítésre kedvezőtlenül hat az, hogy a prágai ČKD nem vette át a ČNE-3 típusú mozdonyok vázainak gyártását, annak ellenére, hogy erre vonatkozóan a kormányhatározatok már 1976 óta több határidőt megállapítottak. Amint az eddigiekből látható, az idei terv teljesítése a legperspektívabb termelési ágban, a hidraulikus elemek és gépcsoportok gyártásában került veszélybe. Ennek oka, hogy az Olomouci Nehézgépgyár p|- maradt a gépészeti-kohászati félkész áru szállításában. A problémát operatívan úgy oldjuk meg, hogy ezeket a félkész árukat importáljuk, de ez csak rövid időre megoldás, s ha továbbra is fedezni akarjuk az axiális hidrosztatikus váltóberendezések hazai és külföldi, főleg szovjet megrendelőinek igényeit, ezt a problémát a Martini Nehézgépipari Művek vezérigazgatóságával vagy az Általános Gépipari Minisztériummal közösen kell megoldani. A 8. ötéves tervidőszak feladatainak kitűzése során nagy gondot fordítunk a termelési alap minőségi változásaira, valamint az új progresszív gépek és eljárások felhasználására, összhangban azokkal a feladatokkal, amelyeket a CSKP KB 8. ülése után fogadtunk el. Az ilyen fejlesztés elengedhetetlen, mert az eddigi úton haladva 1990-ig nem tudnánk a termelést 67 százalékkal, a nyereséget pedig 1985-höz képest több mint a kétszeresére növelni. Jubileumok jegyében Jegyzetek a XXX. országos kulturális ünnepségről A Gombaszögön (Gombasek) megrendezett XXX. országos kulturális ünnepség immár hagyományosan az idei évad hazai magyar művelődési rendezvényeinek ki- teljesedése volt. A szocialista kultúrával a békéért jelszó jegyében megrendezett ünnepség jelentőségét csak emelte, hogy a főrendező, a Csemadok Központi Bizottsága, a társrendezőkkel együtt ezzel az eseménysorozattal is hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját köszöntötte. A gombaszögi kulturális ünnepség sajátos jellegéből fakad, hogy mindenek előtt válogató szereg- szemléje, eredmény-felmutatója legyen a csehszlovákiai magyar kultúrának, hangszeres népzene-, ének-, néptánc-, szinházkultúránk (s általában előadómüvészetünk) és népi hagyományfeltáró és -megőrző munkánk állapotának, fejlődésének. Aki éveken át rendszeresen ellátogatott Gombaszögre, s oda figyelt arra, ami a színpadon lejátszódik, talán egyet ért velem abban, hogy az országos ünnepség - kisebb vagy nagyobb sikerrel - jobbára megfelelt-e leglényegesebb céljának. A rendezők - noha nagy erőfeszítések árán - az idén is széles szinskálájú, jó színvonalú és az alkalomnak megfelelő programot állítottak össze; szem előtt tartva társadalmi életünk kiemelkedő eseményét, a felszabadulás 40 évfordulóját, magának az ünnepségnek jelentős jubileumát s az ifjúság nemzetközi évéről sem feledkezve meg, olyan népművészeti és más együtteseket, csoportokat, előadóművészeket hivott meg, akiknek (melyeknek) a műsora mind tartalmát, mind kivitelét tekintve úgy vélem, kielégíthette a különböző érdeklődésű, korú és igényű nézőket (a közönségről egyébként el kell mondanunk, hogy érdeklődése, hűsége, mindenképpen dicséretet érdemel, mert az eső meg-megújuló „támadásai“ ellenére is mindvégig kitartott). A nézők nagy érdeklődéssel és egyetértéssel hallgatták végig a párt- és állami küldöttség vezetőjének, Peter Colotka elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, szlovák miniszterelnöknek közvetlen hangvételű, figyelemreméltó beszédét. A két nap kulturális programjának gerincét, legfigyelemreméltóbb részét a hazai és a vendégegyüttesek - különböző vidékek, tájegységek, tánc-, népzene- és szokáskincséből merítő - műsora alkotta. A legjobb együttesek - a budapesti Vadrózsák, a lengyel Bukowiane, a Szőttes, az Ifjú Szivek tánckara, a štúrovói Kis- bojtár, a somorjai (Šamorin) Csal- ló, a kassai (Košice) Új Nemzedék, a fülekpüspöki (Fil'akovské Biskupice) Palóc stb. - produkciójának igazi művészi értékétaszinre vitt folklóranyag s a feldolgozás- és előadásmód autentikussága, a megvalósítási leleményesség, a megőrzött és hűen reprodukált forrástisztaság s tájjelleg adta. A - talán legnagyobb tetszést aratott - néptáncmüvészet igazán szemet, szivet gyönyörködtető, profi szintű teljesítményét az Erdélyi Tibor SZOT-dijas koreográEsős gombaszögi pillanatkép (Gyökeres György felvétele) fus vezette Vadrózsáktól kaptuk. A kecses Üveges tánc, a vérbö népi humorú Verbunk és a Lakó- csai táncok emlékezetes ajándék marad. De a Vadrózsáknak méltó partnere volt a Szőttes és az Ifjú Szivek tánckara is. A štúrovói alapiskola Kisbojtár gyermektáncegyüttese méltán volt A szabadság fényében című gálaműsor egyik fénypontja. A zenekarok közül hamisítatlanul eredeti játékstílusával a Szőttes (Varsányi László által vezetett) népi zenekara tűnt ki. (A program szüneteiben „háttérjátékával“ szinte megalapozta az uzsonnázó-vacsorázó vendégek jó hangulatát is.) A műsorról és az egész ünnepségről persze még sok szépet el lehetne mondani. Amit feltétlenül ki kell emelnünk, az az ünnepséget átható, más népek iránt kifejezett testvérbarátsági szellem. Mi hiányzott? Hiányzott egy-két jó énekkar, egy-két népi hangszerszóló is. Vártam én is, és sokan mások is az ünnepségek harminc esztendejének értékelését, tartalmasabb dokumentálását. Mert a rozsnyói (Rožňava) Bányász Múzeumban - sebtiben - megrendezett (121 felvételt bemutató) riportfotó-kiállítás távolról sem dokumentálja az ünnepségek 30 éves történetét, inkább arra példa, hogyan nem szabad kiállítást rendezni. Távol áll tőlem az ünneprontás szándéka, de a vitatható megoldások között nem hallgathatom el a MATESZ Thália Színpadának túl késői (előadását éjjel fél 12-kor kezdte) szerepeltetését, és alapvető szervezési hibának bizonyult újra (s az eső csak nyomatékot adott neki) a délelöttök (elsősorban a szombaté) kihasználatlansága, s ennek következményeként a műsorok délutáni zsúfoltsága, estére, sőt éjszakára csúszása. Ez szereplőt-nézőt egyaránt bosszantott, fárasztott, elkedvetlenített - fölöslegesen. Az idei kulturális ünnepség az említett fogyatékosságai, s az esős „közjátékok“ ellenére sikeresnek mondható. A szép élményeket a rendezőkön kívül természetesen elsősorban a fáradságot nem ismert lelkes szereplőknek köszönhetjük, akiknek nagy részével remélhetőleg jövőre is találkozunk. KOVESDI JÁNOS Szavak, bizonyítvány mellé Évzáró, bizonyítványosztás. Iskolánként, osztályonként más és más. Ismerek tanító nénit, aki hagyományosan az udvaron, a gesz- tenyefa alatt osztja ki a bizonyítványokat. A szokáshoz a gyerekek annyira ragaszkodnak, hogy egyik évben, amikor esett az eső, a tornatermi közös ünnepség után, ernyők alatt vonultak bizonyítvány- osztásra ki a gesztenyefához. De hallottam olyan osztályfőnökről is, aki mint dolgozatjavitáskor, csak úgy kiosztja - névsor szerint - a bizonyítványokat, minden kommentár, dicséret és biztatás nélkül. Pedig milyen jó alkalom a bizonyítványosztás néhány fontos szó kimondására. Nem baj, hogy utána vagyunk már a tanévnek, hogy az egyesek, kettesek, hármasok, négyesek ott ülnek kitörölhetetlenül; azért azok a szavak nem hiábavalók. Emlékszem, annak idején, én nagyon vártam ezekre a mondatokra. Akkor is, amikor dicséretre számíthattam és akkor is, amikor tudtam, hogy rosszabb a bizonyítványom, mint lehetett volna. Fontos, volt, hogy mit mond a bizonyítvány mellé az osztályfőnököm. Mert az öt kalkulus olykor kevésnek tűnik, nem árul el mindent a gyerek tudásáról, még kevesebbet tanítójához fűződő viszonyáról - az érdemjegy egyetlen száraz adat csupán. De jegyektől függetlenül - lehet biztatni is, köszönetét mondani, örülni - és szemrehányni is szabad, és persze remélni, bízni abban, hogy majd jövőre, majd szeptembertől másként lesz... Ma kezdődik a moszkvai filmfesztivál ,,A filmművészet humanizmusáért, a békéért és a nemzetek közötti barátságért“ jelszó jegyében ma kezdődik Moszkvában a világ egyik legrangosabb nemzetközi filmfesztiválja. A versenyműsor és a fesztivál egyéb rendezvényein is megemlékeznek a német fasizmus és a japán militarizmus leverésének 40. évfordulójáról. Az idei fesztiválon 104 ország 500 filmjét mutatják be. A játékfilmek versenyében 42 alkotás indul. Hazánkat Jirí Svoboda új filmje, a Kérem a szikét képviseli. A Szovjetunió a Menj, és nézd című Moszfilm-alkotást indítja a játékfilmek versenyén, a magyar filmgyártást Kovács András A vörös grófnő cimű filmje képviseli. A játékfilmeket elbíráló, 13 tagú nemzetközi zsűri elnöke Szergej Geraszimov, a neves filmrendező. A játékfilmeken kívül gyermekfilmeket és rövidfilmeket is megtekinthetnek az érdeklődők. Nagy érdeklődés előzi meg azt a retrospektív sorozatot, amelyen az elmúlt négy évtized legkiemelkedőbb háborúellenes és antifasiszta alkotásait vetítik majd. Ebben a sorozatban láthatják a nézők a Farkasodúk cimű szlovák és a Fenn költ princípium cimű cseh filmet is. Eddig 4200 filmszakember, színész és kritikus jelezte érkezését, köztük olyan neves művészek, mint Ettore Scola, Calude Lelouche, Hana Schygulla, Nino Ventura, Stefánia Sandrelli és mások.-y-f ÚJ SZÓ 6 1985. VI. 28.
