Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-27 / 149. szám, csütörtök

Az ENSZ Alapokmánya aláírásának 40. évfordulója A népek békevágyával összhangban ANDREJ GROMIKO BESZEDE (ČSTK) - Az ENSZ Alapokmánya aláírásának 40. évfordulója alkalmából a moszkvai Kremlben ülést tartott az ENSZ-év és a nemzetközi békeév megünneplését szervező szovjet bizottság. A tanácskozáson Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a kormányfő első helyettese, külügyminiszter elnökölt. Megnyitó beszédében a következőket mondotta: ÚJ SZŐ 1985. VI. 27. Negyven évvel ezelőtt, 1945. június 26-án a San Francisco-i konferencián történelmi jelentőségű aktusra került sor - aláírták az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányát. Az ese­mény jelentőségét az határozza meg, hogy ez a dokumentum nem csupán egyike a nemzetközi megállapodások­nak. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ez a szerződések szerződése. A ben­ne foglalt kötelezettségek jelentőseb­bek, mint az összes többi szerződés és megállapodás. Az ENSZ Alapokmánya negyven éve szolgálja a békét. Benne azoknak a nemzeteknek az érdekei és vágyai vannak kifejezve, amelyek túlélték két világháború tragédiáját, s az az el­szántságuk, hogy nem engedik meg egy újabb háború kitörését. Az ENSZ Alapokmánya felszólítja az összes államot, hogy éljenek békében és egyesítsék erőiket a nemzetközi béke és biztonság támogatására. Ezekben a kötelező érvényű szerződé­ses kitételekben lényegében a külön­böző társadalmi rendszerű államok bé­kés együttélésének és együttműködé­sének koncepciója fogalmazódik meg, amelyet már Lenin, a szovjet állam megalapitója tűzött ki. A Szovjetunió a vezető szerepet játszotta az ENSZ Alapokmányának ki­dolgozásában. A nehéz háborús évek­ben országunk a jövőre gondolva ki­tűzte és következetesen védelmezte a nemzetközi kapcsolatok olyan rend­szere kialakításának feladatát, amely a hitleri Németország és a militarista Japán feletti győzelem nem csupán egy újabb, két háború közötti időszak kezdetét jelentené. Meg kell itt említenünk, hogy Moszk­va volt az ENSZ megalakítása gondo­latának bölcsője. 1943 októberében három nagyhatalom vezetői Moszkvá­ban első ízben jelentették be, hogy a háború után létrejön az általános biztonság szervezete. Nem kevés erőfeszítésre volt azon­ban szükség ahhoz, hogy ez a cél teljesüljön. Hősi hadseregünknek a frontokon aratott döntő győzelmei, s az egyetemes antifasiszta és demok­ratikus mozgalom példa nélküli fejlődé­se melett sikerült megfogalmazni azo­kat a normákat, amelyekhez az álla­moknak tartaniuk kell magukat a nem­zetek békés életének biztosítása érde­kében. Az ENSZ Alapokmánya a világszer­vezet valamennyi tagállamától megkö­veteli, hogy megtartsák az olyan alap­elveket, mint az egyenjogúság és a nemzetek szuverenitása, az erő al­kalmazásáról való lemondás, a vitás nemzetközi kérdések békés rendezése és az egymás belúgyeibe való be nem avatkozás. Ezek olyan alapelvek, amelyekért a szovjet állam létének első éveitől kezdve harcolt. Az ENSZ Alapokmá­nyában ezek az elvek törvényként, a nemzetközi élet törvényeként kerül­tek elfogadásra. A Szovjetunió az ENSZ megalakulá­sa óta, a világszervezet tevékenysé­gének minden időszakában híve volt és híve ma is azon államok közötti együttműködés erősítésének, amelyek a német fasizmus és a japán militariz­mus elleni háborúban szövetségesek voltak. Az ENSZ tevékenységének ez a szempontja rendkívül fontos a béke megőrzése és megszilárdítása tekinte­tében. Az említett államok együttműkö­dése feltételezi azt a szabályt, misze­rint a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyhangúlag hozzák meg döntésüket a lényeges kérdésekben. A Szovjet­unió mindig sikraszállt az egyöntetűség mellett az ENSZ Alapokmányában fog­lalt célok és alapelvek megvalósítása, vagyis annak érdekében, hogy az ENSZ teljesítse küldetését. Helyénvaló emlékeztetni rá, hogy szövetségeseink a háborúban, minde­nekelőtt az USA és Nagy-Britannia, amelyek egyetértettek egy egyetemes biztonsági szervezet létrehozásában, nem kevés kísérletet tettek arra, hogy az új szervezetnek olyan jellege le­gyen, amely az ő céljaiknak felelne meg. Politikájuk eszközévé akarták változtatni, és erre a döntéshozatal módjának kérdését használták ki. Javasolták, hogy az egyhangú dön­tések helyett egyszerű szótöbbséggel szülessenek meg a határozatok, s nem vették figyelembe a Szovjetunió fenn­tartásait. Más szóval, saját döntésüket akarták ránk kényszeríteni. Világos, hogy ezt a koncepciót a Szovjetunió a leghatározottabban elutasította. A kérdés igy merült fel: vagy igazságos alapokra épül az új szervezet, tehát olyan alapokra, ami­kor a nagyhatalmak valamennyi fontos kérdésben egyhangúlag határoznak. vagy nem lesz semmiféle világszerve­zet. Ezért azonban minden felelősség a nyugati hatalmakat terheli. Szeretnék emlékeztetni arra a be­szélgetésre, amelyet 1944-ben Frank­lin Roosevelt amerikai elnökkel folytat­tam. Amikor a szovjet állam nevében ismertettem álláspontunkat, megértet­te, hogy azok a kísérletek, amelyek az ú| szervezetet a nyugati hatalmak esz­közévé kívánták változtatni, nem ve­zetnek semmiféle megállapodásra a szövetséges hatalmak között. Az USA elnöke látta: nem a Szovjetunióra gyakorolt nyomással kell törekedni az egyetértésre, hanem a vele való együttműködéssel, mégpedig a szovjet állam törvényes érdekeinek tisztelet­ben tartása mellett. Ezt követően került sor arra, hogy az amerikai elnök a jaltai konferencián maga javasolt olyan megfogalmazást, amelynek alapját a szovjet javaslat képezte. Végül is ezt fogadták el. Első pillantásra mindez ellentmon­dásnak tűnik. Ám legyen. Az azonban jó, hogy a három szövetséges hatalom végül egységes álláspontot alakított ki és lehetővé vált az ENSZ létrehozása. A szovjet küldöttség már az ENSZ Alapokmányának aláírásakor hangsú­lyozta, hogy ez a dokumentum a nem­zetközi szervezet minden tagja, vala­mennyi állam számára lehetóve teszi, hogy hozzájáruljon a közös ügyhöz - a béke megőrzéséhez. S hogy ez igy van, megerősítette az a tény, miszerint az elmúlt négy évtized alatt 110 új állam Iptt az ENSZ tagja. A Szovjetunió, akárcsak a többi szo­cialista ország, az ENSZ Alapokmá­nyának cikkelyeihez tartotta magát és mindig arra törekedett, hogy tevékeny­ségében a fegyverkezés, mindenek­előtt a nukleáris fegyverkezés korláto­zásának és betiltásának kérdései, a le­szerelés, majd az általános és teljes leszerelés kérdései kapják a fő szere­pet. Az ENSZ-alapokmány igazságos elvei érvényesítésének folyamata a nemzetközi kapcsolatokban távolról sem halad könnyen. Ez a folyamat azonban ennek ellenére fejlődött. Nem kevésbé fontos tényező volt az is, hogy az új tagokkal, mindenekelőtt a volt gyarmati és félgyarmati orszá­gokkal bővült szervezet velünk együtt az ENSZ Alapokmányával összhang­ban kezdett tárgyalni. Az ENSZ mega­lakulása óta eltelt időszakban nem ke­vés tapasztalat halmozódott fel, lera­kodtak a különböző társadalmi rend­szerű és különböző katonai-politikai szövetségekbe tartozó államok közötti .békés együttműködés jó politikai és jogi alapjai. Az ENSZ Alapokmánnyal szembeni tisztelet megnyilvánulásaként gyakor­lattá vált, hogy azok az államok, ame­lyek más országokkal fenntartott kap­csolatok fejlesztéséről szóló megálla­podásokat kötnek, elengedhetetlennek tartják, hogy megerősítsék az ENSZ Alapokmányának elvei és céljai iránti, a béke és az enyhülési politika iránti odaadásukat. Büszkék lehetünk arra, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezéseinek köszön­hetően sikerült életet lehelni az ENSZ tevékenységébe, amelyet hosszú időn keresztül a „hidegháború" fagyos lég­köre bénított meg. A szervezet több jelentős határozatot hagyott jóvá. Az ENSZ potenciálja azonban távolról sincs kihasználva. Kinek a hibájából? Azokéból, akik a lázas fegyverkezésre ösztönöznek. Címük jól ismert. Az ENSZ mind nagyobb szerepet játszhat a nemzetközi életben. Arra kell törekednie, hogy az Alapokmány és az ennek alapján hozott határozatok ne maradjanak csak papíron, hanem élet­be is lépjenek. Épp ezen az úton lehet és kell törekedni az ENSZ hatékonysá­gának és tekintélyének növelésére. Túlzás nélkül elmondható, hogy a nemzetek ma, akárcsak negyven évvel ezelőtt, reménnyel tekintenek az ENSZ-re. Hiszik, hogy el lehet érni nemes céljait. Mind többen tudatosítják azonban, hogy valamennyi államnak- a többiekkel együtt és önállóan is- kitartóan kell harcolnia a békéért. Más lehetőség nincs. A passzivitás és a közömbösség ebben a harcban a bé­ke ellenségeinek kezére játszik. Az ENSZ nem egy alkalommal a leghatározottabban szállt síkra az olyan elsőrendű feladatok teljesítésé­ért, mint a lázas űrfegyverkezés elhárí­tása, a nukleáris arzenálok befagyasz­tása, az atomfegyver-kísérletek betiltá­sa, a nukleáris fegyverkészletek csök­kentése, majd általános és teljes fel­számolása. Ismertek az olyan barbár fegyverfajtákat is elítélő ENSZ-határo- zatok, mint amilyenek a vegyi fegyve­rek. Más szóval, az ENSZ következe­tesen és szilárdan szorgalmazza a lá­zas fegyverkezés korlátozását minden területen. A világszervezet joggal értékeli nagyra a Szovjetunió konstruktív lépé­sét, miszerint egyoldalúan kötelezett­séget vállalt arra, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Ha a többi nuk­leáris hatalom is hajlandó lenne követ­ni a Szovjetunió példáját, az egész világ megkönnyebbülten sóhajthatna fel. A jubileumokban gazdag idei évben emlékeztetni kell egy történelmi határ­kőre: az ENSZ-közgyülés 25 évvel ezelőtt hagyta jóvá a Szovjetunió ja­vaslatára a gyarmati országok és né­pek függetlenségének megadásáról szóló nyilatkozatot. Ez a döntés lénye­gesen megváltoztatta mai világunk ar­culatát. Az ENSZ-tagállamoknak tisz­tességesen kell törekedniük mind a há­borús feszültséggócok, mind a gyar­mati és faji elnyomás maradványainak felszámolására. Ezek a maradványok sajnos, még ma is megvannak. A Szovjetunió tudatosítja, mit jelent, hogy aláírta az ENSZ Alapokmányát, s minden tekintetben a dokumentum­ban megfogalmazott elvek valóra vál­tásáért száll síkra. Ezzel összefüggés­ben szeretnék emlékeztetni Mihail Gorbacsov szavaira, miszerint a Szov­jetunió, mint a nemzetközi vitás kérdé­sek erővel való megoldásának meg- gyózódéses ellenzője, mindig nagy je­lentőséget tulajdonított az ENSZ-nek. Az adott kérdésben ez az álláspont ma különösen időszerű. Akárcsak a fasiz­mus elleni harc éveiben, az emberi­ségnek ma is közös ellensége van, ez pedig a nukleáris katasztrófa veszélye. Az ENSZ-nek és tagállamainak ezért a „kardokból ekét kovácsolunk“ jel­szóhoz kell tartaniuk magukat, amely az ENSZ New York-i székháza előtti szoborba van vésve, s amely szobor a Szovjetunió ajándéka. Mi, szovjet emberek nemegyszer láthattuk, milyen sokan nézik nagy figyelemmel a béké­nek ezt a bronzba öntött jelképét. Az SZKP KB Politikai Bizottsága megvitatta az ENSZ-év és a nemzet­közi békeév szovjetunióbeli rendezvé­nyeit, s rámutatott, ezeknek az akciók­nak hozzá kell járulniuk a háborús veszély elhárításához, az ENSZ-nek a békéért folytatott harcban betöltött szerepe és tekintélye növeléséhez. Bizottságunk olyan munkatervet dol­gozott ki, amely figyelembe veszi az ENSZ-közgyülés ajánlásait. E terv tar­talmáról tájékoztattuk Javier Perez de Cuellar ENSZ-fótitkárt. Ma az a feladatunk, hogy megítéljük, hogyan teljesítjük ezt a tervet és mit kell tennünk a tervben foglalt intézke­dések még nagyobb hatékonyságáért. Végezetül szeretnék elmondani egy rövid gondolatot: mindenütt, ahol állha­tatos harc folyik a békéért és az életért, az ENSZ megtalálja a szovjet állam támogatását és segítségét. Távirat az ENSZ-fötitkárnak (CSTK) - Andrej Gromiko, A Szov­jetunió Minisztertanácsának első alel­nöke, külügyminiszter üdvözlő táviratot intézett Javier Pérez de Cuellarhoz, az ENSZ főtitkárához abból az alka­lomból, hogy negyven évvel ezelőtt aláírták az ENSZ Alapokmányát. Teljesen megalapozottan jelenthet­jük ki - állapítja meg a távirat hogy az ENSZ alapokmány kiállta az idő próbá­ját a nemzetközi politika legnehezebb és legveszélyesebb fordulataikor, és teljes mértékben megőrzi jelentőségét a jövőben is. Az elmúlt negyven év tapasztalatai bizonyítják, amikor az álla­mok hajlandóságot mutattak arra, hogy az Alapokmányban foglaltak alapján járjanak el, megnyílt az út a gyümöl­csöző párbeszéd és a biztonság meg­szilárdítása felé. Ennek élő példájaként szolgálnak a hetvenes évek, amelyek az enyhülés szimbólumává váltak. Semmit sem veszített időszerűségé­ből az a követelés, hogy minden or­szág tartsa magát az erő alkalmazásá­ról való lemondás és a belügyekbe való be nem avatkozás elveihez, s hogy tartsák tiszteletben a népek jogait a saját fejlődési út megválasztá­sára. Éppúgy mint negyven évvel eze­lőtt, a népek ma is abban reményked­nek, hogy az ENSZ elérheti az Alapok­mányban lefektetett nemes célokat. A távirat végezetül megállapítja, hogy a Szovjetunió rendületlenül hű marad az ENSZ Alapokmányához. Mint azt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtit­kára hangsúlyozta, a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonit az ENSZ-nek, mint a béke hatékony eszközének és kész új lépéseket tenni annak érdeké­ben, hogy a nemzetközi kapcsolatok tartós részévé váljanak a demokratikus elvek, melyek alapján négy évtizeddel ezelőtt létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete. Bohuslav Chňoupek befejezte hollandiai látogatását Hozzájárulás az összeurópai párbeszédhez (ČSTK) - Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter tegnap visszatért Prágába háromnapos hivatalos hollandiai látogatásáról. A Ruzynéi repülőtéren fogadására megjelent Jindrich Rehorek, a külügyminiszter első helyettese, továbbá Erik Boer, a Holland Királyság ideiglenes csehszlovákiai ügyvivője. Bohuslav Chňoupeket kedden délelőtt fogadta Ruud Lubbers holland miniszterelnök. A találko­zón pozitívan értékelték a cseh­szlovák-holland kapcsolatok eddi­gi alakulását és körvonalazták fej­lesztésének lehetséges irányait. A csehszlovák külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Csehszlová­kia érdekelt a politikai párbeszéd kiszélesítésében, amely nemcsak a kétoldalú kapcsolatok bővítését segítené elő, hanem hozzájárulna a jobb légkör kialakításához is a kelet-nyugati kapcsolatokban. A két ország között felélénkültek a gazdasági kapcsolatok, bővül az árucsere-forgalom és egyre gya­koribbak a hivatalos látogatások, de további lehetőségek kínálkoz­nak a két gazdaságilag fejlett or­szág együttműködésében, minde­nekelőtt a harmadik piacokon való közös fellépés terén. Ruud Lubbers tájékoztatta csehszlovák vendégét országa gazdasági helyzetéről. Méltatta a Csehszlovákiával fenntartott együttműködés jelentőségét, s he­lyeselte a Közös Piac és a KGST közötti kapcsolatfelvételt, amelyet az utóbbi napokban a szocialista országok javasoltak. A nemzetközi helyzet áttekinté­se során Bohuslav Chňoupek is­mertette a szocialista országok és a Szovjetunió elvhű béketörekvé­seit a legfontosabb nemzetközi fó­rumokon: Stockholmban, Bécsben és Genfben. A holland kormányfő sikraszállt azért, hogy az európai kormányok ne tegyenek olyan lé­péseket, amelyek hátráltatnák az európai enyhülési folyamatot. Bohuslav Chňoupek látogatá­sának befejeztével nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda tudósí­tójának. Kijelentette, hogy most befejeződött látogatása része an­nak az aktív párbeszédnek, ame­lyet Csehszlovákia folytat több el­térő társadalmi rendszerű ország­gal. Hágai útja hozzájárulás az összeurópai párbeszédhez, s cél­ja a helsinki konferenciával 10 év­vel ezelőtt megkezdődött enyhülé­si folyamat felélénkitésének az elősegítése. Nicaraguában elrendelték az általános mozgósítást Növekszik az amerikai katonai beavatkozás veszélye (ČSTK) - A nicaraguai kormány kedden újabb katonai intézkedéseket hozott egy amerikai invázió esetére. Mangauában légelhárító ütegeket he­lyeztek el és néhány tartományba ne­héz harci technikával felszerelt egysé­geket vezényeltek. Előzőleg hétfőn, harckészültségbe helyezték a hadse­reg alakulatait és általános mozgósí­tást rendeltek el. Országszerte folytatódik a sandinis­ta miliciák kiképzése, Managuában légvédelmi állásokat építenek és a sandinista kormányt támogató tö­megszervezetek is készültségben van­nak. A fővárosban azonban általában nyugalom van. A hadsereg vezérkara folyamatosan értékeli a helyzetet, s to­vábbi védelmi intézkedések meghoza­talára készül. A Managua stratégiai pontjain elhe­lyezett páncélos és tüzérségi egysége­ket kedden meglátogatta Daniel Orte­ga államfő. Ez alkalommal hangsú­lyozta, hogy az esetleges agresszor nem találja Nicaraguát felkészületle­nül. Ugyanakkor kijelentette, a helyze­tet józanul kell értékelni és abban kell reménykedni, az amerikai invázió fe­nyegetése elmúlik, s mód nyílik a kö- zép-amarikai problémák békés rende­zésére. A nicaraguai kormány két ok miatt feltételezi az amerikai beavatko­zási tervek komolyságát: az egyik a negyven amerikai állampolgár bejrúti túszul ejtése (a grenadai inváziót is közel-keleti válság előzte meg), a má­sik az amerikai katonák ellen a múlt héten Salvadorban elkövetett me­rénylet. A Farabundo Marti Nemzeti Felsza- baditási Front közölte, partizánjai fokoz­zák akcióikat a kormánytisztségviselők, katonai parancsnokok és az amerikai katonai tanácsadók ellen, s a városok­ban és környékükön intenzívebb fegy­veres tevékenységre készülnek. A Ra­dio Venceremos által közvetített közle­ményükben a salvadori hazafiak leszö­gezik, oda is át kell helyezni a harcok helyszínét, ahol azok élnek, akik felelő­sek érte. Az amerikai katonák elleni múlt heti akció csak a hasonló hadműveletek kezdetét jelenti - hangsúlyozza a köz­lemény, s kiemeli, az amerikai állam­polgárok haláláért valójában az Egye­sült Államokat terheli a felelősség. Kedden váratlanul San Salvadorba érkezett Harry Shlaudeman, Reagan amerikai elnök közép-amerikai külön- megbizottja. Feltételezhető, hogy a négy amerikai meggyilkolására adott válaszintézkedésekről tárgyalt Napo­leon Duarte salvadori elnökkel. LIBANONI TÚSZOGY Az USA a gazdasági embargó mellett ostromzárral is fenyegetőzik (ČSTK) - Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője kedden közölte, Reagan elnök ügy döntött, hogy „néhány na­pig“ még folytatják a diplomáciai erőfe­szítéseket a Libanonban fogva tartott 40 amerikai túsz szabadonbocsátásá- ért. Ezt követően azonban Reagan kész megtenni a „szükséges lépése­ket“ a már korábban emlegetett gaz­dasági embargó mellett, esetleg ost­romzár alá vonják azokat a területeket, ahol feltehetően a túszokat őrzik. Pentagoni források szerint az USA a libanoni partok közelében elegendő erővel rendelkezik a partvidék tengeri blokádjához. Itt tartózkodik a Nimitz nukleáris meghajtású repülőgép-anya­hajó, fedélzetén több mint 90 repügép- pel és további hat amerikai hadihajó. További erőket is a térségbe irányíthat­nának, hiszen ezeken kivül kedden még nyolc amerikai hadihajó tartózko­dott a Földközi-tengeren. Júliusban és augusztusban kerül sor egyiptomi területen a Bright Star közös egyitpomi-amerikai hadgyakorlatra. Az UPI kommentárjában rámutat arra, hogy ha egészen a hadgyakorlat meg­kezdéséig elhúzódik a túszügy, és Rea­gan a katonai megoldás vagy a kato­nai megtorlás mellett dönt, akkor a tér­ségben több ezer katona áll majd ren­delkezésére. A TWA amerikai légitársaság repü­lőgépének elrablása adott okot az amerikai képviselőház külügyi bizott­ságának arra, hogy olyan törvényt hoz­zon, amely az USA területén megta­gadja a repülőtéri szolgáltatásokat olyan országoktól, melyek repülőterei nem felelnek meg az amerikai bizton­sági követelményeknek. Az érintett re­pülőterek jegyzékét a külügyminisztéri­um állítja össze. Ha 120 napon belül nem tesznek eleget az amerikai nor­máknak, az elnök megtiltja az amerikai légitársaságoknak az oda irányuló já­ratok elindítását és az érintett országok repülőgépeinek leszállását az USA- ban. Nabih Berri, libanoni igazságügymi­niszter, az Amal síita mozgalom elnöke tegnap bejelentette, hogy a 40 ameri­kai túsz közül egyet szabadon enged­tek. A döntést a Nemzetközi Vöröske­reszt orvosának jelentése alapján hoz­ták, miszerint a túsznak magas a vér­nyomása és szívelégtelenségben szenved. Röviddel Berri bejelentése előtt Genfben közzétették' a vöröskereszt nemzetközi bizottságának hivatalos je­lentését arról, hogy tegnapra virradóan Bejrutban egy orvos és a vöröskereszt képviselője meglátogatta mind a 37 túszt és az elrabolt repülőgép személy­zetének három tagját. A túszok egész­ségi állapota jó, a találkozóról szóló részletes beszámolót eljuttatják az amerikai kormányhoz és a túszok hoz­zátartozóihoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom