Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám, szombat
KIS ____ NYE LVŐR Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő:. Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Június 15-től 21-ig Eanes portugál elnök konzultált a két fő ellenzéki párt vezetőivel a kormányválság megoldásának lehetőségeiről • Kiszabadult a Tel Aviv által fenntartott ún. dél-libanoni hadsereg fogságából a 21 finn nemzetiségű ENSZ-katona Varsóban közzétették a LEMP KB határozatát, s ezzel megkezdődtek az előkészületek az 1986 második negyedévére tervezett X. pártkongresszusra • Helmut Kohl, az NSZK kancellárja Hannoverben beszédet mondott az ún. elüldözött sziléziaiak találkozóján Mihail Gorbacsov a Kremlben fogadta Armand Hammert, a neves amerikai üzletembert • Felipe Gonzalez spanyol kormányfő találkozott a Borisz Ponomarjov vezette szovjet parlamenti delegációval és átvette az SZKP KB főtitkárának üzenetét • Chilében feloldották a tavaly novemberben bevezetett ostromállapotot • A floridai Kennedy űrrepülőtérről útnak indították a Discovery űrrepülőgépet A karéliai Kosztomuksában szovjet-finn együttműködéssel felépített ércdúsító kombinát átadása alkalmából találkozott Nylkolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök és Mauno Koivisto finn elnök • Da- maszkuszban túzszüneti megállapodás született a libanoni siita Amal-mozgalom és a Palesztinái Nemzeti Megmentési Front között • Svájcba érkezett Radzsiv Gandhi indiai kormányfő A hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Hafez Asszad sziriai államfő megbeszéléseket folytatott Mihail Gorbacsovval • Az NSZEP és a nyugatnémet ellenzéki SPD Bonnban ismertette közös tervezetét vegyi fegyverektől mentes övezet létrehozására Európában Rómába érkezett Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter • Genfben újabb forduló kezdődött az ENSZ-közvetítéssel folyó afganisztáni-pakisztáni tárgyalásokon Francois Mitterrand francia államfő megkezdte görögországi látogatását • Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban ítélte el a dél-afrikai kommandótámadást az angolai Cabinda tartomány ellen Jó szomszédok találkozója A szovjet-finn jószomszédi viszony már évtizedek óta az eltérő társadalmi rendszerű országok közti kapcsolatok példaképeként szolgál. A karéliai Kosztomuksában a két ország együttműködésével felépített ércdúsító üzem átadási ünnepsége alkalmából ismét magas szintű tárgyalásokra került sor a két fél között: Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök és Mauno Koivisto finn államfő baráti légkörben vitatta meg a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. A találkozón rámutattak arra, hogy mindkét fél őszintén óhajtja a kölcsönös együttműködés sokoldalú bővítését a kölcsönös bizalom alapján. Ehhez szilárd alapot szolgáltat az, hogy - mint azt Koivisto elnök kijelentette - a hűvös nemzetközi légkör ellenére a Szovjetunió és Finnország kapcsolatai stabilak és jól fejlődnek. A nemzetközi helyzet megvitatása során hangsúlyozták olyan konkrét megállapodások megkötésének szükségességét, amelyek megakadályoznák a világűr milita- rizálását és megfékeznék a földi fegyverkezést is. Megállapították, a leszerelés felé tett hatékony lépés lenne a nukleáris és úrfegyverekre vonatkozó szovjet moratóriumjavaslat és a skandináv atommentes övezet létrehozására vonatkozó finn javaslat megvalósítása. Kiemelték annak fontosságát, hogy eredményesen fejeződjön be a stockholmi biztonsági és bizalomerősítő intézkedésekről tanácskozó konferencia, s hogy a helsinki Záróokmány aláírásának 10. évfordulóján rendezendő konferencián a résztvevő országok megerősítsék hűségüket e történelmi jelentőségű dokumentumban foglaltak iránt, kitartsanak elvei és rendelkezései megtartása mellett. Ez a felhívás - és megszívlelé- se - rendkívül fontos, hiszen a helsinki folyamat megtorpant, amit az is bizonyít, hogy Ottawában hatheti munka után megegyezés nélkül zárult a helsinki konferencián részt vett országok szakértőinek értekezlete az emberi jogokról. Az értekezlet összehívását a madridi tanácskozás záródokumentumában határozták meg, s ezúttal sem a szocialista országokon múlott, hogy nem született eredmény. A NATO-tagállamok - elsősorban az USA - a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra igyekeztek kihasználni a fórumot és eleve elzárkóztak minden kompromisszumtól. Ilyen irányú céljaikat már az értekezlet előtt sem titkolták, így kizárólag az ó rovásukra írható, hogy a szakértőknek nem sikerült kidolgozni a megfelelő ajánlásokat. Az ismételt kelet-nyugati közeledés, megértés irányába tett lépések csírájában való elfojtására tett próbálkozások tükrében a jó szomszédok kosztomuksai találkozójának jelentősége csak fokozódik. A túszdráma és körítése A TWA amerikai légitársaság Athén-Róma járaton közlekedő repülőgépének a múlt héten pénteken történt elrablása változatlanul az érdeklődés középpontjában áll. Sajnos, nem azért, mintha a gépeltérítés mostanság valami ritka szenzáció lenne, hanem azért, mert a géprablás három érintettje és érdekeltje - Libanon, Izrael és az USA - egyben a legutóbbi, lényegében még mindig le nem zárult arab-izraeli háború főszereplője is. Mit is kívánnak a géprablók túszaikért cserébe? Azoknak a libanoni hazafiaknak a szabadon bocsátását, akiket Dél-Libanonban felszámolt Anszár koncentrációs táborból hurcoltak el az izraeliek, semmibe véve a nemzetközi jogi normákat, az érvényes nemzetközi konvenciókat, az ENSZ és a világ közvéleményének tiltakozását. Tel Aviv már a géprablást megelőzően jelezte, hogy esetleg hajlandó szabadon bocsátani a libanoniakat, többségükben síitákat. A gépeltérítés után ezt megerősítette, s hajlandóságát egyetlen feltételhez kötette: ezt Washington kérje. De nem kéri. A túszdráma pedig annak ellenére folytatódik, hogy a megoldás rendkívül egyszerűnek, sőt kézenfekvőnek látszik, amit más géprablások esetében nem nagyon lehet elmondani. Hiszen a libanoni hazafiakat Izraelnek előbb vagy utóbb, de úgyis szabadon kell engednie, hát mire jó ez a huzavona? Egy hét elteltével már világos, hogy régen nem a fogolycseréről, vagy legalábbis nem csak arról van szó. Bármennyire is elítélendő a repülógéprablás, amely ártatlan embereket sodor veszélybe, bármennyire is veszélyes ez a légi terrorizmus, bármennyire is óvakodni kell attól, hogy a géprablók követeléseinek feltétel nélküli gyors teljesítésével a hasonló bűncselekmények elszaporodását érjük el, látnunk kell azt is, mi húzódik meg Izrael váratlan feltétele és az Egyesült Államok makacssága mögött. Már csak azért is, mert Washington ennél bonyolultabb és súlyosabb ügyekben sem szokott ragaszkodni sokszor deklarált, de legalább annyiszor elfelejtett elveihez. Bevallják-e vagy sem, Izraelnek és az USA- nak kapóra jött ez a géprablás. Izraelnek bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Libanon kormánya képtelen kézben tartani az ügyeket, s az állandósult káosz - úgymond - fenyegeti Izrael biztonságát, tehát „joga“ van a dél-libanoni ütközőzóna létrehozására, a kivonulás után is ismétlődő rajtaütésekre a déli települések ellen. A meglepő gyorsasággal megszervezett amerikai flottatüntetés a libanoni partoknál, a bejrúti kormány címére elhangzott fenyegetések és sértegetések arra engednek következtetni, hogy Washington késlekedés nélkül kihasználta az első adódó alkalmat a térségben való katonai jelenléte fokozására, vagyis egyik fontos célja megvalósítására. A washingtoni stratégiai elgondolásokra fényt vetett az a tény, hogy a géprablásért Szíriát tették felelőssé, azt az országot, amely a leghatározottabban szembe száll az USA közel- keleti terveivel. Tény, hogy Damaszkusz jó viszonyban van Na- bih Berrivel, a libanoni síita Amal- mozgalom vezetőjével. Tény az is, hogy a géprablók síiták. Csakhogy a vádaskodás előtt bizonyítani kellene, hogy a terroristák Berri emberei, amit tettek, az az ő utasítására történt, s a felső parancs Damaszkuszból érkezett. Ilyen bizonyítékai pedig aligha vannak Washingtonnak. Igaz, hogy Berri a géprablók közvetítőjéből tárgyalópartnerré lépett elő, de még ez sem bizonyíték ellene. Valószínűbb az a feltételezés, hogy csak megpróbálja ügyesen kihasználni az adódó alkalmat a libanoni hazafiak kiszabadítására, s az egyezkedés folytatásával megfékezi az elvakult terroristákat is. GÖRFÖL ZSUZSA A holland békeaktivisták a héten tüntetést rendeztek az amszterdami kikötőben, ahol éppen az „Invincible“ brit hadihaló horgonyzott. A baloldali transzparens felirata: „Minden két másodpercben a földön éhenhal egy gyerek, miközben ugyanennyi Idő alatt 150 ezer dollárt költenek fegyverkezésre.“ (Telefoto: ČSTK) Megírásra került Hivatalos írásokban, feljegyzésekben gyakran olvashatunk a címben szereplőhöz hasonló kifejezéseket. Interjúk, riportok kedvelt fordulatai az elintézésre, megoldásra, megvalósításra kerül és társai. A kerül ige egy névszóval alkotott kapcsolata a hivatalos nyelv egyik kedvelt eszköze, a személytelen szerkesztés jól bevált sablona. Nem minden esetben hibáztatható persze a kerül igével alkotott szerkezet. Kinek jutna eszébe helyteleníteni az olyan szemléletes, magyaros kifejezéseket, mint a konty alá, kelepcébe, ebek harmincadjára kerül? A kerül elvont főnévvel is alkothat elfogadható, magyaros kifejezéseket, ilyen például a szóba kerül. A kerüllel alkotott szerkezeteket akkor érezzük bosszantóan bőbeszédűnek, fölöslegesen hivalkodónak, ha egyszerű igés kapcsolatok helyett állnak. Ezekben a kerül konkrét jelentése elhomályosult, csak segédigeszerepet tölt be. Ezek a terjengős kifejezések napjainkban nemcsak a hivatalos iratokban, hanem az újságok nyelvében is nyakra-főre előfordulnak. Figyeljük csak meg, hogyan fogalmazódik meg egy művelődési otthon felépítésének és átadásának története az alábbi, valódi példákból összeállított szövegben! Miután a művelődési ház építésének gondolata felmerült, a felvetés az illetékes szervek részéről megtárgyalásra került. A kiadásra került határozat alapján az épület megtervezésre került. Bár az előirányzásra került összeget az építés során túllépték, a kifizetésre került pénzt az építők jól használták fel. A felhasználásra került nyersanyagok jó minőségűek voltak, a munka pedig magas színvonalú, így az épület csakhamar elkészült. Az illetékesek véleménye szerint az engedélyezésre került beruházások közül ez a művelődési ház volt a legsikeresebb vállalkozás. Az épület még átadása előtt felosztásra került a különféle részlegek között. A könyvtár megkapta egy nemrégiben feloszlatásra került iskolai -könyvtár állományát is. A létesítmény rövidesen üzembe helyezésre került, s mint az illetékes főhatóságoknál megállapításra került, jelentős lakossági igényeket elégít ki. Ebből a személytelen, bürokratikus megfogalmazásból épp csak az nem derül ki, hogy ki hagyta jóvá a művelődési ház tervét, kik döntöttek a felhasználható összeg nagyságáról, kik hagyták jóvá a számlákat, kik határozták el, hogy milyen célokra használják a ház helyiségeit, kik adták át rendeltetésének a régóta várt kulturális központot. A kerül igével alkotott terpeszkedő kifejezések használata nemritkán a szándékos ködösítést, a felelősség elhárítását is szolgálja. Pedig könnyen elkerülhetnénk őket egyszerű, magyaros igés szerkezetek alkalmazásával. Az aláírásra, bemutatásra, bevezetésre, elbírálásra, kiadásra kerül helyett mondjuk és írjuk azt, hogy aláírnak, bemutatnak, elbírálnak, kiadnak valamit. Ha pedig pontosabban is tudjuk ki(k), végzi(k) az illető tevékenységet, folyamodjunk a cselekvő számát és személyét is megmutató ragos igealakhoz: aláírom, bemutatod, elbírálja, kiadjátok. így a cselekvő kilétét nem borítja az ismeretlenség homálya. A terjengős kifejezésekkel túlzsúfolt, hivataloskodó szöveg joggal váltja ki olvasójának, hallgatójának ellenszenvét. A felolvasott beszédek stílusát pedig érthetetlenné torzíthatja a körülmé- nyeskedó szóhasználat. A belőle sütő hidegség, gépiesség gátat emel az egymást megérteni szándékozó emberek közé is. Ez ellen a stílus ellen került megírásra ez a cikk, helyesebben írtam meg e cikket. HUSZÁR ÁGNES ,,Leápol?“ Az igekötők helytelen használata, sajnos, elég gyakori és általános nyelvi jelenség. Ez alkalommal csak három ilyen helytelen igekötós igével szeretnék röviden foglalkozni. A lefürdik valószínűleg a lezuhanyoz igének köszönheti létrejöttét. Valójában semmi szükségünk rá, hiszen a megfürdik pontosan kifejezi azt, hogy valaki elvégezte a fürdést. Nem tudom, miért volna pontosabb kifejezésmód ez: Egy óra alatt az egész család lefürdött, mint ez: az egész család megfürdött. Egyesek talán úgy érzik, hogy a lefürdik igében jobban benne van a befejezett cselekvés. Ez azonban tévedés. Az is tévedés persze, hogy folyóban, tengerben, tóban megfürdünk, de a fürdőkádban lefürdünk. a lezuhanyoz igét azért nem kárhoztathatjuk, mert abban helyén van a le- igekötó, hiszen a víznek a felülről lefelé való irányulását is kifejezi. A leápol ige úgynevezett „divatos“ ige. Újabban a gépet, a motort, a lovat, sőt a beteget is leápolják. Ezen azt értik, hogy elvégzik rajtuk az ápolási munkákat. Való igaz, hogy az ápol ige folyamatos cselekvést jelöl, s nincsen olyan megszokott igekötós formája, amellyel a befejezett cselekvést kifejezhetnénk. Nem ismerünk megápol igét sem, és nem is merném a leápol heiyett ezt javasolni. Az is igaz, hogy az ilyen leápol-féle igekötós igék a rövidségre való törekvés eredményei, mert különben egyes esetekben csak körülírással tudnánk kifejezni a cselekvést, valahogy így: elvégezte a motor ápolását, a gépápolás munkáit. Persze a beteg leápolása helyett elég volna azt mondani: a beteget ellátták. De azért rövidség ide, rövidség oda, a leápol igét nem tarthatjuk helyesnek. Elég sokszor hallhatjuk ezt az igét is: kifigyel. Ilyen igekötós igét értelmező szótárunk például nem is közöl. Pedig újabban gyakoriak az ilyen mondatok: Kifigyelték, mikor szokott elmenni hazulról. Kifigyeltük, kivel találkozik stb. Minden valószínűség szerint a megfigyel és a kiles ige keveredett össze ebben a kifigyel-ben. Megfigyelték, mikor szokott elmenni hazulról, vagy: Kilesték, mikor szokott elmenni hazulról. Ez a két mondat hibátlan, de persze nem egészen azonos értelmű. Amennyire eddig meg tudtam ítélni, a kifigyel igét, inkább kiles értelemben használják. Jobb volna azonban, ha nem használnánk, mert helytelen és fölösleges. MAYER JUDIT ÚJ SZÚ 4 1985. VI. 22.
