Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám, szombat

KIS ____ NYE LVŐR Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő:. Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Június 15-től 21-ig Eanes portugál elnök konzultált a két fő ellenzéki párt vezetőivel a kormányválság megoldásának lehetőségeiről • Kiszabadult a Tel Aviv által fenn­tartott ún. dél-libanoni hadsereg fogságából a 21 finn nemzetiségű ENSZ-katona Varsóban közzétették a LEMP KB határozatát, s ez­zel megkezdődtek az előkészületek az 1986 máso­dik negyedévére tervezett X. pártkongresszusra • Helmut Kohl, az NSZK kancellárja Hannoverben beszédet mondott az ún. elüldözött sziléziaiak találkozóján Mihail Gorbacsov a Kremlben fogadta Armand Hammert, a neves amerikai üzletembert • Felipe Gonzalez spanyol kormányfő találkozott a Borisz Ponomarjov vezette szovjet parlamenti delegáció­val és átvette az SZKP KB főtitkárának üzenetét • Chilében feloldották a tavaly novemberben be­vezetett ostromállapotot • A floridai Kennedy űr­repülőtérről útnak indították a Discovery űrrepülő­gépet A karéliai Kosztomuksában szovjet-finn együttmű­ködéssel felépített ércdúsító kombinát átadása al­kalmából találkozott Nylkolaj Tyihonov szovjet mi­niszterelnök és Mauno Koivisto finn elnök • Da- maszkuszban túzszüneti megállapodás született a libanoni siita Amal-mozgalom és a Palesztinái Nemzeti Megmentési Front között • Svájcba érke­zett Radzsiv Gandhi indiai kormányfő A hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Hafez Asszad sziriai államfő megbeszéléseket folytatott Mihail Gorbacsovval • Az NSZEP és a nyugatné­met ellenzéki SPD Bonnban ismertette közös ter­vezetét vegyi fegyverektől mentes övezet létreho­zására Európában Rómába érkezett Stefan Olszowski lengyel külügy­miniszter • Genfben újabb forduló kezdődött az ENSZ-közvetítéssel folyó afganisztáni-pakisztáni tárgyalásokon Francois Mitterrand francia államfő megkezdte gö­rögországi látogatását • Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa határozatban ítélte el a dél-afrikai komman­dótámadást az angolai Cabinda tartomány ellen Jó szomszédok találkozója A szovjet-finn jószomszédi vi­szony már évtizedek óta az eltérő társadalmi rendszerű országok közti kapcsolatok példaképeként szolgál. A karéliai Kosztomuksá­ban a két ország együttműködé­sével felépített ércdúsító üzem átadási ünnepsége alkalmából is­mét magas szintű tárgyalásokra került sor a két fél között: Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök és Mauno Koivisto finn államfő baráti légkörben vitatta meg a két­oldalú kapcsolatok és a nemzet­közi helyzet időszerű kérdéseit. A találkozón rámutattak arra, hogy mindkét fél őszintén óhajtja a kölcsönös együttműködés sok­oldalú bővítését a kölcsönös biza­lom alapján. Ehhez szilárd alapot szolgáltat az, hogy - mint azt Koi­visto elnök kijelentette - a hűvös nemzetközi légkör ellenére a Szovjetunió és Finnország kap­csolatai stabilak és jól fejlődnek. A nemzetközi helyzet megvita­tása során hangsúlyozták olyan konkrét megállapodások megkö­tésének szükségességét, amelyek megakadályoznák a világűr milita- rizálását és megfékeznék a földi fegyverkezést is. Megállapították, a leszerelés felé tett hatékony lé­pés lenne a nukleáris és úrfegyve­rekre vonatkozó szovjet moratóri­umjavaslat és a skandináv atom­mentes övezet létrehozására vo­natkozó finn javaslat megvalósí­tása. Kiemelték annak fontosságát, hogy eredményesen fejeződjön be a stockholmi biztonsági és bizalomerősítő intézkedésekről ta­nácskozó konferencia, s hogy a helsinki Záróokmány aláírásá­nak 10. évfordulóján rendezendő konferencián a résztvevő orszá­gok megerősítsék hűségüket e történelmi jelentőségű doku­mentumban foglaltak iránt, kitart­sanak elvei és rendelkezései megtartása mellett. Ez a felhívás - és megszívlelé- se - rendkívül fontos, hiszen a helsinki folyamat megtorpant, amit az is bizonyít, hogy Ottawá­ban hatheti munka után megegye­zés nélkül zárult a helsinki konfe­rencián részt vett országok szak­értőinek értekezlete az emberi jo­gokról. Az értekezlet összehívását a madridi tanácskozás záródoku­mentumában határozták meg, s ezúttal sem a szocialista orszá­gokon múlott, hogy nem született eredmény. A NATO-tagállamok - elsősorban az USA - a szocia­lista országok belügyeibe való be­avatkozásra igyekeztek kihasznál­ni a fórumot és eleve elzárkóztak minden kompromisszumtól. Ilyen irányú céljaikat már az értekezlet előtt sem titkolták, így kizárólag az ó rovásukra írható, hogy a szakér­tőknek nem sikerült kidolgozni a megfelelő ajánlásokat. Az ismételt kelet-nyugati köze­ledés, megértés irányába tett lé­pések csírájában való elfojtására tett próbálkozások tükrében a jó szomszédok kosztomuksai talál­kozójának jelentősége csak foko­zódik. A túszdráma és körítése A TWA amerikai légitársaság Athén-Róma járaton közlekedő repülőgépének a múlt héten pén­teken történt elrablása változatla­nul az érdeklődés középpontjában áll. Sajnos, nem azért, mintha a gépeltérítés mostanság valami ritka szenzáció lenne, hanem azért, mert a géprablás három érintettje és érdekeltje - Libanon, Izrael és az USA - egyben a leg­utóbbi, lényegében még mindig le nem zárult arab-izraeli háború fő­szereplője is. Mit is kívánnak a géprablók tú­szaikért cserébe? Azoknak a liba­noni hazafiaknak a szabadon bo­csátását, akiket Dél-Libanonban felszámolt Anszár koncentrációs táborból hurcoltak el az izraeliek, semmibe véve a nemzetközi jogi normákat, az érvényes nemzetkö­zi konvenciókat, az ENSZ és a vi­lág közvéleményének tiltakozását. Tel Aviv már a géprablást megelő­zően jelezte, hogy esetleg hajlan­dó szabadon bocsátani a libanoni­akat, többségükben síitákat. A gépeltérítés után ezt megerősí­tette, s hajlandóságát egyetlen fel­tételhez kötette: ezt Washington kérje. De nem kéri. A túszdráma pedig annak ellenére folytatódik, hogy a megoldás rendkívül egy­szerűnek, sőt kézenfekvőnek lát­szik, amit más géprablások eseté­ben nem nagyon lehet elmondani. Hiszen a libanoni hazafiakat Izra­elnek előbb vagy utóbb, de úgyis szabadon kell engednie, hát mire jó ez a huzavona? Egy hét elteltével már világos, hogy régen nem a fogolycseréről, vagy legalábbis nem csak arról van szó. Bármennyire is elítélendő a repülógéprablás, amely ártatlan embereket sodor veszélybe, bár­mennyire is veszélyes ez a légi terrorizmus, bármennyire is óva­kodni kell attól, hogy a géprablók követeléseinek feltétel nélküli gyors teljesítésével a hasonló bűncselekmények elszaporodását érjük el, látnunk kell azt is, mi húzódik meg Izrael váratlan felté­tele és az Egyesült Államok ma­kacssága mögött. Már csak azért is, mert Washington ennél bonyo­lultabb és súlyosabb ügyekben sem szokott ragaszkodni sokszor deklarált, de legalább annyiszor elfelejtett elveihez. Bevallják-e vagy sem, Izraelnek és az USA- nak kapóra jött ez a géprablás. Izraelnek bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Libanon kormánya kép­telen kézben tartani az ügyeket, s az állandósult káosz - úgymond - fenyegeti Izrael biztonságát, te­hát „joga“ van a dél-libanoni ütkö­zőzóna létrehozására, a kivonulás után is ismétlődő rajtaütésekre a déli települések ellen. A meglepő gyorsasággal meg­szervezett amerikai flottatüntetés a libanoni partoknál, a bejrúti kor­mány címére elhangzott fenyege­tések és sértegetések arra enged­nek következtetni, hogy Washing­ton késlekedés nélkül kihasználta az első adódó alkalmat a térség­ben való katonai jelenléte fokozá­sára, vagyis egyik fontos célja megvalósítására. A washingtoni stratégiai elgondolásokra fényt ve­tett az a tény, hogy a géprablásért Szíriát tették felelőssé, azt az or­szágot, amely a leghatározottab­ban szembe száll az USA közel- keleti terveivel. Tény, hogy Da­maszkusz jó viszonyban van Na- bih Berrivel, a libanoni síita Amal- mozgalom vezetőjével. Tény az is, hogy a géprablók síiták. Csakhogy a vádaskodás előtt bizonyítani kel­lene, hogy a terroristák Berri em­berei, amit tettek, az az ő utasítá­sára történt, s a felső parancs Damaszkuszból érkezett. Ilyen bi­zonyítékai pedig aligha vannak Washingtonnak. Igaz, hogy Berri a géprablók közvetítőjéből tárgya­lópartnerré lépett elő, de még ez sem bizonyíték ellene. Valószí­nűbb az a feltételezés, hogy csak megpróbálja ügyesen kihasználni az adódó alkalmat a libanoni ha­zafiak kiszabadítására, s az egyezkedés folytatásával megfé­kezi az elvakult terroristákat is. GÖRFÖL ZSUZSA A holland békeaktivisták a héten tüntetést rendeztek az amszterdami kikötőben, ahol éppen az „Invincible“ brit hadihaló horgonyzott. A baloldali transzparens felirata: „Minden két másodpercben a földön éhenhal egy gyerek, miközben ugyanennyi Idő alatt 150 ezer dollárt költenek fegyverke­zésre.“ (Telefoto: ČSTK) Megírásra került Hivatalos írásokban, feljegyzésekben gyakran olvashatunk a címben szereplőhöz hasonló kifejezéseket. Interjúk, riportok kedvelt fordulatai az elintézésre, megoldásra, megvalósításra kerül és társai. A kerül ige egy névszóval alkotott kapcsolata a hivatalos nyelv egyik kedvelt eszköze, a személytelen szer­kesztés jól bevált sablona. Nem minden esetben hibáztatható persze a kerül igével alkotott szerkezet. Kinek jutna eszébe helyteleníteni az olyan szemléletes, magyaros kifejezéseket, mint a konty alá, kelep­cébe, ebek harmincadjára kerül? A kerül elvont főnévvel is alkothat elfogadható, magyaros kifejezéseket, ilyen például a szóba kerül. A kerüllel alkotott szerkezeteket akkor érezzük bosszantóan bőbeszédűnek, fölöslegesen hivalkodónak, ha egyszerű igés kapcsolatok helyett állnak. Ezekben a kerül konkrét jelentése elhomályosult, csak segédigeszerepet tölt be. Ezek a terjengős kifejezések napjainkban nemcsak a hivatalos iratokban, hanem az újságok nyelvében is nyakra-főre előfordulnak. Figyeljük csak meg, hogyan fogalmazódik meg egy művelődési otthon felépíté­sének és átadásának története az alábbi, valódi példákból összeállított szövegben! Miután a művelődési ház építésének gondolata felmerült, a felvetés az illetékes szervek részéről megtárgyalásra került. A kiadásra került határozat alapján az épület megtervezésre került. Bár az előirányzásra került összeget az építés során túllépték, a kifizetésre került pénzt az építők jól használták fel. A felhasználásra került nyersanyagok jó minőségűek voltak, a munka pedig magas színvonalú, így az épület csakhamar elkészült. Az illetékesek véleménye szerint az engedélyezésre került beruházások közül ez a művelődési ház volt a legsikere­sebb vállalkozás. Az épület még átadása előtt felosztásra került a különféle részlegek között. A könyvtár megkapta egy nemrégi­ben feloszlatásra került iskolai -könyvtár állományát is. A létesít­mény rövidesen üzembe helyezésre került, s mint az illetékes főhatóságoknál megállapításra került, jelentős lakossági igénye­ket elégít ki. Ebből a személytelen, bürokratikus megfogalmazásból épp csak az nem derül ki, hogy ki hagyta jóvá a művelődési ház tervét, kik döntöttek a felhasználható összeg nagyságáról, kik hagyták jóvá a számlákat, kik határozták el, hogy milyen célokra használ­ják a ház helyiségeit, kik adták át rendeltetésének a régóta várt kulturális központot. A kerül igével alkotott terpeszkedő kifejezések használata nemritkán a szándékos ködösítést, a felelősség elhárítását is szolgálja. Pedig könnyen elkerülhetnénk őket egyszerű, magya­ros igés szerkezetek alkalmazásával. Az aláírásra, bemutatásra, bevezetésre, elbírálásra, kiadásra kerül helyett mondjuk és írjuk azt, hogy aláírnak, bemutatnak, elbírálnak, kiadnak valamit. Ha pedig pontosabban is tudjuk ki(k), végzi(k) az illető tevékenysé­get, folyamodjunk a cselekvő számát és személyét is megmutató ragos igealakhoz: aláírom, bemutatod, elbírálja, kiadjátok. így a cselekvő kilétét nem borítja az ismeretlenség homálya. A terjengős kifejezésekkel túlzsúfolt, hivataloskodó szöveg joggal váltja ki olvasójának, hallgatójának ellenszenvét. A felolva­sott beszédek stílusát pedig érthetetlenné torzíthatja a körülmé- nyeskedó szóhasználat. A belőle sütő hidegség, gépiesség gátat emel az egymást megérteni szándékozó emberek közé is. Ez ellen a stílus ellen került megírásra ez a cikk, helyesebben írtam meg e cikket. HUSZÁR ÁGNES ,,Leápol?“ Az igekötők helytelen használata, sajnos, elég gyakori és általános nyelvi jelenség. Ez alkalommal csak három ilyen helytelen igekötós igével szeretnék röviden foglalkozni. A lefürdik valószínűleg a lezuhanyoz igének köszönheti létre­jöttét. Valójában semmi szükségünk rá, hiszen a megfürdik pontosan kifejezi azt, hogy valaki elvégezte a fürdést. Nem tudom, miért volna pontosabb kifejezésmód ez: Egy óra alatt az egész család lefürdött, mint ez: az egész család megfürdött. Egyesek talán úgy érzik, hogy a lefürdik igében jobban benne van a befejezett cselekvés. Ez azonban tévedés. Az is tévedés persze, hogy folyóban, tengerben, tóban megfürdünk, de a fürdő­kádban lefürdünk. a lezuhanyoz igét azért nem kárhoztathatjuk, mert abban helyén van a le- igekötó, hiszen a víznek a felülről lefelé való irányulását is kifejezi. A leápol ige úgynevezett „divatos“ ige. Újabban a gépet, a motort, a lovat, sőt a beteget is leápolják. Ezen azt értik, hogy elvégzik rajtuk az ápolási munkákat. Való igaz, hogy az ápol ige folyamatos cselekvést jelöl, s nincsen olyan megszokott igekötós formája, amellyel a befejezett cselekvést kifejezhetnénk. Nem ismerünk megápol igét sem, és nem is merném a leápol heiyett ezt javasolni. Az is igaz, hogy az ilyen leápol-féle igekötós igék a rövidségre való törekvés eredményei, mert különben egyes esetekben csak körülírással tudnánk kifejezni a cselekvést, valahogy így: elvégezte a motor ápolását, a gépápolás munkáit. Persze a beteg leápolása helyett elég volna azt mondani: a beteget ellátták. De azért rövidség ide, rövidség oda, a leápol igét nem tarthatjuk helyesnek. Elég sokszor hallhatjuk ezt az igét is: kifigyel. Ilyen igekötós igét értelmező szótárunk például nem is közöl. Pedig újabban gyakoriak az ilyen mondatok: Kifigyelték, mikor szokott elmenni hazulról. Kifigyeltük, kivel találkozik stb. Minden valószínűség szerint a megfigyel és a kiles ige keveredett össze ebben a kifigyel-ben. Megfigyelték, mikor szokott elmenni hazulról, vagy: Kilesték, mikor szokott elmenni hazulról. Ez a két mondat hibátlan, de persze nem egészen azonos értelmű. Amennyire eddig meg tudtam ítélni, a kifigyel igét, inkább kiles értelemben használják. Jobb volna azonban, ha nem használnánk, mert helytelen és fölösleges. MAYER JUDIT ÚJ SZÚ 4 1985. VI. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom