Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám, szerda
A beilleszkedés buktatói VALLOMÁSOK A MUNKÁRÓL ÚJ SZÚ 5 1985. VI. 19. Az utóbbi években gyakran vitatott téma a fiatal szakmunkások képzése, munkahelyi problémáik megoldása. Abban mindenki egyetért, hogy tudásuktól, szakmai felkészültségüktől és a termelésben mutatott aktivitásuktól is nagyban függ iparunk sorsa, termékeink versenyképessége, termelési és gazdasági mutatóink teljesítésének alakulása. Tehát egyértelműen a termelés egyik legfontosabb tényezőjeként emlegetjük őket, de vajon a fiatalok érzi.k-e ezt? Tudatosítják-e szerepük fontosságát? És vezetőik mit tesznek, hogy ráébresszék erre őket? Megtalálják-e az ösztönzés hatékony formáit? Ezekre a naponta felmerülő, olykor már égetővé váló kérdésekre igyekeztem választ keresni a martini Nehézgépipari Művek komáromi (Komárno) vállalatánál. Hogy miért éppen ott? Mert tudtam, hogy a hajógyárban, minden bizonnyal követésre méltó példákat is találok. Hogy helyenként olyan problémákat is feltárnak előttem, amelyek sürgetően orvoslásra várnak. Ezt csak igazolja, hogy Vida Kamii géplakatos, Caban József villany- szerelő, Horváth Imre géplakatos és hegesztő, valamint Vendég László faesztergályos személyében nem csak a munkájukat jól ismerő szakemberekre, hanem őszinte, a jobbat áhító emberekre találtam. Találkozás a szakmával Vendég László: Nagybátyámnak köszönhetem, hogy ezt a szakmát választottam. O otthon mindig fúrt-faragott, s én ott lábat- lankodtam körülötte. És egyszer- csak azon kaptam magam, hogy én is fúrok, faragok, gyalulok... szóval megszerettem az asztalosszakmát. Horváth Imre: Már gyerekkorom óta érdekeltek a fémek. Persze akkor még nem tudtam, hogy mit jelent géplakatosnak vagy hegesztőnek lenni. Ebbe először a tanulóéveim alatt kóstoltam bele. Caban József: Alapiskolás koromban a Honvédelmi Szövetség rádióamatőr szakkörében dolgoztam, ott szerettem meg az elektromosságot. Nem bántam meg, hogy villanyszerelő lettem, mert úgy érzem, hogy minden tekintetben megtaláltam a számításomat, bár ez nem jelenti azt, hogy teljesen elégedett vagyok. Viszont azt egyértelműen a szerencsémnek tartom, hogy jó kollektívába kerültem, olyanok közé, akik sokat tettek szakmai kibontakozásomért is. Eleinte gyakran rászorultam a segítségükre, de ma már szinte minden feladatot önállóan végzek. Vida Kamii: Egy kis kerülővel kerültem a szakmába, gépipari szakközépiskolában érettségiztem, de úgy tartottam helyesnek, hogy inkább szakmunkásként dolgozom. Ennek több oka volt. Az első és talán a legfontosabb, hogy így lényegesen többet keresek mint ha technikus lennék. Néhány évet szeretnék eltölteni a termelésben, s ha majd úgy érzem, hogy már eleget tudok a munkáról, visszamegyek konstruktőrnek vagy technológusnak. Természetesen a szakmai fejlődésnek más lehetőségei is vannak, mint a szakmai fortélyok elle- sése. A vállalat vezetősége lehetőséget ad a továbbtanulásra is. Érdekek ütközése Vendég László: Mindenkinek érdeke, hogy szakmailag gyorsan fejlődjön, mert elsősorban ettől függ az előmenetele a bérkategóriákban. Meg kell viszont jegyeznem, hogy ez nincs mindig így. Vendég László Horváth Imre Sajnos, előfordulnak olyan esetek, hogy a fiatal szakmunkás megérdemelné a magasabb bérosztályt, de nincs rá keret, és így indokolatlanul sokáig kell várnia, amíg eléri a képességeinek megfelelő bérszintet. Ez semmiképpen sem hat ösztönzőleg. Persze tudom azt is, hogy vezetőink kezét is kötik a bérpolitikai előírások. Horváth Imre: Ilyen problémák — vannak a mi részlegünkön is. Ezek akkor kezdődnek, amikor a fiatal visszajön a katonai szolgálatról, ahol megkomolyodott, másként néz a világra, a munkahelyére. Keresni akarnak, de a bérosztályemelésre nincs minden esetben lehetőség. Ilyenkor fordul elő, hogy a fiatal elveszti türelmét és más munkahely után néz, holott nekünk is szükségünk lenne rá. Caban József: Nálunk, villany- szerelőknél kicsit más a helyzet. Ha valaki önálló munkára képes, akkor előbb-utóbb be is sorolják a megfelelő bérosztályba. Természetesen ehhez az kell, hogy szorgalmas is legyen. A lógósoknak nem sok babér terem. Persze ezzel nem akarom azt állítani, hogy más részlegeken csak a lógósoknak nem emelik idejében a bérüket. Kissé nehezményezem viszont azt, hogy azok a fiatalok, akik most kerülnek ki a középfokú szakmunkásképző intézetből, mindjárt magasabb osztályba kerülnek, mint azok, akik csak a hároméves tagozaton végeztek. Ebben lenne ugyan némi logika és igazság, de csak akkor, ha a most végzők is olyan szaktudással rendelkeznének, amilyet a magasabb bérosztályokban másoktól elvárnak. Szerintem először meg kellene ismerni ezeket a fiatalokat, s csak azokat besorolni a magasabb bérosztályba, akik dolgozni is tudnak. Vida Kamii: Az én esetem is részben ide tartozik, mégis merőben más. Szakközépiskolában érettségiztem, nincsen szakmunkásképző bizonyítványom. Az igaz, hogy magasabb bérosztályba soroltak, mintha csak hároméves iskolát végeztem volna, de az előrehaladásra már nincsen olyan lehetőségem, mint azoknak, akiknek szakmunkásbizonyítványuk is van. Pedig a szakmához valószínűleg jobban értek mint ők. Vendég László: Persze az az igazság, hogy mi is megszerezhetnénk az érettségi bizonyítványt, mert a gyár vezetősége biztosítja a továbbtanulás feltételeit, de ha valaki már a harminc felé közeledik, nehezen szánja rá magát. Családi és egyéb gondjaink vannak. Nehéz lenne visszaülni az iskolapadba. De mi nem is azt fájlaljuk, hogy a magasabb végzettség magasabb jövedelmet eredményez, hanem azt, hogy az esetek többségében a bürokratikus előírások a mérvadók a bérosztályok besorolásában, nem pedig a valójában elvégzett munka és a szakember képességei. A vezetők szemével Ezután szólaljanak meg azok, akiktől a gyár dolgozói a megoldást is jogosan elvárhatják. Hrivik István főosztályvezető, a vállalat káder- és személyzeti osztályáról:- Meggyőződésem, hogy fiataljaink többsége helyesen látja a szakmunkások helyzetével kapcsolatos kérdéseket. Az általuk felvetett gondolatokról tudunk és a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk is őket orvosolni. Csapiár László, az FSZM vállalati bizottságának tagja, az ifjúsági szakbizottság elnöke:- A hibák felszámolásában nagy szerepet vállal a szakszervezet is, amelynek bizottságaiba a korábbinál több fiatal szakmunkást választottunk. Tudjuk, hogy ők sok tekintetben kritikusabban értékelnek, mint az idősebbek, és éppen ezt szeretnénk kiaknázni belső dolgaink rendezésében. Egyet kell értenünk velük abban is, hogy komoly gondot jelent számukra a munkahelyi beilleszkedés és a kitanult szakma mielőbbi tökéletes elsajátítása. Mi ezt véd- nökségi rendszer bevezetésével igyekszünk megkönnyíteni, ami annyit jelent, hogy a gyárunkba kerülő fiatalokról a kezdeti időszakban a legjobb szakembereink gondoskodnak. Hrivik István még hozzáfűzi:- Már csak azért is, mert tudjuk: a fiataloknak idővel át kell venniük a stafétabotot, s mi szeretnénk, ha gyárunk sorsa jó kezekbe kerülne. * KAMOCSAI IMRE (A szerző felvételei) Hrivik István „Már Almágyra két úton kell bemenni“ Két nagyszerű létesítménnyel gazdagodott az elmúlt választási időszakban Almágy (Gemerský Jablonec). A művelődési ház- benne a hnb irodáival, könyvtárral, klubhelyiséggel és egy pazarul berendezett esktetőteremmel- hárommillió hatszázezer koronás ráfordítással épült. A másik, a szabadtéri színpadot, a lövöldét és a közlekedési parkot magába foglaló Honvédelmi Szövetség areál építési költségei pedig meghaladták az egymillió nyolcszázezer koronát.- Mindkét létesítményre nagy szükség volt - mondotta Ihring János elvtárs, a hnb elnöke. - Hiszen községünkben meglehetősen pezsgő kulturális és sportélet folyik, s a múltban bizony sokszor nem méltó körülmények között kellett az eseményeket megrendezni. Mást ne említsek, a kilenc- száz lakosú községünkben most is két női énekkar működik, és tevékenyek a társadalmi szervezetek is. Gyakran rendezünk körzeti, sót járási rendezvényeket. Az elkövetkező hetekben is nagyszabású ifjúsági találkozó és honvédelmi verseny színhelye lesz községünk. Végre a családi események - esküvők, névadók - is megfelelő környezetben zajlanak le. Ennek azért van különös jelentősége, mert anyakönyvileg nyolc környező község tartozik a hatáskörünkbe. Az építkezés ma persze nemcsak a hagyományos értelemben vett munkával, fáradsággal jár, hanem rengeteg ügyintézéssel is. Példa erre a szabadtéri színpad, amelyet saját elképzeléseik, vázlataik alapján építettek. Az átadása előtt kiderült, hogy ehhez is komoly tervdokumentációra lett volna szükség. A kifogástalanul elkészült létesítményhez ezért utólag kellett terveket rendelni az építőipari vállalattól. Ez hatvannégyezer koronába került. - Mondtam is az elvtársaknak, hogy ennyi pénzen mi még egy postahivatalt, vagy egy tüzoltószertárt is felépítettünk volna - teszi hozzá Ihring elvtárs. Az említett két építkezési akció pénzügyi fedezete biztosított volt. Ezenkívül belevágtak néhány kisebb vállalkozásba is, önerőből. Közutaikat portalanították és épült egy új bekötőút is. így most már tökéletesen ráillik községükre a régi nóta, hogy... ,,Már Almágyra két úton kell bemenni..." Ugyancsak aszfaltszőnyeget kapott a közút társközségükben, Dobfenéken (Dubno) is. A lakásépítésben is eredményes volt ez az időszak. A hagyományos magánerős építkezéseken kívül létjogosultságot nyert a társasház építés is. Egy 12 családos ház már elké-^ szült, s újabb tömbök helyét is biztosították már a roskadozó házak és telkek felvásárlásával, telekrendezéssel.- A kezdet nehéz volt. A hnb tisztségviselőinek és a legaktívabb képviselőknek házról-házra kellett járniuk. Még így sem sikerült mindig a hétvégi brigádnapokra elegendő munkáskezet biztosítani. Csak meggyőző munkával és személyes példamutatással értük el, hogy az emberek a sajátjuknak érezzék a közöst is. Végül is 26 ezer társadalmi munkaórát dolgoztak polgáraink az elmúlt esztendőkben. A központi vízvezetékrendszer megépítésének gondolata máris csatát nyert. Ez a legjelentősebb vállalkozásuk. Emellett postát is építenek. Hamarosan hozzáfognak a községi ravatalozó építéséhez, s fontolgatják egy vásárlóközpont létesítését is. Abból indulnak ki, hogy központi községük vonzáskörzetében mintegy 6500 ember él, akik a közszükségleti cikkek többségét csak a távoleső Rimaszombatban (Rimavská Sobota), esetleg Füleken (Fiľakovo) vásárolhatják meg. Ez csaknem minden esetben egynapos munkakiesést jelent. A felsőbb szervek megértették érveiket, és hozzájárultak a beruházáshoz. Ha lesz pénz, a többit önerejükből is megoldják. Hiszen a Május 1-e nevet viselő efsz-nek nagyon jó építő- csoportja van, s ezen túlmenően számíthatnak a szövetkezeti vezetőség teljes támogatására is. A hnb elnöke végül elmondotta, hogy a közeljövőben még egy dédelgetett elképzelésük van. Központi autóbuszállomás építése. Erre azért lenne nagy szükség, mert a község alapiskolájába a környező falvakból közel háromszáz gyermek jár be naponta, akik bizony ki vannak téve az időjárás kénye-kedvének. Az elmúlt évtizedekben nagyon sok szép családi ház épült a községben, az emberek boldogulásának, jólétének is sok a szemmel látható jele. A következő időszak célja éppen ezért nem is lehet más, mint a további községfejlesztés. HACSI ATTILA Hetedik esztendeje __ Ki vitelezők és ami mögöttük van • Komplex elszállásolási létesítmények - befejezés előtt • Lépésben a határidők megtartása felé A tervek szerint már a kilencedik ötéves tervidőszakban üzemelnie kellene a Gabčíkovo- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer turbógenerátorainak. Most minden igyekezet erre irányul ezen a hatalmas építkezésen, amelynek munkálatai még 1978 szeptemberében kezdődtek. A nagyberuházás hazai főkivitelezője a bratislavai Hydrostav komáromi (Komárno), gabčíkovói, Vlčie Hrdlo-i, Trenčianske Bohus- lavicei épületszerelő üzeme. Ezzel párhuzamosan a kivitelezésbe bekapcsolódik a žilinai Váhostav is, amelyet a felvízcsatorna építésével s a vízmű és a hajózsilip teknő- jének injektálási munkáival bíztak meg. A Nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat komplex elszállásolási létesítményeket épí(tett). Helyesnek bizonyult a döntés, hogy az építés megkezdése előtt a tervrajzok alapján hozzáláttak a komplex elszállásolási létesítmények felépítéséhez. Ezek nélkül ugyanis nem lett volna hova elszállásolni az építőket, szerelőket s mindenkit, aki bekapcsolódik a nagyberuházás kivitelezésébe. Nem könnyű ilyen hatalmas építkezésen lépésről lépésre haladni előre. Rengeteg szakemberre, építőanyagra és gépre volt és lesz is még szükség. S mindezt teljes mértékben csak nehézségek árán sikerül(t) beszerezniük. Megoldást azonban menet közben mindig találtak. Az építési munkálatok már hetedik éve tartanak, voltaképpen eredményesen. A sikerekből kiveszi részét a gazdasági vezetés, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet is. Sokat segít a dolgozók munkSkezdeményezése, hiszen évente teljesítik szocialista vállalásaikat, amivel hozzájárulnak a jó eredmények eléréséhez. Például a Nyitrai Magasépítő Vállalat 1978 és 1984 között - több alvállalkozó közreműködésével - Gabčíkovóban, Felbáron (Horný Bar) és Csölösztőn (Čilis- tovo) összesen 3360 férőhelyes elszállásolási létesítményt adott át a beruházóknak. A hátralevőeket az idén fejezik be. Végeredményben a Duna partján épülő szállodák összkapacitása 4200 férőhely lesz. Az első köztársaság idején évtizedekig tartott, amíg Bratislavában ilyen kapacitású szállodahálózatot építettek ki. Az elszállásolási létesítmények eddig közel 5 milliárd koronás ráfordítással készültek. A gabčíkovói vízlépcső teljes befejezése után nagy hasznot hoz népgazdaságunk számára. További erőműveinkkel együtt villamosáramot szolgáltat majd a hálózatba. Az építők igyekezete és munkakezdeményezése arra irányul, hogy az első és a további aggregátorok próbaüzembe helyezése a határidőben valósuljon meg. MIKULÁŠ MAŤAŠEJE Mélyül a munkagödör az erőmúteknőben. A gabčíkovói vízlépcső építésén az utóbbi hónapokban ez a legszembetűnőbb változás. Június végéig még 300 ezer köbméter kavicsot kell ki kotorniuk a DH-14-es baggereknek a munkagödörből (ČSTK - Štefan Petráš felvétele) Vida Kamii Caban József
