Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-15 / 112. szám, szerda
Szó szerint a betevő falatért A mezőgazdasági munkások fél évszázaddal ezelőtti harca Dél-Szlovákiában A burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején Dél-Szlovákia jelentős forradalmi osztályküzdelmek színtere volt; ez az országrész volt a mezőgazdasági proletariátus forradalmi harcainak bázisa, amely az osztályharc egyik legjelentősebb formája volt a falvakon, és nagymértékben hozzájárult a nyomor, az éhség, a munkanélküliség, a kivándorlás ellen folytatott forradalmi mozgalom .kifejlődéséhez és fennmaradásához Szlovákiában. Jelenleg ez a köztársaság legproduktivabb és legtermékenyebb mezőgazdasági területe, ma modern mezőgazdasági nagyüzemi termeléssel és iparral rendelkezik. Nehezen hihető manapság, hogy ezen a területen a burzsoá köztársaság idején a munkásosztálynak a puszta létéért kellett küzdenie, s hogy a gazdasági válság éveiben ezen a vidéken a kommunista párt irányításával a munka- nélküliek éhségmeneteit szervezték. Ezért ha ma a mezőgazdasági proletariátus vráblei járásbeli harcainak 50. évfordulójára emlékezünk, nem csupán a múltba tekintünk vissza. E jelentős évfordulókra elsősorban azért emlékezünk, mert történelmi tanulságot tesznek a munkások szebb jövőért folytatott osztályharcairól, hanem azért, hogy kifejezzük tiszteletünket s hálánkat mindazoknak, akik a kapitalizmus legyőzéséért folytatott harcokban mai szocialista jelenünkért küzdve nem mérlegeltek, készek voltak életüket is áldozni. Habár a vráblei járás mezőgazdasági munkásainak sztrájkja nem tartozik azok közé, amelyekben a dolgozó tömegek a puszta létükért folytatott harcok során életükkel fizettek, helye a forradalmi küzdelmek között mégis jelentős. Ez volt az egységfront első kiemelkedő akciója a válság utáni időszakban, amelybe sikerült bekapcsolni nemcsak a körülbelül három és fél ezer munkást, szak- szervezeti és politikai hovatartozásukra való tekintet nélkül, hanem a szakszervezeteiket is. Részévé vált a munkások fasiszta ellenes egység- és népfrontjának, amely a kommunista párt vezetése alatt harcolt a köztársaság szétdarabolása ellen. Ez a tény volt a nagybirtokosok elleni harcok győzelmének alapvető feltétele, s egyidejűleg alapjává vált a munkás-paraszt szövetség kialakításának is az elkövetkező, népünk és köztársaságunk számára nagyon nehéz és bonyolult időkben. A mezőgazdasági munkások sztrájkja támadó sztrájk volt. A munkások felléptek az elviselhetetlen és egészségtelen viszonyok ellen, és a kollektív szerződések megkötéséért. Helyzetük, amelyben éltek, sosem volt jónak mondható, s a gazdasági válság csak rontott rajta. A nagybirtokokon a munkások napi 11-14 órát dolgoztak 3,20-6,30 korona bérért. Ráadásul bár már március volt, a nagybirtokok tulajdonosai vonakodtak megkötni az új kollektív szerződéseket, s ez nagy elégedetlenséget váltott ki a mező- gazdasági munkások körében. A mozgalom élén a legöntudato- sabbak, a kommunisták és a forradalmi Erdőmunkások és Mezőgazdasági Munkások Szövetségének képviselői álltak. A sztrájk meghirdetését Dél-Szlovákia nagybirtokain 1935 tavaszi hónapjaiban a mezőgazdasági munkások minden rétegét érintő munka- szerződések megkötését követelő, széles körű aláírásokat gyűjtő kampány előzte meg. Ezért már március elején több kisebb sztrájk tört ki. A legjelentősebb közülük a hatvan mezőgazdasági idénymunkás fellépése volt a magrépa ültetésekor a nitrai járásban. Horné Lefantovcében, a Fekete birtokon béremelést követeltek. Attól félve, hogy a sztrájk átterjed más nagybirtokokra is, a nitrai járási hivatal mindent megtett azért, hogy a sztrájkot a lehető leggyorsabban felszámolják, ezért 1935. március 23-ra tárgyalást tűzött ki a munkaadó és a sztrájkolok képviselői között. A sztrájkolok elszántsága, hogy győzelemre viszik harcukat, megtörte a munkaadójuk kérlelhetetlenségét, és március 25-én aláírta a bérek napi két koronával való emelését. A Horné Lefantovce-i sztrájkolok győzelme lelkesítette a Nitra környéki és a többi járás proletariátusát. Ilyen szempontból a legtevékenyebbek közé a berencsi (Branč), a nagycétényi (Veľký Cetín) és további községek mezőgazdasági munkásai tartoztak, ahol közismerten erős pártszervezetek működtek. A nitrai, a trnavai és a többi dél- és délnyugat-szlovákiai járási hivatalok azzal válaszoltak a munkások követeléseire, hogy betiltották a mozgalmuk élén álló szervezetek, azaz a kommunista párt, valamint a Mezőgazdasági és Erdőmunkások Szlovákiai Szervezetének gyűléseit. De a forradalmi robbanást már számos járásban nem tudták megakadályozni. Politikai szempontból a legjelentősebb és kiterjedését tekintve a legnagyobb sztrájkot abban az évben a vráblei járás mezőgazda- sági munkásai indították, akik már március elején bekapcsolódtak a széles körű akcióba, amely a nagybirtokok bérviszonyainak rendezését követelte. A kommunista párt, amely megértette: az adott helyzetben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az egységes fellépés és az egységes munkásfront kialakításának gondolata elterjedjen és rögződjön a falusi szegénység legkizsákmá- nyoltabb rétegének tudatában, aktív, sokrétű tevékenységet fejtett ki; gyűléseket szervezett, s ezek meghozták az első eredményeket. A nagybirtokok bérviszonyaival foglalkozó tárgyalás 1935. május 3-án zajlott le a vráblei járási hivatalban. Az ülésen a politikai köz- igazgatás megbízottja, dr. V. Starke elnökölt. A munkaadók kérlel- hetetlensége következtében az ülés sikertelenül végződött. A második ülést megelőzően nagyszabású előkészületek történtek. Május 17-én kezdődött az egész járás valamennyi nagybirtokosai képviselőinek jelenlétében. De még az ilyen gondosan előkészített ülésezés sem hozott semmilyen eredményt. A mezőgazda- sági munkások még a tárgyalások idején kisebb sztrájkharcokkal támogatták képviselőiket, s ezek a harcok fokozatosan, a sikertelen ülésezésekkel párhuzamosan kiterjedtek az egész járásra. Már május 22-én jelentette a vráblei járásfőnök a járási hivatal főnökségének, hogy a járás nagybirtokain 500-500 mezőgazdasági munkás kezdett sztrájkolni. Ezek a helyi kitörések hamarosan a mezőgazdasági proletariátus nagyméretű gazdasági harcává terebélyesedtek. Sztrájkoltak a munkások Dar- mota nad Žitavouban (mai Žitov- ce), Nová Ves nad Žitavouban, Dolný Ohájban, Lótban (Veľké Lovce) Füssön (Trávnik), Bračkl- ban (Bardoňovo) Bešeňovban és a járás más községeiben. A vráblei járásban összesen 19 község 3380 mezőgazdasági munkása kapcsolódott be a sztrájkba. A nagybirtokokon megbénult a munka. A részt vevő mezőgazdasági munkások számát és szívósságát tekintve ez a sztrájk egyike volt a legnagyobb méretű tömegakcióknak Dél-Szlovákiában. E tény tudatosításakor meg kell állapítanunk, hogy a sztrájk vezetői - a kommunista párt, a Mezőgazdasági és Erdőmunkások Szövetsége nagy eredményt értek el a politikailag még eléggé szétforgácsolt mezőgazdasági munkások szervezésével és egységbe tömörítésével. A vráblei járás mezőgazdasági munkásainak egysége biztosította a sztrájkolok győzelmét a nagybirtokosok ellen, aminek eredményeképpen néhány községben és nagybirtokon emelték a béreket még a vráblei járási hivatalban megrendezésre kerülő harmadik járási ülés megkezdése előtt, amit május 24-én tartottak meg. Az ülésezés eredményeképpen a többi községben és nagybirtokon is emelték a béreket. A sztrájk 1935. május 27-én ért véget. A sztrájkolok további sikere volt az is, hogy az állami rendőrhivatal számára utasítást adtak ki, milyen eljárást alkalmazzanak azon nagybirtokosok ellen, akik nem akarták megkötni a kollektív szerződést. Az utasítást a bratislavai járási hivatal elnöksége adta ki. A sztrájk fő jelentősége abban állt, hogy a mezőgazdasági munkások egységes harcát megerősítette a kommunisták, a szociáldemokraták és a mezőgazdasági szakszervezetek egységes fellépése. Igy bebizonyosodott, hogy a kommunista párt és a Vörös Szakszervezetek követelése, miszerint a mezőgazdasági és ipari proletariátus osztályharcát lehetséges és szükséges közösen, valamennyi politikai párt és szak- szervezet részvételével véghezvinni, helyes és reális. Bár az első köztársaság idején nem sikerült a proletariátus egységét országos méretekben kialakítani, mégis a CSKP és a Vörös Szakszervezetek céltudatos munkája a kizsákmányolt mezőgazdasági proletárok és parasztok körében meghozta a gyümölcsét népünk nemzeti felszabadító harca idején, és később, 1948 februárjában is. A munkások és parasztok harcokban edzett erős szövetsége volt az az erő, amely nem engedte azokban a döntő pillanatokban sem az ellenforradalmi fordulatot létrehozni, és biztosította Csehszlovákia szocialista fejlődését. Dr. GIZELA RUSŇÁKOVÁ docens, kandidátus, a Komenský Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa A Szlovák Halászszövetség kubricai (trenčini járás) halgazdasága a szivar- ványos pisztráng mesterséges ívatásával és a halivadékok gyorstenyésztésével foglalkozik. Egy év alatt több mint egymillió darab 4-5 centiméter nagyságú szivárványospisztráng-ivadékot nevel. Felvételünkön Ján Vicena és Anežka Vicenová a szivárványos pisztráng mesterséges ivatását végzik. (Amand Absolon felvétele - ČSTK) Döntő fordulat után Tervszerűen gondoskodnak a takarmányalapról Percről percre éled a határ. Haragoszöld búzatáblák mellett gyorsan nő a sűrűn kelt tavaszi árpa. A kertekben és az utak mentén virágba borult fák látszanak. Ilyen környezetben kérdezem meg Nagy Lászlót, a csilizradványi (Ci- ližská Radvaň) Csilizköz Efsz növénytermesztési ágazatának vezetőjét, milyennek tartja ezt a tavaszt? Jól alakulhat a termés a korábbi szélsőséges időjárás kedvezőtlen hatásainak ellenére? Előre jósolni kockázatos. Ezért az ágazatvezető is óvatosan fogalmaz, de mégis reménykedik, mert mindent megtettek a bő termés érdekében. A jó gondozás eredménye, hogy egy hektár búzát sem kell kiszántaniuk. Szépen fejlődik 1300 hektáros területen. Idejében elvégezték a gyom elleni permetezést és a növényvédelmi munkákat is. Szervezetten, jól indultak a tavaszi munkákba és időközben még rugalmasabban kiegészítették a munkatervet. Mindent megtettek az emberek és gépek teljesítményének fokozására. Ha a munka megkívánta, akkor a három gépesített csoport két műszakban dolgozott. Ennek köszönhető, hogy az árpa 565 hektáron március végéig a földbe került. A cukorrépa vetését 350 hektáron április 5-e és 11 -e között elvégezték. Most már csak csapadékra, lenne szükség, mert hetek óta szárazság van és a szél tovább fokozza a nedvesség elpárolgását. Vörös László mérnök, a szövetkezet műszaki szolgáltatási ágazatának vezetője szintén arról beszél, hogy a munkákat gyorsan lehet végezni, mert alaposan felkészültek minden nehézségre. Hatékony ügyintézés - jobb eredmények A CSKP KB hatodik ülésén elfogadott határozatok megvalósítását tekintette át a közelmúltban a nemzeti bizottságok tisztségviselőivel és az általuk irányított üzemek képviselőivel kibővített ülésén az SZLKP Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Bizottsága. Az 1982 októberében hozott határozatok lebontásával és végrehajtásával már két korábbi tanácskozás is behatóan foglalkozott, s akárcsak legutóbb, a járási bizottság ezúttal is megállapította: a célokat folyamatosan elérik, még ha a különböző gazdasági és szervezési feladatok teljesítésében tapasztalhatók is hiányosságok. A nemzeti bizottságok az elmúlt két évben nagy figyelmet fordítottak választott szerveik tevékenységére - a tanácsok, plénumok és a bizottságok munkájára. Ennek megfelelően fokozódott a képviselők aktivitása, javult a tanácskozások színvonala, örvendetes módon tanúi lehettünk az irányítás további demokratizálódásának, a lakosság mind nagyobb részvételének a közügyek intézésében. Ugyanakkor az elfogadott raciona- lizációs intézkedések hatása nem nyilvánul meg kellőképpen az adminisztrációban. Továbbra is sok fölösleges jelentés, leirat lát napvilágot. A nemzeti bizottságok munkájával szorosan összefügg a járás gadasági, szociális és kulturális fejlesztése, a lakosok életszínvonalának javítása. Döntő többségükben ezen a téren is megvalósultak a korábbi elképzelések. Jelenleg hatszáz híján százezer lakosa van a járásnak, s az előterjesztett statisztikai jelentésből kitűnik, hogy a születések számának erőteljes emelkedése ellenére a lakosság száma csak lassan növekszik. Ennek oka, hogy még mindig jelentős az elvándorlás. A járásban a legnagyobb gond, hogy a munkaképes lakosságnak nem tudják minden rétegét foglalkoztatni. A következő ötéves terv időszakában ezért újabb munkalehetőségek megteremtésére törekszenek. Tervbe vették egy ásványanyagokat feldolgozó üzem létesítését Jesenskében, a gépgyár és a számítástechnikai üzem bővítését Rimaszombatban, valamint a melléktermékekre és a hulladékanyagra épülő magnezitüzem létesítését Hačavában. Korszerűsíteni kell a járási székhely élelmiszeripari üzemeit, mindenekelőtt a tejfeldolgozó üzemet és a konzervgyárat. Az iparfejlesztés mellett feltétlenül fokozni kell a járás építőipari üzemeinek kapacitását. A környezet javítását illetően az első helyen a vízgazdálkodási beruházások szerepelnek, közülük a legjelentősebbek Lehota nad Rimavicou, Brusnik és Almágy (Gemerský Jablonec) községekben valósulnak meg. -h.aA gépeket idejében kijavították, a kezelőszemélyzetet pedig tanfolyamokon oktatták. Ennek eredménye, hogy a traktoros maga állítja be a vetőgépet, mégpedig úgy, hogy a normának megfelelően fogyjon a vetőmag. A gépesítő csoport vezetője, vagy az agro- nómus már csak azt ellenőrzi, hogy mennyi mag került a földbe. Ha a normálnál kevesebb vagy több, akkor bizony nem kap prémiumot a traktoros. A megkezdett ütemet tovább fokozzák. Mindennapos jó irányítással, rugalmas szervezéssel elérték, hogy a szemes kukoricát 1300 hektáron, a silókukoricát pedig 400 hektáron május elsejéig elvetették. A silókukorica termelésére azért fordítanak nagy gondot, mert az egyenletes takarmányozást elősegíti. A múlt évben is annyit tároltak belőle, hogy most a zöldtakarmányozás megkezdése előtt sincs gondjuk, hogy menynyi takarmányt adjanak az állatoknak. A gondos munkát 61 tonnás hektárhozammal hálálta meg. A határszemle után találkozunk Bozsaki László mérnökkel, az állattenyésztési ágazat vezetőjével. Elégedetten hallja a növénytermesztési dolgozók igyekezetét. Ilyen körülmények között egyenletes lehet a termelés az állattenyésztésben. A már említett siló- kukoricát veszteségmentesen tárolták, á mintavételek azt bizonyítják, hogy mind első osztályú. A takarmánygazdálkodásban döntő fordulat történt, a szövetkezet vezetősége az állattenyésztés igényeinek megfelelően programozta. A két ágazat összehangolásának eredménye megmutatkozik az állatok termelékenységében. Halász János, az efsz elnöke arról beszél, hogy példásan teljesítik a termelési és eladási terveket. A napi tehenenkénti tejhozam több mint 15 liter, a kulcsodi (Klúčovce) részlegen pedig, ahol Bognár Miklós a szocialista munkabrigád vezetője, 18 liter tejet fejnek naponta tehenenként. A múlt évben átlagosan 4800 liter tejet fejtek tehenenként, három telepen pedig 5000 litert. Ha továbbra is ilyen magas lesz az állatok termelékenysége, akkor megközelítőleg negyedmillió liter tejjel adnak el több tejet a tervezettnél az év végéig. A hústermelési tervet is túlteljesítik. A vezetők részletesen elmondják, milyen módszerekkel dolgoznak, milyen termelési rendszereket alkalmaznak a növénytermesztésben, milyen módon fokozzák az állatok termelékenységét. Megállapítják, hogy a sokéves megfeszített munka után kialakult a szövetkezetben az egyensúly a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Ezért nincs feszültség, vagy idényjellegű termelés az állattenyésztésben. Egyenletesen, tervszerűen dolgoznak, ahogy azt a termelési értekezleteken meghatározták. BALLA JÓZSEF ÚJ SZÚ 6 1985. V. 15.
