Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-14 / 111. szám, kedd

Tartományi választások az NSZK-ban Elsöprő SPD-gyözelem Észak-Rajna-Vesztfáliában (ČSTK) - Az NSZK legnépe­sebb tartományában, Észak-Raj- na-Vesztfáliában vasárnap meg­tartott választások a szociálde­mokraták átütő sikerét hozták. A DPA hírügynökség nyilvános­ságra hozta a végeredményt, mi­szerint az SPD a szavazatok 52,1 százalékát szerezte meg, vagyis 3,7 százalékkal többet, mint öt évvel ezelőtt. A tartományi kor­mány vezetője továbbra is Johan­nes Rau marad a következő öt évre. A kereszténydemokraták (CDU) az 1980-as szereplésükhöz viszo­nyítva jelentősen visszaestek, 6,7 százalékkal kevesebb szavazatot kaptak, mint akkor és a voksoknak csak 36,5 százalékát szerezték meg. A szabaddemokraták (FDP) bekerültek a helyi törvényhozás­ba, mivel az elért 6 százalékkal túllépték azt az 5 százalékos ha­SALVADOR A partizánok ellenjavaslata (ČSTK) - Gregorio Rosa Chavez San Salvador-i püspök vasárnap kö­zölte, közvetítésével a partizánszerve­zetek a hét végén eljuttatták a kor­mányhoz ellenjavaslatukat a két fél közti előzetes tárgyalásokra vonatko­zóan. A püspök elmondta, a napokban várja a kormány válaszát. Hozzáfűzte, nem létezik semmilyen megállapodás a kormány képviselői és a partizánok közti előzetes „magánjellegű“ megbe­szélésekről. Jósé Napoleon Duarte államfő má- |us 8-án közölte, a partizánok elfogad­ták javaslatát, hogy a múlt év végén kezdett párbeszéd harmadik fordulója előtt Salvador határain túl magánjelle­gű találkozót tartanak. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabaditási Front és a Forradalmi Demokratikus Front kép­viselői azonban azzal vádolták az elnö­köt, hogy hasonló felelőtlen kijelenté­sekkel akadályozza a párbeszédet. tárt, amely szükséges ahhoz, hogy képviselőket küldhessenek a tartomány parlamentjébe. A zöl­dek pártjának viszont ez nem sike­rült, mivel a választóknak mind­össze 4,6 százaléka szavazott képviselőikre. Végeredményben az SPD 125, a CDU 88, az FDP pedig 14 képviselőt küldhet a par­lamentbe. A választásokat követő elemzé­sek megegyeznek abban, hogy a CDU példátlan vereséget szen­vedett. Viszont az eddig is kormá­nyon levő SPD megerősödve ke­rült ki a küzdelemből és abszolút többséggel bír. Mivel az NSZK legnagyobb tartományáról van szó, ahol a szavazásra jogosultak egyharmada él, az észak-rajna- vesztfáliai eredmények nemcsak az ottani, hanem az országos poli­tikai hangulatot is tükrözik. A tö­meges méreteket öltő munkanél­küliség, a szociális kiadások csök­kentése, a nyugdíjasok súlyos helyzete - mindez hozzájárul a je­lenlegi CDU-CSU/FDP bonni kor­mánykoalíció iránti bizalom foko­zatos csökkenéséhez. Nem utol­sósorban az is, hogy az NSZK külpolitikája egyre inkább az Egyesült Államok érdekeit szolgál­ja ki. Nemzetközi szakszervezeti konferencia Ulánbátorban (ČSTK) - Ulánbátorban tegnap nemzetközi szakszervezeti ta­nácskozás kezdődött, melynek té­mája: az ázsiai és óceániai térség országai miként járulhatnak hozzá a béke megőrzéséért, az országok közötti együttműködés bővítéséért folyó küzdelemhez. A kétnapos tanácskozáson Ázsia és Európa 26 országából, valamint Ausztráli­ából 35 nemzeti, regionális és nemzetközi szervezet képviselteti magát. Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke a résztvevőkhöz intézett üzenetében hangsúlyozta, hogy az imperialista és militarista erők hibájából Ázsia változatlanul fe­szültséggócnak számit. A Rea- gan-kormányzatnak a nukleáris háborúra tett előkészületei, a tér­ség néhány országának militarizá- lását célzó szándékai és az ag­resszív katonai tömbök létezése súlyos veszélyt jelent nemcsak az ázsiai, de a világbékére is. Ezért a nemzetközi helyzet megjavítá­sának az alapját azok az indítvá­nyok kell, hogy jelentsék, amelye­ket bolygónk békeszerető érői ter­jesztettek elő, szögezi le az üzenet. Ünnepi készülődés az osztrák fővárosban (ČSTK) - Az osztrák főváros a napokban számos fontos nem­zetközi tárgyalás és találkozó színhelye lesz. Bécsbe érkeznek a négy nagyhatalom - a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország - kül­ügyminiszterei és több más or­szág küldöttségei is az osztrák államszerződés aláírása 30. év­fordulójának ünnepségeire. A legnagyobb figyelem - úgy Bécsben, mint az egész világon A nicaraguai lakosság támogatja a kormányintézkedéseket Tovább tart az amerikai embargó miatti tiltakozás (ČSTK) - Nicaragua a forradal­mi folyamat megszilárdításával válaszolt az ellene elrendelt ame­rikai kereskedelmi embargóra. Ezt hangsúlyozta Tomás Borge nica­raguai belügyminiszter Managuá- ban az orvosokkal és egészség- ügyi dolgozókkal való találko­zóján. Rámutatott, az amerikai döntés rendkívül negatívan hatott a nica­raguai egészségügyre és arra szólította fel az ágazat dolgozóit, hogy minden eszközzel próbálják leküzdeni a felmerülő nehézsége­ket. Hozzáfűzte: az ország dolgo­zói támogatják a termelés fokozá­sára, valamint a pénzügyi-gazda­sági válság áthidalására hozott kormányintézkedéseket. Egy másik nicaraguai politikus, Jaime Wheelock mezőgazdasági és földreformügyi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy az ame­rikai titkosszolgálat a nicaraguai mezőgazdasági termelők félreve­zetése céljából kampányt kezdett és kárt próbált tenni a termé­nyekben. Szintén nicaraguai hír, hogy az országban a múlt hét végétől en­gedélyezték a pénzbeváltó helye­ken devizák szabad eladását és vételét. Az intézkedésnek az a célja, hogy elejét vegyék a feke­tepiaci devizaspekulációknak. A Nicaragua ellen meghirdetett amerikai embergót a napokban újabb politikusok és testületek ma­rasztalták el. Az argentin képvise­lőház támogatásáról biztosította Nicaraguát az amerikai agresszió elleni harcában. A Karibi Közös Piacba tömörült 13, a brit nyelvte­rülethez tartozó térségbeli ország bírálta az Egyesült Államok gaz­dasági szankcióit és azok vissza­vonását sürgette. Mexikói és USA-beli törvényhozók querreta- rui találkozójukon rámutattak a Ni­caragua elleni embargó kedvezőt­len hatására, amelyek hátráltatják a Contadora-csoportnak a helyzet békés rendezését célzó törekvé­seit. A portugál kormányfő a Newsweek magazinnak adott nyilatkozatában szintén így véle­kedett. Mário Soares hozzáfűzte, hogy az amerikai szankciók vég­sősoron lehetetlenné is tehetik a békés megoldást.- Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügy­miniszter tervezett megbeszélése­ire összpontosul. A tárgyalásokra kedden délután felváltva kerül sor a két ország nagykövetségén. A miniszterek várhatóan a nem­zetközi helyzet időszerű és elvi problémáit, valamint a két ország közti kapcsolatokat vitatják meg. Május 15-én, az osztrák állam- szerződés aláírása évfordulójának napján a miniszterek részt vesz­nek a kormány ünnepi ülésén és azon az ünnepségen, amelyet a Belvedere kastélyban rendez­nek, ahol 30 évvel ezelőtt az ál­lamszerződést aláírták. Ebből az alkalomból beszédet mond a Szovjetunió, az USA, Nagy-Bri­tannia és Franciaország külügymi­nisztere, valamint Fred Sinowatz osztrák kancellár. Shultz-Husszein találkozó (ČSTK) - George Shultz amerikai külügyminiszter vasárnap a jordániai Akaba városban találkozott Husszein királlyal. Shultz - aki előzőleg Izrael­ben és Egyiptomban járt - arról próbál­ta meggyőzni a jordán uralkodót, hogy diplomáciai missziójának fő célja a „közel-keleti problémák megoldá­sa". Kommentátorok a Shultz-Husz- szein találkozóval kapcsolatban azon­ban úgy vélik, hogy az amerikai kül­ügyminiszter semmivel sem járult hoz­zá a problémák megoldásához és je­lentősebb diplomáciai sikert sem ért el. Shultz Akabában hangsúlyozta, az USA és Izrael számára a Palesztinái Felszabaditási Szervezet mint tárgya­lópartner elfogadhatatlan. Ezzel meg­erősítette, hogy az USA nem kívánja a közel-keleti válság valódi és igaz­ságos megoldását, s ezt irreális feltéte­lek támasztásával halogatja. A jugoszláv társadalom problémáinak megoldásáért POLITIKA: ÚJ szú 1985. V. 14. (ČSTK) - A Politika belgrádi napilap tegnap közölte Dobrosz- lav Csulafics belügyi szövetségi titkár (belügyminiszter) interjúját. Csulafics bevezetőben hangsú­lyozta, hogy Jugoszlávia hazai és külföldi ellenségei az alkotmányos rend megbontására akarják ki­használni az ország jelenlegi gaz­dasági és más problémáit. Foko­zódó aktivizálódásukkal a jugo­szláv társadalom csak úgy tud sike­resen szembeszállni, ha a kom­munisták és a többi haladó erő egyesíti eszmer-politikai állás­pontját. Aktívabbaknak és következete­sebbeknek kell lennünk a szocia­lista önigazgatási rendszer kiépí­tésében és a hiányosságok fel­számolásában - hangsúlyozta. Igaz, a magas infláció és az el­adósodás, a reálbérek és az élet­színvonal már három éve tartó csökkenése, a milliós munkanél­küliség, a mélyülő szociális ellen­tétek és a JKSZ munkájában ta­pasztalható hiányosságok okozta problémák éltető talajjá lettek azok számára, akik a nacionalizmus és a kleronacionalizmus poziciójából támadják a szocialista forradalom alapjait Jugoszláviában. A nacio­nalista megnyilvánulások nem­csak a gazdaságban, hanem a kultúrában, a hírközlő eszközök­ben, az oktatásban és a sportban is szaporodnak. A reakciós egyhá­zi körök is pozíciójuk politizálására törekednek. Nem szabad megen­gednünk ezeknek az irányzatok­nak a kibontakozását - mondotta Csulafics, majd megállapította, hogy Jugoszláviában léteznek di- verzáns és terrorista csoportok, amelyeket gyakorta fűz kapcsolat az ellenséges nyugati fasiszta vagy usztasa emigrációhoz. Az utóbbi években a biztonsági szer­vek több száz kilogramm különbö­ző robbanóanyagot és sok fegy­vert koboztak el. Ezzel összefüg­gésben ugyancsak megemlítette, hogy Jugoszlávia állandóan az idegen hírszerző szolgálatok tevé­kenységének célpontja, s az el­múlt két év során több mint 50 ügynököt lepleztek le. Kiugrás? P ekingben és Washingtonban is rosszallással fogadták Norodom Szihanuk hercegnek azt a minapi bejelentését, hogy távoz­ni kíván a kambodzsai ellenforra­dalmi „koalíció“ éléről. Vajúdtak a hegyek és egeret szültek - irtuk 1982-ben, amikor az USA és Kína hathatós bábáskodásával a népi Kambodzsa kormányával szem­ben álló három fő ellenzéki cso­portosulásból összetákolták az úgynevezett demokratikus Kam­bodzsa koalíciós kormányát. E „koalíció“ egyik legjellemzőbb vonása ugyanis az, hogy a partne­rek egymást legalább annyira gyű­lölik, mint a jelenlegi törvényes kambodzsai kormányt. A hármas szövetség élére azért állították Szihanuk herceget, a volt államfőt, hogy az ő - az utóbbi években saját maga által alaposan lejára­tott - tekintélyével próbálják elfo­gadhatóra lakkozni a „koalíciót“. E szövetség legfőbb erejének (katonailag) a vörös khmerek, Pol Pót és Khieu Samphan fegyvere­sei számítanak, akik pár éves uralmuk idején több mint három­millió embert gyilkoltak le Kam­bodzsában. A Vörös Khmer buká­sa után fegyveres csoportjai a thaiföldi-kambodzsai határvidék dzsungeleiben húzódtak meg, s Thaiföldön keresztül az USA-tól és Kínától kapták a fegyvert, ellát­mányt. A „koalíció“ második tagja Son Sann egykori miniszterelnök ,,Nemzeti Frontja“. Az ó fegyvere­sei kétfrontos küzdelmet folytat­tak: egyrészt a határ menti békés kambodzsai falvak ellen, másrészt pedig gyakran összecsaptak a vö­rös khmerekkel is. Son Sann fegy­vereseinek számát hozzávetőleg 20 ezerre becsülik, a vörös khme­rek 30-35 ezer fegyveresével szemben. A szövetség harmadik tagja maga Szihanuk. Katonailag ö a leggyengébb, a becslések szerint 5-6 ezer fegyveresnek pa­rancsol. Neki a már említett „te­kintélyét“, nemzetközi diplomáciai tapasztalatait kellett a közösbe „bedobnia“. Presztízsének egyébként éppen az ártott a leg­jobban, hogy hajlandó volt koalí­cióra lépni a vörös khmerekkel, akiket korábban ő nevezett népe gyilkosainak. Sőt az idén március­ban Ausztráliában és Új-Zélandon is gyilkosoknak nevezte Pol Poté- kat, akik egyébként öt gyermekét és tizenöt unokáját ölték meg. Szihanuk kiugrási kísérletének megértéséhez az elmúlt hónapok négy rendkívül fontos mozzanatá­ra kell felhívni a figyelmet: 1.a kambodzsai népi erők és a vietna­mi önkéntes csapatok novemberi­februári offenzívájának sikere; 2. Vietnam és Kambodzsa diplo­máciai sikerei; 3. Hun Sen kam­bodzsai kormányfő és külügymi­niszter március 12-én ismertetett hatpontos javaslata; 4. az április elején megkezdett újabb - 1983 óta immár negyedik - részleges vietnami csapatkivonás. A múlt év novemberében a kambodzsai népi hadse­reg és a vietnami önkéntes alaku­latok először a polpotista vörös khmerek ellen indítottak átfogó tá­madást a határtérségben, elfoglal­ták előretolt állásaikat. Súlyos csapásokat mértek rájuk, így jó ideig nem kell számítani arra, hogy újabb betöréseket kísérelnek meg Kambodzsába. Ezt követő­en januárban és februárban Son Sann fegyvereseire is hasonló csapást mértek. A hadművelet harmadik szakaszában a Sziha- nuk-fegyveresek felgöngyölítése volt a cél. Az indokinai országok - Viet­nam, Kambodzsa és Laosz - már számos javaslatot tettek az úgy­nevezett kambodzsai kérdés bé­kés rendezésére, mindannyiszor követelték a Kambodzsát fenye­gető külső fegyveres támadás ve­szélyének megszüntetését. Ezen­felül egy demilitarizált övezet lét­rehozását is javasolták a határvi­déken. Javaslataik nem találtak az érintetteknél meghallgatásra. Most fegyveres erővel tisztították meg a határvidéket, s a katonai sikerek újabb politikai kezdemé­nyezést is lehetővé tettek. A hatpontos javaslat lényege a következő: 1. Az újabb népirtás veszélyének elkerülése végett Pol Potékat bármiféle rendezésből ki kell zárni. 2. E fenyegetés megszűnése után lehetőség nyílik a vietnami ön­kéntesek teljes kivonására Kambodzsából. 3. Meg kell teremteni a kambo­dzsai nemzeti egységet és nem­zetközi ellenőrzéssel szabad választásokat tartani Kambo­dzsában. L átható tehát, az első három pont a rendezés belső felté­teleit sorolja fel. Ezek közül is a legalapvetőbb Pol Poték kizárá­sa, akik annak idején haláltáborrá változtatták az országot. Nevüket a kambodzsai nép ma is gyűlölet­tel emlegeti. Pol Pót rendszerét, a hárommillió ember legyilkolását akkoriban a Nyugat is elítélte. S éppen a tőkés országok kormá­nyainak magatartására jellemző paradoxon az, hogy miután a vö­rös khmereket megdöntötték, hir­telen azokkal fordultak szembe, akik eltávolították őket. Annak ürü­gyén, hogy ehhez a kambodzsai nép vietnami segítséget vett igénybe. Az USA és szövetsége­sei most Pol Pót képviselőjét tá­mogatják az ENSZ-ben. önkénte­lenül felmerül a kérdés: számukra jobb volna, ha tovább folytatódik a népirtás Kambodzsában? Hír- magyarázók tehát az első három pontot értékelve azt emelik ki, hogy a javaslat kategorikusan csak Pol Potékat zárja ki a rende­zésből, nem zárkózik el a másik kettő, a Son Sann és a Szihanuk- féle csoporttal való valamilyen korlátozott együttműködéstől. Ki­mondja ugyanis a nemzetközi ellenőrzés mellett tartandó szabad választásokat, azaz az ország né­pére bízza ez ügyben a végleges döntést. 4. Délkelet-Ázsiában meg kell va­lósítani a békés egymás mellett élést, kizárni, hogy egy állam területét bármely más állam el­leni támadásra használják ki. 5. Meg kell valósítani a be nem avatkozás elvét. 6. A megállapodások betartását nemzetközileg kell garantálni. Ez a három pont a rendezés nemzetközi feltételeit tartalmazza. A 4. pont nyílt felhívás Thaiföld felé: ne engedje meg, hogy terüle­tén az ellenséges csoportok bázi­sokat létesítsenek. Figyelembe véve a novemberi-februári katonai offenzíva sikerét, nyilvánvaló, hogy a törvényes kambodzsai kor­mánynak egyelőre nem kell tarta­nia az újabb fegyveres betörések­től. Csak abban az esetben, ha ezek a csoportok ismét külföldi segítséget kapnak. Egyébként a sikeres téli hadműveletek tették lehetővé azt is, hogy ismét újabb vietnami kontingenseket - össze­sen 15 ezer katonát - vonjanak ki Kambodzsából. Amint a hatodik pont kimondja: nemzetközileg ga­rantálni kell, hogy megszűnik az ország elleni külső fenyegetés, a kínai és amerikai beavatkozás Kambodzsa belügyeibe. Csak ez tenné lehetővé, hogy minden viet­nami katonát kivonjanak. Ezekről a kérdésekről tárgyalt a hanoi vezetőkkel az ENSZ főtit­kára, š márciusban William Hay­den ausztrál külügyminiszter is felkereste Thaiföldet, Szingapúrt, Malaysiát, Laoszt és Vietnamot - azzal a céllal, hogy a kambodzsai kérdés megoldásában közve­títsen. Ugyancsak márciusban tár­gyalt Vietnamban Mochtar Kusu- maatmadja, Indonézia (az ASEAN legmérsékeltebb tagállama) kül­ügyminisztere. Az ausztrál kül­ügyminiszter Vietnamban Hun Sen kambodzsai kormányfővel is tárgyalt. Mindez az indokínai or­szágok fokozott diplomáciai aktivi­tását jelzi. N em hagyható figyelmen kí­vül Peking és Washington reagálása. A polpotista fegyvere­sek szétverésének hírére Kína márciusban nagyszabású csapat­összevonásokat hajtott végre a viet­nami határ mentén. A Fehér Ház pedig a Thaiföldnek szánt katonai segély növelését tervezi. Bárhon­nan is nézzük: Peking és Wa­shington szava sokat nyom a lat­ban a rendezést illetően. Az ő lé­péseik pedig nem a délkelet-ázsiai béke és biztonság megteremtését segítik elő. MALINAK ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom