Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-12 / 109. szám, vasárnap
A szovjet nép halhatatlan hősiessége MIHAIL GORBACSOV ELVTÁRS BESZÉDE (ČSTK) - A szovjet népnek az 1941-1945 közötti Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme 40. évfordulója alkalmából szerdán a moszkvai Kremlben tartott ünnepi gyűlésen A szovjet nép halhatatlan hősiessége címmel beszédet mondott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Kedves elvtársak, barátaim, tisztelt vendégek! A háború négy éve népünk számára hosszú és kegyetlen volt, s nehéz volt a győzelemhez vezető út is. Majd elérkezett az a fényes májusi nap, amikor a szovjet katona és a szovjet polgár elmondhatta: Az igazságos ügy győzött! Az ellenség vereséget szenvedett! Győztünk! A szovjet nép és hősi fegyveres erői a fasiszta Németországra megsemmisítő csapást mértek, megvédték a haza szabadságát és függetlenségét, s elhozták a szabadságot az európai nemzetéknek. A fasizmus szétverése és a háború győztes befejezése sorsfordító, világtörténelmi jelentőségű eseménnyé vált, amely a megmentett emberiség előtt megnyitotta a társadalmi haladás, az igazságos és tartós világbéke távlatának új útjait. Győzelmünk nem a múlt ügye. Élő győzelem ez, amely, érvényes jelen korunkban és az lesz a jövőben is. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány forró üdvözletét küldi a hős szovjet népnek a nagy győzelem 40. évfordulója alkalmából! Gratulálunk önöknek ehhez az ünnephez kedves polgártársaink! Ezen a napon a haza a fiainak és lányainak, s mindazoknak a bátorságát, hősiességét ünnepli, akik fegyverrel a kezükben maradéktalanul teljesítették hazafias kötelességüket és mindent megtettek azért, hogy eljöjjön a győzelmes tavasz. Az ünnephez gratulálunk önöknek, a hős frontharcosoknak, partizánoknak és az illegalitásban dolgozóknak! Dicsőség az önök harci hősiességének, amelyet a haz^a, az élet nevében tanúsítottak! Becsülettel és tisztességgel viselik továbbra is a Nagy Honvédő Háború résztvevőjének megtisztelő címét, amely az egész szovjet népnek drága! Az ország ma ünnepli mindazok hősiességét és példa nélkül álló kitartását, akik a hátországban fegyvert kovácsoltak, vasat olvasztottak, gabonát termesztettek, akik az üzemek műhelyeiben, a bányákban, a vasutakon, a mezőkön és farmokon, a tudományos laboratóriumokban és tervezőirodákban hozták közelebb a győzelem óráját. Gratulálunk mindnyájuknak, kedves elvtársak, ehhez a nagy ünnephez! Tisztelet és dicsőség mindazoknak, akik a háborús években életüket és munkájukat egyetlen szent kötelességnek rendelték alá: Mindent a frontért, mindent a győzelemért! A szovjet nép a háború egykori résztvevői és az érdemes dolgozók iránt határtalan megbecsülést és hálát érez. Elvtársak, a párt önöknek köszönheti a győzelmet és sosem felejti el azokat a hőstetteiket, amelyeket negyvenegy és negyvenöt között a harctereken a rendkívül megfeszített munkában hajtottak végre. Az önök dicső tetteiből tanul a szovjet nép valamennyi új nemzedéke, tanul tisztességet, bátorságot és kitartást, tanulja a kommunista eszmékhez való feltétel nélküli odaadást, a felkészültséget arra, hogy legyőzzenek minden akadályt, ha erre a haza fölszólít. Népünk a győzelem nevében nagy áldozatokat hozott. A háború 20 millió szovjet ember életét követelte. Szinte minden család elveszítette valamelyik rokonát, vagy közeli hozzátartozóját, a háború mindenkit sújtott. A veszteségekből eredő fájdalom, a gyász sohasem múlik el. A hazáért áldozott hősi életük nélkül azonban sosem jött volna el a győzelem. Az örökmécsesek füzében, a monumentális emlékművekben a szerény obeliszkekben, az irodalmi és képzőművészeti alkotásokban, kortársaink és utódaink szivében mindörökre megmarad mindazok halhatatlan hősiességének emléke, akik elsőként indultak támadásba, akik saját testükkel borították el az ellenséges lőállá- sokat, akik repülőgépeikkel a magasból zuhantak az ellenségre, akik gránátokkal a kezükben feküdtek a harckocsik alá. Ugyanúgy örökre megőrizzük azoknak a tengerészeknek az emlékét, akik ember-ember ellen harcolva küzdöttek az ellenséggel, akik ellenséges hajókat süllyesztettek el, katonai konvojokat röpítettek a levegőbe, hősiesen harcoltak a láthatatlan fronton és a harctéren szembeszálltak a halállal, akiket nem tört meg a kínzás, sem a fasiszta börtönök és táborok. örök dicsőség a szovjet haza szabadságáért és függetlenségéért vívott harcokban elesetteknek! Egyperces csenddel tisztelegjünk emlékük előtt. Elvtársak! A német fasizmus és a japán militarizmus agressziójával számos ország és nép egységes frontban szállt szembe. A szovjet emberek nagyra értékelik a második világháború valamennyi résztvevőjének hozzájárulását a közös ellenség legyőzéséhez, s nagyra becsülik a szabadságért, a békéért és a igazságosságért vívott harcban szerzett érdemeiket. Engedjék meg, hogy szívélyesen üdvözöljem azokat a külföldi vendégeket, akik azért jöttek el Moszkvába, hogy a szovjet néppel közösen emlékezzenek meg a világ valamennyi tisztességes embere számára drága, nagy történelmi esemény 40. évfordulójáról. I. Elvtársak! Az elmúlt háború úgy vonult be hazánk történelmébe, mint a Nagy Honvédő Háború. A szovjet emberek tudatában voltak annak, hogy az élethalál harcban a szocialista haza sorsáról, arról volt szó, hogy nemzeteink szabadok lesznek-e, vagy elnyomás alatt fognak élni, megmarad-e nemzeti államiságuk, nyelvük és kultúrájuk, vagy mindezt elveszítik és bezárul fölöttük a történelem. A hazát fenyegető halálos veszély és a hazafiság hatalmas ereje az egész országot népi, szent háborúba szólította. A szovjet emberek a nagy lenini gondolatokból merítettek erőt. Történelmünk hősi fejezetei, az idegen hódítók elleni harcok hagyatéka ösztönözte őket. Felkeltek hazájuk védelmére. Osztályszempontból a fasiszta Németországgal vívott háborúnk a szocializmus és az imperializmus támadó erői közötti legnagyobb katonai összecsapás volt. A fiatal szovjet állam - akkor még nem volt negyedszázados sem - nagyszabású szociális változásokat hajtott végre. Az új társadalmi rendszer mindinkább felfedte alkotó lehetőségeit. Békére, csakis békére volt szükségünk. A párt és a szovjet kormány mindent megtett a háború elhárításáért. Ennek rendeltük alá külpolitikánkat és diplomáciánkat. A növekvő háborús veszély légkörében az ország arra készülődött, hogy megtámadása esetén méltó módon szembe tudjon szállni az ellenséggel. A párt az éberség, a fasizmus gyűlölete és a szocialista haza védelmére való felkészültség szellemében nevelte a szovjet polgárokat. Folyamatosan gondoskodott arról, hogy a hadsereg megbízható fegyverekkel és korszerű haditechnikával legyen ellátva. Az első ötéves tervidőszakokban kiépített hatalmas ipar bázisán erősödött az ország védelmi képessége. Abban az időszakban, a vihar előtt sokat tettünk. De mindazt, amit kellett volna, különböző okokból teljes mértékben és időben nem tudtuk megtenni, nem volt rá időnk. A háború kezdete kegyetlen volt. Aljas és kegyetlen ellenség rohant ránk. Katonai gépezetét már kipróbálta és a megszállt európai országok gazdaságát arra kényszerítette, hogy neki dolgozzon. Katonai-gazdasági potenciálja egészében véve kétszer akkora volt, mint amilyennel a Szovjetunió rendelkezett. Az ellenség élvezte a meglepetésszerű támadás előnyét. A mi részünkről néhány tévedés is megmutatkozott. A Vörös Hadsereg a dühödt harcokban a belső területek felé vonult vissza. S ennél, a Moszkva, Leningrád, a Volga és a Kaukázus irányába történő visszavonulásnál semmi sem volt rosszabb. A hitle- risták előrenyomulása példátlan gyötrelmeket és megpróbáltatásokat okozott népünknek. Válságos helyzetekbe is kerültünk. A háború azonban az első napoktól kezdve feltárta a szocialista társadalom egész életmódjából eredő erkölcsi szellem hatalmas erejét és teljes mértékű tudatosítását annak, hogy az ország sorsa minden egyes polgárának kezében van. A népet még a legnehezebb időkben sem hagyta el a győzelembe vetett hit, a hit a pártban és igazságos ügyünk felülkerekedésé- ben. Az egész világot lelkesítette és magával ragadta a szovjet katona kitartása, nagy népünk bátorsága. A német tábornoki kar által kidolgozott villámháború terve már 1941-ben meghiúsult, hála annak a hősi ellenállásnak, amellyel az ellenség találkozott szovjet földön. A világ megőrzi emlékezetében a breszti erőd, Moszkva, Leningrád és Sztálingrád, Kijev és Minszk, Ogyessza és Szevaszto- pol, Novorosszijszk és Keres, Tula, Szmolenszk és Murmanszk töretlen bátorságát. A városok azonban csak akkor válnak hőssé, ha hősök a védőik. A háború ezt meggyőzően bizonyította. Csupán Szevasztopol védelmi vonalainál annyi ellenséges katonát és tisztet sikerült ártalmatlanná tenni, amennyit a hitleri hadsereg a Szovjetunió megtámadását megelőzően az összes harctéren elveszített. Hadseregünk a kegyetlen harcokban gyengítette az ellenséget, egyre több tapasztalatot és erőt szerzett, s tanulta, hogyan kell győzni. Országunk kiállta az összes próbát és fordulatot ért el az események alakulásában. A szovjet katonák szétverték a fasiszta hordákat Moszkvánál, Sztálingrádnál, Leningrádnál és a Kaukázusban, megsemmisítő csapást mértek az ellenségre Kurszknál, a jobbparti Ukrajnában és Belorussziában, a jaszi-kisinyovi, a visztulai-oderai és a berlini hadművelet során. Mi tette lehetővé a győztes befejezését ezeknek a harcoknak, amelyeknek a történelemben nincsen párjuk? Mi segített bennünket abban, hogy megnyerjük az oly nehezen kezdődött háborút? A győzelem gyökerei a szocializmus lényegében, a szovjet életmódban, a Nagy Honvédő Háború össznépi jellegében keresendők. A háború, mint nagy próbatétel, rendkívül plasztikusan és kifejezően erősítette meg, hogy épp a néptömegek jelentik a döntő történelemformáló erőt. A különböző nemzetiségekhez tartozó szovjet emberek tömeges hősiességet tanúsítottak a harcokban és a munkában, óvták és védték szocialista hazájukat. A nagy orosz nép tartotta össze és ösztönözte őket, amelynek bátorsága, kitartása és szilárdsága a töretlen győzni akarás fényes példája volt. A háborúban emberek milliói vettek részt, azonban ebben a terjedelmét tekintve példa nélküli háborúban nem képeztek névtelen tömeget. Hősiességükben kifejezően nyilvánultak meg a Nagy Honvédő Háború katonáinak nemes tulajdonságai, Alekszandr Matroszov közkatonától kezdve egészen Georgij Konsztantyino- vics Zsukov marsallig. Múlhatatlan dicsőség övezi fegyveres erőnk harci zászlóit. Az Októberi Forradalomban született Vörös Hadsereg a nép hadserege volt. A szovjet katonákra jellemző volt a haza iránti határtalan odaadás, a bátorság és a harci ügyesség. A kérlelhetetlen harcban a legmagasabb erkölcsi tulajdonságokról tettek tanúbizonyságot. A háborúban elszenvedett hatalmas veszteségeink, az ellenség által elkövetett gaztettek azonban nem borították el tudatukat a vak bosszúvággyal. A szovjet emberek győztesként léptek Németország területére, de a fasizmussal szembeni gyűlöletüket nem vitték át a német népre. Még folytak a harcok és a szovjet emberek máris segítették a német népet a békés élet megteremtésében. A grandiózus, eddig példátlan harcokban teljes mértékben megmutatkozott parancsnokaink és hadvezéreink rátermettsége. Ök a nép fiai voltak, a párt nevelte őket és megmutatták, hogy hadművészetünk legjobb hagyományainak méltó követői és folytatói. Az erős és tapasztalt ellenséggel való összecsapásban megmutatkozott a szovjet hadtudomány és -elmélet fölénye - a stratégiai előrelátás, a döntés alkotó jellege, a meghatározott célok végrehajtása során tanúsított kitartás és aktivitás, az a képesség, hogy a katonák és tisztek nagy harci lelkesedése egyetlen folyamatban kapcsolódjon össze a korszerű technika megsemmisítő erejével. A Nagy Honvédő Háború kiváló parancsnokainak és hadvezéreinek dicső nevét ismeri az egész ország. Büszkék rájuk a frontharcosok, fegyveres erőink, minden szovjet ember. A háború össznépi jellege megmutatkozott a kétmilliós honvédelmi egységek megalakulásában, az ellenség által ideiglenesen megszállt területeken folytatott illegális harcban, a partizánmozgalom elterjedésében. A frontvonal mögött, az ellenség hátában még egy front húzódott - a partizánfront. A harcokban több mint egymillió népi bosszúlló vett részt. Az agresszor lába alatt égett a föld és ebben az igazságos tűzben a megszállók nem egy hadosztálya pusztult el. Amint azt Vlagyimir lljics Lenin mondotta, a háború minden nemzet összes gazdasági és szervező erejének a próbája. A szovjet gazdaság e legnehezebb próbában tisztességgel helytállt. A szocialista módon szervezett ipar és mezőgazdaság meggyőzően bizonyította-előnyeit. A legnehezebb helyzetben, a még ma is fantasztikusnak tűnő határidők alatt képesek voltunk az ország mélyébe áttelepíteni több mint 1500 nagyüzemet, jelentős anyagi forrásokat és értékeket. Már egy évvel az ellenséges támadás után a Szovjetunió keleti körzeteiben összpontosult az egész haditermelés több mint háromnegyede. A szocialista gazdaság előnyei különösen a nagyfokú hatékonyságban domborodtak ki. Bár három-négyszer kevesebb acélt és szenet termeltünk, mint Németország és az általa megszállt országok, azonban kétszer annyi haditechnikát gyártottunk. A Szovjetunió háborús gazdaságának hatékonyságát az állami terv szilárd tekintélye, a fegyelem, az elvégzett munkáért való szigorú felelősség, a kezdeményezés és a találékonyság, a munkások, kolhozparasztok, mérnökök, konstruktőrök és tudósok áldozatos munkája, a termelést irányítók szervezőképessége biztosította. A szörnyű veszély idején országunk egységes katonai táborrá változott. A szovjet munkásosztály példa nélkül álló hősiességről és elszántságról tett tanúbizonyságot. A munkászászlóaljak a legnehezebb pillanatokban léptek be a harcoló hadseregbe, s az üzemekben akkor sem állt le a munka, amikor az ellenség szó szerint a kapuk előtt állt, amikor a közelben gránátok és bombák robbantak. A munkásosztály nagyfokú öntudatosságával és szervezettségével ismét megerősítette, hogy a szovjet társadalom vezető ereje, és megtette mindazt, ami a győzelemhez elengedhetetlen volt. A háborúban kiállta a szakítópróbát a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a mezőgazdaság szocialista rendszere, a kolhozrendszer. Annak ellenére, hogy az ország legfőbb gabonatárait a ellenség elfoglalta, annak ellenére, hogy nem volt elég ember és gép, a mezőgazdaság képes volt biztosítani a front és a hátország ellátását élelmiszerekkel és az ipar ellátását nyersanyagokkal. A kolhozparasztok, a szovhozok, a gép- és traktorállomások dolgozói minden tőlük telhetőt megtettek az ellenség szétveréséért és becsülettel teljesítették a hazafias kötelességüket. A szovjet értelmiség az egész nép számára közös győzelem érdekében kifejtett erőfeszítések jegyében élt. Tudósaink, tervezőmérnökeink tehetségéből és munkájából repülőgépek, harckocsik, ágyúk, aknavetők és más fegyverfajták olyan új típusai születtek, amelyek tulajdonságaikat tekintve túlszárnyalták az ellenség hadi- technikáját. Ezek valóban a győzelem hatalmas fegyverei voltak. Az embereket az ellenséggel vívott harcra buzdították és ösztönözték a mozgósító publicisztikai írások, a hatásos irodalmi művek, a hazafias dalok, filmek, színielőadások, versek és plakátok. Az emberek emlékezetében mindörökre megmarad a háborús negyvenes évek komszomolistái- nak és a többi fiatalnak a hősiessége. Azoké, akiknek ifjúsága és felnőtté válásának időszaka a háborús évekre esett. Az ellenség elleni harcba bekapcsolódott az Október után született, a szocialista rend körülményei között felnevelkedett nemzedék is, amely már gyermekéveiben magába szívta a forradalmi, kollektivista erkölcsöt és lélektant. Ez a generáció nem ingott meg, bátran helytállt a frontvonalon és a háborús évek minden nehéz próbát jelentő helyén is, és igazolta, hogy nem lehet legyőzni egy olyan országot, amely ilyen ifjúság kinevelésére képes. így volt ez a fronton és a hátországban egyaránt. A gyárakban és üzemekben, a kolhozok és szovhozok földjein a fiúk és a lányok szorgalmasan dolgoztak. Az a mondás járja, hogy fáradságot nem ismerve dolgoztak. A fáradságot azonban ismerték. Tudták viszont azt is, hogy a harcoló hazának nagy szüksége van a munkájukra. Még napjainkban is kortársaink milliói drága emlékként őrzik szívükben háborús gyerekkorukat és ifjúságukat. Mélységes hálával kell szólnunk a szovjet nők hősiességéről is. A háborúnak nincsen női változata. A nők azonban figyelmen kivül hagyva a veszélyt, a férfiakhoz hasonlóan részt vettek a támadásokban, becsületesen helytálltak a gyűlölt ellenség elleni harcokban, segítettek a sebesültek biztonságba helyezésében és a katonai kórházakban, az egészségügyi alakulatokban gondoskodtak róluk. Katonák milliói köszönik életüket a nők bátorságának és ápoló gondoskodásának. Az emberek soha nem feledkeznek meg dicső cselekedeteikről a munka frontján sem. A szovjet nők kibírták a hadiélet minden megpróbáltatását, az őket ért veszteségek feletti fájdalmakat, hatalmas akaraterőről tettek tanú- bizonyságot és megőrizték a halhatatlan szeretetet. Csodálattal adózunk a honvédő háború női résztvevőinek, hálásak vagyunk mindazért, amit a győzelem érdekében tettek. Amikor a fasiszták országunk ellen előkészítették az agressziót, egymás ellen akarták uszítani a Szovjetunió nemzeteit és nemzetiségi súrlódásokat akartak előidézni. E szándékaik azonban meghiúsultak. (A beszéd befejező részét holnapi számunkban közöljük) DJ SZÚ 6 1985. V. 12.
