Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-06 / 105. szám, hétfő

Josef Koreák elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) hogy a nyugati szövetségesek kö­rében voltak olyan erők, amelyek arra törekedtek, hogy a Szovjet­unió számlájára megegyezzenek a hitleri vezetőkkel. A cseh nép fegyveres felkelése a több esztendős hazai és külföldi ellenállásnak, elsősorban a CSKP céltudatos orientációjának és a tö­meges, aktív antifasiszta harcnak volt köszönhető. Ebbe a felkelés­be beletorkollt az áldozatos illegá­lis munka, amelyért a kommunis­ták és a többi hazafi a kivégzettek, a halálra gyötörtek tízezreinek éle­tével fizetett. Köszönhető volt ez továbbá a külföldi ellenállásnak, elsősorban a CSKP moszkvai ve­zetőségének, élén Klement Gott- walddal. A felkelést lehetővé tette a dicső Vörös Hadsereg győzel­mes előrenyomulása. A Szovjet­unió erejébe vetett bizalomra, és a szovjet partizánok közvetlen se­gítségére támaszkodott. A fegyve­res felkelésbe torkollt az antifa­siszta ellenállási mozgalom, amely a forradalmi nemzeti bizott­ságok hálózatára, a partizánosz­tagokra és az üzemek ellenállási csoportjaira támaszkodott. A szovjet hadsereg prágai had­művelete nemcsak végleg felsza­badította az egész csehszlovák népet, hanem egyben keresztül­húzta a reakciós belső és nemzet­közi erők politikai szándékait is. Lehetővé tette, hogy Csehszlová­kia egész területén elsősorban a lakosság demokratikusan gon­dolkodó rétegei vegyék kezükbe az igazgatást. Az emberi civilizáci­ót megmentő Szovjetunió felsza­badító szerepe joggal rokonszen- vet és csodálatot váltott ki az első szocialista állam iránt. Ebben a kedvező helyzetben országunk nemzetei is szabadon dönthettek jövőjükről és a kommunista párt vezetésével kiléphettek azon az úton, amely hazánkban a szocia­lizmus győzelméhez vezetett. Er­ről az útról sohasem térünk le. Nemzeteink sohasem feledkez­nek meg a Szovjetunió utolsó eu­rópai hadműveletéről a második világháborúban. A prágai hadmű­veletről, az 1., a 2. és a 4. ukrán front csapatainak legendáris elő­retöréséről az északi határainkat övező hegyeken át a harcoló Prá­ga megsegítésére, hogy a fasisz­tákat meggátolják megsemmisíté­sében. Létrejöttek a forradalmi folyamat továbbfejlődésének feltételei A Cseh Nép Májusi Felkelése győzelmesen betetőzte az antifa­siszta nemzeti felszabadító har­cot, amely 1944 augusztusában a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kezdődött. Prágának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 1945. május 9-én Európában a második világháború végét je­lentette. Ezek a fejlemények befo­lyást gyakoroltak országunk to­vábbi sorsára. Végérvényesen eldőlt nemze­teink létének, az egységes, való­ban szabad államban való együtt­élésének kérdése. Népünk végre valahára megszűnt félteni az ezer év óta veszélyetetett nemzeti létét és a Szovjetunióval való szövet­ségben rátalált állami szuverenitá­sának megbízható támaszára. Mindez lehetővé tette az olyan társadalmi rend megteremtését, amely összhangban állt a munkásosztálynak és lakossá­gunk óriási többségének akaratá­val. Ezt az akaratot fejezték ki az országunk további sorsát megala­pozó történelmi döntések. Soha többé Münchent! Harcolni a hábo­rú ellen, még mielőtt kitör! Meggá­tolni a régi tőkés rend megújulását és véget vetni a tőke uralmának! Kizárni a burzsoáziát a nemzet vezetéséből és helyettesíteni a nemzeti érdekeket és a társadal­mi haladást képviselő munkásosz­tállyal! A nemzeti demokratikus forradalom útján haladni a szocia­lizmus felé! Véget vetni a tőkés Nyugattól való függóviszonynak és szorosan támaszkodni a Szov­jetunióra! Ezek a tömör, közérthe­tő és igaz jelszavak fejezték ki a CSKP politikájának tartalmát, megfeleltek népünk történelmi ta­pasztalatainak és a korabeli nem­zedék szemében a gondolatok és a tettek iránytűjét képezték. A fasizmus legyőzése követ­keztében kialakult kedvező nem­zetközi helyzet, a kommunisták által vezetett tömegek forradalmi aktivitása, szövetségünk a Szov­jetunióval - mindez megteremtette a forradalmi folyamat további fejlő­désének előfeltételeit. A cseh nemzet fokozatosan felismerte, hogy kötődnie kell a nemzeti érde­kek és a társadalmi haladás egy­ségének élő hagyományaihoz, hogy a belső és a nemzetközi biztonság záloga a szocialista jö­vőre, a Szovjetunióval való közös útra orientáltságunk. Ez a folya­mat nem volt könnyű. Függött az osztályharctól és a társadalom egyes rétegeiben egyenetlenül ment végbe. Velejá­rója volt számos, főleg kispolgári jellegű ábránd és előítélet. De sike­res volt annak köszönhetően, hogy céltudatosan irányította a CSKP, amely a leninizmus iga­zára támaszkodott és azt alkotó módon alkalmazta féltételeinkre. A szocialista orientáció sikere megkívánta azt, hogy 1945 máju­sa és 1948 februárja között át­menjünk a politikai harc szaka­szán. E folyamat betetőzésére a szocializmus alapjai lefektetésé­nek éveiben került sor. Erre is érvényes megállapítás, hogy a múltban vívott harcok igazát szüntelenül magyarázni, az új ta­pasztalatok szemszögéből fejlesz­teni és az új feladatokkal össze­hangolni kell. A Májusi Felkelés résztvevői­nek zöme már akkor tudatosította e felkelés történelmi jelentőségét. Viszont erre is vonatkozik, hogy a további fejlődés jobban teszi lehetővé a történés lényegének és értelmének feltárását, szélesebb összefüggésekben világítja meg a részleteket, hogy kidomborodjék a legfontosabb s lehetővé teszi az alapvető jobb megkülönböztetését a peremjelenségektól. Ma is felidézzük az igazság és a jog, hazugság és jogtalanság fölötti dicsó győzelmének egyedi, megismételhetetlen légkörét. Ugyanakkor az évek távlatából cé­lul tűzzük ki a korabeli történés mélyebb megértését. Sok minden történt 1945 májusa óta, új, fontos fejezetekkel bővült nemzeti törté­netünk és a világtörténet is. Mind kevesebb a közvetlen résztvevő és szemtanú és gyarapodnak azoknak sorai, akik az akkori ese­ményeket csak elbeszélésekből és tankönyvekből ismerik. Ilyen az élet törvénye s ezzel számolnunk kell. Az elmúlt négy évtized meg­erősítette azoknak a következteté­seknek a helyességét, amelyeket népünk vont le a második világhá­borúból. Szüntelenül felidézzük ezeket a nagy árat követelő ta­pasztalatokat, feltárjuk napjaink gyökereit. Számunkra és a jövő nemzedékei számára a megisme­rés értékes kútforrását, a gondola­tok, a magatartás és a cselekvés helyességének pótolhatatlan mér­céjét képezik. Nem haladhatunk szilárdan és biztonságérzettel elő­re, ha a mát nem vetjük egybe a tegnappal, ha nem tudatosítjuk kötődésünket elődjeink művéhez, ha nem érezzük át történelmi fele­lősségünket. a CSKP XVII. kongresszusára. E feladatok teljesítésének jelentős nemzetközi előfeltételei és követ­kezményei vannak. A szocializ­mus fejlődésének fontos szaka­szánál tartunk, a békéért, a bizton­ságért és a leszerelésért vívott világméretű osztályharc fontos vá­laszújához értünk. Ilyen körülmé­nyek között rendkívüli jeíentősége van az 1945-ös esztendő antiim- perialista, háborúellenes, forradal­mi és internacionalista hagyaté­kának. A szocialista országok előtt az az igényes feladat áll, hogy tökéle­tesítsék a társadalmi élet minden területét, elérjék annak minőségi­leg új szintjét, jobban és széle­sebb körben éljenek az új rend előnyeivel, a gazdaságot átállítsák az intenzív fejlődés útjára, a szo­cialista gazdálkodási formákat összehangolják a jelen feltételei­vel és lefektessék a gyorsabb elő­rehaladás megbízható alapját. Ezek a gondolatok, amelyekről nemrég Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára beszélt az SZKP KB ülésén, nekünk is kijelö­lik az előre vezető utat. V. I. Lenin a forradalom megün­neplése legjobb módjának azt te­kintette, hogy a figyelem összpon­tosul a megoldatlan feladatokra. Ennek szellemében 1945 májusá­nak évfordulója számunkra alka­lom elgondolkodni hagyatékának időszerűsége fölött s alkalom ez arra, hogy a történelmi tapasztala­tokat érvényesítsük hazánk továb­bi fejlesztésében. A négy évtized­del ezelőtti események évforduló­ját munkával, a tettrekészség lég­körében ünnepeljük. A forradalmi hagyományok iránti hűség nem nagy szavakban, e hagyományok általános pártolásában, és nem­csak a múlt emlegetésében nyil­vánul meg. Megnyilvánul elsősor­ban a gyakorlati konkrét tettekben, amelyeknek célja az élő hagyaték megvalósítása és annak szavato­lása, hogy továbbra is sikeresen folytatjuk megkezdett utunkat. 1945 májusának hagyatékára gondolunk akkor is, amikor a he­lyünkbe lépőknek átadjuk a váltó­botot. Új nemzedékek lépnek ki az életbe, amelyek számára a szo­cialista vívmányok természetesek és magától értetódóek. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy csak erre támaszkodhatunk. Ellenkező­leg, a fiatal nemzedékbe bele kell plántálnunk annak tudatát, hogy áldozatos, alkotó munka, nagyobb igyekezet híján lehetetlen az elő­relépés. A fiatalok összehasonlít­hatatlanul jobb anyagi feltételek között serdülnek fel, négy békés évtized légköre formálja őket. Megszokták, hogy a mai valóságot már nem a múlttal vetik egybe, hanem a szocializmus legigénye­sebb mércéivel és joggal érzéke­nyek a szavak és a tettek egysé­gére. E helyes elvek érvényesíté­séhez mind nagyobb lehetősége­ket teremtünk számukra. Soha­sem szabad elfelejteni, hogy mi előzte meg a szocialista mát, mi­lyen nagy áldozatok hívták életre, kivel szövetségben és kivel szem- benállva valósítottuk meg az élet­ben a szocializmus eszméit. A CSKP KB, élén Gustáv Hu­sák elvtárssal, politikájában tá­maszkodik szocialista forradal­munk hagyományainak erejére. Osztály, nemzet és nemzetközi kötelességünknek tekintjük ezek­nek a hagyományoknak szilárd begyökereztetését az embermilli­ók cselekvésében és tudatában, hogy tovább éljenek minden nem­zedék emlékezetében és tette­iben. Csehszlovákia a szovjet hadse­reg általi felszabadítása óta mély társadalmi, gazdasági és szociális változásokon ment át. Felszámol­tuk a kizsákmányolást, államosít- tuk az ipart, szövetkezetesítettük a mezőgazdaságot. Megteremtet­tük a tényleges demokráciát, a dolgozó nép országának felelős­ségteljes gazdája és ügyintézője lett. Életszínvonalunk egybevet­hető a fejlett országok életszínvo­nalával, fejlett iparunk és produk­tív mezőgazdaságunk van. Egészség- és iskolaügyünk, vala­mint kulturális-művelődési rend­szerünk világviszonylatban rangos helyet foglal el. Nem csekély elő­rehaladás tapasztalható az embe­rek gondolkodásmódjában és a szocialista életmód érvényesíté­sében is. Jelentős termelési erőforrások­ra támaszkodunk. Viszont mi is kimerítettük az extenzív fejlődés lehetőségeit. Számos komoly problémával birkózunk - gondot okoz a tudományos-műszaki fejlő­dés eredményének lassú gyakor­lati alkalmazása, az aránytalanul nagy termelési fogyasztás, a ter­melés túl nagy energia- és nyers­anyagigényessége, valamint a környezetvédelem komoly problé­mái is. Az előttünk álló évek bonyolult­sága és feladataink nagysága nem kis erőpróbája eszméink szi­lárdságának, megvalósításuk el­szántságának. Ebben a próbatét­ben sikeresen és becsülettel helytállni nem könnyű a jövőben sem. Az ötéves tervidőszak utolsó három évében a gazdasági szint és az életszínvonal emelésével megteremtettük az előttünk álló évek megbízható alapját. A szocializmus sikeresen csak­is a legigényesebb követelmé­nyek megvalósításával, az olyan mércék következetes, meg nem alkuvó alkalmazásával fejleszthe­tő, amelyek megfelelnek a husza­dik századvégi feltételeknek. Ezek a szigorú szempontok meg nem alkuvást követelnek a túlzott ké­nyelemszeretet, az átlagosság és a lemaradás minden megnyilvá­nulásával szemben. Teljes mér­tékben megfelelnek azonban rendszerünk lehetőségeinek és céljainak. Megvalósításuk csak at­tól függ, hogy alkotó módon és következetesen érvényt szerez­zünk rendszerünk minden kétség­bevonhatatlan előnyének és vív­mányának. A CSKP XVII. kongresszusa és a 8. ötéves terv előkészítésével kapcsolatban még számos alap­vető kérdést kell végérvényesen tisztáznunk. Viszont már ma két­ségtelen, hogy a legfontosabb fel­adat lényegesen növelni a nép­gazdaság teljesítőképességét, ja­vítani a termelés minőségét és az erőforrások hatékonyabb kiakná­zása érdekében meggyorsítani a tudományos-műszaki fejlődést, össznemzeti, össznépi feladat céltudatos irányvételünk a társa­dalmi fejlődés alapját képező munkatermelékenység tartós nö­velésére. Ebben egyidejűleg kife­jezésre jut internacionalista fele­lősségtudatunk, a gazdasági ver­sengés területén hozzájárulásunk a kapitalizmus fölötti győzelem­hez. Ez megkívánja, hogy gazda­sági eredményeinket a világ mér­céivel értékeljük. Ez az igényes­ség nem mindig kellemes. Csak­hogy nincs más előre vezető út. Nem ígérjük azt, hogy ez az út könnyű lesz. De határozottan és következetesen folytatni fogjuk. Országunk jövőjének szilárd alapja A négy évtizeddel ezelőtti események évfordulóját munkával ünnepeljük ÚJ szú 3 1985. V. 6. Elvtársak, ebben az esztendőben rendkí­vül nagy jelentőségű helyzetben emlékezünk meg felszabadulá­sunk évfordulójáról. A nyolcvanas évek második felének elején tető­zik harcunk a XVI. kongresszus irányvonalának teljesítéséért, a 7. ötéves tervidőszak céljainak elé­réséért. Életünk ütemére mind na­gyobb hatással lesz felkészülé­sünk a 8. ötéves tervidőszakra és Elvtársak, a nemzeti felszabadító harc, amellyel nemzeteink hozzájárultak a hitleri fasizmus legyőzéséhez, lefektette a háború utáni fejlődés alapjait. A nemzet egységéért ví­vott küzdelemben is alapvető fon­tosságú mezsgyekó ez. Az uralko­dó burzsoázia politikájának tragi­kus következményei - a burzsoá­zia osztálykiváltságaiért késznek bizonyult elárulni a nemzetet és feláldozni az állami függetlenséget - előtérbe állították nemzeteink új vezető ereje megválasztásának kérdését. A történelem bizonyítja, hogy a burzsoázia képtelen volt szavatolni nemzeteink szabadsá­gát és függetlenségét. Ez a feladat a munkásosztályra hárult. Évszá­zadok nehéz próbatételeiben szö­vődött a „cseh álom“ - a nemzeti szabadságnak és a szociális igaz­ságosságnak, az állami önálló­ságnak, a békének, a haladásnak, a biztonságos határoknak vágya. Országunk jövőjét végérvényesen csak az új rend felépítése és az biztosíthatta, hogy rátaláltunk szi­lárd helyünkre a Szovjetunió olda­lán, a szocialista országok testvéri családjában. Ez a közös államban a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúságának és sokoldalú fejlődésének szilárd alapja. A forradalmi mozgalom és álta­lában a haladás fő ellensége, a fa­sizmus legyőzéséért vívott harc egyben a kommunista párt harca volt a nemzet vezetéséért. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja nem véletlenül, nem valamiféle kör­mönfont takitkának, utasításnak, vagy nyomásnak köszönhetően vált vezető erővé, amint azt csőd-, jüket magyarázva, a legyőzött re­akció képviselői fejtegették. Politi­kai s erkölcsi joggal erre a benne bízó nép ruházta fel. A több tucat­nyi politikai párt közül a kommu­nista párt volt az egyetlen, amely teljes mértékben, becsülettel helytállt a nemzet és az állam válságos pillanataiban és a legna­gyobb áldozatokat hozta meg a dolgozók jogaiért. Amint azt a párt megalapítása idején Bohu­mír šmeral találóan mondotta - több volt politikai pártnál, az új élet élcsapatává vált. A párthoz kötődött a nép reménye és vágya, a párt támaszuk és védőpajzsuk volt. A kommunista párt számára ma is időszerű hagyaték, hogy példá­ját kell szolgáltatnia a forradalmi áldozatkészségnek és szerény­ségnek, mindenütt és minden kö­rülmény közepette az elvszerű po­litikának, rettenthetetlenül védel­meznie kell a szocializmus ügyét, meg nem alkuvó módon bírálnia minden avíttat és cselekvően for­málnia az új társadalmi viszo­nyokat. A nácizmus erejével szemben fel kell sorakoztatni az egységes nép harcos politikai és erkölcsi erejét. Két nemzetünk forradalmi, demokratikus és hazafias erői egyesülésének alapjait Csehszlo­vákia Kommunista Pártja már a harmincas években lefektette a széles antifasiszta népront létre­hozásáért vívott harcában. A mun­kásosztály volt a nemzeti felsza­badító mozgalom fő ereje s a kom­munista párt vezetésével megha­tározta az antifasiszta harc tartal­mát és formáit. A kommunisták szilárd osztályszemléletú maga­tartást tanúsítottak, ugyanakkor azonban nem szigetelódtek el az ellenállás többi áramlatától, mivel tömeges, aktív harcra törekedtek idehaza, ahol a nemzeti erők dan­dárja küzdött. A Kassai Kormányprogram elu­tasította a München előtti koalíciós politikai rendszert. Rögzítette azt az alapelvet, hogy az új kormány­nak, a csehek és a szlovákok széles Nemzeti Frontja kormányá­nak kell lennie. Ez jelentős győzel­me volt a kommunista pártnak, amely megalakulása óta töreke­dett arra, hogy a dolgozókat egye­sítse a kapitalizmus, a reakció és a fasizmus elleni közös fellépésre. Ez egyben megerősítette azon va­lóban hazafias és haladó erők ma­gatartásának helyességét, ame­lyek politikai hovatartozásuktól függetlenül igazodni tudtak a nem­zet és a nép érdekeihez. A Nemzeti Frontnak a fasizmus elleni harcban bevált gondolata a CSKP szemében nem jelentett a korabeli viszonyoknak megfelelő taktikát. Ez a politika csak azért találhatott széles körű támogatás­ra, mivel gyökerei mélyen vissza­nyúltak a dolgozó nép évszázados harcáig a nemzeti és szociális szabadságért, s ez a politika tuda­tosan kötődött a munkásmozga­lom legjobb hagyományaihoz. Hazánk feltételei között is kife­jezésre jutott, hogy mindaz, ami valóban népi és demokratikus, ko­runkban törvényszerűen közeledik a tudományos kommunizmus esz­méihez, az új társadalom építésé­nek lenini programjához és gya­korlatához. A Nemzeti Front politi­kája bevált 1945 májusa, 1948 februárja és 1969 áprilisa után is. Nem vitás, hogy a további évek is bizonyítani fogják a szocializmus és a demokrácia szerves egysé­gére épülő elveinek időszerű­ségét. A Nemzeti Front keretében a politikai pártoknak és a társadal­mi szervezeteknek széles hatás­körük van. A vállvetett közös mun­kában megvalósíthatják társadal- (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom