Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-30 / 125. szám, csütörtök

Túl a nehezén Május végi rövid határszemle a Hernád mentén Ezekben a napokban Ígéretes­nek mutatkozik a Kenyheci (Hra­ničná pri Hornáde) Egységes Földmüvesszövetkezet határa. Dúsak a vetések, szépen fejlőd­nek a kapásnövények, s a kaszáló gépek is vastagabb rendeket vág­nak, szebb termést takarítanak be, mint amilyenre a helyi mezőgaz­dasági dolgozók négy-öt héttel ezelőtt számítottak. Úgy tűnik, az időjárás a Hernád mentén is igyekszik bepótolni a márciusi és áprilisi mulasztásait. t Sajnos, az időjárás az idén alaposan megbolygatta nálunk a legkorábbi tavaszi munkák meg­ideje is. Mindezt még tetőzte a repce kifagyása, illetve a kiszán­tott repcének más növénnyel, napraforgóval való pótlása. Nap­raforgóból például 190 hektárt ter­veztünk, ám végül is 350 hektár lett belőle. Eredetileg szemes ku­koricából is ,,csak“ 350 hektárt akar­tunk, de mivel a tavaszi búzát idejében már nem sikerült elvetni, helyébe is kukoricát vetettünk, igy az őszön 420 hektárról kell majd betakarítani ezt a fontos takar­mánynövényt. A határ képe arról tanúskodik, hogy a kenyheci, migléci (Milhost), szinai (Seňa) és bölzsei (Belža) A szemesnek termesztett kukorica nagyobb részét Thomas Gün- ther (balról) és Ivánko László vetették (A szerző felvétele) szokott rendjét - ismeri be Palágyi János, a földmüvesszövetkezet főagronómusa határszemle köz­ben. - A vetést például jóval ké­sőbb kezdtük, mint általában, emellett a gyakori és kiadós eső­zések lehetetlenné tették a’folya­matos munkát. Több olyan nap is volt, amikor rá sem léphettünk a földre. Nagyon sokszor előfor­dult az is hogy a vetők, illetve a magágykészitők csak naponta egy-két órát dolgozhattak. A vetés így lassúvá vált, elhúzódott, viszont az idő haladt, a teendők pedig felhalmozódtak. Felhalmozódtak, mert közben elérkezett a cukorré­pa-, a takarmányrépa- és többek között a kukorica vetésének az földművesek a kevésbé kedvező időjárás ellenére is jó munkát vé­gezték.- Az elmúlt néhány héten át igyekeztünk kihasználni minden munkára alkalas percet. Lehetett szombat, vasárnap vagy más ün­nepnap, ha a szántóföld járható, illetve művelhető volt, senkit sem' kellett kérlelni. Dolgoztunk. Az idei tavaszon a szervezésen is sok múlott, sokkal több, mint akkor, amikor minden a,, nagykönyv“ sze­rint történik. Hogy a tavaszi mun­kákat végül is sikerült agrotechni­kai határidőn belül elvégezni, az részben a Kassa-vidéki (Košice- vidiek) járás mezőgazdasági szol­gáltató üzemeinek és az észak­magyarországi baráti mezőgazda- sági üzemeknek is köszönhető, amelyek többek között a fejtrágyá­zásban s a vetésben is segítettek nekünk. A szinai tyúkfarmnál szépen zöldell, a várakozásnak megfele­lően sorol az a kukorica, amelyet a Tiszakeszi MGTSZ dolgozója, az NDK-ból Magyarországra nő­sült Thomas Günther május tizedi­ké körül vetett.- Szemes kukoricából már né­hány éve 5 tonnán felüli hozamo­kat értünk el. Gondolom, ezt az átlagot az idén is megismételhet­jük, hiszen a vetést gondosan vé­geztük, nem került túl hideg földbe a mag, ügyeltünk a tő- és sortávol­ságra, ugyanakkor olyan hibride­ket termesztünk most, amelyek kedvező időjárás esetén őszre biztosan beérnek és egyúttal gaz­dag termésre is képesek...- Konkrétan?- Legtöbb az LG 5-ös közötte, míg a többi Dea, OSZSZK 247-es, CE 330-as és TO 320-as... A napraforgó szintén fontos nö­vénynek számit ebben a mező- gazdasági üzemben. Tavalyelőtt rekordtermést értünk el, hektáron­ként 3 tonnánál is több termett. Tavaly „csak“ 1,66 tonnát fizetett.- Többéves hagyománya van itt e növény termesztésének - tájé­koztat Palágyi János az egyik napraforgótábla végében. - Hogy milyen termés lesz az idén, azt egyelőre nem lehet tudni. A napra­forgó vetésekor ügyeltünk arra is, hogy a sorok észak-déli irányúak legyenek, mert így később a nö­vényzetet, illetve a táblát jobban járja a levegő. A többi a növényápo­lástól, no meg az időjárástól függ. Azt mondják, a természet rendsze­rint helyrehozza amit korábban el­rontott. Nos, ha ez igaz, akkor a tervünket minden bizonnyal si­kerül teljesítenünk, ugyanis köz­ben azért mi, a növénytermesztők is igyekszünk jól végezni a teen­dőinket, igyekszünk helytállni és bebizonyítani, hogy szövetkeze­tünkön egy gyenge tavasz sem tud kifogni. GAZDAG JÓZSEF Dolgozni csak pontosan, szépen... A vásárlók igénye szerint JÓ PÉLDÁT MUTATNAK Korszerűsítéssel a jövedelmezőség fokozásáért ÚJ SZÚ 1985. V. 30. A nemesócsai (Zemianská Ol- ča) Csehszlovák Néphadsereg Efsz a komáromi (Komárno) járás­ban mindig az élenjárók közé tar­tozott. Jól kihasználta a helyi adottságokat a termelés intenzifi- kálására. A jó talajmüvelés, az elegendő szervestrágya adagolás, a gondos növényápolás, a korsze­rű technológiai módszerek alkal­mazása nagy hozamokat eredmé­nyezett. A szövetkezet gépesített csoportja a korszerű gépekkel az újítási javaslatok segítségével évek óta a lehető legnagyob telje­sítményeket érte el. A vezetőség a javadalmazási alap rugalmas felhasználásával jutalmazta azo­kat, akik nagyobb teljesítményt nyújtottak és kiváló munkát végez­tek. Az állattenyésztésben jó bio­lógiai anyaggal és korszerű mód­szerek alkalmazásával fokozták a termelést. A tejtermelésben a já­rásban a Búcsi (Búé) Efsz-szel versenyeztek. Nem sok különb­séggel hol az egyik, hol a másik efsz került az élre. Amikor arról volt szó, hogy hat efsz-ből és egy állami gazdaságból létre kell hozni a kettes számú kooperációs kör­zetet, a kooperációs tanács élére Csémi József mérnököt, a ne­mesócsai szövetkezet elnö­két választották. Adja át tapaszta­latait más vállalatok vezetőinek is, illetve együttműködve érjenek el még magasabb termelési szintet. A példamutató nemesócsai szövetkezetben tavasz vége felé arról beszélgettünk Csémi József elnökkel, Pál Károly mérnökkel, főállattenyésztóvel, Collos Gábor mérnökkel, főgépesitővel, Pécsi Ferenc főagronómussal, hogyan alakul a gazdálkodás, milyen lehe­tőségek vannak a 7. ötéves terv­időszak utolsó évének teljesítésé­re, milyen módszerekkel lehet még magasabb szintre emelni a termelést. A vezetők számos intézkedést, módszert soroltak fel, amelyek már eddig is kedvezően hatottak a termelés alakulására és a jövőben még nagyobb mérték­ben mutatkoznak meg a nagy ho­zamokban, az állatok termelé­kenységében és a jövedelmező­ség fokozódásában. Jó alapokról indultak, hisz a múlt évet 18 676 000 korona nyereséggel zárták. Túlteljesítették kötelezett­ségvállalásaikat és nagyobb ho­zamokat értek el a tervezettnél. Az őszi búza hektárhozama például 7,28 tonna volt, a tavaszi árpáé pedig 7,29 tonna. Az intenzív fűfé­lék hektárhozama száz tonna volt. Idén a növénytermesztésben min­dent megtettek, hogy az egyes nö­vények hektárhozama a lehető legnagyobb legyen. Jó vetőágyba került a mag és idejében elvégez­ték a növényápolási munkákat is. A jelenlegi időszakban többféle módon segítik elő, hogy a növé­nyek kedvező körülmények között vehessék fel a tápanyagokat és gyorsan növekedjenek. Ennek egyik formája az öntözés. Közel 2000 hektárt öntözhetnek. Ezen a téren is a korszerűsítésre törek­szenek. A régebbi dobos öntöző- berendezéseket a nagy teljesít­ményű Fregat öntözőberendezé­sekkel cserélik ki, illetve ezek kap­nak nagyobb teret az öntözésben. Az idei évben már négy ilyen típu­sú öntözőberendezést üzemeltet­nek. Közismert, hogy ebben a szö­vetkezetben a legkevesebb mű­trágya felhasználásával termelik a terményeket. Ez annak köszön­hető, hogy elemzések alapján, la­boratóriumi vizsgálatokkal állapít­ják meg a szükséges tápanyag­összetételt. Évente a szántóterület 27-s30 százaléka kap szerves trá­gyát, hektáronként 40 tonnát. A trágyagazdálkodásra nem saj­nálják a pénzt. Három korszerű trágyatelepet építenek ötmillió ko­rona ráfordítással. Az állattenyésztésben magas az állatok termelékenysége. A gazdaságban 1200 tehenet tar­tanak, amelyek átlagos tejhozama a múlt évben 4135 liter volt. A táv­lati tervek szerint el akarják érni az évi tehenenkénti 5000 literes tejho­zamot. A sertéstenyésztésben is jó eredményeket érnek el. A terv évente 20 malac elválasztása ko­cánként. Az idei év első negye­dében a hízósertések átlagos napi súlygyarapodása 54 dekagramm volt, a hizómarháké pedig 76 de­kagramm. Az állatállomány jöve­delmezőségét sokféle módon fo­kozzák. Évente például eladnak 60-70 darab előhasú üszőt. Az állattenyésztésben dolgozóknál is következetesen alkalmazzák az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti prémiumozást. A dolgozók jól kihasználják a mun­kaidőt és mindent megtesznek a termelékenység fokozására, mert látják, hogy a vezetőség nagy erőfeszítések árán biztosítja a kedvező feltételeket munkájuk­hoz. Ebben a szövetkezetben pél­dául a korszerű istállókban sem csökken az állatok termelékeny­sége, mert a vezetőség a fizikai dolgozók észrevételeit is figyelem­be véve módosításokat hajtott végre építkezés közben. Ezért ezek az istállók minden szempont­ból megfelelnek az állatok szá­mára. A kettes számú kooperációs körzetben a nemesócsai szövet­kezet jó példát mutat. Magas szin­ten gazdálkodva szemlélteti, ho­gyan lehet jól felkészülni a nyolca­dik ötéves tervidőszak feladatai­nak teljesítésére. A kooperációs tanács határozata alapján szoro­sabbra fűzi kapcsolatait a többi mezőgazdasági vállalattal, hogy azokban is folyamatosan emel­kedjen a termelés szintje. Sok és igényes munka vár még a tanács minden tagjára. A tapasztalt, szakképzett emberek kötelessé­güknél is többet vállalnak, sokszor szabad idejüket is feláldozva tevé­kenykednek a közös ügy érdeké­ben. BALLA JÓZSEF A Šafárikovói Ruhagyár évi ter­melési értéke - 18 évvel létrejötte után - már csaknem eléri a két­százmillió koronát. Az üzem ki- lencszázfős kollektívájának min­denképpen elismerésre méltó tel1 jesítménye a termelékenység megkétszerezése, még ha nem is lehet csupán egyetlen mutatóval értékelni a fejlődést. A férfiöltö­nyök és az úgynevezett szabad­időruhák fele ma már külföldön talál vevőkre. A Szovjetunió eddig is biztos piacot jelentett nagyszá­mú megrendeléseivel, melynek a gazdaságosság szempontjából van nagy jelentősége. A termelés- növekedés üteme az utóbbi idő­ben lelassult, s jelentős növekedé­sével nem is nagyon számolnak a szakemberek. A jövőben sokkal inkább a minőségre kerül a hang­súly, mert ezt igényli a vevő és a megrendelő. S nemcsak otthon, hanem külföldön is. Vajon a mind szigorúbb feltételek mellett vála­szolni tudnak-e a kihívásra, képe­sek-e megfelelni az elvárásoknak a Sajó-parti nagyüzem lányai és asszonyai? Erre a kérdésre keres­tük a választ, a gyártásvezető dol­gozószobájában és a műhelycsar­nokokban. Jó úton haladnak-A Trenčíni Ruhagyár nemzeti vállalat igazgatóságának szakem­berei negyedévenként végeznek komplex minőségi vizsgálatot-tá­jékoztatott Ján Marcinek termelés­vezető. - Üzemünk néhány éve a háromkategóriás besorolás B csoportjába, tehát a középme­zőnybe tartozik. Az elért pontszá­mok azonban többet elárulnak a puszta besorolásnál, s határo­zottan mutatják a jó irányú fejlő­dést. Amíg ugyanis három-négy évvel ezelőtt a kategória alsó ha­tárát érintették a pontszámok, ta­valy már elértük a felső határt, s nem sok választott el a kategória­váltástól, azaz a kitűnő minőség­től. Ez rendkívül jelentős ered­mény, hiszen aki egy kicsit is ért a szakmához, nagyon jól tudja, hogy a minőség terén máról hol­napra nemigen képzelhetők el lát­ványos változások. Ehhez idő, tü­relmes és fegyelmezett munka kell. Szerencsére ma már ott tar­tunk, hogy kollektívánk élgárdája tapasztalt szakmunkásokból áll, akik naponta bizonyítják hozzáér­tésüket, rátermettségüket. A válla­lati igazgatóságon belül hat üzem szocialista munkaversenyében a harmadik helyen állunk a tavalyi értékelés szerint, s ez már egyfaj­ta rangot, belső megbecsülést is jelent számunkra. Tartalékaink természetesen még vannak, mert tény, hogy nem minden dolgozó tud még megfe­lelni az elvárásoknak. Ha a szigo­rú minőségi normákat megköve­teljük - márpedig megköveteljük jócskán akadnak, akik a meny- nyiségi normát csak 90-95 száza­lékra teljesítik. Kiváló dolgozóink­nak köszönhetjük, hogy az átlag­teljesítmény végül is meghaladja a száz százalékot. Az üzemvezető szakmába be­avató szavai után megismerke­dünk a minőségellenőrzés struktú­rájával, az anyagi érdekeltségen alapuló bérrendszerrel is. Betekin­tést nyerhetünk az üzem elmúlt évi termelésének elemzésébe. Ebből kiviláglik, hogy a tavaly elkészített 924 ezer darab késztermék közül több mint 892 ezer darabot minő­sítettek első osztályúnak, ami 96,52 százaléknak felel meg. Ap­róbb fogyatékosságok miatt a má­sodik árkategóriába soroltak 26 786 öltönyt, zakót és farmer- nadrágot, míg 4858 termék (az össztermelés 0,52 százaléka) III. osztályú lett; ezt csak jelentős árengedménnyel értékesítheti a kereskedelem. Sok ez vagy ke­vés? Megítélés dolga. Minden­esetre a kereskedelem részéről tavaly több reklamáció érkezett, mint korábban, ami persze nem feltétlenül a gyárban végzett mun­ka bírálata. Nemcsak a varrónőkön múlik Tény, hogy a vásárlók igénye­sebbek lettek, ami alapjában véve a fejlődés jele. A korábbi eszten­dőkben például a vásárlóközön­ség és a kereskedelem nem tulaj­donított túl nagy fontosságot a va­salásnak. Újabban viszont a rekla­mációk tekintélyes részét képezik az ilyen és ehhez hasonló „apró­ságok“. Előfordulnak a terméke­ken zsírfoltok, pecsétek, na és a szabás-varrásból eredő fogyaté­kosságok is. Akadnak aztán olyan minőségi akadályok, melyekről nem a varrónők tehetnek. Az eiső helyen az anyagok, szövetek mi­nőségét kell említeni, hiszen a 24 fős minőségellenőrző csoport munkaidejének jelentős része en­nek vizsgálatával telik el. Sajnos, a textilipar még most is nagyon gyakran rontja a késztermék mi­nőségét. Rendkívül sok gondot okoz a kordbársony és egyéb szö­vetek minősége. A jó munka megbecsülése Rögtönzött gyárlátogatásunk alkalmával kíváncsiak voltunk arra is, vajon a közvetlenül érdekeltek, a varrónők, miként vélekednek a minőség kérdéséről, egyáltalán kifizetődő-e pontosan és jól dol­gozói. Szerencsénk volt, mert ép­pen a 6523-as számú műhely dol­gozóit találtuk a varrógépek mel­lett, akikről az a hír járja, hogy a jók között is a legjobbak. Ha a tapasztalt szakmunkások közé időnként egy kezdő kerül, az a többiek segítségével hamarosan teljes értékű birigádtaggá válik. Többek között ez is sikerük egyik titka. A hátsó zsebeket varró Juhász Klára például az üzem beindítása óta dolgozik a gyárban. Alig akad olyan hónap, hogy ne kerüljön a dicsőségtáblára. Másik beszél­getőpartnerünk Szőke Erzsébet szintén a tapasztalt varrónők közé tartozik. Mindketten határozottan állítják, hogy érdemes jól, ponto­san dolgozni. Kezdetben havonta 100-200 javításuk is akadt, az utóbbi időben azonban már csak havonként 10-20, és ez a boríték vastagságát is befolyásolja. Ilyen kis hibaszázalékkal már kifizetődő a szaratovi munkamódszer szerint dolgozni, ami újabb plusz 200 ko­ronát jelent havonta. Hasonló vé­leménye van Fenyvesi Júliának is, aki tizenegy éve végzi ugyanazt a műveletet - a nadrágvasalást.- Attól függetlenül, hogy való­ban összeforrott, nagy teljesítmé­nyekre képes ez a kollektíva, bi­zony jelentős különbségek vannak a keresetek között - mondja Klára Mattašová műszakvezető -, és ebben a minőség mind nagyobb szerepet játszik. Dolgozóink képe­sítésük, gyakorlatuk és korábbi teljesítményük alapján kerülnek az egyes bérosztályokba, de a bérek szempontjából azért a mindenkori teljestímény a meghatározó. S ná­lunk nagy a hajtás, senki sem akar lemaradni, senkit nem kell nógat­ni. Az átlagkeresetek ennek meg­felelően már 2500 korona körül mozognak, ami női szakmában azt hiszem egyedülálló a járásban. Ez szerintem az ösztönző, meny- nyiségi és minőségi normára épü­lő bérrendszernek köszönhető. Az idei év első negyedének eredményei csak megerősítik a műszakvezető szavait. Bár a rendkívül kemény téli időjárás miatt januárban és februárban akadtak termeléskiesések, a má­jusi hónapot már tiszta lappal kezdhették. Ehhez még túlórázás­ra, rendkívüli műszakok beiktatá­sára sem volt szükség. HACSI ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom