Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-30 / 125. szám, csütörtök
További jókívánságok (ČSTK) - Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnökünknek és Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnöknek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából ugyancsak jókívánságaikat tejezieK ki: Harold Bemard St. John barbadosi miniszterelnök, Linden Forbes Sampson Burnham guayanai elnök, Mohammed Ali Khamenei iráni elnök FHward Philip Seaga jamaicai miniszterelnök, Aristides Maria Pereira, a Zöldfoki Köztársaság elnöke, Mohammed Ziaul Hakk tábornok, pakisz- ,áni elnök, Mohammed Sziad Barre marsall, Szomáliái elnök, Canaan Sodindo Banana zimbabwei elnök és Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnök. Meghalt Karel Stehlík nemzeti művész A Szovjetunió megerősíti korábbi javaslatait A külügyminisztérium nyilatkozata (ČSTK) - A Szovjetunió és szövetségesei által a fasiszta Németország felett aratott történelmi győzelem 40. évfordulója kapcsán ismét kiemeltük, hogy minden békeszerető ember kötelessége ■ megakadályozni a háborús konfrontáció megismétlődését, amely a jelenlegi feltételek között nukleáris katasztrófába sodorná a világot. Ezért joggal aggaszt bennünket, hogy nyugati határaink mögött egyre aktívabbak a mesterségesen felélesztett és szított, hivatalosan támogatott revansizmus erői. Az egyik legutóbbi akció, amely Csehszlovákia és más testvéri szocialista országok ellen irányult, a Stuttgartban megrendezett idei, 36. szudétanémet találkozó volt. Stuttgart Baden-Württemberg tartomány székhelye, s ez a szövetségi tartomány már tizedszer látta vendégül a szudétanémet Landsmannschaft vezetősége gyülöletszító akciójának résztvevőit. Az önmagukat az összes volt szudétanémet képviselőinek feltüntetők beszédei és kijelentései ezúttal is azt mutatják, hogy a „megbékélés" és a megértés“ jelszavával, kiagyalt jogi konstrukciókkal és a „hazához való jogra" hivatkozva újra kétségbe vonják az ENSZ alapokmányának és a helsinki értekezlet záróokmányának alapelveit és azokat a nemzetközi dokumentumokat, amelyek a háború utáni európai rendezésről intézkednek. Az úgynevezett német kérdés nyitottságára való hivatkozásra - amely kérdés rendezését az európai béke feltételeként tüntetik fel -, Csehszlová- kia-ellenes igényeket is támasztanak. Jellemző, hogy a fasizmus leverése 40. évfordulójának kapcsán igyekeznek elterelni a figyelmet arról, hogy a második világháború kirobbanását a hitleri nácizmus okozta, és a szudétanémet henleinisták hozzájárultak Csehszlovákia szétzúzásához s népének szenvedéséhez és leigázásához. Sajnálatra méltó az a tény, hogy a stuttgarti találkozón a szövetségi kormány, a szövetségi parlament és a tartományi kormányok képviselői is részt vettek. Ez a lépés ellentétes az NSZK kormányköreinek azzal az állásfoglalásával, hogy a jószomszédi kapcsolatok fejlesztésére törekszenek Csehszlovákiával. Csehszlovákia határozottan elutasítja az olyan akciókat, mint a 36. szudétanémet találkozó volt, mert ezek súlyosan veszélyeztetik országaink kapcsolatainak továbbfejlesztését. Időszerű kultúrpolitikai kérdésekről (Tudósítónktól) - Tegnap Bratislavában egynapos szemináriumot rendezett a Szlovákiai Újságírók Szövetségének kultúrpolitikai klubja és nemzetiségi bizottsága, amelyen Rudolf Jurik, az SZLKP KB osztályvezetője tartott előadást A CSKP kultúrpolitikájának időszerű feladatai címmel. Méltatta azokat a sikereket, amelyeket pártunk XVI. kongresszusa óta értünk el szocialista kultúránkban és közművelődésünkben, majd részletesen szólt a megoldásra váró feladatokról, gondokról is. Ezt követően a CSEMADOK KB és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének jelen lévő képviselői tájékoztatták az újságírókat a nemzetiségi kulturális szövetségek eszmei és népművelő munkájáról, a soron lévő fesztiválokról. Az előadást és a beszámolókat vita követte. -y-f (ČSTK) - A Cseh Kulturális Minisztérium, a Dél-csehországi Kerületi Nemzeti Bizottság s a Csehszlovákiai és a Csehországi Képzőművészek Szövetsége közli, hogy Karéi Stehlík festőművész, nemzeti művész, Az építésben szerzett érdemekért kitüntetésnek és a Cseh Szocialista Köztársaság Nemzeti Díjának tulajdonosa, május 28-án České Budéjovicé- ben 73 éves korában elhunyt. Személyében a csehszlovákiai művészet és közönségünk odaadó alkotót, a szocialista képzőművészeti kultúra jeles személyiségét veszítette el, aki rendkívül gyümölcsözően járult hozzá a képzőművészet és szocialista társadalmunk fejlesztéséhez. Búcsúztatása május 31-én, pénteken délután 2 órai kezdettel České Budéjovicében lesz. A Csehszlovákia 1985 kiállítás előtt (ČSTK) - Miroslav Zavadil, Csehszlovákia szovjetunióbeli nagykövete tegnap Moszkvában sajtóértekezleten tájékoztatott a szovjet fővárosban holnap ünnepélyesen megnyíló Csehszlovákia 1985 elnevezésű jubileumi kiállítás eszmei-politikai küldetéséről és tartalmáról. Hangsúlyozta, hogy az eddig legnagyobb méretű külföldi kulturális-politikai kiállítási akcióval méltóképpen zárulnak Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulója kapcsán megtartott ünnepségek. A kiállításon megismertetik a pavilonok látogatóit azokkal az eredményekkel, amelyeket hazánk a szocializmus építésének négy évtizede alatt elért. A pavilonok összesen 17 500 négyzetméternyi területet foglalnak el és mintegy 6 ezer négyzetméternyi területen a szabad ég alatt állítják ki a hat témakörbe sorolt termékeket. A Szövetségi Gyűlés ratifikálta a Varsói Szerződés meghosszabbításáról szóló jegyzőkönyvet (Folytatás az 1. oldalról) mörült politikai pártok és társadalmi szervezetek képviselői és más vendégek. Jelen voltak az ülésen a Varsói Szerződés tagállamai csehszlovákiai diplomáciai hivatalainak képviselői is. Az ülés kezdetén Alois Indra tájékoztatta a legfelsőbb törvényhozó testület tagjait a Varsói Szerződés tagállamai parlamentjei képviselőinek május 14-i budapesti találkozójáról. A budapesti találkozó résztvevői egyöntetűen hangsúlyozták a Varsói Szerződés történelmi szerepét a szövetséges országok sokoldalú együttműködésének elmélyítésében, az európai és a világbéke megőrzésében és megszilárdításában. Üdvözölték az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának a második világháború befejeződésének 40. évfordulója alkalmából a világ népeihez, parlamentjeihez és kormányaihoz intézett felhívását, s újból felhívták Európa és a világ parlamentjeit és parlamenti képviselőit, hogy legyenek partnerek a nukleáris veszély elhárításáért, a világbékéért és az általános biztonságért vívott harcban. A napirend jóváhagyása után Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök megindokolta a CSSZSZK kormányának javaslatát a Varsói Szerződés hatályának meghoszabbításáról szóló ez év április 26-án Varsóban aláirt jegyzőkönyv ratifikálására. A miniszterelnök beszédét követően Miloslav Štépán képviselő a Népi Kamara állandó bizottságainak állásfoglalását ismertette a kormányjavaslattal kapcsolatban. Egyebek közt megállapította: a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben, amelyért az imperialista erők - élükön az Amerikai Egyesült Államokkal - felelősek, a Varsói Szerződés meghosszabbítása rendkívüli jelentőségű politikai tett. Miloslav Blahník képviselő a Nemzetek Kamarája állandó bizottságának véleményét tolmácsolva többek közt rámutatott a Varsói Szerződés fennállásának harminc éve alatt sokszor bizonyságot tett arról, hogy új típusú, a nemzetközi kapcsolatokban egyedülálló katonai-politikai szervezet. A vitában nyolc képviselő szólalt fel. Az első, Marie Kabrhelo- vá, a Szövetségi Gyűlés kommunista képviselői klubjának nevében javasolta a Varsói Szerződés meghosszabbítására vonatkozó kormányjavaslat jóváhagyását. Jozef Škula képviselő felszólalásában a szocialista országok létérdekei kollektív védelmének fontosságát fejtegette, rámutatva az imperialista köröknek a fegyverkezési hajszából és a katonai fölény megszerzésére irányuló politikájukból eredő veszélyre. A következő szónok, Bohuslav Kučera képviselő áttekintve a Varsói Szerződés tagállamainak a hatvanas és hetvenes években az európai és a világbéke megőrzésére irányuló kezdeményezéseit felhívta a figyelmet az imperialista körök új lázas fegyverkezési hullámának veszélyeire. A kiélezett helyzet ellenére a Varsói Szerződés tagállamai tovább folytatják a nemzetközi légkör megjavítására irányuló erőfeszítéseiket. Ennek bizonysága Mihail Gorba- csovnak, az SZKP KB főtitkárának nemrég tett javaslata is, hogy a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulója alkalmából a tanácskozás egykori résztvevői újból erősítsék meg elhatározásukat, hogy folytatni kívánják a Helsinkiben elkezdődött enyhülési folyamatot. Fekete József képviselő felszólalásában utalt a csehszlovák nép nemzeti felszabadító küzdelme betetőzése és hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulója alkalmából a múlt év áprilisában kibocsátott felhívás nyomán kibontakozott széles körű aktivitás gazdasági és védelmi jelentőségére. A Csehszlovák Néppárt parlamenti klubjának nevében Jaroslav Srb képviselő méltatta a Varsói Szerződés jelentőségét hazánk biztonsága és népünk boldog élete szempontjából. Rámutatott, hogy a Varsói Szerződés az elmúlt harminc év alatt bebizonyította, hogy a történelem során az első olyan szövetség, amely törekvéseinek középpontjában a béke megőrzése áll. Irena Horečná képviselő a Szovjetunió és a Varsói Szerződésnek a béke megőrzése terén betöltött szerepéről szólt. Aláhúzta, hogy a Szovjetunió és szövetségesei a második világháború után a hidegháború legsúlyosabb éveiben is az eltérő társadalmi rendszerű államok közti békés egymás mellett élésre törekedtek. ,,Egész életemben munkás voltam - mondotta - s mint a munkásosztály tagja egyértelműen kijelenthetem, hogy a Varsói Szerződés meghosszabbítása teljesen megfelel népünk óhajának, létérdekeinek és a világbéke ügyének.“- A Varsói Szerződés megbízható védőpajzs az USA és más NA- TO-országok által támogatott nyugatnémet revansizmus ellen - mutatott rá felszólalásában Alois Huml képviselő. A képviselő visszautasította az antikommunista propaganda rágalomhadjáratát a Varsói Szerződés ellen. A vita utolsó felszólalója Jozef šimúth képviselő, a Szlovák Megújhodás Pártja nevében támogatta a Varsói Szerződés meghosszabbításának ratifikálását. Ezután a CSSZSZK Szövetségi Gyűlése egyhangúlag határozatot hagyott jóvá, amelyben kifejezi egyetértését a kormány javaslatával, a Varsói Szerződés meghosz- szabbításáról ez év április 26-án Varsóban aláirt jegyzőkönyv ratifikálásával. Ezzel a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 18. együttes ülése befejeződött. SOMOGYI MÁTYÁS (Folytatás az 1. oldalról) örülünk, hogy Moszkvában üdvözölhetjük önt, tisztelt Craxi úr, mégpedig annál is inkább, mert mint olasz kormányfő, első ízben jár nálunk. A Szovjetunióban tett látogatása kétségtelenül kifejezi mindkét fél óhaját a szovjet-olasz politikai érintkezések további aktivizálására. Értékeljük azt, hogy a Szovjetunió és Olaszország között kölcsönösen előnyös kapcsolatok létesültek különböző területeken és ezek a kapcsolatok jól fejlődnek. Már nemegyszer megtörtént, hogy Nyugat-Európában éppen az olasz államférfiak tanúsítottak előrelátást és megfontolt eljárást, s a Nyugat és Kelet közötti kapcsolatok megjavítására irányuló komoly kezdeményezések hívei voltak. Nem felejtettük el a kereskedelmi és gazdasági téren megvalósult jelentős akciókat sem, amelyeket bátorság és vállalkozókészség jellemzett, s amelyek jelképe eddig a Volga menti Togliatti városban levő nagy üzem. Sem ön, sem mi nem hunyunk szemet afelett, hogy a Szovjetunió és Olaszország között különböző nézetek vannak egyes, nem is jelentéktelen nemzeközi problémákra vonatkozóan. Fontos azonban az, hogy megvan a kétoldalú erőfeszítés a konstruktív párbeszéd megkezdésére. Ez elkerülhetetlen. A világ nehéz időszakot él át. Tekintettel az ismert okokra, nem teljesültek a remények, amelyeket a népek joggal fűztek a nemzetközi kapcsolatok pozitív változásainak folyamatához, amely változások számos ország erőfeszítésének köszönhetően a hetvenes években kezdődtek meg. Ezt a folyamatot helyettesítette a konfrontáció, s ez ösztönzi a fegyverkezési hajszát, amely már amúgy is messzire ment. Ebből az ördögi körből - szembenállás-fegyverkezési hajsza-szembenállás - ki lehet törni és ki kell törni. Az emberi civilizációnak egyszerűen nincs más kiútja. Olaszországban, de nemcsak Olaszországban, biztosak lehetnek a Szovjetunió politikájában. Azért beszélek erről, hogy hangsúlyozzam: a Szovjetunió béketörekvéseit társadalmi rendszerünk lényege, világnézetünk és erkölcsünk határozza meg. Ezért gondolataink visszatérnek azokra a tapasztalatokra is, amelyeket a 70-es években szereztünk, amikor sikerült a különböző társadalmi rendszerű és a különböző katonai-politikai tömörülésekhez tartozó államok békés együttműködésének jó politikai, jogi és erkölcsi-lélektani alapjait lerakni. Ezért kívánjuk újjáéleszteni az enyhülési folyamat szellemét, légkörét és lényegét, s készek vagyunk még tovább is menni a megbízható nemzetközi jogrend és biztonsági rendszer irányába. A genfi szovjet-amerikai megbeszéléseken, amelynek második fordulója csütörtökön kezdődik meg, a Szovjetunió kész érdemben keresni a kölcsönösen elfogadható megoldásokat. Hasonló készséget tárgyalási partnerünk részéről sajnos még nem tapasztalhattunk. Sok minden arra utal, hogy az Egyesült Államok bármilyen áron keresztül akarja vinni az új fegyverfajta - a támadó űrfegyverek kifejlesztésének terveit. De ezen az áron nemcsak a genfi megbeszéléseket áshatják alá, hanem meghiúsíthatják a fegyverkezési hajsza megállításának a kilátásait is. Mi a Szovjetunióban más logikához igazodunk. A világűr az emberiség közös kincse és nem válhat katonai versengés térségévé. A világűr militarizálására nem kerül sor, ha lehetségesnek mutatkozik mind a hadászati atomfegyverek, mind a közepes hatótávolságú atomeszközök számának lényeges csökkentése Európában. A közepes hatótávolságú európai atomfegyverek kérdésével érthetően külön foglalkoztunk véleménycserénk során. Szeretném teljes határozottsággal hangsúlyozni, hogy ebben a kérdésben készek vagyunk igen messzire elmenni. E problémakörben annak idején előterjesztett javaslataink most is érvényben vannak. Megvalósításuk ahhoz vezetne, hogy az Európában levő közepes ható- távolságú rakéták tekintetében a Szovjetunió és az USA között elérnék a lehető legalacsonyabb szintet, vagyis a nullát. Az európai részen lévő közepes hatótávolságú rakétáinkat illetően semmivel sem rendelkeznénk többel belőlük, mint amennyi a franciáknak és a briteknek van, mégpedig sem a rakéták száma, sem a robbanófejek száma tekintetében. A visszavont rakétákat készek vagyunk megsemmisíteni és sehova sem áthelyezni. Megemlítem azt is, a Szovjetunió- már régen kijelentette, hogy ha megállapodás jön létre az atomfegyverek korlátozásáról Európában és ha ez a megállapodás érvénybe lép, akkor beszüntetjük az SS 20-as rakéták telepítését is a Szovjetunió keleti részein azzal a feltétellel, hogy az ázsiai térségben nem változna meg lényegesen a stratégiai helyzet. Ezt megerősítjük ma is. Ami Európát illeti, újból kijelentjük: a Szovjetunió mindennél jobban kívánná, hogy erről a kontinensről teljesen eltávolítsák mind a közepes hatótávolságú, mind a hadászati atomfegyvereket, vagyis azokat a fegyvereket, amelyek európai célpontok elérésére szolgálnak. A Szovjetunió régen kész erre, de a NATO-országok inkább úgy tesznek, mintha nem volna tudomásuk javaslatunkról. Az elemi logika mondja: ahhoz, hogy megkezdődhessen a leszerelés, mindenekelőtt a fegyverkezési hajszát kell megállítani. A Szovjetunió éppen azért, hogy megkönnyítse a fegyverek számának csökkentésére való áttérést, javasolta, hogy a genfi szovjet-amerikai tárgyalások időszakára fagyasszák be a támadó űrfegyverek, a hadászati támadó fegyverek és a közepes hatótávolságú atomeszközök fejlesztését. Jóakaratunk jeléül egyoldalúan novemberig beszüntettük közepes ható- távolságú eszközeink elhelyezését Európában. Még mindig várjuk a választ a másik féltől erre a kezdeményezésre. összefoglalva szeretném hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió világos, konkrét és messzemenő javaslatainak megvalósítása kétségtelenül alapvetően megváltoztatná, megjavítaná az egész helyzetet Európában és az egész világon. Meggyőződésünk, hogy Olaszország más államokkal együtt az ilyen fordulathoz nem csekély mértékben hozzájárulhatna. Az európai biztonság megszilárdításáról szólva, szeretnék rámutatni, hogy nyilvánvaló bizonyos közelség a Szovjetunió és Olaszország viszonyulásában a stockholmi konferenciához. Azt akarjuk, hogy a lehető leghamarabb megkezdődjön a tárgyalás a lényeges kérdésekről és megfelelő dokumentumokat dolgozzanak ki. Úgy tűnik, bátrabban kell keresni olyan megállapodást, amely a politikai jellegű, jelentős intézkedéseket egybekapcsolná a katonai bizalomerősítő, kölcsönösen elfogadható, konkrét intézkedésekkel. A helsinki konferencia Záróokmánya aláírásának ez év augusztus 1-re eső 10. évfordulójáról nézetünk szerint az enyhülési folyamat felújításának és elmélyítésének jegyében kell megemlékezni. E dokumentum történelmi jelentőségét, amelyet áthat az enyhülés szelleme, az aláíró államok közös akciójával kell megerősíteni. Természetesen határozottan meg kell hiúsítani az európai területi és politikai realitások megsértésére irányuló kísérleteket, tegyék azokat bármilyen ürüggyel. Megbocsáthatatlan könnyelműség volna szem elől téveszteni azt, hogy éppen Európa háború utáni elrendezése biztosított 40 békés évet e kontinensnek. Szeretnék még említést tenni az európai ügyek egyik szempontjáról. Európa olyan világrész, ahol különféle sokoldalú szervezetek működnek, amelyek bizonyos szerepet játszanak a világgazdaságban és a nemzetközi politikában is. Mindenekelőtt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsára és az Európai Gazdasági Közösségre gondolok. Úgy vélem, itt az ideje kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat létesíteni közöttük. Ha az EGK tagállamai „politikai egységként“ lépnek fel, készek vagyunk megtalálni velük a közös nyelvet konkrét nemzetközi problémákban is. A szónok a továbbiakban a világ válsággócairól szólt, majd a kétoldalú kapcsolatokról leszögezte: „A Szovjetunió és Olaszország kölcsönös kapcsolatainak nem rossz a jogi alapja. Az elmúlt évtizedekben kidolgozták az együttműködés mechanizmusait és eszközeit, például 1972-ben a politikai konzultációkról szóló jegyzőkönyvet és a kétoldalú dokumentumok egész sorát a gazdasági, a tudományos-műszaki és a kulturális csere területén. Ezeket az eszközöket bizonyára még hatékonyabban lehetne felhasználni a két fél hasznára, valamennyi nemzet békéje és biztonsága érdekében. Készek vagyunk részt venni ebben az erőfeszítésben. Meggyőződésem, hogy még sok hasznos tehető a szovjet-olasz kapcsolatok további fejlesztése érdekében, ha a kölcsönös tiszteletből, a szovjet és az olasz nép kölcsönös rokonszenvéböl indulunk ki, és ha erőfeszítésünk kölcsönös. A vacsorán pohárköszöntőt mondott Bettino Craxi is, majd Olaszország moszkvai nagykövetségén sajtóértekezletet tartott. ÚJ SZÚ 2 1985. V. 30.
