Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám, hétfő

K ônsztantyinovo... A rjazanyi földnek ez a szerény sarka végtelenül kedves és közel áll azokhoz, akik szeretik Szergej Je­szenyint, a nagy orosz költőt. Minél • jobban közeledünk Konsztantyinovóhoz, annál élén- kebb a táj, köröskörül nyirfalige- tek. Akszenovo, Kuzminszkoje, Volohna, Konsztantyinovo. Nehe­zen lehet megmondani, hol ér vé­get és hol kezdődik a másik falu. Egyetlen széles utcából áll, s az Oka meredek jobb partján terül el nyin hajfürtjét, csészéjét, halotti maszkját, kéziratait. Arrább a kerítés mellett akácok és bodzafák. A templomon túl a régi temető. Jobb sarkában csa­lánnal benőtt mohás sírkövek közt egy régi kőemlékmű. Jeszenyin szeretett elüldögélni ezen a kö­vön. Innen gyönyörű kilátás nyílik az Oka menti tájakra. Mint sötét acélcsik, úgy hömpölyög a nyu­godt viz A partnál kikötve a Szer­gej Jeszenyin nevét viselő sétaha­jó. Az Oka túlsó partján a tehén­csorda. Csörömpölnek a vödrök, mennek az emberek fejni. Hallani a fejők beszélgetését. Jobbra a tá­volban a kuzminszkojei zsilipek lényei, és idehallatszik a zsilipek­ről lezúduló viz moraja. Valahol hajó kürtöl. Belépek a Jeszenyin-múzeum- ba Láthatjuk benne Jeszenyin fényképeit, kéziratait, a költő cilin­derét, bőröndjét, azt az asztalt, amelynél a Kaukázusban a perzsa motívumok halhatatlan sorait irta. Az épülettel szemben, a Jesze­Mint a nyírfa... Látogatóban a Jeszenyin Irodalmi Múzeumban Konsztantyinovo. Csendes, tiszta, zöld színben pompázó község. Főterén nagy táblán ez áll: Kerekebb csoda, mint e Sí ráz, látnál gyönyörűt te Rjazányban. (Weöres Sándor fordítása) Varjúfészekkel megrakott kar­csú, öreg nyírfák közt visz az út egy régi, félemeletes épület felé. Külseje az Anna Sznyegina sorait juttatja eszünkbe: Úriház. Magasabb tornácszint. Homlokzata rogyni törött. Bóditó illatú jázmin a kert sövénye mögött. (Jánossy István fordítása) Gazdája a fiatal, érdekes, mű­velt földbirtokosnő, Ligyija Ivanov­na Kasina volt, róla mintázta Je­szenyin Anna Sznyegina alakját. 1969 óta itt az irodalmi múzeum. Az első szobában fényképeken rjazanyi tájak, népviselet, fafara­gások, a költő szüleinek fényké­pei, palatábla, könyvek, amelyek­ből Jeszenyin a helybeli iskolában tanulhatott. A másik szobában lát­ni 1916-ban megjelent első köte­tét Ivanova Galina Petrovna, a múzeum munkatársa elmondja, hogy 54 nyelven jelentek meg a költő versei. Megmutatja Jesze­nyin-porta bejárata előtt a vendé­geket magas nyárfa fogadja. 1924 májusában ültette a költő, külföldi útjáról való hazatérte után. Az erős füzek óvatosan érnek hozzá a ,,kék zsalus kis ház“ gerendafa­laihoz. A többször leégett, s 1930- ban újjáépült ház 1965-től Jesze- nyin-múzeum. A költő húgai segít­ségével visszaállított berendezé­sek visszavisznek abba az időbe, amikor még szaladt a toll a papír­lapokon, sietett, hogy szavakba öntsön mindent. A konyhában a hófehér orosz kemence, az ebédlőasztalon a veder nagyságú szamovár, sok családi teázás ta­núja, a polcokon agyagfazekak, tálak, tányérok, a piszkavas, az anya háncspapucsai, törülközője, kis sajtárak. Az első kicsi szobá­ban, a faágy fölött, amelyben Szergej aludt, ott függ anyja „régi­módi, ócska ködmönkéje“. Mellet­te a faládikó, amelyben az iskolás Jeszenyin könyveit, első verseivel teleírt kis füzeteit tartotta. A jobb sarokban a régi falióra. Élő tanúja annak, ami itt sok évvel ezelőtt történt, s még is méri az időt. Az óra alatt kis fiókos szekrény. Rajta az a kék abrosz, amely a szobát díszítette ünnepnapokon, amikor Kulturális mozaik Csehov - miniatűr kiadásban A Knyiga szovjet könyvkiadó Anton Csehov születésének 125. évfordulója alkalmából miniatűr ki­adásban jelentette meg a nagy orosz író legismertebb novelláit. Csehov kisepikai műveit a mind népszerűbb miniatűr formában a Szovjetunión kívül Svájcban, az NSZK-ban, Magyarországon, Franciaországban és másutt is megjelentették. Biok művei - 15 kötetben A szovjet könyvpiacon megje­lent Alekszandr Biok, a nagy szov­jet-orosz költő, összegyűjtött mű­veinek első kötete. 'Költői is iro­dalmi életművének kiadását tizen­öt kötetre tervezik, részletes élet­rajzzal és bibliográfiával. Az első kötet a költő 1898 és 1904 között keletkezett verseit tartalmazza. Magyar könyvtermés A Budapesten közzétett statisz­tikai adatok szerint a magyaror­szági könyvkiadók tavaly össze­sen 9128 művet adtak ki megkö­zelítőleg 103 millió 10 ezer pél­dányszámban. A legnagyobb ér­deklődés ismét a szépirodalom és a tudományos-ismeretterjesztő irodalom iránt volt, de az olvasók mind nagyobb mértékben keresik a különféle szakirodalmat is. A magyar könyvkiadók tevékeny­ségében jelentős helyet foglal el továbbra is a fordítás-irodalom. Film Leninről A szovjet és a lengyel filmesek közötti széles körű együttműködés keretében számos koprodukcios filmet készítenek, köztük Lenin a barátai között című dokumen­tumfilmet a nagy gondolkodó és államférfi lengyelországi tartózko­dásáról. Varsóban és más lengyel nagyvárosokban az idén szovjet filmhetet rendeznek, melyen az utóbbi négy évtized legjelentő­sebb szovjet filmalkotásait mutat­ják be. Moszkvában és Leningrád- ban viszont lengyel filmnapokat terveznek. Regény - opera alapján A múltban rendszerint irodalmi alkotások szolgáltak operalibret­tók alapjául. Marion Z. Bradely amerikai írónő most az ellenkező utat választotta: Mozart ismert operájának, a Varázsfuvolának librettója alapján nagyszabású re­gényt írt Az éj leánya címmel. A regény a várakozásnál sokkal nagyobb sikert aratott az olvasók körében, s már több mint egy hónapja az amerikai bestseller­lista élén áll. Film John Reed-ről Az NDK televíziója a napokban bemutatta az Amerikai férfi című dokumentumfilmet, mely John Reed amerikai újságíró életéről fest képet. A film időrendben mutatja be életének eseményeit egészen addig, míg ismert és jelentős újság­íróvá vált. Reed többek között átélte és forró hangütésü riportok­ban megírta a mexikói forradalmat éppúgy mint az első világháború európai eseményeit. A világ első­sorban mint a Tíz nap, amely megrengette a világot című könyv szerzőjeként ismeri. (kö) Szergej hazajött. gerendatalon ott függ a sarló, amellyel a költő anyja aratott, a sarokban a kasza, melyet a költő is kézbevett. A ház mögött egy kis szalmate­tős kunyhó. 1922-ben épült. Abla­kai alatt egy terebélyes almafa, a költő apja ültette 1921-ben. E kunyhó ablakából látta a költő, hogy „kint őszi berkenyék máglyái égnek“, „hársak zöld mancsai lengnek“. A kunyhóhoz közel, a meggyfabozótokban bádogtetős magtár. Nyáron gyakran aludt benne a költő, sok verse itt szüle­tett: a Jószerencse, áldd meg, a Hazatérés a szülőföldre, Levél anyámhoz, az Anna Sznyegina néhány része... Elnézem a szürke parasztháza­kat, az udvarokon túl gyümölcsö­sök és zöldséges kertek keskeny sávja húzódik. Szeptember vége felé jár, s az este olyan hűvös, hogy vattakabátba bújunk. A Jeszenyinnel egykorú Kuzma Vasziljevics Cibin így idézte föl játszótársát:-Jól emlékszem, hogyan jártunk ki az Okára. Volt úgy, hogy kora reggel befutottam Je­szenyinhez: „Gyere a rétre!" „Azonnal, vári meg az utcán...“- És lám, már az Okán va­gyunk. Átúszunk a túlsó partra, elindulunk a réten a messzi föld­sáv felé. Homokos partja, ahol olyan jól lehet fürödni, ahol olyan magas a fű és sok a földieper, kedvenc helyünk. Néha elme­gyünk a Sztaricához, az Oka régi medréhez, melynek partját füzes és nád borítja.- Emlékszem, Jeszenyin na­gyon szerette a virágokat. Tavasz- szal a rétjeink egészen a kaszáló­kig - tarka szőnyegek. Jeszenyin­nek a virágok eleven barátai voltak... Le-lemegyek az Oka partjára. Halászhálók száradnak, a kövek közt hatalmas kagylóhéjak. Eszembe jut, ide járt Jeszenyin, itatni a lovakat. Sokszor látta 3 mozdulatlan víztükörben a Hol­dat. Amikor a lovak ittak, azt hitte, hogy megisszák a Holdat, s örült, hogy a Hold a gyűrűző vízzel el­úszott a szájuk elől... Bárhol is járt Jeszenyin, mindig visszavágyott ide, az ismerős me­zei ösvényekre, a zöld térségekre, az Oka partjára. Nem véletlen, hogy évente több százezren meg­fordulnak ezeken a helyeken, mert itt világosabban, tisztábban cseng a költő hangja, jobban láthatók a versek képei. A végtelenbe nyúl­nak a rjazanyi mezők, s a nyírfák úgy állanak, mint valami hatalmas gyertyák. Jeszenyin is egyfajta jel­kép. Oroszországé. Mint - a nyír­fa BÁN PÉTER Mátyás József (Románia): Nyitány Hölderlin pártján Emlékezés Stephan Hermlin 70. születésnapján Gyűjteményes kiadásokat nem számítva hat verseskötetet sorol fel az egyik külföldi lexikon Ste­phan Hermlin neve alatt, még több elbeszélést és elbeszéléskötetet, meg publicisztikai írásokból kere­kített könyveket, utoljára pedig azt hagyja, ami itt a Duna-Tisza tájon szívünket leginkább melegíti: versfordító tevékenységét. Angol, amerikai, dél-amerikai, francia, tö­rök és magyar költőket emleget a lexikoncikk, s hozzátehetjük, hogy a németül szóra bírtak közt ilyen nevek ékeskednek, mint Paul Éluard, Louis Aragon, Pablo Neru­da, Janus Pannonius, Batsányi János, Berzsenyi Dániel, Tóth Ár­pád, Füst Milán, - és természete­sen József Attila. Mert azt sem hallgatja el a nyugati féltekén kia­dott lexikon, hogy Hermlin a politi­kai baloldalon áll és forradalmár, egészen pontosan úgy mondja, hogy „dogmákat nem kedvelő for­radalmár“, akinek kora ifjúságától harc volt az életeleme a fasizmus ellen, a munkásmozgalom olda­lán. Akadékoskodva, rőffel mérve lehetne kevesellni ezt az eddigi életművet - ha rászabott mérték- egység lenne a rőf. A küzdő akti­vitással alkot egységet ugyanis ez az életmű, s igy nagyobb a köre mérhető önmagánál. Cseppet sem véletlen, hogy az elbeszélő művek legtöbbjének témája is a küzdelmes idők emlékét idézi, s vereségek fájdalmáról beszél. Az említett lexikon sem az irott müvek alapján mond kizárólag íté­letet, Hermlin „kemény tartását“ dicséri például az író legfőbb jel­lemvonásaként. Nekünk kedve­sebb szóval mondhatnánk akár daliás délcegséget is, a szó átvitt és konkrét értelmében egyaránt. Kambodzsa tragédiája filmen Ezekben a napokban a világ számos országában megelevene­dik a kambodzsai nép tragédiája a filmszínházakban. Az angol Ro­land Joffé The Killing Fields című alkotásáról van szó. Sikerét, a nagy érdeklődést nemcsak an­nak köszönheti, hogy e műfajban kevés produkció ábrázolta olyan hitelesen és megrázóan az emberirtást és a háború esztelen- ségét - pedig e témában rengeteg film készült de a történet máig sem ért véget. A Pol Pot-rezsim maradványainak felszámolása napjainkban is folytatódik. E történelmi hátteret a két fő­szereplő sorsa és tragédiája vilá­gítja meg. Ók sem kitalált vagy jelképes figurák, hanem tényleges szereplői voltak az események­nek. Ma is élnek, egyikük Sydney Schanberg, a New York Times ri­portere, a másik pedig kambod­zsai munkatársa és barátja, Dith Pran, aki fotósként dolgozik ugyanennél a lapnál. Szerepüket hivatásos színészek játsszák. Az előbbit Sam Waterston, a Kam­bodzsai fotóst pedig Haing S. Ngor eleveníti meg. Egyébként minden úgy történt, ahogyan az a filmen látható. A kambodzsai tragédia kezde­tétől a helyszínen voltak, egészen addig, amíg a „vörös khmerek“, tehát Pol Poték az országból az amerikaiakat ki nem verték, hogy azután hozzálássanak „ideológiá­juk“ gyakorlati megvalósításához. E vállalkozás, tudjuk, talán még az amerikai szőnyegbombázásoknál is szörnyűbb népirtáshoz vezetett. Becslések szerint legalább kétmil­lió embert öltek meg vagy éheztet- tek halálra. Az amerikai és kambodzsai új­ságíró mindeme szörnyűségeket átélte, sőt, Schanberg lapját is tu­dósította a borzalmakról, amíg módjában állt. Ö volt az első egyébként, aki hírt adott a világ­nak az amerikaiak kezdetben tit­kolt - kambodzsai eszkalációjáról. Utána elhatározta, hogy a had­színtéren marad, s a fővárosban, Phnom Penhben várja ki a tragé­dia végét. Pol Poték mészárlása elől azonban kambodzsai kollégá­jával együtt kénytelenek voltak vé­gül is a francia követségre mene­külni. Ám innen csak a külföldieket távolították el, illetve utasították ki az országból, a kambodzsaiak, így Dith Pran is a vörös khmerek kin- zókamráiba került, ahol átélte a poklot. Sikerült életben marad­nia, s amerikai barátja segítségé­vel Thaiföldre menekülnie. Mindez talán egyszerű kaland­filmnek hatna (hiszen haditutósí- tók nem egy esetben válnak film­hősökké), ha sorsukon keresztül - részletes dokumentációs anyag felhasználásával - elénk nem tá­rulna a kambodzsai nép szörnyű tragédiája. Egy olyan méretű em­berirtás, ahol az áldozatokét nem, csak az életben maradottak szá­mát sikerült megállapítani. Vámos Imre Nem kell egyébként a kellő német szóért sem a szomszédba menni: némely írókról beszélve a „snáj- dig“ nem idegen elem az iroda­lomkritika német szókészletében. Hermlin 'lírikus, elbeszélő és esszéista; ellentmondások közt bontakozó írói világáról mégis egy drámai műfajú munka mondja el a legtömörebben a legtöbbet: a Scardenalli című hangjáték. Höl­derlin születésének kétszázadik évfordulójára készült ez a mű 1970-ben (egy időben s egy alka­lomra tehát Peter Weiss neveze­tes Hölderlin-drámájával). Hörder- lin nemcsak korával állt szemben, hanem különös módon utókorával is: ez teszi hagyatékát századunk­ban is oly elevenné. Az úgyneve­zett recepció-esztétikának, napja­ink olvasás-szempontú, olvasó­szempontú műértelmezési mód­szereinek termékenyen alkalmas próbájául kínálkozik Hölderlin hol­ta utáni sorsa, költészetének félre­értések végletei közt hányódó re­cepciótörténete. Csak századunk első évtizedeiben emelte ki őt ugyanis Stefan George köre a ke­serves életű kismesterek közül s helyezte a legnagyobbak közé, akkor még nem is sejtve, hogy Lukács György majd az ,,elkésett és magára maradt forradalmárt“ ismeri fel benne - míg újabb évti­zedek múlva (1969-ben) Pierre Bertaux könyve bizonyítékot nem sorol fel rá, hogy a nacionalizmus szószólójának oly gyakran kikiál­tott Hölderlin - valójában jakobi­nus szemmel nézte a világot, és őrületbe menekítő tragédiájának okát is éppen forradalmi eszmé­nyeinek bukásában lehet keres­ni... Némely kései Hölderlin-ver- sek alatt is az idegen nevek, a Scardanelli név is a rejtőzést szolgálta, akárcsak a költő elméjé­nek szinleges vagy valóságos há- borodottsága. Bertaux adatai nyo­mán éppen az őrületbe kergető válságról beszélt tehát Stephan Hermlin hangjátéka, ez a doku­mentumokból, idézetekből meste­rien egyberótt miniatűr tragédia, a mai költő-író pályájának egyik csúcspontja. A következő csúcspontot az ígéri, ami most van készülőben Hermlin műhelyében: a közvetlen vallomás, az esszészerü önéletí­rás. Nyomatékosan szól persze ez is Hölderlin keserves forradalmár- hazafiságáról. „Arról, mit jelent nekem a német haza - írja benne Hermlin -, semmit sem akarok szólni. Már gyerekkoromban ol­vastam, riadtan és csak félig értve Hölderlin sorait: Akár a babér, tiltott gyümölcs neve csak legtöbbször a hon. De ezt ízleli meg A végire mind.“ Elmondja-e vajon majd ebben a művében az író, hogyan gyűjtöt­te eszménye, Hölderlin köré a töb­bi rokonlelket, hogyan ismerte fel a lélekrokonságot Hölderlin és Jó­zsef Attila közt? Nem tudni előre. De bizonyos, hogy a félvilágot be­bolyongó, nyugtalan élet állomá­sán, a hetvenedik életév hegyfo­káról visszatekintve sok különös összefüggésről fog még számot adni viharos idők tanúja, az önélet- i ró... WALKÓ GYÖRGY ÚJ SZÚ 4 1985. V. 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom