Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-20 / 93. szám, szombat

KIS _ NY ELVŐR E<$ hét a nagyvilágban április 13-tól 19-ig Szombat: Az Albán Munkapárt az elhunyt Enver Hodzsa helyére Ramiz Aliát választotta a KB első titkárává Vasárnap: A perui választásokon súlyos vereséget szenve­dett a kormányzó Népi Akció Párt - Thatcher brit kormányfő befejezte ázsiai körútját, s Indiából hazautazott Hétfő: Mihail Zimjanyin vezetésével szovjet parlamenti küldöttség kezdte meg tárgyalásait az NSZK-ban Kedd: Bohuslav Chňoupek külügyminiszter Kuvaitból a Jemeni NDK-ba utazott - Kim Jong Nam, a Koreai NDK külügyminisztere Moszkvába érkezett -Tanc- redo Neves megválasztott brazil elnök állapota válságos - közölték Brazíliában Szerda: Az amerikai elnök bejelentette, eredeti terveitől eltérően májusi európai útján felkeres egy volt koncentrációs tábort is - Az izlandi külügyminisz­ter közölte, országa nem járul hozzá, hogy kikötői­be vagy felségvizeire atomfegyverrel felszerelt ha­dihajók fussanak be Csütörtök: Rasid Karami, a libanoni kormány lemondott elnö­ke Damaszkuszban tárgyalt Khaddam szíriai alel­nökkel Péntek: Delhiben megkezdődött az el nem kötelezettek mozgalma koordinációs irodájának rendkívüli ülésszaka a namíbiai kérdésről Közép-Amerika Bizonytalanság-fokozás Több körülmény arra utal, hogy a közép-amerikai válság valamifé­le fordulóponthoz közeledik - csak épp azt nem tudni, milyen irány­ban, ugyanis a katonai megoldás és a tárgyalásos rendezés érde­kében egyaránt történnek erőfe­szítések. Ez a bizonytalanság egyébként kezdettől fogva az USA taktikájának egyik alappillére: szüntelen harci készültségben tar­tani és fokozatosan kimeríteni, ill. washingtoni szájízű kompromisz- szumokra kényszeríteni a „leg­főbb ellenségnek“ számító Nica­raguát. Utalni kell itt még egy múlt heti eseményre: a Contadora-csoport és a közép-amerikai országok képviselőinek panamavárosi érte­kezletére. A washingtoni várako­zásokkal ellentétben a Contadora- államok nem gyakoroltak nyomást Nicaraguára Reagan korábbi „bé­ketervének“ (Managua ezt egyér­telmű ultimátumként értékelte) el­fogadása érdekében. Ehelyett a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elve iránti elköte­lezettségüket hangsúlyozták. Reagan ultimátumának lénye­ge, hogy a sandinista kormány 60 napon belül kezdjen tárgyalásokat a fegyveres ellenforradalmárok­kal, és teljesítse azok minden kö­vetelését, ellenkező esetben az USA folytatja az ellenforradalmá­rok hivatalos támogatását. Ez len­ne tehát a „béketerv“, amely nyil­vánvalóan csupán a kongresszust hivatott meggyőzni a Fehér Ház tárgyalási szándékáról. Valójában azonban Reagan is tisztában van azzal, hogy Managua ezt nem fo­gadhatja el, s így azzal számol, szabad lesz az út a nicaraguai kormány megdöntésére irányuló lépések előtt (ezek részéként fog­hatók föl a hondurasi határtérség­ben szüntelenül folyó hadgyakor­latok: melyeknek újabb szakasza épp csütörtökön kezdődött meg) A közvetlen amerikai katonai beavatkozást nem zárja ki az a je­lentés sem, amelyet Reagan elnök készített a törvényhozás számára, s amelynek titkos részleteit a na­pokban a New York Times hozta nyilvánosságra. A jelentés persze úgy fogalmaz: „ha minden más eszköz csődöt mond a térség­ben“. Márpedig a „más eszkö­zök“ között nem szerepel a tár­gyalás, csak a kontráknak nyújtott támogatás, a „baráti“ országok katonai segélyezése, az erőde­monstrációk folytatása, egyszóval a végsőkig kiélezett katonai nyo­más Nicaraguára. Az ellenforradalmároknak szánt ominózus 14 millió dolláros ameri­kai támogatás kongresszusi jóvá­hagyása Reagan számára azért fontos, mert ilyen esetben felhatal­mazást kapna arra, hogy mindent megtegyen a sandinista kormány­zat megdöntésére. Éppen a fenti összeg folyósítása érdekében fejt ki az elnök a jövő keddre meghir­detett szenátusi és képviselőházi szavazás előtt fergeteges „meg- dolgozási“ kampányt. Ennek ré­szeként találkozott a hét elején a nicaraguai kontrák képviselőivel, ill. a politikáját támogató ismert politikusokkal (Shultz, McFarlane, Kirkpatrick, Schlesinger, Brzezins- ki, Kissinger). Nicaragua tehát szorított hely­zetben van, gazdaságilag atalpra- állás nem képzelhető el a katonai fenyegetés megszűnése nélkül. Ennek enyhítése céljából Daniel Ortega államfő a héten bejelentet­te: ha az amerikai kongresszus nem hagyja jóvá a 14 millió dollárt, Managua „a legérzékenyebb terü­leteken kész bizonyos gesztuso­kat tenni“. Nos, hogy ez mit takar, egyelőre nem tudni, részletek nem kerültek nyilvánosságra. Annyit azonban tudatosítani kell: Nicara­gua létéért, a fennmaradásért küzd. Egyébként a törvényhozásban is jelentős ellenzéke van a kontrák támogatásának, mégis félő, hogy- akár az MX rakéták gyártására szánt összeg elfogadtatása során -ezúttal is Reagan kerekedik felül. Ennek ellenére igaz marad Wil­liam Proxmire demokrata párti szenátor szerdai kijelentése, mi­szerint: „A nicaraguai ellenforra­dalmárok éppen úgy a szabadság harcosai, mint az MX rakéták a béke megőrzésének esz­közei...“ Libanon Kiújult feszültségek Heves harcok Bejrútban és a dél-libanoni Szidónban, majd több tűzszüneti kísérlet, s viszony­lagos nyugalom, továbbá Rasid Karami miniszterelnök lemondása- ezek a hét legfontosabb libanoni eseményei, amelyek alig adnak reményt a hosszan húzódó válság rendezésére. Rádiójelentések szerint a keddi és szerdai nyugat-bejrúti harcok­ban legalább 35-en haltak meg, a sebesültek száma meghaladja a 160-at, s az anyagi kár is igen jelentős. Az utcai összecsapások­ban a síita és a drúz milícisták alakulatai ütköztek meg a szunnita Murabitun mozgalom egységeivel, amelyek oldalán palesztin harco­sok is bekapcsolódtak a harcokba. A baloldali Nemzeti Demokratikus Front és a síita Amal mozgalom képviselői csütörtökön már azt je­lentették be, ellenőrzik Bejrút nyu­gati részét, és sikerült megakadá­lyozniuk a reakciós erőket abban, hogy a Libanon belső megosztá­sára irányuló izraeli terveket meg­valósítsák. A két szervezet egyéb­ként közös hadműveleti törzset és készenléti alakulatokat hozott lét­re, amelyek a reguláris hadsereg­gel és a rendőrséggel együtt fog­ják ellenőrizni a nyugalmat a mu­zulmánok lakta városrészben. Egyelőre még nem világos, ho­gyan oldódik meg az újabb kor­mányválság, amely azt követően robbant ki, hogy Karami miniszter- elnök szerdán benyújtotta lemon­dását - tiltakozásul a libanoni ka- tonai-politikai helyzet kiéleződése ellen. Karami tavaly áprilisban ala­pította meg 9 tagú nemzeti koalí­ciós kormányát, azt remélve, hogy az ország főbb politikai-vallási csoportjainak képviselőivel karölt­ve ki tudja vezetni Libanont a 10 éve tartó polgárháborúból. Karami csütörtökön - immár egy átmeneti kormány ideiglenes vezetőjeként - Damaszkuszba utazott, ahol az újonnan kirobbant feszültségről tárgyalt Khaddam szíriai alelnökkel (aki a múltban már többször személyesen is hoz­zájárult a kedélyek lecsillapításá­hoz). A hazafias erők ugyancsak küldöttséget menesztettek Da­maszkuszba. Bejrúti lapvélemények szerint a kormányválságot (tehát a fővá­rosban és másutt kiújult feszültsé­get) mihamarább meg kell oldani, ellenkező esetben Izrael és a vele együttműködő belső erők újabb feszültségeket okozhatnak, min­denekelőtt a déli országrész­ben. A felháborodott amerikai és nemzetközi közvélemény nyo­mására Reagan amerikai elnök korábbi döntését megváltoztat­va jelentette be, májusban még­is ellátogat a dachaui náci kon­centrációs táborba. Továbbra is nagy vihart kavar azonban, hogy az elnök nem mond le a bitburgi katonai temető meg­látogatásáról. Ezt a döntését csütörtökön megerősítette. Bit- burgban vannak eltemetve a második világháború alatt a szövetséges haderők ellen harcoló SS-egységek tagjai. Reagan koszorút is el akar he­lyezni egy sírhelyen - mindezt a fasizmus felett aratott győze­lem 40. évfordulójának előesté­jén! Képünkön: SS-katonák sír­jai a bitburgi temetőben (Telefoto - ČSTK) PAPUCSEK GERGELY A személytelenség kifejezésének buktatói Egyik járási lapunkban az erdőgazdaság tervteljesítésével kapcsolatban ezt írja a riporter, illetve valószínűleg így fordították le magyarra a szavait: ,,A terv minden évben teljesült, sőt túl is lépődött.“ Ugyanabban a számban a biztosításról is cikket közöl a lap, tájékoztató cikket, s ebben az egyik biztosításfajtáról ezt olvashatjuk: „A biztosítás egy évre kötődik meg.“ Nyilván ez a mondat is fordítás útján került a lapba. Bizonyára észrevette minden olvasónk, mi a furcsa, a szokat­lan ezekben a mondatokban: a terv teljesült, sőt túl is lépődött, s a biztosítás megkötődik. Nem így szoktuk ezt mondani a magyarban. Hiszen ami teljesül, az vagy magától, vagy nem fontos, hogyan válik valóra. Mint például a kívánság vagy a vágy. De aminek a valóra válásáért dolgozni kell, azt már teljesítik. Mint például a tervet, feladatot stb. Ezt nyilván a fordító is tudta, s valószínűleg nem is azt akarta kifejezni, hogy a terv csak úgy magától teljesült, hanem személytelenséget kifejező igealakot keresett itt is, mint a túllépődön, megkötődik, igék is bizonyítják; olyan igealakot, amely nem fejezi ki pontosan, ki teljesítette a tervet, mert ez nem fontos, illetve többen teljesítették. A szlovák nyelv a sa vonatkozó névmás segítségével gyakran fejez ki személytelen cselekvést: Plniť sa, prekročiť sa, uzavrieť sa. A magyarban azonban nem mindig fordíthatók ezek az igék a szenvedő igét helyettesítő bármelyik igealakkal, mert szokatlan­nak érezzük őket az adott szövegben. Volt a magyarban szenvedő ige, nem is olyan régen, de kiüldözték, használatát idegen hatásnak tulajdonították. Az -atik, -etik, -tátik, -tetik, képzős igék voltak ezek. Segítségükkel köny- nyedén kifejezhette volna a fordító a szlovák igék jelentését. Például: „A biztosítás *egy évre köttetik“. De ma már ez is régiesnek, furcsának hatna, tehát nem ajánlhatjuk megoldásként. Hiába tudjuk már, hogy a szenvedő ige nem idegen hatásra keletkezett, hanem ősi kifejező eszköze volt nyelvünknek, vissza már nem hozhatjuk. Noha azt is tudjuk, hogy szükség volna rá olykor. Pótlására terjengős kifejezéseket vagyunk kénytelenek használni, mint például: előadásra kerül, kifejezésre jut, megol­dást nyer stb. Itt-ott felbukkan még egy-egy szenvedő alak is: viseltetik valahogyan valaki iránt, engedtessék meg stb. Ezeket ma már természetesen nem üldözzük. Kétségtelen, hogy az -ódik, -ódik, képzős igével gyakran helyettesítjük a kiszorult szenvedő alakokat. Például az előbb említett és hibáztatott kifejezésre jut, megoldást nyer helyett is ezt ajánljuk: kifejeződik, megoldódik, mert az egykor helyes kifejezte­tik, megoldatik nem állítható vissza régi jogaiba. De a tervvel kapcsolatban a túllépódik, a biztosítással kapcsolatban a megkö­tődik bizony szokatlan kifejezés. De ha az -ódik, -ődik képzős igék szokatlanok bizonyos esetekben a szenvedő cselekvés kifejezésére, még mindig talál­hatunk más megoldást. A személytelenséget ugyanis a magyar­ban gyakran fejezzük ki a határozatlan alanyt kifejező cselekvő igealakkal. Legtöbbször a többes szám harmadik személyű ragos alakkal. Ha például azt mondjuk: „Besoroztak katonának“ vagy „Megjavították az órámat“, nem közöltük, kik soroztak be, azt sem kik javították meg, illetve ki javította meg az órát. Kifejezhette volna tehát a fordító a személytelen cselekvést így is: „a tervet minden évben teljesítették, sőt túl is teljesítették.“ (Túllépni a tervet ugyanis mást jelent, mint túlteljesíteni.) A másik mondat meg így lett volna helyes: “ A biztosítást egy évre kötik.“ De gyakran fordítjuk a személytelenséget kifejező igealakokat határozott alanyú mondatokkal is, ha szövegből úgyis kiderül, kik a cselekvés végzői. Tehát így is jó lett volna mindkét mondat: ,,Az erdészet dolgozói a tervet minden évben teljesítették, sőt túl is teljesítették“; ,,A biztosító egy évre köti a féllel a biztosítást.“ JAKAB ISTVÁN Minél kevesebb szó... A spanyol barokk egyik óriásának, Baltasar Graciánnak Az életbölcsesség kézikönyve című, tavaly ismét kiadott könyvecs­kéjéből másolok ide egy-két jellemző sort! „Mindig ráérsz kimon­dani egy szót, de visszavonni nem. Beszélj úgy, mintha végren­delkeznél: minél kevesebb szó, annál kevesebb pör.“ Nos, úgy látom, hogy rohanó korunkban sok ember egysze­rűen nem ér rá végiggondolni a mondandóját sem. A hőn óhajtott „kevesebb szó“ eszménye pedig olykor a bőbeszédűség sajá­tos megnyilatkozása által hiúsul meg. Nem kiszerkesztés kíván lenni ez a kis példatár, hanem inkább arra intés: Grácián címünkben is idézett kérése a ma emberének, a jelenkor szóban megnyilatkozójának is programot ad. Legelőször is erre a duplázásra érdemes fölfigyelnünk: „... elsősorban és mindenekelőtt a borkombinát célját szolgálja.“ Érezzük bizonyára: az egyik is elegendő volna! Hallhatunk időnként ilyen vagy ehhez hasonló jelzőfüzért: „ . ahol az állandó, a stabil, a fix minőséget tudjuk elérni.“ Kissé kajánul hozzáteszem: csupán azt sajnáltam, hogy a konstans és a permanens szó már nem hangzott el. Magyar ember lévén a választhatók közül nyilván az elsőre, az egyetlen magyar jelzőre szavazok: ,,az állandó minőség“-re. Egy sportember nyilatkozatából: ,,Nagyon kihangsúlyozottan aláhúztam a taktikai értekezleten...“ Ez már - triplázás, azaz háromszoros fölös agyonhangsúlyozása a mondandónak. Sze­rintem csupán epnyit kellett volna mondania az illető sportszemé­lyiségnek: Nagyon (vagy: jól, alaposan) megmondtam a taktikai értekezleten. Vagy: Hangsúlyozottan (= nyomatékosan) meg­mondtam ... Sőt talán ennyivel is beérhetné: Az értekezleten azt is hangsúlyoztam, hogy .. HOLCZER JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom