Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-13 / 87. szám, szombat
A gazdaságfejlesztés ütemének meggyorsításáért ÚJ szú 1985. IV. 13. (Folytatás az 1. oldalról) solta a szervezetlenség, időnként az elkényelmesedés, néhol pedig a felelőtlenség. Jelenleg az a legfontosabb, hogy sikerüljön behozni a lemaradást, teljesíteni mindazt, amit a terv előirányoz. Az elemzések azt bizonyítják, hogy fejlődésünk üteme ebben az ötéves tervben nem elégséges. Ezt az ütemet fel kell gyorsítani, mégpedig lényegesen. Ezt a feladatot késlekedés nélkül kell megoldani. Az ország társadalmi-gazdasági fejlődése, a szovjet emberek életszínvonalának javulása attól függ, mennyire sikeresen oldjuk meg e feladatokat. Ami távlati feladatainkat illeti, ezek közül a gazdaság intenzív útra történő átállítása, szerkezetének javítása, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, a termékek minőségének jelentős javítása, a gazdasági mechanizmus és az irányítás egészének további tökéletesítése kerül a középpontba. Mindezt meg kell tennünk, más út nem létezik számunkra. Ahogy mondani szokás, nem számíthatunk égi mannára. A munkástól a miniszterig, a mérnöktől az akadémikusig mindenki feszített, kezdeményező, becsületes és lelkiismeretes munkájára szükség van. Növelni kell a vezetők felelősségét, a szervezettséget és a fegyelmet. Mégpedig nem szavakban, hanem ténylegesen. A szigorú fegyelem kérdését széleskörűen kell értelmezni. Ebbe beletartozik a termelési kultúra magas foka, a szigorú technológiai fegyelem, amelytől közvetlenül függ a termékek minősége, a vállalatok szállítási terveinek pontos teljesítése, és természetesen a munkafegyelem is. Végső soron minden az emberekkel, a vezetőkkel, mindannyiunkkal szemben támasztott magas követelményekkel kezdődik - mutatott rá beszédében Mihail Gorbacsov. Mindenekelőtt maximálisan ki kell használnunk mindazt, aminek birtokában vagyunk. Országunk a társadalmi-gazdasági fejlődés magas szintjére jutott. Erős gazdasági potenciált hoztunk létre, amely biztosítja a sikeres előrehaladást. Az élet azt mutatja, hogy ha csupán jól kihasználjuk mindazt, ami már megvan, akkor jelentősen javíthatunk népgazdaságunk helyzetén. Nem kevés példa van arra, hogy csupán a rend fokozása és a lazaság ellen vívott harc erősítése révén, a munka ütemének javításával a vállalatoknál sokkal gyorsabban nő a munka termelékenysége és javul a termékek minősége, kedvezően alakulnak a termelés többi mutatói. Szeretném külön kiemelni a termékek minőségének, műszaki színvonalának kérdését, azt, hogyan lehetne ezeket határozottan javítani. Miért van az, hogy egy vállalat elavult, alacsony műszaki színvonalú termékeket, olyan köz- fogyasztási cikkeket gyárt, amelyekre nincs kereslet, ugyanakkor normálisan működik, sót néha virágzik? A mi gazdasági mechanizmusunk lehetővé tesz ilyen jelenségeket. Hogyan kell ezt a helyzetet megváltoztatni, méghozzá a lehető leggyorsabban.? A jelek szerint határozott intézkedésekre van szükség. Aki a korszerű követelményeknek megfelelő termékeket gyárt, annak erkölcsi és anyagi előnyöket kell élveznie. Ha viszont a vállalat hosszú ideig nem képes jó minőségű terméket elóállitani, nem újítja meg gyártmányait, akkor ennek közvetlenül ki kell hatnia a dolgozók anyagi helyzetére, különösen a dolgozó kollektívák vezetőinél. Az ilyen hozzáállás célszerűsége, úgy tűnik, nem vált ki ellenvetéseket. Tehát a szavak helyett a tettekre kell áttérni. Még egy fontos probléma: erőteljesebb takarékosság, harc a pazarlással, a dolgozó kollektíva tulajdonának - gépek, berendezések, föld, más anyagi és pénzügyi eszközök - ésszerű felhasználása. Nem számolhatunk, és nem is kell számolnunk azzal - sem jelenleg, sem a jövőben -, hogy ezek az eszközök jelentősen növekedni fognak. Az ilyen reményekről határozottan le kell mondani, még akkor is, ha egyesek már hozzászoktak a fejlődés e kevéssé hatékony útjához. Át kell szervezni a munkát, arra kell törekedni, hogy minél több terméket állítsunk elő a meglevő nyersanyagokból a rendelkezésre álló kapacitások felhasználásával, jelentősen csökkentsük a ráfordított munkát. Lényegében ez a termelés intenzív útra történő átállítása. Ma minden vezetőnek, minden gazdálkodónak, minden dolgozó kollektívának így kell gondolkodnia és cselekednie. Az elmondottak teljes mértékben vonatkoznak a mezőgazdaságra is, amelyre mi nagy figyelmet fordítottunk és fordítunk. Jelentős beruházások történnek falun, javult a kolhozok és a szov- hozok műszaki ellátottsága. A fel- vásárlási árak növelése elősegítette a mezőgazdasági üzemek anyagi-gazdasági helyzetének megerősödését. Mindez bizonyos eredményekkel járt, de sok gazdaságban továbbra sem ésszerűen hasznosítják a földet, az anyagi és munkaerő-tartalékokat. A gazdasági mechanizmus és irányítás tökéletesítését célzó intézkedéseket a dolgozó kollektívák aktivitásának és kezdeményezőkészségének fejlesztésére kell irányítani. Miközben erősítjük a központi tervezést a legfontosabb irányokban, tovább kívánjuk növelni a vállalatok önállóságát, valódi önelszámolást akarunk bevezetni, és ezen az alapon növelni kívánjuk mind a kollektíva egészének, mind pedig minden egyes dolgozójának a felelősségét és érdekeltségét a munka végeredményében. Ezt célozza a gazdasági kísérlet is. A gazdálkodási rendszernek úgy kell felépülnie, hogy minden kollektíva, minden dolgozó igyekezzen teljes mértékben kihasználni képességeit és lehetőségeit a társadalmi termelésben, törekedjen a hatékonyság növelésére. Ezeket a feladatokat annál jobban fogjuk megoldani, minél szorosabban egymáshoz kapcsoljuk a termelési és szociális kérdéseket, az állam, a kollektíva és az egyén érdekeit. Nyilvánvaló, hogy akkor jöhet létre a vállalatok és egyesülések teljes önállósága és felelőssége, ha helyesen határozzuk meg minden egyes irányító szint jogait és kötelességeit. Nem oldjuk meg az önállóság feladatait, ha az igazgatónak minden egyes kérdésben több tucatszor kell egyeztetnie, mindent meg kell beszélnie a legapróbb részletekig. Nem lehet minden kérdés megoldását a központig elvinni. Gazdasági vezetőink felkészültsége lehetővé teszi, hogy sok problémát helyben oldjanak meg. Meg kell őket szabadítani a rossz és fölösleges utasításoktól, jelentősen csökkenteni kell a beszámolási kötelezettséget, meg kell őket szabadítani az aktagyártástól, és ez egyidejűleg az irányító apparátus csökkentését is elő fogja segíteni. Ez vonatkozik a minisztériumokra és az országos ipari egyesülésekre. Az utóbbi években nagyobb jogkört kaptak a dolgozó kollektívák. Törvény született, amely kimondja szerepük növelését a termelési és szociális kérdések megoldásában. Ám ennek nincs meg a szükséges eredménye. Felmerül a kérdés: mi akadályozza a kollektívát abban, hogy teljességgel éljen a számára biztosított jogokkal? Mit kell még tenni, hogy a törvény teljességgel szolgálja a munka- és társadalmi aktivitás növekedést, a társadalmi élet demokratikus normáinak fejlődését? Hiszen a törvény arra irányul, hogy erősödjék a dolgozók szerepe a termelés irányításában, növekedjen a vezetők felelőssége a kollektívával szemben. A munkásgyűléseken a legidőszerűbb, a húsba vágó kérdéseket kell megvitatni, minden beosztású vezetőnek be kell rajtuk számolnia. A jelek szerint nem minden vezető volt lelkileg felkészülve erre a fordulatra. Sokaknak még úgy tűnik, hogy ha kevesebbszer kérik ki a dolgozók véleményét, és csupán utasításokat osztogatnak, akkor egyszerűbb és rövidebb lesz a kitűzött célokhoz vezető út. Valójában azonban a kollektívára való támaszkodás, a kedvező, alkotó légkör megteremtése az előrehaladás legfőbb gyorsítója. Az előrelátó vezetők ennek szellemében cselekednek - hangsúlyozta beszédében Mihail Gorbacsov. Tanácskozásunkon brigádve- zetók is részt vesznek. Ók képviselik az alsó szintű termelésirányítók csaknem kétmilliós seregét. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagyra értékeli munkájukat. A brigád a dolgozó kollektíva alapsejtje. A brigádokban rakják le a sikeres termelési és társadalmi tevékenység alapjait. Itt található demokráciánk jelentős fejlesztésének hatalmas ösztönzője, mivel a termelés, az ösztönzés és a nevelés legjelentősebb kérdéseiben maga a kollektíva hozhat döntést. Ezzel kezdődik a dolgozók részvételének szélesítése a társadalom ügyeinek intézésében, az önigazgatás kezdeteinek kialakulása. Egészében véve, elvtársak, nyílt eszmecserére számítunk ezekben és más megoldásra érett kérdésekben - mondotta beszéde végén Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB Politikai Bizottságának Ülése (ČSTK) - Az SZKP KB Politikai Bizottsága csütörtöki ülésén meghallgatta a Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának az amerikai parlamenti küldöttség vezetőjével, Thomas O’Neillel folytatott tárgyalásairól, valamint az Andrej Gromiko és az amerikai delegáció tagjai közötti megbeszélések eredményeiről szóló jelentést. A PB hangsúlyozta a két ország parlamentjei közötti aktív politikai párbeszéd fontosságát. Megerősítette, hogy a szovjet vezetés a két ország közötti kapcsolatok normalizálására, a kölcsönösen előnyös együttműködésre és egymás érdekeinek tiszteletben tartására törekszik - az egész nemzetközi helyzet javulása érdekében is. Mindehhez azonban a két ország politikai akarata szükséges. Szovjet részről ez az akarat megnyilvánult, s a PB kifejezte reményét, hogy az USA is hasonlóképpen fog eljárni. A testület tanácskozásán ismét hangsúlyozták a szovjet nép biztonsága megszilárdításának fontosságát, a lázas fegyverkezés leállításának, a világűr militarizálása megakadályozásának a szükségességét. A Szovjetuniót ezek a célok vezérlik a genfi tárgyalásokon. A politikai bizottság ugyancsak megtárgyalta Andrej Gromikónak és Vitalij Vorotnyikovnak Joseph Clark kanadai külügyminiszterrel folytatott találkozója eredményeit. Hangsúlyozták, hogy kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki téren sikeresen fejlődik a két ország együttműködése. A PB-ülésen áttekintették Andrej Gromiko és Hans van den Broek holland külügyminiszter találkozójának eredményeit is. A Politikai Bizottság több más fontos kérdést is megtárgyalt, valamint bel- és külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos határozatokat fogadott el. Sikeres látogatás (ČSTK) - Befejezte szovjetunióbeli látogatását az amerikai Kongresszus képviselőházának küldöttsége, amelyet Thomas O’Neill, a képviselőház elnöke vezetett. A látogatás a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására valósult meg. Az amerikai küldöttségvezető elutazása előtt kijelentette, hogy a szovjetunióbeli út sikeres volt és hozzájárul a két ország népei közti baráti kapcsolatok, valamint a béke megszilárdításához. Az amerikai parlamenti küldöttség tegnap elutazott a Szovjetunióból. A vendégeket a leningrádi repülőtéren Vlagyimir Hodiriov, a városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Nicaragua elutasítja az USA ultimátumát Ortega levele a Contadora-csoport államfőihez (ČSTK) - Daniel Ortega nica- raguai elnök csütörtökön levelet intézett a Contadora-csoport (Mexikó, Panama, Venezuela és Kolumbia) államfőihez, amelyben elutasítja az amerikai elnök közel- múltbani ultimátumát a nicaraguai kormányhoz. Reagan eljárását az ország belügyeibe való diktátori beavatkozásnak nevezte. Ortega aláhúzza, az amerikai ultimátum nyílt beismerése annak, hogy Washington a zsoldos hadsereg által agresszív háborút folytat Nicaragua ellen. Ugyanakkor igazolja Reagan intervenciós politikáját is, amelyet az erő pozíciójából folytat. A Fehér Ház a középamerikai válság megoldásának minden politikai eszközét igyekszik felszámolni. Ortega emlékeztetett levelében arra, hogy Reagan április 4-i ultimátuma cinikusan kijelenti: ha Managua nem veti alá magát a Fehér Ház diktátumának, abban az esetben a washingtoni kormány felhatalmazva érzi magát LIBANON Éppen tíz éve, hogy Bejrút Ajn Rumani nevű külvárosában a falangista milíciák megtámadtak egy palesztinokat szállító autóbuszt és megölték huszonhét utasát. Ez az incidens szolgáltatott ürügyet a libanoni polgárháború kirobbantásához, melynek feltételei már jóval korábban megértek. Ez a merénylet csak az a bizonyos utolsó csepp volt, amelytől betelt a pohár. A polgárháború - és a napjainkban is folytatódó libanoni belharcok - valódi oka a felekezeti alapokon nyugvó államrendszerben keresendő. Mégis tévedés lenne, ha ebből arra következtetnénk, hogy a libanoni polgárháború vallásháború volt. Libanon sajátos történelmi fejlődése következményeként alakult ki az a helyzet, hogy a felekezeti csoportok lényegében azonosak a társadalmi osztályokkal. A keresztények döntő többsége a leggazdagabb állampolgárok csoportjába tartozik, s politikai szempontból a jobboldalon áll. A szunnita muzulmánok képezik a jómódú kereskedők és az értelmiség középrétegét, a politikai centrumot. A szintén muzulmán síiták és drúzok a lakosság legszegényebb, egyben legradikálisabb rétege. A volt anyaország, Franciaország erőteljes bábáskodásával 1943-ban megfogalmazott Nemzeti Charta a keresztény jobboldali nagyburzsoázia kiváltságait rögzítette, bizonyos pozíciókat juttatva a szunniták- nak is, de erőteljesen mellőzve a drúzokat és síitákat. A keresztény jobboldal kiváltságos helyzete akkor került veszélybe, amikor 1969. november 3-án megkötötték a kairói egyezményt a palesztin ellenállási mozgalom libanoni helyzetéről. Ebben Libanon egyetértett a palesztin ellenállás jelenlétével, a palesztinok jogával a munkára és szabad mozgásra, saját hivatalaikat, táboraikban a korlátozott fegyvertartásra, fegyveres alakulatok fenntartására, a belépésre az izraeli határtérségbe. A palesztinoknak viszont tiszteletben kellett tartaniuk Libanon szuverenitását és tartózkodniuk kellett a belügyekbe való beavatkozástól. A palesztinok megtartották ezt az egyezményt, tehát vád nem érhette őket. Csakhogy jelenlétükkel akarva- akaratlan radikalizálták a libanoni belpolitikai életet, mivel a mellőzött muzulmán baloldal természetes szövetségeseivé váltak. Ezért a jobboldal az általa kirobbantott polgárháborúban legfőbb céljául a palesztin ellenállási mozgalom teljes megsemmisítését, s ezáltal a muzulmán baloldal lényeges meggyengítését tűzte ki. Ez a törekvése egybeesett Izrael és az USA törekvéseivel, minek köszönhetően biztosított volt bőséges ellátása fegyverrel és pénzzel - mégsem járt sikerrel. 1976 szeptemberében-októberében Staurában tanácskoztak a libanoni, szíriai és palesztin képviselők a tűzszünet feltételeiről, és a palesztinok pozíciójának megőrzéséről. Az itt született megállapodásokra alapozva Rijadban tárgyalóasztalhoz ültek Egyiptom, Kuvait, Szaúd-Arábia, Szíria, Libanon és a PFSZ legfelsőbb képviselői. A csúcstalálkozón meghatározták a Libanonba vezényelt arabközi biztonsági erők funkcióit és megerősítették az 1969-es kairói egyezmény érvényességét. Két nappal a csúcstalálkozó befejezése után, 1976. október 21 -én reggel hat órakor a szembenálló felek beszüntették a tüzet, befejeződött a tizennyolc hónapig tartó polgárháború. Mérlege: 60 ezer halott, 200 ezer sebesült, 30 ezer árva, 200 ezer hajléktalan, 1,7 millió ember emigrált. Az anyagi kár 5-7 milliárd dollárra tehető. 1976 nyarán a világ a Bejrút melletti, a keresztény milíciák által hosszú ostrom után bevett Teli al-Zaatar palesztin menekülttábor halottait gyászolta. Azóta megtanultuk Szabra és Satila nevét, megismertük az Anszár koncentrációs tábor foglyainak tragédiáját. A polgárháború áldozatainak sírjai mellé újabbak kerültek, de a valójában be nem fejezett polgárháború - zavartalanul folytatódik. GORFOL ZSUZSA döntést hozni arról, hogy fokozza a nicaraguai nép elleni agresszív háború intenzitását. Ezzel kapcsolatban a managuai vezető aláhúzza, hogy Nicaragua nem veheti figyelembe sem az ultimátumot, sem az agresszív politikát, az amerikai mesterkedéseket és a fenyegetést, ugyanis ha így tenne, akkor egy neokolonialista állammá degradálná magát. Az ultimátum elfogadása egyenlő lenne a nemzetközi jog csődjével, a törvénytelen politika győzelmével. Andrej Gromiko levele az ENSZ főtitkárához (ČSTK) - A New York-i ENSZ- központban hivatalos dokumentumként tették közzé azt a levelet, amelyet az ENSZ-főtitkárnak küldött Andrej Gromiko, az ENSZ évének és a nemzetközi békeévnek a Szovjetunióban való megrendezésére alakult bizottság elnöke. A levél az ENSZ megalakulásának 40. évfordulójával kapcsolatos és a nemzetközi békeév megrendezésével összefüggő kérdésekről szól. A levél aláhúzza, hogy a Szovjetunió az ENSZ Alapokmányának elveihez és céljaihoz hűen úgy véli, hogy az ENSZ-évforduló ünnepségeinek, valamint a nemzetközi békeévnek mintegy felhívásként kell hatnia a népekhez és a világszervezet tagországaihoz, hogy mozgósítsák igyekezetüket a háborús veszély elhárítására a béke és biztonság megszilárdítására. Az a tény, hogy 1985-öt az ENSZ évének, 1986-ot pedig nemzetközi békeévnek nyilvánítják, különleges jelentőséget nyer azáltal, hogy a világ népei a hitleri fasizmus feletti győzelem 40. évfordulóját ünnepük. Ez a győzelem tette lehetővé az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozását, amelynek alapvető célja, hogy a jövő nemzedékeit mentesítse a háborús katasztrófa veszélyétől. A brazil elnök állapota súlyos (ČSTK) - Tancredo Neves megválasztott brazil elnök csütörtökön már a 7. operáción esett át. A műtét célja az volt, hogy megakadályozzák a hasüreg fertözött- ségének továbbterjedését. Neves sajtótitkára a műtét eredményét nem ismertette. Kijelentette azonban, hogy az elnök állapota nagyon súlyos, tüdő- és szívkomplikáció lépett fel. Évtizednyi esztelenség
