Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-12 / 86. szám, péntek

Az utca és a föld fia JÓZSEF ATTILA ÉLETMŰVÉRŐL. Az irodalmak története arra ta­nít, hogy a nagy költők életében minden mozzanatnak megkülön­böztetett értelme és jelentősége van. Sorsuk nemcsak egyéni sors, életük látszólagos véletleneiben, összefüggéstelennek tűnő mozza­nataiban hol rejtetten, hol közvet­lenül a társadalom mozgásának törvényszerűségei fejeződnek ki. József Attila élete különösen be­szédes példa. Már születésének éve is jelképes értelmű: 1905-ben született, abban az évben, amely a modern munkásmozgalom törté­netének nyitánya, a lenini típusú párt első világtörténelmi jelentősé­gű erőpróbájának éve volt. Mire felnőtt, világos emberi öntudatra ébredt, már hazájában is élt és történelmi tapasztalatokban edzett volt az új típusú munkáspárt. Al­kalmas arra, hogy fiává fogadja, alakítsa és tudatos szárnyalásra tanítsa osztályszülöttjét, a tehet­séges fiatal költőt. Sorsában, életművében a törté­nelem törvényei teljesedtek be. Olyan törvényszerűen lett a ma­gyar irodalom haladó, forradalmi örökségének betetőzője, új ma­gaslata, miként a munkásosztály - amelyből jött - a magyar törté­nelem legjobb hagyományainak gazdája és fejlesztője. Mert lehet véletlen, hogy József Attilának hív­ták a költőt, aki a XX. század harmadik és negyedik évtizedé­ben a legteljesebben tükrözte köl­tészetének korát. Az azonban már nem . véletlen, hogy ez a költő proletárköltő volt, hogy a munkás- osztály, az „új nép, másfajta raj“ nevében szólt. Hogy költészetében már a nemzet vezetésére képes, történelmi hivatására érett proleta­riátus forradalmi ereje jelentkezik. A történelem logikája követelte így, csak ennek az osztálynak a fia vihette előbbre a magyar költészet folyamatát, tudhatta tartalomban és formában megújítani, tovább­vinni Csokonai, Petőfi és Ady harcos örökségét. József Attila azonban nemcsak a magyar proletariátus első nagy költője volt, Majakovszkij mellett a világirodalom mindmáig legna­gyobb és legegyetemesebb prole­tárköltője is. Magyar költő, aki dantei, goethei, teljességgel nézte a világot, akinek életművében összesűrűsödtek egy ellentmon­dásos kor legjobb törekvései, aki lépést tartott a világirodalom fejlő­désével, egy-egy ponton még előbbre is lépett. Tudományos és filozófiai alapozottságú lírát terem­tett: a tudomány és a költészet találkozott életművében harmoni­kus összhangban. ,,A költő - val­lotta - az adott világ varázsainak mérnöke“, s ez a kiinduló alap különíti el elődeitől és kortársaitól. Az ő költészetében tért vissza a lí­ra az ősforráshoz: az érző és esz- mélkedő, az örvendező és szen­vedő, tehát a teljes ember érzésvi­lágához. Neki sikerült a maga ter­mészetességében, realitásában kifejeznie azt, amit a kortársak és elődök a hangulat sejtelmességé- vel, a szimbólum homályával, a ví­zió révületével próbáltak elmonda­ni. Megőrizve fejlődésvonalának folytonosságát, tudatosan kapcso­lódva annak forradalmi vonulatá­hoz, a proletariátus vágyainak, céljainak kifejezésével tematikai­lag és kifejezési eszközeiben, for­manyelvében továbbfejlesztette Kulturális hírek • József Attila születésének 80. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt a külföldi irodalommal foglal­kozó moszkvai állami könyvtár­ban. A látogatók egyebek között megtekinthetik a költő magyar, an­gol és orosz nyelven megjelent versesköteteit, valamint az életé­nek különböző állomásait bemuta­tó fotókat. • Az újrafelfedezett Michelan­gelo a címe Nino Criscenti televí­ziós sorozatának, amely tulajdon­képpen a sixtusi kápolna restaurá­lásának nyomán készül. Az 1980- ban elkezdett munkálatokat 1992- ben fejezik be, s a szakértők sze­rint a közönség e restaurációt kö­vetően a kolorista Michelangelót fogja felfedezni. a magyar költészetet. Költészeté­ben szétbonthatatlanul összefo­nódnak az egyén legmélyebb, leg­egyénibb érzelmei a közösség érdekeivel, a legtöményebb politi­kummal. Rendkívüli adottságai, költői géniusza mellett sem lett volna azonban történelmi és művészeti küldetésének beteljesítője, ha éle­te viszontagságai, sorsának mos­toha körülményei és fordulatai, szenvedései és megaláztatásai végtelen sora nem formálják azzá. Rövid élete a szenvedések egész kálváriáját halmozta elébe, hogy egyéni élete tragédiáját, de a ma­gyar költészet felmérhetetlen érté­keit is megteremtse. Életműve kin­cseit úgy szenvedte életre, mint ahogy a tengeri kagylóba került homokszem az igazgyöngyöt könnyezteti ki. Másfél évtizednél alig hosszabb alkotói pályafutása alatt az emberi műveltség és a költői teljesítmény legmagasabb szintjére emelkedett; megértette, tudatosan élte és kifejezte ellent­mondásoktól, feszültségektől ter­hes korát. Első köteteiben (Szépség kol­dusa, 1922; Nem én kiáltok, 1925; Nincsen apám, sem anyám, 1929) a kortárs költészet legjobbjai (Ady, Juhász, Tóth Árpád, Kosztolányi stb.) mellett a népköltészettől, az expresszionizmus és szürrealiz­mus világirodalmi képviselőitől ta­nult. A népi, a polgári és avantgar­de örökséget olvasztotta egyéni hozományába. Saját hangját ke­resve egyszerre két különböző stí­lusiránnyal kísérletezik: az élőbe­széd felé közeledő, meglepő asz- szociációkat kedvelő, formabontó szabad verssel, valamint a nép- költészet formai hagyományainak továbbfejlesztésével. Ez a jelen­ség egyedülálló nemcsak a ma­gyar, hanem az európai irodalom­ban is. A szabad vers révén sza­badul meg tanítómesterei forma­kultuszától, s válik lehetővé szá­mára szókincsének gazdagítása a köznyelv szókészletéből. A má­sik úton - Bartók, Kodály munkás­ságát követve - a népköltészet hagyományaihoz és formakincsé­hez közeledik. Amíg a szabad ver­sekben a műköltészet síkjáról jut el a majdnem prózává oldott rit­musformákig, addig a népkölté­szet hatására ritmikailag is egyre kötöttebb formákat hoz létre. A formai kísérletezés mellett nem téveszti szem elöl, hogy a legszé­lesebb néptömegekhez akar szól­ni. Eszmei-művészi megállapodá­sához a társadalmi-politikai körül­mények is hozzájárulnak. A hú­szas évek végén kibontakozó gaz­dasági világválság hatására a tö­megek elkeseredése forradalmi hangulatba csap át. József Attila 1929-ben belép az illegális kommunista pártba. Min­den erejét és tehetségét a párt­munkára fordítja, költészete agita- tív-politikai jellegűvé, a pártmunka szerves részévé válik. Ebben az időben kétszer áll bíróság előtt, a korszak verstermését össze­gyűjtő, Döntsd a tőkét, ne sirán­kozz (1931) című kötetét elkoboz­ták. A rendőrség csírájában igye­kezett elfojtani minden politikai megmozdulást. A párt ennek el­lensúlyozására új taktikát dolgo­zott ki, mely a tömegek közt vég­zett felvilágosító munka szüksé­gességét hirdette. József Attila megértette a párt új irányvonalát, szemináriumokat, előadásokat tartott, s költészetével is a min­dennapos agitációs munkát igye­kezett szolgálni. A párttal és a tö­megekkel való kapcsolata oldja bántó magányát, költészetét is ér­leli. Költői eszközei szándékoltan egyszerűsödnek, a tömegekhez akar szólni. A természethez is kö­zelebb kerül, a szabadban, kirán­dulásokon rendezett gyűlések, összejövetelek alkalmával felfigyel a természet szépségeire is. Gyak­ran a természeti képeket, a termé­szetben működő erőket használja fel szimbólumként társadalmi-poli­tikai mondanivalója szemléletes, plasztikus, ugyanakkor burkolt ki­fejezésére. Verstermésének leg­szebb darabjai a Külvárosi éj (1932) című kötetben jelentek meg. Később megromlott a kapcsola­ta a párttal, vitába keveredett a ve­zetőséggel a népfrontpolitika felfo­gásában. Egyesek kétségbe von­ták költészetének marxista jellegét is. József Attilát lesújtotta az értet­lenség, de elveiben nem rendült meg. Ezekben az években a ma­gára hagyatottság, a reménytelen­ség pesszimista hangulatokba so­dorja. Betegsége, egyéni sorsa ré­vén az emberi szenvedés legmé­lyebb köreit járja meg. Az 1934- ben megjelent Medvetánc című kötete hű kifejezője szenvedései­nek, ugyanakkor vitágnézeti szi­lárdságának. A magyar proletár gondolati líra ekkor emelkedik elő­ször világirodalmi színvonalra. Utolsó éveiben a freudizmus hatására gyermekkori szenvedé­seiben keresi betegsége csíráit. Egy időre befelé fordul, de soha­sem szűnik meg népe-hazája sor­sán tépelődni, a kor legégetőbb kérdésével foglalkozni. Filozófiai magasságokba törő remekművek születnek ennek jegyében (például Eszmélet, Elégia, Téli éjszaka, Mondd, mit érlel ... stb.). A kötet­nek, melyet még maga állított össze, igen jellemzően Nagyon fáj (1936) a címe. Szenvedésekről, megpróbáltatásokról ad hírt, heroi­kus küzdelemről az emberi életért egy embertelen világban. A költő elbukik a harcban, a halált választja menekülésül. Mindössze harminc­két évet éit. Rövid életében nem ismerte a boldogságot. A költői elismerést is csak a felszabadult munkásosztály adhatta meg neki. Szobrokban, irodalmi díjakban tisz­telik emlékét, az egyetemet-ahon- nét egykor eltanácsolták - róla nevezték el, születése napját - áp­rilis 11 -ét - a költészet napjaként ünnepük a szocialista Magyaror­szágon. SZEBERÉNYI ZOLTÁN A közösségi tudat szószólója Megemlékezés F. C. Weiskopf születésének 85. évfordulójáról Elfelejtett emberként emlegetve közölt róla ismertetést tíz évvel ezelőtt a Tvorba. A szóban forgó cikk még érintetlen terület feltárá­sát jelentő adósságtörlesztésre fi­gyelmeztette vele kapcsolatban a hazai irodalomtörténeti kutatást és könyvkiadást. Elismeréssel nyugtázta, hogy Jiri Hájeknak épp ez idő tájt megjelent, Fürnberg, Forbáth, Fábry című írásában Weiskopf neve is szerepel, azokkal egyetemben, akik a polgári Cseh­szlovák Köztársaság időszakában ,,legjobb erőikkel járultak hozzá a valóság szocialista újrarendezé­séhez“. A haladó szocialista kul­túra anyanyelvi szolgálatával tu­datos értékközvetítést is vállaltak, egységfrontba tömörülve a kora­beli cseh és szlovák progresszi­óval. . Nem tudjuk, hogy e szövetség során vajon közvetlen, baráti szá­lak is szövődtek-e Fábry Zoltán és Weiskopf között. Egy dolog bizo­nyos. A közvetítő szerep közössé­gi tudatot erősítő értelmének mély átérzése szoros szellemi összekö­tő kapocs maradt. 1955-ben Fábry Zoltán a tátrai szanatóriumból ha­zatérve értesült Weiskopf halálá­ról,.s azonnal tollat ragadott. Az Új Szó hasábjain az eleven intelem­ként ható maradandóság értéké­vel ruházta fel Weiskopfnak a né­pek, nemzetek, kultúrák egymás­hoz való közelítésében vállalt és végzett küldetését. F. C. Weiskopf prágai vegyes nemzetiségű családban született. Apja német banktisztségviselő volt, anyja a cseh táborita hagyo­mányokat őrző környezetből szár­mazott. Német iskolákat végzett, de indíttatásában nyilván megha­tározó szerepet játszott az a kö­zeg, melyet ő maga jellemzett oly találóan Egon Erwin Kischsel kap­csolatban, hangsúlyozva többek között a múlthoz való kötődést és az értékek egymást gazdagító megbecsülését, a prágai kávéhá­zak utánozhatatlan anekdotikus hangulatát, a švejki hagyományo­kat és a népdalok naiv tisztaságát. Az Osztrák-Magyar Monarchia végóráit a lövészárokban érte meg. Egyes utalások szerint ép­pen magyar többségű ezredben viselte a császári mundért. A Csehszlovák Köztársaság meg­alakulása után a prágai német egyetemen már 1919-ben részt vett a marxista irányt követő szo­cialista diákmozgalomban, s ott volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapító tagjai között. Kapcsolatba került Ivan Sekaniná- val, Fučikkal és Wolkerral, ismert alakja'lett az avantgard irodalmi mozgalmaknak olyan kísérletezé­sekbe is bocsátkozva, melyekkel később ő maga sem szívesen vál­lalt közösséget. Már a húszas évek elején kötetet adott ki a cseh és szlovák irodalomból válogatott német versfordításokból. Ez a fa­sizmus németországi uralomra ju­tása után máglyára került. 1937- ben újabb, teljesebb, többek kö­zött Petr Bezruč, Josef Hora, S. K. Neumann, Jiri Wolker, Vitézslav Nezval, Ladislav Novomeský ver­seit és népdalokat tartalmazó for­Bizonyítani akarnak A Szőttes bemutatója előtt Az elmúlt esztendő a CSEMA- DOK KB népművészeti együttese, a Szőttes számára a felfrissülés, az erőgyűjtés éve volt. Az együt­tes működésével, státuszával kapcsolatos gondok jórészt meg­oldódtak és a tagok ismét a leglé­nyegesebbre, a művészi munkára öszpontosíthattak. Közös munká­juk eredménye a Hej, révész, ré­vész című új műsoruk, melynek bemutatója holnap, 19.00 órakor lesz a bratislavai Új Színpadon. Varga Ervint, a Szőttes művészeti vezetőjét kértük meg, hogy rövi­den szóljon az új műsorról.- Új műsorunkban nem egy vi­dék, hanem az egész magyar etni­kum táncmotívumaiból adunk íze­lítőt. A címadó Nyitra-vidéki balla­da Szládecsek Jarka szólóéneke­sünk előadásában hangzik majd el. Ezzel az ősi dallammal is a tisz­ta népművészeti forráshoz való ragaszkodásunkat kívánjuk hang­súlyozni. Dél-Szlovákia táncanya­gát öt tájegység képviseli: a Bod­rogköz, továbbá Gömör, Medves­alja, Mátyusföld és a Csallóköz. A koreográfiák jelentős része saját alkotásom, vendégként Varga Zol­tán, a budapesti Bartók Béla tánc- együttes koreográfusa mutatko­zik be. A magyar táncanyagon kívül egy zempléni szlovák népi tánc is szerepel a műsorban, a Cifrás és sarkantyús. A közön­ség ezenkívül megtekinthet egy magyarországi horvát táncot is, ennek Csizmaverő a címe. • Hány tagú jelenleg az együttes?-A tánccsoportot 17 leány és 10 fiú alkotja. Az egyes táncképe­ket az említett szólóének és a ze­nekar két önálló száma köti össze. Zenekarunk vezetője egyébként Varsányi László mérnök. Az ő fel­dolgozásában hangzik el a Bo- gyoszlói és a Mezőségi dallamok című két összeállítás. Továbbra is őrizzük együttesünk hagyomá­nyos szerkezeti felépítését, amely­nek legfontosabb célja az archai­kus tánc ápolása. • Mit vársz a bemutatótól?- A Szőttes tagjai másfél év után bizonyítani akarnak. Nagy lelkesedéssel, kemény munkával készültünk erre a jeles napra. Jól­eső érzés tudni, hogy a bemuta­tón telt ház lesz, ugyanis már elővételben minden jegy elkelt. Bí­zom abban, hogy a közönség ezúttal sem fog csalódni. Ami a to­vábbi terveinket illeti, a Szőttes új műsorának egy-egy részét láthat­ja majd az idei zselizi (Želiezovce) és a gombaszögi (Gombasek) ün­nepély közönsége is. A továbbiak­ban is szívesen vállaljuk az or­szágjárást, reméljük, hogy új mű­sorunkkal sok dél-szlovákiai vá­rosba és faluba is ellátogatha­tunk. DEBRŐOI D. GÉZA dításantológiát jelentetett meg, melyet Herder-díjjal jutalmaztak. Fábry Zoltán e kötet alapján véle­kedett úgy, hogy a cseh és szlo­vák lírát a németül tudó kulturális közvélemény felé talán ó közvetí­tette a legkifejezőbben. Fábry a csehszlovákiai magyar­ság létéből kiindulva, az egész weiskopfi életműre kiterjedően, s szempontjait az egyetemesség felé tágítva értelmezte Weiskopf közvetítő munkásságát. ,,Weis­kopf annyi közös élményt és mon­danivalót gyűjtött egybe, hogy mondanivalója tükrében nemcsak a cseh és szlovák, nemcsak a né­met, de minden e táji ember is magára ismerhet“ - írja róla Fábry. A fasiszta térhódítás elől mene­déket jelentő emigrációból haza­térve, a felszabadulás után a Tvorba munkatársa majd két tucatnyira becsülte Weiskopf re­gény-, vers-, elbeszélés- és riport­köteteit, valamint drámagyüjtemé- nyeit. S vannak, akik fel is teszik a kérdést, hogy a szerkesztőségi és mozgalmi munka hajszájában miként jutott ideje ilyen termékeny alkotómunkára. 1928-ban felesé­gestül a weimari Németországba költözött, ahol kiadói munkatárs­ként és lapszerkesztőként dolgo­zott. 1933-ban ismét visszatért Prágába. Élete abban a szűkös szerkesztőségi szobában zajlott, mely a harcostárs, Luis Fürnberg visszaemlékezése .szerint afféle sajtóközpontnak számított. Miköz­ben szinte szünet nélkül kopogta táskaírógépén az újságírói műfa­jok minden számbajöhető változa­tát a hazai német baloldali és kommunista lapok, de a Tvorba és a Rudé právo számára is, egy­másnak adták a kilincset a segít­ségre, tanácsra vágyó németor­szági emigránsok. Nem sajnálta az időt arra, hogy John Heartfield- del részletesen megbeszélje hires fotomontázsainak minél hatáso­sabb betördelését. Egyébként Weiskopf számos cikke éppen ez idő tájt látott napvilágot a hazai magyar forradalmi sajtó, a Mun­kás, az Út és az Új Szó hasábjain is. ,,Amikor mások már roskadoz­tak a fáradságtól és kimerültségtől - írja Fürnberg - te akkor még elnökölni mentél, beszámolókat tartottál ' a Levá frontéban, a Brecht-Clubban, az Emberi Jo­gok Ligájában, a pártgyűléseken és a Mánesban, ahol a cseh és német színészek, írók, festők, új­ságírók adtak találkozót egymás­nak... Néha napokra, hónapokra eltűntél Prágából, s mi csak ké­sőbb tudtuk meg, hogy Moszkvá­ban, Párizsban, Genfben jártál...“ Szovjetunióbeli élményeiből született a történelemalakítást emberközelbe hozó, jelentős poli­tikai szerepet betöltő könyve, Az átszállás a XXI. századba, mely világsikert hozott számára. A több mint százezres példányszámú orosz nyelvi kiadást Mihail Solo- hov rendezte sajtó alá. Az irodalmi társadalomalakító szerepét valló krédója határozta meg az irodalmi és közéleti sze­replését egyesítő antifasiszta ma­gatartását a müncheni árulást kö­vető párizsi, majd a kilenc évig tartó egyesült államokbeli emigrá­cióban is. Több évi csehszlovák diplomáciai szolgálat után, 1953- ban a Német Demokratikus Köz­társaságba költözött, úttörő szere­pet vállalva a haladó irodalom ki­bontakoztatásában. Elragadta a halál, mielőtt még befejezhette volna azt a regénytrilógiát, mely az Osztrák-Magyar ] Monarchia fel­bomlásával együtt járó polgári illú­zióvesztések nemzedékrajzaként indult. Érdekes, hogy Fábry Zoltán figyelmét 1955-ben nem is annyira ez a hozzá oly közel álló generáci­ós fejlődéskép ragadta meg. A bé­ke és fasizmus híres fábryi ellen­tétpólusok közötti feszültségizzás adta számára a végső tiszteleta­dás hevületét. „A két világháború tudója minden erejével, embersé­gével, és felháborodásával feszül itt a harmadik lehetősége ellen. És itt, e szándékba kapcsolódik bele emlékezón és áldón az ót sirató, olvasó, író és kortárs - írta Fábry. KISS JÓZSEF DJ SZÓ 6 1985. IV. 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom