Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-03 / 79. szám, szerda

ÚJ szú 5 1985. IV. 3. II TPITDMUNKHNir TUKRI Szép könyvek készítői w A világ tizennyolc or­szágában jelenleg több mint ezer szov­jet elektronikus szá­mítógép üzemel. Kivi­telüket az Elektro- norgtyehnyika szö­vetségi egyesülés in­tézi. A szervezet által exportált termékekkel ismerkedhetnek meg a látogatók a Szovjet­unió prágai kereske­delmi képviseletének épületében nyilt kiál­lításon. (Képtávírón érkezett - ČSTK) A kommunista és munkáspártok lenini vonaláról A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága 1925. március 5-től április 6-ig megtartott V. kiszélesített plenáris ülésének 60. évfordulója Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából minden já­rásból bemutatunk olvasóinknak egy olyan üzemet, vagy vállalatot, amelyre méltán büszke az egész járás. A kommunista párt martini járási bizottságán szinte habozás nélkül a Munka Érdemrenddel ki­tüntetett Szlovák Nemzeti Felke­lés Nyomdát, illetve annak Köztár­sasági Érdemrendes Neografia nevű üzemét javasolták erre a célra. Visszapillantás Több mint száz éve, pontosab­ban 1869 márciusában hozták lét­re a városban a mai vállalat előd­jét. A nyomda első terméke a kö­vetkező esztendő januárjában lá­tott napvilágot. A martini nyomda vezetője az első évtizedben Janko Francisci-Rimavský volt. A szlo­vák kultúra fejlődését kétségkívül nagy mértékben befolyásoló léte­sítmény kezdeténél cseh szakem­berek is segédkeztek. így például a kiváló prágai nyomdász és szer­vező, Fraňo Ander, aki a városba szállította az első kézi meghajtású könyvnyomtató gépet és a sze­déshez szükséges eszközöket. Ezek elszállításához két lófogat elegendő volt. Nyolc évvel később már saját áramfejlesztője is lett a nyomdának. Hogy mi minden látott napvilágot a kezdet kezde­tén a Túróc szívében létesült nyomdában, azt nehéz volna fel­sorolni. Néhány kiadványt azon­ban mindenképp meg kell említe­nünk. Például a már 1892-ben kinyomtatott orosz-szlovák zseb­szótárt, vagy Andrej Sládkovič, Pavol Országh-Hviezdoslav, Jan­ko Kalinčiak, Božena Slančíková- Timrava, Ľudmila Podjavorinská műveit. Egybefonódik a nyomda törté­nete a helyi munkásmozgalom fej­lődésével is. Már 1910-ben bér­emelésért sztrájkoltak a martini szedők. A szakszervezetnek csaknem minden munkás tagja volt. Ezzel is magyarázható, hogy 1919-ben a szlovákiai nyomdá­szok első kongresszusát éppen Martinban rendezték meg. Nem egyszer bizonyították me­részségüket a nyomda dolgozói a második világháború idején is. Többen közülük életüket áldozták a Szlovák Nemzeti Felkelésben, vagy a koncentrációs táborokban pusztultak el. A kommunista párt szervezetét a felszabadulás után, 1945-ben hozták létre a nyomda dolgozói. Ennek első elnöke Du­šan šulc volt. Új fejezet Dolgozó népünk 1948 fubruár- jában aratott győzelme után, majd az államosítást követően - akár­csak az egész nyomdaipar - a martini vállalat is lendületes fejlődésnek indult. Ezt az egyre korszerűbb gépek, berendezések vásárlása is lehetővé tette. Ter­mészetesen a termelés is egyre nő. 1945-ben még csak 230 ezer könyvet készítettek a martini nyomdában, de a nyolcvanas évek­ben az itt készült könyvek pél­dányszáma már meghaladta a 6 milliót. S már nemcsak belföld­re kerülnek a Martinban nyomott könyvek, hanem szinte az egész világba. Pedig 1955-ben az első külföldi megrendelő Angliából még visszaküldte az egész (40 ezer példányból álló) szállítmányt, mi­vel nem volt elégedett a minőség­gel. Ez azonban a Neografia dol­gozóit nem törte meg. Ellenkező­leg: belátták, hogy a piac csakis a csúcsszínvonal elérésével és megtartásával hódítható meg. Ezt azóta is szüntelenül vallják. S hogy mennyire igazuk, van azt mi sem bizonyítja jobban, mint ar hogy a Martinban nyomott köny­vek ma már évente mintegy 60 millió korona értékben indulnak hódító útjukra. A minőségi köve­telmények megtartásán kívül a határidők pontos megtartása is nélkülözhetetlen a kiviteli tervek teljesítéséhez. A tervfeladatok tel­jesítése óriási erőfeszítést követel meg a vállalat minden dolgozójá­tól; s hogy ebben nincs is hiány, azt az 1066 egyéni kötelezettség­vállalás is bizonyítja, melyet a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadulása évforduló­jának tiszteletére tettek.-A Szovjetunióba irányuló ex­portfeladatok teljesítésére külön internacionalista kötelezettséget vállaltunk - tudtuk meg Miroslav Belláktól, a szakszervezet üzemi bizottságának elnökétől. - Esze­rint 1 millió koronával teljesítettük túl tervünket, miközben a szigorú minőségi mutatóknak is eleget te­szünk. Bellák elvtárs a dolgozók kez­deményezésében igen nagyra ér­tékeli a 26 szocialista munkabrigá­dot, melynek együtt 746 tagja van, köztük 11 arany; 206 ezüst- és 246 bronzérmes. Hatékony pártmunka Abban, hogy a dolgozókat min­dig sikerül megnyerni az egyre igényesebb feladatok teljesítésé­re, határozottan nagy szerepe van a hatékony pártmunkának, melyről Stanislav Tóth, a három alapszer­vezet tevékenységét összehango­ló üzemi pártbizottság elnöke tájé­koztatott.- Alapszervezeteinket a terme­lési részlegek szerint hoztuk létre, így van ez a szakszervezet és a SZISZ alapszervezetei esetében is. Első pártalapszervezetünkbe az ofszetben, a kézi nyomásban és a segédtermelésben dolgozó párttagok tartoznak. A másodikba a szedők és a könyvnyomók, a harmadikba pedig a techniku­sok. Amikor a feladatokról van szó, elsősorban a párttagokra számítunk, hiszen velük szemben magasabb mércét alkalmazunk, akár a munkafegyelemről, akár a munkaidő kihasználásáról van szó. Fontosnak tartjuk az agitációs tevékenységet, a tömegpolitikai munkát, melynek irányítására az üzemi pártbizottság külön bizott­ságot hozott létre. Elnöke üzemi pártbizottságunk egyik tagja. A tö­megpolitikai tevékenységet irányí­tó bizottság tagjai közt vannak a pártalapszervezetek alelnökei, a szakszervezet, a SZISZ, a CSSZBSZ üzemi szervezetének képviselői. Vannak faliújságjaink, de a fő súlyt a személyi agitációra helyezzük. Élő szóval igyekszünk hatni az emberekre, s ez sikerül is. Ennek köszönhetjük, hogy dolgo­zóink mindig nyíltan beszélnek a felmerülő gondokról, és szíve­sen segítenek megoldásukban. Nemzedékről nemzedékre Az egyre igényesebb feladatok természetesen megfelelő szakmai felkészültséget is követelnek a nyomda dolgozóitól, akik közül ma már több mint hatvannak főis­kolai végzettsége van. Hogy ez milyen fejlődést jelent, azt akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük; 1947-ben még csupán egyetlen főiskolát végzett ember dolgozott a martini üzemben. A dolgozók közül többen a Szov­jetunióban vagy az NDK-ban ta­nultak. A nyomdászaszkmának, melyet egykor fekete mesterség­ként emlegettek, a városban és környékén igen nagy a tekintélye. Ez a szakma számos családban nemzedékről nemzedékre száll, il­letve egy-egy családból többen is e szakmát választják.- Nekem ugyan az elődjeim nem voltak nyomdászok, de a testvérem 26, a fiam 13 éve itt dolgozik - mondja az 59 éves Jozef Ciger, aki a nyomdaipari dolgozók közül hazánkban az első szocialista munka hőse. 1980-ban kapta meg a magas kitüntetést. 1942-től dolgozik a nyomdában, s 1946-ban Martinban ő lett az első ofszetgép kezelője. - A közeli Valča községben születtem. Tizen voltunk testvérek. Apám kovács volt - emlékezik Cíger elvtárs, aki­ről az üzemi pártbizottság elnöke megjegyzi, hogy nemcsak kiváló­an dolgozik, de a fiatalokat is ne­veli, szakmailag és emberileg egy­aránt. Ehhez a szocialista munka hő­se szerényen csak ennyit fűz hozzá:- Én is tanulok a fiataloktól. Ha mást nem, lelkesedést. A szakmai ismereteikkel sincs baj. A szakmai felkészültség nálunk magától érte­tődő követelmény, már csak azért is, mert sok millió korona értékű külföldi gépekkel dolgozunk. 1963-ban a két színről négyre tér­tünk át. Ez óriási élmény volt szá­munkra. Hát még az, amikor 1980-ban nyolc színben kezdtünk nyomni. Ez igen nehéz, de szép feladat.- Gyakran megtörténik, hogy egy-egy mű első kötetét mi nyom­juk, a második pedig Prágában készül, s nem kell szégyenkez­nünk az összehasonlításnál - mondja. - Sót, a világ élvonalá­val is lépést tartunk. Nekem meg­adatott a nálunk készült könyveket látnom külföldi kiállításokon; s ál­líthatom, semmivel sem maradunk el a legjobbaktól. Jártam például Leningrádban, Londonban, Párizs­ban, Bécsben, és mindenütt ezt tapasztaltam. A minőségi követel­ményekből nem engedhetünk, hi­szen ma már a világ minden ré­szébe szállítunk könyvet, a Szov­jetuniótól kezdve, Kanadán át, egészen Ausztráliáig. A bizalmat, a jó hírt borzasztó nehéz volt meg­szereznünk, de igen könnyű volna elveszíteni. Ezzel egész kollektí­vánk tisztában van, s ma már fiatal tagjaink is magasra helyezik a mércét. Ez engem nagy öröm­mel tölt el, mivel tudom, méltó folytatói lesznek munkámnak, ha maid nemsokára abbahagyom. így adják át nemzedékről nem­zedékre egymásnak a „váltóbo­tot“ a nagy múltú üzem dolgozói. A martini nyomda ma már valóban az egész járás egyik legnagyobb elismerést kiérdemlő létesítmé­nye. FÜLÖPIMRE A Kommunista Internacionálé létrejötte és tevékenysége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a nemzetközi proletariátus jelentős vívmánya volt. A Kommu­nista Internacionálé vált a világban folyó forradalmi események nem­zetközi központjává, pótolhatatlan útmutatást és felvilágosítást nyúj­tott, egyidejűleg az a központ volt, ahová összefutottak a világban fo­lyó forradalmi megmozdulások szálai; e folyamatok képezték a III. Kommunista Internacionálé egyes kongresszusainak tárgyát; a kong­resszusok közötti időben ezt a munkát a végrehajtó bizottság látta el. Ezekben a napokban lesz 60 éve, hogy Moszkvában megtartot­ták a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának V., ki­szélesített ülését, amelyen na­gyon fontos, gyakorlatilag min­den kommunista és munkáspár­tot a Kommunista Internacionálé szekcióit érintő kérdések megvita­tása szerepelt. Az ülés tartalmilag a Kommunista Internacionálé 1924-ben megtartott V. kongresz- szusának vonalára kapcsolódott. A húszas évek közepén az eu­rópai, de más kontinensek állama­ira is, a kapitalizmus átmeneti és időleges stabilizációja volt a jel­lemző. Az a forradalmi hullám, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására elárasztotta a világnak majdnem minden or­szágát, az 1923-as év vége felé, a burzsoázia uralmának megszi­lárdulása következtében, veszített erejéből. A fiatal, tapasztalatlan kommu­nista és munkáspártoknak erőt, erkölcsi tartást kellett adni, ki kel­lett dolgozni a politikai hatalomért vívott harc helyes és célravezető t aktikáját. A dolgok ilyetén állása elsősorban az európai országokra volt jellemző. Volt közöttük néhány olyan ország is, ahol az osztály­harcok megvívásában semmiféle tapasztalata nem volt a proletariá­tusnak. Ezzel szemben az olyan országok, mint Németország, Ma­gyarország, Csehszlovákia sok­szor megütköztek és kemény har­cokat vívtak a burzsoáziával, de szovjet Oroszországon kívül sehol sem sikerült leverni őket, és első­sorban megtartani a munkásosz­tály hatalmát. Éppen ezt a törté­nelmi tapasztalatot kellett átadni a kibontakozó politikai erőknek, amelyek ebben az időben tulaj­donképpen vezető nélkül marad­tak. Csehszlovákia fejlődése e for­radalmi logika tipikus példája volt. A csehszlovák burzsoázia már a CSKP megalakulása előtt is el­követett mindent, hogy megbénít­sa és csökkentse a párt tömegek­re gyakorolt hatását. Azt állította, hogy a kommunisták a csehszlo­vák államiság esküdt ellenségei és felforgatják a köztársaságot. Az efféle, vagy ehhez hasonló rágalmakra egyértelmű választ adott dr. Bedŕich Šmeral, a balol­dal vezető személyisége a parla­ment 1921. január 13-án megtar­tott ülésén: ,,Ezt az országot mint az osztályharc kedvező színterét, elismerjük, az önálló Csehszlová­kia létét nemcsak valós ténynek, hanem megalakulását nagy törté­nelmi haladásnak tartjuk az ezt megelőző állapotokkal szemben. A csehek és a szlovákok csak úgy juthattak el az önálló államalapítá­sig, csak úgy alakultak ki a to­vábbfejlődés előfeltételei. Ez az or­szág a miénk is. Mi nem felforgatni akarjuk, hanem meghódítani!“ Ehhez viszont arra volt szük­ség, hogy a munkásosztály pártja valóban forradalmi eszméktől át­hatott párttá váljon. Épp úgy, mint más kommunista és munkáspár­toknak, a CSKP-nak is keresztül kellett mennie a bolsevizálódási fo­lyamat minden szakaszán politi­kai, taktikai, szervezési, de első­sorban ideológiai téren. Ez a gya­korlatban azt jelentette, hogy meg kellett szabadulni a szociáldemok- ratizmus kártékony nézeteitől és gyakorlatban is megtanulni alkotó módon alkalmazni az orosz bolse­vikok tapasztalatait és gyakorlatát. Ez a gazdag elméleti anyag volt tulajdonképpen a Kommunista In­ternacionálé Végrehajtó Bizottsá­ga 60 évvel ezelőtt megtartott ki­szélesített V. plenáris ülésének tárgya. Ez nagy segítséget nyúj­tott, s példát adott pártunknak is, amelyet azokban az időkben gyakran ráztak meg párton belüli válságok. A Kommunista Interna­cionálé Végrehajtó Bizottsága ki­szélesített V. plenáris ülésének ta­nulságai hasznosak voltak, így Klement Gottwald már 1925-ben azt írhatta, hogy a CSKP lenini kiérlelése ,,állandó folyamat a párt életében, amely soha nem kész, soha nincs befejezve, épp oly ál­landó és végtelen folyamat, mint maga a társadalmi fejlődés...“ E folyamatban a CSKP V. kongresszusa fontos határkő, amelyből az 1968-69-es nehéz társadalmi és párton belüli válság utáni konszolidáció éveiben a CSKP új vezetősége is sokat tanult. A bolsevizácíó fogalma alatt is­mert, ma is érvényben levő lenini elvek alkotó alkalmazása vitatha­tatlan eredményeket hozott már a világgazdasági válság nehéz éveiben is, a háború és fasizmus ellen, a köztársaság védelméért folytatott küzdelmekben és főleg a második világháborúban, A szocializmus alapjainak sike­res lerakása után Csehszlovákiá­ban a hosszú távú forradalmi program hiányának következté­ben, halmozódtak a fejlődés vál­ságának jelei, s ezeken élősköd- tek a jobboldali opportunista erők, és társadalmunk szocializmuselle­nes elemei egyre intenzívebben kihasználták a helyzetet. A válság leküzdését követő kongresszusokon Gustáv Husák elvtárs kifejezésre juttathatta a csehszlovák kommunistáknak azt az akaratát, hogy következete­sen és tántoríthatatlanul haladnak tovább a lenini úton, bíznak a saját erejükben, barátaikra és szövet­ségeseikre támaszkodva küzde­nek az eszméért, mert meg van­nak győződve ügyünk helyessé­géről. Ma, amikor megemlékezünk a Kommunista Internacionálé tör­ténetének e fontos eseményéről, az emlékezés nem öncélú. Emlé­kezünk, hogy erőt és tanulságot meríthessünk a szocializmus és a béke győzelméhez vezető forra­dalmi úton. PAVOL MACKO docens Jozef Ciger (balról), a szocialista munka hőse és Miroslav Bellák, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke (Hajdú András felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom