Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-27 / 99. szám, szombat
KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagországai legfelsőbb szintű párt- és állami vezetőinek találkozójáról (Folytatás az 1. oldalról) kintették az 1955. május 14-én Varsóban megkötött Barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés hatálya meghosszabbításának kérdését és jegyzőkönyvet írtak alá a szerződés következő húsz és az azt követő további tíz évre történő meghosszabbításáról. Véleményt cseréltek az európai és a világpolitika időszerű kérdéseiről is. A találkozón hangsúlyozták a Varsói Szerződés nagy jelentőségét. A szerződés harminc éve megbízhatóan szolgálja a tagállamok sokoldalú együttműködésének fejlesztését és elmélyítését garantálja szuverenitásukat, biztonságukat és határaik sérthetetlenségét, biztosítja béke- szerető külpolitikai irányvonaluk közös kidolgozását és végrehajtását, kiemelkedő szerepet játszik Európa és az egész világ békéjének megóvásában és megszilárdításában. A találkozón képviselt államok síkraszállnak a sokoldalú, egyenjogú és kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés fejlesztéséért. Soha nem voltak hívei Európa és a világ megosztásának egymással szemben álló katonai tömbökre: jelenleg is fellépnek szövetségük és az Észak-atlanti tömb egyidejű feloszlatásáért és annak első lépéseként a szövetségek katonai szervezeteinek felszámolásáért. Amíg azonban létezik a NATO katonai tömbje és fennáll a világ és Európa békéjét fenyegető veszély, a szocialista államok erősítik védelmi szövetségüket, egyidejűleg fokozzák a harcot a leszerelésért és a békéért, a katonai tömbök felszámolásáért. A Varsói Szerződés hatályának meghosszabbításáról hozott egyhangú döntést az tette szükségessé, hogy megbízhatóan szavatolják a szövetséges országok biztonságát és előmozdítsák szoros nemzetközi együttműködésüket. A Varsói Szerződés tagállamai, a békét fenyegető veszélyből kiindulva, a jövőben is megteszik a szükséges intézkedéseket kollektív védelmi képességük megfelelő szinten tartásához. A Varsói Szerződés tagállamai ismételten megerősítik, hogy nem törekednek a katonai fölény megszerzésére, de nem is engedik meg, hogy velük szemben katonai fölényre tegyenek szert. Síkraszállnak az erőegyensúly legalacsonyabb szinten történő biztosításáért. A találkozóra a második világháború, az emberiség történetében lezajlott legpusztítóbb és legvéresebb háború befejezésének 40. évfordulója előestéjén került sor. A találkozó résztvevői kiemelték a szabad- sagszerető népek fasizmus felett aratott győzelmének nagy jelentőségét. A győzelemért nagy árat kellett fizetni. A fasizmus szétzúzásához döntő mértékben hozzájáruló szovjet nép, számos más ország népei életek tízmillióit áldozták érte. Az elesettek emléke, a ma élő és az eljövendő nemzedékek sorsáért viselt felelősség nem engedi elfelejteni a háború tanulságait. A mostani nemzetközi helyzetben - még inkább, mint valaha - szükség van az összes nép és állam, valamennyi békeszeretö erő erőfeszítései egyesítésére, politikai beállítottságuktól függetlenül, azért, hogy megakadályozzák a világnak a nukleáris katasztrófa felé sodródását. A Varsói Szerződés tagországainak kommunista és munkáspártjai, parlamentjei és kormányai a jövőben is azért küzdenek, hogy elhárítsák a nukleáris háború veszélyét, megállítsák a földön a fegyverkezési hajszát, mindenekelőtt nukleáris téren, megakadályozzák a nukleáris fegyverkezési versenyt a világűrben, áttérjenek a leszerelésre, felújítsák az enyhülés és az együttmüködés folyamatát a nemzetközi kapcsolatokban. E célok érdekében a találkozón képviselt szocialista országok készek továbbfejleszteni a békés párbeszédet más államokkal, a jóakarat és a bizalom szellemében, készek a békét és biztonságot szolgáló széles korú nemzetközi együttmú- ködésre. A találkozó a barátság és a teljes egyetértés légkörében zajlott le, megerősítette a résztvevők nézeteinek egységét az európai és a világpolitika kulcskérdéseiben. Megállapodás született arról, hogy a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésére ez év őszén, a korábbi terveknek megfelelően Szófiában kerül sor. Fogadás a Varsói Szerződés legfelsőbb szintű találkozója résztvevőinek tiszteletére (ČSTK) - A lengyel fővárosban fogadást rendeztek a Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb párt- és állami vezetői találkozójának résztvevői tiszteletére. A fogadáson beszédet mondott Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel kormány elnöke és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Wojciech Jaruzelski elvtárs beszéde Kedves elvtársak, barátaim! A nemzetek és országok történetében vannak olyan pillanatok, amelyek különös jelentőséggel bírnak, így volt ez 30 évvel ezelőtt, amikor megalapítottuk a Varsói Szerződés Szervezetét, s így van ez mai találkozónkon is. A Varsói Szerződés érvényességének meghosszabbításáról ma aláírt jegyzőkönyv ismét nyomatékkai erősíti meg a létező szocializmus országainak egységét és polititkai- védelmi potenciálját. Egyben arra irányuló határozott akaratunk kifejezője, hogy az ember alapvető joga, a békés élethez való jog, megbízhatóan és hatékonyan legyen biztosítva. Az európai katonai tömböket távolról sem mi találtuk fel, s nem is jelentik a mi célunkat. A szocialista védelmi közösség létrehozása válasz volt arra, hogy az NSZK katonai potenciálját a már megalakított Észak-atlanti Szövetségbe sorolták. Hasonlóképp mai döntésünk is válasz a korlátlan időre megkötött nyugati katonai tömb agresszív terveinek újabb szakaszára. Hiszen nem a védelem érdekében fokozzák a lázas fegyverkezést, írják alá a sokmilliárd dolláros hosszú távú szerződéseket, s dolgozzák ki a szocialista országok területe elleni úgynevezett mélyen tagolt csapások terveit, telepítik Nyugat-Európá- ban az új amerikai nukleáris rakétákat és hoznak más militarista intézkedéseket. A Varsói Szerződés érvényességének meghosszabbítására vonatkozó döntést tehát közösségünkre rákény szeri tették. A gyöngeség, az ellenségeskedés és a védelemre való felkészületlenség Európában már nemegyszer jelentett kísértést az agresszornak. Mi azonban ilyen hibát nem követünk el! A NATO-nak azok az erői, amelyek az egyoldalú előnyök elérésével, a hegemomiával számolnak, ismét nagyon tévednek. Katonai fölényre nem törekszünk. * Meg akarjuk őrizni az egyensúlyt. Éppen ez jelenti a biztonság reális garanciáját, mégpedig annál hatékonyabban, minél alacsonyabb a katonai paritás szintje. Minél hamarabb változik a fegyverkezés spirálja a fegyverkezés csökkentésének spiráljává, annál nyugodtabban fognak élni és együttműködni földrészünk népei az Atlanti-óceántól egészen az Uraiig. Keletről 30 éven keresztül nem a „keresztes hadjáratokra“ vonatkozó felhivásokat, hanem számtalan békeszeretö kezdeményezést, az ésszerű és konstruktív kompromisz- szumot szorgalmazó nyilatkozatokat és javaslatokat lehetett hallani. A megállapodás és a béke elérésére irányuló akaratunkat ma is megerősítjük. Ismét kinyilatkoztatjuk: készek vagyunk haladéktalanul feloszlatni a Varsói Szerződést, amennyiben ezzel egyidőben feloszlatják az Észak-atlanti Szövetséget. Védelmi közösségünket egyetlen cél vezérli: megvédeni népeink nyugodt alkotómunkáját és történelmi vívmányait. Szervezetünk a szocialista közösség szilárd támasza, s egyben Európa stabilitásának és területi-politikai elrendezésének kulcsfontosságú tényezője. A mostani találkozó kifejező megnyilvánulása marxista-leninista pártjaink körültekintő politikájának. Az ő kezdeményezésükre jóváhagyott döntés megfelel mind az egyes országok legfelsőbb állami érdekeinek, mind az egész szocialista közösség kollektív szükségleteinek. A Varsói Szerződés az új típusú nemzetközi kapcsolatok példája. A barátság, az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás benne foglalt gondolataiban az országok függetlensége és szuverenitása teljes mértékű tiszteletben tartása jut kifejezésre. A szocialista internacionalizmus és a nemzeti érdekek egysége elvének összefonódása ahhoz vezet, hogy mindaz, ami közös, egyben nemzeti, s az, ami nemzeti, az egész közösséget szolgálja. Lengyeloszág számára a Varsói Szerződés történelmi szempontból annak megvalósulása, ami a múltban legjobb fiaink célja volt: a „lengyel kérdés“ olyan „internacionali- zálása“, amely elválaszthatatlanul összefonódna a történelem forradalmi, távlati alakulásával. A jelenlegi szakaszban ez az internacionalizá- lás a független lengyel államiságnak, a népi Lengyelország igazságos határainak és saját, belső szocialista döntéseinknek egyaránt szövetségesi garanciája. Ugyanabban a teremben ültünk össze, amelyben 30 évvel ezelőtt jóváhagyták a Varsói Szerződés szervezetének létrehozásáról szóló döntést. A népi Lengyelország, csakúgy, mint akkor, megbízható láncszeme a szocialista közösségnek, s az is marad. A nemzetközi imperializmus épp a mi országunkkal akarta megkezdeni a szocializmus úgynevezett „szétszerelését“. Hogy ezt elérje, nem sajnálta a pénzt és a fáradságot. Nem szégyellte bevetni a nyomás, a bojkott eszközét, a különböző korlátozásokat és propagandaagressziót folytatott ellenünk. Ez nemcsak a múlt kérdése, hanem még mindig mai valóság. Bebizonyítottuk azonban, hogy ez a törekvés Lengyelországban kudarcot vallót és a jövőben is kudarcra van ítélve! Találkozónkra Varsóban került sor, ebben a hős városban, amelyet a hitleristák pusztulásra ítéltek és romba döntöttek; abban a városban, amelyet már annyiszor hamuvá változtattak, és amely már annyiszor újjáéledt, abban a városban, amelynek lakói - mint ahogy azt forradalmi költőnk mondotta - „sosem hajtották meg fejüket az ellenség előtt“. Kedves elvtársak, barátaim, ma koszorút helyeztek el az Ismeretlen katona sírjánál és a szovjet hadsereg katonáinak emlékművénél. Nagyra becsüljük az önök irántunk érzett tiszteletének szép és forró megnyilvánulását, azt, hogy virágokat helyeztek el a Varsó felszabadításáért elesett hősök emlékművéhez. Milyen élesen elüt az önök megbecsülése azoknak az imperilista politikusoknak az erkölcstelenségétől, akik rövidesen úgymond „búcsújárást“ terveznek a történelem valódi szemétdombjához, a náci bűnösök és hóhérok sirjaihoz. Mi Lengyelországban nem vagyunk képesek és nem is akarjuk megbocsátani az emberek milliói által elszenvedett gyötrelmek e hallatlan kigúnyolását. Az, aki az SS-t ki akarja békíteni a mai Európával, nem talál nálunk megértésre és egyetértésre - sem ma, sem a jövőben. Elvtársak! A varsói hősök emlékműve Nikét, a győzelem ógörög istennőjét testesíti meg. A vereségek végének és nagy győzelmünknek - az ország felszabadításának, a forradalmi változások útjára való áttérésnek, a független szocialista állam felépítésének és népünk történelmi fejlődésének a jelképe. A lengyel nép jól ismeri ennek a győzelemnek az árát. A varsói romokból ismét felépült utcák és terek alatt még ma is megtalálni városunk védőinek maradványait, akik 1939-ben pusztultak el, továbbá az ellenállási mozgalom résztvevőinek, a gettóbeli harcosoknak, az 1944-es felkelőknek, a lengyel és a felszabadító szovjet katonáknak a maradványait. Azokon az utcákon, amelyeken ma sétát tettek, még sokáig álltak a barikádok romjai. Útközben láthatták azokat az emléktáblákat, amelyek örökre megőrzik a hitleristák által nyilvánosan kivégzett polgári áldozatok emlékét. És így egységes hangunknak, amely ma Lengyelország fővárosából hallatszott, rendkívüli erkölcsi jelentősége van. Innen Varsóból fordulunk Európa minden nemzetéhez, az antifasiszta koalíció soraiban vívott közös harc egykori résztvevőihez, az ifjúsághoz, amely ezekről az embertelen évekről csak az elbeszélésekből hallott. Kivétel nélkül fordulunk minden emberhez, tekintet nélkül a nézetekben, a kultúrában mutatkozó különbségekre, mindazokhoz, akik felelősségteljesen és realista módon képesek gondolkodni. Az oly sok ellentétre való tekintet nélkül kíséreljük meg elhárítani földrészünktől az újabb háború rémét. Próbáljunk meg még egyszer megállapodásra jutni, s helyreállítani az ész és az együttműködés légkörét, amelyet a hidegháborús erők olyannyira szétziláltak. A szocialista országok senkit sem fenyegetnek. Nem óhajtják a nemzetközi feszültség növekedését. Egyetlen ország népe sem nyerhet ezzel semmit, sem most, sem a jövőben. Kedves elvtársak! A háború utáni történelemben vannak olyan különös dátumok, amelyek elgondolkodásra ösztönöznek. Az idén két jelentős jubileumról, a fasizmus fölött aratott győzelem 40. és a Varsói Szerződés megalakulásának 30. évfordulójáról van szó. Mindkettő arra emlékeztet, milyen sok emberi vér folyt, milyen nagy erőfeszítéseket kellett tenni a történelem első testvéri és megbonthatatlan szövetségének létrehozásáért és megszilárdításáért. Erőnk forrása elsősorban a munkásosztály, a dolgozók, áldozatkészsége baráti nemzeteink hazafias kezdeményezése. Nagyrabecsülés illeti meg a pártmunkásokat és az állami vezetőket, az egyesített fegyveres erők tagjait, a tudósokat és tervezőket, a diplomatákat és újságírókat. Szolgálatuk, munkájuk, nagyfokú eszmeiségük és alkotó gondolkodásuk megsokszorozták és megsokszorozzák szövetségünk reális erejét és azt a rendíthetetlen bizonyosságot, hogy Európa szocialista része szilárdan fogja védelmezni biztonságát és hatékonyan fog hozzájárulni az egész világ békéjéhez. Rendkívüli tiszteletet és hálát érzünk a nagy szocialista állam - a Szovjetunió népei iránt. Hiszen épp az ő hadserege oltotta el a majda- neki és az auschwitzi krematóriumokban égő lángokat, s mentette meg az európai kultúra örökségét, verte szét a halál hitleri birodalmát. A Szovjetunió a szocializmust építő népeink legfőbb védőpajzsa volt és lesz. A Szovjetunió békeszerető külpolitikája, amely a lenini eszmékből indul ki, kitartó harca az igazságos nemzetközi kapcsolatokért, széles körű támogatásra és megértésre talál. Ez ugyanis bolygónk valamennyi békeszeretö és haladó erejének történelmi érdekeit szolgálja. Nagy elismeréssel üdvözöljük a szovjet fél álláspontját a jelenlegi genfi tárgyalásokon. Ez az álláspont konstruktív, világos és tisztességes. Teljes mértékben támogatjuk azokat a kezdeményezéseket, amelyeket Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára jelentett be. A Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok javításának és fejlesztésének egyetlen ésszerű útja a lázas fegyverkezés korlátozása, az enyhülési politikához és az egyenjogú együttműködéshez való visszatérés. A nemzetközi kapcsolatok hangnemét nem határozhatják meg a durva és felfuvalkodott monológok, hanem egyedül a türelmes párbeszéd, nem a hegemóniára való törekvés, hanem a kompromisszum és a megállapodás. Egyetemes méretekben ma legfőképp az Egyesült Államok lépései veszélyesek. Az USA célja elsősorban az, hogy a lázas fegyverkezést kiterjessze a világűrre. Európában aggodalomra ad okot a jelenlegi washingtoni kormány konfrontációs politikája mindenekelőtt az NSZK-ban megnyilvánuló re- vansizmus erőinek aktivizálásával összefüggésben is. Az európai területi-politikai realitások megváltoztatására, a tartósan érvényes jaltai és potsdami szerződések semmissé tételére vonatkozó, mind gyakrabban hallható nyugati felhívások a földrészünk békéjének aláaknázá- sát célzó megengedhetetlen kísérletek. A szocialista közösség országait világosan meghatározott irányvonal vezérli: elvhűséget és rugalmasságot tanúsítani, fáradhatatlanul gondoskodni a védelmi képességről és mindenütt tárgyalásokat folytatni, ahol ez lehetséges és célszerű. Legfőbb ideje már, hogy az oly sok történelmi megpróbáltatáson átesett Európa ismét a biztonság alapjainak megszilárdulására, a nemzetek békés együttműködésének gazdagítására irányuló gyümölcsöző kezdeményezések megvalósításának példája legyen. A ma aláirt jogi dokumentum egységünk, felzárkózottságunk és erőnk kifejezője. Vitathatatlanul hozzájárul a szocializmus haladó és bé- keszerető küldetésének megvalósításához. Engedjék meg, kedves elvtársak, hogy emeljük poharunkat a szocialista közösség valamennyi országának eredményes fejlődésére! A testvéri pártok, országok és népek barátságára, együttműködésére és akcióegységére! A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőire! Az európai és az egyetemes békés együttélésre és konstruktív együttműködésre! Valamennyi jelenlevő párt- és állami vezető, minden kedves vendégünk egészségére és sikereire! Éljen a béke és a szocializmus! Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a fogadáson beszédet mondott a részt vevő küldöttségek nevében. Kedves Jaruzelski elvtárs! Kedves elvtársak, barátaim! Engedjék meg, hogy a szovjet küldöttség és minden résztvevő nevében mindenekelőtt köszönetét mondjak a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a lengyel állam vezetőinek a vendégszeretetért. A gyönyörű és hősi Varsó lakosságának, a népi Lengyelország minden dolgozójának is baráti üdvözleteket tolmácsolunk és sok sikert kívánunk nekik a szocializmus építésében. Itt Varsóban, abban a városban, amely szövetségünknek nevet adott, ma történelmi jelentőségű aktusra került sor. Meghosszabbítottuk a Barátsági, együttműködési és segélynyújtási szerződést, amelyet harminc évvel ezelőtt kötöttünk meg. Amint Jaruzelski elvtárs mondotta, a meghosszabbítás abból a meggyőződésből fakad, hogy szövetségünk létfontosságú minden résztvevő számára és elkerülhetetlen a nemzetek békéjének, biztonságának megszilárdítása szempontjából. Vlagyimir lljics Lenin hangsúlyozta, hogy a forradalomnak meg kell védenie önmagát. A Varsói Szerződésben országaink népei a forradalmi vívmányok hú védelmezőjére leltek. Mit adott mindannyiunknak a Varsói Szerződés? Lehetővé tette a békés alkotó munkát. Megbízhatóan garantálva van a határok sérthetetlensége. A szocializmus újkori ellenségeinek, a világuralomra törekvők útjába szilárd gát épült. A történelem nem ismer még egy olyan szerződést, mint a mienk. Olyan szerződést, amelyben a kapcsolatok a szuverén államok teljes egyenlőségén, kölcsönös elvtársi segítségnyújtásán alapul. Szövetségünk a szó igazi értelmében a nemzetek szövetsége. Olyan szövetség, amely senkit sem veszélyeztet és teljes mértékben a béke védelmére törekszik. A másik társadalmi rendszerrel kapcsolatainkat a békés egymás mellett élés elvei alapján építjük, ez az egyedüli ésszerű alap, főleg a nukleáris évszázadban. A Varsói Szerződéssel fonódnak össze országaink jelentős kezdeményezései, melyek az európai béke megszilárdítását, az enyhülést szorgalmazzák. A mai találkozó megerősítette közös készségünket továbbra is keresni a háborús veszély elhárításának, a nemzetközi együttmüködés bővítésének útjait. Síkra szállunk a két katonai politikai tömörülés közötti éles konfrontáció csök(Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1985. IV. 27.
