Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-24 / 96. szám, szerda
Variációk a művelődésre Két falu az érsekújvári (Nové Zámky) járásban Innen nem költöznek el a fiatalok. Nemcsak munkát, de otthont, a teljesebb élethez az anyagiak mellé pihenésüket, szórakozásukat és művelődésüket is segítő lehetőségeket találnak. Az itt élők túlzások nélkül állíthatják, hogy mindazt élvezik, amit a legmerészebb társadalom- és művelődéspolitikai tervek tartalmaznak. Mégis... A lehetőségekkel nem tud, vagy nem akar mindenki azonnal élni. Az ellentmondások ütközetében mégis formálódik egy minőségileg új életmód, a szocialista emberé. ÚJ SZÚ 1985. IV. 24. Egy szövetkezet - két szövetkezeti klub A titkárnő szabadkozása után természetesnek tűnik, hogy Kovács Ferenc, a szőgyéni (Svodín) szövetkezet elnöke nem megszokásból próbálja elküldeni az újságírókat. Még javában tart a soros heti értekezlet, s így várhatóan a megoldásra váró napi gondok, feladatok kötik le majd figyelmét. Érthető, hogy az elnök is igyekszik haza, hogy a pihenés, a szellemi regenerálódás számára is fontos... A titkárnő mégis megígéri, megpróbál segíteni. Bizakodom, hogyha az értekezlet végére odaérek, legalább az ajtóban beszélhetek az elnökkel. A száguldó autóban eszembe jut, hogy valójában érthető a szabadkozása, hiszen a jó vezető tudatában van annak, hogy minden területnek van felelőse, aki szakemberként helytáll, így az információk értéke is növekszik, ha a szájából hallja az újságíró. Kovács Ferenc irodájából már tódulnak ki az emberek. Többségükben fiatalok, feltételezhetően agrárszakemberek, technikusok, mérnökök. Az elnök kabátját visz- szaakasztva mondja:- Ha kicsit később érkezik, nem találkozunk. Hosszú és nehéz volt a nap. - Pillanatnyi szünet után kérdezi meg, miért kerestem fel. Elmondom a kérdéshez méltóan bizonytalan szándékaimat, s látom, arcán a megkönnyebbülés simítja a ráncokat.- Jó, a kultúráról már csak azért is szívesen beszélek, hogy megcáfoljam az elterjedt nézetet, miszerint a szövetkezeti vezetők szükséges rossznak tartják. Annak idején nyolcmillióért épült fel a szőgyéni művelődési ház. Kiszámoltuk, hogy egy tagra négyezer korona jutott ebből az értékből. Ennek alapján logikusnak látszott, hogy Barton (Bruty) négymillióért építsünk szövetkezeti klubot. Ez persze csak formális oka a művelődés ilyen szemléletének. Az igazi okok a szövetkezet helyzetében kereshetők. Korszerű gazdálkodást, képzett szakemberek nélkül nehéz elképzelni. Az meg csak természetes, hogy az agrármérnökök többsége fiatalember, növekvő családdal, ehhez mért igényekkel. Ezek az igények pedig az életfeltételek, lakás, munkahely mellett leginkább a művelődés, a szórakozás szféráját célozzák.- Nem fényűzés két szövetkezeti klubot fenntartani, üzemeltetni?- Egyáltalán nem. Minket is sújtott annak idején a munkaerő elvándorlás, amit egy jó ideje nem ismerünk.- Miből telik minderre?- Abból, hogy jól dolgozunk. Tavaly a tervezett 15,5 millió korona tiszta nyereség helyett 24,1 milliót értünk el. Nos, ebből lehet pár ezret a kultúrára is szánni. Nem-de?- kérdezi és kezet nyújt. A válaszomat már nem is várja meg. Tudom, hogy ez a pár ezres támogatás a milliót is eléri. Soha kellemetlenebb gondokat egy szövetkezeti elnöknek, mint azt, mire fordítsa a tiszta nyereséget! Szemben a kocsmával A barti szövetkezeti klub önálló, függetlenített vezetővel az élén. A szövetkezet évi harmincezer koronával támogatja, amiből a fűtést, az elfogyasztott áramot és az apróbb kiadásokat fedezik. Az igazsághoz tartozik, hogy alkalomszerűen vásárlásokkal is segíti munkáját. Ha gondjai vannak M. Csepécz Szilviának, a klub vezetőjének, akkor aligha anyagi jellegűek:- Olykor két, sőt három irányító szerv között kell úgy keresni a kompromisszumokat, hogy éppen a lényeg - a kultúra - ne vesszen el. Eléggé sajátosan képzeli el a helyi nemzeti bizottság a fiatalok bekapcsolását a művelődésbe. Még nagyon friss az élmény, ezért is mondom el. Sokáig nem engedélyezték, hogy a SZISZ szervezete bált rendezzen. Nagy nehezen kikönyörögtük ezt a jogot, majd miután az egyik alkalommal botrányos jelenetek játszódtak le, ismét betiltották a fiatalok rendezvényeit. Szinte jelképerejű, hogy a klubbal szemben van a falu kocsmája, ahol majdnem minden héten történik effajta rendbontás. Mégsem záratják be.- Szavaiból következtetve, úgy gondolom, nincs könnyű helyzetben. A kocsma közelsége bizonyára valóságos konkurrenciát is jelent, legalábbis egy bizonyos réteg esetében?- Este kilenckor zár a kocsma, és a művelődési ház is. A rendezvényekre szinte ugyanazok járnak, mégis meglepő, hogy volt olyan MATESZ-elóadás, amelyen huszonnyolcán voltak, míg a környék amatőr színjátszói mindig teltház előtt lépnek fel. Még néhány napja is volt filmvetítés, hetente egy-egy alkalommal felnőtteknek és gyerekeknek. Valószínű, hogy ez is megszűnik. Míg az újdonság erejével hatott, addig eleljöttek az emberek, most már megszokták és megcsappant az érdeklődés... - Gondolatfűzését a kicsapódó ajtóban csivitelő gyereksereg szakítja meg:- Szia, Szilvia! - csicsergik, majd választ sem várva a játékos köszönésre, kérdezik: - Lesz próba?- Lesz, de egy félórával később... Ezekben a gyerekekben bízom, bár jómagam sem vagyok éppen öreg. Talán ez is a baj, hogy nincs tekintélyem, s falubeliként sokan nem vesznek komolyan. Persze a hit, a törekvés a nehézségek ellenére is megmaradt. Éppen ezek a gyerekek ígérik a legtöbbet. Számukra bizonyára életszükséglet lesz a közösségi élet, a művelődés. Szeretnek itt lenni, be-bejönnek, hogy beszélgessünk. Ilyen kapcsolat után született az ötlet, hogy játsszunk színházasdit. A faluban nincs iskola, a gyerekek Szógyénbe járnak. Érkeztek is olyan hangok, hogy elvonom a gyerekek figyelmét a tanulástól.- Milyen darabot tanulnak?- Ez inkább egy nagy közös játék, amelyben a saját népmese- dramatizációm szerepeit próbálják gyermeki lélekkel átélni. Ilyen örömteli kezdeményezések során derül ki, hogy szép-szép ez az épület, de a nagyterem mellől hiányoznak a járulékos helyiségek. Nincs iroda, nincs játékterem, még a takarítónőnek sincs megfelelő helyisége. Nagyon kellett ez a klub, de jobb lett volna, ha a nevéhez méltóan klubjellegúnek épül. A fiatalokat szolgáló alagsori helyiség is egy utólagos megoldás, éppen ezért nehezen szellőztethető. Ennek ellenére igyekszem mindent megmozgatni, hiszen minden a szervezésen, a kezdeményezésen múlik.- A felnőtt színjátszók is tevékenyek?- Velük nehezebb, hiszen érzékenyebbek. Mégis sikerült toborozni egy gárdát, amely lelkesen próbál egy mai vígjátékot. Reméljük a siker sem marad el. Így telnek a napok, s bizakodom, hogy a szép épület a második esztendő végén is megtelik vidám, eleven fiatalokkal, pihenni vágyó emberekkel. A szomszédvárban Szőgyén közepén egy kisebb dombon emelkedik a kívülről szemlélve hivalkodónak látszó épület. Hivatalosan: több célt szolgáló művelődési ház. Egy épületben a hnb, a mozi, a könyvtár, a színházterem, a tekepálya, a cukrászda. Az évi százötvenezer korona támogatásból szinte már követhetetlen sűrűségű műsor várja az érdeklődőket. Nemcsak a szórakozásnak, de a szakmai művelődésnek is otthona az épület. Hivatásosok és amatőrök váltják egymást hetente a színpadon. A hazánkban forgalmazott legjobb filmeket láthatják az itt lakók. Elég egyetlen pillantást vetni a napi programokról hírt adó plakátra: néptánccsoport, színjátszók, tanfolyam, ismeretterjesztő előadás, bál... Az épület gondnoka, gazdasági vezetője Szabó György. A művelődés irányítása, szervezése Hinzellér László feladata, aki hivatalosan a szövetkezeti információs központ előadója. Elgondolkodtató, hogy a több milliós befektetéssel épült szövetkezeti klubok tulajdonosa kénytelen ilyen státuszokat keresni hivatásos népművelőjének legalizálására. Az eredményeken azonban ez mit sem változtat.- Talán véletlen, hogy tizenhat szövetkezeti klub van a járásban, ugyanakkor egyetlen egy főállású népművelői státuszt sem létesítettek? Nem panaszképpen mondom, de ebben az esetben is arról a gyakori jelenségről van szó, amikor a lét után kullog a tudat. Ellentmondás, amelynek olyan ve- tületei is vannak, hogy jómagam rendes szövetkezeti tagként ugyanúgy megkapálom a kimért répát, szőlőt, mint a traktoros vagy az állattenyésztő. Ez rendben is van, csakhogy az ő pihenésük szórakozásuk és művelődésük megszervezése a legtöbb esetben a falun kívül történik. A gazdag program mögött több száz kilométer utazás, tárgyalás, egyeztetés van. - Hinzellér László szavaiból az is kiderül, hogy közelről ismeri az itt élőket, s már ízlésüket, elvárásaikat is felmérte. Ez pedig feltétele annak, hogy befolyásolja is őket.-A népművelésen kívül 1976 óta szervezem a társadalmi munkát, az amatőr művészeti mozgalmat, a haladó tapasztalatok szövetkezeti iskoláját. Jó, hogy tevékenykedik a faluban a CSEMADOK, amelynek tagjai egészséges szemlélettel áldozatokat is vállalnak. A fiatalokkal sincs különösebb baj. Hamarosan művészeti iskola is nyílik a faluban, mivel annyian akarnak zenét tanulni. Egy szuszra lehetetlen elsorolni, milyen igényeket kell kielégítenünk. Éppen ezért szeretném, ha a jövőben ezeket a szociális helyzettől, rétegezettségtől, műveltségtől nagyban függő kívánalmakat differenciáltan teljesíthetnénk. Tudom, hogy a szokásokon, a berögződöttségen nehéz változtatni. Csakhogy azt a szándékot sem lehet feladni, hogy a felszabadulás után négy évtizeddel az anyagi jólét mellé emeljük a szellemi igényt, a művelődésben szokásokat. A szövetkezet ötezer hektáron gazdálkodik, s ezt félszáz agrárértelmiségi irányítja, nem is említve a pedagógusokat, akik legalább ennyien élnek itt. Nélkülük bármilyen sikereket is érünk majd el, tartós, rendszeres művelődésről aligha beszélhetünk. Az ő életmódjuk a példa erejével hat. DUSZA ISTVÁN A szlovákiai országos pék és cukrász szakmai versenybe, amelyet minden évben megrendez a bratislavai Malom- és Élelmiszeripari Tröszt Főigazgatósága az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma Oktatási és Nevelési Intézetével'karöltve, a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Pékségek és Cukrászdák szakmunkásképző intézete tanulóira serkentő hatással volt a hazai környezet: mindkét kategóriában győztek a csapatversenyben. Képünkön: Marta Ivanová a Kassai Sütőipari Szövetkezet tagja látható, aki ügyességéért a zsűri különdíját is elnyerte. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) Nagy kincsünk a magnezit Korszerűsítés - hulladékanyagok hasznosításával A múlt század hetvenes éveiben épülő Jesenské-Tisovec vasútvonal földmunkálatait végző kubikusok Hnúšťa térségében különös kőre bukkantak, amelyről később kiderült, hogy értékes ásvány, magnezit. Később Jelšava, Ratková és Halié közelében is rátaláltak a szürkésfehér kőzetre, s ez adta az indítékot a századvég bányavállalkozóinak a kutatáshoz, majd a külszíni kitermeléshez. Kísérleteket folytattak a nyersanyag feldolgozásával, a magnezit égetésével is. A helyi vállalkozók próbálkozásai azonban nem sok sikerrel jártak, csupán a századforduló esztendejében Hačavára került belga szakember munkálkodásának nyomán beszélhetünk a Szlovák Érchegység magnezitkincsének kihasználásáról. A Losonctól (Lučenec) Kassáig (Košice) húzódó lelőhelyek mentén aztán kialakultak a fontos bányaközpontok és feldolgozóüzemek. Lo- vinobaňán, Burdán, Lubeníken, Ochtinán és másutt egészen az ötvenes évekig csupán külszíni fejtés folyt, s a vállalkozók természetesen csak a mielőbbi meggazdagodással törődtek. A legutóbbi harminc esztendőben a kitermelésre és a feldolgozásra egyaránt nagy összegeket költött államunk. A magnezit egyik legjövedelmezőbb exportcikkünké vált, s még nagyon sokáig az lehet, ha jelentős vagyonúnkkal jól sáfárkodunk. A magnezit kitűnő hőállóanyag, éppen ezért tűzálló tégelyeket készítenek belőle, s a martin-kemencék, konventerek, villamos kemencék nélkülözhetetlen falazóanyaga. Szerepe fokozódik a színesfém- és a cementgyártásban, valamint a gépiparban és az üvegiparban is. Éppen a széles körű felhasználás, valamint a különleges minőségű acélipari termékek iránti mind nagyobb kereslet késztette cselekvésre hazai szakembereinket is. Hagyományos technológiával ugyanis nem tudunk olyan hőálló anyagot előállítani, amelyek alkalmazásával világszínvonalú kohászati termékek készíthetők. Mindezt Tomáš Frank mérnöktől, a hačavai Szlovák Magnezitgyár termelési igazgatóhelyettesétől tudtam meg, aki beavatott a korszerű gyártási eljárás titkaiba, s a rövidesen kezdődő rekonstrukció részleteibe is.- Az iparágon belüli legnagyobb beruházás néhány napon belül elkezdődik. Megépült már a munkásszálló, az üzemi étkezde és a többi járulékos létesítmény. A hatalmas építkezés a tervek szerint 46 hónapig tart, s ennek elsődleges célja termékeink korszerűsítése, exportképességük fokozása. Szólni kell ugyanakkor importkiváltó hatásról is, hiszen bármennyire is magnezitnagyhatalomnak tartjuk magunkat, a különleges minőségű alapanyagot eddig külföldről szereztük be. Erre egyfelől iparunknak volt szüksége, másfelől saját termékeink keveréssel történő javítására is szolgált. Az új gyártástechnológia különlegessége abból áll, hogy tulajdonképpen az eddig veszendőbe ment hulladékanyagra épül. A korábbi években az égetésnél levegőbe kerülő por és pernye oly mértékben szennyezte a környezetet, hogy ez közvetlen környékünkön az erdők és a növényvilág pusztulásához vezetett. Meg kellett tehát szüntetnünk a levegő szennyeződését, ám a felhalmozódó por mind nagyobb raktározási gondot jelentett számunkra. Hasonló gondjaik voltak a jelšavai, lubeníki és a kassai üzemeknek is, ezért az iparág vezetése a kutató- intézetekkel karöltve kereste a hulladékanyag felhasználásának lehetőségét. Kereste, s megtalálta. Szlovákia négy üzemének a környezetre ártalmas hulladékából évente mintegy 150 ezer tonnát dolgoznak fel, s nyernek belőle huszonhétezer tonnányi kitűnő minőségű, 99,8 százalékos vegytisz- taságú hóálló anyagot. Ez a mennyiség már bőven fedezi a hazai igényeket, s lehetővé teszi az exportszállítások növelését is. A beruházási munkálatokat főleg hazai vállalatok végzik, a technológiai berendezések többségét azonban az osztrák Ruthner And- ritz cég szállítja és szereli. A hačavai beruházáshoz kapcsolódik a lovinobaňai üzem rekonstrukciója, ahol aztán a magnezittermékeket készáruvá, téglákká és egyéb anyagokká dolgozzák fel. Az üzem vezetői elmondották, hogy a nagyberuházástól nem csupán termékeik korszerűsítésére számítanak, hanem a munka- feltételek és a környezet javulására is. A termelés félautomatikus, sőt egyes helyeken teljesen automatikus lesz. A szállítás és az anyagmozgatás is egyszerűsödik, nem lesz egyetlen egészségre ártalmas munkahelye sem az üzemnek. A korszerű gépek és berendezések kezelése, irányítása azonban nagy szakértelmet kíván, éppen ezért még a mérnökök és technikusok is ismereteik gyarapítására készülnek. Az átképzés egyfelől tanfolyamokon valósul meg, másfelől külföldi tapasztalat- szerzésre is kiküldik a gyár szakmunkásait. A jelenlegi négyszáz fős munkáslétszám a felére, a környezeti ártalom pedig minimálisra csökken. Az sem lényegtelen, hogy a hatalmas beruházás néhány éven belül megtérül. A kiváló minőség ugyanis garancia a magnezittermékek kelendőségére is. HACSI ATTILA
