Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-23 / 95. szám, kedd
Tanítása a haladásért és a békéért harcoló milliók elmélete és gyakorlata lett (Folytatás az 1. oldalról) a revizionisták és opportunisták azon kísérletei ellen, hogy ledöntsék az alapköveket és eltérjenek a marxizmus legfontosabb alapelveitől. A konkrét helyzet konkrét elemzése, ez volt alapvető munkamódszere, amely napjainkban is időszerű. Mindig hangsúlyozta: a marxistának figyelembe kell vennie a valós életet, a fontos tényeket, nem szabad a múlt elméletéhez ragaszkodnia. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a leninizmus iránti viszony továbbra is a politikai pártok, irányzatok és mozgalmak forradalmi lényegének egyik legfontosabb kritériuma marad. A mai eu- rokommunizmus válsága világosan azt mutatja, hogy a leniniz- mustól való elhajlás, a problémáknak a lenini tanítás továbbfejlesztésén alapuló alkotó megoldásának elhagyása zsákutcába vezet. Korunkban egyetlen politikai irányvonal, vagy mozgalom sem tölthet be haladó szerepet, ha elvben elveti, vagy támadja a leniniz- must, az osztályharc könyörtelen logikája egyértelműen a maradi, reakciós erők oldalára állítja. Szüntelenül növelni kell a munkatermelékenységet A problémamegoldás lenini megközelítésének példája a fejlett szocializmusnak, mint sajátságos és objektív szükségszerűségnek a koncepciója. Az utóbbi időben ez a legfontosabb hozzájárulás a marxizmus-leninizmus elméletének alkotó továbbfejlesztéséhez. Kidolgozásában a Szovjetunió Kommunista Pártjáé a legnagyobb érdem. Alapul szolgál a szocialista országok testvéri kommunista- és munkáspártjai stratégiájának és taktikájának kidolgozásához. A Szovjetunió a fejlett szocializmus sokoldalú tökéletesítésének szakaszába lépett, a többi szocialista ország - köztük Csehszlovákia - a fejlett szocialista társadalmat építi. Közös erővel oldják meg az alapvető stratégiai feladatot - a népgazdaság sokoldalú intenzifikálását, minden munka minőségének és hatékonyságának javítását a tudomány és technika gyors gyakorlati alkalmazásának útján. Ez a stratégiai irányvonal'annak a lenini tanításnak a továbbfejlesztése, miszerint a szocializmusban szüntelenül növelni kell a munkatermelékenységet, aminek fontos szerepe van a kapitalizmus végleges legyőzésében. Ma az a feladatunk, hogy a szocialista országok közös erővel világelsőséget vívjanak ki a munkatermelékenységben. Ez megköveteli, hogy minőségi fordulatot érjünk el a népgazdaságban, valamint a társadalmi élet többi területén. A tudománynak, technikának, minőségnek és hatékonyságnak kell az egész párt, állami és gazdasági irányító munka fő tartalmát képezni. Számunkra is teljes mértékben érvényesek Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának szavai: Még távolról sem ért véget a hatékonyság és minőség javítása, a termelés sokoldalú intenzifikálása, a tudomá- nyos-müszaki haladás meggyorsítása, erőink jobb kihasználása felé a társadalmi tudatban végbement fordulat. Még nem vált a minisztériumok és központi hivatalok, az egyesülések és vállalatok vezető dolgozói mindennapi gazdasági gondolkodásának és határozott gyakorlati tetteinek részévé. Lenin a gazdasági tevékenységben nagy jelentőséget tulajdonított a munka koncepciós jellegének. A polgárháború és a külföldi intervenció után kialakult rendkívül nehéz helyzetben is szorgalmazta a távlati tervek kidolgozását. Oroszország villamosításának állami terve, amelyet GOELRO név alatt ismerünk, az ilyen eljárás kiváló példája. A KGST országok, élükön a Szovjetunióval, érvényesítik Lenin tanítását, kidolgozták s tovább tökéletesítik gazdasági stratégiájukat a nyolcvanas évek második felére, a kilencvenes évekre és az évszázad végéig. Ezen a téren nagyon jelentős a KGST-országok gazdasági csúcsértekezlete, amelyet tavaly júniusban tartottak meg. Ennek az együttműködésnek a keretében határozzuk meg a mi koncepciónkat és elképzeléseinket is. A szocialista országok közös erővel nagyon gyorsan fejlesztik a prognosztikát, mint új tudományágazatot, amely lehetővé teszi a távlati komplex programok kidolgozását. Példaként szolgálhat népgazdaságunk elektronizálásának programja 1995-ig és számos más program. Az eddiginél még jobban ki kell használnunk azokat a lehetőségeket, amelyeket a szocialista gazdasági integráció teremt, mindenekelőtt a termelés és a tudományos kutatás kooperációjának és szakosításának lehetőségét a Szovjetunióval. Amint a tapasztalatok is bizonyítják, lehetőségeink rendkívül nagyok. Az eredményességről a tettek döntenek Vitathatatlan, hogy ismerjük feladatainkat, problémáinkat és nehézségeinket. A CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött, majd a CSKP XV. és XVI. kongresszusa által továbbfejlesztett stratégiai irányvonal helyes. A testvéri szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval együttműködve, reális távlati koncepciókat dolgozunk ki. Van terület, ahol azonban lemaradunk korunk szükségletei mögött, és ez a következetesség, céltudatosság, igényesség és a magas szintű realizációs képesség. Ma, kulcs- fontosságú probléma a tudományos és műszaki kutatás eredményeinek gyors gyakorlati alkalmazása. Ez azt feltételezi, hogy ki kell dolgozni a tudomány és technika eredményeinek gyakorlati alkalmazásában való általános érdekeltség megbízható mechanizmusát. Ezzel kapcsolatban nagyon időszerű Leninnek az a követelménye, amelyet már a szovjet hatalom első éveiben is következetesen érvényesített, a párt állami és gazdasági vezetőkkel szemben: minden megkezdett munkát úgy kell befejezni, hogy az eredmények reálisak legyenek. Nem a szavak, hanem a tettek döntenek az eredményességről. A tapasztalatok tanúsága szerint egy társadalmi probléma sem oldható meg eredményesen a fejlődés távlati irányvonalának alapos ismerete nélkül. Ezért, az irányító munkában következetesen le kell küzdeni a pragmatizmust. Különösen káros az ideológiai munkában. A pragmatizmus megnyilvánul az eszmék lebecsülésében, a rövid távra szóló kérdések előnybe helyezésében, a koncepciós munka jelentőségének lebecsülésében, a pillanatnyi előnyökre való törekvésben, a tevékenység irányvonalának gyakori megváltoztatásában és más hasonlókban. Mindez félrevezet, bénítja az irányító szervek tevékenységét és végeredményében a távlatok elvesztéséhez vezet. Társadalmunk fejlődésében fontos határkő lesz a CSKP XVII. kongresszusa. Előkészítése összefügg a fejlett szocializmus építése eddigi eredményeinek igényes értékelésével és a következő időszak programjának meghatározásával. Társadalmi rendszerünk mély demokratizmusát tanúsítja, hogy társadalmunk vezető ereje - a kommunista párt - bevonta az előkészületekbe a tudósok, a gazdasági és politikai vezetők, a társadalmi szervezetek tisztség- viselőinek és más aktivisták nagy kollektíváit. Társadalmi fejlődésünk szempontjából rendkívüli jelentősége lesz a szovjet kommunisták tanácskozásának, az SZKP XXVII. kongresszusának. Az SZKP, következetesen ragaszkodva Lenin hagyatékához, a legjobb hagyományok szellemében állást foglal napjaink legfontosabb kérdéseiben. A kongresszus a program új változatát fogadja el, amely választ ad a elmélet és a gyakorlat időszerű problémáira és a tanulságok gazdag forrása lesz a testvérpártok számára. Pártunk ereje a lenini alapelvek megtartásában rejlik Jövőre, amikor megtartjuk a CSKP XVII. kongresszusát, ünnepeljük meg munkásosztályunk élcsapatának, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 65. évfordulóját. Ezzel kapcsolatban {nély hálával és tisztelettel emlékezünk meg arról a segítségről, amelyet személyesen Lenin nyújtott a pártnak, az új típusú forradalmi párttá való átalakulás folyamatában. A csehszlovák kommunisták csaknem 65 éves tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a párt mindig erős volt és sikereket ért el, amikor szem előtt tartotta Lenin eszmei és szervezési alapelveit, amikor a forradalmi elmélet és gyakorlat forrásából merített, amikor alkotó- an érvényesítette a lenini párt tapasztalatait. Lenin születésének 115. évfordulójáról a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca betetőzése és Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulója ünnepségeinek előestéjén emlékezünk meg. Ezzel kapcsolatban újfent tudatosítjuk a leninizmus éltető erejét, amely lehetővé tette, hogy pártunk helyesen tűzze ki stratégiai céljait és taktikáját a fasizmus ellen, a nemzeti felszabadulásért folytatott harcban. Ez különösen nagy erővel nyilvánult meg a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a Cseh Nép Májusi Felkelésében. Bebizonyosodott, hogy a politikai erők közül csakis a kommunista pártnak volt kidolgozva a nemzeti demokratikus forradalom, a kor követelményeinek megfelelő programja, amelyet népünk magáévá tett. Lenin tanításának alkotó érvényesítése tette lehetővé, hogy a párt helyesen járjon el a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forradalommá való átalakulásának folyamatában és megszervezze a szocializmus eredményes építését. A párt politikájában ma, a fejlett szocializmus építésének időszakában is következetesen a marxista-leninista tanítás szerint jár el. Alkotó érvényesítése alapján tűzi ki a stratégiai célokat, határozza meg taktikáját és fejt ki szervező és politikai nevelő munkát. A szovjet nép óriási áldozatai tették lehetővé a hitleri fasizmus és a japán militarizmus legyőzését Amikor a felszabadulás óta eltelt negyven eredményes építő évet méltatjuk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a nemzeteknek a hitleri fasizmus és a japán militarizmus fölött aratott győzelmét a szovjet nép óriási áldozatai tették lehetővé. Csupán a mi területünkön 140 000 szovjet katona alussza örök álmát, ók életükkel fizettek a mi szabadságunkért. Az újkori történelemhamisítók kísérletei nem kendőzhetik el azt a történelmi tényt, hogy a második világháború sorsa a moszkvai, sztálingrádi és kurszki csatában dőlt el. A szovjet nép magára vállalta a fasizmus elleni harc legnagyobb terhét, a legnagyobb áldozatokat hozta a győzelemért. Húszmillió szovjet ember áldozta fel életét és a Szovjetuniót nagy anyagi kár érte. A fasiszta hadsereg 10 millió katonát vesztett a szovjet-német fronton, ami veszteségének 80 százalékát jelenti. Senki sem tagadhatja vagy csökkentheti a Szovjetunió döntő szerepét a fasizmus és a japán militarizmus legyőzésében a második világháború során. Lenin halhatatlan eszméi mutatták az utat a szovjet népnek és számos más ország nemzeteinek a győzelem felé. Az elmúlt negyven év során további nemzetek is győzedelmes harcot folytattak a nemzeti és szociális felszabadulásért ezeknek az eszméknek a jegyében. A reakciós erők összeesküvése nem másíthatja meg a történelmet, nem akadályozhatja meg, hogy további százmilliók is megtalálják a marxizmus-leninizmus alkotó érvényesítésében a felszabaduláshoz, a boldog jövőhöz vezető utat. Lenin nagy történelmi érdeme, hogy feltárta az imperialista háború okait. Ezek a háborúk a kapitalizmus monopolstádiumának kísérő jelenségei. Lenin megindokolta a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére vonatkozó tanítást. Lenin mindig a kommunista párt és a szovjet állam egyik legfontosabb feladatának tekintette a harcot azért, hogy az emberiség életéből kiküszöböljük a háborúkat. A reális szocializmus sikerei, a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom, valamint a nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozása az imperializmus legre- akciósabb erőinek heves ellenállását váltotta ki. A hadiipari monopóliumok érdekeit szem előtt tartva a nemetközi feszültség kiélezésére törekednek. Az a céljuk, hogy megváltoztassák a Varsói Szerződésben tömörült államok és a NATO agresszív tömbje között kialakult hozzávetőleges katonai stratégiai egyensúlyt. A fegyverkezési verseny új menetét indították el. Reagan kormánya partnereivel együttműködve 572 amerikai középhatósugarú rakétát telepít a nyugat-európai országokban. Hogy hova vezethet a militarizmus híveinek őrülete, tanúskodik a világűr militarizálása és a csillagháború terve. Gyors ütemben építik az elsőcsapást mérő nukleáris erőket, amelyeknek az a feladata, hogy megsemmisítsék a szocialista világközösséget. Ennek a politikának egy a célja: a szocialista államok „túlfegyverkezése“, ami azt jelenti, hogy olyan hadi kiadásokra akarják őket rákényszeríteni, hogy ne valósíthassák meg építő terveiket. A veszélyes militarista irányvonal veszedelmes kísérőjelensége, hogy az eszmék versengését, az ideológiai háborút az imperializmusnak a reális szocializmus ellen folytatott „lélektani háborújával“ akarják helyettesíteni. Nincs olyan hazugság, amelytől az antikommunista erők visszariadnának a reális szocializmus elleni ideológiai diverzióban. A burzsoá propaganda legnagyobb koholmányai közé tartozik a „szovjet háborús veszély“ mítosza. Az imperializmus reakciós körei erőszakot akarnak alkalmazni minden olyan nemzet ellen, amely nem azt az utat választja, amelyet a hadiipari komplexum képviselői javasolnak. Van-e jobb bizonyíték Leninnek a mai tőkés rendszer parazita jellegére, rothadására, kilátástalan- ságára vonatkozó tanításának igaz voltára, mint az őrült fegyverkezés? Reagan elnök tervei szerint az 1984-85-ös költségvetési évben a katonai kiadások több mint 300 milliárd dollárt tesznek ki. Az Amerikai Kongresszus az egyik katonai tervet a másik után hagyja jóvá. Milyen következményei vannak ennek az őrült politikának? Az amerikai dollár mesterségesen fenntartott magas árfolyama kedvezőtlenül érinti a többi fejlett tőkés országot, de főleg a fejlődő világ országainak többségét. Milliárdok kerülnek az Egyesült Államokba, ahol azok fegyverekké változnak. Ugyanakkor Latin- Amerikában és más fejlődő országokban az emberek milliói reménytelen helyzetbe kerülnek, megdöbbentő nyomor és szenvedés az osztályrészük. Az ENSZ adatai szerint a ma fegyverkezésre fordított összegnek csak kis része is elegendő lenne az olyan globális problémák megoldásához, mint az éhség, éhínség, a rossz táplálkozás és a betegségek elleni küzdelem. Az emberiség ilyen árat fizet az elévült társadalmi rendszerért, az imperializmusért. A kommunisták legfontosabb feladatuknak tekintik a békéért vívott harcot Lenin mindig óva intett attól az illúziótól, hogy a békét köny- nyen ki lehet harcolni. Az imperializmus agresszív jellege nem változott meg és az emberiségnek sok erőt és energiát kell arra fordítania, hogy meghiúsítsa az atomőrülteknek a nukleáris háború kirobbanását célzó bűnös terveit. Világszerte egyre többen értik meg, hogy a béke csakis az agresszív háborús erők elleni kitartó küzdelemmel érhető el. A kommunisták világszerte legfontosabb feladatuknak tekintik a békéért folytatott harcot. A Szovjetunió Lenin hagyatékát szem előtt tartva az új, sokkal bonyolultabb feltételek között következetesen a nemzetközi feszültség enyhítésére és a háborús veszély kiküszöbölésére törekszik. A világközvélemény üdvözölte M. Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának kijelentését, miszerint a Szovjetunió egyoldalúan moratóriumot hirdet középhatósugarú rakétái telepítésére és felfüggeszti a többi kikényszerített ellenintézkedés megvalósítását Európában. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közelmúltban megkezdett genfi tárgyalások idejére hirdessen moratóriumot az űrfegyverek fejlesztésére, a velük folytatott kísérletekre, és elhelyezésükre és fagyassza be stratégiai támadófegyvereit. Sajnos, az Egyesült Államok kormánya és szövetségesei nem válaszoltak erre az értékes kezdeményezésre. Az imperialista hatalmak könyörtelen kizsákmányolásukkal a világ számos országában forradalmi helyzetet teremtenek. Az Egyesült Államok kormánya és szövetségesei támogatják a reakciós, véres katonai diktatúrákat, és amikor az elnyomott tömegek forradalmi harcot indítanak felszabadulásukért, azonnal a szocialista országok beavatkozása eredményének, „Moszkva kéznyújtásának“ minősítik azt. A „forradalom exportjára“ vonatkozó vádakkal nem akarnak mást, mint elkendőzni az ellenforradalom exportját. A burzsoá ideológusok sok mindenkit terrorizmussal vádolnak. Ez propagandájuk kedvenc szólama. Ez azonban nem leplezheti azt a tényt, hogy az imperializmus volt és marad jelenleg is a legnagyobb terrorista: egész nemzetek, az emberek százmilliói az áldozatai. Terrorral akarják elnyomni a tömegek vágyát, hogy kivívják nemzeti és társadalmi felszabadulásukat. Még az olyan terrorista, mint Pinochet diktátor is a „terrorizmus“ elleni harcról regél. Azokat, akik terrorizmussal akarják vádolni a kommunistákat, emlékeztetni szeretnénk arra, hogy Lenin és követői mindig elítélték a terrort, mint a politikai harc eszközét. Ma is tanúi vagyunk annak, hogy a reakciós erők a terrorista akciókat használják fel ürügyül a haladó erők elleni megtorlásokra. Határtalan cinizmus, amikor azok, akik veszélyes helyzetet teremtenek a világon, előszeretettel beszélnek az „emberi jogokról“ és tanítani akarnak bennünket. Az ember alapvető joga a békés életre való jog, annak joga, hogy félelem nélkül élhessen, hogy ne kelljen rettegnie attól, hogy a nukleáris háború lángjaiban pusztul el. Milyen „emberi jogokról“ beszélhet például az angol kormány, amely nem riad vissza attól, hogy erőszakot alkalmazzon a sztrájkoló bányászok ellen és Észak-lror- szágban lövöldözéssel oldja meg a társadalmi problémákat? „Humánusnak“ nevezhető-e az a tény, hogy a rendőrség megveri az embereket azért, mert dolgozni akarnak? (Folyt, az 5. old.) ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 23.
