Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-23 / 95. szám, kedd
Jan Fojtík elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) en részt vesz a világ gyökeres megváltoztatásában, az emberiség forradalmi megújulásában, amelynek kezdete a nagy Októberi Szocialista Forradalom - Vlagyimir lljics Lenin legjelentősebb műve. Nemzeteink egy évezreden át ádáz harcot vívtak létükért. Az Októberi Forradalomnak köszönhetően a sötétségből kijutottak a szabadság napfényére. Az oroszországi proletariátus forradalma meggyorsította az Osztrák -Magyar Monarchia széthullását és döntő hatással volt köztársaságunk létrejöttére. Ennek a köztársaságnak azonban nem a csehszlovák nép volt az ura. Teljes meztelenségében megnyilvánult ez München tragikus napjaiban. A kormányzó hatalmat lényegében a kezében tartó burzsoázia úgynevezett hazafiai az állam önállóságával szemben előnyben részesítették bankszámlájukat és az ún. nyugati szövetségesek - nyilván úgy vélekedve, hogy ez a köztársaság a jussuk, amelyet annak idején nekünk ajándékoztak, az országot kiadták Hitler ké- nye-kedvére. Még azt sem tartották szükségesnek, hogy legalább meghívjanak bennünket sorsunk eldöntésére. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy gyalázatos kétszínűséget leplezett minden arról szóló kijelentésük, hogy a béke biztosítása érdekében elkerülhetetlenül fel kell áldozni Csehszlovákiát. Mindenki tisztában lehetett azzal és Hitler sem titkolta terjeszkedési terveit, hogy Csehszlovákia kiiktatásával a fasiszta Németország fontos háborús felvonulási területhez jut hozzá a közismert „Drang nach Osteň“ megvalósítására. Manapság Nyugaton sok ember foglalkozik a nyilván jól fizetett munkával - a történelemhamisi- tással. Főleg a Szovjetunió felszabadító szerepének elkendőzésére vagy kifejezett tagadására törekednek. Mi több, olyan erőként igyekeznek feltüntetni, amely állítólag veszélyezteti a népek szabadságát, a demokráciát és a békét. Ne feledjük el azonban, hogy Nyugaton már régen szól a tudománnyal kapcsolatos kisded játékok lélekharangja. Az ilyen sajátos jellegű „kutatómunka“ eredményei érveket szolgáltatnak a legfe- lelősségteljesebb posztokat betöltő politikusoknak, a katonai-ipari komplexumok és a multinacionális monopóliumok képviselőinek, azoknak, akik világviszonylatban szeretnék visszaállítani az imperializmus uralmát. A „szabad Európa“ általuk, éppen a hitleristák fölötti győzelem 40. évfordulójával összefüggésben szembetűnőn reklámozott terveik csak fokozzák az új háborúval kapcsolatos aggodalmat. Bármennyire is elkendőzik ezeket a terveket a „demokratikus“ fogalmakkal, az „új rend“ hírhedt elképzeléseire emlékeztetnek, amelyeket annak idején a náci ideológusok hangoztattak. Az ún. szabad Európában, amelyet létre akarnak hozni, ugyanis nincs helye a szocializmusnak, s azoknak a vívmányoknak, amelyet a szocialista országok dolgozói a háború után teremtettek. S mindezt akkor hangoztatják, amikor még tiz év sem telt el a helsinki konferencia óta! Ennek a tervnek azonban örülhetnek a revansisták, akik mind élénkebb tevékenységet fejtenek ki a bonni hivatalos körök patronálásával. A történelmi tapasztalatoknak mély gyökerei vannak Szerencsére nemzeteinknek - és nemcsak nekik - jó az emlékezetük. Hiszen minden nemzet alapvető történelmi tapasztalatának szilárd magva az olyan általánosított megismerésnek köszönhető, amely nem alakul ki egyik napról a másikra, hanem sok tapasztalattal kell érte megfizetni, amely következik a kritikus helyzetek értékeléséből. Ezt könyörtelen következetességgel maga az élet gyakorolja. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy könnyelműen napirendre térhetünk az ellenség bomlasztó tevékenysége, s különösképpen a fiatal nemzedék manipulálására irányuló törekvése fölött. Az azonban vitathatatlan, hogy a történelmi tapasztalatoknak mély és egészséges gyökereik vannak. így megállapíthatjuk, hogy népünk legjelentősebb és legértékesebb történelmi tapasztalata az elmúlt fél évszázadban a Szovjetunióval való barátságunk és szövetségünk létfontosságának megértése volt. Azzal az egyetlen országgal, amely szilárdan kitartott mellettünk a gyalázatos müncheni árulás nehéz napjaiban, amely felszabadított bennünket a fasizmus járma alól és megmentett bennünket a pusztulás elöl, amely egyedülálló lehetőséget biztosított számunkra nemcsak államunk megújítására, hanem népi, demokratikus és szocialista alapokon történő építésére is, s amely egyben biztonságunknak, szocialista társadalmunk békés építésének és felvirágzásának legmegbízhatóbb záloga. Ma, 40 esztendővel a háború után, nemzeteink e történelmi tapasztalata sarkigazság. Időszerűségét és szilárdságát bizonyította a szocializmus felé vezető nem könnyű, de sikeres út, amelyen a szövetkezett külső és belső ellenforradalmi erők két ízben, a kezdet kezdetén, 1948-ban, majd két évtizeddel később, 1968- ban kísérelték meg frontális támadással meggátolni fejlődésünket. Cselszövésük megakadályozása szabaddá tette nemcsak a szocializmus további építésének, a társadalmi fejlődés meggyorsításának és a felgyülemlett problémák megoldásának útját, hanem egyben a Szovjetunióval való testvérbarátságunk és szövetségünk lényeges megszilárdulását is jelentette. Ezt rögzítette a CSSZSZK és a Szovjetunió barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése, amelynek 15. évfordulójáról május 6-án emlékezünk meg. Hazánk a szocialista közösség elválaszthatatlan része Szólnunk kell még egy további fontos körülményről, amelynek alapján már senki sem kételkedhet abban, hogy Münchent régen és végérvényesen eltemettük, hogy Csehszlovákia már sohasem lesz valamiféle londoni, párizsi vagy washingtoni urak játékszere, a nyugati hatalmak tehetetlen függeléke vagy csatlósa. Ez a körülmény a szocialista világrendszer, a háború utáni forradalmi változások legjelentősebb eredménye. E rendszer keretében, a nagy fontosságú kapcsolatok fokozatos kibontakozása folyamatában jött létre a szocialista közösség, amelynek Csehszlovákia elválaszthatatlan része. Ez a teljesen új típusú államok szövetsége, amelynek befolyása a történelem fejlődésére szüntelen növekszik és növekedni fog. Éppen ezt látta előre Vlagyimir lljics Lenin, amikor megállapította, hogy a szocializmus olyan nemzetközi erővé válik, amely képes lesz döntő hatást gyakorolni az egész világpolitikára. A szocialista államok nemzetközi közösségének létrejötte és fejlődése a leninizmus diadala, e forradalmi tanítás életképességének és legyőzhetetlenségének nagyszerű bizonyítéka. A szocialista közösség, amelyet jellemez a nemzeti érdekek harmonikus összefonódása az internacionalista érdekekkel, az egyenjogúság, a szuverenitás és egyidejűleg az elvtársi szolidaritás és segítségnyújtás a legnagyobb akadálya lett az imperializmus agresszív politikájának útjában. Ennek a szövetségnek a politikai kifejezése a Varsói Szerződés immár 30 éve létező szervezete. A NATO nélkülözhetetlen ellensúlyaként jött létre, s Európában a katonai-stratégiai egyensúlynak egyik legfontosabb tényezője. Az európai népek a Szovjetunió következetesen békés politikájának és a Varsói Szerződés szervezetének köszönhetik, hogy már teljes 40 éve békében élnek. Ez a mi biztonságunknak és állami önállóságunknak, népünk békés alkotó munkájának is megbízható védőpajzsa. Ezért megnyugvással fogadtuk a Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb képviselőinek egyöntetű döntését a szerződés meghosz- szabbításáról, amire e hónap végén kerül sor Varsóban. Részünkről továbbra is minden szükségeset megteszünk e politikai és védelmi szövetség erősítésére. A létező szocializmus országai egységének, a testvérállamokkal való barátságunknak és együttműködésünknek szilárdítása külpolitikánk vezérelve ma és lesz a jövőben is. Vállvetve haladtunk és haladunk legjobb barátainkkal. A próbatételeket követően, tapasztalataink birtokában senki se téríthet le bennünket erről az útról. Népünk ezt az utat szabadon választotta és következetesen ezen az úton akar haladni. Ezt végső soron meg kell érteniük azoknak is, akik még nem szoktak el az olyan idők kategóriáiban gondolkodni, amelyekben a világot az imperializmus uralta és gyarmati birodalmak léteztek. Országépítő munkánkhoz nagy segítséget nyújt a Szovjetunió Mivel magyarázható, elvtársak, az alepvető forradalmi változás, amely hazánknak a világban betöltött helyzetében következett be, mivel magyarázható az a tény, hogy nemcsak elhárítottuk pusztulásának veszélyét, hanem szavatoltuk példátlan fellendülését is, aminek ragyogó bizonyítékait szolgáltatják társadalmunk szocialista átépítésének eredményei? Mi a legmélyebb oka ennek a nekünk kedvező fejlődésnek és mit kell tennünk, hogy e fejlődés egyetlen pozitívuma se vesszen kárba, sikeres legyen a folytatás is és megbirkózzunk azokkal a feladatokkal, amelyek előttünk állnak és amelyeket a jövőben kell megoldanunk? Ezekre a kérdésekre választ keresve, először is nyilván azt kell tudatosítanunk, hogy hazai fejlődésünk a világszerte bekövetkezett forradalmi változások része volt és ma is az. Kedvezően hatottak rá elsősorban a szovjet hadsereg általi felszabadításunknak és az annak köszönhető körülmények, hogy az új társadalom építésében támaszkodhattunk a Szovjetunió és további szocialista országok önzetlen segítségére és tapasztalataira. Fontos volt azonban az, hogy miképp hasznosítottuk a kedvező külső feltételeket, az, hogy semmit sem hanyagoltunk el és kiaknáztuk a történelmi lehetőségeket. Ehhez azonban szükségesek voltak a belső feltételek. Elsősorban olyan politikai erő, amely képes volt a konkrét történelmi helyzettel és társadalmunk fejlődésének sajátos szükségleteivel összhangba kimunkálni a kapitalizmus ellen, a teljes nemzeti és szociális szabadságért, a tényleges demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc világos, a nép számára érthető, mozgósító programját. Ez az erő a munkásosztály forradalmi élcsapata, Csehszlovákia Kommunista Pártja volt. Azért válhatott azzá, mivel a Szovjetunió Kommunista Pártjának példájára szervezkedett, és fejlődése folyamatában a leninizmus pártjává vált. A párt a leninizmusnak, korunk - a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kora - marxizmusának elsajátításával, e tanítás alapján a politikai harc viszonyainkra szabott helyes stratégiája és taktikája kimunkálásával és gyakorlati alkalmazásával, főleg akkor, amikor kenyértörésre került sor, amikor a hatalom eldöntése volt a tét, s amikor lefektettük a szocializmus alapjait, megnyerte és egyesítette a tömegeket. Meggyőzte őket arról, hogy a pártpolitika megvalósítása legsajátabb érdekeiket szolgálja, s ettől függ az állam fejlődése alapvető kérdéseinek megoldása. Pártunk éppen a nép, valamint a társadalmi fejlődés objektív szükségletei iránti elvszerű magatartásában tért el mindig nagyon élesen a burzsoá pártoktól, amelyek többnyire elmerültek az üzelmek és a licitálás lápjában, illetve ún. kabinetpolitikát gyakoroltak tagságuk háta mögött, rejtve a nyilvánosság elől. A párt elvszerű, a leninizmus forradalmi elméletéhez igazodó politikája volt azoknak a sikereknek döntő fontosságú szubjektív tényezője, amelyeket hazánk a háború utáni fejlődés forradalmi változásai során ért el. így Csehszlovákia példája is megerősítette a leninizmus azon alapvető gondolatának helyességét, hogy a nép tömegei csak akkor vívhatnak ki végleges győzelmet a tőke ellen, a társadalom szocialista átalakításáért folytatott harcban, ha élükön ott áll a proletariátusnak a tudományos kommunizmus elméletével felvértezett forradalmi élcsapata. Szocialista építésünk útja tanúskodik a leninizmus életképességéről Elsősorban Klement Gottwald elévülhetetlen érdeme, hogy pártunk a leninizmus pártja lett. Gottwald elvtárs pártunk és népünk emlékezetében úgy él, mint a lenini politikus és államférfi típusát megtestesítő személyiség. A bolsevik elvszerűséget egybeötvözte a rugalmassággal, a helyzet józan felmérésével. A pártot arra vezette, hogy szüntelen kapcsolatban álljon a dolgozókkal és szilárdan az élükön álljon. Hű volt országa népéhez és ugyanakkor megin- gadhatatlan internacionalista volt. Arra tanított bennünket, hogy a tényleges hazafiságot és internacionalizmust elsősorban a Szovjetunió és a lenini mű iránti viszony mércéjével mérjük. Ennek tartós érvénye van. Forradalmunknak és szocialista építésünknek útja szemléltetően tanúskodik a leninizmus életképességéről, alapelveinek érvényességéről. Bizonyítja ennek a tanításnak alkotó jellegét, amely rendkívül vonzóvá és képessé teszi arra, hogy semmilyen helyzetben ne váljon tanácstalanná. A leninizmus elveinek és alkotó módszerének, a materialista dialektikának elsajátítása, amelyet Marx és Engels után mesteri módon Lenin továbbfejlesztett, lehetővé teszi, hogy helyesen tájékozódjunk korunkban, a nép érdekét, a szocializmus további fejlődésének érdekét szolgáló döntéseket hozzunk. A leninizmustól való bármiféle meghátrálás mindig nagy nehézségeket okozott. Amennyiben ez rendszerré válik, veszélyezteti a szocializmus vívmányait. Erről főleg a válság időszakában győződtünk meg. Ebből a nagy fontosságú tapasztalatból a CSKP KB 1969 áprilisi ülésén vontuk le a következtetéseket, amikor Gustáv Husák elvtársat megválasztották a párt vezetőségének élére. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán emlékeztetett annak a korszaknak tanulságaira és jelentőségükre ma és a jövőben is. „Az élet által igazolt lenini elvek mindennemű meggyengítése és megbontása - mondotta - mindig súlyos veszteségeket és károkat okozott nekünk. Mindez a legsúlyosabb a hatvanas évek második felében nyilvánult meg, amikor eltértünk az osztályszem- lélettól, a marxista-leninista irányvonaltól, gyengült az ideológiai munka, ami 1968-ban az ellenforradalmi erőknek lehetővé tette, hogy támadást intézzenek a párt vezető szerepe, a Szovjetunióval való barátság és szövetség s a szocializmus alapjai ellen Csehszlovákiában. Ugyanakkor a válságos időszaktól bizonyos mértékben eltávolodva már megállapíthatta: „Azok a sikerek, amelyeket az elmúlt évtizedben a társadalmi élet valamennyi területén elértünk, meggyőzően bizonyítják a lenini irányvonal helyességét, amely irányvonalra pártunk- egész forradalmi történetének szellemében - 1969-ben, a CSKP KB áprilisi ülésén lépett. Ehhez az irányvonalhoz mindig hűek maradunk.“ A leninizmushoz való hűség megköveteli, hogy sohase veszítsük szem elől a forradalmi elmélet elveit,,a bel- és külpolitikában következetesen ezekből az elvekből induljunk ki, s mindig e tanítás alkotó szellemében gondolkozzunk és dolgozzunk, minden kérdést józanul, a valóság objektív elemzése alapján ítéljünk meg. A lenini tanításhoz mindig vissza fogunk térni tanácsért, ösztönzésért, lelkesedésért, mert ez a tanítás az általánosan érvényes törvények mély megismerésének kiapadhatatlan forrása. E törvények szerint fejlődik a világ. Ez a tanítás ugyanakkor példaképül szolgál arra vonatkozóan, hogy az általánosan érvényes törvényszerűségeket mily csodálatraméltóan, alkotó módon alkalmazta a konkrét életre, amely szüntelenül új problémákat vet fel. Példaképül szolgál arra vonatkozóan is, hogy kötelességünk megoldani őket tekintet nélkül a szokásostól eltérő elképzelésekre vagy szubjektív szempontokra. A leninizmus élő tanítás, amelyet a forradalmi gyakorlat újra és újra igazol és gazdagít. Szilárdítani a szocializmust annyit jelent, mint szüntelenül fejleszteni, dinamizálni s keresni sokoldalú fejlesztésének új útjait. Ilyen pártunk álláspontja, ameíyet a fejlett szocializmus építése során a pártkongresszusokon- kezdve a XIV. pártkongresszussal - kidolgozott irányvonallal összhangban valósít meg. Az ilyen elvi és alkotó álláspont arra kötelez bennünket - ahogy Lenin mindig is figyelmeztetett -, hogy figyelmünket a megoldatlan problémákra és a „szűk kereszt- metszetre“ fordítsuk. Nem szabad, hogy az elért eredmények elámitsanak bennünket, nem szabad az önelégültség vagy öndí- cséret hibájába esnünk, hanem főleg azzal kell foglalkoznunk, ami aggaszt bennünket, ahol vannak még akadályok, s a dolgozókat mozgósítanunk kell eltávolításukra. Ebben az álláspontban s abban, hogy a stagnálás elkerülésére törekszünk, hogy biztosítjuk a szocializmus szüntelen fejlődését, ebben nyilvánul meg a párt felelőssége a munkásosztállyal, a dolgozó néppel s a szocialista közösség többi országának népével, a világ forradalmi és haladó erőivel szemben. Ebből ered társadalmunk gazdasági és szellemi potenciálja megerősítésére, gazdaságunk intenzív fejlesztésére való gyors áttérésre, a tudomány és a technika társadalmunkban betöltött szerepének növelésére, a munkatermelékenység lényeges fokozására, a hazai és a külföldi piacon keresett termékek magas színvonalának biztosítására kifejtett törekvésünk. Már többször hangsúlyoztuk nem a termelésért akarjuk a termelést, a tervért a tervteljesítést. Minden tettünk esetében a dolgozó ember szükségleteit, életkörülményeit, a társadalom fejlődésének objektív követelményeit, távlatát kell látni. Ugyanakkor nem veszítjük szem elől azokat a kritériumokat, amelyeket a szocializmus támaszt az emberek életmódjával és az életmód tartalmával szemben. Politikánk célja végül is az új ember, a harmonikusan fejlett személyiség formálása. Napirenden a dolgozók alkotó tevékenysége Napjainkban ezért előtérbe kerülnek azok a kérdések, amelyek a szocialista termelési viszonyok fejlesztésével és megszilárdításával, államiságunk és demokráciánk, a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztésével és megszilárdításával s ezektől elválaszthatatlanul az ember szocialista szellemben történő nevelésének kér(Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1985. IV. 23.
