Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-19 / 92. szám, péntek

mmm | // ■■ ■ ■ ■ * Elő örökség Lenin alakja és tanításainak hatása a dél-szlovákiai forradalmi hagyományok tükrében L enin müveinek terjesztése és megismerése a kiteljese­dés útját kis és nagy közössége­ken belül egyaránt megjárva fonó­dik össze a lenini örökség történe­lemformáló erejével. A dél-szlová­kiai forradalmi hagyományképben a regionális kereteket meghaladva kísérhető nyomon Lenin egyéni­ségének és műveinek mind széle­sebb körre kiterjedő kisugárzása. A Kassai Munkás baloldali, for­radalmi irányvételének kibontako­zása 1920-ban együtt járt Lenin aktuális szerepet betöltő cikkeinek megjelentetésével. A lap a húszas évek elején a főleg Mácza János nevéhez fűződő kezdeményezé­sek révén teret biztosított a kultu­rális örökség és átalakulás lenini értelmezésének jegyében fogant törekvések számára. A Kassai Munkás hatókörét ezidótájt, mint ismeretes megnövelte, sőt pótol­hatatlanná tette az a tény, hogy az egyedüli magyar nyelvű kommu­nista napilap volt az egész európai kontinensen. A lap úttörő szerepe Lenin alakjának közelhozásában is kifejezésre jutott. Botka Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy Gorkijnak híres, Leninről szóló Az emberei mű írását első ízben ma­gyarul a Kassai Munkás közölte, 1924 áprilisában. A visszaemléke­zés első változatának egyes ré­szei Gorkij csehszlovákiai gyógy­kezelése során íródtak. Noha el­zárkózott a nyilvánosság elől, nyi­latkozott a Rudé právónak, a prá­gai Tribúna pedig rövidesen el­kezdte, a szovjet lapokkal egyidő- ben, írásának közlését. A mű nem­sokára cseh nyelven könyvalak­ban is megjelent. Botka Ferenc joggal feltételezi, hogy Gorkij munkája a CSKP központján ke­resztül jutott el a Kassai Munkás szerkesztőségébe. A magyar for­dítást Fried Jenő végezte el, s a lapbeli közlést követően a Kas­sai Munkás is megjelentette könyv formájában a művet. A Kassai Munkás szerkesztőségéhez kap­csolódik Lenin Előadás az 1905. évi orosz forradalomról című bro­súrájának közzététele is. A fordí­tásra Gábor Andor vállalkozott, ez a munkája a Kassai Munkással való együttműködésének zárófe­jezetéhez tartozik. A csehszlovákiai magyar nyelvű Lenin gyűjtemények megjelenteté­séhez az ösztönzést a Lenin halá­la után megélénkülő cseh és szlo­vák nyelvű Lenin-kiadások adták. A CSKP két háború közötti, több ezernyi kiadványát számbavevó bibliográfiai feldolgozás szerint a prágai Kommunista Könyvkiadó vállalat 1925-ben két, Lenin mü­veiből készült összeállítást ma­gyarul is megjelentetett. A Lenin a parasztokhoz címet viselő, a pa­rasztok I. összoroszországi kong­resszusához intézett Lenin levelet és beszédet tartalmazó brosúra ismert Lenin müveinek magyar nyelvű kiadástörténetében. A má­sik kiadványról azonban csak a szűkszavú bibliográfiai leírás ta­núskodik. Feltételezhető, hogy a csehül és szlovákul is megjelent, rővidebb lélegzetű szemelvényes válogatás magyar változatáról van szó. A cseh nyelvű eredeti kiadás azt bizonyítja, hogy az összeállí­tók szándéka a szocialista forra­dalom lenini útjának leglényege­sebb csomópontjait megragadó jellemzés volt. Maga az előszó a konkrét csehszlovákiai helyzet­hez is eligazodást adó lenini irány­tű gyakorlati alkalmazására szólít fel. E zek a Csehszlovákiában magyarul megjelent Lenin válogatások kétségkívül Lenin munkáinak magyar kiadását szor­galmazó, első figyelemre méltó kezdeményezések közé tartoz­nak. A húszas évek közepén még Bécsben jelentek meg Lenin mű­veiből készült gyűjtemények. Csehszlovákiához kapcsolódik vi­szont a legszámottevőbb, a ma­gyarországi proletárforradalomra vonatkozó Lenin-útmutatások összegyűjtésére és közzétételére irányuló kezdeményezés. A Mun­kás kiadásában Kun Béla elősza­vával itt látott napvilágot 1927-ben a Lenin és a magyar proletárdikta­túra című, képekkel is illusztrált összeállítás. A Natenek István szerkesztésében készült füzet gazdagabb anyagot tartalmazott, mint amit a magyar kommunista emigráció addigi kísérletei ered­ményeztek. A dokumentum-gyűj­temény azonban, ahogy azt a szak- irodalom hangsúlyozza, érthető­en nem lehetett teljes. Hisz ekkor még Lenin műveinek orosz nyelvű megjelentetése is hézagos volt. Kun Béla előszavában a kiadványt joggal értékelte követendő példa­ként. Ismeretes, hogy • Leninnek a magyar proletárforradalommal kapcsolatos útmutatásai Fábry Zoltánt is élénken foglalkoztatták. Ez az érdeklődés a harmincas évek közepén jelentkezett erőtel­jesebben Fábrynál. A Munkásban fennmaradt egy apró híradás ar­ról, hogy az 1935 februárjára ter­vezett Lenin ünnepélyen Vladimír Clementis-szel és másokkal együtt Fábry Zoltán is előadást tart ,,Lenin és a magyar munkásság“ címmel. Az előadás sajnos nyom­tatásban nem jelent meg, s a le­véltárakban, és az egykori rendőr­ségi anyagokban sem található. Lehetséges, hogy majd a Fábry hagyatékból kerülnek elő e témá­val kapcsolatos értékes jegyzetek. Egyébként Fábry ezirányú érdek­lődésének nyomvonalát talán jelzi a Magyar proletárdiktatúra címú írása is. Ez a Fábry-esszé, mint ismeretes, a CSKP kultúrpolitikai folyóiratában, Az Út-ban jelent meg 1934-ben, a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 15. év­fordulója alkalmából. Az írás félre­értésekkel is terhelt vitát váltott ki. Ennek értelmezésében nem is annyira a korabeli érvek szembe­sítéséből kiinduló ítélkezés lehet mérvadó. Inkább az érveket moz­gató gondolatmenetek kibontása. Fábryt a hagyományteremtés fel­fokozott szándéka fűti. Ebből táp­lálkoznak a sokszor végletekig ki­élezett fábryi ellentétpárok. S így válnak Leninnek a Magyar Ta­nácsköztársasággal kapcsolatos intelmei a szabad szárnyalású fábryi gondolatok kiindulópontjá­vá, bizonyító, igazoló és magyará­zatot adó sarkköreivé. A Leninnel foglalkozó írások között sajátos helyet foglal el a lenini eszmék és gondolatok körében mozgó, viszonylag gaz­dag áradású aktuális politikai pub­licisztika. Ezekről megállapítható, hogy a csehszlovákiai és a dél­szlovákiai kommunista mozgalom eszmei-politikai fejlődésének is mindenkori tükörképei. Figyelmet érdemel Balogh Edgárnak 1932- ben, Az Út II. évfolyamában meg­jelent cikke, melyet áthat Lenin gondolatainak a dél-szlovákiai sa­játos viszonyokra való alkalmazá­sát szem előtt tartó igény. A szó­ban forgó írás akkor született, amikor a sarlósok élgárdája már bekapcsolódott a kommunista mozgalom hatósugarának kiter­jesztését szolgáló szellemi erőfe­szítésekbe. A davistákkal együtt­működve, fokozott érzékenység­gel keresték a szövetkezés keretei tágításának lehetőségeit, amihez a gottwaldi vezetés alkotószelle­mű felismerései is ösztönzéssel szolgáltak. Lenin alakja a csehszlovákiai magyar nyelvű, a marxista-leni- nista szellemiséghez közel álló baloldali sajtóban is szerepet ka­pott. Barta Lajos Új Szó-ját, a fo­kozatosan átható marxista irány­vétellel párhuzamosan a tudomá­nyos szemlélet és megközelítés igénye jellemezte. S így nem vé­letlen, hogy az 1932-es II. évfo­lyamban Krupszkája visszaemlé­kezéseiből „A lenini tudományos munkamódszer“ valamint a „Mit olvasott Lenin“ című szemelvé­nyeket közölte. A visszaemléke­zések kapcsán, a húszas évekbe visszakanyarodva érdekes szín­foltnak tekinthető, hogy a Kassai Munkás 1924-ben közölte a Ké­men Sándor néven publikáló Bölö- ni Györgynétól, Anatole France volt titkárnőjétől Lenin párizsi tar­tózkodásával foglalkozó írását, melyet a kolozsvári polgári szem­léletű Keleti Újságbó\, az eredeti közlésre kifejezetten utalva vett át a szerkesztőség. A fasizmus elleni népfrontpoliti­ka időszakában a csehszlovákiai sajtó hasábjain tükröződő Lenin portré vonásait is befolyásolta a széles körű összefogás szorgal­mazása. A Munkás szerepét a tá- gabb hatósugarú Magyar Nap vet­te át. A lap az olvasók legszéle­sebb, a fasizmus elleni felsorako- zásban érdekelt rétegeihez szólt. S ez meghatározta a hangvételét és a közléspolitikát is. A Magyar Nap megjelenését követően még jó egy évig a Munkás is létezett, talán úgy is mondható, hogy egy­mást kiegészítve. A Munkás ugyanis megőrizte a szúkebb osz­tálykeretek között mozgó korábbi profilját. A Magyar Nap pedig köz­vetettebb eszköztárral, de sokkal kiterjedtebb hatókörben szolgálta a párt népfront politikáját. Beszé­des bizonyítéka ennek az a rövid ismertetés, mely Zdenék Nejedlý készülő több kötetes Lenin mono­gráfiájára hívta fel a figyelmet. Mint ismeretes, Zdenék Nejedlý 1937-ben íródott Lenin életrajza torzóban maradva is szinte egye­dülálló vállalkozás volt. A Magyar Nap a Rudé právónak Zdenék Ne- jedlývel készített interjújából a következő részletet idézte: ,,Az én munkán először is Lenin nagy egyéniségének emberi képe akar lenni... Mi Lenint, az embert is meg akarjuk ismerni. Ezzel sokkal közelebb kerülünk hozzá és taní­tásában sok mindent fogunk job­ban, konkrétabban megérthetni és értékelhetni. “ N ejedlý szavai a dél-szlová- kiai közegben visszhan­gozva érzékeltették és szinte elő­rejelezték az ember és életmű szerves egységében élő lenini örökség széleskörű, népivé táguló térhódításának útját. KISS JÓZSEF Egymás segítéséből szilé értékek Két Tisza menti bábcsoportról és egyebekről Az iskola délutáni csöndje az övé. Még néhány órára marad, gyerekek várják. A játék átszínezi kapcsolatukat, nyíltabb és ben­sőségesebb ez a délutáni találko­zás. Nem terheli a felelés, a felel- tetés vagy a dolgozatírás súlya. Tudják, hogy együtt vállaltak vala­mit, néha gondot is jelentő, több­ször vidámságra okot adó játékot. Egy pedagógus és egy tucatnyi gyerek. Vencel Aranka, a nagytárkányi (Veľké Trakany) Magyar Tannyel­vű Alapiskola magyar szakos taní­tónője néhány évvel ezelőtt kezdte a munkát, amelyet immár két esz­tendeje a nagyobb nyilvánosság­nak szánnak.- Az első próbálkozásunk igen­csak rendhagyó volt, hiszen jóma­gam is a gyerekekkel együtt tanul­tam meg a bábozás alapjait. Akkor még csak egy iskolai műsor kere­tét jelentette a bábu. Az összekötő szöveget tőle hallották a gyerekek. Gyámoltalan kísérlet volt ez, s ha az egyik napon az óvodából haza­felé tartva két gyerekem nem me­séli oly lelkesen az aznapi élmé­nyét, talán abba is hagyom. Ők azonban annyira telítődtek az ott járt iskolai bábcsoport nyújtotta él­ménnyel, hogy bennem is meg­született az elhatározás, folyta­tom. ötödikesekkel kezdtem, akik most már hetedikesek, így az idén ismét kisebbekkel bővítettem a bábcsoportot. Érthető minden új dologba kez­dő pedagógus vívódása. Néha le is szólják őket, máskor külsődle­ges közönnyel tudomásul veszik. Csak idővel észlelhető, hogy egyedül maradt, nem ajánlotta fel senki sem a segítségét. A Bodrog­közben az elmúlt két-három évben négyre szaporodott a bábcsopor­tok száma. Ha arra gondolunk, hogy évekkel ezelőtt, amikor Nyu- gat-Szlovákiában a jobbnál job­ban bábozó iskolai csoportokkal találkozhattunk, itt egy sem tevé­kenykedett, akkor meg is eléged­hetnénk. Csakhogy ez a megelégedett­ség képmutatás is lenne. Aligha szólhatnék most ,,csak“ négy cso­portról, ha ezek többségét nem a kivárás légköre, a „Na, lássuk, mire mentek nélkülünk!“ szelle­me, a „Csináld magad, a saját pénzedből!“ szemlélete venné kö­rül. Jó, hogy a pedagógus és a gyerekek erről nem vesznek tu­domást. Csak az már mindenkép­pen kedvét szegi a csoport veze­tőjének, ha ugyanabban a szelle­mi és provinciális közegben az egyik iskola ezrekre rúgó össze­gekkel tudja támogatni eredmé­nyesen dolgozó bábcsoportját, míg a másiknak a helyiség meg­szerzése is nehézséget jelent. Sokszor vélekedünk úgy, hogy az iskolákban dolgozó csoportok belső összetartó ereje nagyobb, éppen a nevelés külső tényezői­nek a hatására. Mi tartja össze az ágcsernyői (Čierna n. Tisou) Köz­ponti Vasutas Klub gyermekbáb- csoportját? Az ország legkeletibb sarkában lévő kisvárosnak a lakói a környék távolabbi és közelebbi falvaiból jöttek ide lakni. Nem kivé­tel ezalól a csoport vezetője Or- lovszkyné Horváth Erzsébet sem. Az ő esetében a társadalmi háttér, a támogatás adott, nehezebb volt a gyerekeket megnyerni.- Komáromi (Komárno) lány vagyok, néhány éve élek a Tisza mentén. Közismert, hogy az a vá­ros, ahonnan ide leszármaztam, nemcsak a nemzetiségi színházi kultúránk egyik központja, hanem az amatőr művészeti mozgalmunk egyik legnagyobb bázisa is. Ez egy életre nyomot hagyott ben­nem, ezért is próbálkoztam mind­járt az elején kisszínpad alapítás­sal, majd a most kerületi verseny­re is eljutott bábcsoporttal. A gye­rekek magyar nemzetiségűek, de valamenyien szlovák tannyelvű is­kolába járnak. Ez persze a szo­kottnál több gondot nem jelent, hiszen mindannyian az általam is szeretett, a fesztiváljainkon annyit hallott tájnyelvi hangzókkal be­szélnek. Talán nem szégyen, hogy ez az első játékunk, így az eredménytől függetlenül is siker, hogy a kerületi versenyen lehe­tünk. Természetesen ez a vélemény nem valamifajta lemondás a to­vábbi munkáról. Ennek a esernyői bábcsoportnak jelenleg jobbak a feltételei, mint a nagytárkányiak- nak. Az intézmény, amelynek ke­retében tevékenykednek, nem­csak a hatalmas szárazföldi kikötő dolgozóinak művelődését, szóra­kozását hivatott szolgálni, de gyermekeikét, a jövőben többsé­gükben bizonyára majd itt munkát kereső fiatalokét is. Nem hiábava­ló befektetés tehát, ha ez a vasu­tas klub megkülönböztetett figye­lemmel fordul a gyerekek és a fia­talok felé. Búzavirág és Csernyö - két bábcsoport a keleti végeken, egy­mástól alig két-három kilométer távolságra. Ném elszigetelődve dolgoznak, hiszen vezetőik szinte naponta találkoznak, felvetődő gondjaikat, megoldatlannak látszó feladataikat is megbeszélik. Példa ez arra is, hogy a kezdő együtte­sek vezetői hogyan segíthetik egymást, ötlettel, tanáccsal, vagy akár néhány biztató szóval. Be­vallva vagy bevallatlanul lehet kö­zöttük egészséges rivalizálás, hi­szen lehetőségük van a találko­zásra, az ismerkedésre. Nemcsak a vezetőiknek, de a gyerekeknek, a bábcsoportoknak is. Az sem len­ne elvetendő, ha évente egyszer a sűrített műsorral zajló járási ver­senyen kívül egy-két napos közös játékon is részt vehetnének a bod­rogközi bábcsoportok. Ilyenkor ta­lán a távolabbról érkező szaktanácsadók is el tudnának menni, az oly ritka pedagógusi tapasztalatcserére is több idő jut­na. Az pedig csak növelné a dol­gok értékét, ha a közös bábkészí­tést, közös bábozás - játék - kö­vetne. DUSZA ISTVÁN MA DÉLUTÁN: ŐSBEMUTATÓ Mesejáték a Magyar Területi Színházban A csehszlovákiai magyar írók az utóbbi időben egyre gyakrab­ban fordulnak alkotásaikkal a gyermekek felé, s örvendetes, hogy már nemcsak gyermekver­seikkel és meséikkel, hanem- úgy tűnik - a színpadot is felfe­dezték, megtalálták maguknak. Ez utóbbiban feltehetően szerepe van annak is, hogy a Magyar Te­rületi Színház - noha korábban is mutatott be mesejátékokat - kö­rülbelül egy évtizede rendszere­sen, évadról évadra arra törekszik, hogy előadásaival a csehszlová­kiai magyar gyerekekhez is egyre erőteljesebben és egyre érdeke­sebben szóljon, hogy a csehszlo­vákiai magyar gyerekek soraiban is megtalálja a maga nézőközön­ségét. S miután a színház vezetői­nek e törekvése egy másikkal- a csehszlovákiai magyar dráma­írók próbálkozásainak felkarolásá­val, nemzetiségi drámaírásunk fel­lendítésének szándékával - is pá­rosult, ennek az lett az eredmé­nye, hogy a Lusta királyság cím­mel ma bemutatásra kerülő mese­játék szerzője, Kószeghy F. Lász­ló - Batta György, Gágyor Péter, Gyüre Lajos és Kmeczkó Mihály mellett - immár az ötödik olyan csehszlovákiai magyar író, aki a legutóbbi négy-öt esztendőben mesejáték-szerzőként is próbára tette erejét, tehetségét, írói képes­ségeit. Ismeretes, hogy előttük- több mint negyedszázad alatt- mindössze két írónk, Gál Sándor és Siposs Jenő mesejátékai kap­tak lehetőséget a Magyar Területi Színház színpadán. Itt kell megje­gyezni még azt is, hogy az évek során kialakult gyakorlat szerint a színház két társulata közül egyik esztendőben a komáromi (Komár­no), másik esztendőben a kassai (Košice) vállalkozik mesejáték színrevitelére, hogy ezáltal a ke­let-, közép- és nyugat-szlovákiai gyerekeknek egyaránt lehetősé­gük legyen a színházlátogatásra. Nos, idén a komáromi társulaton volt a sor. A bemutató érdekességei kö­zött az első helyen kívánkozik em­lítésre, hogy a szerző - Kósze­ghy F. László - maga is komáro­mi, sőt egy időben a Magyar Terü­leti Színház színésze is volt. A Lusta királyság egyébként az író első drámai próbálkozása, s a het­venes évek közepén pályázatot is nyert vele. A mesejáték - színrevi- vőinek elképzelései szerint - felte­hetően elsősorban az alsó tagoza­tos alapiskolások - tehát a hat-tíz évesek - soraiban fogja megtalál­ni a maga közönségét. Ám a fel­szabadult játékra, tréfás helyze­tekre és az események gyors per- gésére épülő előadás valószínű­leg a nagyobbak, sőt a felnőttek érdeklődését is felkeltheti majd. A bemutatóra - a színház ismert és népszerű művészeinek közre­működésével - ma délután 13.00 órakor kerül sor. A mesejátékot, melynek zenéjét az ugyancsak komáromi zene­szerző, Zsákovics László szerez­te, Konrád József érdemes mű­vész állította színpadra. A koreog­ráfia Kvočák József munkája, a dalokat Stubendek István taní­totta be. A darabhoz jelmezeket is tervező Platzner Tibor díszletei közt Lőrinc Margitot (Tündérkirály­nő), Póthe Istvánt (Fürge Marci), Dráfi Mátyást (I. Dubi-Dubi, a lus­ták királya), Varsányi Máriát (Cse­csebecse), Turner Zsigmondot (Ésatöbbi gróf) Boráros Imrét (Pa­ca mester), Tóth Lászlót (Lustáci- usz), Szentpétery Arankát (Dajka), Bugár Gáspárt (Álmos), Petrécs Annát (Szunyóka), Bugár Bélát (Klitty-Klatty), valamint Benes Ildi­kót (Bomba Inci) és Mák Ildikót (Kartács Fincit) láthatják az ifjú nézők a komáromi színpadon.-á sz­DJ SZÚ 6 1985. IV. 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom